Az önsorsrontó/javító ember – II.

Eugéniusz:

Az önsorsrontó/javító ember – II.



Életminőség vizsgálódások

Egy mondat a bölcs vagy balga,

és boldog vagy boldogtalan lélekről

Régi intelmek/bátorítások magyarán



Táltos paripa vagy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke – ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok

Ön-sorsjavító vagy rontó típusok példatára



Talált, kapott, szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)



Kisfaludy Károly:

A barátsághoz

Egek legszebb szüleménye,

Csak jobb lelkek érzeménye,

Oh drága hiv barátság!

Nálad nélkül gyászos éltünk,

Soha nem teljes örömünk,

Nem édes a boldogság.

A sziv nehéz gyötrelmének,

Búvának és sérelmének

Föllegét elszéleszted!

És az élet boldogságát,

Már hervadozó virágát

Gyámolitva éleszted.

Minden nemes, magas, jó, szép

Általad csak egészen ép,

Mert az érzést neveled,

És az élet fogházán tul

A sors nehéz vaskarjábul

A lelket fölemeled.

Az ember minden érdemét,

Neked köszöni kellemét,

S mint a hajnal harmatja

A száraz földet viritja,

A lelket is ugy inditja

A barátság malasztja.

Ha ifjuban a szerelem,

Ez ártatlan gerjedelem

Legelőször lángot vet,

Kétszer boldog, midőn látja:

Vele érez hű barátja,

S szerencséjén részt vehet.

Lenyomva a sors kezétől,

Megbántva az emberektől

A jobb ember sanyarog;

Átkozza bus születését,

Kinos számkivettetését,

Léte alatt csikorog.

Könnye kenyerét áztatja,

Villám éjjelét mutatja,

Már-már bedől sirjába:

De rátalál barátjára.

Felejtkezik fájdalmára,

Felvidul hiv karjába`.

Boldog, kiben uralkodik,

Kebelébe bezáródik

E szent s tiszta indulat!

Ballagjon ő a sors jobbján,

Vagy szerencse kinzó balján,

Végre talál nyugalmat.

Az élet nagy örvényében,

Ezerféle veszélyében

A barátság maga áll,

Mint a habzó tengerekben,

Az orditó fergetegben

Egy erős, magas kőszál.

Örömének virágai,

E szent frigynek szép napjai

Soha el nem hervadnak,

Rózsaláncza s kötelei

Két szép szivnek bilincsei

Soha el nem szakadnak.

Sem az idő vasfogával,

Mindent duló hatalmával

Változást benn` nem tehet;

Sem a hideg sir félelme,

Rettenetes ijedelme

Akadálya nem lehet.

Boldog, a kit életében,

E világ nagy tengerében

Az örökös végezet –

Hogy életét szerethesse,

Rendült sorsát kedvelhesse –

Egy rokon szivhez vezet.

*

Szentjóbi Szabó László:

A haszontalan várakozás

Várom, várom, mind szüntelen

Barátim! választokat,

De ki fokadok kételen

Nem győzvén ollyan sokat.

.

El múlt több két hónapjánál

Hogy el váltam tőletek

Nem jöttem tovább Budánál,

S már el felejtettetek.

.

Ó! barátim! hívségemet

Keseríti hidjétek

Ha igaz szeretetemet

Olly hamar meg vetétek!

.

Mi eggy levélnél kevesebb?

Hát miért nem küldetek?

Ha nékem ennél kedvesebb

Nem jöhet más tőletek!

.

Kérlek ne kénszerítsétek

Szívem bal ítéletre!

