kb. 28 perc olvasás

Boldog-boldogtalan ember:
életminőség-vizsgálódások XXI.
az édes-ékes anyanyelvünkön
Szellemi segítség lélekbátraknak
![]()
Bölcs/balga szellemű lélek/élet
Táltos paripa vagy állatorvosi ló
Isten gyermeke vagy sátánfajzat
Régi-új aranykor/vaskori földi pokol

Talált, szerzett, javított/vesztett életkincstár
Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok
Szándékok-következmények és okok-okozatok
(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)

p Arany János
p TENGERI-HÁNTÁS
p Ballada
p
p Ropog a tűz, messze süt a vidékre,
Pirosan száll füstje fel a nagy égre;
Körülállja egynehány fa,
Tovanyúlik rémes árnya;
S körül űli a tanyáknak
Szép legénye, szép leánya.
p
p „Szaporán, hé! nagy a rakás; mozogni!
Nem is illik összebúva susogni.
Ki először piros csőt lel,
Lakodalma lesz az ősszel.
– Tegyetek rá! hadd lobogjon:
Te gyerek, gondolj a tűzzel.
p
p – Dalos Eszti szép leány volt, de árva.
Fiatal még a mezei munkára;
Sanyarú volt beleszokni:
Napon égni, pirosodni,
– Hüvös éj lesz, fogas a szél! –
Derekának hajladozni.
p
p Deli karcsú derekában a salló,
Puha lábán nem teve kárt a talló;
Mint a búza, piros, teljes,
Kerek arca, maga mellyes,
– Teli a hold, most buvik fel –
Az egész lyány ugyan helyes.
p
p Tuba Ferkó juhot őriz a tájon:
Juha mételyt legel a rossz lapályon,
Maga oly bús… mi nem éri?
Furulyája mindig sí-ri,
– Aha! rókát hajt a Bodré –
Dalos Esztert úgy kiséri.
p
p Dalos Eszti – a mezőre kiment ő,
Aratókkal puha fűvön pihent ő;
De ha álom ért reájok,
Odahagyta kis tanyájok’
– Töri a vadkan az „irtást” –
Ne tegyétek, ti leányok!
p
p Szederinda gyolcs ruháját szakasztja,
Tövis, talló piros vérit fakasztja;
Hova jár, mint kósza lélek,
Ha alusznak más cselédek?…
– Soha, mennyi csillag hull ma! –
Ti, leányok, ne tegyétek.
p
p Tuba Ferkó a legelőt megúnta,
Tovahajtott, furulyáját se fútta;
Dalos Eszter nem kiséri,
Maga halvány, dala sí-rí:
– Nagy a harmat, esik egyre –
Csak az isten tudja, mér’ rí.
p
p Szomorún jár, tébolyog a mezőben,
Nem is áll jól semmi dolog kezében;
Éje hosszú, napja bágyadt,
Szive sóhajt – csak egy vágyat:
– De suhogjon az a munka! –
Te, halál, vess puha ágyat.
p
p Ködös őszre vált az idő azonban,
Törik is már a tengerit Adonyban;
Dalos Eszter csak nem jött ki:
Temetőbe költözött ki;
– Az a Lombár nagy harangja! –
Ne gyalázza érte senki.
p
p Tuba Ferkó hazakerűlt sokára,
Dalos Esztit hallja szegényt, hogy jára;
Ki-kimén a temetőbe
Rossz időbe’, jó időbe’:
– Kuvikol már, az ebanyja! –
„Itt nyugosznak, fagyos földbe.”
p
p Maga Ferkó nem nyughatik az ágyon,
Behunyt szemmel jár-kel a holdvilágon,
Muzsikát hall nagy-fenn, messze,
Dalos Eszti hangja közte,
– Ne aludj, hé! vele álmodsz –
Azt danolja: „gyere! jöszte!”
p
p Nosza Ferkó, felszalad a boglyára,
Azután vidorabb lesz, majd sebesebb
Kapaszkodnék, de nem éri,
Feje szédűl: mi nem éri?…
– Tizenkettőt ver Adonyban:
Elég is volt ma regélni. -”
p
p Lohad a tűz; a legények subába –
Összebúnak a leányok csuhába;
Magasan a levegőben
Repül egy nagy lepedő fenn:
Azon ülve muzsikálnak,
Furulyálnak, eltünőben.
p
p (1877. július 15.)
p
p +
p Jegyzetek
p mételyt:
p a kérődzők májában élősködő szívóféreg.
p „irtást”:
p Irtvány föld, mely kukoricával vettetik be,
p s a közel erdők miatt ki van téve a vaddisznók pusztításának.
p (Arany János magyarázata)
p Muzsikát hall
p nagy-fenn, messze:
p Mezőn háló emberek sokszor vélnek
p magasan a légben felettük áthúzódó kísértetes zenét hallani,
p a (daemoni) zenészek valami nagy, kiterült ponyván repülnek tova.
p (Arany János jegyzete)
p csuhába:
p a tengeri lehántott haja (Arany János magyarázata).
