Bezzeg az én időmben?

Írta: Nagy Jenő · 2019. március 10.

kb. 4 perc olvasás

Az elkényeztetett gyerek legendája

Jakupcsek Gabriella · 2017. 07. 14. · 2 perc olvasnivaló

Gyerekkoromban sokszor a fejemhez vágták az idősebbek, hogy „bezzeg a mi időnkben… ezek a mai fiatalok…” és egyéb hasonló, nagy ívű mondatokat. Ez – mint gondolom sokakat –  rendkívüli módon idegesített, nem értettem, hogy miért érdemlem én ezt. Való igaz, nem voltam éppen túl „jó” gyerek, de valahogy mégis sikerült felnőnöm, úgy érzem, hogy a szakmámban is elértem azt, amit anno célul tűztem ki, sőt, képes vagyok az élet egyéb területein is helytállni, még úgy is, hogy nem voltam egy „bezzeg gyerek”.

Alfie Kohn, aki napjaink egyik legtermékenyebb, leghaladóbb gondolkodású írója a gyereknevelés, oktatás és a viselkedéstudomány témakörében, elképesztő alapossággal kutatja, elemzi, boncolgatja a konzervatív nevelés generálta bulvárkijelentések történetét. A szerző megdöbbentő eredményre jut: mióta ember van a Földön, az ilyen és ehhez hasonló mondatok leginkább az idősebb generáció sajátjai, de az újra és újra elhangzó kijelentések mögött nincs tapasztalati tudás. Mégis ezeket az unásig ismételgetett mondatokat hagyományozzuk egymásra generációkon keresztül.

A szerző megdönti a szigorú, poroszos, tekintélyelvű és büntető nevelés elvét, elveti a leginkább az amerikai társadalomra jellemző, de hazánkban is meghonosodni látszó állandó versengésre nevelést, de ugyanígy leszólja a nagy jutalmakat osztogató, túlbuzgó „helikopterszülőket” is. A megoldás szerinte egyértelműen az odafigyelés. Elképzelése szerint a legfontosabb, hogy vonjuk be a gyerekeket a döntéshozatalba, érezzék magukénak az adott feladatot, legyünk demokratikusak, együttműködőek velük születésüktől fogva, mert így jó útravalót adhatunk számukra a nagybetűs életre. Persze ez egyáltalán nem egyszerű feladat, hiszen nehéz minden pillanatban jelen lennünk, és a megfelelő energiát mozgósítani magunkban. De próbáljuk meg! Üljünk le a gyerekekkel és ne féljünk kikérni a véleményüket, a sok beszélgetéssel esélyt adunk nekik ugyanis arra, hogy maguktól jöjjenek rá, ha esetleg hibáztak, rosszul döntöttek, és arra is, hogy mi a jó nekik. Ezzel a módszerrel mi is többet megtudhatunk a gyerekeinkről. A két nagy fiamnál én is hasonló módszerrel próbálkoztam, amikor kicsik voltak, ezt hívtuk „beszélgető széknek”, itt bármiről lehetett mesélni. Ugyanígy próbálok nagy hangsúlyt fektetni Emmánál is a közös gondolkodásra.

Könyvében Alfie Kohn alapjaiban kérdőjelezi meg az érdemjegyek és a házi feladatok szükségszerűségét, kifejti azoknak a gyermekekre gyakorolt káros hatásait és egyúttal bemutatja az úgynevezett „Johaho-szemléletet” (ami a „JObb, HA HOzzászoksz” kezdetű mondatokat foglalja magában). A „Johahót” sajnos negatív értelemben szoktuk használni, mondván „a gyereknek korán meg kell kapnia a pofonokat az élettől,” hozzá kell szokniuk, mert később sem lesz könnyebb. Pedig a módszer segít abban, hogy szolidárisabb, együttműködésre épülő társadalmat építsünk fel az iskolákban és saját otthonainkban. Az Alfie Kohn által bemutatott gyereknevelési útmutató számtalan hasznos módszert, tanácsot tartalmaz, amit ki-ki saját ízlése szerint ültethet át a saját életébe. Én is többel megpróbálkozom.

*

Képtalálat a következőre: „az elkényeztetett gyerek legendája”

Alfi Kohn: Az elkényeztetett gyerek legendája

A mai fiatalok azt hiszik, körülöttük forog a világ, elkényeztetettek, önzők, végre meg kellene tanulniuk, hol a helyük – sóhajtjuk sokszor, ez árad a médiából, és erről panaszkodik a többi szülő is. Manapság minden más, mint régen volt… De biztos ez? Nem ismerős ez a sóhaj a saját fiatalkorunkból?
Alfie Kohn, a népszerű pedagógus-szerző utánajár a gyerekneveléssel kapcsolatos legnépszerűbb elveknek, közhelyeknek, és bebizonyítja, hogy amit mindenki magától értetődőnek hisz, az nem feltétlenül igaz. Az elkényeztetett gyerek legendája friss és provokatív szemléletével megingatja szilárdnak vélt elképzeléseinket, és egy sor kérdés újragondolására késztet.
A túlbuzgó helikopterszülők korát éljük, vagy jobban tennénk, ha a fiatalok elhanyagolása miatt aggódnánk? Kőkemény házi feladatok és szigorú osztályzatok készítenek fel a nagybetűs életre, vagy a bőkezűen osztogatott jutalmak? Ha pedig egyik sem, akkor mégis hogyan motiváljuk a csemetéinket? Mindannyian tudjuk, hogy aki fütyül a tananyagra, visszabeszél a tanároknak, és a saját feje után megy, az előbb-utóbb megjárja. De tényleg a feltétlen engedelmesség és a hatalomnak való behódolás az egyetlen üdvözítő út?
Alfie Kohn fanyar humorú és humánus könyve mindenkihez szól, aki boldognak szeretné látni gyerekét. Merjünk józan lázadókat nevelni, akik bátor kérdéseikkel és kérlelhetetlen igazságszeretetükkel felforgatják maguk körül a világot – hogy legalább egy kicsit jobbá tegyék.
ALFIE KOHN Amerika-szerte ismert szakértő, tizenöt gyermeknevelési könyv, köztük a Szülők feltétel nélkül szerzője, egyetemek és konferenciák népszerű előadója, televíziós műsorok visszatérő vendége. A hagyományos, büntetésen és jutalmazáson alapuló nevelés legnagyobb kritikusa, könyvei húsz nyelven jelentek meg világszerte. Maga is gyakorló szülő, feleségével és két gyerekével Bostonban él.
+
2017. szept. 12. – Elkényeztetett… Kevés sértőbb jelzőt lehet egy gyerek és szülője fejéhez vágni. Nem csak azt jelzi, hogy ellenszenves, életképtelen, hanem az …