Elkényeztetett a gyermekem

Írta: Nagy Jenő · 2019. március 10.

kb. 3 perc olvasás

Elkényeztetett a gyermekem

Hogyan kezeljem az elkényeztetett gyermekem?

Elkényeztetett a gyermekemKövess bennünket a Facebook-onA gyermekemnek túl jó dolga van! Teljesen el van kényeztetve.

Mindent megadok neki, amire képes vagyok, mégis visszaél vele. Nem tanul, szemtelen, otthon semmit se csinál, csak követelőzni tud.

  • Elkényeztetett gyerekek jellemzői

  • Mindene megvan (a lehetőségekhez képest), mégis elégedetlen

  • Hajlamos manipulálni a szüleit, hogy még többet kicsikarjon belőlük

  • Nem életképes, ha baj van vagy rohan vissza a mamához vagy másokat hibáztat

  • Otthon semmilyen munkát nem hajlandó végezni vagy csak nagy könyörgés hatására

  • Sok esetben bevonja a szüleit a játszmába (mamát vagy a papát maga mellé állítja a másik szülő ellenében).

  • Mama vagy a papa, vagy mindkettő kedvence, büszkesége.

  • De vigyázat! Akiket szeretünk, az nem biztos, hogy elkényeztetett lesz. A szeretet önmagában csak megerősíteni tudja gyermekünk lelkét.

    A másik végletbe se célszerű belecsúszni, hogy a gyermekünket túl keményen, szigorúan, érzelemmentesen neveljük. Ennek az eredménye legtöbbször egy félénk, magába forduló gyermek lehet, holott a szándékunk pont az ellentéte volt.

  • Miért hagyjuk mi szülők, hogy a gyermekünk elkényeztetett legyen?

    Igazából nem hagyjuk, nem is akarattal akarunk elkényeztetett gyermeket nevelni. Csak a kezünkből csúszik ki az irányítás.

    A mi lelki problémáink nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyermekünk elkényeztetett legyen. Bár vannak az egyes problémák között átfedések, árnyalatok, de alapvetően, az alábbi lelki okok vezetnek ahhoz, hogy a gyermekünk túlságosan elkényeztetett legyen:

  • Túl nehéz, és feldolgozatlan gyermekkor a szülők bármelyikének esetében, melynek hatására megfogadja a szülő, hogy ő sokkal jobbat fog adni a gyermekének.

  • Valamelyik (mindkét) szülő gyermekkorában az ő szülei sokat veszekedtek, ezért őkonfliktuskerülővé vált. „Nem szeretem a csetepatét, a kiabálást!” És a gyermekével nem meri felvállalni a konfliktusokat. Vagy már csak akkor megy bele, amikor nála szakad a cérna.

  • Túl későn jövő gyermek, túl nehezen jött össze a gyermek.

  • Bármilyen a szülő gyermekkorában megtapasztalt testvér veszteség (elhalálozás) kompenzálása.

  • Bármilyen gyermekkel kapcsolatos veszteség (abortusz, vetélés, halva születés) a szülő életében.

  • Gyermek elvesztésétől való félelem, amikor a gyermekkel a szülő már megélt ilyen helyzeteket (baleset, műtét, krónikus vagy más betegség).

  • Párkapcsolati konfliktusok fedése. A gyermeket kettőnk közé helyezem. Ez állandó elfoglaltságot ad. A gyermek „veszi” ezeket a kimondatlan energiákat, és igyekszik mindenben megfelelni a szülő elvárásainak.

  • Miért hagyjuk mi szülők, hogy a gyermekünk elkényeztetett legyen?

    Első gyermeknél elrontott / vagy annak gondolt gyermeknevelés kompenzációjaa következő gyermek esetében.

  • Válás (elrontott / vagy annak gondolt gyermeknevelés) utáni házasságból született gyermeknél történő kompenzáció.

  • A nagyszülők, és velük együtt élő szülők közötti konfliktus eredményeként a gyermeket úgy fordítom a nagyszülők/ szülők ellen, hogy elkényeztetem.

  • Nagyszülők (velük együtt élő szülők gyermekeivel) kompenzálni akarják a saját gyermeknevelésükben esett hibákat.

  • Hogyan nevelhetem életképessé a gyermekem, ha elkényeztetett?

    Egyik esetben sem a gyermekkel kezdeném a változást.

  1. Ismerjem fel az összefüggéseket!

  2. Akarjam megoldani a belső konfliktusaim. Nem az a lényeg, hogy mi történt, hanem az, hogy meg akarjam oldani függetlenül attól, hogy ki volt a hibás!

  3. Elsődleges a saját traumáim (gyermekkori, felnőttkori) feldolgozása. Feldolgozottnak tekinthetem azokat a traumákat, melyek nem hoznak ki belőlem semmilyen negatív érzelmi választ, még akkor sem, ha a konkrét (múltban történt) szituációba beleélném magam.

  4. Párkapcsolati konfliktusok rendezése.

  5. Nagyszülőkkel történő viták lezárása, megbékélés.

  6. Gyermekemet innentől kezdve sokkal ösztönösebben, és könnyebben nevelhetem szeretetben a nélkül, hogy elkényeztetném.

  • Még egy dolgot érdemes fejben tartani. Utazzunk az időben! Amikor nem vagyunk biztosak a saját gyermeknevelési szándékunkban, akkor menjünk előre az időben, és képzeljük el, hogy a jelen viselkedésünknek milyen hatása lesz hosszútávon a gyermekünk jövőbeni életére. Ha úgy érezzük nem jó, akkor változtassunk.

A gyermekemnek túl jó dolga van! Teljesen el van kényeztetve. Mindent megadok neki, amire képes vagyok, mégis visszaél vele. Nem tanul, szemtelen, otthon semmit se csinál, csak követelőzni tud.