A boldog(talan) ember: életminőség vizsgálódások – IV.

Írta: Nagy Jenő · 2024. október 6.

kb. 27 perc olvasás

A mezítelen ember

Eugéniusz:

A boldog(talan) ember – IV.

Életminőség-vizsgálódó tükrök

A bölcs és/vagy a balga ember

ppppppppppppp

Gárdonyi Géza: Bibi - ekönyv - ebook | Bookandwalk

Táltos paripa vagy állatorvosi ló

Istengyermek-ördögcimbora/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok

Ön/társ-sorsjavító vagy rontó típuspéldatár

ppppppppppppppppp

Gárdonyi Géza: Ida regénye | könyv | bookline

Talált, kapott, szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények ill. okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)

ppppppppppppppppppp

Libri Antikvár Könyv: Isten rabjai (Gárdonyi Géza) - 2022, 2990Ft

Gárdonyi Géza

A NAGY VILÁG

I.

A nagy világ nagy kéz műve

Ezt vitatni nem lehet.

Csodák vannak lenn a földön

és a föllegek felett

Higyje bárki, hogy hitetlen:

az ég fénye a vizekben

és e fényben

fenn s a mélyben

láthatatlan titokképen

ott az erős Ismeretlen.

*

Juniusi csöndes éjen

megállok az alvó réten,

s elremegve nézem – nézem

azt a sok szép csillagot:

Fenn a sötét messzeségben

széletlen nagy szélességben

az mind van, jár és ragyog.

Milliónyi millió föld!

Véghetetlen tágas ég!

A valami szülőanyja

lehet-e a semmiség?

.

Ki alkotta a világot?

Mért alkotta és hogyan?

Benne ez a sok világgömb

mért indul? hová rohan?

Miért van a Földön élet,

s oly tömérdek alakban:

légben, vizben, porban, sárban,

egymás mellett és egymásban,

s mind szivtelen haragban,

gondban, éber félelemben,

támadásban, védelemben

meg-meggyujtott fájdalomban, –

aztán ujra por a porban.

S miért van a Földön ember?

És minek születtem én,

ha lenni és nem kivántam,

és nem-lenni félek én.

Mért kezdetünk oly isteni:

mosoly, játék, virulás?

Mért a végünk oly állati:

komor, jajos hervadás?

Mért ragyogás ifjan minden,

s vénenten mért elborult?

kezdetében: istenerős,

a vég utján: nyomorult.

.

Mért jut egynek minden rózsa?

Mért jut másnak minden tüske?

Mért az egyik ember varangy,

másik meg délceg, büszke?

Mért kinlódik a csecsemő

fogzások hóhérágyán?

Mért nő egyik csókok között,

másik meg könnyben, árván?

S az életnek sok martirja

miért hogy hiába sirja:

Én Istenem, Istenem!

S nem felel rá senkisem.

*

Őrültség ez: lenni, lenni!

Nem tudni mért? s menni, menni!

Menni, menni mindodáig:

egy gödörnek ajtajáig.

Menni, menni lelkendezve,

egyik arra, másik erre:

száz cél felé, száz irányba;

Szülni, ölni, szülni, ölni,

mindig szülni, mindig ölni:

évszázadok évezredek

testéből való porrétegek.

S a por ujra uj élőt vet,

élőt hordoz, élőt temet.

Egyik sem kért, amig nem volt.

Mind könyörög, mikor megvan.

Az ég siket. A sors vak is.

Levés, halás szakadatlan.

.

Őrültség ez: lenni, lenni!

Az életet kincsnek venni,

tartásban ugy remegni,

zománcait ugy epedni;

öltözködni reményekbe

bizakodni jó szelekbe,

rabja lenni minden árnynak:

egymást nemző szomjas vágynak

örvendezni buslakodva

gyülölködni mosolyogva

fészket rakni ábránd között,

csókolózni könnyek között

s bizonyosat mást nem tudni

csak azt: mindnek el kell hullni.

.

A hajó csak megy előre:

sohasem jut kikötőbe:

Hátul sötét. Elől sötét.

Honnan jöttél. Hova is mégy?

Honnan jöttem? Nem tudom.

Hová megyek? Nem tudom.

Csak azt tudom, hogy vagyok;

s élelemért taposok.

.

Aki az ég bámulatos

palotáját épitette,

ki az első férfit és nőt

s a virágot teremtette,

aki ebbe illatot tett

és szivet az emberekbe,

nem ezt nem igy akarhatta!

