Az önsorsrontó ember – IV.

Írta: Jenő Nagy · 2026. november 16.

kb. 14 perc olvasás

Szatírák · Persius – Iuvenalis · Könyv · Moly

Eugéniusz:

Az önsorsrontó ember – IV.

Életminőség vizsgálódások

Ősrégi és új intelmek és bátorítások 

Szabad ötleteim egy mondatos jegyzéke

*

A mese

rólad szól –

magadon nevetsz

vagy szörnyülködsz:

ismerd meg magad, és

bátran változtasd meg életed

 *

Kis János (lelkész) – Wikipédia

Kis János versei

         

ÉLET FOLYÁSA.

 

Mig még vesszőn lovagoltam,

Minden nyomon tüdérvárt

Leltem, o melly boldog voltam!

Velem hány szép öröm járt!

 

Öröm vetette ágyomat

Mikor fekünni mentem;

Öröm űzte el álmomat,

Ha reggel felserkentem.

 

Sem kincs sem hirnév nem kellett,

Sem semmi pompa fénye,

Kedves pinckem s lapdám mellett

Tölt szivem minden kénye.

 

De hogy serdülvén kezdettem

Kevélyen paripázni,

A gond együtt ült mellettem,

S nem volt mód azt lerázni.

 

Cseren, bokron, mint vitt az út,

Észvásárra ügettem,

S nagyravágyástól sarkantyút

S erénytől köntöst vettem.

 

Mit ért? nem soká magamon

A szép köntös rongygyá vált,

S a sarkantyu rest lovamon

Vérző sebeket csinált.

 

Az örömök, kik nevetve

Elébb önkényt követtek,

Most, bár drágán megfizetve

Ritka kísérők lettek.

 

S a régi nyájas kellemmel

S hűséggel egyik sem birt,

S a bánat beesett szemmel

Gyakorta nyomokban sirt.

 

Ekkor kesergve sorsomat

Magányomba rejteztem,

S mint orvosoljam bajomat

A bölcseket kérdeztem.

 

Ezek a philosophiát

Dicsérték, megpróbáltam;

De nála csak sok szófiát,

Hasznos írt nem találtam.

 

Nőttön nőttek aggságaim

Majd pénzre tisztességre

Ásítoztak vágyásaim,

Majd deli feleségre.

 

Meglett a miért epedtem.

Lett tisztség, s terh mellette.

Lett pénz, s erőmből fizettem,

Dézmát s adót érette.

 

Egy lány, kit minden bájával

Venus felékesített,

A szerelem myrtusával

Koszorúzván férjjé tett.

 

Boldog vagy most, ezt gondolám,

Repülj öröm karjába –

Hiu hit! Kemény oskolám

Most fogott vas igába!

 

Míg nyájasan csókolgatott

Első hetekben párom,

Még addig nectar itatott

S aranyos volt a járom.

 

De miolta a ravasz szép

Lön éltem istennéje,

Boldog egek! hány bu s gond tép,

Mint hány a habok kéje.

 

Melly harcot kell kiállani

Gyenge okosságommal,

Mint vágyok partra szállani

Rongyollott csónakommal!

 

Eddig ekkép folyt életem,

Igy foly ezután is már;

Mi hát az, ha fontra vetem?

Hosszu tél és rövid nyár.

*

A MULANDÓSÁG.

Ir gyanánt néznénk sebeinkre, hogyha

Úgy enyésznének, valamint erednek,

Lassan, a dolgok! de mi sok kevély vár

Hirtelen omlik!

 

Semmi sem boldog nagy időre; nő s fogy

Szüntelen minden; s mi magas tetőre

Századon hágott, ugyan azt ledönti

Egy komor óra.

 

Ember, omló por magad is, habátor

Illy mulóság is valamit tekintesz,

Vakmerőn, meglásd, az eget ne vádold

Mostohasággal.

