A boldog(talan) ember: életminőség vizsgálódások – XV.

Írta: Nagy Jenő · 2024. november 12.

kb. 24 perc olvasás

Táncsics Mihály a sajtószabadság árnyékában - Cultura.hu

Eugéniusz:

A boldog(talan) ember – XV.

Életminőség-vizsgálódó tükrök

A bölcs és/vagy a balga ember

ppppppppppppp

Könyv: Sajtószabadság és demokrácia (Klein Tamás)

Táltos paripa vagy állatorvosi ló

Istengyermek-ördögcimbora/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok

Ön/társ-sorsjavító vagy rontó típuspéldatár

ppppppppppppppppp

Koltay András-Török Bernát (szerk.): Sajtószabadság és médiajog a 21.  század elején | e-Könyv | bookline

Talált, kapott, szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények ill. okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)

ppppppppppppppppppp

Táncsics Mihály: Sajtószabadságról nézetei egy rabnak. Az | Darabanth Kft.

Vörösmarty Mihály

Szabad sajtó

Kelj föl rab-ágyad kőpárnáiról,

Beteg, megzsibbadt gondolat!

Kiálts fel érzés! mely nyögél

Elfojtott, vérző szív alatt.

.

Oh, jőjetek ki, láncra vert rabok,

Lássátok a boldog, dicső napot,

S a honra, mely soká tűrt veletek,

Derűt, vigaszt és áldást hozzatok.

1848. március 15-16.

Sajtószabadság – Wikipédia





Március 15. | Újbuda

Petőfi Sándor

15-dik március, 1848

Magyar történet múzsája,

Vésőd soká nyúgodott.

Vedd föl azt s örök tábládra

Vésd föl ezt a nagy napot!

.

Nagyapáink és apáink,

Míg egy század elhaladt,

Nem tevének annyit, mint mink

Huszonnégy óra alatt.

.

Csattogjatok, csattogjatok,

Gondolatink szárnyai,

Nem vagytok már többé rabok,

Szét szabad már szállani.

.

Szálljatok szét a hazában,

Melyet eddig láncotok

Égető karikájában

Kínosan sirattatok.

.

Szabad sajtó!… már ezentul

Nem féltelek, nemzetem,

Szívedben a vér megindul,

S éled a félholt tetem.

.

Ott áll majd a krónikákban

Neved, pesti ifjuság,

A hon a halálórában

Benned lelte orvosát.

.

Míg az országgyülés ott fenn,

Mint szokása régóta,

Csak beszélt nagy sikeretlen:

Itt megkondult az óra!

.

Tettre, ifjak, tettre végre,

Verjük le a lakatot,

Mit sajtónkra, e szentségre,

Istentelen kéz rakott.

.

És ha jő a zsoldos ellen,

Majd bevárjuk, mit teszen;

Inkább szurony a szivekben,

Mint bilincs a kezeken!

.

Föl a szabadság nevében,

Pestnek elszánt ifjai!… –

S lelkesülés szent dühében

Rohantunk hódítani.

És ki állott volna ellen?

Ezren és ezren valánk,

S minden arcon, minden szemben

Rettenetes volt a láng.

.

Egy kiáltás, egy mennydörgés

Volt az ezerek hangja,

Odatört a sajtóhoz és

Zárját lepattantotta.

.

Nem elég… most föl Budára,

Ott egy író fogva van,

Mert nemzetének javára

Célozott munkáiban.

.

S fölmenénk az ős Budába,

Fölrepültünk, mint sasok,

Terhünktől a vén hegy lába

Majdnem összeroskadott.

.

A rab írót oly örömmel

S diadallal hoztuk el,

Aminőt ez az öreg hely

Mátyás alatt ünnepelt! –

.

Magyar történet múzsája,

Vésd ezeket kövedre,

Az utóvilág tudtára

Ottan álljon örökre.

.

S te, szivem, ha hozzád férne,

Hogy kevély légy, lehetnél!

E hős ifjuság vezére

Voltam e nagy tetteknél.

.

Egy ilyen nap vezérsége,

S díjazva van az élet…

Napoleon dicsősége,

Teveled sem cserélek!

Pest, 1848. március 16.

Táncsics Mihály kiszabadítás, fénykép • Magyar Nemzeti Digitális Archívum





Tóth Kálmán

Szabadsajtó

Még elvehetik vagyonod,

Vagy katonának gyermeked,

Emberi kéz gyüjtötte azt,

Ez meg anyától született.

De felforr vérem, mikoron

Azt bántják, mi az istené,

És gátot mernek vetni a

Gondolatok, eszmék elé.

.

Azt mondják, hogy a gondolat

Föllázitja a tömeget;

Lázitani csak rabokat

S otromba szolgákat lehet.

A szabad-népnek esze van

S csak igazságra hallgat az,

Ettől pedig más nem remeg,

Csak a ki bűnös, a ki gaz.

.

Biztosságról beszélnek ők,

De én ezen csak nevetek;

Biztosság ott, a hol egy kis

Betü is félelmes lehet!

Hol, melynek védni kellene

Az ország javát s örökit:

A gyáva géppé vert erő

A holt sorokra őrködik!

.

Sajtót ide, a mely szabad!

Mert addig minden ámitás,

Ott, a hol rab a gondolat,

A tett is hogy lehetne más!

