kb. 4 perc olvasás
Hosszú utak megszomorodának… 0 csillagozás
Archaikus népi imádságok, ráolvasók, szentes énekek Erdélyből és Moldvából
Könyvtár
Örömmel bocsátjuk útjára az archaikus népi imádsághagyomány legújabb, Daczó Árpád Lukács ferences páter gyűjtését tartalmazó kötetét. Valami különösen megejtőt, amely a korai magyar kereszténység ábrázolatának elegyes vonásait sűríti, a magyar spirituális mélyrétegeiből eredeztethető szinkretikus jegyeit teríti elénk. A szövegek Erdély történeti határain innen és túl fekvő vidékekről valók, amelyeket kevésbé érintettek a történelem fősodrásai. Hegyek közé szorult kisközösségei havasok és erdőrengetegek védelmében rejtve élték életüket. Ennek a rejtettségnek köszönhetően szinte időtlen érintetlenségben őrizték meg szellemi-lelki javaikat.
Kötetünk a hasonló témájú, nagyobb lélegzetű monográfiák sorából e percben a legutolsó anyagát Lukács atya különböző működési helyeiről, leginkább a Gyimesekből gyűjtötte, ahol hosszú éveket töltött kosteleki plébánosi beosztása során. Alkalma volt bejárni e nehezen megközelíthető vidéket, s oly helyekre is lejutni, ahol „még a madár sem jár”. A Gyimesiek hagyománya mellett gyűjteményében helyet kapnak a Székelyföld, Erdély és Moldva más vidékein talált szövegek is. Nagyvárosok mellett falvak, kisebb települések is fölbukkannak emlékeikkel az imádságok sorában.
Szövegeink sokszor a műfaj legrégibb rétegét érintik, s e legrégibb rétegek kötődő nyelvi formáit is hozzák. S hozzák még azt a sokat emlegetett szinkretikus tudat-képzetvilágot, amelyet e zárványközösségek őriznek. Őrzik lelki gazdagságként, többlet képességként, amelyet szükség esetén – mint őseik – kamatoztatnak is. A jelek szerint eddig gyakran volt rá szükség. Hogy aztán a jövőben hogyan lesz, mennyire igénylik, miként használják e verbális eszközöket, az a szakma vizsgálódási körébe fog tartozni, keservesen szép tennivalóként nyugtalanítani.
Könyvtár
Örömmel bocsátjuk útjára az archaikus népi imádsághagyomány legújabb, Daczó Árpád Lukács ferences páter gyűjtését tartalmazó kötetét. Valami különösen megejtőt, amely a korai magyar kereszténység ábrázolatának elegyes vonásait sűríti, a magyar spirituális mélyrétegeiből eredeztethető szinkretikus jegyeit teríti elénk. A szövegek Erdély történeti határain innen és túl fekvő vidékekről valók, amelyeket kevésbé érintettek a történelem fősodrásai. Hegyek közé szorult kisközösségei havasok és erdőrengetegek védelmében rejtve élték életüket. Ennek a rejtettségnek köszönhetően szinte időtlen érintetlenségben őrizték meg szellemi-lelki javaikat.
Kötetünk a hasonló témájú, nagyobb lélegzetű monográfiák sorából e percben a legutolsó anyagát Lukács atya különböző működési helyeiről, leginkább a Gyimesekből gyűjtötte, ahol hosszú éveket töltött kosteleki plébánosi beosztása során. Alkalma volt bejárni e nehezen megközelíthető vidéket, s oly helyekre is lejutni, ahol „még a madár sem jár”. A Gyimesiek hagyománya mellett gyűjteményében helyet kapnak a Székelyföld, Erdély és Moldva más vidékein talált szövegek is. Nagyvárosok mellett falvak, kisebb települések is fölbukkannak emlékeikkel az imádságok sorában.
Szövegeink sokszor a műfaj legrégibb rétegét érintik, s e legrégibb rétegek kötődő nyelvi formáit is hozzák. S hozzák még azt a sokat emlegetett szinkretikus tudat-képzetvilágot, amelyet e zárványközösségek őriznek. Őrzik lelki gazdagságként, többlet képességként, amelyet szükség esetén – mint őseik – kamatoztatnak is. A jelek szerint eddig gyakran volt rá szükség. Hogy aztán a jövőben hogyan lesz, mennyire igénylik, miként használják e verbális eszközöket, az a szakma vizsgálódási körébe fog tartozni, keservesen szép tennivalóként nyugtalanítani.
1 kiadás · 2003
Elhunyt Daczó Árpád Ernő Lukács erdélyi ferences szerzetes
Életének 98., papságának 74. évében, október 16-án elhunyt Daczó Árpád Ernő Lukács ferences szerzetes.
Daczó Árpád Ernő 1921. május 16-án Dédabisztrán, az Istenszéke hegy alatt született. A gimnázium elvégzése után egy évig a szászrégeni fatelepen dolgozott, erősen alultápláltan. 1937-ben felvették a székelyudvarhelyi ferences seraphicumba, taníttatása költségeit a város ferences harmadrendi családjai vállalták.