 

Téged a melly nap hoz ezen világra

Az hoz egyszersmind bizonyos halálra;

S nem rövid létet nyer az, a kit érdem

Fénye dicsőít.

 

 

  • 25
  • Nem tudod, neked mire van szükséged, ezért mindenből a legdrágább kellene
  • Nem tudok beletörődni: az élet nem kívánságműsor, úgy teszek mintha az lenne
  • Nem tudsz árnyaltan-plasztikusan beszélni, írva se pontosan fejezed ki magad
  • Nem tudsz belenyugodni, ha épp kikaptál: szidod a bírót, átkozod Fortunát stb.
  • Nem tud csapatban játszani, ahol egymást kerekké egészítik ki – csak a szóló
  • Nem tudsz felhagyni a nagy hencegésekkel, amit pedig a megszégyenülés követ
  • Nem tudsz lezárni egy kapcsolatot: egy kihűlt szerelmet próbálsz felmelegíteni
  • Bőrén tapasztalja: mily kicsiny lépés választja el a fenségest a nevetségestől
  • Hiperaktív: nem tud sorára várni: ha nem léphet előre, akkor hátrafelé nyomul
  • Nem tudsz túllépni azon a korszakodon, amikor hógolyózva vallottál szerelmet
  • Nem tudtok közös erővel fellépni és ezért a „farkas” egyenként elbánik veletek
  • Te nem ugrasz le a szakadékba, te csak „véletlenül” épp a legszélére álltál
  • Te nem kakáltál bele az ivóvízet adó kútba, csak éppen annak a peremére
  • 26
  • Nem ül bele a felé kerülő mentőcsónakba: neki maga az Isten ígért segítséget
  • Nem vágja el a lelki köldökzsinórt – ő az infantilis anyukája mellett öregedő
  • Nagyon nincs a helyzetek magaslatán: épp kritikus pillanatokban mond csődöt
  • Nem vagy a magad ura, még tested is diktátorod: ahol rád jön, te ott kakilsz
  • Nem vagy oszthatatlan lelki egység: hamar kétségbe esel és úgy is maradsz
  • Nincs tisztában a szavak jelentésével: gúnyolódásod kedveskedésnek szánod
  • Nem vagy tisztában képességeid és tudásod korlátaival: túl sokat akar a szarka
  • Nem vársz tovább a sorodra: előlépteted, hátba veregeted és kitünteted magad
  • Neki „úriemberként” derogál a kétkezi munka: főzés, kertészkedés, barkácsolás
  • Nem vered be jól a patkószeget, és ezért – végső soron – még az országod elesik
  • Nem vonulsz vissza kellő időben méltósággal: így szégyenteljesen kell elpucolnod
  • Nemhogy felnőnél a rád szabott feladathoz, de inkább eltörpülsz az „óriás” láttán
  • Nemhogy menekülnél terrorista elrablóidtól, de azonosulsz és szimpatizálsz velük
  • 27
  • Nemhogy nem óvakodsz a harapós kutyától, de egyenesen felhúzod, ingerled őket
  • Neked nincs „előítéleted”: barátodnak naponta újból ki kell érdemelnie bizalmad
  • Nincs hited, türelmed várni, pedig rángatózásoddal csak szorul nyakadon a hurok
  • Nincs „haszontalan” hobbi, magánpasszió – mindent a piac igényei diktálnak neki
  • Nincs hűséges szerető élettársad, aki a hiányaid kompenzálná, hibáidat kijavítaná
  • Nincs monotóniatűrése: mindig a rádiótávirányító hangerőszabályozójával babrál
  • Nincs olyan szellemi magaslatod, ahonnan nézve eltörpülnének az „óriási” gondok
  • Nincs szíved rászólni „túlterhelt” gyerekedre, inkább megcsinálsz helyette mindent
  • Nincs veszteni való időd: még jó, ha megengedsz magadnak pár perces szunyókálást
  • Noha például te teknőcnek születtél, de mégis a versenyfutásban állsz rajthoz
  • Noha van mit enned, nem halsz éhen, mégis levágod az aranytojást tojó tyúkot
  • Nyavalyogsz, átkozódsz, hogy halandó lény vagy, de a délutánod már dög unalom
  • Nyelveddel is jól érezhetted, hogy pénzen vett szerelemnek sok és ecet az alja
  • 28
  • Nyílt lapokkal ülsz le nagy tétben játszani cinkelt paklis hamiskártyásokkal
  • Nyíltan szolidáris a leszbikusokkal, titkon veri feleséged, ha – miatta – elcsábul
  • Nyilvános helyeken is „rendeztek” családi veszekedést, adtok ingyen cirkuszt
  • Nyomasztják a nem elévült tartozásai: még adós maradt sok beismerő vallomással
  • Nyomorultul érzed magad, hogy te nem mindenkinek és csak elég keveset adhatsz
  • Nyugodt vízen kiképezve jó kormányosnak képzelve magad szállsz viharos tengerre
  • Nyugtalanul alszol a párnádba dugott pénzen, mert az közben nem neked dolgozik
  • Te pont azt akarod – vasszorgalommal – megtanulni, amire csak születni lehet
  • Valamiben te is tehetségesnek születtél, de ez szorgalom híján sosem derült ki
  • Az a buta-ostoba tyúk vagy, aki ki másra, mint a rókára bízza érdekei képviseletét
  • A piciny szúnyogot gondosan megszűröd, miközben az óriási tevét meg lenyeled
  • Túl sokáig mindent csak lenyeltél, majd „hirtelen” kiborítod a bilit, szemre hánysz…
  • Mint eltéveszti a házszámot, és a szomszédban kezd rendezkedni, utasítgatni…
  • x

