kb. 6 perc olvasás
A vén cigány
A Székesfehérvárott és Kápolnásnyéken 2011. április 20-22-e között rendezett A vén cigány-konferencia szerkesztett és bővített anyaga
TARTALOM, ÖSSZEFOGLALÁS
Tartalom
Vörösmarty Mihály: A vén cigány
ÚT
Bakonyi István: Fehérvártól A vén cigányig (Gondolatok Vörösmarty Mihályról, valamint életművének utóéletéről)
Nagy J. Endre: Vörösmarty: a bujdosó elhagyatottsága és őrülete
Darai Lajos Mihály: Vörösmarty és A vén cigány filozófiai távlatai
V. Gilbert Edit: Kétségbeesés-terápia (Tombolás, önbüntetés, kifáradás és kilábalás)
Kappanyos András: A vén cigány mint értelmiségi szerepmodell
VERS
Faragó Kornélia: A metamorf alakzat – A vén cigány mint művészeti önreflexió
Gintli Tibor: Kollokvialitás és pátosz
Jelenits István: A vén cigány – és a Biblia
Mezősi Miklós: Vonóból bot. „Zengő zivatar”, „elfojtott sohajtás” és egyéb regiszterek. Lear király zenél A vén cigányban?
Sirató Ildikó: Az eksztázistól a depresszióig (és vissza). Hallucináció és látomás Vörösmarty bor-rapszódiájában
Patócs László: Az érzetek kivetülése – az önértés Múltidejűsége. Vörösmarty Mihály: A vén cigány
Kovács Ágnes: A befogadó monológja: zene és szó A vén cigányban
Kabdebó Lóránt: „Húzd, de mégse” (Egy ötlet A vén cigány című vers szerkezetének értelmezéséhez)
Visy Beatrix: „Mi zokog mint malom a pokolban” – mérték, látomás, fenség A vén cigányban
Sági Varga Kinga: Tárgyak a térben Vörösmarty Mihály A vén cigány című versében
Odorics Ferenc: Szólításmintázatok A vén cigányban és a Fóti dalban
Pap Kinga: A nyelvi agresszió mint az „elfojtott sohajtás” poétikai verbalizációja
Nyilasy Balázs: Aprócska szeplők egy szentséges testen
Dr. Sipőczné Miglierini Guiditta: Egy rapszodosz útkeresései Világos után – a jelen és a jövő metaforáinak kapcsolódása A vén cigány című versben
Bíró Béla: Vers-paradoxon
Sturm László: Minden elveszett? Vörösmarty Mihály: A vén cigány
Arany Zsuzsanna: A vén cigány alkímiája
Boldog Zoltán: A rontott bordal
MÁSOK
Sz. Tóth Gyula: A globalizmus hajnalán – Az ünnepvágyás keserve A vén cigány francia zenéjére
Antonio Donato Sciacovelli: Világirodalmi keservek defetizmus és apokalipszis között
KÉSŐBB
Szegedy-Maszák Mihály: A vén cigány változó megítélése
Szénási Zoltán: A vén cigány – irodalomtörténeti fénytörésekben
Végh Balázs Béla: A nyugatosok Vörösmarty-olvasata
Hernádi Mária: A kegyelem órája (Vörösmarty Mihály: A vén cigány – Takács Zsuzsa: Végtelen órán)
Hudy Árpád: Miért olvashatatlan ma A vén cigány?
Benkő Krisztián: Hegedű és Klavier (Liszt, Vörösmarty és Weöres Sándor Psychéje)
Smidéliusz Kálmán: Ácsi! – A vén cigány mint megzenésített vers
Varga Bence: Vörösmarty zenegépe
Toldi Éva: Tragikus mozgástér, léttragikum – Vörösmarty Mihály: A vén cigány
Tóth Krisztina: A koravén cigány
Arató László: Egymás tükrében. Tóth Krisztina: A koravén cigány – Vörösmarty Mihály: A vén cigány
ÉS
Bondár Zsolt: Hogy áll most Vörösmarty embere?
Veress Zsuzsa: Talpalávaló a haláltánchoz; avagy popmester a XIX. században
Gera Csilla: „MartyVihály”, avagy mit üzen Vörösmarty a 21. század emberének?
Varga Richárd: „Meddig húzhatod?” A vén cigány és a netgeneráció
Dobos Marianne: „Ítélet van most a világon”
Kovács Ida: „Hol reményben, hol bánatban” – Vörösmarty emlékezete. A kápolnásnyéki Vörösmarty Emlékmúzeum 2012. március 14-én megnyílt új, állandó kiállítása
A 12 legszebb magyar vers-program
A 12 legjobb mondat
Összefoglalás
A rendezvény- és könyvsorozat célja az volt, hogy kísérletet tegyen a magyar irodalmi kánon 12 remekművének újraértésére és újraértelmezésére. A versek közismert és kedvelt költemények, az egyetemi képzés és a középiskolai tananyag fontos darabjai, melyek nemegyszer a tudományos gondolkodást is megtermékenyítették az elmúlt évtizedekben.
A konferenciák (és az előadások anyagából készülő tanulmánykötetek megjelenésének) sorrendje az alábbi volt:
1. Szeptember végén (Koltó-Nagybánya) – 2007. ősz
2. Apokrif (Szombathely-Bozsok-Velem) – 2008. tavasz
3. Szondi két apródja (Szécsény-Drégelypalánk) – 2008. ősz
4. Esti kérdés (Esztergom) – 2009. tavasz
5. Levél a hitveshez (Abda-Pannonhalma) – 2009. ősz
6. Hajnali részegség (Szabadka-Újvidék) – 2010. tavasz
7. Ki viszi át a Szerelmet (Veszprém-Ajka-Iszkáz) – 2010. ősz
8. Kocsi-út az éjszakában (Nagykároly – Érmindszent-Nagyvárad) – 2011. tavasz
9. A közelítő tél (Szombathely-Celldömölk-Egyházashetye) – 2011. ősz
10. A vén cigány (Székesfehérvár-Kápolnásnyék) – 2012. tavasz
11. Eszmélet (Balatonalmádi-Balatonszárszó) – 2012. ősz
12. Valse triste (Szombathely-Celldömölk-Csönge) – 2013. tavasz
+ 1. Szeptember végén (Koltó-Nagykároly-Nagybánya – csak Nagy Versmondás és számvetés) – 2013. ősz
A konferenciák, illetve a tanulmánykötetek módszertani újdonságai:
1. Társrendezvényként Jordán Tamás színművész vezényletével több száz fős versmondásokat szerveztünk, melyekről az m1 televízió 20-30 perces filmeket készített.
2. Alkalmanként nemcsak az adott költő életművének szakkutatói ismertették legújabb eredményeiket, hanem olyan, a szóban forgó verssel egyébként nem foglalkozó irodalmárok is, akik a 12 konferencia mindegyikén – vagy majdnem mindegyikén – kifejtették álláspontjukat.
3. A tudomány képviselői mellett aktív résztvevőként jelentek meg a középiskolai tanárok, akik előadásokon, pódiumbeszélgetéseken, vitákon osztották meg nézeteiket a versek tanításáról, illetve tankönyvi kanonizációjáról. Lehetőleg mindig meghívtunk előadóként szépírót is.
4. Rendezvényeink utolsó napján olyan beszélgetéseket szerveztünk, melyeken a tudósok és a tanárok, tankönyvszerzők mellett diákok, egyetemi hallgatók is elmondják véleményüket, gondolataikat a szóban forgó költeményről.
5. Célunk volt, hogy a tudomány és a közoktatás számára a legkorszerűbb kutatási eredményeket foglalhassuk össze, és jelentethessük meg néhány év leforgása alatt – a helyszínek biztosította élményközpontúság szempontjával kiegészítve – „a 12 legszebb magyar vers”-ről.
6. Az egyes tanulmányköteteket mindig a következő konferencián mutattuk be.
Szombathely, 2013. szeptember 23.
Forrás: A sorozat zárókötete.
olvasható:
A VÉN CIGÁNY |
 |
 |
Húzd rá cigány, megittad az árát,
Ne lógasd a lábadat hiába;
Mit ér a gond kenyéren és vizen,
Tölts hozzá bort a rideg kupába.
Mindig igy volt e világi élet,
Egyszer fázott, másszor lánggal égett;
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.
Véred forrjon mint az örvény árja,
Rendüljön meg a velő agyadban,
Szemed égjen mint az üstökös láng,
Húrod zengjen vésznél szilajabban,
És keményen mint a jég verése,
Odalett az emberek vetése.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.
Tanulj dalt a zengő zivatartól,
Mint nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl,
Fákat tép ki és hajókat tördel,
Életet fojt, vadat és embert öl;
Háború van most a nagy világban,
Isten sírja reszket a szent honban.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.
Kié volt ez elfojtott sohajtás,
Mi üvölt, sír e vad rohanatban,
Ki dörömböl az ég boltozatján,
Mi zokog mint malom a pokolban,
Hulló angyal, tört szív, őrült lélek,
Vert hadak vagy vakmerő remények?
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.
Mintha ujra hallanók a pusztán
A lázadt ember vad keserveit,
Gyilkos testvér botja zuhanását,
S az első árvák sirbeszédeit,
A keselynek szárnya csattogását,
Prometheusz halhatatlan kínját.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot:
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.
A vak csillag, ez a nyomoru föld
Hadd forogjon keserű levében,
S annyi bűn, szenny s ábrándok dühétől
Tisztuljon meg a vihar hevében,
És hadd jöjjön el Noé bárkája,
Mely egy uj világot zár magába.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot:
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.
Húzd, de mégse, – hagyj békét a húrnak,
Lesz még egyszer ünnep a világon,
Majd ha elfárad a vész haragja,
S a viszály elvérzik a csatákon,
Akkor húzd meg ujra lelkesedve,
Isteneknek teljék benne kedve.
Akkor vedd fel ujra a vonót,
És derüljön zordon homlokod,
Szűd teljék meg az öröm borával,
Húzd, s ne gondolj a világ gondjával.
1854. július-augusztus(?)