kb. 14 perc olvasás

Eugéniusz:
Az önsorsrontó ember – IV.
Életminőség vizsgálódások
Ősrégi és új intelmek és bátorítások
Szabad ötleteim egy mondatos jegyzéke
*
A mese
rólad szól –
magadon nevetsz
vagy szörnyülködsz:
ismerd meg magad, és
bátran változtasd meg életed
*

Kis János versei
ÉLET FOLYÁSA.
Mig még vesszőn lovagoltam,
Minden nyomon tüdérvárt
Leltem, o melly boldog voltam!
Velem hány szép öröm járt!
Öröm vetette ágyomat
Mikor fekünni mentem;
Öröm űzte el álmomat,
Ha reggel felserkentem.
Sem kincs sem hirnév nem kellett,
Sem semmi pompa fénye,
Kedves pinckem s lapdám mellett
Tölt szivem minden kénye.
De hogy serdülvén kezdettem
Kevélyen paripázni,
A gond együtt ült mellettem,
S nem volt mód azt lerázni.
Cseren, bokron, mint vitt az út,
Észvásárra ügettem,
S nagyravágyástól sarkantyút
S erénytől köntöst vettem.
Mit ért? nem soká magamon
A szép köntös rongygyá vált,
S a sarkantyu rest lovamon
Vérző sebeket csinált.
Az örömök, kik nevetve
Elébb önkényt követtek,
Most, bár drágán megfizetve
Ritka kísérők lettek.
S a régi nyájas kellemmel
S hűséggel egyik sem birt,
S a bánat beesett szemmel
Gyakorta nyomokban sirt.
Ekkor kesergve sorsomat
Magányomba rejteztem,
S mint orvosoljam bajomat
A bölcseket kérdeztem.
Ezek a philosophiát
Dicsérték, megpróbáltam;
De nála csak sok szófiát,
Hasznos írt nem találtam.
Nőttön nőttek aggságaim
Majd pénzre tisztességre
Ásítoztak vágyásaim,
Majd deli feleségre.
Meglett a miért epedtem.
Lett tisztség, s terh mellette.
Lett pénz, s erőmből fizettem,
Dézmát s adót érette.
Egy lány, kit minden bájával
Venus felékesített,
A szerelem myrtusával
Koszorúzván férjjé tett.
Boldog vagy most, ezt gondolám,
Repülj öröm karjába –
Hiu hit! Kemény oskolám
Most fogott vas igába!
Míg nyájasan csókolgatott
Első hetekben párom,
Még addig nectar itatott
S aranyos volt a járom.
De miolta a ravasz szép
Lön éltem istennéje,
Boldog egek! hány bu s gond tép,
Mint hány a habok kéje.
Melly harcot kell kiállani
Gyenge okosságommal,
Mint vágyok partra szállani
Rongyollott csónakommal!
Eddig ekkép folyt életem,
Igy foly ezután is már;
Mi hát az, ha fontra vetem?
Hosszu tél és rövid nyár.
*
A MULANDÓSÁG.
Ir gyanánt néznénk sebeinkre, hogyha
Úgy enyésznének, valamint erednek,
Lassan, a dolgok! de mi sok kevély vár
Hirtelen omlik!
Semmi sem boldog nagy időre; nő s fogy
Szüntelen minden; s mi magas tetőre
Századon hágott, ugyan azt ledönti
Egy komor óra.
Ember, omló por magad is, habátor
Illy mulóság is valamit tekintesz,
Vakmerőn, meglásd, az eget ne vádold
Mostohasággal.
Téged a melly nap hoz ezen világra
Az hoz egyszersmind bizonyos halálra;
S nem rövid létet nyer az, a kit érdem
Fénye dicsőít.
- 25
- Nem tudod, neked mire van szükséged, ezért mindenből a legdrágább kellene
- Nem tudok beletörődni: az élet nem kívánságműsor, úgy teszek mintha az lenne
- Nem tudsz árnyaltan-plasztikusan beszélni, írva se pontosan fejezed ki magad
- Nem tudsz belenyugodni, ha épp kikaptál: szidod a bírót, átkozod Fortunát stb.