Mert ez is mint a tiétek

Meg hűlhet végezetre!

p 1

p

p Engedted

p magad elcsábítani –

p nem álltál ellen a kísértésnek,

p nem kerülted a kísértő alkalmat,

p mert nem ismerted gyenge pontjaidat…

p

p Két kicsi

p kecske baktat a hegyre,

p a hídon nem térnek ki egymás elöl:

p mindketten a mély szakadékban végzik,

p mint a mindenből presztízskérdést gyártók…

p

p A csak

p képzelt veszélyed

p eltereli a figyelmed,

p elfedi elöled a valós halálost…

p Üldözési mániád szakadékba menekít…

p

p Egy

p kis veszélytől

p már fejvesztve menekülsz,

p és rohansz így bele egy nagyba –

p pl. egy atyai pofon elől a busz elé…

p

p Olyan

p szekér/nő után

p caplat és futkos,

p amelyik nem veszi fel:

p a hajlandó meg már rég oda…

p

p Aki

p úgymond

p a biztonság kedvéért

p egyszerre két vasat tart tűzbe,

p például két lánynak is udvarol –

p csoda, ha két szék között pad alá esik…

p

p Ne légy szeles.

p Bár munkádon más keres –

p dolgozni csak pontosan, szépen,

p ahogy a csillag megy az égen,

p csak úgy érdemes…

p

p Ha itt-most

p nem tudja még-már

p elérni, amire vágyik,

p akkor olcsó/hamis

p az önvigasztalása:

p savanyú a szőlő!

p

p Teher alatt

p nő(ne) a pálma –

p az ő önkímélt léte

p elviselhetetlen könnyűségű,

p nem veszi fel keresztjét/végzi Dolgát,

p így fajsúlytalan sodródásban teng-leng…

p

p Jaj neki, ha ő a végső

p nagy megmérettetésnél

p oly habkönnyűnek találtatik –

p halálos ágyán döbben rá, hogy

p hiábavalóságokra tékozolta életét…

p

p Rafinált

p (ön)áltató szájhős,

p aki ravaszul-trükkösen

p kikerüli a megmérettetést,

p de az pont ott várja, ahova elbújik,

p és jön a lebőgés, a megszégyenülés…

p

p Ehet is,

p és ihat is,

p alhat is, ölelhet is stb.,

p de önként él „létminimumon”,

p mert nem a mindenséggel méri magát!

p Ő nem forgatta, de elásta a talentumait…

p

p Nagyon

p sok mindent

p tud a már a humorról,

p érti is, sőt űzi, csinálja is –

p de ritkán, vagy soha nem élvezi

p (pláne nem, ha vele tréfálkoznak…)

p

p Azok,

p akik nem tudnak

p magukon nevetni,

p azok meghagyják ezt a feladatot másnak

p Akik nem mernek humor magaslatra jutni,

p ahonnan pedig eltörpülnének óriási gondjaik…

p

p Házad tája

p kiaknázatlan aranybánya,

p de te mégis csak kegyelemkenyéren,

p szegény rokonként, segélyezettként élsz,

p vagy messzi idegenben vendég-robotolsz!?

p

p

p Aki

p pont csak azt

p az egy arcot látja,

p aki épp nem figyel,

p aki nem nevet a viccén…

p Abba is hagyja, le is fagy tőle…

p És soha többé nem mond viccet…

p

p Aki

p csak úgy tud,

p mert nagyon akar

p figyelmet kelteni, ha

p infantilisen bohóckodik,

p de így csak magát teszi nevetségessé,

p és fennáll a veszélye: örök örökre így marad…

p

p Életmentő

p érdemrendre,

p kitüntetésre ácsingózó:

p a mély vízbe lök, hogy

p majd később a sekélyből

p kimentsen, ha kievickéltél…

p (kis kockázattal nagy haszon…)

p

p A

p vak sors

p csapása, hogy

p lánya szingli/vénlány,

p a fia meg messzi: vendégmunkás!?