Amit kezdett félbenhagyta.

.

Hiszen tőle jutott belénk

az erő s a gyöngeség.

Igy az erő bennünk volna,

s őbenne a gyöngeség.

Mért tenné azt, hogy előbb itt

létre keltsen s meggyötörjön?

Igazsága országában

a bűn előtt volna börtön?

Oh kegyetlenül mesés:

Bűn előtt a büntetés.

.

Tehet-e kárt a bölcs Isten

csak azért hogy megfizesse?

Vághat-e mély fájó sebet,

csak azért hogy beköthesse?

S van-e annyi üdvössége

fenn az elburkolt egébe,

mint amennyi gyötrelem egy

anyasziven átnyomul

mikor meghalt gyermekének

tetemére ráborul.

.

Mért fojtana gyermekeket?

Mért gázolna embereket

Mért intézne életirtó

háborukat, kolerákat?

Mért nevelne fejsze alá

érző embert, mint a fákat?

Csak azért, hogy próbálgasson:

dicsérsz-e még? szeretsz-e még?

Vérhullató gyönge szived

jóságomban bizik-e még?

Hiszen a kis kedves madár

nem ember, nincs itt próbára,

mégis a tél hidegében

hóba hull a szegény pára.

Nem ember a sok millió

minden állat, minden féreg

de mint ember: búban, bajban,

fájdalomban forgó élet.

Fagyban fáznak. Sebük van: fáj.

Nincs ki őket meg-megvédje.

Éhség hajtja a madarat

tőlünk ősszel más vidékre

s éhség hajszol jobbra balra

farkast, nyulat, pókot, férget;

éhes les az éhezőre,

szenved, szenved minden élet.

Ezt a földet ők is, mint mi

érző testtel, szivvel lakják,

fészküket ha széjjelrontják

gyermeküket hogy siratják!

Még amelyik velünk van is:

a sok szegény állatszolga:

gyötrelem és nélkülözés

ostor és bot mindnek sorsa.

Szenvedésében az állat

emberarczczal néz reám.

Szenvedésében az ember

állat a baj kinpadján.

A fájdalom örvényében

nincsen rang, faj bűn és érdem

csak kiáltás idelenn,

és siket csend odafenn.

.

Isten itt e földön nincsen.

Hol van hát te fényes ég?

Mért vagyunk ily elhagyottak?

Meghalt-e? vagy él-e még?

Hogy megindult a világgép

belé-bénult-e keze?

vagy magával ragadta őt

valamelyik kereke,

s a nagy Gépész elpusztult,

mint az erőben az erő,

s a mindenség éjjelében

ő is hulló tűz esső?

Amikor még a föld indult,

e virágos földteke,

érzem, hogy fölötte lengett

jóságos nagy szelleme.

– – – – – – – – – – – – – – – – – –

(Töredék)

(1894.)

Titkosnapló · Gárdonyi Géza · Könyv · Moly





GYÁSZOLÓ ANYÁNAK.

Tudom, hiába mutatok az égre,

ön csak a földre néz:

a mélybe,

ahol szívének kincse van elásva.

Tudom, nem hallgat a vígasztalásra.

.

De ha majd szűnik lelke vihara,

mondja ki e szót térden:

„Mi Atyánk!”

S nézzen az égre. Csillagok raja

ragyog örökös fénynyel mireánk.

.

S érezni fogja Isten szellemét,

érezni fején atyai kezét.

.

S hallani fog egy halk hangot az éjben

– Anyám ne búsulj értem!





Aki

élvezi

a szabadsága előnyeit,

de nem szenvedi a vele járó

kockázatot, tévedési lehetőséget,

és terheket, gondokat, hátrányokat.

Nem akarja, hogy mások diktálják neki,

hogy mi legyen a hivatása, ki az élettársa,

de ha rosszul dönt, akkor a Teremtő a hibás,

miért nem vezette őt akár erőszakkal is…

(pedig ő nem figyelt a belső sugallatra)





Megfoghatatlan

A kibúvókat gyártó

Aki kétértelműen beszél,

Lehet így is/úgy is érteni:

a szókimondást elkerülő,

a felelősség elől menekülő,

az óvatoskodóan fogalmazó.

Az elején állít, a végén visszavon.

„Ezt nem én mondom, csak mástól hallottam.”