- Nem tud csapatban játszani, ahol egymást kerekké egészítik ki – csak a szóló
- Nem tudsz felhagyni a nagy hencegésekkel, amit pedig a megszégyenülés követ
- Nem tudsz lezárni egy kapcsolatot: egy kihűlt szerelmet próbálsz felmelegíteni
- Bőrén tapasztalja: mily kicsiny lépés választja el a fenségest a nevetségestől
- Hiperaktív: nem tud sorára várni: ha nem léphet előre, akkor hátrafelé nyomul
- Nem tudsz túllépni azon a korszakodon, amikor hógolyózva vallottál szerelmet
- Nem tudtok közös erővel fellépni és ezért a „farkas” egyenként elbánik veletek
- Te nem ugrasz le a szakadékba, te csak „véletlenül” épp a legszélére álltál
- Te nem kakáltál bele az ivóvízet adó kútba, csak éppen annak a peremére
- 26
- Nem ül bele a felé kerülő mentőcsónakba: neki maga az Isten ígért segítséget
- Nem vágja el a lelki köldökzsinórt – ő az infantilis anyukája mellett öregedő
- Nagyon nincs a helyzetek magaslatán: épp kritikus pillanatokban mond csődöt
- Nem vagy a magad ura, még tested is diktátorod: ahol rád jön, te ott kakilsz
- Nem vagy oszthatatlan lelki egység: hamar kétségbe esel és úgy is maradsz
- Nincs tisztában a szavak jelentésével: gúnyolódásod kedveskedésnek szánod
- Nem vagy tisztában képességeid és tudásod korlátaival: túl sokat akar a szarka
- Nem vársz tovább a sorodra: előlépteted, hátba veregeted és kitünteted magad
- Neki „úriemberként” derogál a kétkezi munka: főzés, kertészkedés, barkácsolás
- Nem vered be jól a patkószeget, és ezért – végső soron – még az országod elesik
- Nem vonulsz vissza kellő időben méltósággal: így szégyenteljesen kell elpucolnod
- Nemhogy felnőnél a rád szabott feladathoz, de inkább eltörpülsz az „óriás” láttán
- Nemhogy menekülnél terrorista elrablóidtól, de azonosulsz és szimpatizálsz velük
- 27
- Nemhogy nem óvakodsz a harapós kutyától, de egyenesen felhúzod, ingerled őket
- Neked nincs „előítéleted”: barátodnak naponta újból ki kell érdemelnie bizalmad
- Nincs hited, türelmed várni, pedig rángatózásoddal csak szorul nyakadon a hurok
- Nincs „haszontalan” hobbi, magánpasszió – mindent a piac igényei diktálnak neki
- Nincs hűséges szerető élettársad, aki a hiányaid kompenzálná, hibáidat kijavítaná
- Nincs monotóniatűrése: mindig a rádiótávirányító hangerőszabályozójával babrál
- Nincs olyan szellemi magaslatod, ahonnan nézve eltörpülnének az „óriási” gondok
- Nincs szíved rászólni „túlterhelt” gyerekedre, inkább megcsinálsz helyette mindent
- Nincs veszteni való időd: még jó, ha megengedsz magadnak pár perces szunyókálást
- Noha például te teknőcnek születtél, de mégis a versenyfutásban állsz rajthoz
- Noha van mit enned, nem halsz éhen, mégis levágod az aranytojást tojó tyúkot
- Nyavalyogsz, átkozódsz, hogy halandó lény vagy, de a délutánod már dög unalom
- Nyelveddel is jól érezhetted, hogy pénzen vett szerelemnek sok és ecet az alja
- 28
- Nyílt lapokkal ülsz le nagy tétben játszani cinkelt paklis hamiskártyásokkal
- Nyíltan szolidáris a leszbikusokkal, titkon veri feleséged, ha – miatta – elcsábul
- Nyilvános helyeken is „rendeztek” családi veszekedést, adtok ingyen cirkuszt
- Nyomasztják a nem elévült tartozásai: még adós maradt sok beismerő vallomással
- Nyomorultul érzed magad, hogy te nem mindenkinek és csak elég keveset adhatsz
- Nyugodt vízen kiképezve jó kormányosnak képzelve magad szállsz viharos tengerre
- Nyugtalanul alszol a párnádba dugott pénzen, mert az közben nem neked dolgozik
- Te pont azt akarod – vasszorgalommal – megtanulni, amire csak születni lehet
- Valamiben te is tehetségesnek születtél, de ez szorgalom híján sosem derült ki
- Az a buta-ostoba tyúk vagy, aki ki másra, mint a rókára bízza érdekei képviseletét
- A piciny szúnyogot gondosan megszűröd, miközben az óriási tevét meg lenyeled
- Túl sokáig mindent csak lenyeltél, majd „hirtelen” kiborítod a bilit, szemre hánysz…
- Mint eltéveszti a házszámot, és a szomszédban kezd rendezkedni, utasítgatni…
- x
A JÓ FELESÉG.
