BOLDOG-BOLDOGTALAN: Életminőség vizsgálódások I. – A közvetlenül magának ártó 8.

Írta: Nagy Jenő · 2020. február 3.

kb. 11 perc olvasás

Képtalálatok a következőre: józsef attila"

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember

Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok

Életminőség tesztkönyv: magyarán szólva

Képtalálatok a következőre: józsef attila"

József Attila

ESZMÉLET

1

Földtől eloldja az eget
a hajnal s tiszta, lágy szavára
a bogarak, a gyerekek
kipörögnek a napvilágra;
a levegőben semmi pára,
a csilló könnyűség lebeg!
Az éjjel rászálltak a fákra,
mint kis lepkék, a levelek.

2

Kék, piros, sárga, összekent
képeket láttam álmaimban
és úgy éreztem, ez a rend –
egy szálló porszem el nem hibbant.
Most homályként száll tagjaimban
álmom s a vas világ a rend.
Nappal hold kél bennem s ha kinn van
az éj – egy nap süt idebent.

3

Sovány vagyok, csak kenyeret
eszem néha, e léha, locska
lelkek közt ingyen keresek
bizonyosabbat, mint a kocka.
Nem dörgölődzik sült lapocka
számhoz s szívemhez kisgyerek –
ügyeskedhet, nem fog a macska
egyszerre kint s bent egeret.

4

Akár egy halom hasított fa,
hever egymáson a világ,
szorítja, nyomja, összefogja
egyik dolog a másikát
s így mindenik determinált.
Csak ami nincs, annak van bokra,
csak ami lesz, az a virág,
ami van, széthull darabokra.

5

A teherpályaudvaron
úgy lapultam a fa tövéhez,
mint egy darab csönd; szürke gyom
ért számhoz, nyers, különös-édes.
Holtan lestem az őrt, mit érez,
s a hallgatag vagónokon
árnyát, mely ráugrott a fényes,
harmatos szénre konokon.

6

Im itt a szenvedés belül,
ám ott kívül a magyarázat.
Sebed a világ – ég, hevül
s te lelkedet érzed, a lázat.
Rab vagy, amíg a szíved lázad –
úgy szabadulsz, ha kényedül
nem raksz magadnak olyan házat,
melybe háziúr települ.

7

Én fölnéztem az est alól
az egek fogaskerekére –
csilló véletlen szálaiból
törvényt szőtt a mult szövőszéke
és megint fölnéztem az égre
álmaim gőzei alól
s láttam, a törvény szövedéke
mindíg fölfeslik valahol.

8

Fülelt a csend – egyet ütött.
Fölkereshetnéd ifjúságod;
nyirkos cementfalak között
képzelhetsz egy kis szabadságot –
gondoltam. S hát amint fölállok,
a csillagok, a Göncölök
úgy fénylenek fönt, mint a rácsok
a hallgatag cella fölött.

9

Hallottam sírni a vasat,
hallottam az esőt nevetni.
Láttam, hogy a mult meghasadt
s csak képzetet lehet feledni;
s hogy nem tudok mást, mint szeretni,
görnyedve terheim alatt –
minek is kell fegyvert veretni
belőled, arany öntudat!

10

Az meglett ember, akinek
szívében nincs se anyja, apja,
ki tudja, hogy az életet
halálra ráadásul kapja
s mint talált tárgyat visszaadja
bármikor – ezért őrzi meg,
ki nem istene és nem papja
se magának, sem senkinek.

11

Láttam a boldogságot én,
lágy volt, szőke és másfél mázsa.
Az udvar szigorú gyöpén
imbolygott göndör mosolygása.
Ledőlt a puha, langy tócsába,
hunyorgott, röffent még felém –
ma is látom, mily tétovázva
babrált pihéi közt a fény.

12

Vasútnál lakom. Erre sok
vonat jön-megy és el-elnézem,
hogy’ szállnak fényes ablakok
a lengedező szösz-sötétben.
Igy iramlanak örök éjben
kivilágított nappalok
s én állok minden fülke-fényben,
én könyöklök és hallgatok.

1933-1934 tele

Képtalálatok a következőre: józsef attila"

*

Nem

is tudhat

önfeledten

mulatni/ünnepelni,

hisz ő csak az árlapra,

a holnapi felkelésre stb. gondol…

*

Nem tud

nemet mondani:

de fél szívvel megy

az obligát programra,

ami így azután annál inkább

olyan, sőt még olyanabb is lesz…

*

Nem

te vagy az

a stréber eminens diák,

aki csak a tanárának tanult,

de ennek ellenére/épp ezért

végül az „életben” semmire se vitte?

*

Nem

jól keresed,

nem találod meg

a tél sokszínű örömeit:

vagy depresszióban töltöd,

vagy medveként átaluszod!

*

Nem szereti

a nyitott kérdést –

a nem használt agy

pedig lassacskán elsorvad…

*

Nem mersz

lelked mélyén

nehéz-búvárkodni:

szisztematikusan elkerülöd,

kicselezed, elblicceled/vicceled

a komolyabb tartalmú beszélgetést…

(így az elfedéssel magad növelve a bajt)

*

Nem meri

isten kezébe tenni,

de görcsösen markolja,

és éppen ezért veszti el

oly féltett, oly becses javait…

*

Nem

mer/akar

bekopogni

a cigányputriba –

így egy pótolhatatlan

élet-tanítómestertől esik el…

*

Szimplifikáló –

aki túlságosan

nem komplikálja az életét –

ő se megy sehova vendégként,

és őhozzá se jöjjön senki!

(így szűkül és zápul be…)

*

Jelenlegi

meddőséged

„meggyógyítását”

kínzó-megalázó kezelésektől,

és nem – társas – lelki életed

zűrjeinek rendbetételétől várod…

(pl.: szülésfóbia, torz anyaságkép,

labilis párkapcsolat, jövőkép stb.)

*

Nem

gátolod

a szabad fogantatást:

ezt nem isten adta kezedbe,

csak azt a 10-20 gyermeket?

*

Érdem-

rendes ember:

nem fogadja el a talált pénzt –

mindenért keményen akar dolgozni!

*

Nem

eszel ugyan

a tiltott gyümölcsből,

de mégiscsak oly keserű

a szád és a csókod íze…

*

Katarzistalanul –

nem éled bele magad

a tragikus hős szerepébe:

így azután nem is tisztulsz meg…

*

Nem

él együtt

az életjátékkal,

bambán, késve reagál,

csak fut az események után…

*

Nem

akarván

túl otthonosan mozogni,

így folytonos kéréseivel

túlterheli, macerálja vendéglátóját…

*

Nem

akarod

magad sajnáltatni,

inkább erőn felüli

lakomákat rendezel

(és az oda sereglők

láttán azt hiszed,

hogy neked számos-

számtalan a barátod…)

*

„Karthauzi”

ő nem akar

senkit megbántani:

így meg se szólal –

ez nem bánthat senkit…!?

*

Nincs

kivel megosztania

lelki gyötrődéseit, vívódásait,

így magának teszi szabaddá az utat

a negatív testi-szervi elváltozások felé…

*

Nem

akarsz

tudomást venni „rákodról”:

ez is a kegyes öncsalás egy változata?

*

Nem

akar mást

betegségével,

alkoholfüggőségével terhelni:

így önsegítő csoportba se jut el!

*

Neki

imponál

„vadember” mivolta –

úgy is közlekedik a társaságban,

mint egy elefánt a porcelánboltban…

*

Neked

a jónál is jobb

helyzet kell/kellene:

így nem is csoda, hogy

nem, vagy ritkán lősz „gólt”…

*

Neked

a fájdalom hiánya

már maga az élvezet,

a betegség hiánya pedig

maga a teljes egészség?

*

Nálatok

nincs Mikulás

nincs Jézuska:

tudva tudván tőled kapja

a már „felvilágosult” gyerek,

amit erre az alkalomra kér…!

*

Nagyon

beleélte magát

a kényszerből játszott

alkoholista apa szerepbe,

és azután már végleg úgy maradt…

*

Nagy-

lelkűségi

rohamaidból

már röstellsz visszakozni:

csak tűrsz és ráfanyalodsz

a kedvezményezettek alamizsnáira…

*

Mozgásban

hiszi magát:

noha a világ halad,

ő meg holtvágányon áll,

vagy éppen hátrafelé tolat…

*

Mióta

egy ideig éhezett,

vagy olykor éhes maradt,

azóta már csak az evésre gondol:

mindig valamit eszik, ha éhes, ha nem,

és aggodalmasan vásárol, spájzol, raktároz…

*

Mintha

színpadon élnél

a nézőkre figyelve:

átjön-e az alakításod?

*

Mintha

szándékosan

le lenne nyugtatózva,

kvázi éber kómában,

életreakciói lelassítva…

*

Mintha

sose józanodna ki:

keblére ölel mindenkit,

jöttment idegent, ismeretlent…

*

Mintha

rendőr hallgatna ki,

mindig annyira vigyázol,

nehogy véletlenül elszóld magad?

*

Mintha

mindig csak

arra figyelnél

a legesleginkább,

hogy a hátad mögött

valakik nem nevetnek-e ki…

*

Mintha

mindig csak

a sötét bábukkal sakkoznál –

soha nem te kezdeményezel,

csak reagálsz a mások lépéseire?

*

Mintha

minden új

megszólalás

egy premier lenne:

leblokkol a lámpaláz…

*

Mintha

életfogytiglani

büntetésben lenne

e földi siralomvölgyben,

és alig várja, hogy leteljen…

*

Mintha

egész életedben

más ember szívességéből

laktál és lakomáztál volna…

*

Élet-

vészhelyzet –

mintha az egész életed

valahogy ki kellene bírni,

meg kellene úszni, át kell vészelni?

*

Mint

egy profi

életjátékos,

aki csak annyit

ad ki önmagából,

ami még éppen elég…

*

Mint

az elásott pénzed,

úgy konzervált életed

értéke is gyorsan inflálódik…

*

Mint

amikor a fiúk

az elfojtott vágy parazsát

körbeállva versenyben lepisilik…

*

Mint

az egyszeri

hályogkovács:

nem mersz élni,

mióta túl sokat tudsz…

*

Mint

egy katona:

mereven áll a díszszemlén,

és izgul: csak bele ne kössenek…

*

Hulla-

mereven:

mint aki szobor-

pózokba merevedik,

amíg egy turista tesz a kalapba…

*

Mint

a meszelt sírok:

kívül vakító fehér –

belül bomlás és rothadás…

*

Mint

a kompjuter,

a számító-gép:

ugyan beszél,

– pontosan és

mechanikusan -,

de nem énekel

örömében-bánatában!

*

Mint

a kis Valentino:

egy nap dolce vita,

ahogy ő elképzeli azt,

ami egy csóró ábrándképe,

cserébe a börtönévekért…!?

*

Képtalálatok a következőre: józsef attila"

József Attila

GYÖNYÖRŰT LÁTTAM

Gyönyörűt láttam, édeset,
elképzeltem egy gyenge rózsát.
Elbámészkodtam s rám esett,
mint nagy darab kő, a valóság.

Ám ez a kő is képletes.
A legjobb, ha mindent kimondok.
Igy oktatnak ügyeletes
és tanulságos napi gondok.

Lám, ösztönöm helyes nyomon
járt, amikor bejött az ember.
„Kikapcsolja a villanyom” –
ez zúgott bennem, mint a tenger.

A kés ott volt az asztalon
– éppen a ceruzám hegyeztem –
ha ezt az embert leszurom,
tudom, mindennel kiegyeztem.

El voltam keseredve. Hát.
Minden sötét és szomorú lesz.
Állat védheti otthonát;
hanem másfajta háború ez.

Fegyvert ragadni gyengeség:
megöl az ellenség és megver
s elszáll rólam a kedves ég.
Jogállamban a pénz a fegyver.

A hadviselés itt ma más.
A hős a kardot ki se rántja.
Bankó a bombarobbanás
s mint fillér, száll szét a szilánkja.

Igy okoskodtam s jónapot
kivánva elhuzódtam oldalt
s este a nyájas csillagok
rámnevettek a teli holddal.