 

 A JÓ FELESÉG.

 

Valljon szerencsésb ki lehet,

Ki méltóbb irígységre,

Mint a ki jókor szert tehet,

Jó, szép s víg feleségre;

Az hív szerelemre talál,

Melly olly erős mint a halál.

 

Férjét e szép nő dajkálja,

Számára fon, varr, süt, főz,

Kertjét gondosan munkálja,

Ezer aggságot meggyőz;

Minden gyermeke általa

Lesz férjének őrangyala.

 

Társában lel mennyországot

S viszont azt boldogítja,

Midőn lát szomorúságot

Tüstént megvidámítja,

Mosolygó tekintetével

S nyájas beszélgetésével.

 

Mindenkép szereti férje,

Ne cifrálja magát bár,

De hogy dicséret több érje,

Örömest csinosan jár;

Szép ruhát vevén magára

Mosolygóbban néz urára.

 

Melly édes illy társaságban

A nap terhét viselni,

S estve boldog nyájasságban

Szorgalma bérét lelni:

Zúgjon bár a szélvész, mit árt,

Annak, ki ölelhet illy párt?

*

A HÁZAS ÉLET BOLDOGSÁGA.

Egy nőtelenhez.

Te magán evezsz csendes bárkában

Boldogság szép szigete felé:

Én feleségem társaságában

S gyermekimmel vándorlok belé:

Hiszed-e, hogy bár gondjaim nagyok,

Még is náladnál nyertesebb vagyok?

 

Hogy meglássuk, mellyikünké jobb út,

Jer, mérjük sorsodhoz sorsomat.

Ime nekem annyi zsold alig jut,

Hogy tarthassam népes házamat:

Néked sok kincs alszik szekrényedben,

Sok arany zeng cseng mindég zsebedben.

 

Félre micskét ha tudnék is tenni,

Képet, bábot s más játékot is

Kell Lízimnek s Lajoskámnak venni;

S néha nyújtni ajándékot is.

Illy díbdábra te, barátom, noha

Pénzes vagy, nem adsz egy fillért soha.

 

Kérded, millyen asztalom pompája? –

Két tál étek, a mi itt terem;

Egy pohár bor csak ritkán jő rája,

S azt is mindég vízzel keverem.

