Barát-ellenség felismerő ABC – III.

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Édenkert, aranykor helyett földi poklok

Isten édes gyermekeiből állatorvosi lovak

Életminőség vizsgálódások magyar nyelven

Barát-ellenség felismerő ABC – III.

Majd minden, amit egy ember másnak árthat

akár rossz, akár – sőt többnyire – jó szándékkal

Arany János:

A POLOSKA

Rímes próza

Makámát írni 
– mint Abu-Mohammed Kazim

Ben-Ali Ben-Mohammed Ben-Othman Hariri 
– nem tréfa dolog; 
– annyi, mint: repülni gyalog, 
– s ki egyszer ebbe fog 
– nagy veszedelem érheti: 
– lábát izibe megütheti, 
– orrát is betörheti. 

Mindazonáltal én megkisértem,
– úttörőnek bukni is érdem; 
– aztán meg nem szabad-e, kérdem 
– prózát versben írni 
– már így ni! 
– mikor annyi verset írnak prózában 
– a két nemes magyar hazában, 
– de kivált mostanában!

No tehát a csimaz vagy poloska 
– legyen lelkesedésem pocka, 
– a tárgy legalább nem ócska; 
– pedig ez is tesz valamit nálunk 
– hol annyi az ütött-kopott 
– nem mondom: lopott 
– hogy csupa zsibvásárban járunk. 

Aztán hisz tárgyam elég klasszikai: 
– szúnyog, csimaz egymásnak vérrokonai, 
– s ha Virgil az elsőt megénekelte, 

Poloska, jövel te! Van egy, ki millió, 
– az ő neve légió; 
– eredetileg szőke faj, 
– mint a vaj; 
– de ha más ég alatt meghonosul,
– mások vérén megpotrohosul: 
– barnára fajul akkoron 
– mint a csöppentett… korom. 

Világosság élő magzatja 
– Kánt is megmondhatja [*]
– de szereti a sötétséget 
– filantrop céljai végett. 

Külsejét ami nézi, 
– rajta ugyan kevés a vitézi, 
– arca penészesen úriás, 
– termete sem igen daliás, 
– háta pedig kifelé görbe, 
– karcsusága átmegyen a körbe, 
– noha páncéllal is bír 
– mint egy kürazir 
– evvel azonban nem mellét fedezi, 
– hátát védelmezi. 

Van továbbá neki jó fegyvere, 
– csípni, szúrni ugyan tud vele, 
– hanem amivel ellenséget űz, 
– nem annyira fegyver, mint a… bűz. 

Egyik erénye a háziasság, 
– nincs vériben a zajos vigasság, 
– nem zavar egykönnyen rendet, 
– nem tör csendet; 
– természete birkai békes, 
– türelemmel ékes, 
– oly józan, oly éber, 
– mint egy héber. 

Éji magányban, rejtve működik 
– tíztől circiter ötig, 
– feláldozza szende nyugalmát
– nem is üt semmi lármát, 
– virrasztja az emberiség álmát. 

Nappal azonban visszavonul, 
– (gondolom: ír, tanul,) 
– önlelkibe mélyed, 
– keresi a rejtve levő mélyet 
– mint egy filozóf. 

Ah – nincs kerevet, szófa, 
– nincs ágynyiladék 
– vagy falhasadék 
– oly mélyen magasan
– hova ő be ne hasson, 
– mit föl ne kutasson. 

Különösen tetszik néki 
– minden ami régi, 
– vagyon ahhoz privát gusztusa, 
– ő annak született antikvariusa. 

Gyönyörködik a müvészetben, 
– festett szobában, képkeretben 
– nagy hajlamot érez rája, 
– van saját műiskolája, 
– s ha eljön az est 
– ő maga is fest. 

Hát még minő kedélyes! 
– kivált mikor éhes, 
– szárnyával arcod gyöngén legyezi
– mialatt véred veszi. 

