kb. 8 perc olvasás
Bölcsek-balgák, boldog-boldogtalanok
Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak
Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok
Életminőség tesztkönyv: példamondat-tár

BOLDOG-BOLDOGTALAN:
Életminőség vizsgálódások II. –
A közvetlenül másnak ártó 3.

Ábrányi Emil
NE SÉRTSD MEG…
Ne sértsd meg azt, akit szeretsz!
Egy durva szó elég,
Hogy elborítsd, hogy gyászba ejtsd
Szerelme szép egét!…
Borúlt ég újra földerűl,
Hint még szebb sugarat…
Ez gyöngédebb ég: itt a folt
Örökké megmarad!
Egy szó elég!… És húnyni kezd
A régi, tiszta fény.
Mélyebb sebet vág, mint a tőr,
A nő nemes szivén!…
Átérzi lelked bánatát,
Vidáman hal meg érted, –
De bús kétségben csügged el,
Ha egy rossz szóval sérted!
Ne félj! Nem hal meg a madár
Ha szárnyait megtörték.
A pillangó tovább röpűl,
Bár fényporát letörléd.
Tovább él a szerelem is
Mert mindennél nagyobb, –
De többé nem száll ég felé,
És többé nem ragyog!…

*
Az
emberiség barátja,
de hidegen hagyja szenvedő hitvese…
*
Aki
rabló-
gazdálkodást folytat
a környezet, a természet ellen…
*
Aki
közveszélyesen
száguld haza otthon unatkozni…
*
Aki
olyan mint a rossz tanár –
a válaszodban magát hallaná vissza…
*
Egy
olyan „barát”,
aki egy beígért pofontól,
vagy jutalomtól bármit rád vall…
*
Aki
nem is
szeretne vigaszt találni –
vigasztalhatatlansága a póz,
miközben elvárja a próbálkozást…
*
Aki
nem „csak” szereti,
hanem imádja gyerekét:
alaposan tönkre is teszi őt…
*
Aki
a mesében se
segít a kis hangyának
kimászni a pocsolyából…
*
Aki
nem nyugszik
bele a válásba:
tíz év múlva is
hidegháborúzik…
*
Aki
nem mer
lányt megcsókolni,
hátha nem kapja vissza…
*
Aki
nem képes
magát is „alázva” ölelni,
ehelyett inkább „büszkén” öl…
*
Aki
elrontja a kedvét,
majd ezzel tüntet, fertőz…
*
Aki
mindig
unott és untató –
és nem lopva ásít,
sőt, hadd fertőzzön…
*
Aki
szemet huny,
ha lánya, felesége
a sarkon/neten árulja magát
(annyival kevesebbet kell dolgoznia)
*
Aki
otthon
tisztaságmániás,
de az utcán eszik,
szemetel, pisil, kakál stb.
*
Aki
furfangosan
ezeregy módját
fundálta ki és
valósította meg
közeli embertársai
„vicces” felbosszantásának…
*
Aki
bajában
a figyelemfelhívás
egy módját ismeri:
az ál-öngyilkosságot…
*
Aki
földi bírónál
keresi a teljes igazát,
ha bele is pusztul a családja…
*
Aki
egy a három
aranyásóból, akik
egymást is kinyírják
(akár szó szerint is…)
*
Aki
didergő, hideg szívét
a világ felgyújtásával melegítené…
*
Aki
hipochonder volt,
ebből nem akart kigyógyulni,
ezzel nehezítette családja életét,
és lentről mutogat sírfeliratára: Na, ugye!
*
Aki
mindig
kéreti magát –
mindig mindenért
külön kérvényt kell neki benyújtani…
*
Aki
házi nyúlra nem lő,
de elcsábítani azért hagyja magát,
s nem figyelmezteti barátját,
hogy mily kikapós a neje…
*
Aki
túl sokáig
csak nyel,
majd bilit borít,
mindenkit leokád…
*
Aki
mindennek
a rossz oldalát látatja,
de azt jól, a legélesebben…
*
Aki
tüskéket növeszt:
minden simogató kezet megbök(versel)…
*
Aki
csak egy
pohár vizet kér,
de éhes is, és aludni is ott akar…
*
Akinek,
ha a kisujjad nyújtod
kell a fél-egész karod is, sőt…
*
Aki
nem érti
a másik nyelvét:
így bókolás helyett
sértő kifejezést használ…
*
Aki
vitakészség
és érvek híján
ököljogot érvényesít…
*
Aki
saját „lányos” zavarát
mások zavarba hozásával leplezné el…
*
Aki
saját szemében a gerendát se,
máséban még a szálkát is meglátja…
*
Aki
mindenből
tréfát csinál,
mindent elviccel…
*
Aki
nem érti
a tréfát, a zrikát,
egy mimóza sértődős fajta –
így rontja el a társaság hangulatát…
*
Az
a „szent”,
akinek csak
maga felé hajlik a keze
(és magának gyűjt közadakozásból…)
*
Aki
egy – olcsó – poénért
még az anyját is eladná…
*
Aki
zavart kelt,
hogy abban azután
kényére-kedvére halásszon…
*
Aki
úgy „alkot”,
maradandót hogy
– persze „gondatlanságból” –
felgyújtja a házad, az erdőt…
*
Aki
csak egy csepp
mérget önt az ivóvízbe/kútba,
vagy a társalgás tiszta légkörébe…
*
Aki
nemcsak
hogy hálátlan,
de még bele is harap
a neki/rajta segítő kézbe…
*
Aki
magával rántja
le a feneketlen mélybe
az érte kockáztató életmentőt…
*
Aki
kapva kap
az ő „betegségén”:
szeretetzsarolásra használja…
*
Aki
non stop
átkos-átkozott
féltékenységgel gyötri
szíve választottját, élete párját…
*
Aki
az önelfogadás
masszív hiánya miatt
csak kötözködik, kellemetlenkedik…
*
Akinek
szinte csak
hátsó szándékai vannak…
*
Aki
otthon is
rendőrködő,
gyanakvó és nyomozó…
*
Aki
holtáig alkot
a család rovására
„titkos remekművet”…
*
Aki
csak zagyvál,
beszédének se füle, se farka,
