Daczó Árpád Ernő Lukács erdélyi ferences szerzetes: Hosszú ​utak megszomorodának… Archaikus népi imádságok, ráolvasók, szentes énekek Erdélyből és Moldvából

Írta: Nagy Jenő · 2025. július 31.

kb. 4 perc olvasás

Hosszú ​utak megszomorodának… 0 csillagozás

Archaikus népi imádságok, ráolvasók, szentes énekek Erdélyből és Moldvából
Covers 632987

Könyvtár

Örömmel ​bocsátjuk útjára az archaikus népi imádsághagyomány legújabb, Daczó Árpád Lukács ferences páter gyűjtését tartalmazó kötetét. Valami különösen megejtőt, amely a korai magyar kereszténység ábrázolatának elegyes vonásait sűríti, a magyar spirituális mélyrétegeiből eredeztethető szinkretikus jegyeit teríti elénk. A szövegek Erdély történeti határain innen és túl fekvő vidékekről valók, amelyeket kevésbé érintettek a történelem fősodrásai. Hegyek közé szorult kisközösségei havasok és erdőrengetegek védelmében rejtve élték életüket. Ennek a rejtettségnek köszönhetően szinte időtlen érintetlenségben őrizték meg szellemi-lelki javaikat.
Kötetünk a hasonló témájú, nagyobb lélegzetű monográfiák sorából e percben a legutolsó anyagát Lukács atya különböző működési helyeiről, leginkább a Gyimesekből gyűjtötte, ahol hosszú éveket töltött kosteleki plébánosi beosztása során. Alkalma volt bejárni e nehezen megközelíthető vidéket, s oly helyekre is lejutni, ahol „még a madár sem jár”. A Gyimesiek hagyománya mellett gyűjteményében helyet kapnak a Székelyföld, Erdély és Moldva más vidékein talált szövegek is. Nagyvárosok mellett falvak, kisebb települések is fölbukkannak emlékeikkel az imádságok sorában.
Szövegeink sokszor a műfaj legrégibb rétegét érintik, s e legrégibb rétegek kötődő nyelvi formáit is hozzák. S hozzák még azt a sokat emlegetett szinkretikus tudat-képzetvilágot, amelyet e zárványközösségek őriznek. Őrzik lelki gazdagságként, többlet képességként, amelyet szükség esetén – mint őseik – kamatoztatnak is. A jelek szerint eddig gyakran volt rá szükség. Hogy aztán a jövőben hogyan lesz, mennyire igénylik, miként használják e verbális eszközöket, az a szakma vizsgálódási körébe fog tartozni, keservesen szép tennivalóként nyugtalanítani.

1 kiadás · 2003

Magyar Napló, Budapest, 2003
410 oldal · keménytáblás · ISBN: 963863443X · Illusztrálta: Csuzi Enikő

Elhunyt Daczó Árpád Ernő Lukács erdélyi ferences szerzetes

Megszentelt élet – 2018. október 17., szerda | 15:32

Életének 98., papságának 74. évében, október 16-án elhunyt Daczó Árpád Ernő Lukács ferences szerzetes.

Daczó Árpád Ernő 1921. május 16-án Dédabisztrán, az Istenszéke hegy alatt született. A gimnázium elvégzése után egy évig a szászrégeni fatelepen dolgozott, erősen alultápláltan. 1937-ben felvették a székelyudvarhelyi ferences seraphicumba, taníttatása költségeit a város ferences harmadrendi családjai vállalták.

A II. világháború éveiben Dél-Erdélyben elvégezte a főiskolát, és 1945. május 19-én, pünkösd szombatján, éppen a csíksomlyói kegytemplom búcsúünnepén szentelte pappá Márton Áron püspök. Papi jelmondata: „Magasztalja lelkem az én Uramat! Mert nagyot tett velem ő, a hatalmas és a szent!” (Lk 1,47–49).

