kb. 5 perc olvasás
Ügyeljetek,
hogy igazvoltotokat
ne az emberek előtt gyakoroljátok,
hogy csodáltassátok magatokat velük,
mert így nem lesz jutalmatok Atyátoknál, aki a mennyben van.
Amikor tehát adakozol, ne kürtöltess magad előtt,
ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon,
hogy dicsőítsék őket az emberek.
Bizony, mondom nektek: megkapták jutalmukat.
Amikor te alamizsnát adsz,
ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb,
hogy a te adományod rejtve maradjon;
Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked.
Mikor pedig imádkoztok,
ne tegyetek úgy, mint a képmutatók,
akik szeretnek a zsinagógákban és a terek sarkán állva imádkozni,
hogy feltűnjenek az embereknek.
Bizony, mondom nektek: megkapták jutalmukat.
Te, amikor imádkozol, menj be a szobádba, zárd be az ajtódat,
és így imádkozz Atyádhoz, aki a rejtekben van;
akkor Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked.
Amikor böjtöltök, ne legyetek bús képűek, mint a képmutatók.
Ők ugyanis elváltoztatják az arcukat,
hogy böjtölésükkel feltűnjenek az emberek előtt.
Bizony, mondom nektek: ők megkapták már jutalmukat.
Te, amikor böjtölsz, kend meg a fejedet, az arcodat pedig mosd meg.
Ne lássák az emberek, hogy böjtölsz,
csak Atyád, aki a rejtekben van;
és Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked.
Mt 6,1-6.16-18
A farizeus és a vámszedő
Egyszer a Szabadító olyan emberekkel beszélgetett, akik azt hitték magukról, hogy sokkal hithűbbek, mint mások. Jézus elmesélt nekik egy történetet.
Egy nap elment két ember imádkozni a templomba. Az egyik farizeus volt, a másik pedig vámszedő, aki az adókat gyűjtötte be. Az emberek nem szerették az adóbehajtókat. Azt gondolták róluk, hogy nem becsületesek.
A farizeus kiállt az emberek elé imádkozni. Megköszönte Istennek, hogy ő jobb a többi embernél. Azt mondta, hogy hetente kétszer böjtöl, és fizeti a tizedét. A vámszedő egyedül állt, és lehajtott fejjel így imádkozott: „Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!”
A farizeus azt hitte magáról, hogy tökéletes, és nincs szüksége Isten segítségére. A vámszedő azonban tudta magáról, hogy nem tökéletes, és szüksége van Isten segítségére. Alázatos volt, és Isten bocsánatáért fohászkodott.
Jézus azt mondta, hogy az embereknek olyannak kellene lenniük, mint a vámszedő. Nem szabad azt gondolniuk magukról, hogy jobbak a többi embernél. Meg kell bánniuk a bűneiket, és kérniük kell Istent, hogy bocsásson meg nekik.
A farizeusok egy ókori, szigorú vallási elveket valló zsidó párt volt, amelynek tagjai életüket azáltal kívánták Istennek szentelni, hogy az előírásokat szigorúan megtartották. A farizeusok a kortól függően politikai párt, szociális mozgalom vagy gondolati iskola szerepét töltötték be a Második Templom korában (Kr. e. 536 és Kr. u. 70 között). A Templom pusztulása után belőlük alakult ki a judaizmus legelterjedtebb, rabbinikus változata.
A mai szóhasználatban a farizeus szót a képmutató, álszenteskedő emberekre használják, pejoratív értelemben, mivel Jézus az Újszövetségben ekként bírálta őket.
A név eredete
A farizeus név a héber perushimból ered, ami a parash, „elválasztani” szóból származik.
Történetük
Történelmük korai szakaszában a farizeusok a szadduceusok ellentáboraként léteztek. A két csoport közötti ellentétek a Júda babilóniai fogságát követő Második Templom korában élő zsidóság sokkal szélesebb viszályainak voltak részei. Ezek egyika a társadalmi osztályok, a gazdagok és a szegények között zajlott, a második kulturális természetű volt a hellenista behatásokat kedvelő és ellenző csoportok között, míg a harmadik, a legfontosabbnak és a legnagyobb jelentőségűnek bizonyuló viszály vallásjogi területen volt azok között, akik a Templom fontosságát hangsúlyozták, és azok között, akik a mózesi törvényeket és prófétai értékeket érezték a zsidóság alapjának. Ez a viszálykodás gyakorlatilag a Második Templom teljes korára kiterjedt abban a nagyon fontos időben, amikor a Templomnak óriási tekintélye, de megkérdőjelezhető törvényessége volt, és amikor a Tóra (Ószövetség) és a Biblia szent írásait összegyűjtötték, szerkesztették és hitelesítették/szentesítették. Általánosságban beszélve míg a szadduceusok konzervatív, arisztokratikus monarchisták voltak, a farizeusoké válogatott, népszerű és demokratikusabb csoport volt. A farizeusok úgy tartották, hogy a Tanakh, a héber Biblia, vagyis a Törvény könyvei mindig is szóbeli hagyományokkal együtt voltak tanítva, a szadduceusokkal ellentétben, akik a törvények kizárólagosan betű szerinti értelmezésében hittek. A szadduceusok és az esszénusok szemszögéből a farizeusok egy liberálisabb vonalat képviseltek a törvény értelmezésének rugalmasságában. Ezek az ellentétek a népszerű nyelvezetben fennmaradt hagyományokból is jól érezhetőek: „Egy művelt mamzernek (tiltott kapcsolatból származó számkivetett gyermek) (jogi/vallási vitában) mindig előnye van egy műveletlen főpappal szemben.”
Farizeus a mai szóhasználatban
A farizeus szót ma átvitt értelemben, elsősorban a képmutató, álszenteskedő emberekre használják. E negatív köznapi jelentés elterjedése elsősorban a Biblia újszövetségi részében írtaknak tulajdonítható. Ugyanis az újszövetségi történetekben sokszor megjelenő, az ószövetségi törvények betűjéhez szigorúan ragaszkodó, nagy buzgóságot mutató farizeusokat Jézus külsőséges vallásosságúnak tartva sokat bírálta, és gyakran kapcsolta nevükhöz a képmutató jelzőt.[1] „Jaj néktek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlatosak vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépeknek tetszenek, belül pedig holtaknak csontjaival és minden undoksággal rakottak.” (Mt. 23–13., Károli-biblia)
Jegyzetek
- ↑ cs.t.: Keresztény Szó 10. évf. 1. sz., 1999. Január – EPA. epa.oszk.hu. (Hozzáférés: 2017. március 9.)