p Az egyik az ápoló-beteg játszma áldozata,

p a másik apai mintát követő papucsférj lett,

p majd „hajléktalanként” menekült a házaságból…

p

p Aki

p betegségfóbiás,

p és a gyerekét se engedné el,

p házassága nem áll meg a lábán,

p ezért csupa anyai jószándékkal

p rátukmál valami betegségtudatot, hogy

p így a gondos ápoló szerepben tetszelegjen…

p

p Aki

p kerüli a vitákat,

p még a szükségest is,

p nem csak a feleslegest –

p inkább mindenben aláveti

p magát becses neje döntésének…

p Majd a sok elfojtásból jön a detonáció,

p vagy a titkolt ellenszegülés cukorbajt idéz elő…

p

p

p Házasság-

p kötés után már nem kell

p se tetszeni, se bókolni/udvarolni,

p ahogy a párzás után a macskák sem teszik

p Már úgysem tudnak újat mondani/mutatni…!?

p „Egyszer mondtam, hogy szeretlek,

p ha változás lesz, majd szólok…”

p

p Ő büszke rá, hogy

p nem iszik, nem nőzik,

p meg sem fordul, ha szépet lát –

p igaz, hogy már régóta otthon sem,

p igaz, hogy felesége is már csak anya.

p Gyerekszülés után neki már felmentése van

p az ún. házastársi kötelessége alól…

p

p Az eleség

p és a feleség:

p a karrier miatt

p végleg felmentve

p az otthoni főzéstől:

p pizzafutár vagy konzerv…

p Nincs otthonos süteményillat sem

p

p Soha nem jár mezítláb,

p fél a tüskétől, a hangyától,

p a rozsdás szegektől, vagy csak

p a lábbőre eldurvulásától stb. stb. –

p így soha nem érintkezik talpa a földdel…

p

p Először a válóperes

p bíróval és a hallgatósággal

p közli felesége öreg és szarvashibáit,

p és ha ő netán konokul tagadná ezeket,

p akkor tetézi: hazugságvizsgálatot kér/követel…

p (így garantálja, hogy felégnek közöttük a hidak,

p aminek a levét újból főleg a gyerekek isszák meg)

p

p Se társ,

p se gyerek –

p se kutyája,

p se macskája,

p csak lelki üressége,

p csak kínzó hiányérzete

p és egere, poloskája, tetve stb.,

p mert úgyse jár hozzá senki,

p életterét is elhanyagolja…

p

p Aki csak

p egyszer él

p a választási jogával:

p amikor már nincs igazi tétje:

p kötél helyett inkább villamosszék

p Odáig csak passzívan sodródott az árral,

p hagyta, hogy mások döntsenek helyette…

p

p x

Ungvár-Németi Tóth László:

A sok barát

Szükség szerez, szükség csinál,

Szükség tanít barátokat,

`S szükség szerént kell a` barát,

Asztal barát, és pénz – barát;

Születetés-barát, `és fény – barát;

Nemzet-barát, és honn-barát;

Tudomány-barát, és hír-barát;

Szégyen-barát, és kár-barát,

`S a` mennyi szükségünk vagyon,

Mind annyi féle a barát.

*

Ungvár-Németi Tóth László:

A’ házat építő Socratesz

Köz a` baráti név; de ritka a barát.

Midőn ama` nagy Socratesz, (kinek dicső,

`S örök nevéért meg halálát is örömest

Ki állanám) egy kis házat csináltatott,

Kérdé valaki az ottan elmenők közül:

Ugyan, – hogy építsz olly nagy ember, illy piczin

Házat? Jaj! úgy mond Socratesz, aza bölcs öreg,

*

Ovidius:

A hűtlen baráthoz

Mondjam-e? hallgassak? s név nélkül szóljon-e vádam

vagy mindenki előtt verjem-e dobra: ki vagy?

Nem kell név, hogy még panaszom se legyen a megőrződ,

és ne az én versem hordja a híredet el.

.

Míg jó volt, biztos volt építménye hajómnak,

elsőnek jöttél társamul akkoriban.

Most, mert elfordult a Szerencse, sehol se vagy, ámbár

szükség inkább most volna reád igazán:

Színlelsz, hadd higgyék: sose ismertél, s nevemet ha

hallod, rákérdel: Naso? ugyan ki is ő?