p
p x
p
p Milyen
p volt-lehetett
p annak a költőnek
p a szerelmi-házasélete,
p aki sok évtized alatt se írt
p egyetlen szerelmes verset,
p amit pedig minden ember
p ír vagy mond, amikor először
p nagyon-nagyon szerelmes lesz…
p (de Arany balladában, ami tragédia
p dalban elbeszélve, figyelmeztetett
p a szerelem-démon hatalmára…)
p
p
p A ballada műfaj
p lényeges vonása, hogy
p az embereket kiélezett lelkiállapotokban,
p lélektani szituációkban ábrázolja, gyakran
p a megzavart emberi lélek magatartását mutatja be.
p Legjellemzőbb témái a hűség és hűtlenség, féltékenység,
p házasságtörés, általában a szerelem gyötrelmei és bűnei
p (Arany János: Ágnes asszony, Tetemre hívás, Tengeri hántás)
p
p
p Aki
p hipnotizőri
p képességével,
p bűbájával, boszorkaságával
p megbabonáz és így habkönnyen,
p erőszak nélkül is kifoszt, megaláz…
p
p
p Aki
p megtagadja
p a „nagy szerelmünket”,
p ha nem falazok a disznóságaihoz,
p és nem hagyom rá a hülyeségeit,
p amikkel balgán a vesztébe rohan…
p
p
p Aki
p kis sebéről
p panaszkodik neked,
p aki vérben fekszel mellette,
p aki a náthájával küszködik,
p miközben te megszülöd gyereketeket…
p
p
p Aki
p sikertelen
p csábítási kísérletei után
p ócska kurva híred költi
p (vagy erőszakkal vádol…)
p
p
p Aki
p magán-
p bosszúból
p a városnak jólétet ígérve
p tűz ki nagy vérdíjat annak fejére,
p aki fiatalon elcsábította, tönkretette….
p (Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása)
p
p
p Aki
p a válóperben
p egykori nagy szerelmedből
p a lehető legádázabb ellenséged lesz:
p kisemmizésedre/megbélyegzésedre tör,
p kárörömmel figyeli hajléktalan sorsodat…
p De nem tudja, hogy ezzel magát is selejtezi,
p s az ideiglenes káröröme tartós keserű üröm lesz…
p
p
p Aki
p a bírói
p gyakorlatot
p ismerve-kijátszva,
p jó – drága – ügyvédi
p segítséggel, praktikával stb.
p tartat távol téged a saját gyerekedtől…
p De ez az átmeneti sikere egy tartós kudarc lesz,
p mert elsősorban éppen szemefénye issza meg a levét…
p
p
p „Ha
p ló nincs,
p szamár is jó” alapon
p fordulsz csak hozzám,
p csinálsz velem programot!
p (vagy veszel el feleségül…)
p
p
p Én
p komolyan
p veszem adott szavad,
p te meg bezzeg szeretsz
p könnyelműen ígérgetni,
p és zokon veszed, ha ezt
p netán számon is kérem……
p
p
p Állítólag
p szeretsz engem,
p de ezt olyannyira
p nem tudod kifejezni,
p jól ki is nyilvánítani
p beszédes tettekben,
p hogy ez sose derült ki –
p inkább csak az ellenkezője…
p („pokolba már a szép szavakkal…”)
p
p
p „Szerelmednek”
p nem kis feltétele van:
p fel kell adnom szent meggyőződésem,
p és át kell térnem a te üdvözítő hitedre…
p Majd akkor „halálosan” belém szeretsz…!?
p
p
p Hiába
p vagyunk magyarok,
p keresztények és amúgy
p is mindenben összeillők,
p ha te római katolikus, én
p meg református felekezetű –
p ezt a házasságot szüleink ellenzik,
p akár kitagadással is fenyegetnek stb.
p
p
p Olyan vagy
p mint egy kakukkfióka,
p aki betolakszik a fészekbe,
p majd kilök(i) onnan (fiókáimat)…
p (mint az új feleség/mostohaanya)
p És a lekvár apa lánya Hamupipőke lesz…
p (előbb a legutolsó, majd viszont legelső)
p
p
p Ha
p akár egyszer is
p megbuktam a „vizsgádon”,
p nem adsz új esélyt javításra…
p (te amúgy naponta vizsgáztatsz,
p mesterséges próbák elé állítasz,
p mintha nem egyenrangú társam,
p de az én fő atyamesterem lennél…)
p
p
p Vagy
p ok nélkül,
p szeszélyből,
p szülői nyomásra,
p féltékenységből stb.
p durván és véglegesen
p ellöksz/taszítasz magadtól
p vagy pedig lelki függőségben,
p szinte leláncolva tartasz!
p
p
p Bármi
p rosszat elhiszel,
p amit rólam hallasz,
p kisebbrendűségi komplexusod
p miatt leural a zöldszemű szörny,
p és ezek után már egyáltalán
p nem is vagy kíváncsi énrám,
p és sértett hiúságodban
p akár meg is fojtasz,
p mint egy Otelló…
p
p
p Azért
p csúfolnak ki
p hangosan és kórusban,
p ami neked is nagyon fáj:
p a már véglegesnek vehető
p vénlányságod miatt,
p hogy hátha te mégse
p akarsz így maradni…!?
