kb. 6 perc olvasás
KISTÜKÖR – ÖNISMERET
Az életminőség romlása–rontása,
Szabad ötletek egymondatos jegyzéke
Boldog-boldogtalan ember ABC – IV.
*
Reviczky Gyula:
Ifjú pesszimistának
Lemorzsolám felét már életemnek,
Kétkedve mindig, csüggedezve gyakran.
Szivem a nem birt távolért esengett;
Zajért magányban, álomért viharban.
Hogy önzésnél egyéb nincs a világon,
Hogy élni büntetés, panaszkodám…
S mikor már úgy is késő, most belátom:
Jól élni az egyetlen tudomány!
Az ember nyomorult, a sors kegyetlen…
Olvastam egykor és vallám azóta,
Bor közt vitázva, hangzatos rimekben…
Sokan fujják; unalmas, régi nóta.
A teremtés kontármű, elhibázott;
Az ember bűnre, bajra születik…
Szidják, szapulják ezt a szép világot;
De élniök, hejh, mégis jól esik!
Mert élni szép, mert élni jó, hiába!
A száraz bölcselők bármit fecsegnek;
Nincs köztünk, a kinek ne volna vágya
Sokáig élni, mint – Schopenhauernek.
Éltét jól élni által ki ne vágynék!
S bár száz közől nem tudja egy alig:
Nem dobja el, ha van egy szalmaszál még,
Melyben reménye megfogódzhatik.
Tekints körül! A ránczos képü dáma
Elméjét folyvást azon töri, hidd meg,
Bár udvarlóit örökölte – lánya:
Hogyan toldhatná életéveit meg.
S hány Tímon, a ki dörmög, mint a medve,
Sált hord a legforróbb nyár közepén;
S nem dugja ki az orrát sem, remegve,
Hogy meghül és hogy náthás lesz szegény.
És kik tagadnak mindent vakmerően?…
Kik elpocsékolták az ifjuságot,
Vagy koldusok lélekben, szíverőben
S agyukban ferdék, erkölcsben fonákok.
Minden csak önlelküknek viszsugára:
Az igazság náluk csak hangulat.
Gyanakszanak, köpködnek a világra,
Mert lelkük tükre torzképet mutat.
Vannak, kiknél dorbézolás az élet;
Baromi módra sárban henteregnek,
És azt szeretnék elhitetni véled,
Hogy bűn s erény, rút és szép egyre mennek.
Vakon szülöttnek a nap tiszta fénye
S az éj sötétje egyformát hazud;
És nem fog hinni soha semmi szépbe’,
A kinek benső szivvilága rut.
Mások nem haragusznak, nem hevülnek;
Csak egyszerűn nem hisznek semmi rosszban.
Egyforma elitélteket becsülnek
A Megváltóban és a két latorban.
Az igazságért szenvedőt gunyolják;
Gyöngéd szivekre nyelvet öltenek.
Saját sivárságukban fel se fogják,
Hogy szenvedés is boldogság lehet.
Ne légy hát híve olcsó tagadásnak!
Minden nagyot, dicsőt a hit teremtett;
Hadd azt, barátom, hadd azok fajának,
Kik csak magukkal érzenek türelmet.
Hitvány világ, mondják e pesszimisták;
Mert mint maguk, olyannak képzelik.
Mások hibáit gúnyolják, leszidják;
De envétkük’ lomhán dédelgetik.
Távol maradt a gondok réme tőled;
Ne idézgesd fel hát ocsmány alakját!
Vagy bölcsei e nyavalyás időnek
Álmodni már az ifjakat se hagyják?…
Eszményed’ eddig tán fel nem találtad?…
Tanulj keresni, bízni, küzdeni!
Van még talán, mely nincs eloltva, vágyad?…
Adj hálát: nem fogsz megcsömörleni!
Szép, szép az élet, ifju kétkedő te!
Penész büzét elűzi rózsaillat.
Szép lány szemétől meg leszel büvölve,
Sötét éjjel legtündöklőbb a csillag.
Még ifju vagy, jövőd sok szépet ígér;
Ragadd meg, mit a röpke percz kinál,
S ne légy jelen, ne vergődéseimnél!…
Engem már nem bocsát ki a hinár.
Tanulj meg élni! A jót ne keressed
Rideg könyvekben, elszáradt szivekben.
Használd ki a mosolygó, röpke perczet.
Üdvöt nem lelsz sehol, csak a jelenben.
Hagyd azt a tant, hogy az ember vadállat,
A töprengést a végokok felett
A kárhozottak bélyegzett fajának,
Kik születnek, hogy sírva éljenek.
(1886.)
73.
Idegen tollakkal ékeskedsz – felsülsz
Drága placebókra költöd sovány éhbéred
Orvos és orvosság nélkül már gyógyult lennél
Annyira látni vágysz, hogy egyenesen a Napba nézel
74.
Ki akarod érdemelni a szerelem ajándékát
Feltalálod a meleg vizet, majd a spanyolviaszt
Alkalmi szerencséd elvakít: vesztedbe rohansz
A végsőkig próbára teszed társad feltétlen szeretetét
75.
Ami kegyelemből van, éppen azt követeled
A kicsit nem becsülöd, a nagyot nem érdemled
Fontoskodó kotnyeles – minden lében kanál vagy
Mert nem szeretnél anya lenni, akarásod is meddő
76.