A II. világháború éveiben Dél-Erdélyben elvégezte a főiskolát, és 1945. május 19-én, pünkösd szombatján, éppen a csíksomlyói kegytemplom búcsúünnepén szentelte pappá Márton Áron püspök. Papi jelmondata: „Magasztalja lelkem az én Uramat! Mert nagyot tett velem ő, a hatalmas és a szent!” (Lk 1,47–49).
1946 és 1956 között Marosvásárhelyen volt zárdalelkész a ferences rend mára már lebontott kolostorában. A fiatalokra tett nagy hatása miatt a kommunista hatalomátvétel után, 1949. július 5-én letartóztatták, és a nyarat a Securitate pincéjében töltötte. A zárkában szigorú böjttel és imával kilencedet tartott Szent Mihály tiszteletére, kérve az erdélyi egyházmegye harcos védőszentjét, hogy szabadítsa ki fogságából. 1949. szeptember 29-én, Szent Mihály ünnepének estéjén váratlanul elengedték.
Miután 1951. augusztus 20-án internálták az erdélyi ferenceseket, előbb rövid ideig Máriaradnára, majd a háromszéki Esztelnekre került, ahol a népi gyógyászattal megismerkedve nemcsak rendtársait, hanem a környékbeli falvak lakóit is éveken át gyógyította.
1957-ben véget ért az internálás korszaka, ferencesek is újra végezhettek lelkipásztori tevékenységet saját templomaikban. A bukaresti állami hatóság hagyta jóvá Lukács atya kinevezését Csíksomlyóra. Itt sokáig egyedül teljesített szolgálatot, nem egy embernek való munkát végezve; csupán csíksomlyói szolgálatának utolsó évében, 1970-ben került mellé Márk József atya. Ugyanebben az évben Écsy János atyával helyet cserélve került Szentágotára, ahol 1973-ig szolgált.
A csíksomlyói kegytemplomban kezdte meg vallási néprajzi kutatómunkáját, illetve az értékmegőrzést: összegyűjtötte a kolostor szétszóródott értékeit, csíki népművészeti alkotásokkal díszítette a kegytemplomot, visszaállította a Kis-Somlyó keresztúti stációit és ledöntött keresztjeit. A kommunista diktatúra nehéz éveiben itt ismerkedett meg a népi Mária-tisztelet mélységével is.
A vallási néprajzzal való tudatos foglalkozás igénye a gyimesi csángó vidékhez tartozó Kosteleken merült fel benne, ahová 1973-ban került, és ahol először találkozott a népi Mária-kultusz egyik sajátos formájával, a Babba Mária tiszteletével. Kapcsolatba lépett a kolozsvári egyetem magyar nyelv- és irodalomtudományi tanszékével és a román tudományos akadémia kolozsvári folklór intézetével; Gálffy Mózes nyelvészprofesszor és Faragó József tudományos főkutató néprajzi terepmunkára ösztönözték. Így születtek meg első tudományos publikációi a Népismereti dolgozatok sorozat 1980-as és 1981-es köteteiben.
Ettől kezdve minden szolgálati helyén – Kostelek (1973–78), Marosillye (1978–80), ismét Marosvásárhely (1980–89) majd legvégül Fogaras (1989–94) – rendületlenül gyűjtötte a Csíksomlyóra vonatkozó néprajzi adatokat. 1994-ben történt nyugdíjazása után, a dési kolostor csendjében írta meg az erdélyi népi Mária-tisztelet megnyilvánulásait és gyökereit bemutató könyvét Csíksomlyó titka – Mária-tisztelet a néphagyományban (Csíkszereda, Pallas-Akadémia Könyvkiadó, 2000) címmel. A korábbi gyűjtések anyagából Takács György magyarországi néprajzkutató segítségével egy másik könyvet is szerkesztett: a Hosszú utak megszomorodának – Archaikus népi imádságok, ráolvasók, szentes énekek Erdélyből és Moldvából (Budapest, Magyar Napló, 2003) című kötetet. A 90. életéve felé közeledve Csíksomlyó ragyogása (Csíkszereda, Pallas-Akadémia, 2010) címmel megírta újabb könyvét a csíksomlyói kegyhelyen ma is megtapasztalható napkultuszról.
Lukács atya temetésének időpontjáról a későbbiekben adnak hírt.
Forrás: Romkat.ro
Fotó: Erdélyi Ferences Rendtartomány Facebook-oldala
Magyar Kurír
Kapcsolódó írások – Boldog-boldogtalan emberek életminőségei
- Polner Zoltán, Az Ember Fia a Golgotán, Szeged környéki archaikus népi imádságok2025.07.31.
- Csapdosó angyal. Moldvai archaikus imádságok és életterük.2025.07.31.
- A népi imádság, archaikus népi imádság vagy apokrif népi imádság szájhagyomány útján terjedő, vallásos népköltészeti műfaj, a parasztság által használt, a hivatalos egyházi irodalmon kívül eső imádság.2025.07.31.




2