1946 és 1956 között Marosvásárhelyen volt zárdalelkész a ferences rend mára már lebontott kolostorában. A fiatalokra tett nagy hatása miatt a kommunista hatalomátvétel után, 1949. július 5-én letartóztatták, és a nyarat a Securitate pincéjében töltötte. A zárkában szigorú böjttel és imával kilencedet tartott Szent Mihály tiszteletére, kérve az erdélyi egyházmegye harcos védőszentjét, hogy szabadítsa ki fogságából. 1949. szeptember 29-én, Szent Mihály ünnepének estéjén váratlanul elengedték.

Miután 1951. augusztus 20-án internálták az erdélyi ferenceseket, előbb rövid ideig Máriaradnára, majd a háromszéki Esztelnekre került, ahol a népi gyógyászattal megismerkedve nemcsak rendtársait, hanem a környékbeli falvak lakóit is éveken át gyógyította.

1957-ben véget ért az internálás korszaka, ferencesek is újra végezhettek lelkipásztori tevékenységet saját templomaikban. A bukaresti állami hatóság hagyta jóvá Lukács atya kinevezését Csíksomlyóra. Itt sokáig egyedül teljesített szolgálatot, nem egy embernek való munkát végezve; csupán csíksomlyói szolgálatának utolsó évében, 1970-ben került mellé Márk József atya. Ugyanebben az évben Écsy János atyával helyet cserélve került Szentágotára, ahol 1973-ig szolgált.

A csíksomlyói kegytemplomban kezdte meg vallási néprajzi kutatómunkáját, illetve az értékmegőrzést: összegyűjtötte a kolostor szétszóródott értékeit, csíki népművészeti alkotásokkal díszítette a kegytemplomot, visszaállította a Kis-Somlyó keresztúti stációit és ledöntött keresztjeit. A kommunista diktatúra nehéz éveiben itt ismerkedett meg a népi Mária-tisztelet mélységével is.

A vallási néprajzzal való tudatos foglalkozás igénye a gyimesi csángó vidékhez tartozó Kosteleken merült fel benne, ahová 1973-ban került, és ahol először találkozott a népi Mária-kultusz egyik sajátos formájával, a Babba Mária tiszteletével. Kapcsolatba lépett a kolozsvári egyetem magyar nyelv- és irodalomtudományi tanszékével és a román tudományos akadémia kolozsvári folklór intézetével; Gálffy Mózes nyelvészprofesszor és Faragó József tudományos főkutató néprajzi terepmunkára ösztönözték. Így születtek meg első tudományos publikációi a Népismereti dolgozatok sorozat 1980-as és 1981-es köteteiben.

Ettől kezdve minden szolgálati helyén – Kostelek (1973–78), Marosillye (1978–80), ismét Marosvásárhely (1980–89) majd legvégül Fogaras (1989–94) – rendületlenül gyűjtötte a Csíksomlyóra vonatkozó néprajzi adatokat. 1994-ben történt nyugdíjazása után, a dési kolostor csendjében írta meg az erdélyi népi Mária-tisztelet megnyilvánulásait és gyökereit bemutató könyvét Csíksomlyó titka – Mária-tisztelet a néphagyományban (Csíkszereda, Pallas-Akadémia Könyvkiadó, 2000) címmel. A korábbi gyűjtések anyagából Takács György magyarországi néprajzkutató segítségével egy másik könyvet is szerkesztett: a Hosszú utak megszomorodának – Archaikus népi imádságok, ráolvasók, szentes énekek Erdélyből és Moldvából (Budapest, Magyar Napló, 2003) című kötetet.  A 90. életéve felé közeledve Csíksomlyó ragyogása (Csíkszereda, Pallas-Akadémia, 2010) címmel megírta újabb könyvét a csíksomlyói kegyhelyen ma is megtapasztalható napkultuszról.

Lukács atya temetésének időpontjáról a későbbiekben adnak hírt.

Forrás: Romkat.ro

Fotó: Erdélyi Ferences Rendtartomány Facebook-oldala

Magyar Kurír