A tiéd sültet s tortát bőven ád,

S puncsot s tokaji nectárt köszön rád.

 

Hát köntösöm? Méltán cifrábban jár,

A ki asszony s gyermek nélkűl él,

Kik között melly könnyen érhetne kár –

Rost s pih, mellytől a csínosság fél.

S ha apróim tejet ozsonnáznak,

Könyveimen szűke nincs a máznak.

 

Míg nekem, ha foga jő fiamnak,

Ébren kell sok éjet tölteni,

Rád egy kegyes isten az álomnak

Édes mákját szokta hinteni,

S a míg fülem gyermekrívástól cseng,

Neked Phoebus lantja égi dalt zeng.

 

Ennyi bajom van, s bár lenne több még,

Oh, ezt melly könnyen szenvedném el!

De ha sorsod enyém volna, az ég

Nem verhetne súlyosb kereszttel. –

Hadd beszéljek egyszer, jer, lelkedre,

S csipős lúgot hadd öntsek fejedre!

 

Mit nyersz, hogy szakácsnéd hatalmában

Van szíved, erszényed, asztalod,

S ásítasz sok vendégid sorában,

Kiknek hasát ingyen hízlalod?

Százszor inkább tíz gyermekre költsek,

Mint illy mérget életemre töltsek!

 

A midőn a rossz kedv szemed szőrét

Öszvehúzza, mondd meg, remete,

Ki tépi el e rossz daemon tőrét?

Elméd vídúlást remélhet-e?

Nálam tüstént derűl az ég, hívem

Ha ezt mondja: „Mi baj ért? szólj, szívem!”

 

Hát a téli estvék – oh, valóba

Csigaháton mászhatnak veled!

Állhatsz-e szép képeiddel szóba,

Bennek bármelly kedvedet leled?

Én, míg szívem nyájasságban részt vesz,

Azt sem tudom, az idő hová lesz.

 

De, barátom, legteljesb tegzekből,

Lőnek a pajkos leányok rád,

Csúfot űzvén a vén legényekből,

Kiket vérbe márt minden kis vád:

Mi szépek közt meg merünk jelenni,

Akkor is, ha napunk le kezd menni.

 

Végre ha ver kínos verítéked,

Ki törölgeti homlokodat?

S a halál mikor sírt ásat néked,

Ki fogja bé te szemhéjadat?

Én, elhúnyván, kedvesem karjába,

Vígan lépek Charon csónakába.

*

A BARÁTSÁGHOZ.

Szent barátság, ki megvetve minket,

Felkeresni jámbor őseinket,

Nemünktől bucsut vettél,

Égnek boldog lakosa lettél;

 

S honnan most is mutatván kegyelmet,

Gyermekedet hozzánk, a szerelmet,

Küldöd, bár számtalanok

Az iránt is háladatlanok.

 

Nézz, o kegyes, kegyesen bajunkra,

Boldogítni jőj még világunkra,

Melly nélküled lásd mint jár,

A szerelem sem szerelem már.

 

Ha siket lészsz kérésünk szavára,

S a csalárdság képedet magára

Illy bizvást tovább veszi,

O a földet pokollá teszi.

 

