kb. 5 perc olvasás
KISTÜKÖR – ÖNISMERET
Az életminőség romlása–rontása,
Szabad ötletek egymondatos jegyzéke
Boldog-boldogtalan ember ABC – III.
1
Hej, vannnak ma számadások!
Háziasszony, házigazda,
Mit bevett és kiadott az
Év folytában, összeadja.
Vizsgálják a pénzes erszényt,
Mennyi volt benn s mennyi van még,
S törlik le a verítéket,
Mellyel azt a pénzt szerezték.
Feleségem, lásd, milyen jó,
Hogy minékünk nincsen pénzünk:
Nem piszkoljuk be kezünket,
S nem csorog a verítékünk.
Amazoknak a ládáik,
Minekünk szíveink telvék…
Az milyen szegény gazdagság!
Ez milyen gazdag szegénység!
2
Még csak egymagam valék
Tavaly ilyentájban,
Az idén már kettecskén
Vagyunk a szobában.
Furcsa lesz, ha már ez egy
Darabig majd így mén:
Esztendőre hármacskán,
Azután négyecskén.
3
De félre, félre a tréfával,
Hisz beteg mellett állunk;
Beteg, haldoklik az esztendő,
Ez a mi drága kedves jóbarátunk…
Fonjunk áldásból líliomfüzért,
Megkoszorúzni haldokló fejét.
Ő adta össze kezeinket,
Válhatlanúl, örökre,
Ő szállitá föl lelkeinket
Nem ismert és nem sejtett örömekre…
Fonjunk áldásból líliomfüzért,
Megkoszorúzni haldokló fejét.
Az a kevés bú, mit koronként
Szivünkre rácseppente,
Nem keseríté boldogságunk,
Sőt azt még sokkal édesebbé tette…
Fonjunk áldásból líliomfüzért,
Megkoszorúzni haldokló fejét.
Haldoklik ő, már csak néhány halk
Szívdobbanás van hátra,
S az örök éj borúl e szemre,
Mely boldogságunk hajnalfényét látta…
Fonjunk áldásból líliomfüzért,
Megkoszorúzni haldokló fejét.
4
Az esztendőnek a halála
Oly ünnepélyes egy halál!
Ilyenkor minden jobb halandó
Elzárkozik, magába száll,
S nem hogy barátnak, hanem még az
Ellenségnek is megbocsát,
És ez valóban nagyszerű, szép;
De én is így tegyek-e hát?
Csak a zsarnok s a szolgalélek,
E kettő az én ellenem,
S én zsarnokoknak s rabszolgáknak
Bocsássak meg?… nem, sohasem!
Az isten ítélőszékénél,
Még ott sem mondok egyebet:
„Hogysem ezeknek megbocsássak,
Inkább elkárhozott legyek!”
Pest, 1847. december 31.
*
49.
Teremtő erőd kimeríti a kukázási taktikázás
Nem tetszést, csak visszatetszést kelt és bőven arat
Pont a mindig bizonytalan kimenetelű háború a lételeme
Miért, hogy állandóan ideiglenes pénzzavarban leledzel
50.
Nincs középút: vagy felesleges, vagy pótolhatatlan vagy?
A – szerelmi – szabadság és a hűség nálad kizárja egymást
Teljesül a kívánságod: azt kapod, amit érdemelsz: akasztófa
Elvárás és megfelelés: az öreg, a kisfiú, a teher és a szamár
51.
Mint egy elefánt a herendi porcelánboltban
Mustármagnyi balhited is nagy hegyeket mozgat
A tanító, akinek az egyik diák a liblingje, a másikra pikkel
Ajtóstul, kopogtatás nélkül rohan/ront a házba – a vesztére
52.
Zavart keltesz, és abban halászol
Úgy „udvarolsz”, hogy előbb a melle után kapsz
Csücsülsz a babéraidon, a dicső múltadat éled fel
Élő bizonyság vagy rá: elsőkből is lehetnek utolsók
53.
Metamorfózis: angyalkából házisárkány
Csodás átváltozás: haramiavezérből papucsférj
Beléphetnél, de nem teszed: holt költők jó társasága
Se játékban, se szerelemben nem élt át önfeledt repülést
54.
Tested a Sátán, a Gonosz Szellem temploma
A reményed nyírod ki fojtod meg legelőször
Nem a Szentlélek hajt, csak a korcsma gőze
A sötétben tapogatott elefántnak szerinte csak ormánya van
55.
