Barát-ellenség felismerő ABC – II.

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Édenkert, aranykor helyett földi poklok

Isten édes gyermekeiből állatorvosi lovak

Életminőség vizsgálódások magyar nyelven

Barát-ellenség felismerő ABC – II.

Majd minden, amit egy ember másnak árthat

akár rossz, akár – sőt többnyire – jó szándékkal

*

Sajó Sándor:

Új Ábel

Anyám, Kegyelmed özvegy asszony,
És szűken van a kenyerünk,
Azért én lássa nem panaszlom,
Hogy Káin együtt él velünk.
Kegyelmed gyermekül fogadta,
Bár nem kegyelmed szűlte őt,
Legyen testvér az istenadta,
Ha őstörzsünkkel összenőtt.
De kikesergem a világba,
Jó szívem hozzá, mindhiába, –
És velünk él bár egy kenyéren,
Nekem e Káin, nem testvérem.
Anyám, e Káin csúf szokásból,
Minden dolgomba belegázol,
Játékban, utcán, kint a páston,
E Káin sose fogja pártom.
A taligánkat sose húzza,
Mikor meg tolná, – visszahúzza,
Zsebemből kicseni a gombot,
Tarisznyámból a kenyeret,
Amit én összegyűjtve hordok,
Ő széjjelszórja és kinevet.
Más kedvét ellenemre szítja,
Utcák kutyáit rám uszítja,
S örül, ha folyni látja vérem,
Nekem e Káin nem testvérem.
Anyám, én Káint bepanaszlom,
Kegyelmed gyenge, beteg asszony,
S míg betegen nyög itt az ágyban,
Ő mért fütyül kint, oly vidáman?
Ha házunk, néki is háza?
Idegenek közt, mért gyalázza?
Ha idegen a lelke tőlünk,
Anyám, Káinnal mért vesződünk?
Nem vagyunk senki kapca-rongya,
Én nem leszek Káin bolondja –
Anyám, nekem már forr a vérem,
Nekem, e Káin, rossz testvérem.
Anyám, így élni nem öröm,
Én Káint többé nem panaszlom,
De ezt így nem birom sokáig,
S ha Káin jobbá most se válik,
Akkor az Isten irgalmazzon,
Bevégzem vele nagy pöröm,
Anyám, én Káint megölöm.

*

p 1

p

p Aki a védtelen csecsemőkorodban nem szoptat, dajkál, mesél stb.

