kb. 24 perc olvasás
Eugéniusz:
A boldog(talan) ember – V.
Életminőség-vizsgálódó tükrök
A bölcs és/vagy a balga ember
ppppppppppppp
Táltos paripa vagy állatorvosi ló
Istengyermek-ördögcimbora/sátánfajzat
Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok
Ön/társ-sorsjavító vagy rontó típuspéldatár
ppppppppppppppppp
.jpg)
Talált, kapott, szerzett/vesztett életkincstár
Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok
Szándékok-következmények ill. okok-okozatok
(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)
ppppppppppppppppppp
Amade László
A szép fényes katonának arany, gyöngy élete…*
A szép fényes katonának
Arany, gyöngy élete,
Csillog, villog mindenfelől
Jó vitéz fegyvere;
Szép élet!
Víg élet!
Soha jobb nem lehet!
Hopp hát jöjjön katonának
Illyent ki szeret! – Szép élet sat.
Az zöld mezőn megpuskázik,
Nyer az ellenségtül,
Az kvártélyban mulatozik,
Nyér az menyecskéktül.
Szép élet! sat.
Szikrát üt az paripája,
Nagy városon nézik,
Hogy jó lovas és vitéz is
Mindenütt dicsérik.
Szép élet! sat.
Mind ország mind az hazája
Félnek és szeretik,
Az szép dámák és leányok
Sokszor ágyát vetik.
Szép élet! sat.
Kótyavegye az vásárja,
Nincsen ottan kalmár,
Fele árán mindent megvesz,
Valahol maga jár.
Szép élet! sat.
Közemberbül káplárt, hadnagy’,
Kapitányt is tészen,
Obesterség, generálság
Várja ottan készen.
Szép élet! sat.
Kockáz, kártyáz sátor alatt
Pipa a szájában,
Markotányos háta megett
Nem szolgál héában.
Szép élet! sat.
Ha jön order, frissen nyergel,
Elmegy az portára,
Fölbiztatja maga társát,
Jól megjön az ára.
Szép élet! sat.
Minden nemzet ohajt sohajt
A fajában kapni,
Vajas kalács pogácsával
Tarsolyát megrakni.
Szép élet! sat.
Mint tüz meggyúlt pipájában:
Úgy ég a szerelme,
Ellenségen és sziveken
Vagyon győzedelme.
Szép élet! sat.
Megjön pályafutásábul,
Itt letelepedik,
Jószágot vesz, kölcsön pénzt ád,
Avagy kereskedik.
Szép élet! sat.
Nem parancsol ott vicispány,
Sem a szolgabiró,
Robotára senkit nem hajt
Ispány vagy tiszttartó.
Szép élet! sat.
Prókátor függ az oldalán,
Szerencse birája,
Böcsület az törvényszékje,
Nincs apellátája.
Szép élet! sat.
Kényén-kedvén házasodik,
Nem fizet az papnak;
Nem hí senkit bizonyságnak,
Mert fia ő Mársnak.
Szép élet! sat.
Menjünk azért seregesen,
Tartsuk meg hazánkot,
Vérrel bérrel oltalmazzuk
Szent, szent koronánkot.
Szép élet! sat.
Itthon rajtunk eret vágnak,
Kiontjuk vérünket,
Nincs böcsület, fizetnünk köll,
Érezzük sebünket;
Rossz élet!
Gaz élet!
Gazabb ennél nem lehet!
Hopp hát jöjjön katonának sat.
Ne gondoljunk az sirással
Sem az pityergéssel,
Üljünk lóra, masérozzunk
Az több vitézekkel.
Szép élet! sat.
Isten hozzád apám, anyám!
Én édes szerelmem!
Húgom! bátyám! sógor! komám!
Avagy jertek velem!
Szép élet!
Víg élet!
Soha jobb nem lehet!
Hopp hát jöjjön katonának,
Illyent ki szeret.
Faludi Ferenc: A PIPÁRUL
OLASZ SONETTO FORMÁRA
1. Hiv társam, dohányos börbönczém,
Te tisztitod fejemet,
Szép pipám, égő kis kemenczém,
Te enyhited mellyemet.
.
2. Füstecskéd kereng, forog, játszik,
És megvallom, vigasztal,
De alig tünik s már nem látszik,
Azért engem meg is csal.
.
3. Sőtt nem csall, leczkét ád elmémnek,
Mert igy lész vége életemnek,
Élő ember, gondold meg:
.
4. Mint a füst oszlik hirtelenül,
Ugy magad is, fontold meg,
Elcseppensz egykor véletlenül!
Arany János:
A HÁROM-PIPA UTCA
Kisfaludy egy pipáról
Monda elmés pipadalt:
Illő, hogy e „három pipa”
Nyujtson érte diadalt.
Éljen hát az ő utcája!
S a magyarnak „nagy pipája”
(Mint a régi példa jár),
Legyen egyszer tömve már!
(1861 febr.)
Késő bánat
Csak túl későn,
netán csak halálod óráján,
„esik le a tantusz”, döbbensz rá:
ez idáig buzgón élted másnak az életét!