Valljon szerencsésb ki lehet,
Ki méltóbb irígységre,
Mint a ki jókor szert tehet,
Jó, szép s víg feleségre;
Az hív szerelemre talál,
Melly olly erős mint a halál.
Férjét e szép nő dajkálja,
Számára fon, varr, süt, főz,
Kertjét gondosan munkálja,
Ezer aggságot meggyőz;
Minden gyermeke általa
Lesz férjének őrangyala.
Társában lel mennyországot
S viszont azt boldogítja,
Midőn lát szomorúságot
Tüstént megvidámítja,
Mosolygó tekintetével
S nyájas beszélgetésével.
Mindenkép szereti férje,
Ne cifrálja magát bár,
De hogy dicséret több érje,
Örömest csinosan jár;
Szép ruhát vevén magára
Mosolygóbban néz urára.
Melly édes illy társaságban
A nap terhét viselni,
S estve boldog nyájasságban
Szorgalma bérét lelni:
Zúgjon bár a szélvész, mit árt,
Annak, ki ölelhet illy párt?
*
A HÁZAS ÉLET BOLDOGSÁGA.
Egy nőtelenhez.
Te magán evezsz csendes bárkában
Boldogság szép szigete felé:
Én feleségem társaságában
S gyermekimmel vándorlok belé:
Hiszed-e, hogy bár gondjaim nagyok,
Még is náladnál nyertesebb vagyok?
Hogy meglássuk, mellyikünké jobb út,
Jer, mérjük sorsodhoz sorsomat.
Ime nekem annyi zsold alig jut,
Hogy tarthassam népes házamat:
Néked sok kincs alszik szekrényedben,
Sok arany zeng cseng mindég zsebedben.
Félre micskét ha tudnék is tenni,
Képet, bábot s más játékot is
Kell Lízimnek s Lajoskámnak venni;
S néha nyújtni ajándékot is.
Illy díbdábra te, barátom, noha
Pénzes vagy, nem adsz egy fillért soha.
Kérded, millyen asztalom pompája? –
Két tál étek, a mi itt terem;
Egy pohár bor csak ritkán jő rája,
S azt is mindég vízzel keverem.
A tiéd sültet s tortát bőven ád,
S puncsot s tokaji nectárt köszön rád.
Hát köntösöm? Méltán cifrábban jár,
A ki asszony s gyermek nélkűl él,
Kik között melly könnyen érhetne kár –
Rost s pih, mellytől a csínosság fél.
S ha apróim tejet ozsonnáznak,
Könyveimen szűke nincs a máznak.
Míg nekem, ha foga jő fiamnak,
Ébren kell sok éjet tölteni,
Rád egy kegyes isten az álomnak
Édes mákját szokta hinteni,
S a míg fülem gyermekrívástól cseng,
Neked Phoebus lantja égi dalt zeng.
Ennyi bajom van, s bár lenne több még,
Oh, ezt melly könnyen szenvedném el!
De ha sorsod enyém volna, az ég
Nem verhetne súlyosb kereszttel. –
Hadd beszéljek egyszer, jer, lelkedre,
S csipős lúgot hadd öntsek fejedre!
Mit nyersz, hogy szakácsnéd hatalmában
Van szíved, erszényed, asztalod,
S ásítasz sok vendégid sorában,
Kiknek hasát ingyen hízlalod?
Százszor inkább tíz gyermekre költsek,
Mint illy mérget életemre töltsek!
A midőn a rossz kedv szemed szőrét
Öszvehúzza, mondd meg, remete,
Ki tépi el e rossz daemon tőrét?
Elméd vídúlást remélhet-e?
Nálam tüstént derűl az ég, hívem
Ha ezt mondja: „Mi baj ért? szólj, szívem!”
Hát a téli estvék – oh, valóba
Csigaháton mászhatnak veled!
Állhatsz-e szép képeiddel szóba,
Bennek bármelly kedvedet leled?
Én, míg szívem nyájasságban részt vesz,
Azt sem tudom, az idő hová lesz.
De, barátom, legteljesb tegzekből,
Lőnek a pajkos leányok rád,
Csúfot űzvén a vén legényekből,
Kiket vérbe márt minden kis vád:
Mi szépek közt meg merünk jelenni,
Akkor is, ha napunk le kezd menni.
Végre ha ver kínos verítéked,
Ki törölgeti homlokodat?
S a halál mikor sírt ásat néked,
Ki fogja bé te szemhéjadat?
Én, elhúnyván, kedvesem karjába,
Vígan lépek Charon csónakába.
*
A BARÁTSÁGHOZ.