1937. július

Képtalálatok a következőre: józsef attila"

*

Langyos,

rózsaszín illúziókba

ringatod el magadat,

amíg rád nem zuhan,

mint nagy, kemény kő:

a valóság…

*

Mindig

más szemével

rak lakásában rendet:

akit épp vendégként vár!

*

Mindent

fényűzésnek ítélsz,

minden luxus szerinted,

amit bárki ezen a Földön

nem engedhet meg magának…

*

Minden

újszülött

kismacskát

szelíden életben hagysz,

és ha nem sikerül elsózni,

akkor inkább előbb, mint utóbb

kitúrnak állatmenhely-otthonodból…

*

Minden

nagy terved

nagydobra vered,

frissen szétkürtölöd:

így lenyúlják, elhappolják,

vagy csírájában elfojtják…!

*

Minden

orvosra hallgatsz –

finom ételek helyett

keserű orvosságokat nyelsz,

amik amúgy egymás hatását gyengítik,

rosszabb esetben méreggé elegyednek…

*

Még

a saját gyermeke

halálát sem gyászolja meg –

koccint a mennyországi születésére…

*

Gyászmánia –

nemcsak minden

közeli, de távoli ismerőseit is

mélyen és hosszan meggyászolja…

*

Mindent kiselejtez,

semmihez nem ragaszkodva –

vagy mindent, de mindent őriz,

hátha egyszer még jó lesz valamire?!

*

Minden

jóízűen lenyelt

falatnál bűntudatos:

hisz Etiópiában stb. stb.

ma is százezrek éheznek…!

*

Milyen

életed lehet odahaza,

ha a „nyaraláson” így

„kell” kitombolnod magad?

*

Ne nézz hátra –

míg az imént bekapott

potyagólért ostorozod magad,

máris egy újat kaptál…

*

Mielőtt

„megszólalna”,

előbb megfogalmazza,

majd leírja s a végén felolvassa…

*

Nem sejti,

mi minden

veszik el életéből,

ha nem tudja/tudta

jól felfogott, valódi

érdekeit érvényesíteni?

*

Messziről

a hűséges ember példája,

közelről csak befogadott kutya,

aki már hálás, ha nem rúgnak bele…

*

Mert

tegnap jót főztél,

ezért ma is ugyanazt

és pont ugyanúgy főznéd?

*

Még

akkor

sem tudod

magad másnak tettetni,

vagy a hátérbe beolvadni,

amikor ez életmentő lenne?

*

Még

a fizetés-

napon sem

engedsz meg

magadnak egy

kis költekezést…

*

Még

– titokban vagy sem –

felettébb büszke is rá,

hogy ő sosem elégedett magával…

*

Másból

sem áll az élete,

mint próba-szerencse

jellegű kísérletezgetésből…

(mint aki mindig újra úgy

szeretne bejutnia lakásába,

hogy ezer kulcsból találomra

próbálgat ki egyet-egyet…)

*

Isten

adta a diót,

de ha nem töröd fel,

akkor úgy kell neked,

akkor csak gurigázhatsz vele!

*

Akinek

sosem jók

az adott körülmények –

azok mindig csak az ő

boldogulását akadályozók

(és „persze” nem is/hogy is

változtatná ő meg ezeket…)

*

Százhúsz

éves lett ugyan, –

de életéről szóló

élménybeszámolója

mindössze 12 perc…

*

Az

elrévedésből

többé nem akar

nemsokára visszaevezni

az innenső partra?

*

Hiszel

a vadidegen jósnőnek,

bármennyire dodonai is a jóslata,

vagy ha jó pénzért bármi jót jövendöl…

*

Meghalt

mielőtt még

épített volna egy házat,

felnevelt volna pár gyereket,.

vagy írt volna egy jó könyvet…

*

Úgy beszél,

játszik és udvarol,

hogy közben ezeket

agyonelemezgeti

*

Annyira

második természetévé

lettek a megszokásai,

hogy meg is vakultak,

nem tud róluk…

*

Ő

csak mondja

és teszi a magáét:

totál érzéketlenül

a baráti körei reakcióira…

*

Úgy

érzi magát

modern embernek,

ha szakértőktől kap életcélokat…

*

Mint aki

szoborpózokba merevedik,

amíg egy turista tesz a kalapba…

*

Ő

olyan

tökéletes mint

egy földönjáró Angyal –

és éppolyan kegyetlen is…

*

Élete

csalódott háborgás:

hát nem egy giccses

forgatókönyv az alap?