Csak másoknak a gyenge utánzata voltál,
mechanikusan kopíroztad az ún. példaképedet…
Mint aki legfeljebb csak epigonnak, dublőrnek jó
Él
Magyar
közmondások
Az él soká, a ki jól él.
A ki jól él, királyt sem fél.
A ki tud élni, tud az valamit.
Ki nem akar élni, akassza fel magát.
Annyit él az ember, mennyit örömmel él.
Jeget eszik, vizet iszik, mégis alig élhet.
Éljünk mi ketten, kurvanyja a harmadiknak.
Meghalt
még mielőtt:
igazán élhetett volna,
igazán szerelmes lett volna,
épített volna egy családi házat,
teremtett volna egy békés otthont,
felnevelt volna fákat, gyerekeket,
tett volna egy téglát a köz épületébe,
írt volna legalább egy jó könyvet,
megismerte-szerette volna magát,
megtalálta volna az isteni hivatását,
elvégezte volna dolgát, küldetését…
stb. stb. stb. – pedig 100 évig „élt”…
Félszívvel
mész a templomba
és a hangversenyre, a színházba,
és csodálkozol, hogy nem történik veled semmi,
semmi izgalmas önismereti szellemi kaland,
0semmi pokoljárás, katarzis, megtisztulás,
purgatórium és mennybeszállás…
Lehetetlen-
lehetséges
1.
kimerni a tengert,
elhordani a hegyet,
tízmillió embernek
egyenként elmesélni
egy tanulságos történetet
2.
vagy egy könyvet megírni,
azt elvileg mindenki kezébe adni,
és így még jóval a halálod után,
még tízezer év múlva is lehet
értő, élvező és hálás olvasód…!
Életképtelen
Te nem tudsz képet mutatni, színészkedni –
Se játékból, se tréfából, se vészhelyzetben…
Te nem tudsz olykor rosszhoz is jó képet vágni?
Te még a halálos ellenségednek sem tudsz hazudni?
(és – sajnos – mivel erre még büszke is, így is maradsz)
Igazmondás
A szabály és a kivétel,
ami próbálja, erősíti a szabályt
Tényleg mindig igazat kell mondani?
Akkor is, ha tréfálsz, ugratsz valakit?
Akor is ha éppen pont pókert játszotok?
Akkor is, ha ezzel elárulsz, beköpsz valakit?
Akkor is, ha az ellenséged faggat, netán vallat?
Akkor is, ha ezzel elrontasz egy meglepetés szervezést?
Akkor is, ha ez az őszinteség szalonképes szadizmus?
Akkor is, ha a kegyes hazugság a kérdező javára válna?
Őszinte
Ő csak szinte őszinte,
de mégsem az, csak úgy tesz,
miközben a lényeget elhallgatja…
„Az Őszinteség ellen vét mindenki,
aki nem önmagát adja, vagy
nem adja magát oda egészen.
Ez az oka annak, hogy jó tanácsaink
hatástalanok maradnak vagy éppen
ellenkező hatást érnek el.”
(Karácsony Sándor: Ocsúdó magyarság)
Jótanács
Életed nagy döntései,
például házasságkötés,
vagy pályaválasztás előtt,
nem a téged régóta ismerő
és szerető társakhoz fordulsz,
hanem azokhoz az általad fizetett jósokhoz,
akik megérzik, hogy te mit szeretnél hallani –
súlyos pénzeket fizetsz olyan dodonai jóslatért,
ami így is és úgy is, ellenkezőleg is érthető,
ami „nesze semmi, fogd meg jól” – vagy
éppen a hamis vágyaidnak adnak tápot…
Ágy-
vető és arató
Haraggal szívedben, vagy
rossz lelkiismerettel „nyugszol le”:
nyugtalanul alszol, rosszat álmodsz
és reggel már ingerülten ébredsz fel –
a rossz kezdés már fél kudarcot jósol…
(Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát…)
Heroikus
pótcselekvő 1.
A hátad mögött volt a Jóisten
s te megkerülted érte az egész Földet?
Bejártál egy épp felkapott zarándokutat…
És mire visszatértél, már távolabb került,
mert közben sok kötelességet mulasztottál,
úgy mással, mint magaddal szemben…
Heroikus pótcselekvés 2.
Nem inkább komikus, mint tragikus,
vagy mondjuk úgy, hogy tragikomikus.
Melletted, karnyújtásnyira él a hozzád illő.
de te az elérhetetlen, a nem neked való
társ után vágyódsz, s tékozlod drága időd,
és hozol hiábavaló fölös és káros áldozatokat…
Middle life crisis
Aki életútja felén egy nagy sötét erdőbe jutott,
mivel az igaz utat elveszítette, tévesztette, nem leli,
És izgatottan és igazán már nem is keresi – vagy mégis?
Azután vagy túl nagyot robbant, otthagyva otthonát stb.,
mindent megbolygatva nyílt vizen építené ás életehajóját,
vagy marad a régi kerékvágásban/szürke taposómalomban
Alább adó
Elég neked az, hogy
a nagy átlagnál jobb vagy?