Sohasem ereszkedik nyílt csatába, 
– ha kergeted, gyors neki a lába, 
– eltűnik egy perc alatt 
– mint villám s gondolat; 
– de legott visszatér, 
– noha engedelmet se kér, 
– gallérodba ragad, 
– s „eszi a nyakad” 
– aztán megint ill’a -berek! –

mint az ügyes guerilla, 
– meglapul az egész kamarilla. 

Túl szerénység neki nem kenyere, 
– nem várja, hogy híják szépen: gyere!
– hova egyszer vendégül beférkezik, 
– onnan ugyan szűrit többé ki nem teszik. 

Egyébiránt nagyvároson született, 
– lenézi a nomád életet; 
– paplan alatt jobb szeret hálni 
– mint rusticálni. 

Hazája művelt Európa, 
– szerelmes a civilizációba; 
– s míg honn marad a tábor törzse, 
– mindig elébb nyomul előörse 
– szárazon úgy, mint vízen át; 
– neki találták fel a gőzmasinát: 
– nyugat felől keletre vándorol,
– békésen hódít, még nem is porol. 

Mint polgár: kozmopolita, 
– ő nem mondja: „si est vita – non est ita „; 
– hanem megindul apraja, véne
– hazát keresni ott „ubi bene”.

Bú nélkül hagyja el az ősi lakot, 
– és mint madár ha elejt egy fűmagot 
– dúsan tenyész föl a meddő kopár:
– csimazból is elég egy pár. 

Kiválóan ügyes telepedő: 
– ha egyszer ráülhet, övé a lepedő, 
– lepedővel az egész nyoszolya, 
– aztán a ház legkisebb zugolya; 
– pár nap mulva hemzseg a gyarmatos, 
– ha nem tetszik, pusztuljon a lakos! 

Nincs korlátozva, bizonyos geogr. fokig, 
– minden klimát azonnal megszokik, 
– s ne félj, hogy elszökik!
– nem háborgatja ily könnyelműség, 
– jelleme a ragaszkodó hűség. 

Bármely idegen elembe’ 
– teszi magát otthonos kényelembe, 
– ősi szokásit el nem hagyja, 
– vérit soha meg nem tagadja, 
– nem alkalmazza senkihez magát: 
– aki vele van, tűrje a szagát! 

Legörömestebb útfélen tanyáz 
– hol fogadó van, vagy más efféle ház, 
– és, mint jámbor apáink régen 
– kapva kaptak az új vendégen: 
– mindenki iránt megelőző, 
– vele bételni se’ győző. 

Így terjeszti dicső faját,
– viszi a civilizáció zászlaját 
– őrszemeit előre kitolva; 
– hátrál előtte barbárság, bolha, 
– ez kénytelen el-eblábóni: 
– „veteres migrate coloni” 
– s megújul a világ, ez az ócska, 
– no tehát: for, ever, poloska!…

[*] Kant a poloskák szaporodását

a világosság befolyásának tulajdonítá;

ezért hálószobája ablaktábláit

nappal sohasem engedte fölnyitni.

(Heine) – A. J.

p.s.:

az ún. Felvilágosodás kedvezett nekik…

(N.J.)

*

p 1

p

p Addig keresi a kegyeidet, míg meg nem választod képviselőnek

p Aki csak addig jótékonykodik veled, amíg az ő gyülekezetébe jársz

p Aki csak addig keresi a társaságod, amíg te fizeted neki a söröket

p Aki megtagadja „barátságát”, ha nem falazol házasságtöréseihez

p Aki szinte sportot űz abból, hogy megríkat, megszomorítja szíved

p Aki kihallgatja és kibeszéli a másnak négyszemközt mondottakat

p Aki lenéz, ha neked nincs márkás autód, telefonod, cipőd stb. stb.

