Babona

Írta: Nagy Jenő · 2024. október 16.

kb. 25 perc olvasás

13 babona | Hír.ma

babona


babona főnév ..nát, ..nája
1. Olyan, többnyire vallási eredetű tévhit, amely bizonyos változások, jelenségek létrejöttét a természet törvényeinek ellentmondó törvények működésének, ill. bizonyos eszközök, eljárások, körülmények titokzatos következményének tulajdonítja v. ezzel magyarázza. Középkori babona; a babona azt tartja, hogy … A babona szerint péntek szerencsétlen nap, a 13-as szerencsétlen szám. Nem hisz a babonában. A babonának tudatlanság a szülőanyja.  A babona Bárgyút vakít csak. (Madách Imre) Ez a század a csodák százada lesz, avagy a babonáé, ha úgy tetszik. (Ady Endre) E szobán ül egy titok … s nem babonából, Istenem! | de nem hálnék meg benne, nem! (Babits Mihály)
2. E tévhiten alapuló cselekmény, eljárás, szertartás, ill. ily cselekmények űzésének szokása. Egyes helyeken virágzik a babona. Babonát csinál, űz. Kiirtják a babonát. Babonával akar gyógyítani.
3. (bizalmas) Tévhit, hiedelem. Az csak babona, hogy nem szabad korán vetni. Az csak olyan babona, hogy a dohányzás megnyugtat.  Suttog babonáról, kételkedve morog: Nincsen Istentől e szemmellátott dolog. (Arany János)
babonáz.


*

babonás


babonás melléknév és főnév
I. melléknév -an, -abb
1. Olyan <személy, csoport>, aki, amely babonákban hisz és magatartását, cselekedeteit ezek irányítják. Babonás vénasszony; babonás törzsek.  A palóc nép babonás … hisz az ördögben és rémlátásokban. (Mikszáth Kálmán) Ezen a környéken laknak a … mulatóhelyek dámái, akik babonásak a koldusok átkai, vagy áldásai iránt. (Krúdy Gyula) Nem volt babonás, de azért titkos borzongások futkároztak benne. (Babits Mihály)
2. Olyan <érzés, magatartás>, amely babonán, tévhiten, hiedelmeken alapul. Babonás cselekedet, félelem, hiedelem, hit, szertartások, szokás; babonás tisztelet: félelemmel vegyes t., mely szinte természetfölötti erőt lát tisztelete tárgyában. Babonásan fél, irtózik vmitől.  Jurisics váratlan megjelenése … babonás félelemmel töltötte el. (Herczeg Ferenc) Közelből nem hatottak már olyan nagy-valakikül ezek a hires Széchyek, … mint … gyerekkoromban, családi mendemondákon és babonás tiszteleteken át. (Kaffka Margit)
3. (ritka) Olyan <dolog>, amelyhez babona fűződik. Babonás éj, napok, szám. || a. (ritka) Babonával teli.  A boszorkány a levegői sárkány, Táltos és tündér, … az ostobáknak A setétben ült babonás világban Bábjai voltak. (Fazekas Mihály)
4. (átvitt értelemben, választékos) Lenyűgözően elbűvölő; megbabonázó. Babonás szem, tekintet.
5. (ritka, költői) Megbabonázott, elbűvölt.  A lelkem ódon, babonás vár … Örökös itt … A kripta-illat és a köd. (Ady Endre)
II. főnév -t, -ok, -a (ritka) Babonás személy.  Mit hoz az újhold? Talán szerencsét, amely elé megütögetik üres bugyellárisukat a babonások. (Krúdy Gyula)

*

A babona

vagy hiedelem szűkebb értelemben olyan, a világ mágikus szemléletéből fakadó hitet, vagy erre épülő tevékenységet jelent, ami (tévesen) közvetlen (ok-okozati vagy jel-jelöleti) összefüggést tulajdonít ilyen viszonyban valójában nem álló dolgoknak, az események mozgatóiként sokszor természetfölötti erőket elképzelve.[1][2][3] Tudományos vizsgálata többek között a néprajz és a szociálpszichológia feladata.

Pénzérmékkel telitűzdelt angliai „kívánságfa”
Triszkaidekafóbia miatt hiányzó 13-as ülésszámozás egy utasszállító repülőgépen

Tágabb (de a köznyelvben inkább csak az újkortól kezdve terjedő) értelemben a „babona” szó jelentése egyszerűen tévhit (ld. lentebb).

A babona szűkebb fogalmához általában hozzátartozik, hogy

  • mind a természettudományos ismeretekkel, mind a rendszert alkotó vallások dogmáival szemben áll, ezek alapjaira helyezkedve cáfolható;
  • egy adott kultúrán, népcsoporton belül elterjedt hiedelmek nem alkotnak összefüggő rendszert[4] és nincs sem világkép-, sem társadalomszervező erejük (ellenkező esetben inkább mitológiáról beszélünk), noha lehetnek feledésbe merült vallási vagy mitológiai rendszerek maradványai. A hiedelmek rendszert nem alkotó összességét történetileg kialakult népcsoportok esetében gyakorta hiedelemvilágnak nevezzük.
  • a hiedelmek kollektív és általában anonim jellegűek, ezért például a jól ismert alkimisták tanai, általában az áltudományok, vagy betegek tévképzetei – bár sokszor babonákból táplálkoznak vagy azokhoz igen hasonlóak – csak nagyon tág értelemben nevezhetőek babonának; a babonás hiedelmek csoportra és nem egyénre jellemzőek, és inkább mémként terjednek, semmint kizárólag egy egyénhez lennének kapcsolhatóak.
  • tartósak, sok babona hosszú évszázadokon át is kimutatható, kultúrtörténeti korszakokon át él és hat.

Etimológia

[szerkesztés]

A szó eredetét többféleképp magyarázzák, pl. a „babvetés” (jóslási módszer) szóból,[5] illetve a bogumil mozgalomra használt ószerb eredetű babuni („bogumilok”) szóból,[6][7] vagy pedig egy „tévhit” jelentésű szlovák jövevényszóból.[8]

A fogalom és szó története

[szerkesztés]

A babona szó megfelelője az európai civilizáción belül a Római Birodalom latin nyelvének superstitio szavára vezethető vissza, és valószínű, hogy eredetileg szinonim, illetve részfogalmi kapcsolatban állt a vallás fogalmával. A „babonás” ember bölcs ember volt, aki körültekintően mérlegeli a körülményeket (ide értve természetesen az istenek által küldött előjeleket is), és cselekedeteit a lehetséges következményekhez mérten szabja meg. Cicero már használta ettől kicsit különböző értelemben is (elválasztva a „vallásos” szó értelmétől), úgy értelmezve, mint a léleknek félelmetes természetfeletti erők okozta rettegését (Az istenek természetéről, II. 28. 72.). A görög nyelvben ennek megfelelő szó, a deisidaimonia (természetfölötti lényektől való félelem) volt. A görög kifejezéshez már kapcsolódott pejoratív értelem, mivel a keleti istenkultuszok barbárnak tekintett jelenségeire is alkalmazták.[9][10] Publius Cornelius Tacitus római történetíró a kereszténységet nevezte ilyen értelemben „veszedelmes babonának”.[11]

Aquinói Tamástól eredeztethetően,[3] a középkori hittudomány értelmezésében olyan hiedelmekre használták, amelyek ellentétesek voltak a kereszténységgel, hamis istenképen (bálvány) alapultak.

A tizenkilencedik században kialakult klasszikus néprajztudomány szerint a babona (ti. egy hiedelem babonának minősítettsége/minősíthetősége) nem kultúrafüggetlen, hanem csak az uralkodó (hivatalos) nézetek és a népi elképzelések szembeállításaként értelmezhető. Hiedelem, elítélő szóval babona[12] tehát a hivatalos (állami, egyházi, tudományos) intézmények által képviselt eszméktől függetlenként létező, a népi tudatban gyökerező, és abban továbbélő eszme, elképzelés. Az ilyen eszmerendszer vagy hiedelemvilág legfőbb feladata az „intézményesült” eszmék által ki nem elégített társadalmi (vallásos, spirituális) igények kielégítése.[13][14]

Ma főként olyan hitekre alkalmazzák, amelyeknek nincs tudományos vagy logikus alapjuk. A népi hiedelemvilág visszaszorulásával, a természettudományos világkép elterjedésével összefüggésben modern szerzők sokszor, tágabb értelemben, egyszerűen a „tévhit” szó jelentésével egyezően használják (pl. „tudományos babona”, helytelenül értelmezett és elferdített tudományos tétel). A szót többnyire pejoratív értelemben használták és használják mások feltételezetten irracionális hiedelmeire, így rendkívül szubjektív. Leggyakrabban szerencsével, jóslással és spirituális lényekkel kapcsolatos hiedelmekre és gyakorlatokra utal.

Fogalomváltozatok és megközelítési módok

[szerkesztés]

Babona a világvallások és történelmi egyházak tanai szerint

[szerkesztés]

Babona a Biblia szerint

[szerkesztés]

Az Ószövetségben a környező népek vallási szokásai állandó kísértést jelentettek a zsidó nép számára, hogy az egy, igaz Isten kultuszától eltérjenek. Bár Izrael tudta, hogy a jövőt csak Isten emberei, a próféták ismerhetik, mégis előfordult a halottidézés (1Sám 28,7-25), a jóslás (Ez 11,26; Zak 10,2) és az asztrológia (Jer 10,2; Iz 47,13). A jóslást halállal büntették, és az álmok jelentését csak akkor fogadták el, ha azok Istentől eredtek (Ter 41,16; Dán 1,27-30).
Hasonlóképpen büntették a varázslást, de minden tiltás ellenére többen használtak amuletteket. (2Mak 12,40; Ter 35,40; Bír 8,24; Iz 3,40). Pál apostol Barjézus zsidó varázslót a Sátán fiának nevezi (ApCsel 13,10), valamint a Galatákhoz írt levélben a babonaságot a „test cselekedetei” közé sorolja (5,20).

A babonaság keresztény megítélése

[szerkesztés]

A babona a hitetlen ember számára fogódzópont előre nem látható helyzetekben, és inkább valláspótlék, mint hamis istentisztelet. A hívők esetében a babonaság lehet tréfa is. A komolyan vett babona bűn az első parancsolat és a vallásosság erénye ellen, a katolikus egyház komolyan óvja tőle híveit.

Magyarországon a nagyszombati katolikus tartományi zsinat 1611-ben és 1629-ben a következőképp fogalmazott:

„A ráolvasást, mágiát, jövendölést, sorsvetést, tenyérjóslást, kuruzslást a prédikációban gyakran ostorozzák, és ha valakiről kiderül a babonaság, értesítsék róla a püspököt.”
„Az egyszerű nép könnyen babonás, sok helyen javasasszonyok babonával gyógyítanak és ráolvasásokat művelnek. A plébános kérdezze gyónásban és azon kívül is, gyógyítanak-e babonás módon embereket vagy állatokat, és térítse el ettől az embereket.”

Hivatkozások

[szerkesztés]

Fájl:Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Babona témában.

Néhány manapság is elterjedtebb babona

[szerkesztés]

*

Babona

Teljes szövegű keresés

Babona Az az elképzelés, amely természetfeletti erőkkel ruház fel bizonyos tárgyakat, jelenségeket, cselekményeket. A babonában hívő ember varázslással, titokzatos szertartásokkal, halottidézéssel igyekszik vélt vagy valóságos csapásokat elhárítani, a jövőt feltárni, a természefeletti hatalmak jóindulatát elnyerni.
Az ÓSZ szigorúan tiltja a babonás, mágikus mesterkedéseket. Halálbüntetéssel sújtja a varázslókat (2Móz 22,17). Ugyancsak halálbüntetés terhe mellett tiltja, hogy valaki halottidézőhöz és jövendőmondóhoz forduljon. Az ilyen praktikákhoz folyamodó ember »paráznaságot«, azaz szövetségszegést követ el (3Móz 19,31; 20,6). Izráel népét az különbözteti meg a kánaáni népektől, hogy nem jelmagyarázókra és varázslókra hallgatnak, hanem az Úrra (5Móz 18,9-14). A szigorú tilalom ellenére mégis ott kísért a babonás hit Izráelben is. Ennek tipikus példája, hogy az Úr ládájának puszta jelenléte automatikusan győzelemre segít a filiszteusok elleni harcban (1Sám 4,1kk), vagy hogy a jeruzsálemi templom puszta léte megvédi a népet minden veszedelemtől (Jer 7,4; Mik 3,11). A vallási gyakorlatban való vakhit is menthetetlenül babonás színezetet ölt. Saul végső kétségbeesésében halottidéző asszonyhoz fordul, jóllehet korábban az Úr parancsa szerint megtisztította tőlük az országot (1Sám 28,7kk).
Az ÚSZ világában is megtaláljuk a babonás elképzelések nyomait. Jézus megjelenése a tengeren a tanítványokban babonás félelmet kelt (vö. Mt 14,26). Pált és Barnabást missziói útjuk során isteneknek nézik, és áldozatot akarnak nekik bemutatni (ApCsel 14,11kk; 28,6). Simon mágus pénzt kínál a Szentlélek birtoklásáért (ApCsel 8,18kk). A Krisztusban való hit felszabadít a babonás félelem alól (1Jn 4,18). A nagykorú hit nem rabja a világ elemeinek (Kol 2,20kk).
*

Bősze Gábor

A babona keletkezése

Bevezetés

A babona a Magyar Néprajzi Lexikon szerint: „Nyelvemlékeink tanúsága szerint a bálványimádás, bűbáj, eretnekség, varázs szavakkal rokon értelmű. A hiedelem lekicsinylő kifejezése, ezért általában tudományos munkában nem használják.”

A hiedelemről már többet ír a Magyar Néprajzi Lexikon. Megkülönbözteti:

1. Hiedelem: Olyan vallási képzet, amelyik nem tartozik hivatalosan elfogadott egyházi, vallási hittételek közé.

2. Hiedelem-mese: A nép ajkán keletkezett mese, természetfeletti mese-elemekkel. A nép találja ki, a nép meséli, de nem hiszi el.

3. Hiedelem-monda: Megtörtént esetnek tünteti fel. Az is lehet, hogy létező, vagy létezett személyhez köti. Természetfeletti jelenségek, erők veszik körül. A nép találja ki, a nép meséli, de el is hiszi!

Ide kívánkozik még a legenda is, de csak átvitt értelemben. A legenda a Magyar Néprajzi Lexikon szerint vallásos, csodákról szóló történet, amely a nép ajkán él. A legendák hősei történelmi – pl. Szent László – valóságos személyek, de tetteik túlnőnek a realitáson. Most jön az átvitt értelem: Azok a nem vallási értelemben szereplő hősök – általában igaz történelmi személyek – tetteit mondják el. Legendás hírük, tettük ma is él a nép ajkán: Botond, Lehel, Toldi, Mátyás király, Kinizsi Pál.

De visszatérve a tárgyhoz, a babona nem létező valami, vagy valaki természetfeletti ereje, tette, létezése, ami szájról szájra terjedt és amiben sokan hittek is. A mesélő emberek fantáziája aztán cifrázta tetszése szerint. A mesélő ember sokszor „szereplője” volt a mesének, vagy ismerte a szereplőit. Ezeket mindig szívesen hallgattam, mint meséket. De kb. 50 éve tudatosan hallgatom és gyűjtöm ezeket a „történeteket”. Sokat olvastam is hozzá. Két írásommal eredményesen szerepeltem a pályázatokon. Ezért megpróbálom néhány gondolattal elemezni a babonát és a babona keletkezését.

Hatvanhat évemből 45 éve élek Somogyban. Az első 21 évet szülőfalumban éltem, Zala megyében. Ott kezdődött az érdeklődés a téma iránt. Hát hogyan is kezdődött? Valahogy így:

Apám egyszerű falusi tanító volt egy eldugott Zala megyei faluban. Játszótársaim parasztgyerekek voltak. Azok közül is a két legszegényebb volt a két legjobb gyerekkori barátom. Az egyik a szomszédunkban lakott a szüleivel, testvéreivel. A másiknak a nagyszülei voltak a másik szomszédunk. A hideg téli napokon, mikor a meleg szobába szorul a család, kosárkötés, kenderfonás közben megindul a meghitt beszélgetés, mesélés. A két idős néni hamarosan ördögökről, boszorkányokról mesélt. De sűrűn jöttek elő a ludvércek is. Az egyik bácsi is meggyőzően mesélt ilyen történeteket. A mesélők úgy mondták el, mint megtörtént dolgokat. Sőt, némelyiknek részese is volt (pl. Luca-szék). A másik bácsi csak hallgatott és csendesen mosolygott a bajusza alatt.

Én akkor mint kisgyerek figyelmesen hallgattam. Nem féltem, mert Benedek Elek és a Grimm-testvérek meséiben is vannak ördögök és boszorkányok, meg sárkányok (amik a ludvérchez hasonlítanak). Ilyen mesekönyvem több is volt otthon. Azokból felolvastak míg nem jártam iskolába. Később magam olvastam őket. Hanem mint kisgyerek már sokat gondolkodtam azon, hogy hogyan lehet egy mesének valóságos résztvevője lenni? Apám mindig megmagyarázta, hogy az csak babonás mese, nem valódi történet, de úgy kell tenni, mint aki elhiszi. Hát én ezek után is áhítattal hallgattam tovább.

Hanem egyszer egy másik mesét is hallottam. Akkor már olyan 9-10 éves lehettem. Kemény tél volt. Nálunk disznóölés volt. Egy idős paraszt bácsi a fiával voltak a böllérek. Este a munka végeztével megvacsoráztunk. Utána csendesen poharazgatva, pipálva mesélni kezdett az öreg bácsi: Volt neki egy darab rétje a szomszéd falu túlsó határában. (Valamikor voltak ilyen szétszórt kisebb-nagyobb földtulajdonok a rokoni örökségek útján. Különben ezen a réten én is voltam olyan 15-16 évesen, szénahordásban segítettem.)

No de ez az eset, amiről szó lesz, régen volt. Az öreg János bácsi fiatal házas korában, még az első világháború előtt.

Tehát elment egy szép kora nyári hajnalban füvet kaszálni. Az akkori népi viselet szerint háziszőttes fehér, lobogó ujjú ingben és fehér, bőszárú gatyában. Fehér szalmakalap (nem széles karimájú) a fején. Vitt magával a tarisznyában kenyeret, sonkát, zöldhagymát és egy üveg bort. Egész nap húzta a kaszát. Már nem sok volt vissza, mikor észrevette, hogy zivatar közeledik. Gondolta, most már befejezi. Be is fejezte a kaszálást, de be is esteledett. A vihar is már nagyon közel volt. Elindult haza. Hazafelé a szomszéd faluba be is mehetett volna ismerősökhöz, rokonokhoz. De már késő volt és nagyon sietett haza. A falu végén aztán elkapta a zivatar. Iszonyúan dörgött, villámlott. Az eső is zuhogott, mintha dézsából öntötték volna. Éppen akkor ért a temetőkapuhoz. Hát be is menekült a hullaházba. Az ajtót nyitva hagyta. Leült a Szent Mihály lovára (amire a koporsót teszik). Kaszájára támaszkodva, nyugodtan pipálva, egykedvűen nézte a zivatart. Egyre sötétebb lett, de a zivatar nem akart csendesedni. Végre már kezdett csillapodni egy kicsit a vihar, mikor egy másik ember is menedéket keresett pont abban a hullaházban, ahol a János bácsi is volt. Éppen egy nagyot villámlott, mikor a másik ember az ajtóhoz ért. A villámfénynél egy fehér ruhás alakot látott kaszával a kezében. Egy irtózatos nagyot ordított és futóra. Koszorúkat, bokrokat, kereszteket döntögetve jajgatva menekült. János bácsi meg utána! – Ne fuss te bolond, csak én vagyok! Várjál meg! Gyere vissza! Kiabálta jóindulatúan. De az már messze futott! Lélekszakadva visszakiabált: Korai lenne még veled komázni!

János bácsi meghökkenve megállt. Végignézett saját magán. Fehér ruha, kezében a kasza, hullaház, Szent Mihály lova! Megvakarta a fejét és azt gondolta: Csoda, hogy nem kapott szívbajt az illető!

Mivel a vihar már elcsendesedett, nem ment vissza a hullaházba, hanem hazaballagott. Az öreg aztán leszűrte a tanulságot. Akaratlanul mennyire megijesztette azt az ismeretlen embert.

Ezen aztán sokat gondolkodtam. Az az ember másnap biztos mindenkinek elmesélte, hogy találkozott a halállal. Meg is kergette. A temetőbe sem ment ezután, csak világos nappal és napsütésben. Meg volt győződve az igazáról. Hiszen a halált fehér leples kaszás csontvázzal szokták ábrázolni. így keletkezett a babona, gondoltam már akkor, gyerekkoromban. De ki mert volna megállni, hogy meggyőződjön róla, élő hús- vér ember, akitől megijedt, és jót akar.

Tehát valami szokatlan, természetes, megszokott folyamattól eltérő, ijesztő, egybeeső dolgok, jelenségek (szakadó eső, dörgés, villámlás, temető, hullaház, fehér ruhás, kaszás alak) összessége meglepetésszerűen éri az embert. Ijedtében, rémületében nem is keresi a valóságot. A babonás hajlamú ember nem is keresi a magyarázatot. Feltétlenül hisz a túlvilági jelenségekben.

Ezt a történetet János bácsi nevetve mesélte el. De a szenvedő alanynak nem hiszem, hogy volt kedve nevetni. Jó, hogy nem kapott szívbajt. Itt csak János bácsi tudta, hogy nem volt semmi túlvilági eset és azok, akiknek elmesélte. De az a szerencsétlen megijedt ember és akiknek elmesélte, hittek a babonában.

Egy másik eset. Ez lehet, hogy csak kitalált dolog, tehát csak mese. Ezt hallottam Zala, Vas és itt Somogy megyében is, más és más változatban, de a lényege ugyanaz. Egy legény a temetőből fogadásból egy öreg sírról a korhadt fakeresztet hozta el. Mikor visszavitte és a helyére szúrta a keresztet, a kötényét is odacsípte. Ki akart egyenesedni, de a köténye visszafogta. A kocsmai barátai ott találták meghalva a sír mellett. A kötényét odacsípte a kereszt. Azt mondták, szívbajt kapott. Itt az áldozat nem tudott meggyőződni az igazságról, hiszen szörnyethalt. Csak a barátai tudták meg az igazságot. Ha igaz volt a történet és ha elszakad a köténymadzag, és ha elfut, és az ott maradt kötényt valaki elvitte volna, babona lett volna ez is.

Egy másik igazi történet: Törökkoppányban mesélték, ott valóban meg is történt, sok évvel ezelőtt. Aratás utáni takarodás volt. Hordták haza a kévékbe kötött gabonát lovas, vagy tehenes fogatokkal. Két idős ember is hordta, testvérek voltak. Kint érte őket is az eső. Megkésve, már sötétben értek a temető mellé. A gidres-gödrös földúton egy kátyúba csúszva felborult a szekér. A fejőket vakarva, tanácstalanul nézték, hogy mit is csináljanak. Az egyik jó hangosan azt mondja a másiknak, be kéne szólni a temetőbe a halottaknak, jöhetnének segíteni. A csősz, aki a zivatar elől a hullaházba menekült és elaludt, akkor ébredt fel, amikor a két öreg ott szerencsétlenkedett. A hangoskodónak visszakiabált: Hányan menjünk? A két öregnek sem kellett több! Futóra a falu felé! Ott hagytak tehenet, kocsit, mindent. De a csősz utánuk szaladt és megnyugtatta őket, hogy csak ő bolondozott. Hát ebből nem lett babona. De ha a csősz nem magyarázza meg a dolgot …?

Maga a babona szó nem lehet olyan régi, mint maga a jelentése. Visszamehetünk egészen az ősemberig, aki „megbabonázva” nézte a zivatart, az esőt, a villámlást, a villámcsapott lángoló fát. Hallgatta a fülsüketítő dörgést. Természetfeletti erőnek vélte, nem tudott rá magyarázatot. Félt tőle. Tudatlanság és félelem szülhette a babonát.

De hát hogyisne hittek volna az egyszerű emberek a túlvilági, természetfeletti erőkben, amikor voltak kártyavető asszonyok (gyerekkoromban többet is ismertem) gyárilag készített jós-kártyával jósoltak. Vagy voltak a „javós asszonyok”, akik „javós könyvből” olvasták ki a tudományukat és úgy magyarázták, ahogy akarták. Ezekben a könyvekben nyomdában készített fehérre feketén nyomtatott szöveg volt. Egy ehhez hasonló könyvem van a gyűjteményemben. Elképesztő dolgok vannak benne. A gyengébb idegzetűeknek, vagy akik feltétlenül hisznek a jóslásokban, meg sem mutatom a csillagképek jóslását, vagy a tenyérjóslás fejezetét. A természeti jelenségekről és a hétköznapi dolgokról szóló részt és a gyógyászatot már meg lehet nézni. Ma már csak mosolyogni lehet rajta.

A technika fejlődésével sok rejtélyes dolog megoldódott. Világos magyarázatot kaptak a természeti jelenségek: villámlás, dörgés, eső, szél stb. A babonás emberek száma csökkent. Már csak azért is, mert mind többen kerestek magyarázatot titokzatos jelenségekre.

Mindig többen lettek azok az emberek, akik ha riasztó jelenségekkel találkoztak, az első ijedelem után meggyőződtek a riadalom okáról. Sokszor nevetségesen egyszerű volt a magyarázat. Érdekes, hogy ezek a dolgok a falusi emberekkel történik, illetve történtek meg. Sokkal többet tartózkodnak a szabad természetben, mint a városiak. Sokszor késő este, sőt éjjel is. Megkésett mezei munka. Malomból haza, vagy a városból haza. Ilyenkor, ha egyedül volt, járhatott a fantáziája.

Egyszer én is jó későn mentem hazafelé, még otthon Zala megyében. Lehettem talán 1 5 éves. A szomszéd puszta temetőjéhez értem egy kis akácerdő közepén. Az erdőben sötétebb volt, mint a szabad mezőn. Kerékpárral voltam. Világításom csak egy pislákoló zseblámpa. Ahogy a temető felé karikázok, önkéntelenül is eszembe jutottak azok a történetek, amiket a szomszéd néni szokott mesélni. Ahogy a temetőhöz érek, arra gondoltam, mit is csinálnék, ha hirtelen megállna a biciklim. Alig, hogy ezt elgondoltam, egy roppanás és megállt a bicikli. Majdnem leestem. Tolni akarom, de nem akar menni. Hát bizony felkaptam és futni kezdtem. De néhány lépés után eszembe jutott, mit is szokott mondani az apám, meg a komoly öregek. Ha valamitől megijedsz, győződj meg róla. Ember nem volt a közelben. Ludvércekben, ördögökben, boszorkányokban sosem hittem, tehát megálltam. A keskeny erdei úton az első kerék egy görbe ágat felbillentett és a hátsó kerék küllői és a villa közé szorult. Szerencsére lassan mentem és egy küllő sem tört ki, és el sem estem.

Mivel egyre jobban kezdtek érdekelni a babonás történetek és azok az esetek, amik ijesztőek voltak, de magyarázat volt rá, ezért komolyan kezdtem gyűjteni őket. Mind több és több ilyen esetet ismertem már. Elkezdtem jegyezgetni. Már tanítóképzős voltam, amikor egy vastag füzet tele volt írva. Egy irodalomórán szóba kerültek ilyen történetek. Megemlítettem, hogy nekem elég sok le van jegyzetelve. Kért a tanárom, hogy hozzam el, szeretné elolvasni. Én örömmel el is vittem. Kaptam is érte dicséretet, és bíztató jó kritikát. De a füzet nála maradt. Úgy is tudom az egészet fejből, majd leírom még egyszer. Sajnos nem írtam le, de szerencsére ma is sokra emlékszem még.

Már gyerekkoromban kialakult bennem a babonás történetekről a véleményem. Mindenre magyarázatot kerestem. Amire találtam, az nem zavart. Amire nem találtam magyarázatot, pl. lucaszék, nem hittem el.

Egyszer aztán megjártam a magyarázattal. Talán 1 6 éves lehettem, aztán a szomszéd barátom édesanyjának – aki igen jó mesélő volt -elkezdtem egy meséje után „tudományosan” magyarázni a babonát. Nagyon megsértődött. Úgy megharagudott rám, hogy hetekig még a köszönésemet sem fogadta el. Az egész családjának a közbenjárása és az én töredelmes bocsánatkérésem kellett ahhoz, hogy megbocsásson. Még utána sokat mesélt.

Akkor egy egész életre megtanultam, ha gyűjteni akarok, nehogy megsértsem a hiszékeny emberek önérzetét. Amikor már Törökkoppányban gyűjtöttem (magnetofonszalagon nagyon sok anyag van dokumentálva) már nem szóltam közbe. Nem fűztem hozzá magyarázatot. Volt, aki azt mondta, ez így volt, ez vele történt. Volt olyan is, nem is kevés, aki azt mondta, hogy ő nem hisz, mert babona, de a régi öregek hittek benne.

Érdekes dolgot figyeltem meg. Ez lehet, hogy csak az én véleményem, de leírom. A második világháború utolsó hónapjaiban egy sebesült menekülő magyar alföldi gyalogezred állomásozott a falunkban, sok erdélyi és felvidéki menekülttel. Gyerekfejjel ezek között is megkerestem a mesélő embereket. így aztán a Máramarosi havasoktól a kőszegi hegyekig (Kőszegen végeztem a tanítóképzőt) sok babonás történetet hallottam. A megfigyelésem az volt, hogy a dombos, hegyes, erdővel borított tájak emberei sokkal babonásabbak, illetve sokkal több ilyen, vagy ehhez hasonló történetet tudnak. Csak a Somogy megyében gyűjtött anyag van magnetofonszalagon rögzítve. Zala és Somogy megyék hasonló, csaknem azonos domborzata és a nagy kiterjedésű erdői miatt, no meg szomszédok is, bővelkednek hiedelemtörténetekben. Ezekben sok hasonlóságot találtam.

Nagyon sok rontás – szemmel verés – ráolvasás – gyógyítás – szenes víz – ónya öntés esetet hallgattam meg. Voltak híres javasasszonyok, gyógyítók, akik azt mesélték, hittek is benne. Meg is esküdtek rá, hogy így volt. (Ezek közül már majdnem mind régen meghaltak.) De a fájós derekukkal, lábukkal mégis az orvoshoz mentek.

Érdekes volt az is, hogy a sok mesélő ember között elég sok volt az iskolázott ember is. A komoly, megbízható és szavahihető kifejezéseket nem használom, mert nem a komolyságon, megbízhatóságon, vagy a szavahihetőségen múlik a babonaságban való hitük. De iskolavégzett emberek is tudtak olyanokat mesélni, hogy megborsózott az ember bőre tőle, és állították, hogy igaz volt. Akkor már gyerekkoromban is kétkedve fogadtam. De már nagyobb diák koromban rájöttem, hogyan is lehet ez az „igazi” történet. Valaki olyan sokszor hallotta, vagy mesélte azt a történetet, hogy már úgy beleélte magát, mintha ő is részese lett volna. Valószínű, hogy a babonás hiedelmek pl. kabala tárgyak, fekete macska, vagy a kuvik, szerencsétlen, vagy éppen a szerencsés véletlenek egybeesése miatt keletkezhettek. Ha fekete macska megy át előttünk az úton, szerencsétlenség. Vagy a megkezdett útról visszafordulni és újra indulni szintén szerencsétlenség. Ezeken a véletleneken el lehet gondolkodni. Ha baleset történt a második indulás után, az elsőnél elkerülhető lett volna? Vagy éppen az volt a szerencse, hogy visszafordultak, mert az első indulás után lett volna baleset? Ott van pl. a kuvik. A házak között, emberközelben szívesen tanyázó kis bagoly. „Halálmadár” megbélyegzést kapott. Régen azt mondták: Akinek az ablaka alatt kuvikul, ott meghal valaki. Régen faluhelyen nem volt közvilágítás. Villany sem volt. Petróleumlámpát használtak. De nem sokáig szokták égetni. Általában sokáig, vagy egész éjjel ott égett a lámpa, ahol nagy beteg volt a háznál. Hát a bagoly a fényre ment oda, nem a beteg miatt.

Visszatérve a hegyes, dombos, erdős vidékek babonáira. Az alföld nyílt, sík vidék. Erdő nincs, azt a néhány fából, bokorból álló facsoportot, amit az alföldiek erdőnek neveznek, mi dunántúliak megmosolyogjuk. Messzire lehet látni. És a nyílt, sík vidéknek kevesebb titka van. A hegyek, dombok között és az erdőben már sok „rejtelem” van. Furcsa zajok, rejtelmes suhogás, szokatlan alakú fák, kiszáradt fák, száraz tuskó. Megugró láthatatlan vad távolodó futása. Nyikorgó fa. Még sorolhatnám. Ha egyedül van az ember, és főleg este, vagy netán éjjel … meglódulhat az ember képzelete. Persze az is előfordulhat, hogy valaki jár előttünk. Az megáll ijesztgetni, heccből. Ez azonban rossz vicc, mert a nem babonás ember is frászt kaphat.

Hát igen. Az ijesztgetés is előfordul a jó vicc kedvéért. Velem történt 1952 nyarán. 1 9 éves voltam. A második szomszéd faluban voltam cséplési ellenőr. Magáncséplőgép tulajdonos és falusi szegődött munkásokkal. Egész héten, szombaton is ment a gép, kora hajnaltól késő estig. Szombaton este mindig haza mentem. Ez így ment három héten keresztül. Szombatonként este későn szoktam indulni, mikor végeztünk mindennel. Vasárnap nem dolgoztunk. A cséplőgép mellett az erős munka mellett is mindig vidám hangulat volt. Tudták, hogy minden szombaton hazamegyek. Hát jött a szöveg: A szőlőhegyen, a keresztnél vár az agyonütött ember a véres fejével. Persze nevettek rajta. De az út, amit meg kellett tennem, 7 km volt. Dombokon, szőlőhegyen, erdőn, mezőn keresztül. Mindig egyedül indultam neki a sokszor koromsötét útnak. Még zseblámpám sem volt. De éltem a gyanúval. Gondoltam lesz olyan vicces kedvű, aki meg akar majd ijeszteni annál a bizonyos keresztnél. Előtte mindig letértem az útról. Az út mellett a szőlőben mentem tovább. Hát egyik alkalommal hallok ám suttogó beszédet, de az esti csendben messzebből is lehetett hallani: – Nem hallatszik a lépése. Visszafordult? Letért az útról. Most merre mehet? A puha, kapált szőlőben nem hallatszott a lépésem és közel jutottam hozzájuk. Kíváncsi voltam kik azok. Hát meg is ismertem őket. Gondoltam a cséplőmunkások közül néhány vállalkozó akar megtréfálni. De nem azok voltak. Négy falumbeli volt, akik az állomásról mentek hazafelé. A dombtetőn megálltak pihenni, mikor meghallották a közeledő lépéseimet a kitaposott gyalog-úton. Nem tudták, hogy én vagyok, de gondolták, hogy ismerős, hát megvárnak. Közben egy kis tréfát eszeltem ki. A végén ők lepődtek meg, amikor rájuk köszöntem. Onnét aztán csendesen beszélgetve ballagtunk haza. Ha nem veszem észre idejében, lehet, hogy sikerült volna a tréfájuk.

Miért is írtam én most a babonáról. Hiszen ma már a legöregebb emberek sem babonásak (azért talán még akad közöttük néhány, aki a szíve mélyén hisz benne). A fiatalok meg főleg nevetnek rajta. Nem is érdekli őket ez a téma. Ma már nagyon kevés mesélő öreg él, aki a régi babonás történeteket tovább adja. Mi is kevesen vagyunk már, akik ezeket a történeteket lejegyeztük, vagy magnetofonra vettük és megőriztük az utókornak.

Több mint ötven magnetofon kazettám tele van énekkel, népszokásokkal, helytörténeti adatokkal, mondákkal, babonás történetekkel. Ezek a helyi néprajzunk fontos dokumentumai.

Én még időben elkezdtem a gyűjtést, talán a 24. óra utolsó perceiben. Még néhány év és már nem lesz mesélő, de az sem, aki azt felgyűjtse.

A több évtizedes gyűjtőmunkám alapján mertem vállalkozni erre a munkára, amiben röviden leírtam a babona keletkezését. Persze ez csak az én véleményem. Rajtam kívül még sokan foglalkoznak vele. Így bizonyára más és többféle elgondolás és meglátás alakult ki róla.

Babona. Ma már megmosolyogjuk. Régen sokan hitték, ma már mint meséket hallgatják az emberek. Ma már nem hisznek az egyszerű emberek sem a seprűnyélen lovagoló boszorkányokban, vagy az égen végigszáguldó ludvércben. Rakéták és űrhajók hasítják manapság az eget. A fejlett technika korát éljük, ezért már a modernebb jelenségek tűntek fel a láthatáron. Ilyenek az UFO-k, a földön kívüli lények. A televízióban és a mozikban elég sűrűn vetítenek ilyen fantasztikus filmeket. De egyelőre ez még csak fantázia.

*

Hogyan hatnak ránk a babonák?

2022.02.01. | Szerző: videopszichologus.hu csapata

A babona szó mai jelentése: tévhit. Ha megvizsgáljuk a babonákat, akkor láthatjuk, hogy ennél azért jóval többről van szó. A babonában van valami természetfeletti. Legalábbis belelátjuk. Mert sokan vagyunk babonásak. De vajon probléma ez? Megvizsgáltuk, hogyan hatnak ránk a babonák.

Akarjuk is, meg nem is – a babonákról

A babona, más néven hiedelem, egy racionális okokat mellőző hit, aminél a történések mögé néha természetfeletti erőket képzelünk. Ezek a természetfeletti erők gyakran negatívak. A babonák részei a mindennapjainknak, és még akik tagadják azt, hogy hinnének bennük, azok sem mennek át péntek 13-én egy létra alatt, miután egy fekete macska átszaladt előttük az úton. Hiszünk is, meg nem is a babonákban. Leginkább a jobb félni, mint megijedni módszert alkalmazzuk. Mert mi baj lehet abból, ha nem 13-én tartjuk az esküvőnket? Ugye, hogy semmi?

Hogy alakultak ki a babonák?

A babonáink a múltban gyökereznek, és gyakran több generáción keresztül apák adják tovább a fiaiknak, anyák a lányaiknak. Az őseink még nem értették, hogy működik a világ, nem mindig értették a szeszélyes természeti erőket, ez pedig életveszélybe sodorhatta őket. A babona kapaszkodó volt egy rémisztő világban, hogy igenis van ráhatásuk a történésekre. Ez megnyugtató lehetett, hiszen a babonák többsége valami negatív eseményhez kapcsolódik. Amikor eltörött egy tükör, óvatosabbak lettek, jobban figyeltek a tetteikre, nehogy tönkremenjen az életük, ahogy a babona tartja. Bár ezek a tettek irreális gondolatok irreális következményei, így működött régen a világ, és így működik még ma is. Elég, ha arra gondolunk, hogy az Egyesült Államokban a szállodák többségében nincs 13. emelet.

Értelmes, felnőtt emberként tisztában vagyunk azzal, hogy a babonáknak semmi alapjuk nincs. Ezek a hiedelmek bár irracionálisak, részei maradtak az életünknek. Biztos ismerünk olyan embert a környezetünkben, aki péntek 13-án ki sem dugja az orrát otthonról. Hiába van három diplomája. Ezek a hiedelmek az életünk részét képezik, és befolyással vannak a tetteinkre. Hiszünk bennük, annak ellenére, hogy pontosan tudjuk, hogy nem lehetnek igazak.

Hogyan hatnak ránk a babonák?

A babonákat generációról generációra adjuk tovább. Ott voltak a dédszüleink életében, és ott lesznek az unkáink életében is. Hiszünk bennük, pedig tudjuk, hogy az egész biztosan nem lehet igaz. Balszerencsét jelent átmenni egy létra alatt? Ugyan már! Mégsem megyünk át alatta. Tudjuk, hogy nem igaz, mégsem megyünk át alatta. Biztos, ami biztos. Tudjuk, hogy a gondolatmenetünk hibás, mégis a megérzéseinkre hallgatunk. És ez megnyugtatóan hat ránk, mert irányítunk valamit, vagy legalábbis ezt gondoljuk. Nem szorongunk az ismeretlen miatt. Hiszen a kezünkbe vettük a sorsunk irányítását.

A babonák esetében tehát az, hogy felismerjük a hibát az összefüggésekben, nem jelenti azt, hogy eszerint is fogunk cselekedni.

A babona bizony jó is lehet

Az életünk időnként rémisztő. Mindent megtennénk, hogy elkerüljük a közelgő baljós eseményeket. Egy talizmán tényleg segít levizsgázni? Bizony segít. A szakemberek szerint a pozitív, szerencsét hozó hiedelmeknek jó hatásuk van, mert növelik a teljesítményünket. A kontrollvesztés miatt ugyanis szoronghatunk, a teljesítményünk romlik, ha azonban úgy érezzük, hogy átvettük az irányítást, a negatív hatás megszűnik. Még úgy is, hogy tudjuk, amit gondolunk, az nem létezik. Egy kis hétköznapi varázslat és ahogy a szakemberek látják, működik. Mindannyian varázslók vagyunk.