Ahhoz képest egész jó vagy…
…például focikapusnak
mondjuk a korodhoz stb. képest.
De a szakmádban, hivatásodban
jól már nem védekezhetsz ezzel…!
Ott a mindenséggel kell mérni magad!
Magas mérce
„Tégy oly célt fel,
Amelyre soha senki nem ért.
Mert szép dolog a középszerű
Tudós emberekkel elérkezni,
De szebb még a legtudósbakkal
Egyarányú messze hagyíttani,
A legszebb penig mindeneket fellyülhaladni,
És a nagy hegynek oly részében állani,
Ahová soha senki maga erejétől nem hághatott,
S talán soha nem is hág.”
Apáczai Csere János
Önhitt
Taníthatatlan – nevelhetetlen
Magad mindenkinél különbnek gondolod
Így elesel attól a lehetőségtől, hogy tanulj
Hiszen így meg sem látod azt, amiben más jobb,
pl. okosabb, műveltebb, jellemesebb, bölcsebb…
Ha ő egy self made man, akkor nincs szüksége
a Gondviselő külső segítségére, kegyelmére se…
(Ennyiben rosszul értelmezte Robinzon történetét)
Lutri
Egyfelől annyira hisz a szerencsében,
hogy képes vagyonát a lottóra stb. költeni,
másfelől meg egyáltalán nem akarja észrevenni,
hogy milyen szerepet játszott a szerencse abban,
hogy még él, van munkája, van háza stb. –
elfojtani próbálja azt a nagyon kínos gondolatot,
hogy mindez akár egy pillanat alatt odalehet…
Csapdahelyzet
Ócsó mán a pásztor,
Nincsen becsületi!
A nagy gazdák előtt
Mind huncut a nevi.
.
Ha valamije van
Azt mondják, hogy lopta,
Ha semmije sincsen,
Hogy elkorhelkodta.
.
Hát a szegény pásztor,
Hogyne szomorkodna:
Kicsinke a kenyér,
Kevés a szalonna.
Szegény emberek
Közmondások
1. a sok ígéret nem teszi gazdaggá szegényt
2. a szegény, ha kevély, az ördög is neveti
3. a szegény húsvét napján is fekete vasárnapot ül
4. a szegényt mindenki kerüli
5. bőrét is lehúznák a szegénynek
6. eleget élt a szegény, ha korán meghalt
7. falatját a szegény nyállal ereszti fel
8. szegény ember vízzel főz
9. olcsó húsnak híg a leve
10. gazdag hízik, szegény fázik
11. bús, mint télen a szegény
12. a szegényt a kutya is megugatja
13. ha szegény vagy, ne táncolj
14. jaj az olyan szegénynek, aki gazdagot vesz el
15. ki szegénybe bízik, nádra támaszkodik
16. kinek szegény sorsa, eleven megholt az
17. könnyebb a szegényt kicsúfolni mint felruházni
18. mindig valami bibéje van a szegény embernek
19. ne bántsd a szegényt, szúrd ki a szemét
20. nehéz a szegénynek tisztre hágni
21. nehéz a szegény legénynek becsület kapni
22. nincs nagyobb bolond, mint a szegény
23. nincs rosszabb a szegény zsidónál
24. senki sem barátja a szegénynek
25. szegény ember étele helyett is aluszik
26. szegény embernek szerencséje is szegény
27. szegény fog madarat, de a gazdag eszi meg
28. szegény mindenütt láb alatt van
29. szegény sors az, amelynek nincs irigye
30. szegény ajándéka drága
31. szegénynek szegény a barátja
32. szegény embert az ág is húzza
33. végy el engem te szegény, ketten leszünk szegények
34. sántaságot, szegénységet senki el nem tagadhat
35. sok bűn oka a szegénység
36. szegénység és öregség két nagy teher
Képzelőerő
szerencsés dolog,
ha egy ideig megtapasztalhatod,
milyen a koldusélet s milyen a királyfiság,
az egyiktől nem fogsz már annyira rettegni,
a másik után pedig nem fogsz úgy epekedni –
koldus bárki önként is lehet, kíváncsiságból stb.
de a felső tízezer meglehetősen exkluzív klub:
itt csak a képzelőerő, illetve a film/regény segít,
hogy ne áltasd magad akár életfogytiglan is:
boldog lennék, ha én is közibük tartozhatnék…
Ha túl gazdag vagy
Ahol a kincsed, ott a szíved
Minden ajtót zársz (többszörösen)
Otthonodból börtönt, erődöt alakítasz
Rettegsz, mikor lopnak meg/rabolnak ki
Rengeteg, temérdek veszítenivalód van
Tudják, hogy téged érdemes zsarolni is
Minden új reklám egyben egy új kísértés
Állandóan titkolózol: mid van és az miből
El is szótlanodsz, nehogy elszóld magad
A gondolataid mindig a tőzsdén stb. járnak
Gyanú: téged csak a pénzedért szeretnek…?