Ha a láncz nektek is nehéz

És kezetek azt leveszi:

Ne a lábon kezdjétek el,

A lelken kell azt kezdeni!

.

Tóth Kálmán

költő, dráma- és újságíró és politikus

1831. március 30. — 1881. február 3.





Egy győztes forradalom -1848 - A Turulmadár nyomán





A

cenzúra

nem egyes embert öl,

hanem az egész emberiség lelkét öli,

legalább szándékozik ölni, de testileg is milliókat öl;

mert ki képes fölszámlálni, hány ember lett a cenzúra

által elnyomott jog és szabadság nélkül nyomor áldozatja?!

De kérdezzük, józan ész-e az, midőn valaki mondja;

neked nem szabad beszélned, vagy csak úgy szabad beszélned,

mint én akarom. Az igazi józan ész azt mondja:

hogy az ily kívánat bolond kívánat,

tehát nem józan ész súgja.

Táncsics Mihály





Ne akkor

tiltsátok meg a gyümölcsöt,

mikor már érett s talán némelyek ettek is belőle,

hanem a fát gyökerestűl vágjátok ki, mielőtt még virágzott volna.

Így ne a könyveket akadályozzátok, mert minden gátolás mellett

néha mégis a szerintetek legveszedelmesebb, legkárosabb könyvet olvassák,

hanem eszközöljétek, hogy senki még olvasni se tudjon.

Így bizonyosan nem ír senki ellenetek.

Táncsics Mihály





A

szabad sajtó

Kolumbus tojása;

ez oldja meg a kérdést:

miként lehet szabadságot,

békét és polgári rendet egyesülten fenntartani.

A szabad sajtó az, mi békés úton vezet

a műveltség magas fokára és szabadságra:

ellenben annak elnyomatása

az, mi tirannizmust és revolúciót teremt.

A szabad sajtó minden általa történt hibát maga meg is orvosol.

Táncsics Mihály





Ha a népnek

természeti joga

és szabadsága meg nincs,

akármit mesterkélünk rajta,

sohasem lesz, nem lehet azzá, amivé lennie kell vala.

Ha kényelmesebb fogházakat építünk neki,

ha legüdvösb büntetőtörvényt alkotunk számára,

ha selyembe és bíborba öltöztetjük,

ha minden tudományt tölcsérrel fejébe öntünk,

szóval akármit teszünk vele, rabszolgacsorda lesz.

Mert ahol szolgalélek nincs, zsarnok nem támadhat.

Táncsics Mihály





Kiskorúsítás

Mindent megbocsátok

a legnagyobb zsarnoknak is,

de midőn azt mondja: Nép!

én néked majd ha megérsz,

nagylelkűen jogokat és szabadságot adok,

azt meg nem bocsáthatom.

Hol vettétek ti a felesleges szabadságot és jogokat,

hogy a magatokéin kívül csak úgy könnyen osztogathassatok?

Táncsics Mihály





Tehát még

a nép nem érett meg.

Mik azon jelek, melyekbűl majd

megismerhetni, hogy a nép megérett?

Adózni, munkálkodni, az egész társaság terhét vinni,

ezekre már megért, ezelőtt már néhány ezerrel érett meg.

De kérdem, nem sokkal könnyebb-e a készet költeni, mint beszerezni?

Hát a készet éldelni, más véres verejtékéből dobzódni

oly nagy tökéletesség-e, hogy arra a nép

több ezred óta sem bírt megérni?

Táncsics Mihály





Nevelés…

„A mívelt világban,

a jólnevelt osztályban

ezen borzasztó hit látszik megöröködve lenni:

igazságos úton, saját fáradságából senki sem boldogulhat,

hanem minden módon mások izzadsága gyümölcsének

valamely részét legalább el kell sajátítanunk;

s a nevelésnek fogásai abban állnak,

hogy ez szembeszökő lopásnak,

csalásnak ne tartassék”

Táncsics Mihály





Amit

erővel

elvesznek,

azt a jósors visszaadhatja,

de az önként lemondott jogokat

már nagyon nehéz visszaszerezni –

pl. feladni a kivívott szabadságaidat

az átmeneti, de bármikor visszavehető

viszonylagos jólétért, létbiztonságért cserébe…

(lásd pl. a magyarságot 1867/1956/1989 után…)





„Fejlődés”:

ma már nem kell rabhajcsár,

akit még ki lehetett játszani stb., –

a szabad verseny társadalmában,

a vadkapitalista játékszabályokkal

ő már a magát ön-kizsákmányoló,

ha beveszi: annyit érsz, amid van…





Istenben

ugyan nem hisz,

de mégis paternalista

módon az ő szerepét játssza:

ő mindig jobban tudja, mi jó neked,

mintegy örök gyámság alá vesz,

már akkor is, amikor nem vagy

sem csecsemő, sem kisgyerek,

se részeg, sem magatehetetlen…





Aki

egy „liberális”

megveszekedett,

esztelenül túlzó

anti paternalista:

ő még részegen sem hagyja, hogy

„szabad akarata” ellenére hazavigyed –

így „barátai” ott is hagyják megfagyni…





Aki

senkihez

-semmihez

nem kötelezi el magát:

„szabad ember” marad,

aki nem fogad hűséget

se elvekhez, se hazához,

se államhoz, se élettárshoz…

Nem ismeri/érti a szabadság

és hűség paradoxon kapcsolatát,

és ezeket nem egymást feltételező-

erősítőnek, de egymást kizárónak veszi…





Aki

nem tudja,

vagy letagadja,

hogy minden ajándék elfogadása

egyben egy kis/nagy elköteleződés is,

már akkor is, ha ez nem direkt vesztegetés jellegű…

Jutalom, kitüntetés, kinevezés, előléptetés stb. stb.