*

Szellemi

önvédelemből

teljesen bezárkózik:

így azt szívja be,

amit kilehel és

a saját levében fő…

*

Túl sok

mástól átvett,

mástól rád sózott

kereszt nyomja a vállad:

megrogysz, legörbülsz,

összemész, eltörpülsz…

*

Azt hiszi,

akkor repül szabadon,

ha minden kötelesség terhét ledobja

(ez a lét elviselhetetlen könnyűsége)

*


József Attila
ELÉGIA

Mint ólmos ég alatt lecsapódva, telten,
füst száll a szomorú táj felett,
úgy leng a lelkem,
alacsonyan.
Leng, nem suhan.

Te kemény lélek, te lágy képzelet!
A valóság nehéz nyomait követve
önnönmagadra, eredetedre
tekints alá itt!
Itt, hol a máskor oly híg ég alatt
szikárló tűzfalak
magányán a nyomor egykedvű csendje
fenyegetően és esengve
föloldja lassan a tömény
bánatot a tűnődők szivén
s elkeveri
milliókéval.

Az egész emberi
világ itt készül. Itt minden csupa rom.
Ernyőt nyit a kemény kutyatej
az elhagyott gyárudvaron.
Töredezett, apró ablakok
fakó lépcsein szállnak a napok
alá, a nyirkos homályba.
Felelj –
innen vagy?
Innen-e, hogy el soha nem hagy
a komor vágyakozás,
hogy olyan légy, mint a többi nyomorult,
kikbe e nagy kor beleszorult
s arcukon eltorzul minden vonás?

Itt pihensz, itt, hol e falánk
erkölcsi rendet a sánta palánk
rikácsolva
őrzi, óvja.
Magadra ismersz? Itt a lelkek
egy megszerkesztett, szép, szilárd jövőt
oly üresen várnak, mint ahogy a telkek
köröskörül mélán és komorlón
álmodoznak gyors zsibongást szövő
magas házakról. Kínlódó gyepüket
sárba száradt üvegcserepek
nézik fénytelen, merev szemmel.
A buckákról néha gyüszünyi homok
pereg alá… s olykor átcikkan, donog,
egy-egy kék, zöld, vagy fekete légy,
melyet az emberi hulladék,
meg a rongy,
rakottabb tájakról idevont.
A maga módján itt is megterít
a kamatra gyötört,
áldott anyaföld.
Egy vaslábasban sárga fű virít.

Tudod-e,
milyen öntudat kopár öröme
húz-vonz, hogy e táj nem enged és
miféle gazdag szenvedés
taszít ide?
Anyjához tér így az a gyermek,
kit idegenben löknek, vernek.
Igazán
csak itt mosolyoghatsz, itt sírhatsz.
Magaddal is csak itt bírhatsz,
óh lélek! Ez a hazám.

1933 tavasza

Képtalálatok a következőre: józsef attila"

*

Képtalálatok a következőre: józsef attila"

Boldogtalanok

Vitaébresztő ötletek, gondolatkísérletek

Miért semmi/rossz jut nekem a jó helyett:

Istenhit, egészség, evés-ivás, játék, munka,

közlés-megértés, humor, lakó-otthon, barátság,

Szépség, szerelem/szex, család, iskola stb. stb.

Amit én árthatok magamnak/másoknak:

elsősorban az előszeretteimnek/barátaimnak

Amit mások árthatnak nekem: az előszerettek,

(ál)barátok/ellenségek, Segítők, balsors/Rendszer…

A gyógyulás kezdete a baj felismerése:

A mese rólunk szól, ismerjünk magunkra,

S bölcsen/lélek-bátran változtassunk életünkön

Az akarót repíti, a nem-akarót vonszolja a sors…

Képtalálatok a következőre: józsef attila"