Lehet neked igaz szerelmed és barátod?
Stb.
Helycsere
Irigykedsz a
beteg testvéredre,
hogy most kényeztetik,
hogy most kívánságait lesik,
és a legszívesebben rögtön
helyet is cserélnél vele –
ha viszont ő meg is hal,
de nagyon boldog vagy,
hogy most nem teljesült
a kívánságod…
Szabadsajtó
Előbb a jólétért
önként lemondasz
a szabadságjogaidról,
pl. szabad szólás/sajtó,
így utóbb a szociálisakat
már túl könnyen elvehetik,
mert már nem tudsz ellene
szót emelni, tiltakozni,
hatékonyan ellenállni…
Szájtépés
Te még az ostromállapotban is
mindent újra és újra megvitatnál,
nem fogod fel, mi a vészhelyzet,
mikor jogos szükségállapotot hirdetni:
az égő házban emberek maradtak,
te vitatod, nem járt-e le munkaidőd…
Időzített bomba
Az önvédtelen jámbor
Kóstolgatnak és te minden
sértést, alázást, bántást lenyelsz,
sőt odatartod még a másik orcádat is –
a végén a csikket arcodon nyomják el,
s akkor szégyenedben fejbe lövöd magad,
vagy annyira betelik a jó nagy poharad,
hogy akár még embert is ölsz, gyilkolsz…
Radír – „tiszta lap”
A múltat – úgymond – végképp eltörlő
Mindent a nulláról, teljesen újrakezdő
Aki előttünk élet, az mind hülye lehetett,
Ami korábban történt, az maga volt a pokol
(„csak” a legrosszabb hagyományokkal tesz kivételt,
azokat nagyonis életben tartja, sőt: meg is erősíti stb.)
Büszke-gőgös
Még kijavítható hibát csinálsz,
de mert röstellsz segítséget kérni,
ezért vagy tétlenül sült galambot vársz,
valami deus ex machina égi segítséget,
vagy pánikreakcióddal, kapkodásoddal,
a „korrekcióddal” sokkal nagyobb bajt okozol,
így lassan/gyorsan, de biztosan rohansz
a jóvátehetetlenbe, a katasztrófába…
Színt vallás
Kibújik a szög a zsákból
Elválik az ocsú a búzától
Kimutatja a foga fehérjét
Kiugrasztjuk a nyulat a bokorból
Lemeztelenedik a valóság(ra)
Elszólja magát (freudi elszólás)
Lelepleződik az álruhás képmutató
Ami összetartozik, az összenő
Megtalálja a zsák a foltját…
Lagymatag
Istenkereső
„A tanítvány mindennap
Ugyanazt a kérdést tette fel:
– Hogyan találom meg az Istent?
S minden egyes alkalommal
Ugyanazt a misztikus választ kapta.
– Vágyakozással.
– Dehát én teljes szívemből vágyom erre.
Akkor miért nem találom meg őt?
Egyik nap a Mester együtt fürdött
a folyóban ezzel a tanítvánnyal.
A víz alá nyomta a fejét,
a szerencsétlen persze
elkeseredetten kapálózott,
hogy kiszabaduljon.
Következő nap
a Mester kezdte el a beszélgetést.
– Miért küzdöttél annyira,
amikor a víz alatt tartottalak?
– Mert levegőért kapkodtam.
– Majd, ha megkapod a kegyelmet,
hogy úgy kapkodj Isten után,
mint a levegő után, akkor megtalálod őt.”
Anthony de Mello
Kölcsey Ferenc
PIPADAL
Kürtét vadász zendíti meg,
Fellázad minden út;
Reng bérc és völgy és rengeteg,
Az őz riadva fut.
Én védtelent nem üldöznék;
Szelíd vagyok, s ha számban ég
Kék füsttel a pipa,
Tőlem, kis őz, pihensz mindég
Ernyőd sátoriba.
.
Mért lángol a busúlt vitéz?
Harcot nem szeretek.
Ott vér miatt pirúl a kéz,
Dúlván mint fergeteg.
Düh gyúljon ádáz lelkeken;
De nékem égjen csöndesen
Kék füsttel a pipa;
Mást hordhat véres telkeken
Tajtékzó paripa.
.
Viraszt a bölcs, gondol sokat,
S itt, s ott, s mindenfelé,
Eget, földet míg hányogat,
Csak a hibát lelé.
Jámbor, miért epedsz mindég?
Jőj, gyújts reá; ha vígan ég
Kék füsttel a pipa,
Derűl előtted föld és ég,
S nem lesz sehol hiba.
.
S te kit gyötör vad szerelem,
Szenvedsz igád alatt,
S gyötrelmeden kél gyötrelem,
Forrván baloldalad,
Vidúlj! örök bú nem tenyész;
Im így tanít s enyhítni kész
Kék füsttel a pipa.
Kín s kény, miként füst kél s enyész,
Más lép nyomaiba.
.
Sovárg, eped, szaguld, csapong
Az ember untalan,
Bár kedv és szándék, tett és gond
Lesűlyed nyomtalan.
Sok jót, dicsőt föld gyomra zár;
Leomla sok királyi vár,
S kék füsttel a pipa
Bolyongó vándor ajkán már
Ott ég romaiba.
Pest, 1826. november
Petőfi Sándor
SZERELEM- ÉS PIPADAL
Szeretlek én téged, pipám!
És a dohányt, mely benned ég;
Hogy is ne? füstöd fellege,
Miként galambom szeme, kék.
.
Szeretem én galambomat,
Miként szeretem a dohányt;
Hogy is ne? pipa és leány
Érettem égnek egyaránt.
.
S miként a lyányszem s mint a füst,
Nem kék-e a menny födele?
S miként ezek, a mennyfödél
– Csillagtüzben – nem lángol-e?
.
Hasonmásául alkotá
Az ég e kettőt énnekem,
Hogy látva őket lássam azt,
Kitől boldogságom nyerem.
Pest, 1844. április
GYERTYÁM HOMÁLYOSAN LOBOG…
Gyertyám homályosan lobog…
Magam vagyok…
Sétálok föl s alá szobámban…
Szájamban füstölő pipám van…
Multam jelenési lengenek körűlem…
Sétálok, sétálok, s szemlélem
A füst árnyékát a falon,
És a barátságról gondolkodom.
EGY TELEM DEBRECENBEN
Hej, Debrecen,
Ha rád emlékezem!…
Sokat szenvedtem én tebenned,
És mindamellett
Oly jól esik nekem,
Ha rád emlékezem. –
.
Pápista nem vagyok.
És mégis voltak böjtjeim, pedig nagyok.
Jó, hogy az embernek csontfoga van,
Ezt bölcsen rendelék az istenek,
Mert hogyha vas lett volna a fogam,
A rozsda ette volna meg.
.
Aztán a télnek kellő közepében
Kifogya szépen
A fűtőszalmám,
S hideg szobában alvám.
Ha fölvevém kopott gubám,
Elmondhatám,
Mint a cigány, ki a hálóból néze ki:
„Juj, be hideg van odaki’!”
.
S az volt derék,
Ha verselék!
Ujjam megdermedt a hidegben,
És ekkor mire vetemedtem?
Hát mit tehettem egyebet?
Égő pipám
Szorítgatám,
Míg a fagy végre engedett.
.
Ez ínségben csak az vigasztala,
Hogy ennél már nagyobb inségem is vala.
Pest, 1844. július – augusztus
Sántaság
Aggszó, de igaz, hogy
betegséget, sántaságot,
szegénységet senki el nem tagadhat.
Hazug embert hamarabb utolérik,
mint a sánta kutyát…
Nagy erkölcs után sántít az irigység.
Mind a kétfelé sántít. (Szegény.)
Nem mindenkor igaz,
hogy sántít a sereghajtó.
Kétfelé sántikál. (Rosszban.)
Oda vertek neki,
a hol meg nem sántul. (Farára.)
Egy szeg miatt sántul meg a ló.
Sánta
A téged
nagyon zavaró
szinte megszokhatatlan
testi hibád után kapsz gúnynevet,
s utána boldog-boldogtalan így hív…
Talán csak akkor kezded értékelni,
hogy te csak sánta vagy, amikor
először látsz láb nélküli embert…
Névadó
Bac Ilus – Bekre Pál – Beviz Elek – Budipa Piroska – Cicz Imre
Csecs Emőke – Dil Emma – Eszte Lenke – Fejet Lenke – Feles Elek
Füty Imre – Hü Jenő – Kandisz Nóra – Kispál Inka – Körm Ödön
Nyomo Réka – Pár Zoltán – Para Zita – Pofá Zoltán – Pop Simon
Szalmon Ella – Vak Cina – Vég Béla – Zsíros B. Ödön stb. stb.
Név
A névadás jelentősége
Keresztnév vagy utónév…!?
Védőszellem – védőszent választása
Mit is ünnepelhetünk a nevünk napján?
Jenő/Eugéniusz – Nomen est ómen
A neved, mint jó-rossz előrejelzés
A neved, mint gyerekgúny tárgya
A gyerek J. Attila átnevezése: Pista
A neved, mint hitelesítő védjegyed
Felnőtt névadás: indián/Sólyomszem
A tiszta és a bemocskolt név
Felvett név, művésznév, szerzetesnév
Királyi vagy pápai keresztnév
Gúnynév, becenév, ragadványnév
Ha egyedi neve helyett számot kap
Álnév és névtelenség, anonimitás
Névtelenségbe burkolózva ártani
Más nevével visszaélni…
Stb. stb.
Érdemtelen
Arra büszke, amit örökölt
Arra vág fel, ami születési adottsága
Azzal dicsekszik, amit mástól kapott
Ami még ezeknél is rosszabb eset:
aki még idegen tollakkal ékeskedik
Szem –
lélektükör
Zavaró, ha egy idegen
elkapja a tekinteted, fixíroz,
„stíröl”, a szemedbe nézne
mintha a lelkedben akarna turkálni?
De ha nem tudsz szemkontaktust létesíteni,
mert például sötét van, vagy a Másik elbújt,
vagy csak telefonon beszélgettek,
vagy pedig állandóan félrenéz,
vagy „napszemüveget” visel,
mert nem mer szemedbe,
nem mer szembe nézni…
„Farkas!”
Aki unalmában,
játékból riogat, lármázik,
azt már nem veszik komolyan,
s pont akkor nem jönnek segítségére,
amikor a helyzet már tényleg vészesre fordul…
Bedőlés
Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér…
Igen, igen – de amikor oly régen vágytál
annyi lerobbant vadkeleti tragacs után –
egy teljesen új, szép és takarékos autóra!
Ami imponáló státusz szimbólumnak is jó…
És már önerő sem kell, casco sem kell stb. –
elborul az agyad, bedőlsz a reklámnak,
majd bedől a hiteled: se pénz, se autó…
Hitel-
károsult
Te pont akkor
hiányoztál az iskolában
amikor a többiek a kamatos
kamatszámítást tanulgatták…
(amúgy is tovább nyújtózkodtál,
mint ameddig a te takaród ér…!?)
Fortunatus/Szerencsés Imre értette ezt,
ő tudta Mohács előtt kiüríteni a kincstárt…
Pénzgazda
A legtöbb ember
a párnájában fiaztatja spórolt pénzét,
sajnálja használni, magára elkölteni,
vagy házát újítani, vállalkozást bővíteni,
s fél a barátjának kölcsönadva kockázni,
vagy éppen az ellenkező végletbe esik,
és pont hazárdjátékra pazarolja, vagy
kecsegtető pilótajátékokba fekteti…
(helyezi örök nyugalomra)
Frusztrált
Ha egy váratlan kudarc ér,
rosszul mérted fel képeségedet,
akkor olyan alacsonyra teszed a lécét,
hogy azt biztosan bármikor átugorhassad…
Így „sikered” lesz, „csak” magadat értékeled le…
Vagy pedig pont ellenkezőleg: még magasabbra…!?
A borítékolható kudarc maradék önbizalmad is elveszi,
és egy agresszív, kötekedő stb. lénnyé varázsolhat át..
Protezsált
Ha felgördül a függöny,
véget ér minden protekció,
s jön a felsülés, a leégés, a blama
a közönség, az ezerfejű cézár előtt…
(leéghet szégyenedben az arcodról a bőr…)
A téves pályán futtatva drága idődet pazaroltad,
mert nem a te hivatásod kerested, gyakoroltad…
Számadás
a talentumról
Hát nem égbekiáltó
szörnyű igazságtalanság,
hogy egyikünk egy,
másikunk két, vagy
több talentumot kapott?
Csak az lehet boldog,
aki legalább kettővel indul?
De mennyivel könnyebb
az egyet megduplázni?
Mily könnyen lehet
a nagy tehetség áldásából átok?
És Jézus példa-beszéde szerint,
mindenkitől csak azt kérik számon,
hogy ő hogyan gazdálkodott
a rábízott talentummal!
Elásta vagy megforgatta…
Akinek többje volt/van,
az többre is kötelezett –
noblesse oblige…!
Kevés elég
Sőt az a kevés
olykor már túl sok is
Elég egy csepp méreg az ételedbe,
hogy akár végzetes kimenetelű legyen
Elég egy pillanat kihagyás az autópályán
a tragikus balesethez, családod vesztéhez
Elég egy részeg éjszaka, egy „félrelépés”,
hogy tönkre tegyed a jó házasságodat?!
És még a nyakadba szakad az anyjával
együtt egy nem kívánt zabigyerek is…
Halmozódás
Sok kicsi sokra megy
– sok lúd disznót győz:
Ha minden törpe rátámad a szundikáló Gulliverre…
Ha minden honfitársadtól csak évi 1 forintot kapnál…
Ha minden nap csak egy oldalt írsz meg a művedből…
Ha mindenki egyetlen párt jelöltjére adja le a voksát…
Ha minden nap csak egy eltűnt ismerősöd hívod fel…
Stb. stb.
Arányérzék
Sokat akar a szarka,
de nem bírja a farka –
Avagy: a kevesebb több lenne!
Mint amikor a túl sok kinccsel
megrakott hajó elsüllyed,
Mint amikor a mohó, nyerés helyett
még azt is elveszíti, amije már volt…
Mint amikor két nőnek udvarolsz,
és a két szék közt pad alá esel…
Mint amikor túlvállalod magad,
és így egyik dolgod sem végzed jól
Tartuffe
Még jó, hogy
az ifjú meglátta:
a király meztelen,
és hogy az anya is
egyre inkább a szívével tudott látni:
sikerült a családfő előtt csapdába csalni
és leleplezni az álszent gonosz szélhámost,
akit pedig kedves vendégként fogadtak/tartottak,
de aki „hálából” szétbomlasztva a szent családi békét
kis híján kitúrta őket otthonukból és vagyonukból stb.!
Szellemirtók
Tartuffe család-
ellenessége nem látható:
a sci-fi filmek szellemirtói
nem tudnák ezt levadászni…
De sokkal valóságosabb
és hathatósabb, mint pocakja:
Egy nagy földrengés sem tudna
akkora elemi csapást mérni, mint ő,
aki összeugrasztja a családtagokat,
a házaspárt – elcsábítaná a feleséget
De azért a család javát is akarja:
ki is semmizné őket…
Leköteleződés
Szabadnak gondolod magad,
hogy bárkitől bármilyen ajándékot elfogadj,
pedig minden egyes eset szabadságod kurtítja,
kiváltképp, ha ez egyoldalú, vesztegető adomány…
(vagy mintha aláírnál egy üres papírt, kötelezvényt:
egyszer majd kérhet tőled valamit az állam/maffia…
Trójai faló
Nem gyanakodtál,
nem óvakodtál a görögök ajándékára,
és magad vitted be a védett váradba/házadba
az ellenséges katonákat/szellemi műveket stb.
vagy invitáltad és marasztaltad az időrablókat,
vagy a lélek/családromboló Tartuff-öt, at álszentet…
Boldog
tudatlanság
Milyen jól működött
az őstehetségű hályogkovács,
míg el nem magyarázták neki,
hogy milyen hihetetlenül
bonyolult szerv az emberi szem…
és hogy egy kis melléfogás
milyen nagy károkat okozhat…
(volt persze ebben a „felvilágosításban”
egy jó nagy adag irigység, kenyérféltés stb. is…)
Felvilágosítás
Kisgyerekedet
obszcén módon
disznó viccekkel,
pornó filmekkel stb.
szex’ „felvilágosítva”
meg is botránkoztatsz,
jóval nyolc napon túl
gyógyuló lelki sebet okozva!
Vagy az álkeresztény, prűd
családi légkörben tabu a téma,
s a nemi életet, utódnemzést
valami szégyenletes, undorító,
ocsmány dolognak képzeli a kisded…
Felvilágosítás
– Tudod, hogy kistestvéred lesz? –
kérdezi a szomszéd néni a kislánytól.
A kislány boldogan rohan haza, és megkérdezi:
– Anyu, hol van a kistestvérem?
– Itt a hasamban.
A kislány szomorúan megy vissza a szomszédba.
– Nem lesz kistestvérem – mondja -, az anyu megette.
Önkezű
Ha már az életed nevetséges,
vagy bolhákból elefántot csinálva
magad számára elviselhetetlenné tetted,
ill. Istent kihagyva reménytelennek látod,
akkor jöjjön a bátornak látszó gyáva döntés,
ami nem felmagasztosít, de tovább alacsonyít…
Gyáva
Keresztény hited
kiforgatott betűi mögé bújva
– az élet szent és sérthetetlen -,
nem akarsz tudni törvény alóli kivételről:
nem kérsz-adsz kegyelemdöfést,
túléled becsületed elvesztését,
nem hozol életáldozatot…
Rossz bürokrata
Az a(z) – amúgy szakszerű – közigazgató,
aki az ügyfélért kockázatot nem vállal,
aki százféle oldalról is jól lefedezi magát.
Aki nem mer méltányosságot gyakorolni,
a törvény szellemét holt betűk fölé helyezni,
és kegyetlenül leromboltatja „illegális” házad…
Kellő kenőpénz esetén viszont szemet huny,
ha a gazdag-hatalmas semibe veszi a törvényt…
Korrumpálhatóság
.”- És… téged… uram,
nem lehet megvesztegetni?…
A köpcös szeme villant egyet,
és szembefordult Baluzzal.
– Azt próbáld meg!!
– É… én nem tettem még ilyet…
– Mindegy. Azért csak próbáld meg.
– Menni fog. – És ment.”
(Rejtő Jenő – A három testőr Afrikában)
Ön-
lélekgyilkos
A betű megöl…!
A nagy szent könyvek
holt betűihez bilincselve
rohasztják el magukat az emberek,
mert nem szabadon, jó szellemben
olvassak, értelmezik a leírt szöveget…
(mint anno az etruszkoknál a kínhalál:
az elevent a holthoz erősítve sorsára hagyni)
Betűhíven
Egy nyomdahibás szakácskönyvből főzöl,
ahol kis helyett nagykanálnyi sót javasolnak…
Vagy főzés közben a szél észrevétlenül ellapoz…
Ugyanez állhat a te szent könyvedre, Bibliádra is
(ami még veszélyesebb, ha Robinzonként olvasod)
Bolond Mihók
A tréfás mesehős kalandjai
Bolond Mihók házasodni (szolgálatba) indul.
Első ízben (évben) egy tűt kap szolgálatáért.
Egy szénásszekérbe dugja. Anyja megrója,
hogy kalapjába kellett volna tűznie.
Másodszor egy ekevasat kap,
azt kalapjába szúrja, nehezelli, eldobja.
Azt a vállára kellett volna vennie.
Harmadszor egy kis kutyát kap, a vállára veszi.
A kutya marja, eldobja.
Azt madzagra kellett volna kötnie.
Negyedszer egy oldalszalonnát kap,
madzagra köti, lerágják a kutyák.
Azt füstre kellett volna tennie.
Ötödször egy borjút kap, a füstre köti, megfullad.
Azt az istállóba, jászol elé kellett volna kötnie.
Hatodszorra megkapja a lányt, beköti az istállóba.
A lány otthagyja/anyja megbékíti, összeházasodnak…
Átvitt értelem
Aki nem érti, hogy lelki sebet okozott,
mert sehol nem lát se vért, se sebhelyet…
Vagy amikor a mesében a félnótás bolond
szó szerint, és nem képletesen érti, hogy
„Szúrd ki a szemét” ezzel az ajándékkal,
ami történetesen egy kis bugylibicska…
Reményik Sándor:
Nagybátyám
Hogy széthullt, s eltűnt
Minden holmija –
Csak az ablakban
Áll nehány pipa,
Pár meggyfaszár,
S pár megfeketedett
Dióbarna kupak –
Úgy, ahogy odatette,
Mielőtt befejezte
Ezt a földi utat.
.
Derült nyugalmat szívott a pipából –
Most is hallom, ahogy fujtat s szipákol,
Kutatja, hogy szelel,
Szurkálót használ nagy szakértelemmel,
Bajlódik tempósan vele,
Míg lassan, lassan meggondolkozik
S engedelmesen füstöt ereget
A bölcseségnek ez a kútfeje.
.
Nagybátyám –
Ő volt a familiában
Egyedüli született optimista.
Akármi jött, csak legyintett kezével
Rendületlenül: „Semmi baj” – kismiska.
Ő volt, ki újságolta Tizenötben,
Hogy ötmillió muszka került kézre
Elevenen, egyszerre, egycsapatban. –
.
S a háborúnak vége.
Ha nem hitte is, – hirdette s nevetett.
A sodrából kihozni nehezen
És ritkán lehetett.
Beszélni nem sokat beszélt,
Gyümölcsfákkal többet, mint emberekkel,
Botjával, kutyájával és a heggyel –
De engem nagyon, nagyon szeretett.
.
Mikor este az óra elütötte
Tompán a tizenegyet,
Felkelt, s kiment: „Még egy pipa dohányt…
Azután én is aludni megyek.”
.
A pipák állnak az ablaksarokban,
Példásan, csatarendben.
S hozzájuk nem nyúl semmiféle kéz.
Csak néha képzel füstös glóriát
Fájdalmasan
Köréjük az emlékezés.
1934 október 25
Heltai Jenő
Cigaretta
Oly szőke voltam, illatos,
Oly bódító, mint… ejnye, nos,
Mint egy cigaretta.
Jött egy fiú… szeme tüzén
Oly gyorsan lángra gyúltam én,
Mint egy cigaretta.
.
Jött egy fiú, mohó, hazug,
Az ajkához tapadtam úgy,
Mint egy cigaretta,
És adtam mindent, ami szép,
Mámort, felejtést… annyit épp,
Mint egy cigaretta.
.
Kiélt, kiszívott a kaján,
Én égtem, fogytam ajkán,
Mint egy cigaretta.
Mikor megunt, így szólt: „Elég!”
A mámor oly gyorsan elég,
Mint egy cigaretta.
.
És elhajított könnyedén,
És most a sárban fekszem én,
Kihűlt cigaretta.
Eltaposott sok durva láb,
Csak addig éltem, nem tovább,
Mint egy cigaretta.
.
És ami drága, ami szent,
Szerelem, élet füstbe ment,
Mint egy cigaretta.
És a fiú? Tovább siet,
Majd jön az eldobott helyett
Másik cigaretta…
pppppppppp
Csak az ember lehet
teljes, boldog életű helyett
egy ön- (és társ) sorsrontó,
a végsőkig boldogtalan lény…
.
Vagy rontasz, vagy építesz – csak rajtad múlik…
Vagy a jó vagy a rossz Istent imádod: válasszál…
Legalább ne árts, se önmagadnak, se másoknak…
Ki mennyit használhat, legalább annyi kárt tehet – sőt:
hisz házad gyerek/bolond is felgyújthatja, de felépíteni…?
.
Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,
önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,
de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…
Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,
ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…
.
A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,
de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….
Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,
ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,
lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…
.
Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,
az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,
Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,
a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők – és
végül, – de talán mégsem utolsósorban? – a rejtett hatalmak….
.
Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,
a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!
Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,
barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája
-hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.
.
Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
.
napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,
hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
.
elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
.
A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:
tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!
.
Magadon nevetsz/szörnyülködsz: a mese nem másról, de pont
terólad szól – ismerj magadra és itt és most változtass életeden!
Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,
átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,
és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!
ppppppppppppppppppppppppppp
