kb. 3 perc olvasás
| Ábrányi Emil | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1882. szeptember 22. Budapest |
| Elhunyt | 1970. február 11. (87 évesen) Budapest |
| Sírhely | Fiumei úti sírkert |
| Szülei | Wein Margit Ábrányi Emil |
| Iskolái | Országos Magyar Királyi Zeneakadémia (–1904) |
| Pályafutás | |
| Műfajok | opera, zenekari mű, daljáték |
| Tevékenység | zeneszerző, karmester |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Ábrányi Emil témájú médiaállományokat.
|
|
|
|
|

Ábrányi Emil (Budapest, 1882. szeptember 22. – Budapest, 1970. február 11.) magyar zeneszerző, karmester.
Élete
Ábrányi Emil költő és Wein Margit énekesnő fiaként született. A budapesti Zeneakadémián Koessler Jánostól zeneszerzést, majd 1901-től Lipcsében Nikisch Artúrtól (1855–1922) vezénylést tanult. Zenetanulmányai végeztével, 1904-től a kölni Operaház, majd 1907-től a hannoveri opera karmestere lett. 1906-ban feleségül vette Várnay Róza énekesnőt. Egyes források (a Tolnai nagylexikon) szerint 1909-ben, más források (a Magyar életrajzi lexikon, A Napkelet lexikona) szerint 1911-ben a budapesti Operaházhoz szerződött.
Egyes források (a Tolnai nagylexikon, A Napkelet lexikona) szerint az 1919/20-as évadban a budapesti Opera igazgatója volt, 1920-ban a Városi Színház dirigense lett (három évig). Más források (a Magyar életrajzi lexikon) szerint 1914-től vezette a budapesti Operaházat, és 1921–24 közt a budapesti Városi Színházat.
A Magyar életrajzi lexikon szerint 1922–26-ban vezénylést tanított a Zeneakadémián; 1926-tól a fővárosban és Debrecenben, 1942-től a szegedi Városi Színháznál volt karmester.
Munkássága
Írt zenekari műveket, operákat és daljátékokat. Epikus szvit zenekarra című művével 1933-ban elnyerte a Székesfővárosi Iskolánkívüli Népművelési Bizottság és a Székesfővárosi Zenekar pályadíját.
Egyéb
Nagyapja volt (Lászlófalvi és Mikeföldi Eördögh) Ábrányi Kornél (1822–1903) zeneszerző, zenei író, esztéta, zenepedagógus, zongoraművész, emlékíró; az Országos Magyar Daláregyesület megalapítója és vezértitkára, a Zeneakadémia egyik megalapítója, tanára és titkára; a Zenészeti Lapok – az első jelentős magyar zenei folyóirat – megindítója és szerkesztője, a Zenészeti Közlöny szerkesztője. Ábrányi Emil egyike azoknak a zeneszerzőknek, akiknek az életművét a kommunista diktatúra annullálni kívánta. Leánya: Ábrányi Margit (1911–1987), fiai Dr. Ábrányi Emil (1907–1944) és dr. Ábrányi Aurél ügyvéd (1914-1974 után) voltak.[1]
Művei
- Ködkirály (1903)
- Monna Vanna (1907)
- Paolo és Francesca (1912)
- Don Quijote (1917)
- Ave Maria(1922)
- A vak katona (1923)
- Az éneklő dervis (1937)
- Liliomos herceg (1938)
- Bizánc (1942)
- Éva boszorkány (1944)
- Balatoni rege (1945)
- A Tamás templom karnagya (1947)
Egyéb művei
- Trianon szimfonikus költemény
Jegyzetek
Források
- Tolnai nagylexikon
- Életrajza a Magyar életrajzi lexikonban, I. kötet, 1967, 6. old., (másodlagos forrás), ennek forrásai:
- Gellért Oszkár: Á. E. (Nyugat, 1908)
- Bodnár Irén: Á. E. (Budapest, 1934]
- Kosztolányi Dezső: Á. E. Írók, festők, tudósok (Budapest, 1958)
- Komlós Aladár: A magyar költészet Petőfitől Adyig (Budapest, 1959)
- Bónis Ferenc: Ábrányi Emil. (Muzsika, 1970. 5. sz.) a Magyar életrajzi lexikon elsődleges forrása
- A Napkelet lexikona
- [1] sírfeliratai, a Budapesti Negyed c. negyedévi folyóiratban
- Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4
- Csanda Mária: Az Ábrányiak nyomában, 2022. január 10. Országút weblap Archiválva
Kapcsolódó írások – Boldog-boldogtalan emberek életminőségei
- ifj. és id. Ábrányi Kornél – MEK2025.03.28.
- Ábrányi Kornél (Pest, 1849. december 27. – Budapest, 1913. március 11.) magyar író, újságíró2025.03.28.
- Ábrányi Kornél, születési nevén Eördögh Kornél Franciscus (Szentgyörgyábrány, ma Nyírábrány,[6] 1822. október 15. – Budapest, 1903. december 20.)[7] magyar zenei író, zeneszerző, zongoraművész, zenepedagógus.2025.03.28.