  • 29
  • Neked mindegy, mert fogalmad sincs, hogy amnesztiát vagy amnéziát kapsz-e
  • Bolond, részeg, fanatikus vagy kisgyerek: és leállsz velük hosszasan „vitatkozni”
  • Olyan vagy, mint egy néma gyerek, akinek még az édesanyja sem érti a szavát
  • Az orvos vagy a jóbarát még harapófogóval sem húzza ki belőled, hogy mi a bajod?
  • Hiába sugározzák ingyen a szellemi kincseket, ha nincsen „világvevő készüléked”
  • Kevés (réteg stb.) nyelvet beszélsz, így kevés ember világa nyílik meg előtted
  • Anno dafke nem tanultad a kötelező oroszt, de helyette más idegen nyelvet sem
  • Neked csak a pantomim és a mutogatás a világnyelved: ez ismerkedés stb. korlát
  • Egy ábrándozó széplélek vagy, aki a bírhatót nem értékeli, sőt eladja álompénzen
  • A valamikori ifjú álmodozó mára csak egy taposómalmos igavonó álmos ember
  • Aki nem is tud róla: a rengeteg elfoglaltságába az ön-szembenézés elől menekül
  • Te semmit nem áldozol: az életedért cserébe még a kisujjadról sem mondasz le
  • Te mindig csak plusz, pozitív jót akarsz, a kisebbik rosszat ezért nem választod
  • 30
  • A sok torzító kaján kár-öröm, irigység, gyűlölet megárt az eredeti szépségednek
  • A rossz matekod: a kárörvendőnek sokkal több öröme van (pedig egy igazi sincs)
  • Nem tudod megosztva csökkenteni-növelni, szorozni se a bánatod se az örömed
  • Az nevet igazán, aki utoljára nevet – és ez, és a nevető harmadik sem te vagy…
  • A nagy nevetésednek sírás lehet a vége/a mindenen röhögcsélő, otthon sírdogáló
  • Ha más ostoba, bántó kinevetése helyett önmagadon nevetnél, mulatva épülnél
  • Nem mersz kedélyesen viccelni, tréfálkozni, mert hátha épp most nem jól sül el
  • Nemcsak aktív, de passzív humorérzéked sincs – módszeresen elsorvasztottad
  • Te komoly ember vagy, „ezért” az életed fapofával, komor arcot vágva töltöd el
  • Te nem állat, de ember vagy: mindent megszoksz és rabságban is szaporodsz
  • Autót jól kipróbálva, gondos mérlegeléssel vesz, feleséget vakon: zsákbamacska
  • Időérzéked kb. ennyire fejlett: pl. akkor püfölöd a vasat, amikor az már rég kihűlt
  • Szürke nyárspolgári napi vegetálásod egy kis hétvégi különcködéssel színesíted
  • 31
  • Döntést elodázó, halogató, mert olyan alapos, de közben oda az egyszeri Alkalom
  • A papucsférj halász és a telhetetlen asszonyság tanmeséje a jó alkalom rontásáról
  • Megfoghatta volna az Isten lábát: a három kívánság után még rosszabb lett a helyzete
  • Csak a kisujjadat adtad az ördögnek, mégis bedarál… (csak kisujjad a konnektorba…)
  • Rossz társaságba, korpa közé keveredsz és lassan, de biztosan fel is falnak a disznók
  • Összeugraszthatnak az előszeretteiddel – a nevető harmadik javára/kárörömére
  • A napi politikai pankrációt érted folyó tétmeccsnek veszed, veszekszel a barátokkal
  • A felesleges-káros ismeretekből jelest kapna – de az ő életbölcselete elégtelen
  • A „rút kiskacsa”, aki gyönyörűszép hattyú lehetne, ha megtudná, hogy igazából ki is ő
  • Te Istent káromolod még azért is, mert nem tartottad puskaporodat szárazon
  • Nem kötöztetted ki magad: ott ragadtál a szirénszigeten (pl. egy szekta „foglya”
  • Bedugaszolod a füled, hogy a „szirénhangok” ne bolygassák meg eszmevilágod
  • Olyan szekér után fut, amelyik nem akarja felvenni – a másik, a jó már elment…
  • 32
  • Működését jellemzi: hegyek vajúdtak, egérke született – sok hűhó semmiért…
  • A hátad mögött állt Isten, és te, az időtékozló megkerülted érte az egész Földet
  • Eszel, iszol, alszol, ölelsz stb. – de a mindenséggel soha nem méred magad…!?
  • Betyárból lenne a legjobb pandúr – ő inkább kapcabetyár, útonálló zsivány marad
  • Úgy vigyáztál az isteni talentumodra, hogy biztos helyre és jó mélyre el is ástad
  • Aprópénzre váltott matematika tehetség, aki csak cirkuszi fejszámoló-művész
  • Nem érted, hogy az örökös mentegetőzéseddel folyton csak magadat vádolod
  • Szereti a tanmesét, de az neki mindig másról szól: másokon nevet/szörnyülködik
  • Sosem jött rá, milyen vak megszokásokban „éli” a sajátja helyett a mások életét
  • Az első napokban még érezte a bűzt, majd azután megszokta, már nem zavarja
  • Ami te naivan örök szerelemnek hittél, az a másiknak csak egyéjszakás kaland
  • Hermetikusan elzárt nevelés kaptál, így azután az első bókra beadtad derekad
  • Könnyű volt Katát táncba vinni – megestél és úgy maradtál: gyerekkel magadra
  • x