de elvárja, hogy feszülten figyeld…
*
Aki
elrontja
mások játékát
és a családi ünnepét is…
*
Aki
beleköp a levesbe,
csizmája az asztalon van…
*
Aki
a számonkérésnél
lapul, mint szar a fűben,
vagy pedig rád keni a kakiját…
*
Aki
a legesleggyengébb
láncszem a csapatában,
de nem ezen változtatna,
hanem másoktól várja el,
hogy helyette is brusztoljanak…
*
Aki
a húsevőt
simán legyilkosozza –
a gyerekeinek ízlésdiktátora…
*
Aki
leuraló:
a gyerekei közé
vet viszály-magvat…
*
Aki
a kákán is
csomót keres,
az élő fába is beleköt…
*
Aki
a kapcsolatát féltve
nem mond életmentő igazságot…
*
Aki
a kecskére
bízza a káposztát,
egy pedofilra a gyerekét…
*
Aki
mindig jól,
sőt: egyedül,
társai rovására is
a legjobban akar járni…
*
Aki
így szól,
ha csapás éri:
dögöljön meg
a szomszéd tehene is!
*
Aki
a végsőkig
próbára teszi
társa feltétlen szeretetét…
*
Aki
segítség
címszó alatt
csak egy szünetmentes
fontoskodó kotnyeles,
egy minden lében kanál…
*
Aki
megszégyenítve,
kinevetve, nevetségessé téve
öli ki a gyermeki kíváncsiságot…
*
Aki
még meg is
ideologizálja/”magyarázza”,
hogy miért rak mindig másra
egyre elviselhetetlenebb terheket…
*
Aki
mást is befeketít,
bármivel megrágalmaz,
csakhogy ő viszonylag
így tisztábbnak látszódjon…
*
Aki
másokon
is áttaposva
kergeti – messzebb –
azt a bizonyos kék madarat…
*
Aki
leginkább
sőt kizárólag,
a más farkával
szereti verni a csalánt…
*
Aki
más ember
lenyomásával
próbálja emelni magát…
*
Aki
magát született
vesztesnek tartva
irigyli és ócsárolja
mások sikerét/dicsőségét…
*
Aki
magát
mentendő
mindenkit rágalmaz,
vádol és bemárt, bemószerol…
*
Aki
maga
idéz elő
vészhelyzetet,
hogy hősként kimentse Őt…
*
Aki
látná már a medvét,
mert állatheccre vár a színházban –
otthon maga is kínozza háziállatait…
*
Aki
megszorultságában
látatlanban már odaígéri
az ördögnek azt, amiről nem tud:
a megfogant/megszületett gyermekét…
*
Aki
könnyen
megharagszik,
tartja is a haragot –
folyton háborgó lélekkel
baráttal is ellenségként bánik…
*
Aki
kitagadja gyermekét,
ha nem pont az lesz,
ami ő lett/lehetett volna…
*
Aki
kiszolgáltatott gyerekeit
erőszakmentességre terrorizálja…
*
Aki
kiradírozhatatlan
ceruzával írja Fekete Könyvébe,
hogy mi minden van a rovásomon…
*
Aki
trükkösen
manipulálva
kifosztja a másikat,
kicsalja majd’ mindenét,
majd kegyesen alamizsnát oszt…
*
Aki
kifeszítve hálóját,
lélektani csapdáját,
lesből várja az áldozatát
majd élvezi a vergődését…
*
Aki
kerülget-köröz,
a bukásodra várva
mint vérszagra gyűlő
hiéna, dögevő keselyű…
*
Aki
inkább tíz
ártatlan is bánt,
csakhogy a bűnöst eltalálja…
*
Aki
inkább elkövet,
semmint elszenved
bármilyen igazságtalanságot?
*
Aki
imád
rémhírt terjeszteni,
csakhogy központba kerüljön
és etethesse lelke rosszabb részét…
*
Aki
imád
másokat zavarba hozni,
leégetni, nevetségessé tenni –
így él vissza istenadta
szellemi képességével…
*
Aki
idegenekkel
mindig angyal,
a szeretteivel sokszor ördög
*
Aki
idegen emberre,
kontraszelektált tanítóra
bízza tulajdon édes gyerekét
*
Aki
húst
hússal akar enni,
de a hóhérmunkát mással végezteti
*
Aki
hozzátartozói
leleményes lelki
kínzásában leli örömét
*
Aki
holtig
kárhozatban
élettársában már
csak a hibáit látja
*
Aki
hetes
tanfolyamra jár,
de bukásra áll ott is:
hogyan légy figyelmes és tapintatos?
*
Aki
hamis
alternatívák elé állítva
kötelezne mást választásra
*
Aki
hamar
kisajátítja magának
a Nagybeteg zsarnok főszerepét
*
Aki
ha törik,
ha szakad,
mással nem törődve
megcsinálja, amit a fejébe vett
*
Aki
gyermekét
vagy még élettársát is
a maga képére formálná
*
Aki
felfelé
csak túlbuzgón nyal,
lefelé csak kíméletlenül tapos
*
Aki
ex élettársának
kedvenc állatából
főzi meg a búcsúvacsorát
*
Aki
évenként
egyszer nagyot segít,
de sok apró figyelmességet mulaszt,
és sok „kis apró” lelki sérülést okoz…
*
Aki
elvárja, hogy
a vele beszélő
megtisztelve érezze magát,
és minimum vigyázban álljon…
*
Aki
első
a barátja lakomáján,
de elérhetetlen, ha baj van
*
Aki
előbb
embert bálványoz,
majd csalódva sárba tapossa
*
Aki
előbb
az egekig magasztal,
majd leránt: nagyot ess pofára
*
Aki
ellenőrizhetetlen
demagógiával kábítja
a hiszékeny jónépet…
*
Aki
éket ver
társak, párok közé,
s azt szakadékká tágítaná…
*
Aki
élettársával
kísérletezik,
naponta próba alá veti
*
Aki
élettársától várja:
kollegája, sporttársa stb,,
vagyis a mindene legyen
(különben durcásan dúl-fúl)
*
Aki
élettárs
és élethivatás híján
nem bocsátja útjára gyerekét
*
Aki
egy életre
elveszi kedved:
éneklés, írás, színjáték, sport stb.
*