p Aki, ha éppen ő a sértett fél, a kis bolhából is nagy elefántot csinál

p Aki a válóperig jutva nagy szerelmedből a legádázabb ellenség lesz

p Aki a bírói gyakorlatot ismerve-kijátszva tartat távol gyermekedtől

p Aki ravaszul ellened hangolja a neki kiszolgáltatott gyermeketeket

p Aki a bizalmadba férkőzve kiismert téged, majd támadásba lendül

p Aki hencegésből a kocsmában kifecsegi a hálószoba titkaitokat is

p Aki a jó nevelés címén csak be akar törni, csak be akar idomítani

p Aki „kiszínezné” az egész életem: jól elszürkítene és befeketítene

p Aki a barátságunkra hivatkozva tisztességtelen dolgot kér tőlem

p Aki azt kívánja, hogy még én falazzak neki a házasságtöréseihez

p Aki nemcsak dicséri nőm szépségét, de még teszi is a szépet neki

p Aki (ál)műveltsége furkósbotjával hagy helyben, döngöl a földbe

p

p 2

p

p Aki egy lelki bérgyilkos: ő lesből-orvul az életkedvemre tör, ront

p Aki még azt is súlyos bűnömül rója fel, amiről végképp nem tehetek

p Aki mindig az én rovásomra hárítja el magáról a saját felelősségét

p Aki cikiz, kigúnyol, nevetségessé tesz a szemérmességem miatt

p Aki csak egyedül veled kivételezik, csak téged nem kínál/ölel meg

p Aki egy behemót elefánt a szívem porcelánjai közt: csak tör és zúz

p Aki éppen az énnekem legszentebb ügyeket ócsárolja, profanizálja

p Aki meg sem kérdez/hallgat, hisz ő az önhitt csalhatatlan vezető

p Aki a szívességi lakáshasználat után romot, kupit, csatateret hagy

p Aki csődbe viszi a közös vállalkozásunkat, majd angolosan lelép

p Akit zavar a mély szegénységem, ezért még bűntudatossá is tesz

p Akit egyre jobban haragszik énrám, mert mindig én segítek rajta

p Aki szesztestvérem, ha problémáim elől az italozásba menekülök

p

p 3

p

p Aki elhallgatja, vagy felnagyítja a pályádon várható akadályokat

p Aki nem testileg fenyít, nem: ő „csak” a méltóságodban aláz meg

p Aki nem piszkolja be kétszer a kis kacsóját: velem mosatja pénzét

p Aki fölényeskedő iróniájával dicsérve szid, és úgy aláz meg porig

p Aki nem direkt, egyenesbe szívat, „csak” a bolondját járatja velem

p Akitől soha nincs, mert nem lehet még egy percnyi nyugalmad sem

p Aki „óvatlanul” , nyeglén eldob egy szál égő gyufát az erdőtökben

p Aki megszabná, hogy még kiket hívj meg magadhoz vendégségbe

p Aki sértődötten rossz híred költi, ha nem kapott főúri lakomát stb.

p Aki halálra rémít azért, hogy gyógyszerügynökként sikere legyen

p Aki nem tud, de nem is akar meggyógyítani, mert ő belőled él (jól)

p Aki megvárja, míg elalszol/kikötöznek, és akkor szívja ki a véred

p Aki csizmával tapos rá az éppen kibújó zsenge gondolatcsíráidra

p

p 4

p

p Aki nem társakat, de parancsát vakon teljesítő „katonát” keresgél

p Aki már a játékban is mindig az úr szerepét játssza, a többi szolga

p Aki csak azért van temelletted, hogy a fényedben sütkérezhessen

p Aki tetőled szinte bármit kérhet, de te őtőle meg szinte semmit se

p Aki a végsőkig kihasználja a kapcsolatotokban rejlő lehetőségeit

p Akivel ti egy csónakban eveztek: ő napozik, te meg lent gályázol

p Aki kínosan ügyel rá, hogy nehogy te bármiben is megelőzhessed

p Aki a „szívére veszi” a gondod, de vállára venni már nem bolond

p Aki mindig lehúz az ő szintjére/terepére, hogy ott bánjon el veled

p Aki az ő kis baját felnagyítja, a te nagy gondod kicsinyítve láttatja…

p Aki csak az emberiség barátja, csip-csup kéréssel ne merd zavarni

p Aki rosszul/félig építi meg a házad, majd még a pénzzel is meglép

p Aki a hipnotizőri képességével „erőszak nélkül” is kifoszt, megaláz

p x

*

Sziráky Dénes Sándor
Káin-Ábel harc

Káin volt a kétely, Ábel a hit.
Amit az egyik tagadott, a másik erősen hitt.

Ha Ábel vidult, hogy szárba szöknek a kalászok,
Káin magára vette az irigység-palástot.

Ha Ábel szívében szerelem-növény csírája nőtt,
Káin állította: rosszak a nők.

Ha megtermett az alma Ábel áldott gondolat-fáin,
fanyar szájú kritikus lett Káin.

Jaj, szomorúvá sápadt Isten képmása: az arcod.
Káin győzött, s te feladtad a harcot.

*

KÁRTEVŐK, ÁRTÓK, MEGRONTÓK

A jó/rossz szándéktól a rossz következményig

Önmagamtól

és a „jóbarátaimtól”

védjen meg az Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is….!?

A legeslegtöbbet én árthatom magamnak –

a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet.

De még egy kis gyermek is felgyújthatja a házam, otthonom…

Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

ill. akiknek a baráti-szerelmi bűbáj miatt van hatalmuk. felettünk

Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi – segítők,

akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …

És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól