Boldogság és életbölcsesség Boldog-boldogtalan emberek

Bábaság – lexikon

Írta: Nagy Jenő · 2026. február 27.

kb. 10 perc olvasás

bába, szülésznő

a szülést segítő és a gyermekágyas asszonyt meg az újszülöttet ápoló nő. Bába lehetett tanult, valamint ún. cédulás vagy parasztbába. A tanult bábák előtanulmányaikat a múlt században már Bábaképző Intézetben végezték 4 hónaptól 2 évig terjedhető időtartam alatt. 1902-től hivatalos tankönyvből tanultak. Az ún. cédulás bábák 4–6 hetes tanfolyamon vettek részt valamelyik megye kórházi osztályán és engedélyüket a körzeti főorvostól kapták, általában egy-egy község területére. A parasztbábák képesítés nélkül, a tapasztalatok hagyományozása útján jutottak tudásuk birtokába, melyben a szülés és gyermekágy körüli → hiedelmeket, → mágikus eljárásokat is továbbvitték nemzedékről nemzedékre. A bábának gyakran tulajdonított a népi hitvilág → boszorkányos szerepet, mint aki szemmel ver, meg tudja rontani a gyermekágyast és az újszülöttet, ugyanakkor gyógyítani is tud. A bába általános tennivalói a következők voltak: előkészítette a szülést, megvetette a gyermekágyas asszony ágyát, előkészítette a szülés helyét és ahhoz szükséges eszközöket, tárgyakat; a szülés után lemosta a gyermeket és a gyerekágyast, s (néha szertartásos párbeszéd kíséretében) a gyermekágyba kísérte, ezután többnyire elment felkérni a keresztanyát. Meghatározott ideig, általában egy hétig naponta ment az anyát és az újszülöttet ápolni, a szennyeseiket kimosni. A → keresztelőre is a bába toborozta a vendégeket. A bába vitte a keresztelőre a gyermeket a keresztanyával együtt. Az avatásra (→ asszonyavatás) is többnyire a bába kísérte el a gyermekágyas asszonyt, különösen ha ilyenkor az újszülöttet is magukkal vitték. Ha az újszülött gyenge volt, a bába szokta megkeresztelni (szárazkeresztelő, agendáink szigorúan tiltották). A bába szervezője és szóvivője volt a keresztelői lakomáknak, hasonlóan a lakodalmi → vőfélyhez. Általában kiszabott pénzösszeget kapott szolgálataiért, ezt terményben, élelmiszerben is megválthatták. A gyermekágyasnál általában megvendégelték. Egyes helyeken a bábának szánt pénzt a gyermek első fürdővizébe dobták (→ fürösztés), másutt a keresztelői lakoma alkalmával szedtek bábapénzt, bocskorpénzt. Egyes helyeken a keresztelő alkalmával ivott áldomást bábapohárnak nevezték. – Irod. Temesváry Rezső: Előítéletek, népszokások és babonák a szülészet körében Magyarországon (Bp., 1899); Schram Ferenc: Agendáink néprajzi vonatkozásai (Ethn., 1957).

Bába

v. baba, 1. vénasszony (lat. anus, vetula); 2. szülésnél segédkező nőszemély (lat. obstetrix ném. Hebamme). Szláv kölcsönszó, amely a szlávságban is mindakét fönti értelemben használatos. (L. Miklosich, Die slav. Elem. im Magy., magy. ford. Nyelvőr XI., 72. V. ö. Nyelvtud. Közlem. I., 309.) A szláv nyelveken kivül megvan az oláhban, az új-görögben (baba), sőt bâbe alakban a középfelnémetben is. Hogy a «szülésznő» neve egy az «öreg asszony» jelentésü szóval, az az említett nyelvek körén túl is elég gyakori jelenség, l: p. az «anya» jelentésü görög és lat. mater szóval egy gyökből eredő lat. matrona és gör. mhthr szavakat, melyek elseje B. értelemben is, másodika pedig «anyóka» alapjelentéssel, utóbb csakis ez értelemben használatos. «öreg asszony» jelentése van a khinai ba-mu szónak is, mely egy khinai orvos szavai szerint már maga is arra vall, hogy a B. rendesen oly öregebb nő, ki tapasztalással bir a gyermekszülésnél való segédkezés meg a gyermekápolás teendőiben. S valóban azt találjuk, hogy a földkerekség legtöbb oly népénél, a hol a szülésnél való segédkezés legalább némi kezdetleges fokára jutott már, ily tapasztaltabb és így rendesen idősb nők nyujtják a segítséget. A társadalmi élet még alacsonyabb fokán bármely nő, sőt férfi, rendesen az asszony férje, de ennek vm. barátja is szolgálhat ily minőségben; sőt azon népek száma sem csekély, amelyeknél a nők szokás szerint is minden segítség nélkül, egészen magukra hagyatva szülnek. Rendezettebb intézménnyé fejlődve s mint ilyent már némi elmélet, v. legalább hagyomány os gyakorlat szerinti eljárást követni látjuk a B.-ságot a legrégibb időktől fogva Khinában és Japánban, Indiában, a régi Egyiptomban, a bibliai kor zsidóságánál, a görögöknél és rómaiaknál; s az egész középkoron át alig jutott az arabok orvostudománya révén a műveltebb nyugaton is tovább a szülészet ama foknál, melyet már az ó-kori orvostudomány is elért volt a görögöknél való virágzása idején, mivelhogy fejlődésének egész a mult század közepéig még a haladottabb népeknél (p. még 1744-ben a franciáknál is Hecquet Fülöp könyve szerint) is útját állotta azon erkölcsi szinezetű elfogultság, amely illetlennek tartotta a férfiorvosnak a gyerekágyas nő mellé bocsátását.

Némi orvosi ismeretek szerzésére elég alkalmat adó foglalatosságuk, kivált ahol ezt hosszabb egyéni tapasztalaton kívül már előzetes tanulmány alapján is gyakorolták, továbbá az emberi élet egyik legfőbb momentumánál való nevezetes és élet-halál fölött döntő szereplésük, a családi élet legrejtettebb szentélyébe való bizalmas beavatottságuk a legtöbb népnél már igen régi idők óta bizonyos rejtélyes tudás és hatalom bűvkörébe is állította a B.-kat; innen érthetők az alakjukhoz fűződő babonás hiedelmek és részben a gyakorlatuktól sok időn át el nem választható kuruzslás, sőt bűvölés és boszorkányság híre, amelyben számos népnél még ma is állanak. Népmesékben és mondákban elég gyakran előkerülő vonás a B.-k szereplése törpék, vizitündérek s más természetfölötti lények szülésénél, amely kénytelenségből s ellenkezve végzett szolgálatukért többnyire nagy kincs a jutalmuk, de néha az ily ellenkezésért életükkel is lakolnak. A B.-k javasasszonyi tekintélyét sokszor már nevük is jelzi, így a talmudi héber majalledeth meg a francia sage-femme a. m. bölcs asszony, jóllehet az utóbbit némelyek a lat. saga (a. m. boszorkány) szótól származtatják, amely esetben szintén a fentjelzett népies képzetek egyike nyerne e névben kifejezést. Az olaszok- és portugáloknál a B. népies neve «komaasszony»-t jelent, a spanyoloknál partessa-nak hívják, ami körülbelül a. m. «szülésznő»; a németeknél a latin «levatrix»-szal rokonértelmü Hebamme a legelterjedtebb, amellyel közelről érintkezik a benne rejlő képzet révén a dán jordgumma, v. jordemoder (a. m. földanya) is. Nálunk a B. szó mellett az összetett bábaasszony az általános.

A közegészségügyi törvény (1876. XIV.) értelmében szülésznői gyakorlatra a régi jogosultak meghagyása mellett, csak azok bocsáttatnak, kiknek az országban érvényes oklevelük v. a tiszti főorvostól képesítő bizonyítványuk van; oklevelet az egyetemeken és egyes nagyobb városokban – Szegeden, Pozsonyban, Nagy-Váradon stb. (l. Bábaképző-intézetek) – felállított szülészeti vagy bábatanfolyamok elvégzése után nyerhetni; megszerzése mindazokra nézve kötelező, kik a bábaképző tanfolyam helyétől 75 km.-nél nem távolabb laknak; másoknak elég a tiszti főorvos képesítő bizonyítványa. Törvényhatósági szülésznő csak okleveles szülésznő lehet. Minden község, melynek legalább 1500 lakosa van, köteles községi szülésznőt alkalmazni. Az ilyen szülésznőnek a községi tisztviselőkkel egyenlő minősége van s a községi képviselet által élethossziglan választatik. Kötelessége a szülésnél minden vagyontalan nőnek ingyenesen, a vagyonosoknak pedig a községenkint megszabott dij mellett segélyt nyujtani. A bábák számára tankönyvet írtak nálunk régebben Fodor 1817, Haulik 1833, Mátrai, Tormay 1856, Fleischer 1869, Ambró és Kézmárszky, kinek a könyve most általánosan el van fogadva a bába-iskolákban. A bába-ügy országos rendezése és a bába-oktatásról az Orvosi Hetilap 1891 és 1892. évfolyamában számos cikk található, továbbá a Gyógyászat-ban és a Közegészségügyi Szemlében is.

*
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A „Bába” című lap ide irányít át. Hasonló címmel lásd még: Bába (település).

A bába szülést segítő és a gyermekágyas asszonyt és újszülöttét ápoló nő, napjainkban kórházi szülésznő. Hasonló foglalkozások napjainkban a szülészorvos, meg a dúla, aki a szülés érzelmi feldolgozását segíti, illetve a védőnő, aki a kismama és csecsemője egészségét figyeli és gondozza. A bábának néha volt segédje, akit compónak, vagy fürösztőnek is hívtak.

A legelső, 1515-ös kiadású bábáknak szóló könyv illusztrációja szülőszéken szülő nőt ábrázol
Hivatalos bábatáska tartalma Ausztriából, az 1950-es évekből

Áttekintés

A szláv nyelvből átvett bába szónak eredetileg négy jelentése van, mégpedig: vénasszony, nagyanya, boszorkány („vasorrú bába”), szülésznő. A bábaság összetett feladat volt, tulajdonképpen a szüléstől a halálig terjedt a szerepe. A menstruációs problémákban, a terhességi rosszulléteknél, szoptatásnál tanácsot adott, vagy mindenféle női bajt és gyermekbetegségeket gyógyított, fület lyukasztott, de van arra adat, hogy férfiak nemi betegségét kezelte. Elvárás volt, hogy a bába szülés után legalább egy hétig járjon még az anyához, akár naponta kétszer is. A bábák besegítettek a mosásban, de ez a későbbiekben visszaszorult.

A magyar bábaság története

A magyar „bába” első említése Könyves Kálmán király egy 1111-ben kelt oklevelében található.

1552-ben jelent meg az első működést szabályozó rendelet, mely szerint aki továbbra is bábaként kívánt dolgozni, annak a főhatóságok előtt esküt kellett tennie.

Az 1700-as évektől jelentek meg olyan orvosok, akik egyúttal „szülésmesterek” is voltak. Ők városokban praktizáltak, és csak a problémás szüléseknél vettek részt. Ekkoriban jelent meg a szülőszék is. Előtte a nők gyakran a földön vagy az istállóban változatos testhelyzetben szültek, hisz az ágy tisztítása sok munkával járt.

1745-ben Torkus Justus János pozsonyi városi főorvos javaslata alapján már országosan érvényes szabályzat utasította a bábákat, hogy működésük megkezdése előtt tisztiorvos jelenlétében tegyenek vizsgát. Ennek alapján Mária Terézia magyar királynő 1748-ban rendeletileg minden bábát vizsgatételre kötelezett. 1766-ban jelent meg Weszprémi István debreceni tiszti főorvos Bába Mesterségre Tanító Könyve, ami az első magyar nyelvű bábakönyv.

Bába-oklevél, 1886

Bábák képzettség szerint:

Okleveles bábák: ez volt a legkisebb létszámú, elméletben és gyakorlatban is képzett csoport. Tagjai főleg a polgárság köréből kerültek ki. Német nyelvtudásuk az ismeretek elsajátításánál előnyös volt. Külföldi, főleg a bécsi és a prágai egyetemeken vizsgáztak.
Cédulás bábák: a későbbiekben az úgynevezett másodrendű képzésű bábák csoportját alkották: ők már többen voltak. Oktatásuk kizárólag gyakorlatban történt, mégpedig úgy, hogy a vármegye tiszti főorvosa a megyei bábákhoz küldte őket 1–10 napos „tanfolyamra”.
Paraszt- vagy kontár bábák: ők voltak legtöbben: sok tapasztalattal, de kevés elméleti tudással rendelkeztek, a szülés körüli rítusok és hagyományok náluk előnyt élveztek. A legtöbb panasz velük kapcsolatos volt, a sok halálos kimenetelű szülés miatt. A boszorkányperek vádlottjai is főleg közülük kerültek ki.

1794-ben Rácz Sámuel a magyar nyelvű orvosi oktatás úttörője, sebészet-szülészet tanár A borbélyi tanítások könyvében a szülés levezetéséhez javasolt eszközöket és tárgyakat összefoglalta. Ekkoriban már léteztek „bábatáskák”, illetve komolyabb szülészeti műszerdobozok is.

A himlőoltás bevezetésekor a bábák is segédkeztek annak beadásában.

Az 1950-es évektől Magyarországon egyre inkább kötelezővé vált a kórházi, szülőotthoni szülés, így az önálló bábaság intézménye az évtized végére megszűnt. Az intézményekbe terelt bábák alárendelt szerepbe kerültek, szülésznőként, orvosasszisztensként dolgozhattak tovább. Az 1990-es évektől ismét megjelent a bábák által kísért otthon szülés iránti igény, amely a megtűrt féllegalitásból 2011-re rendelettel szabályozottan legálisan elérhetővé vált. A TB azonban nem támogatja, így sokak számára nem érhető el ez a lehetőség.

Források

További információk

Commons:Category:Midwives
A Wikimédia Commons tartalmaz Bábaság témájú médiaállományokat.
  • Ágh T. (szerk.): Emléklapok Pécs sz. kir. város múltjából és jelenéből. Pécs, 1894
  • Bába-Kalauz 1908
  • Buda József: Az anyaság és bábaság története. POTE, Egészségügyi Főiskolai Kar, Pécs, 1996
  • Csetneki J.: A szülésznőképzés múltja, jelene és jövője. Kézirat (szakdolgozat), Budapest, 1995
  • Deáky Z. – Krász L.: Minden dolgok kezdete – A szülés kultúrtörténete Magyarországon (XVI–XX. század) Századvég Alapítvány, Budapest, 2005
  • Fekete Sándor: A bábaoktatás története Magyarországon. In: Orvostörténeti Közlemények, 1970
  • Gyáni Gábor: A bábától az orvosnőig. In: História, 1984/6.
  • Ipolyi Arnold: Magyar mythológia. Pest, 1854
  • Reismann A.: Magyar Bábakönyv – A bábai hivatás gyakorlásáról. Magyar Állami Királyi Nyomda, Budapest, 1933
  • Schott, H.: A medicina krónikája. Officina Nova Könyv- és Lapkiadó Kft., Budapest, 1993
  • Surányi S. – Porcsin I.: Bábák, szülésznők – egy nagy múltú „mesterség”. Orvosi Hetilap, 1994/135.
  • Szállási Á.: A magyar szülészet és bábaügy I. István királytól Semmelweis Ignácig. Debreceni OTE Női Klinika Kiadványa, Debrecen, 1982
  • Tauffer Vilmos: A szülészet ügyének (bábaügy) állása hazánkban. Pallas Rt., Budapest, 1891
  • Vértes László: A magyar szülészet története a XX. század első felében. Debreceni OTE Női Klinika Kiadványa, Debrecen, 1982
  • Vincze Felícia–Lipienné Krémer Ibolya: Az intézeten kívüli szülés helyzetének és a szülésznők szerepének alakulása hazánkban. Orvosi Hetilap, 2016/11.
  • Weszprémi István: Bába mesterségre tanító könyv. Debrecen, 1766
  • Bernád Ilona: Isteni folyamat. Gyermekáldás, bábaság a magyar néphagyományban; Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület, Marosvásárhely, 2012
  • Krász Lilla: A bába történeti szerepváltozása a 18. századi Magyarországon; Osiris, Bp., 2003 (Doktori mestermunkák)