Nem mersz tréfálni, hátha rosszul sül el
Félelme beteljesül: szánalmas és nevetséges lesz
Csak botrányhősködéssel vált ki átmeneti figyelmet
Léted elviselhetetlenül terhes/könnyű, fajsúlytalan
77.
Egy pofon ígérete után anyádra is rávallasz
Nincs kivel örömöd-bánatod osztani-szorozni
Hintaszékeden hamis illúziókba ringatod el magad
Végleg érzéstelenítenéd magad, csak semmi ne fájjon
78.
Egy elefánt a porcelánboltban
Rang- és címkórságban szenvedsz
Másról is csak a legrosszabbat feltételezed
Magadból indulsz ki: úgy ítélsz, ahogy élsz
79.
Mocskos a kezed – mocskos a szád
Semmibe veszed a szabadesés törvényeit is
A hatalomvágyad kielégülése eltorzítja lelked
Beledöglesz, ha nem lát mindenki mindig jónak
80.
Érvek híján „ököljogot” érvényesítesz
Aki nem képes ingyen ajándékot elfogadni
„Boltos”: csak annak adsz, aki rögtön fizet is
Halálfóbiásan ébredő – dögunalomban dagonyázó
81.
Nem lehet rajtad kiigazodni – barátnak se
Szememben a gerendát se, tiedben a szálkát is
Mindenből tréfát csinál – mindent elviccel
Aki csak a saját morbid humorát élvezi
82.
Nem látok tovább az orromnál
Könnyen ígérek, nehezen adok
Aki a bírhatót eladja álompénzen
Nem érti a tréfát – sértődős fajta
83.
Egy poénért még az anyámat is eladnám
Az a szent, akinek maga felé hajlik a keze
Rögtönítélő elfogult és haragvó önbíráskodó
Ritkán ad, de csak a feleslegből és tüntetően
84.
A vétkesek között cinkosan hallgató
Aki összetöri az igazmondó tükröket
Bűneimet bagatellizálom – botlásom dramatizálom
Kétszínű, kaméleon, szélkakas – vagy színt nem valló
85.
Aki a szájából segget csinál
Kaparj kurta, hátha neked is jut
Hétalvó, álomszuszék – naplopó, lusta
Aki még véletlenül se találja a fején a szöget
86.
Krokodilkönnyekkel manipuláló, zsaroló
Aki nem a tettek, de a tettetés embere
Egy lélegeztető-gépre kapcsolt hullajelölt
Leesne a gyűrű a kezéről, ha egyszer mosogatna
87.
Erőn felül súlyt emelő – sérvet kapó
A hiányzó hős vagy a feleslegesen hősködő
Levakarhatatlan pióca – élősködő emberhere
Ha nem elég szépen hálálkodsz, rá ne számíts többet
88.
Ha baleset ér: isten nem ver bottal…
A betegségem megérdemelt büntetésnek tartom
Bocsánatot kérek, hogy élek – holtig bűntudatosan
Azért adsz segélyt, mert attól érzed magad Valakinek
89.
Aki a bajban az ellenségétől kér tanácsot
Aki süket fülekkel hallgatja a IX. szimfóniát
Aki az emberi tanácsot isteni parancsnak veszi
Engedélyt kérek, hogy létezzek/meghunyászkodjak
90.
Pótolhatatlan kincseit nyeglén elkótyavetyélő
Akinek soha nem lehet tanácsot adni/segíteni
Ha erekciód van, akkor rámászol a nőstényre
A bocsánatkéréssel egyre tovább váró, azt nehezítő
91.
Vaskalapos és fafejű
Mindenre vigyorgó fakutya
Nekifutás-lendület nélkül, helyből átugrani?
Tapintatlan igazmondó – szalonképes szadista
92.
Aki nyakát a hurokba dugja
A még sajgó lelki sebét feltépő
Tántorgó, dülöngélő részeg disznó
Lakásból óvóhelyet, bunkert berendező
93.
Saját farkába harapó kígyó
Biztonsági játékos – bunkerfocista
Ügyetlen – ügyefogyott hüledező hülye
Tessék-lássék táncoló és szerelmeskedő
94.
Faltörő kos sem kell – trójai faló
Balekként magadra vállalod mások bűneit
Halottnak tettedet magad és úgy maradsz
Súlyosbító körülményeket enyhítőnek gondoló
95.
Akiből csakis az alkohol ördöge beszél
Évekig fel-feltépi és csak nyalogatja a sebeit
Annyit néz hátra, hogy orra bukik egy kis akadályban
Csak akkor és addig vagy „bátor”, míg felöntesz a garatra
96.
Aki mindenét felteszi egy sötét lóra
Bértollnok/gyilkos vagy fizetett tapsoló
Aki sűrűn leáll „Itt a piros, hol a piros”-t játszani
Azért jár vendéglőbe, hogy a pénzéért úrként kiszolgálják
*
A példabeszéd, közmondás, értékelő leírás rólad szól:
Ismerj magadra, s bátor lélekkel változtass életeden,
Hogy ne birka/ördögfajzat, de Isten gyermeke légy!
Jóval több múlik rajtad, mint azt gyáván hinni szeretnéd