Az vagyok én, akihez, bár nincs ínyedre, ha mondom,

gyermekkortól köt régi baráti kapocs.

Az vagyok én, ki először tudtam gondjaid és ki

éppúgy osztottam szórakozásaid is.

Az, ki az asztalnál veled ültem – szinte családtag,

s úgy vélted: költő én vagyok, én egyedül.

S az vagyok én, ki hogy élek-e, hűtlen, azt se tudod már

érdeklődni kicsit rólam: eszedbe se jut.

.

Vagy sose kedveltél: akkor színlelted az érzést;

vagy ha igen: hát nem vagy nagyon állhatatos.

Nos hát, bökd ki, miféle harag tett ennyire mássá;

mert ha alapja csekély: van panaszomra alap.

Mondd, mi dolog gátol, hogy mint rég, most ne olyan légy?

Vagy tán úgy tartod: bűn, hogy egem beborult?

És ha javakban, tettekben késett segedelmed,

írni azért tudtál volna talán valamit.

Kétlem ugyan, de olyasmit hallok, hogy csufolódtál,

mert elbuktam, hogy még a szavad se kimélt.

Mit teszel, ostoba? Elszárítod a könnyet irántad:

majd, amikor tőled száll a Szerencse odébb.

.

Azt mondják, ez az istennő lábujjhegyen áll csak

forgandó kerekén, s ingatagon lebeg ott.

Bármi levélnél, szellőcskénél lengetegebb ő;

könnyelműséged egy vele csak, nyomorult.

Gyönge fonálon függnek mind az emberi dolgok,

és az imént viruló tönkre jut egyszeriben.

Gazdag Krőzus ritka hatalmáról ki ne hallott?

S ellenségeinek, lám, a kezébe esett.

És akitől nemrég féltek Syracusa lakói,

mint gyermeknevelő ette sovány kenyerét.

Volt-e nagyobb Magnusnál? Mégis futva a régi

védenc védelmét kérte alázatosan.

És akinek az egész föld leste szavát, nos, akárki

másénál kevesebb lett szava súlya utóbb.

És a Jugurtha-verő, cimber-tipró, ki alatt, míg

consul volt, Rómánk annyiszor ült diadalt,

sárban bújt meg Marius és nádas mocsarakban,

sok-sok méltatlan sérelem érte e hőst.

.

Emberi dolgokban csak játszik az isteni fenség,

s már a jövő óránk, az se lehet bizonyos.

Nékem mondott volna ilyesmit bárki: a Pontus

mellé jutsz, s géták íja riaszt valaha,

menj, azt mondom, igyál agytisztító folyadékot

és mindent, ami csak Anticyrában akad.

S így jártam mégis. Ha volna erőm a halandók

ellen, a fő isten fegyvere ellen alig.

Jobb, ha te is félsz s gondolsz rá, hogy amit ma derűsnek

látsz, ki se mondod még, s hirtelen elkomorul.

(Ford.: Csorba Győző)

p 2

p

p Nem válogatós,

p mert ő nem finnyás:

p fogyasztja az üzemi kosztot,

p az utcán kezébe nyomott bulvárt,

p elveszi az első hajlandó nőcskét is…

p

p A legjobb dolgok

p „ingyen” vannak!?

p Akkor biztosan ide tartozik

p pl. a reklám, a közrádió/tévé,

p az állami/utcai ingyen cirkusz,

p a közgyógyellátásos gyógyszerek stb.!?

p

p Ő törődik

p egészségével:

p minden úgynevezett

p ingyenes kivizsgálásra

p elmenő lépre csalt ember,

p akire ráijesztenek, hogy tejeljen…

p (Nincs egészséges, csak ki nem vizsgált…)

p

p Ő még

p abban is bizonytalan,

p hogy most éppen bizonytalan-e…

p Aki bármiben és bármiként

p nála is bizonytalanabb,

p az biztos, hogy csal…

p

p Ha

p netán

p bánata van:

p megöli – gyorsan

p az alkoholba fojtja

p (ahonnan feltámad,

p megerősödve, és még

p új társakkal szövetkezve:

p most már az is bántja,

p hogy miért iszik…)

p

p Kis

p mértékben orvosság,

p de nagyban már méreg:

p például az alkohol, ami

p így már öl, butít és akár

p még nyomorba is dönthet,

p családot is felbomlaszthat,

p személyiséget leépíthet stb.

p

p A kedvenc

p focistájáról

p sokkal többet tud,

p mint nagyapjáról stb.,

p akinek ismeretlen sorsa,

p az öröklött döntésminták,

p az ő életét is befolyásolja,

p nem úgy, mint az ún. gének…

p

p A

p férjével-

p feleségével

p többnyire így/úgy van:

p „se vele, se nélküle” módon.

p Se megszokni nem tudja,

p se megszökni nem akarna…

p Ez így tart jó félévszázadig…

p

p A heti

p ötös stb. lottó-húzás

p a hét várva várt pillanata

p (vagy immár a napi tippmix…)

p Ha egyszer nyert, felemlegeti,

p súlyos veszteségeit elhallgatja…

p És ha netán tényleg nagyot nyerne,

p akkor az csak bajt hozna, tönkre tenné.

p De ő csak áltatja magát: akkor lenne boldog…

p

p Ők nem

p járnak vendégségbe,

p és ők sem hívnak senkit –

p csak azt nézik, így mi minden

p kényelmetlenséget úsznak meg…

p Fel sem fogják eme élet-csonkítást,

p hogy mi mindentől fosztják meg magukat…

p

p A mai

p gyereknek

p legtöbbször

p már fogalma,

p halvány elképzelése sincs:

p mit takar apja foglalkozása

p (pedig nem kém, titkos ügynök stb.)

p

p

p Rossz

p kezdés,

p fél kudarc:

p minden nap

p ily rosszul indul:

p éjszakai horrorfilm,

p rossz lelkiismeret stb.

p miatti rossz alvás, majd

p nehéz, „sokkolt” ébredés,

p késés, kapkodás, veszekedés…

p

p A nyelvtörő:

p anyanyelvét

p is csak – kerékbe – töri,

p mint aki túl későn, vagy

p idegen nyelvként tanulta…

p Vagy egyszerre többet is,

p netán már az óvodában…

p

p A sok év

p iskola után is

p kézírása, szépírása

p nem kalligráfia, de

p csak macskakaparás

p (grafológusnak is lélektükör)

p Nem véletlenül kérték anno,

p hogy a házassági hirdetésekre

p kézzel írt leveleket várnak…

p

p Már csak

p konyha-nyelven beszél és ért –

p minden más idegen/kínai neki…

p Így, ilyen szinten „kommunikál”

p más nyelvű-kultúrájú élettársával…

p Behatárolt a nyelve, így a világa is…

p

p Szexuális

p életének a csúcsa anno:

p a kukkolás közbeni önkielégítés

p Üvegen át nyalogatja a fagylaltot,

p színész-képekbe „szerelmes” …

p

p Mint

p hülye gyerekre,

p úgy néznek ő reá és

p ő is így már önmagára,

p ha nincs önbizalma stb.

p (az ördögi kör bezárul:

p a csodagyerek elvész…)

p

p Nemhogy

p egy fát/bokrot,

p de még egy virágot

p sem ültetett el még életében,

p még egy balkonládába sem –

p nem is követhette nyomon

p a növekedése csodáját…

p

p Nem

p vagy képes

p felfogni, hogy

p nem babra megy a játék!

p Hogy az élet maga nem játék!

p Elszórakozod egy életed nagy,

p netán irreverzibilis döntéseit,

p ritka/egyszeri alkalmait…

p (három kívánság mesék)

p

p Nem

p érzed,

p nem érted

p az életed tétjeit,

p döntéseid súlyát,

p és még csodálkozol,

p ha gyámság alá vesznek,

p mielőtt elkártyáznád a házad…

p (és még ez a jobbik eset/kimenet)

p

p Ha

p nem megy neki

p a tekintély alapon,

p nyers parancsolgatással,

p akkor lovak közé dobja a gyeplőt,

p pl. akkor majd mindent megenged

p a rá bízott kiskorú gyereknek….

p Hisz ő már liberális korszerű…

p Nem keres/talál középutat.

p

p A hatalom akarása

p A hatalomért szerzett hatalom

p eltorzítja lelkedet és így arcodat is,

p hiába olyan vastag rajta a bőr,

p minden leolvasható róla…

p

p Barát/

p ellenség tévesztő

p Nagyon érdekelte a sorsom,

p hisz jelentenie is kellett róla –

p de ezt csak utólag tudtam meg –

p akkor sok mindenbe beavattam,

p véleményére/tanácsára adtam…

p Miért volt ilyen emberismeretem?

p

p Ő elorzott,

p meglopott, kiszagolt

p szégyellt titkaiddal zsarolhat,

p hogy sokáig-örökre rabja legyél,

p ha te megúsznád a bűnvallás

p fájdalmas, de rövid kínjait…

p

p Aki

p úgy elbájol,

p elbűvöl: hipnotizál,

p szépségével/tudásával stb.

p hogy azután majd bábuként

p dróton rángathasson,

p ill. manipulálhasson…

p

p Manipulált

p ember vagy,

p aki „önként” éppen

p önérdeke ellen cselekszik,

p és szinte csak te nem fogod fel,

p de elvakítva, megbabonázva stb.

p barátaidra/Istenre se hallgatsz…

p

p x

Kis János:

A barátság

Ti, legszebb órái lefolyt életemnek,

Kik hű barátokat adtatok lelkemnek,

Mikép rajzoljalak tábláján szívemnek?

Titek áldlak, míg foly egy cseppje véremnek!

.

Tinéktek köszönöm legszebb napjaimat,

Mellyek felderítik setét óráimat.

Ti gyújtjátok bennem szentebb szikráimat,

Mellyek lelkesítik nemesb munkáimat.

.

Barátság! dicső szó, szent hangzat fülemben!

Te légy géniusom minden lépésemben.

Emelj fel karoddal porba-esésemben,

Ha te viszsz, részem lesz halhatlan érdemben.

*

Ujfalvy Krisztina:

A barát

Szenvedhetetlen maradna

A fatumnak durvasága;

Ha minden rosznak nem volna

Valami kis orvossága.

Már ha lelked sohajtásit

Jó barátod hallgathatja:

.

Kínos terhed fájdalmait

részvétellel gyógyíthatja.

Kevés még az eléghez, de

Oh mégis be sokat teszen,

ha egy igaz barát szíve

Könnyid spongyiája leszen.

.

Egy téged sajnáló lélek,

Sebed gyógyító flastroma:

Midőn sorsod inségének

földre nyom véres ostroma.

Jaj! de beh sok álnok szívnek

Keserged csalfa játékát,

.

Amíg egy igaznak s hívnek

Kapod édes ajándékát.

S ritkaság, ha állandó lesz,

Mert vagy halál vagy más eset

Birtokodba hamar kárt tesz,

S nyereséged porba esett.

.

Találni baj, veszteni jaj!

Mind a kettő veszedelem;

De kivált az utolsó zaj

Egész a végig gyötrelem.

Szegény élet! beh sok színű

szenvedés kisér a sírba,

.

Ahol egy nem ismert ízű

Nyugalom takar a porba.

A pora, hol egy kis földbolt

Oszt széllyel azon részekre,

Melyek egyesültenek volt

Hajdan csak szenvedésekre.

.

S melyekkel földi játékod

Sírva nevetve, ha végzed,

Itt leled bérajándékod:

azt, hogy szíved már nem érzed.

Itt kapod fel, csak azt amit

Élet s világ, bár fogadtak,

.

De nem nyertél tőlük semmit,

Mert nyugodalmat nem adtak.

Barátságok részrehajló

Volt, s kedvezések kétszínség,

Csak csendességid tolvajló

S fájdalmig munkáló inség.

.

De hát nyugtod sírhalmának

Hantjai mint kedvesülnek,

Ha barátod fájdalmának

Bús forrási nedvesűlnek;

S reszketve addig érkezvén

Szorult mejjel dől sírodra,

.

Reád visszaemlékezvén

vérkönyűket sír porodra.

*

Ivan Krilov:

Kutyabarátság

A konyha ablaka alatt

napozott Heki s Bodri, bár

úgy illett volna, hogy a kapunál

vigyázzanak

a házra; de mert jóllaktak s mivel

jólnevelet kutya nappal nem ugat

s nem akaszt tengelyt senkivel,

csöndben megtárgyaltál életük sok szabályát,

jó s réssz munka és gyakorlat tanácsát

s végül azt, hogy a mi a barátság.

„Mi lehet kedvesebb,” szólt Bodri, „mint mikor

két jóbarát szíve igazán egybeforr?

Mindenkinek közös szolgálatára lenni,

egymás nélkül nem enni-inni:

be szép s barátunkért szirtknét helyt állani,

meghitt órákban együtt szállani

nemes mulatságok egébe:

ily örömöknek se mása, se vége!

Ha például mi ily barátok, ily dicső

testvérpár lehetnénk, Heki s Bodri, mi ketten:

bizisten észre se vennők, hogy fut az idő!”

„Szád a szívemet mondta ki,”

felelt neki

Heki,

„úgyis rég fáj, hogy a közös udvarban annyit

civakodtunk. S miért? Gazdánknak hála, van mit

ennünk, és lakásunk, remek.

Sőt, ezenfelül is roppant szégyen előttem,

hogy noha hír s példaszó emleget

kutyahűséget és szívet,

ebországban éppúgy nincs még igaz barátság,

ahogy az emberek között sem.”

„No, de mi majd példát adunk”,

ujjongott Bodri, „nyújtsd a praclid!” – „Itt van!”

És lett ölelkezés, könny s eskü. Csókjaikban

büszke hit lángolt. „Ah, kihez hasonlítunk?”

Óh, én Oreszteszem!” „Drága Pyladeszem!”

„Távozz tőlünk, romlás, veszedelem!”

De sajnos, a szakács épp egy csontot dobott ki

a konyhaablakon: uccu, rá, Heki, Bodri!

Oresztesz s Pyladesz összeakaszkodott.

Mi maradt a frigyből, amit kötöttek?

Zenebona, repülő szőrcsomók.

Végül vödör vizek kergették széjjel őket.

*

Ilyen barátokkal van tele a világ.

Bátran állíthatjuk, hogy a mai barát

szinte mind egy-kutya:

egy-test s egy-lélek szemre s messziről,

de ha közéjük konc repül,

olyanok, mint Heki s a Bodrija.

(Ford.: Szabó Lőrinc)



Életünk végtelen pozitív-negatív minőségei

A jó megőrzése-javítása vagy rontása a tét

Magyarán szóló szellemi segítség lélekbátor

bölcsességszeretőknek és boldogságkeresőknek

1.

A legeslegtöbbet én használhatom/árthatom magamnak –

a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?

Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.

Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

2.

Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

3.

A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

4.

A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.

5.

Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi – segítők,

akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

6.

És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …

7.

És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…

8.

De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,

avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,

a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,

ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.

9.

A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,

és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.

Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,

de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat

10.

Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása

nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,

hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,

mindent szépnek látunk – erre másnap kiábrándult cinizmus jön.

11.

Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,

s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –

de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,

akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!

12.

Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:

hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,

humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás-otthon,

gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…

13.

A mese, példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,

a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere –

gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra –

jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!