p Aki a sok potyáért, elit társaságért, előnyökért barátságot színlel

p Aki egy ellenséges kém, és bomlasztó, de bizalmadba férkőzött

p Akinek az a küldetése, hogy megossza és leuralja a baráti kört

p Aki még öngyilkossággal is megzsarol, ha te nem őt választod…

p Aki valahogy mindig talál elég szemre hányni valót – és hány is

p Aki egy szemétkedő, kekeckedő, szívató – visszaél a helyzetével

p

p 2

p

p Aki egy szélhámos kereskedő: rád is sóz bóvlit, gagyit, selejtet

p Aki kiszekírozna a világból – lehetőleg az őrületbe is kergetne

p Aki a szarnak-bajnak soha nem gazdája, vagy pont terád keni…

p Aki intrikusan keveri a szart és összeugrasztja a jó pajtásokat

p Aki éket ver, áskálódik, szakadékot mélyít a családtagok között

p Aki alattomban, suttyomban gáncsol s közben adja az ártatlant

p Aki egy sumák és sunyi – de szemtől szembe mindent letagad

p Aki elsunnyogja, ellógja a közös vállalású munka nehéz részét

p Aki elbújik a döntő ütközetnél, majd meg diadalittasan tér haza

p Aki egy ócska strici: a züllésbe vitt lányok zsarnok élősködője

p Aki egy lélek-sorozatgyilkos: kiölné a hitet, reményt, szeretetet

p Aki mindent magánk akar akkor is, ha ebbe te bele is pusztulsz

p Aki hátulról, az éj leple alatt vagy övön alul szeret ütni, vágni

p

p 3

p

p Aki módszeres zavartkeltő, majd ebben a zavarosban halászgató

p Aki szemével ellened vétkező – szemmel verő, szemel vetkőztető

p Aki a napi szépségversenyen lepontozza szerelme hibáit/hiányait

p Aki megszégyenítve, kinevettetve öli ki a gyermeki kíváncsiságod

p Aki meg is ideologizálja, miért rak másokra elviselhetetlen terhet

p Aki meghirdeti nektek az elvi harcot, majd luxusautóján elviharzott

p Aki még akkor is janicsár marad, ha rájön: így szülőföldje ellensége

p Aki mindenki mást is befeketít, csakhogy így tisztábbnak látszódjon

p Aki másokon áttaposva kergeti messzebb boldogsága kék madarát

p Aki leginkább, sőt kizárólag más farkával szereti verni azt a csalánt

p Aki libikókán ül: más ember lenyomásával emelgetné feljebb magát

p Aki már a rutinos udvarlása közben is a következő jelöltet fürkészi…

p Aki édes anya, de majomszeretettel kényeztetve rontja el a gyerekét

p

p 4

p

p Aki magát született vesztesnek tartva irigyli, ócsárolja mások sikerét

p Aki önmagát kimentendő minden cimborát rágalmaz, vádol és bemárt

p Aki maga idéz elő vészhelyzetet, hogy majd hősként kimenthesse Őt

p Aki csak a lélekvesztő-életrontó háborúzásban érzi valakinek magát

p Aki látott már egy csaló koldust, és azóta senkinek egy fillért se ad…

p Aki látná már a medvét, mert állat/zsidóheccre vár a „színházban” …

p Aki udvarláskor minden jót ígér, de házasként már csak rosszat ad

p Aki látatlanban odaígéri az ördögnek a már megfogant gyermekét

p Aki önként-buzgón kollaborál a megszálló-berendezkedő ellenséggel

p Aki kitagadja a gyermekét, ha nem pont az lesz, ami ő lehetett volna…

p Aki a neki kiszolgáltatott gyerekeit erőszakmentességre terrorizálja

p Aki kiradírozhatatlan ceruzával írja, rója, mi van a társai rovásán…

p Aki előbb kifosztja a másikat, majd nagy kegyesen alamizsnát oszt

p x

*

KÁRTEVŐK, ÁRTÓK, MEGRONTÓK

A jó/rossz szándéktól a rossz következményig

Önmagamtól

és a „jóbarátaimtól”

védjen meg az Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is…!?

A legeslegtöbbet én árthatom magamnak –

a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet.

De még egy kis gyermek is felgyújthatja a házam, otthonom…

Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

ill. akiknek a baráti-szerelmi bűbáj miatt van hatalmuk. felettünk

Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi – segítők,

akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …

És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól