kb. 3 perc olvasás
Vászonkészítő szövőmester. A hozott fonalat a takács a gombolyítójáról csörlőjével nagy facsövekre átcsévéli. Ezeket a fájfatartóba téve, 12–20 szálával lényegesen gyorsabban végzi a fonalfelvetést, mint a parasztasszonyok két gombolyagból. A takács szövőszéke zártan beépített állványú, nehezebb, rögzítettebb, mint a parasztszövőszék. A vetélője is eltér a hagyományos csónak formától: ezt gyakran nem is kézzel dobja át szövéskor a fonalnyíláson, hanem egy zsinór megrántásával a szövőszékre szerelt egyszerű szerkezet kéz érintése nélkül csúsztatja át meg vissza.
A takács terményért vagy pénzért szőtt. A legtöbb faluban dolgozó takács nyáron részesaratónak ment, a mezőgazdaságban dolgozott, s csak ősztől tavaszig folytatta a mesterségét. A századfordulón a parasztcsaládok a Kisalföldön, a Dunántúl északi kétharmadán és a Duna–Tisza közén úgyszólván csak takácsokkal szövettek. A parasztasszonyok nem is értettek a szövéshez. D-Dunántúlon, valamint a Körös-és Duna közti területen nagyobb részt takácsokkal dolgoztattak.
A mezővárosokban az ország más részén is takácsok szőttek a parasztlakosságnak. Hazánkban a 11–12. sz.-ból ismerjük az első adatokat a takácsokról. A takácsok települését jelzi a Veszprém megyei Takácsi falunév, mely még 1200 előtt keletkezett.
Mint a takács szó mutatja, a takácsmesterséget a Kárpát-medencében lakó szláv népek valamelyikétől vettük át.
Igeeen???
Lássuk:
A CZF szótár 1862-ben ezt írja:
*TAK
elvont gyök, mely takar, s hihetőleg a takács és takony szók alapját is teszi. Mennyiben a takaró valaminek burkát, födelét, hüvelyét jelenti, rokon hozzá tok, toklász; továbbá, tekenő és dag, honnan ez is: far-dagály, vagyis a ló farát takaró hámszíjazat. Idegen nyelvekben rokonok hozzá a latin tego, teges, texo, textor, és a német decken stb. Lásd: TAKAR, TAKÁCS.
Kolumbán Sándor írja az Ősmag(yar)-nyelvi Értelmező Kéziszótárában:
takács – Szövéssel foglalkozó iparos. [MÉKSZ szerint szláv] A TAKÁCS a T.K – K.T gyökből indul: TaK – KaT. E gyöksor minden hangzóval alkot gyököt. A kezdetek idején a munkavégzés leggyakrabban használt kifejezése volt: TÁKol, TAKarít, jóTÉKonykodik, TIKog (köhög), TOKányol (ételt készít), TÖKöl (tervezget), TUKmál, azaz tárgyal és mások. A T hangos gyökszavak a munkavégzés legnagyobb szóbokrát adják. De ezzel fejezték ki a haszontalanságot is: TEKergő, aki TÉKozol. A TAKar gyökszava indítja a TAKarót, amelyet TAKács szőtt a KATtogó osztovátán. A TAKÁCS TAK gyöke cselekvés gyökszava. TÁKol és ÁCSol – TAKÁCSol, vagyis TAKarót sző. Ősmag(yar)-nyelvi szó, még az egynyelvűség idejéből. A hivatásos nyelvészek véleménye, hogy amely szó CS hanggal végződik, az csak szláv lehet. Hazugság, de ők egyszerűen átrúgják a labdát a szlávok térfelére: találjátok ki ti, mi a szó magyarázata. Aztán leporolják kezüket-lábukat, és tartják a markukat a „jól megérdemelt” zsoldért az Akadómián. Ennyi. Az ÁCS szó CSElekvést CSInálást, ÁCSIálást, ÁCSolást jelent. A TAKÁCS ÁCSolta, SZŐTte, TÁKolta a TEXtilt azaz a TEKsztilt, amelyből a TAJkoló (szabó) ruhát TAJkolt, szabott, varrt. A szőttes fordított szótövéből (szőt – tősz – tesz) vagy a TÁK magasabb hangzós változatából lett az utódnyelvek TEKsztil szava.
—-
A takácsok kezdetben céhekbe tömörült tanult mesterek voltak. A 14. sz.-tól alakultak városainkban takácscéhek, falvaikban pedig a 17. sz.-dal kezdődően kapott jelentősebb szerepet a takácsok munkája. Előbb a nyugati országrészeken alakultak falusi takácscéhek, a 18. sz.-ban már a Dunántúl északi részén és a Kisalföldön is jórészt csak céhes takácsok szőttek, s a 19. sz. közepén az akkori Magyarország délnyugati felében általános volt a házilag készített fonal takácsmesterekkel való megszövetése. Ennek a gyakorlatnak a nyugatrólól délkeletfelé való terjedését Pozsony egyétől Temes megyéig a takács-céhlevelek kiadásának alapján évszámokhoz kötötten nyomon lehet követni. Az ipari termelés növekedésével csökkent a falun dolgozó takácsok munkalehetősége.
Jól példázza ezt a legtipikusabb és legrégibb takácsokkal dolgoztató vidék, az északi Kisalföld egyik falujában, Zsigárdon (1910-ben 2626 lakos) a takácsok számának e századi apadása: 1914-ben 8, 1921-ben 5, 1929-ben 2, 1942-ben 1 takács dolgozott a községben, 1947-ben pedig már egy sem.
Irod. K. Csilléry Klára: Az Árpád-kori veremház ülőgödre és a házbeli szövőszék kérdése (Népr. Ért., 1970).
Olvass róla itt:
http://mek.oszk.hu/04600/
Kolumbán úr Szótára csak itt kapható Magyarországon:
MAGHUN.com – Magyar Világörökség és hagyomány
1066.Budapest, Teréz krt 8.
Kisfilm:
http://www.youtube.com/