Vagyis minden olyan dolog, ami nem jár, csak adható…





Ahol

és amikor

nyíltan-titkon

megvesztegethető a bíró:

akár lehet is versenyt licitálni –

egy ideig ennek az előnyét élvezed,

de hosszú távon mindenki veszít, te is…

(lásd például Arany János: Fülemüle c. művét)





Korrupció

„kötelessége

a társaság minden tagjának arra figyelmezni,

hogy azon pénz, mit az ország igazgatására fizet,

oda fordíttatik-e, hová kell, vagy pedig máshová:

ezt a kormányzóktul számon kérni

a polgárok összességének

vagy országgyűlésnek kötelessége:

és ha ez világlik ki, hogy a kormányzók

a társaságnak közjóra adózott pénzét másra fordítják,

kötelessége a törvényhozóknak az íly hívtelen kormányzókat

hivatalukbul letenni, megbüntetni, és saját vagyonukból

a kárt helyre pótolni…” – Táncsics Mihály





A

bíróságra jár

pereskedni egy tyúkért,

nem tud peren kívül megegyezni,

de ahol legalább egy disznót veszt,

és az ügyvéd meg nyer, megtömi zsebét…





Távolságok

Török átok…

Jó testvéreid oly távol,

rossz szomszéd oly közel,

s ő nap, mint nap, sőt éjjel

is sok bosszúságot okozhat…

Házat vennél, de már a közeli

szomszédokat nem nézed meg?

Pedig azokat már-még nem

cserélheted el, válthatod le…

Egy aktív gonosz, komisz

rossz szomszéd nagy átok,

– pláne, ha te is lesüllyedsz

csatározni az ő színvonalára –

pont amekkora áldás lenne

ennek az ellenkezője –

megtérítő gesztus híján

marad az örök perpatvar:

pl. Arany János: Fülemile





„Kölcsönkérés”

Elindulsz a szomszédhoz kaszát kérni,

de már eleve rosszhiszemű előítélettel,

így közben azt gondolod: úgyse adja oda,

vagy letagadja, hogy van neki, vagy pedig

olyan pofát fog vágni, mintha fogát húznák stb.

S a megérkezés után ezzel nyitsz be hozzá:

– Kell a francnak a te rohadt kaszád…!





Ha

be tudod

bizonyítani, hogy

nincsen rá szükséged,

akkor ad a bank neked kölcsönt

Vagy ha a bank pont abban bízik,

hogy vásárlási mániás mámorban

visszafizethetetlen uzsorakamatra

költekezve az övé lesz az autód, házad…





Semmis/

nem semmis

Leitatva, elkábítva,

hipnotizálva, manipulálva,

kiszolgáltatottságodra vagy

balga bírvágyadra bazírozva

íratnak alá veled „szerződést” –

bekapod a csábító banki csalétket.

és lépre mész, és majd tönkre mész…





Akinek

ez a földi élet

még nem az igazi „fellépés”,

ez csak gyakorlás, kísérletezgetés,

vagy ez még csak a (fő)próbaidő –

folyamatos mindennapi vizsga,

kiválasztódás az igazi örök életre…





Időtényező

Helyrehozhatóság

Pl. olyannak mondasz félreérthető,

vagy egyenesen durva, bántó szavakat,

akivel már nem/csak évek múlva találkozol,

nem tudod, hol lakik, vagy nem válaszol levélre,

és addig nincs alkalom tisztázni, helyesbíteni stb.





Moslék-zaba

Aki nagyokosan

úgy hiszi: tisztában van

az emberi test anatómiájával,

az emésztéssel, anyagcserével,

s mivel úgyis minden egy helyre megy,

praktikusan moslék formában étkezik,

hisz ezzel is rengeteg időt spórol meg,

s lemond a kóstolás, evés, ízlelés,

ízvilág-bejárás stb. napi örömeiről…





A 

borban

van/lenne

a társas öröm,

a vigasz, az igazság:

de ő vagy absztinens,

mert fél, hogy nem tud

mértéket tartani, vagy

spiccesen elszólja magát,

vagy pedig egy részeges alak,

amivel öli, butítja magát és

tönkre teszi a családját is…





A

mértékkel

fogyasztott jó bor

élesíti az elmédet, és

old káros görcsöt-gátlást is.

A mértéktelenül vedelt viszont

elveszi az ember eszét, és így ön-

és közveszélyes őrültet csinál belőle…





Ha

a búskomor

bújában megrészegszik,

búsabb lesz, ha kijózanodik.