 

A MÓDI.

A módi a világ kegyetlen bálványa,

Az unalom s újság méltó maradványa,

Ki a Szajna mellől, hol fénylik lakvára,

Küldi portékáit a föld négy tájára,

S annál szerencsésben felveri árokat,

Minél veszendőbből készíti azokat.

Thronusa egy tűkör, melly minden órában

Azon egy dolgokat mutat új formában.

Jobb keze felül űl a pompás Pipere.

Minden cifraságnak ez tudós mestere.

Leckéit a szépség szemmel füllel eszi,

S festékeit drága aranyon megveszi.

A módi törvényt szab ostobának s bölcsnek,

S vaksi követése tartatik erkölcsnek.

Tőle tanúl elménk, nemcsak ruházatunk,

Általa terjed s fogy hírünk s gyalázatunk,

Főbb s alsóbb rendeket igazgat pálcája:

Esztelen, kit aláz, nagy, kit dícsér szája.

*

 

KÖZ GYÓNÁS.

Jószivű feddésemet

Mindenek halljátok,

Lelketekre szóló pap

Ritka jó hozzátok,

Sokba kaptatok, de végre

Sok nem vált jó egészségre,

Nagy volt a hibátok.

 

Egyszer már a vétkeket

Ideje megbánni,

Ha kegyes gyónást tesztek

Meg fog az ég szánni.

A rosz utat elhagyjátok,

S azt, a mi jó, tanuljátok

Szivesen kivánni.

 

Meg kell vallanunk, sokszor

Ébren álmadoztunk,

Bacchusnak noha volt bor

Vígan nem áldoztunk;

Restek voltunk a főbb jókra,

S jó alkalmakkal is csókra

Csókot nem halmoztunk.

 

Némák voltunk, míg büszkén

Kábák kiabáltak.

Szép éneknél jobban rút

Csevegést csodáltak,

S minket sok becses óráért

Ég dicső adományáért

Zordonul dorgáltak.

 

De ha minket bününkből

Kész vagy feloldozni,

Nem fogunk ugy tisztünkben,

Mint eddig, habozni,

Hanem minden jó munkában

Szépnek s jónak országában

Lelkesen dolgozni.

 

A kábák orra alá

Sok tormát reszelünk,

Jó bort, nem csak kóstolva,

Nagy kortyokkal nyelünk,

Nem csak szemmel hunyorgatva

De szép ajkat csókolgatva

Gyönyörrel eltelünk.

*

Kiss János: Kiss János versei III. kötet | könyv | bookline

Kis János (1770-1846) + MEK

*

P.s.:

 

Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

.

Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

.

Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

.

Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

.

A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

.

Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

az ellenséggel elbánsz majd magad is – sőt: a hasznukat veheted…

 

p.s.:

 

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

208. Juvenalis, D(ecimus) Junius: ~' szatirái. | Hereditas

Juvenalis szatíráiból: Római élet – Az ügyvédek nyomorúsága – Nemes emberek – Nehéz szatírát nem írni – A szatíraírás veszélyei – A szegények Rómában – A nők erkölcstelensége – A költők nyomorúsága – A vakhit