p Persze, ha még nem késő…
p (a jó közvélemény-nyomás)
p
p
p Éhes
p gyermekeid
p és becses nejed
p szemrehányó tekintete dacára
p te továbbra s csak a hobbidnak,
p passziódnak, hóbortodnak élsz
p szabotálva a családfenntartást…
p
p
p Mindenről,
p pláne fajsúlyos dolgokról
p egyedül-kizárólag te döntesz
p – hiszen te keresed a pénzt! -,
p kész tények elé állítod a másikat,
p aki „csak” házi munkát végez,
p gyereket nevel, lakást szépít,
p otthont varázsol…
p
p
p Mintha
p atyám vagy
p papom, istenem lennél:
p te mindig jobban tudod,
p hogy nekem épp mi a jó…
p Az atyáskodó férj, aki kiskorúsít,
p és kiskorúságban is tartja a nejét…
p És így ezzel magad is végleg megfosztod
p egy gyümölcsöző szimmetrikus kapcsolattól…
p
p
p Amíg
p pénzem, hírem
p és befolyásom van vagy lehet,
p addig a közelemben sündörög,
p kikezd velem, velem kacérkodik,
p majd, ha netalántán fordul a kocka,
p úgy eltűnik, mintha sose látott volna…
p (Ezzel az emberismeretem is levizsgázik…)
p
p
p Titokban
p még esetleg
p beszélsz vagy
p találkozol még velem,
p az ágyban még kellenék,
p de mások előtt már régóta
p szégyellsz velem együtt mutatkozni…
p
p
p Minden
p lehető helyzetben
p tüntetően érezteted velem,
p hogy én „rangon aluli” hitves vagyok,
p és csak könyörületből, vagy jobb híján
p vettél el feleségül, jöttél hozzám nőül…
p
p
p Az
p ellened
p elkövetett vétkem
p nem bocsájtod meg,
p hiába bánom és
p tenném jóvá azt:
p legyen így inkább
p mind a kettőnknek
p életfogytiglan rossz?
p (a gyerekekről nem is beszélve)
p
p
p In flagranti
p Úgy érlek tetten,
p a „dolog” hevében,
p a saját hitvesi ágyunkban,
p hogy viszem a gyereket is,
p hadd lássa, mit művel az apja…
p Ha rosszul reagálok a sokkra,
p a megalázó beszennyezésre,
p akkor én betegedhetek bele…
p (de a gyermek is traumás lesz)
p
p
p Ha
p egy lány
p nem lehet a tied,
p akkor inkább megölöd,
p hogy így másé se lehessen –
p akkor ő se élhessen boldogan,
p ha már azt nem veled képzelte…
p Gyilkosságok szerelemféltésből…
p (enyhítő vagy súlyosbító körülmény)
p
p
p Ágy
p és asztal
p Mindketten
p más-más ételeket szerettek,
p a külön konyha jó út a külön-alváshoz?
p Az egyikőtök például bigott vegetáriánus,
p a másikótok meg csak húst hússal enne…
p Vagy „csak” az a hiba, hogy a menyecske
p nem tanul(hat)ta el anyjától a sütés-főzést…
p
p
p Elveszed a lányt,
p pedig látod az anyját,
p milyen csúnya, kövér,
p zsémbes, házsártos lett,
p aki nem szeret sütni-főzni…
p (és nem is vagy rá kíváncsi,
p miért hagyta el őt előző férje…)
p
p
p Mindig
p van dugipénzed –
p csak azt vallod be,
p amit nem tagadhatsz le
p (a titkolózások elszigetelnek,
p és hazugságokba bonyolítanak)
p
p
p Ha
p a legkisebb
p zűr, ütközés van –
p elmenekülsz anyukádhoz,
p aki – sajnos – tárt karokkal fogad,
p mindenben neked ad igazat, és együtt
p szapuljátok az „urad”, és a férfiakat –
p ahelyett, hogy visszazavarna férjedhez…
p
p
p Kishitűséged
p állandó hódítással
p próbálod kompenzálni:
p mindenkivel gyorsan lefeküdni –
p mint aki száguldó autóból kinézve
p ismerkedne meg a tájjal/emberekkel?
p
p
p Nem
p hangoljátok össze
p a hangszereiteket –
p nincs köztetek összhang,
p – hármas egység: harmónia -,
p csak villa-kanál csörömpölés,
p és repülő/zuhanó csészealjak…
p
p
p Nem
p vallod be
p kellő időben
p a hűtlenséged,
p de úgyis kiderül,
p így párod még többet is feltételez,
p és érthető, ha nem nagyon hisz neked,
p és elhagy vagy állandó bizonyítási
p kényszerben ragadsz…
p
p
p Nincs
p kedved
p időben hazamenni –
p még meg sem érkeztél,
p és máris csak a panaszáradat dől rád,
p vagy az egész nap otthon unatkozó nej
p jobb/más híján mindent veled beszélne meg…
p
p
p Nem tudsz
p tréfálkozva, jókor
p és jól „beolvasni”,
p hogy a másik is érzze:
p érte, nem ellene „haragszol” –
p csak a már színültig megtelt bilit
p a másikra hirtelen ráönteni,
p amire jön a sár-szar dobálás:
p kis igazatokkal mocskoljátok,
p sőt (n)agyon veritek egymást…
p
p
p Sokáig tűrsz,
p egy árva panaszszó
p sem hagyja el ajakad,
p sőt: mindenhez jó képet vágsz,
p majd egyszer csak kiborítod a bilit,
p és dührohamban alaposan beolvasol,
p amit a párod méltán érez igazságtalan,
p szinte orv támadásnak, és védekezésre,
p sőt, akár ellentámadásra kényszerül
p a részigazságot belátása helyett…
p
p x
p
p Arany János –
p ÁGNES ASSZONY
p Ballada.
p
p Ágnes asszony a patakban
Fehér lepedőjét mossa;
Fehér leplét, véres leplét
A futó hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
p
p Odagyűl az utcagyermek:
Ágnes asszony, mit mos kelmed?
„Csitt te, csitt te! csibém vére
Keveré el a gyolcs leplet.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
p Összefutnak a szomszédnők:
Ágnes asszony, hol a férjed?
„Csillagom, hisz ottbenn alszik!
Ne menjünk be, mert fölébred.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
p
p Jön a hajdu: Ágnes asszony,
A tömlöcbe gyere mostan.
„Jaj, galambom, hogy’ mehetnék,
Míg e foltot ki nem mostam!”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
p
p Mély a börtön: egy sugár-szál
Odaférni alig képes;
Egy sugár a börtön napja,
Éje pedig rémtül népes.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
p
p Szegény Ágnes naphosszanta
Néz e kis világgal szembe,
Néz merően, – a sugárka
Mind beléfér egy fél szembe.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
p
p Mert, alighogy félre fordul,
Rémek tánca van körűle;
Ha ez a kis fény nem volna,
Úgy gondolja: megőrűlne.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
p
p Ím azonban, időtelve,
Börtönének zárja nyílik:
Ágnes a törvény előtt
Megáll szépen, ahogy illik.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
p
p Öltözetjét rendbe hozza,
Kendőjére fordít gondot,
Szöghaját is megsimítja
Nehogy azt higgyék: megbomlott.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
p
p Hogy belép, a zöld asztalnál
Tisztes őszek űlnek sorra;
Szánalommal néznek ő rá,
Egy se mérges, vagy mogorva.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
p
p „Fiam, Ágnes, mit miveltél?
Szörnyü a bűn, terhes a vád;
Ki a tettet végrehajtá
Szeretőd ím maga vall rád.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
p
p „Ő bitón fog veszni holnap,
Ő, ki férjedet megölte;
Holtig vízen és kenyéren
Raboskodva bünhödöl te.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
p
p Körültekint Ágnes asszony,
Meggyőződni ép eszérül;
Hallja a hangot, érti a szót,
S míg azt érti: „meg nem őrül.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
p
p De amit férjéről mondtak
A szó oly visszásan tetszik;
Az világos csak, hogy őt
Haza többé nem eresztik.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
p
p Nosza sírni, kezd zokogni,
Sűrü záporkönnye folyván:
Liliomról pergő harmat,
Hulló vizgyöngy hattyu tollán.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
p
p „Méltóságos nagy uraim!
Nézzen Istent kegyelmetek:
Sürgetős munkám van otthon,
Fogva én itt nem űlhetek.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
p
p „Mocsok esett lepedőmön,
Ki kell a vérfoltot vennem!
Jaj, ha e szenny ott maradna,
Hová kéne akkor lennem!”
Oh! irgalom atyja ne hagyj el.
p
p Összenéz a bölcs törvényszék
Hallatára ily panasznak.
Csendesség van. Hallgat a száj,
Csupán a szemek szavaznak.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
p
p „Eredj haza, szegény asszony!
Mosd fehérre mocskos lepled;
Eredj haza, Isten adjon
Erőt ahhoz és kegyelmet.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
p
p S Ágnes asszony a patakban
Lepedőjét újra mossa;
Fehér leplét, tiszta leplét
A futó hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el
p Mert hiában tiszta a gyolcs,
p
Benne többé semmi vérjel:
Ágnes azt még egyre látja
S épen úgy, mint akkor éjjel.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
p
p Virradattól késő estig
Áll a vízben, széke mellett:
Hab zilálja rezgő árnyát,
Haja fürtét kósza szellet.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
p
p Holdvilágos éjjelenkint,
Mikor a víz fodra csillog,
Maradozó csattanással,
Fehér sulyka messze villog.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
p
p És ez így megy évrül-évre,
Télen-nyáron, szünet nélkül;
Harmat-arca hő napon ég,
Gyönge térde fagyban kékül.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
p
p Őszbe fordul a zilált haj,
Már nem holló, nem is ében;
Torz-alakú ránc verődik
Szanaszét a síma képen.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
p
p S Ágnes asszony a patakban
Régi rongyát mossa, mossa –
Fehér leple foszlányait
A szilaj hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
p (1853.)
p
p +
p Jegyzetek
p 372.irgalom atyja:
p bibliai fordulat, Pál apostolnak
p a korinthusbeliekhez írt második levele, 1.3.
p 373.sulyka:
p mosófája.
p A szabad folyóvizekben
p a szennyes ruhát ezzel csapkodva mosták.
p 374.holló:
p a fekete hajra tett hasonlat bibliai eredetű: Énekek éneke, 5.11.
p
p x
p
p Arany János
p VÖRÖS RÉBÉK
p
p „Vörös Rébék általment a
Keskeny pallón s elrepült -”
Tollászkodni, már mint varju,
Egy jegenyefára űlt.
Akinek azt mondja: kár!
Nagy baj éri és nagy kár:
Hess, madár!
p
p Ő volt az, ki addig főzte
Pörge Dani bocskorát,
Míg elvette a Sinkóék
Cifra lányát, a Terát.
De most bezzeg bánja már,
Váltig hajtja: kár volt, kár!
Hess, madár!
p
p Pörge Dani most őbenne
Ha elbotlik se köszön,
S ha ott kapja, kibuktatja
Orrával a küszöbön.
Pedig titkon oda jár,
Szép asszonynak mondja: kár!
Hess, madár!
p
p Cifra asszony színes szóra
Tetteti, hogy mit se hajt:
„Kend meg köztünk ne csináljon
Háborodást, házi bajt,
Nem vagyok én csapodár.”
Rebi néni mondja: kár!
Hess, madár!
p
p Másszor is jön, hoz fehér pénzt,
Piros kendőt s egyebet:
„Nesze, lyányom! e mézes bor
Erősítse a szived:
Szépnek úgy nem tenni kár!”
– „Hadd jöjjön hát a kasznár.”
Hess, madár!
p
p Háborúság, házi patvar
Attól kezdve van elég;
De nem hallik a szomszédba:
Pörge Dani tűri még.
A bölcső is ott van már:
Künn egy varju mondja: kár!
Hess, madár!
p
p „Asszony, ördög! vidd apádnak
Haza ezt a gyermeket –
Ne! a varjut (hol a puskám?)
Útra meglövöm neked.”
Varju azt se mondja: kár!
El sem is rebbenti már:
„Hess, madár!”
p
p Híre terjed a helységben:
„Tudjátok, mi az eset?
Pörge Dani egy varjút lőtt
S Rebi néni leesett!”
Rebi lelke nem vón’ kár:
De, mint varju, visszajár.
Hess, madár!
p
p Gyilkost a törvény nyomozza;
Szegény Dani mit tegyen?
Útnak indul, bujdosásnak,
Keskeny pallón átmegyen.
Szembe jött rá a kasznár.
Varju elkiáltja: kár!
Hess, madár!
p
p Keskeny a palló kettőnek:
Nem térhet ki a Dani;
Egy billentés: lent a vízben
Nagyot csobban valami.
Sok eső volt: mély az ár.
Varju látja, mondja: kár!
Hess, madár!
p
p Bujdosónak kín az élte;
Reszket, ha levél zörög:
Felvont sárkányt vesz kezébe,
Hajtja éh: „megállj, görög!”
Varju mind’ kiséri: „kár!…
Fennakadsz te, szép betyár!”
„Hess, madár!”
p
p „Most ebédre, hollók, varjak
Seregestül, aki van!
De szemét ne bántsa senki:
Azzal elbánok magam.”
Fekete volt, mint bogár:
Asszony ott sír: „mégis kár!
Hess, madár!” –
p
p Vörös Rébék általment a
Keskeny pallón: most repűl;
Egy varjúból a másikba
Száll a lelke, vég ne’kűl;
S kinek ő azt mondja: kár!
Nagy baj éri és nagy kár.
Hess, madár!
p
p (1877. szeptember 26.)
p
p +
p Jegyzetek
p 343.„Vörös Rébék általment a / Keskeny pallón s elrepült -”:
p e két sor népmondai töredék (Arany János jegyzete).
p [A „Rébék” a Rebeka – becézve: Rebi – népies alakja.]
p 493.addig főzte… bocskorát:
p a meghódítani kívánt személy
p ruhadarabjával történő szerelmi varázslás.
p 494.fehér pénzt:
p ezüstpénzt.
p 495.sárkányt:
p régi pisztoly vagy puska
p elsütő szerkezetének az a része,
p amely a töltény gyutacsára csapódott.
p „Felvont” állapota a lövésre kész fegyvert jelentette.
p 496.görög:
p a régi népnyelvben kereskedő, kalmár.
p 266.ne’kűl:
p nélkül.
p
p x
p
p Vagy
p sosem tudtál
p a nemi betegségekről,
p vagy túl sokat is láttál,
p az orvosi protokoll azokat
p rosszul is tálalta, magyarázta,
p és így tartósan szex-fóbiás lettél…
p
p
p Akit
p nem Isten
p rendelt neked,
p azt próbálod erőlködve,
p babonás női praktikákkal,
p bűbájjal, zsarolással stb.
p megszerezni és megtartani…
p
p
p Az ismerkedés,
p az udvarlás időszakában
p még csúcsra járatod magad –
p az egybekelésetek után viszont
p már csak takaréklángon üzemelsz…
p
p
p Túl
p sokat
p mutattál
p először magadról,
p nem tudod ezt a szintet
p folyamatosan fenntartani,
p egyfolytában lábujjhegyen állni…
p Mindig minden extrát be kell dobni,
p hogy ideig-óráig megtarthasd a másikat…
p
p
p Egy
p pillanatnyi
p kihagyás és kész:
p elröppen az arany-
p ketrecbe zárt madárkád,
p mert nem tudod őt éjt
p nappallá téve őrizni…
p
p
p Fittyet hánysz
p a rossz előjelekre,
p a baráti intelmekre:
p annál inkább belevágsz
p egy áldatlan házasságba
p és hamar kitöröd a nyakad,
p érzelmileg-anyagilag kifosztva
p átkozódsz és örökre magányos maradsz…
p
p
p Rész
p az egész helyett:
p neked csak a melle,
p feneke, csípője, alakja,
p szeme, arca tetszik,
p ahogy és ameddig
p most fiatalon kinéz,
p a csúcsformájában…
p (ha öregszik: selejt)
p
p
p Neked
p csak este tetszik,
p vagy ha jókedve van,
p szinte eufóriában stb.,
p amikor éppenséggel
p a legjobb passzában,
p szép ruhában csinosítva,
p kivirulva épp a legszebb –
p olyankor színed elé járulhat…
p
p
p Neked
p itt és most
p nagyon tetszik,
p de hogy mi lesz egy év múlva,
p az titok – azt te sem tudhatod,
p de mégis örök szerelmet ígérsz?!
p Ha elmúlik, mert hagyod, a szerelem,
p vagy éppen nem olyan erősen lobog,
p akkor szeded a sátorfádat és otthagysz
p csapot, papot, asszonyt és gyereket…
p
p
p Frottőr
p Teljesen kielégíti
p szexuális vágyadat,
p csiklandja érzékiséged
p ha odadörgölőzhetsz
p egy vadidegenekhez
p a tömött, túlzsúfolt buszon…
p
p
p Gyerek-
p lányokra utazol,
p – legális keretekben -,
p mert ott apáskodhatsz,
p imponálhatsz felnőttségeddel
p és a feneketlen pénztárcáddal…
p Majd később próbálnád megőrizni,
p de száz bolhát is könnyebb lenne…
p
p
p Fixálódó
p Megrögzül
p a korakamaszkor:
p meghógolyózva és
p hajat húzogatva stb.
p fejezed ki tetszésed,
p és elvárnád, hogy így
p nyerd el választottad szívét……
p
p
p A
p munkába,
p programra indulva
p kiöltözik, kicsinosítja magát,
p de otthon már nem ad magára:
p szőrös, trottyos, legatyásodott, slampos
p (esetleg kivéve, ha „illusztris” vendég jön…)
p
p
p Minden nap
p újra és újra
p nulláról indulni,
p és újra elnyerni kegyeit,
p mintha ma először találkoznál vele?
p Mintha egy légvárat építenétek újra?
p Nincs eredendő és erősödő fundamentum?
p
p
p Ha
p már
p egyszer
p nőül elvetted,
p nem kell többet
p udvarolni, bókolni stb. –
p ez egyszer s mindenkorra
p le van tudva, ki van pipálva…
p
p
p A
p pornó–
p film hatása:
p az első öt perc izgat,
p majd a többi óra undorít
p (és akár egy életre is elveszi
p a kedved: annyira gusztustalan…)
p
p
p Nem
p egyszerre
p akarnak/szeretnének
p legalább/max. egy gyereket:
p a nő retteg a szülési fájdalomtól,
p testének elváltozásától, csúfulásától,
p és még csak rabságnak látja az anyaságot…
p
p
p Biztosra mész
p a védekezésben:
p fogamzás-gátláshoz
p sterilizálod-kiherélteted magad,
p majd, amikor később észbe kapsz,
p akkor már hasztalan a keserves sírás…
p
p
p Az
p abortuszt
p elbagatellizáltad,
p később lett lelki dráma,
p non stop mardosó bűntudat,
p nehezen feldolgozható trauma…
p
p
p Ki szeret,
p s párra nem találhat,
p oly hontalan, amilyen gyámoltalan
p a szükségét végző vadállat (József A.)
p Görcsös humorizálgatással szépítgetné
p magára maradottsága, szinglisége előnyeit…
p
p
p Az
p ódivatú,
p anakronisztikus
p iskolai tánciskolában
p belé vert illemszabályokra görcsösen figyelő –
p vagy fittyet hány minden udvariassági szokásra:
p semmi lovagiasság, előzékenység, nőtisztelet stb.
p
p
p Méltatlanra
p pazarolod el
p a hamvas, üde,
p szép ifjúságodat,
p bókod, csókod, ölelésed,
p és leleményes, akár önkínzó
p és így gyötrelmes önfeláldozásod
p
p
p Prűd
p családi
p légkörben
p nevelkedtél fel:
p te is ilyen vagy,
p vagy ellenkezőleg:
p egy mocskos-szájú nő,
p aki ocsmányul trágár…!?
p
p
p A
p neked
p túl kevés,
p sosem optimális –
p vagy rosszul időzített,
p házasélet-szeretkezés
p helyetti kamaszos önkielégítés...