Sajó Sándor:
Új Ábel
Anyám! Kegyelmed özvegyasszony,
És szűken van kenyerünk,
Azért én, lássa, nem panaszolom,
Hogy Káin együtt él velünk,
Bár nem kegyelmed szülte őt: –
Legyen testvér az istenadta,
Ha ős törzsünkkel összenőtt,
De kikesergem a világba,
Jószívem hozzá mind hiába,
És velünk él egy kenyéren,
Nekem e Káin nem testvérem!
Anyám! E Káin csúf szokásból
Minden dolgomba belegázol,
Játékban, utcán, kint a pástom,
A taligánkat sohse húzza,
Mikor meg tolná, visszahúzza,
Zsebemből kicseni a gombot,
Tarisznyámból a kenyeret, –
Amit én gyűjtve összehordok,
Ő széjjelszórja és kinevet,
Más kedvét ellenem szítja,
Utcák kutyáit ellenem uszítja
S örül, ha folyni látja vérem, –
Nekem e Káin nem testvérem!
Anyám! Én e Káint bepanaszlom…
Kegyelmed gyönge beteg asszony,
S míg betegen nyög itt az ágyban,
Ő miért fütyül kint oly vidáman?
Ha házunk őneki is háza,
Idegenek közt miért gyalázza?
Ha idegen a lelke tőlünk,
Anyám, – Káinnal miért veszkődjünk?…
Nem vagyunk senki kapcarongya,
Én nem leszek Káin bolondja, –
Anyám! Nekem már forr a vérem:
Nekem e Káin rossz testvérem, –
Anyám, így élni nem öröm…
Én Káint többé nem panaszlom,
De ezt így nem bírom sokáig,
S ha Káin jobbá most se válik,
Akkor az Isten irgalmazzon, –
Bevégzem vele nagy pöröm:
Anyám, – én e Káint megölöm!
*

Álbarát, lelki hadviselő, rosszul segítő
Az ellenségemmel elbánok,
de a barátaimtól védjen meg az Isten…
Amit másoknak árthatunk
amit mások árthatnak nekünk –
legfőképpen az elő-szeretteink körében,
akik amúgy a legtöbbet használhatnának
akiknek amúgy a legtöbbet használhatnánk…
Hisz éppen a legjobb szándékkal lehet
legtöbbet ártani, pokolba vezető utat kövezni
Aki rosszul akar jót nekünk, az veszélyesebb,
mint aki csak úgy tesz, mintha javunkat akarná –
pláne, ha nyílt ellenség: akkor legalább védekezünk…
Itt most főképp a szabadon választható
és így is felmondható kapcsolatokról lesz szó,
a szülő-gyerek viszonyról, a hivatásos segítőkről,
a szellemi-politikai elitről egy külön fejezet szól…