Szent barátság, ki megvetve minket,
Felkeresni jámbor őseinket,
Nemünktől bucsut vettél,
Égnek boldog lakosa lettél;
S honnan most is mutatván kegyelmet,
Gyermekedet hozzánk, a szerelmet,
Küldöd, bár számtalanok
Az iránt is háladatlanok.
Nézz, o kegyes, kegyesen bajunkra,
Boldogítni jőj még világunkra,
Melly nélküled lásd mint jár,
A szerelem sem szerelem már.
Ha siket lészsz kérésünk szavára,
S a csalárdság képedet magára
Illy bizvást tovább veszi,
O a földet pokollá teszi.
- 29
- Neked mindegy, mert fogalmad sincs, hogy amnesztiát vagy amnéziát kapsz-e
- Bolond, részeg, fanatikus vagy kisgyerek: és leállsz velük hosszasan „vitatkozni”
- Olyan vagy, mint egy néma gyerek, akinek még az édesanyja sem érti a szavát
- Az orvos vagy a jóbarát még harapófogóval sem húzza ki belőled, hogy mi a bajod?
- Hiába sugározzák ingyen a szellemi kincseket, ha nincsen „világvevő készüléked”
- Kevés (réteg stb.) nyelvet beszélsz, így kevés ember világa nyílik meg előtted
- Anno dafke nem tanultad a kötelező oroszt, de helyette más idegen nyelvet sem
- Neked csak a pantomim és a mutogatás a világnyelved: ez ismerkedés stb. korlát
- Egy ábrándozó széplélek vagy, aki a bírhatót nem értékeli, sőt eladja álompénzen
- A valamikori ifjú álmodozó mára csak egy taposómalmos igavonó álmos ember
- Aki nem is tud róla: a rengeteg elfoglaltságába az ön-szembenézés elől menekül
- Te semmit nem áldozol: az életedért cserébe még a kisujjadról sem mondasz le
- Te mindig csak plusz, pozitív jót akarsz, a kisebbik rosszat ezért nem választod
- 30
- A sok torzító kaján kár-öröm, irigység, gyűlölet megárt az eredeti szépségednek
- A rossz matekod: a kárörvendőnek sokkal több öröme van (pedig egy igazi sincs)
- Nem tudod megosztva csökkenteni-növelni, szorozni se a bánatod se az örömed
- Az nevet igazán, aki utoljára nevet – és ez, és a nevető harmadik sem te vagy…
- A nagy nevetésednek sírás lehet a vége/a mindenen röhögcsélő, otthon sírdogáló
- Ha más ostoba, bántó kinevetése helyett önmagadon nevetnél, mulatva épülnél
- Nem mersz kedélyesen viccelni, tréfálkozni, mert hátha épp most nem jól sül el
- Nemcsak aktív, de passzív humorérzéked sincs – módszeresen elsorvasztottad
- Te komoly ember vagy, „ezért” az életed fapofával, komor arcot vágva töltöd el
- Te nem állat, de ember vagy: mindent megszoksz és rabságban is szaporodsz
- Autót jól kipróbálva, gondos mérlegeléssel vesz, feleséget vakon: zsákbamacska
- Időérzéked kb. ennyire fejlett: pl. akkor püfölöd a vasat, amikor az már rég kihűlt
- Szürke nyárspolgári napi vegetálásod egy kis hétvégi különcködéssel színesíted
- 31
- Döntést elodázó, halogató, mert olyan alapos, de közben oda az egyszeri Alkalom
- A papucsférj halász és a telhetetlen asszonyság tanmeséje a jó alkalom rontásáról
- Megfoghatta volna az Isten lábát: a három kívánság után még rosszabb lett a helyzete
- Csak a kisujjadat adtad az ördögnek, mégis bedarál… (csak kisujjad a konnektorba…)
- Rossz társaságba, korpa közé keveredsz és lassan, de biztosan fel is falnak a disznók
- Összeugraszthatnak az előszeretteiddel – a nevető harmadik javára/kárörömére
- A napi politikai pankrációt érted folyó tétmeccsnek veszed, veszekszel a barátokkal
- A felesleges-káros ismeretekből jelest kapna – de az ő életbölcselete elégtelen
- A „rút kiskacsa”, aki gyönyörűszép hattyú lehetne, ha megtudná, hogy igazából ki is ő
- Te Istent káromolod még azért is, mert nem tartottad puskaporodat szárazon
- Nem kötöztetted ki magad: ott ragadtál a szirénszigeten (pl. egy szekta „foglya”
- Bedugaszolod a füled, hogy a „szirénhangok” ne bolygassák meg eszmevilágod
- Olyan szekér után fut, amelyik nem akarja felvenni – a másik, a jó már elment…
- 32
- Működését jellemzi: hegyek vajúdtak, egérke született – sok hűhó semmiért…
- A hátad mögött állt Isten, és te, az időtékozló megkerülted érte az egész Földet
- Eszel, iszol, alszol, ölelsz stb. – de a mindenséggel soha nem méred magad…!?
- Betyárból lenne a legjobb pandúr – ő inkább kapcabetyár, útonálló zsivány marad
- Úgy vigyáztál az isteni talentumodra, hogy biztos helyre és jó mélyre el is ástad
- Aprópénzre váltott matematika tehetség, aki csak cirkuszi fejszámoló-művész
- Nem érted, hogy az örökös mentegetőzéseddel folyton csak magadat vádolod
- Szereti a tanmesét, de az neki mindig másról szól: másokon nevet/szörnyülködik
- Sosem jött rá, milyen vak megszokásokban „éli” a sajátja helyett a mások életét
- Az első napokban még érezte a bűzt, majd azután megszokta, már nem zavarja
- Ami te naivan örök szerelemnek hittél, az a másiknak csak egyéjszakás kaland
- Hermetikusan elzárt nevelés kaptál, így azután az első bókra beadtad derekad
- Könnyű volt Katát táncba vinni – megestél és úgy maradtál: gyerekkel magadra
- x
A MÓDI.
A módi a világ kegyetlen bálványa,
Az unalom s újság méltó maradványa,
Ki a Szajna mellől, hol fénylik lakvára,
Küldi portékáit a föld négy tájára,
S annál szerencsésben felveri árokat,
Minél veszendőbből készíti azokat.
Thronusa egy tűkör, melly minden órában
Azon egy dolgokat mutat új formában.
Jobb keze felül űl a pompás Pipere.
Minden cifraságnak ez tudós mestere.
Leckéit a szépség szemmel füllel eszi,
S festékeit drága aranyon megveszi.
A módi törvényt szab ostobának s bölcsnek,
S vaksi követése tartatik erkölcsnek.
Tőle tanúl elménk, nemcsak ruházatunk,
Általa terjed s fogy hírünk s gyalázatunk,
Főbb s alsóbb rendeket igazgat pálcája:
Esztelen, kit aláz, nagy, kit dícsér szája.
*
KÖZ GYÓNÁS.
Jószivű feddésemet
Mindenek halljátok,
Lelketekre szóló pap
Ritka jó hozzátok,
Sokba kaptatok, de végre
Sok nem vált jó egészségre,
Nagy volt a hibátok.
Egyszer már a vétkeket
Ideje megbánni,
Ha kegyes gyónást tesztek
Meg fog az ég szánni.
A rosz utat elhagyjátok,
S azt, a mi jó, tanuljátok
Szivesen kivánni.
Meg kell vallanunk, sokszor
Ébren álmadoztunk,
Bacchusnak noha volt bor
Vígan nem áldoztunk;
Restek voltunk a főbb jókra,
S jó alkalmakkal is csókra
Csókot nem halmoztunk.
Némák voltunk, míg büszkén
Kábák kiabáltak.
Szép éneknél jobban rút
Csevegést csodáltak,
S minket sok becses óráért
Ég dicső adományáért
Zordonul dorgáltak.
De ha minket bününkből
Kész vagy feloldozni,
Nem fogunk ugy tisztünkben,
Mint eddig, habozni,
Hanem minden jó munkában
Szépnek s jónak országában
Lelkesen dolgozni.
A kábák orra alá
Sok tormát reszelünk,
Jó bort, nem csak kóstolva,
Nagy kortyokkal nyelünk,
Nem csak szemmel hunyorgatva
De szép ajkat csókolgatva
Gyönyörrel eltelünk.
*

Kis János (1770-1846) + MEK
*
P.s.:
Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed
balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
.
Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
.
Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.
hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
.
Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
.
A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség
nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.
A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,
és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!
.
Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból
magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!
Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,
az ellenséggel elbánsz majd magad is – sőt: a hasznukat veheted…
p.s.:
A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:
jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

Juvenalis szatíráiból: Római élet – Az ügyvédek nyomorúsága – Nemes emberek – Nehéz szatírát nem írni – A szatíraírás veszélyei – A szegények Rómában – A nők erkölcstelensége – A költők nyomorúsága – A vakhit
Kapcsolódó írások – Boldogság és életbölcsesség
- A boldog(talan) ember – Gunagriha tanításai2026.11.14.
- Az önsorsrontó ember – III.2026.11.14.
- Az önsorsrontó ember – II.2026.11.14.