p (nincs mersz a megbeszélésére,
p a lelki gubancok kibogozására…)
p
p
p Az
p önkielégítéshez
p élő gumigésa a partner,
p ez neked így már illúziókeltő…
p És ha már nincs rá szükséged,
p akkor kikapcsolod, félretolod,
p már nem kell tovább vele bajlódni,
p nem kell hozzá folyton alkalmazkodni…
p
p
p Fütyi
p komplexus –
p neked túl kicsi van
p egyáltalán/többiekhez képest,
p esetleg még csúfoltak is ezért,
p ami miatt gátlásos, kisebbségi
p komplexusos leszel és maradsz,
p mert nem találkozol tapasztalt,
p felszabadító hatású hölggyel…
p
p
p Csak
p az erotikus
p kisugárzása,
p nemi vonzereje,
p szexepilje hiányzik,
p amúgy tiszta, rendes és
p még helyes is a leányzó,
p akit leszoktattak a „kacérságról” …
p
p
p Nincs
p türelme
p tovább várni
p a szülés után,
p és félrelépett, –
p a felesége meg
p inkább már csak anya lett,
p akinek az ún. házasélet már
p csak házastársi kötelesség,
p ill. a gyerek fogantatásának
p szükséges rossz eszköze…
p
p
p A
p párod
p elzár a világtól –
p háremben őriznek
p kandi pillantásoktól,
p az utcára is csak alig, illetve
p talpig burkolva, fátyolban mehetsz…
p
p
p Erekció
p Ha feláll a farkad,
p gyorsan belevered
p és kielégülsz benne,
p és szaporítod a fajod,
p ha te érsz oda előbb,
p hisz biztos ő is „tüzel”
p (az állat az emberben)
p
p
p Nem
p készültél fel
p a házaséletre,
p a háztartásvezetésre,
p a takarékos gazdálkodásra,
p a jó és változatos sütés-főzésre,
p az árubeszerzésre, a tartósításra,
p a mosásra, mosogatásra, rendrakásra –
p azt képzelted, hogy a nászéj-nászút,
p a mézeshetek örökké tartanak…
p
p
p A
p változatosság
p gyönyörködtet!?
p A már rutinossá
p beszürkült, nem
p megújított házas-
p szexuális élet helyett,
p vagy mellett gyakran cserélni,
p vagy egyszerre több szexuális
p partnerrel élvezni ezt az isteni
p adományt, az embernek non stop
p meglévő nemi vágya kielégítését…
p
p
p Ha
p túl szép a nőd,
p túl sokan kerülgetik,
p sokat kerül kísértésbe,
p folyton résen kell lenni,
p ha ronda, neked se kell,
p naphosszat kerülgeted:
p még ránézni is rossz…
p
p
p Először
p az esküvőn
p láthatod Őt élőben,
p meztelenül meg még
p azután, még az ágyban sem…
p Vagy úgy „öltözik fel”, hogy
p már így is megmutat: semmi
p takarás, sejtelmesség, titok stb.
p
p
p A
p divat-
p diktatúra
p lojális alattvalója:
p uniszex viselet és
p viselkedés: ruha, arc,
p frizura és mozgás, hang-
p szín és erő, beszédstílus stb.
p
p
p Rakoncátlan nyelved,
p locsi-fecsi lelkületed,
p szereplési viszketegséged
p miatt kifecseged a családi,
p sőt a hálószoba titkaitokat,
p háborgatva, sőt lerontva ezzel
p a létfontos kapcsolati/családi békét…
p
p
p Kipróbált,
p igaz szerelmeddel
p egyáltalán nem úgy bánsz,
p mint becsülhetetlen kincset illetne,
p a süllyedő hajóról is előbb mentenéd
p könyveid, értéktárgyaid, csecsebecséid,
p és ha marad még rá időd, akkor hitvesed…
p
p
p Te
p csak
p újabb
p lelki-anyagi
p terheket raksz
p a kapcsolatotokra/
p kis családi sajkátokra,
p amiben te nem is evezel,
p de inkább lékeket fúrsz rá:
p így aztán együtt süllyedtek el…
p
p
p Arany János
p TETEMRE HÍVÁS
p
p A radványi sötét erdőben
Halva találták Bárczi Benőt.
Hosszu hegyes tőr ifju szivében;
„Ime, bizonyság Isten előtt:
Gyilkos erőszak ölte meg őt!”
p
p Kastélyába vitette föl atyja,
Ott letevék a hűs palotán;
Ki se terítteti, meg se mosatja:
Vérben, ahogy volt, nap nap után
Hever egyszerű ravatalán.
p
p Állata őrzeni négy alabárdost:
„Lélek ez ajtón se be, se ki!…”
„Hátha az anyja, szép huga már most
Jönne siratni?” – „Vissza! neki;
Jaj, ki parancsom, élve, szegi!”
p
p Fojtva, teremről rejti teremre
Halk zokogását asszonyi bú. –
Maga, pecséttel, „hívja tetemre”,
Kit szemre vesz, ölyvként, sanda gyanú:
Legyen a seb vérzése tanú.
p
p A palotát fedi fekete posztó,
Déli verőn sem süt oda nap;
Áll a tetemnél tiszti pörosztó,
Gyertya, feszűlet, kánoni pap:
Sárga viaszfényt nyughelye kap.
p
p „Jöjjenek ellenségi, ha voltak!”
Jő, kit az apja rendre nevez;
Hiába! nem indul sebe a holtnak
Állva fejénél az, vagy emez:
„Gyilkosa hát nem ez… újra nem ez.”
p
p „Hát ki?…” riad fel Bárczi sötéten,
„Boszulatlan nem foly ez ösi vér;
Ide a gyilkost!… bárha pecsétem
Váddal az önnön szívemig ér:
Mindenki gyanús nekem, aki él!”
p
p „Jöjjenek úgy hát ifju baráti!”