(pláne, ha még ki is fosztják,

vagy egy súlyos balesetet okoz,

vagy teherbe ejt egy rút banyát,

ami miatt jó házassága is bomlik…)

Ördögi körös: azért iszik, mert bánatos,

és azután meg azért kell innia,

mert bűntudatos, hogy iszik…





Hibás,

vagy túlzott

(ön)elvárásai miatt

örökön örökké csak

csalódásokban lesz bőven része,

ami miatt mindenkire vicsorog, támad,

„persze” elsősorban pont az előszeretteire…

(a frusztráció-agresszió lelki párkapcsolata)





A

penetráns

„bűzök” miatt

rögtön nem szól,

(újonctól, „friss” hívőtől

még hallgatást várnak el),

majd azután ő is megszokja,

és az utána érkező fintorgó,

még romlatlan szaglásúakat

is hozzászoktatja…





Vendégbarátság

A hagyományosan kötelező

szíves barátság, amellyel valaki

mint házigazda a hozzá betérő

idegent, vándort vendégként fogadja,

oltalmat, védelmet és segítséget nyújt neki,

ill. a köztük ennek folytán létrejött kölcsönös

baráti, szövetséges viszony, amely még

a leszármazottjaikra is kiterjed, öröklődik.





Vendég-

barátságtalan

Vendégségbe hívja,

de ott úgy bánik vele

mint hivatlannal, vagyis

mintha ingyen-konyhára

jött volna egy potyaleső –

még ahhoz is feltételt szab,

hogy odalökje neki, és elé

az ún. kegyelemkenyeret.

Pl.: az ő szája íze szerint

el kell mondani egy imát

és a többi…





Akit

te befogadtál,

kebleden melengettél,

az egy „mérgeskígyó”,

egy „tót”, egy Tartuffe,

az „hálából” kitúr házadból,

de akár még a hazádból is –

veheted a vándorbotodat és

eheted az emigráns kenyeret…





Álszent

vendég a családban

Annyira beférkőzik valaki a családfő bizalmába,

Hogy az elvakult rajongásában mindenben kezére játszik,

Ráíratja a vagyonát, neki adja feleségül a fiatal lányát,

Nem akarja meglátni, hogy az illető molesztálja feleségét,

Akár még gyerekét is kitagadná, ha a képmutató kívánná…





Kakukktojás

Amikor a kakukk

állítólag/köztudomásúlag

más fészekbe helyezi tojásait:

az ő óriásfiókáinak az első tette

a többiek, az őshonosok kilökdösése,

ami után az így utódtalanná vált madárpár

már a sajátjaként buzgón eteti őket…





Reviczky Gyula –

Március tizenötödikén

Hivatlanul is megjössz minden évben,
Szép március, bilincs-oldó tavasz!
De azt a régi márciust nem érzem;
A naptár mond csak annak; nem vagy az;
A hit kidőlt, a szívnek semmi lángja;
Fásultan él a kor s eszmétlenül;
Multon mereng a költő, és dalába
Villám s haragvó mélabú vegyül.
.
Megalkuvás iránya most a kornak;
Ábrándnál egy kis állás többet ér;
Egy zsiros koncért százan marakodnak,
Hogy EGYnek jusson mentül több kenyér.
Az igazságot, elvet megtagadják,
S ki értük harcra kelne, nincs olyan,
Csak szóvirág ma a magyar szabadság
S az érte hősen ontott vérfolyam.
.
Nem, ez nem az a márciusi szellő!
Nem a szabadság éltető lehe,
Egy alvó népet új életre keltő,
Hogy százados rabláncát tépje le!
A nagy, a negyvennyolcas márciusnak
Nincs más emléke: néhány béna kar,
S távol,hol citrom és narancs virulnak,
Honán kivül a legnagyobb magyar!
.
Ezért löktél hát annyit hősi sírba,
Hogy ami véred, óh hon, megmaradt,
Mohó ajakkal, éhesen kiszívja
Egy ingyenélő parazita-had?…
Ezért áldoztál annyi vért, vagyont hát,
Hogy megtagadjanak gyáván előbb
S örököd oszt arcátlanul felosszák
Kétszínű,romlott,léha kegylesők?…
.
Csak vissza e sivár korból! Nem ég itt
Ember-méltóság tiszta ihlete!
Álmodjunk, hívjuk vissza azt a régit!…
S ha van még a magyarnak Istene:
Őt kérjük, adjon még egy csoda-kardot,
Büvös csapásitól hadd hulljanak
A hitvány léhűtők, kik, mint a barmok,
Csak ettek-ittak és meghíztanak.





Révész T. Mihály: A sajtószabadság érvényesülése Magyarországon 1867-1875  (Akadémiai Kiadó, 1986) - antikvarium.hu

Komjáthy Jenő: MÁRCIUS 15-ÉN

Üdvöz légy, Március! Köszöntlek!

Villámot szór szemem, szivem remeg.

Öröm s harag vív énbennem tusát

Dicsőjtve március nagy idusát;

Homlokomon kigyúl a büszkeség,

Szivemben düh és bosszu tüze ég.

.

Sírjából a megholt idő kikél;

Rajzik a múlt s újfent pezsegve él;

Az üdvözült naptestü szellemek

Élőkkel fognak immár társkezet.

Boldog az értő, jaj, ki nem érti meg,

Amit e más világból intenek!

.

Ó, mennyi fény s utána mennyi gyász!

Félistenküzdelem, új hősvilág;

Minő csaták, minő lelkesedés!

– Fukar talajba pazar vérvetés; –

Szent őrület, csodás álomvaló,

Gondolni is gyönyör, vérforraló.

.

Új Tirteusz és új Démoszthenesz:

Petőfi és Kossuth: félistenek. –

Száműzve virraszt lángszavú Kossuth,

Petőfi meghalt s halhatatlanult. –

Új Golgotán elvérző nagy fiak,

Gyászos bukás: Nagyvárad és Arad.

.

Majd álhalál, virrasztók kardala;

Majd a nagy éjre új nap hajnala:

Álcsillag volt, ah nem a büszke nap,

Hisz keleten nem: – nyugaton hasadt.

S a nemzet él, – él mint idült beteg,

Türelme nőtt, akarni feledett.

.

Élsz, nemzetem, de még nem vagy szabad!

Megalkuvás lőn, s mit tőn jelszavad?

Hizelgés, zsarnokkedv, fondor cselek

Beköték nyiladó, szilaj szemed!

Kegy s alkalom megadá félig azt,

Mi teljes szent jogunk volt, ős, igaz.

.

Arcomra ez hajt szégyen- s bosszupirt,

Ez az, mi tisztán lelkesedni tilt.

Szégyenlenem kell, hogy csak itt vagyunk,

Napok lehetnénk, s mint mécs, sápadunk.

Pislog csupán, holott valód a fény:

Helyetted, nemzetem, pirúlok én!

.

Vagy éppen naggyá lenni félsz talán?

Mily gyávaság! Szégyen reád, hazám!

Nem ismered tennen hatalmadat,

Amelyből új kor, új világ hasad?

Avagy megszűnt-e szülni új gyönyört,

Új hősöket e vérihlette föld?

.

Meddő vagy férfiakban, Kánaán!

És néped – ó, mily átok ez, hazám! –

Míg a hatalom előtt meglapúl,

Testvértelen saját keblébe dúl;

Törvényt lát rajta félénk bárgyuság,

S mosolygva hordoz megszokott igát.

.

Ó, hogyha szétoszthatnám köztetek

Szabadságszomjas, büszke lelkemet!

Ó, vajha tudnátok szeretni azt,

Egyedül azt, mi fennkölt és szabad:

Szent rémülettel hogy dobnátok el

Mindent, mi még zsarnokjelet visel!

.

Ó, hogyha szétönthetném köztetek

Nagy, lánggal égő, forró szívemet!

Ó, vaj ha tudnátok gyülölni úgy,

Mit bűnmagul hagyott a gyáva múlt,

Melyből csak átok, szolgaság terem,

Eldobnátok borzadva, hirtelen!

.

Hogy tűrheted ilyen soká, hazám,

Mi szolgabélyeget visel magán?

Dús kerteid meddig tapossa még

E gyászmagyar, ez alkusz nemzedék?

Mikor jön már a megváltó vihar

Rontó, teremtő tenger lángival?

.

Üdvözlégy Március! Köszöntelek.

Emléked rázza fel a nemzetet!

Ha lángszavam lángban fogamzanék,

Gyönyör vón akkor s boldog büszkeség

Dalolnom eszmeharcot, hőstusát

S a szent szabadság égi himnuszát!





Életpályám · Táncsics Mihály · Könyv · Moly

Ady Endre:

Emlékezés Táncsics Mihályra

Emlékezés Táncsics Mihályra

Kend volt, Táncsics Mihály,

A mi kora lelkünk:

Attila ugarján,

Táblabírók földjén,

Szenvedő szerelmünk.

.

Kendet ostorozták,

Kutya se becsülte.

Mert kend senki se volt,

Mindenkiért hevült,

Paraszt-anya szülte.

.

Kendnek sok fájdalmát

Szivesen fájlaljuk

S e fájó országban

Kendnek ős szerepét

Szivesen vállaljuk.

.

Kend, bizony, elporladt,

De mink, akik élünk:

Vagyunk bizalommal,

Vagyunk új Táncsicsok

S miként kend, remélünk.

.

Kend új rendet akart:

Mindenkit szeretni.

Mi más rendre vágyunk:

Vagy igaz világ lesz,

Vagy nem lesz itt semmi.

.

Kendet azért mégis

Áldjuk, mint egy szentet.

Istenünk: az Eszme,

Haló porában is

Áldja-verje kendet.

Szabadkőműves béklyóban (3. kiadás) - Veresi könyvesbolt





Aki

a bátorság próbát

gyáván kerülő, illetve

azt gyáván rendre elbukó,

vagy a bizonyítási kényszer,

netán imponálási vágy miatt

esztelen hazardőr mutatványos,

aki nem kisebb dologgal, mint

az egyetlen életével játszik…





Annyira

letompítod

a veszélyérzéked,

hogy istenkísértésben élsz:

mint aki még keresi is a veszélyt…

Pl.: az extrém „sportok” preferálója.

Életeszméd lehet az „Élj veszélyesen!” –

vagy még az utcára se mersz kimenni,

hátha a fejedre esik a tetőről egy tégla?





Istent kísértve,

de gondviselésében bízva

a hazárdjátékra, pl. rulettre

alapozod a munka nélküli, és

amúgy is téged további nap-

lopáshoz segítő meggazdagodásod,

vagy csak a te és a családod elemi,

minden-napi megélhetését…





Önbeskatulyázó

Ő egy peches ember, aki

semmit nem bíznak a véletlenre –

A vajas kenyeret is direkt úgy ejti le,

hogy mindenki előtt bizonyítsa az igazát…

Az örökké képzelt beteg hipochonder,

akinek a sírfelirata a végleges cáfolata

az életképtelenségében kételkedőknek:

Na, ugye!





Ön-

beteljesítő jós

Tanult tehetetlenségét

a nagyon rosszul értelmezett

„büszkeségével” összepárosítva

igencsak megnehezíti magának,

sőt egyenesen lehetetlenné teszi,

hogy valaha is ki is kerülhessen

a halmozott és még halmozódó

úgynevezett hátrányos helyzetei

zártnak tűnő ördögi köréből…





Aki

egy kis botlás után

még a saját lelkében is

önmagát javíthatatlannak,

egy téves orvosi diagnózis,

illetve egy protokollos sokk után

magát menthetetlennek könyveli el,

és tehetetlenül sodródik a bűn

és a betegség lejtőjén…





Aki

ön- és

közveszélyes,

mert óvatlanul

nem tudatosítja:

az a motor, amin ül,

a civilizációs vívmány,

az egy kibiztosított fegyver:

elég egy óvatlan mozdulat,

és emberi életet olthat ki,

vagy maga lehet rokkant…

Vagy ezért nem is mer

felülni rá/autót vezetni,

mert az önhibáján kívül

bármikor embert ölhet….





Aki

nem tudja,

pont az tanítja:

például, hogy hogyan

vezessük a háztartásunkat.

Vagy a krónikus beteg orvos,

vagy a rosszul nősült/elvált,

és azóta ádáz nő/férfigyűlölő

házassági tanácsadó, párterapeuta stb.

Vagy a festőt/zenészt kioktató vak, süket…

Vagy a katolikus, cölibátusban élő pap

aki nem tapasztalja/tudja, az tanítja:

hiteltelen a szerelmi/szex tanácsadása…





Aki

a nappalait

azzal tölti ki,

hogy az éjszakai álmait

próbálja felidézni/megfejteni,

míg teljesen bele is zavarodik,

és még meg is bénítja magát,

mert vagy semmit, vagy épp

ellentétes dolgokat üzennek…





Akit

folyton csak

zavarnak az álmai,

(nem tudja kontrollálni…)

Aki a legszívesebben nem

is álmodna semmit, mert

pl. rossz lelkiismerete miatt fél,

hogy szörnyű rémálmai lesznek,

fél az álmok igazmondásától,

vagy amúgy is lemond arról,

hogy ebben a tudatállapotában

életmentő isteni üzenetet kapjon…





Aki

senkinek

nem árulja el

féltett/szégyellt titkait,

még legjobb barátjának sem,

csak vonaton a vadidegennek,

vagy mint Midasz, a mezőnek…

De ami azután úgyis/mégis kiderül,

és akkor már még fel is nagyítódik,

és jöhet a kínos mentegetőzés stb.,

amit a nyilvános gyónás megelőzött volna…





Aki

titkolt-

szégyellt

bűnei miatt

egyre zsarolhatóbb lesz,

amik így csak halmozódnak

és ki is alakul az ún. ördögi kör,

amíg mások fogják lerántani a leplet,

és kiültetni, kiállítani őt a nyilvános

szégyenpadra, pellengérre…





Aki

akár

az ellenségének

is szinte mindent,

és őszintén bevall,

de a jó barátja előtt

makacsul (el)hallgat,

mert vele sűrűn találkozik,

és kínosnak érzi gyengeségét

de jótanácsot mégis tőle vár el… „

Az Őszinteség ellen vét mindenki,

aki nem önmagát adja,vagy

nem adja magát oda egészen.

Ez az oka annak, hogy jó tanácsaink

hatástalanok maradnak vagy éppen

ellenkező hatást érnek el.”

(Karácsony Sándor)





Minden

az arcára van írva,

semmit nem tud rejteni,

vagy jól megtanult póker

arcot vágni, és úgy is marad,

és így érzelmei is elsorvadnak –

kifejezéstelen halotti maszk…





Aki

csömört kap

a túl sok, és

már nem is édes,

de nyeglén tüntető

nagy semmittevéstől:

majd a kényszermunka,

a munkaszolgálat lesz erre

a nem önkéntes „terápia”!?

De arra meg oly edzetlen,

és még bele is pusztulhat…





Aki

bolondul

megfogadja

és be is tartja:

ha ma nyer a csapat,

akkor zsákbamacska-nőt vesz el,

mert úgymond ő ura a szavának,

vagyis nem csinál a szájából segget…!?





Aki

nem

ismeretlen katonája,

és nem is hősi halottja

a lelki hadviselésnek,

a családi hidegháborúnak…

Ember embernek farkasa:

folyik a mindenki harca mindenki ellen,

amiben végül mindenki csak vesztes lehet…





Amikor

egy örökségi ügyben

az eddig látszólag békében

egymás mellett élő rokonok

majdnem mindent bevetnek

a többiek kiszorításáért, kifosztásáért…

Ha netán nyernek, akkor sincs áldás ezen,

de olykor már az elején veszítenek, mert

az örökhagyó előtt pont most lelepleződnek.

Erről is szólnak olyan régi jó magyar filmek,

mint a A pénz beszél, A kegyelmes úr rokona…

amelyekeben egy „nevető harmadik” lesz a befutó….





Aki

mint úgymond

a teremtés koronája

és a táplálkozási lánc végén álló –

még ő tanuljon növénytől/állattól?

Nem is figyeli, csodálja, tiszteli stb.

ezeket a társteremtményeket,

süllyed is vele a Föld-Titanic…





Ha

ő képes

csúzlit gyártani,

és élet-halál ura

a nála kisebbek és

gyengébbek felett,

akkor úri passzóból

miért is ne lődözné le

például a szelíd galambot?

Vagy szívtelenül-esztelenül

irtja az ún. káros élőlényeket…





Aki

soha

nem támaszt

eszmei kárigényt,

mert fel sem fogja: mi az?

(Nem vagyoni kár, sérelemdíj stb.)

De azon nagyon meglepődik, háborog,

ha rajta hajtják be a védett állat vagy

növény elpusztításáért kirótt büntetést,

hisz ő a teremtés koronája=élet-halál ura…





Aki

úgy tudja,

úgy gondolja,

hogy a kutyája

az ő magántulajdona,

akivel bármit megtehet,

mint pl. az állati bőrökből

készült cipőjével, kabátjával –

nincsenek jogaik, s neki kötelessége:

ehhez már senkinek semmi köze nincs…!?

Kedvére kényeztetheti vagy kínozhatja….





Aki

soha

senki és semmi

előtt nem hajt fejet,

még Isten előtt sem térdet,

mert magát kisistennek képzeli,

nincs benne teremtményi alázat,

és így veri be azt az ajtófélfába,

és üti ki ájultra saját magát…

És ez csak a jéghegy csúcsa:

ő majd nyilvánosan fog megalázódni,

mint a másokatt alázó Kevély Kereki,

akit móresre tanít a garabonciás diák…





Aki

gőgösen,

öntelten, önhitten

és mohón, telhetetlenül

magának akar minden sikert,

nem is fogad el közreműködést,

nem is kér segítséget, tanácsot stb.,

így ő senkinek nem köszönhet semmit,

mintha még a kereket is ő találta volna fel,

de így a várható kudarc is teljesen az övé lesz…





Aki

előre iszik

a medve bőrére –

az elbizakodottság

a várható kudarca fő oka,

pláne, ha pityókásan megy vadászni –

és így majd a medve falatozik belőle…

Vagy aki lustán csücsül a babérjain,

a tegnapi sikeréből akar ma megélni,

csak a papírformát küldi ki a pályára,

vagy egy rókáról több bőrt is lenyúzna…





Akinek

háborog a lelke,

ha ebül szerzett javait

tőle is tovább-lopják, rabolják…

Ő magának „megindokolta”, hogy

ezt ő miért teheti meg – de ha

őt lopják meg, rendőrért kiált…

És jó esetben még le is bukik

a vagyoneredet-vizsgálat során…

(B. Brecht: mi egy bankrablás

egy bankalapításhoz képest…)





Aki

csak akkor

becsül bármit is,

ha abból keveseknek lehet,

egy Csontváry kép/ritka bélyeg,

vagy ami eleve csak egyenlőtlenül

lehet elosztva: pénz, hírnév, hatalom stb.

Csak azzal nem törődik, hogy ő, mint egy-én

hogyan tudna „közhasznúan” boldog is lenni…





Akinek

a szerzett

és kapott címek,

rangok, kinevezések stb.

jelentik a pozitív visszajelzést,

hogy ő jó úton jár, ő jó pályán fut,

miközben esetleg csak házi zsarnoka,

rangkóros felesége nyomásának enged…





Aki

a kiközösítéstől,

egy kisebbségben, sőt

az átmeneti-tartósabb

egyedül-maradástól félve

hagyja, hogy lehúzza Őt

a közvélemyény zsarnoksága,

a szürke-szürkítő középszerűség…





A hipokrita,

aki nyíltan hódol az erény előtt,

de magában ezt csak a hülyék,

a birkák eszményképének tartja,

titokban viszont, magát okosnak tartva,

mert úgymond csak a hülye becsületes,

magát felülemelve az isteni törvényeken

rendeltetésellenesen rongálja a lelkét…





Álszent

kirakatpolitikus,

aki vizet prédikál, de bort iszik,

nyíltan kiáll a „melegek” jogaiért,

de otthon meg elveri leszbikus feleségét,

s azon nem töpreng, hogy ő mit mindent tett

ezért a fura „nemi orientáció változásért” …

(ez utóbbihoz lásd pl.: Egymásra nézve c. filmet)





Akinek

drágább rongy élete,

mint a haza becsülete:

vagyis aki életét mentve

csak egy erkölcsi nulla/hulla…

Anno a nemest, ha a hívásra

nem ment el, állt ki a csatába,

vagyon/fevesztés fenyegette…





Aki

miért akarna

saját és mások hibáiból,

mesékből, közmondásokból,

katartikus hatású műalkotásból

okulva, szellemi erőfeszítéseket

téve napról napra bölcsebb lenni –

Jézus, vagy a gurud majd segít, ha baj van,

elég, ha ő kell időben majd hozzájuk fordul…!?





Dr.Kelemen Kornél: A sajtószabadság és a magyar sajtóreform | könyv |  bookline

Babits Mihály:

Petőfi Koszorúi

„Avagy virág vagy te hazám ifjúsága”

Hol a szem, szemével farkasszemet nézni?

Ki meri meglátni, ki meri idézni

az igazi arcát?

Ünnepe vak ünnep, s e mái napoknak

Szűk folyosóin a szavak úgy lobognak,

mint az olcsó gyertyák.

.

Szabadság csillaga volt hajdan a magyar,

de ma már maga sem tudja hogy mit akar:

talány zaja, csöndje

és úgy támolyog az idők sikátorán,

mint átvezetett rab a fogház udvarán

börtönből börtönbe.

.

Ki ünnepli ŐT ma, mikor a vágy, a gond

messze az Övétől, mint sastól a vakond

avagy gyáván bújik,

s a bilincses ajak rab szavakat hadar?

Csak a vak Megszokás, a süket Hivatal

hozza koszorúit.

.

Óh vannak, koszorúk, keményebbek, mint a

deszkák, súlyosabbak, mint hantjai kint a

hideg temetőnek!…

Kelj, magyar ifjúság, tépd le a virágot,

melyet eszméinek ellensége rádob

emlékére – kőnek!

.

Kelj, magyar ifjúság, légy te virág magad!

Nem drótos fűzérbe görbítve – légy szabad

virág szabad földön!

hogy árván maradva megrablott birtokán

mondhassa a magyar: „Kicsi az én szobám,

kicsi, de nem börtön!”

.

Avagy virág vagy te?… légy virág, légy vigasz!

Legyen lelked szabad, legyen hangod igaz

az Ő ünnepségén:

Koporsó tömlöcét akit elkerülte,

most hazug koszorúk láncait ne tűrje

eleven emlékén!

Julien Benda: Az írástudók árulása (Babits Mihály tanulmányával, Rónai  Mihály András fordításában és bevezetőjével) | könyv | bookline





Utassy József

Zúg Március

Én szemfedőlapod lerántom:

Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!

Zúg Március, záporos fény ver,

Suhog a zászlós tűz a vérben.

Hüvelyét veszti, brong a kardlap:

Úgy kelj föl, mint forradalmad!

Szedd össze csontjaid, barátom:

Lopnak a bőség kosarából,

A jognak asztalánál lopnak,

Népek nevében! S te halott vagy?!

Holnap a szellem napvilágát

Roppantják ránk a kétszer gyávák.

Talpra Petőfi! Sírodat rázom:

Szólj még egyszer a Szabadságról!





Bari Károly

SZABADSÁG

Szabadság, vasra-vert ígéret,

szemünk láttára hervadsz

a rozsdát-vétkező láncok közt,

s azt merik mondani, sziveinket éled:

hogy szabadok vagyunk, azt merik mondani,

árva, némaságtól-szenesedő torku

madarak előtt: előttünk, akik ismerjük sóhajait

a börtönt-próbáló eszmék tüzein tisztuló létnek,

ismerjük kiskorunktól a faluvégeken üldögélő

virág-szakállas öregemberek: a temetők meséit

e hamuban-járkáló országot béklyóba-nyomoritó

foglárról, tudjuk: rácsokká fonodnak a rosszul formált

szavak, s fogaink gyöngy-sövényeit

a kulcsok vitézei kirugdalják, ha rosszul szólunk,

sáros cipőink alatt nyöszörög a harmat, nincs vége

az utnak: nincs vége a bajnak, s a várt, nagy

szabadságról csak bérencek papolnak,

sziveink piros cseppkőbarlangjaiban

gumibotok suhogásán osztozkodó álmok

nyögése visszhangzik, de szemeinkben

alázatot nem tenyészt a kin, állunk

meztelenül, fal felé fordulva, ágyékszőrünket

locsbolja a bordáink csont-zsilipein

átlihegő vér, szemben a kőfalon

fehér krétairás: életet veszt, ki szabadságért sir.

Budapest, 1972. március 15.





Farkas Gyöngyi: Márciusi ifjak a Kádár-korban | könyv | bookline

pppppppppp

Csorba Géza: Arany Trombita (Tankönyvkiadó, 1984) - antikvarium.hu

Csak az ember lehet

teljes, boldog életű helyett

egy ön- (és társ) sorsrontó,

a végsőkig boldogtalan lény…

.

Vagy rontasz, vagy építesz – csak rajtad múlik… 

Vagy a jó vagy a rossz Istent imádod: válasszál…

Legalább ne árts, se önmagadnak, se másoknak…

Ki mennyit használhat, legalább annyi kárt tehet – sőt:

hisz házad gyerek/bolond is felgyújthatja, de felépíteni…?

.

Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

.

A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

.

Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők – és

végül, – de talán mégsem utolsósorban? – a rejtett hatalmak….

.

Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

-hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.

.

Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

.

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

.

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

.

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

.

Magadon nevetsz/szörnyülködsz: a mese nem másról, de pont

terólad szól – ismerj magadra és itt és most változtass életeden!

Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,

átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,

és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

ppppppppppppppppppppppppppp

Könyv: Nagy Zoltán: Nemzeti mítosz születik - Március 15-i ünnepségek  Somogyban a kiegyezés után

Rendszerváltó archívum 2. évf. 2. sz. (2017. június)

Nagy Csaba: A magyarországi szamizdat egy évtizedének bibliográfiája  (Budapesti Szeszipari Vállalat, 1990) - antikvarium.hu