Rajtad már csak a fegyver foghat
Legyőzhetetlen lennél, csak az Achilles sarok
Teknősként a nyúllal pont futóversenyre állsz ki
A legrosszabb pénzt hamisítod, s még azt is pancser módon
56.
Majd hiszed, ha látod – hinni a templomban kell…
Ami nem látható, nem mérhető, az nem is valós dolog
Még annyi mindent nem szereztél meg, hiányérzet kínoz
Már mindened megvan, már semminek nem tudsz örülni
57.
A halált megvető bátorságod igazából istenkísértés
Nem vagy résen és az ördög kilopja szívedből az örömöt
Nem világosodsz meg: a Földön egy nagy Úr vendége voltál
Ha meghal egy gyereked, legelőször is Istent tagadod meg
58.
A disznók elé szórod gyöngyeidet
Amit Isten adott, azt neked feltétlenül, örökre adta
Méltatlanra pazarolod legszebb éveidet, évtizedeidet
Fehér zászlóval és feltartott kezekkel állsz ki az ütközetre
59.
Aki folyton csak menti életét, elveszíti azt
Hol folyton kerülöd, hol meg keresed a konfliktust
Megkímélt állapotban, elhasználatlanul múlsz ki e világból
Az öSzTöNeid tartós elfojtásával sorvad az iSTeN benned
60.
„Bölcs” hallgatásod beleegyezés a kifosztásodba
Ha csak beígérik a pofont, már mindent elárulsz
Kicsikkel kezdesz ki, így akarsz erősnek látszani
Az államra bízod gyermeked szellemi stb. nevelését
61.
Kecskére bízod a káposztád
Kézzel akarod szorosra betekerni a csavart
Többet erővel, mint ésszel – végelgyengülsz
Nem szólsz, így nem töröl a medve a halállistáról
62.
Olyat ígérsz, amit nem lehet számonkérni
Ha egyszer engedtél: előbb csak a kisujjad…
Nagyúr vagy, még a grammatikának is parancsolsz
Gyerekes: „Az úgy kezdődött, hogy ő visszaütött”
63.
Elkapod a szarva közt a tőgyit
Adsz a szarnak egy ménkű nagy pofont
Egyre kevesebbet, azt is rosszul tudod elhegedülni
A szemed se rebben, ha a szemembe hazudsz – pókerarcú
64.
Pofátlanul lopod az időmet
Prokrusztész ágyba fektetsz
Ha nem figyelek, kilopod a szemem
Ölelgetsz, hogy kipuhatold gyenge pontjaimat
65.
Hiábavalóságokra elvesztegetett drága élet
A krízisből sosem megújulva, de letaglózva jön ki
Sodródsz a szennyárral a zuhatagba, szakadékba
Szüntelen bűnbakot keres: ki hibás elrontott életéért!
66.
Csak szabadidődben gyakorlod a vallásodat
A könnyebb végét fogd meg: légy állatbolond
Szereptévesztésben: pl. szülő helyett barátnő
Kígyót melengetsz a kebleden – Tartuffe szindróma
67.
Az úrhatnám polgár – a sznob parvenü
Nincs türelme megvárni, míg beérik a gyümölcs
Kéretlen mentegetőzéseddel magadat vádolod
Mindenkit mocskolsz, hogy tisztábbnak látszódj
68.
Olajat öntesz a tűzre
Te kiabálsz, pedig a te házad ég
A szőnyeg alá sepred a szemetet – pofára esel
Struccpolitika: bajban homokba dugott fej
69.
Lapulsz, mint szar a fűben
A szarnak nincs gazdája/másra kened
A leggyengébb láncszem a csapatodban
Vérszemet kapsz – alkalom szülte tolvaj
70.
Beleesel a másnak ásott vermedbe
Levágod az aranytojás tojó tyúkocskát
Ifjan kicsapongsz – majd öregen megtérsz?
Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik
71.
Ahol a kincsed, ott a szíved – trezorban
Benned a jó ige magva rossz talajba hull
Mindig jól, vagy netán rosszul akarsz járni?
Mindenre mentség: (Isteni) parancsra tettem!
72.
Amit vetsz, azt aratod hetvenhétszer…
Csalódott: csak magadban bíztál eleitől fogva
Csak emberben – s nem istenben – bízó átkozott
Olyan jól szimulálsz, hogy megtetszik: úgy maradsz
*
A példabeszéd, közmondás, értékelő leírás rólad szól:
Ismerj magadra, s bátor lélekkel változtass életeden,
Hogy ne birka/ördögfajzat, de Isten gyermeke légy!
Jóval több múlik rajtad, mint azt gyáván hinni szeretnéd