Sorra belépdel sok dalia:
Fáj nekik a hőst véribe’ látni,
S nem harc mezején elomlania.
Erre se vérzik Bárczi fia.
p
p „Jöjjön az udvar! apraja, nagyja…
Jöjjön elő Bárc, a falu, mind!”
Megkönyezetlen senki se hagyja,
Kedves urára szánva tekint.
Nem fakad a seb könnyre megint.
p
p „Jöjjön az anyja! hajadon húga!”
Künn a leány, már messze, sikolt;
Anyja reárogy, öleli búgva:
Mindre nem érez semmit a holt:
Marad a tört vér – fekete folt.
p
p „Jöjjön utolszor szép szeretője,
Titkos arája, Kund Abigél!”
Jő; – szeme villan s tapad a tőrre;
Arca szobor lett, lába gyökér.
– Sebből pirosan buzog a vér.
p
p Könnye se perdűl, jajja se hallik,
Csak odakap, hol fészkel az agy:
Iszonyu az, mi oda nyilallik!…
Döbbenet által a szív ere fagy:
„Lyányom, ez ifjú gyilkosa vagy!”
p
p Kétszeri mondást – mint lebüvölten –
Hallgat el, aztán így rebegi:
„Bárczi Benőt én meg nem öltem,
Tanum az Ég, s minden seregi!
Hanem e tőrt én adtam neki.
p
p „Bírta szivem’ már hű szerelemre, –
Tudhatta, közöttünk nem vala gát:
Unszola mégis szóval „igenre”,
Mert ha nem: ő kivégzi magát.
Enyelegve adám a tőrt: nosza hát!”
p
p S vadul a sebből a tőrt kiragadja,
Szeme szokatlan lángot lövell,
Kacag és sír, s fennvillogtatja
S vércse-visongással rohan el.
Vetni kezet rá senki se mer.
p
p Odakinn lefut a nyilt utca során,
Táncolni, dalolni se szégyell;
Dala víg: „Egyszer volt egy leány,
Ki csak úgy játszott a legénnyel,
Mint macska szokott az egérrel!”
p
p (1877. október 27.)
p
p Jegyzetek
p 497.radványi:
p a történeti Magyarországon kb. tucatnyi falu
p és puszta viselte ezt a nevet; Arany – akár az időpontot –
p a ballada színhelyét is szándékosan általánosította.
p 498.Bárczi Benőt:
p a színhelyhez hasonlóan
p Arany egy rendkívül kiterjedt, sok ágra szakadt,
p több vármegyében honos nemesi családot választott.
p 499.Ki se terítteti:
p díszesen, rangjához illően fel se ravatalozza.
p 500.Állata:
p állított, régies, bibliai szóalakban.
p Maga Arany magyarázta meg egy magánlevélben,
p miután némelyek sajtóhibának vélték.
p 501.Vissza! neki:
p Annyi, mintha azt mondaná:
p Ha anyja, nővére jönne is, kiáltsatok rá,
p parancsoljátok neki: Vissza!
p (Arany János magyarázata)
p 502.pecséttel:
p a középkorban a hivatalos eljárásra idézést
p pecsétes levél felmutatásával tették.
p 503.palotát:
p nagyterem, díszterem.
p 504.tiszti pörosztó:
p Istenítéleteknél hazánkban (…) világi részről
p a pristaldus nevű tisztviselő járt el.
p (Arany János magyarázata)
p 505.kánoni pap:
p kanonok. Arany János magyarázata:
p egyházi részről a káptalanok ügyeltek föl. (…)
p Ezért van jelen a költeményben egy kanonok.
p 506.Bárc:
p nem létező falu.
p
p x


p EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA
p A teljesértékű jó, igaz, szép, boldog Élet
p vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:
p a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza
p
p Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen
p emberélet/világminőség, virulás/pusztulás,
p ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét…
p A teljes élet mindenki lehetősége, így „joga”,
p sőt kötelessége!? Az „utolsóból” is lehet első, sőt…
p
p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,
p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,
p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…
p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,
p „ellenségeimmel” elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…
p
p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,
p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….
p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,
p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,
p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…
p
p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,
p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,
p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,
p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők – és
p végül – az általad is fenntartott – rejtett/háttér gonosz hatalom….
p
p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,
p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!
p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,
p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája
p -hivatása, otthona/hazája, játéka, társasága, mulatsága stb.stb.
p
p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
p
p Napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,
p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
p
p Elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
p
p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:
p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!
p
p Végső soron csak rajtad múlik, hogy boldogan/boldogtalanul
p éled le ebben a formában első-utolsó isteni ajándék életedet!
p Szabadságra teremtve, felelősséget nem hárítva jó szellemben-
p lélekbátran élj, teljesértékűn, istengyermekként kivirulva, és
p nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!
p
p p.s.:
p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,
p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára
p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb ön/társismeretre
p és szeretetre: bölcs szívű változásra indító magyarán írottak…
p x

Kapcsolódó írások – Boldog-boldogtalan emberek életminőségei
- Szusza2024.04.12.
- Boldog-boldogtalan ember: életminőség vizsgálódások – XX.2024.04.12.
- Istenkáromlás (Wikipédia)2024.04.09.