„Ha elmondod, akkor azon nyomban letagadom”





Balhit

Azt hitted,

hogy te választottál,

büszke vagy magadra,

hogy meghódítottál egy Nőt…

De ez épp ellenkezőleg történt:

hölgyválasz volt, s te lépre mentél,

jól bevásároltál egy zsákbamacskát,

és már nincs/csekély vigasz a reklamáció…

Netán még a Gondviselőt is kárhoztatod ezért…

(„Mindig különös nekem, mikor valakiről azt mondják:

Elcsábította ezt meg ezt az asszonyt. Olyan, mintha

azt mondanák valakiről, hogy: – Úszni tanította ezt

meg ezt a halat…” – Gárdonyi Géza)





Aki 

notórius,

szisztematikus

felelősséghárító –

édes gyereke tanítását

és nevelését az iskolára,

az egészségét az orvosra,

a közügyei intézését pedig

a „választott” politikusra bízó…





Paternalizmus

A „mindenható”

atyáskodó bölcs vezér/állam

megválasztja neked az alkalmas nevelőszülőket,

eldönti helyettetek, milyen iskolákba fogsz járni,

nálad is jobban tudja, mi legyen szakmád, hivatásod,

megmondja, kit és mikor vegyél el, hol és hogy lakj,

mikor és mivel és hogyan „gyógykezeltesd” magad,

hány utódot nemzzél, és azokat ki nevelje fel…

stb. stb.





Antipaternalista

Abban a téves hiszemben élsz,

hogy mindig te tudod, mi szolgálja javadat

(Így gondolta ezt anno Midasz király is, ugye,

akinek kezében kívánságára minden arany lett,

és ha nem kap kegyelmet, akkor így éhen hal?)

Még arra az esetre sem hatalmazol fel másokat

akár erőszakos beavatkozásra, ha részegen fekszel,

vagy beszűkült tudatállapotban a hídról ugranál le…





Tévhit

Van-e nagyobb

lelki stb. rabság annál,

mint mikor azt hiszed,

hogy itt/most szabad vagy?

Pedig a kezeden is bilincs,

szájadon lakat, a zsebed üres,

vagy csak az ital beszél belőled,

beléd bújt a kisördög, papucs vagy

Rettegsz a ráktól, félsz a kirúgástól,

megerőszakolod magad, szenvedély-

betegségek, sőt munkaalkoholizmus rabja vagy

(és persze még a politikai-papi stb. demagógok

nagyon bőven termő nagyon bamba diófája is…)





Aki

szégyelli

a balekságát,

és így másoknak

elmesélni az átverését,

ezért barátai és ismerősei

nem tudnak erre felkészülni,

és könnyen új áldozatok lesznek…





Aktív balek

Aki oly lelkesen,

de mindig másnak

kaparja ki a gesztenyét,

forrón a hamu közepéről.

Aki még nem látja át, hogy

ő milyen igen bőven termő

de igen nagyon bamba diófa

Aki egy „hasznos idióta’, aki

egy cseppet sem kételkedve

meg van győződve róla, hogy

megmenti a népét, ha vállalja,

hogy megölje a „zsarnokot”





Akire,

az ősbizalmas, 

naiv stb. balekra

mindent vackot, bóvlit

oly könnyen rásózhatnak:

nem lát át a szélhámos trükkön –

elhiszi: ő a javát akarja, és így el is veszi…





Aki

nem tudja

az igazi érdekeit

kellően érvényesíteni,

mert vagy nem ismeri fel őket,

vagy mert szerinte nem áll módjában

se pénz, se pozíció, se kapcsolatok stb.,

vagy mert pl. a birka vallása ezt neki tiltja…!?





Aki

már nem gyerek –

neki ne mesélj, ő már

csak azt hiszi el, amit itt lát,

miközben épp azt a hamis illúziót látja,

amit a profi szemfényvesztő elhitet vele…





Csak

egyikünk

járhat jól?

Vagy te nyersz vagy én?

Zéró kimenetelű játszmákban vagyunk,

tulajdonképpen ilyenekből áll az életünk?

Ki kit győz le a megjelenésével, szépségével,

a társalgásban, a karrierben, a párválasztásban,

a gyarapodásban? És mindig a másik rovására!?

Így csak az ördögöt boldogítjuk,

ő lesz a nevető harmadik…





Fülemilepör

Azon vitatkoztok,

veszekedtek, pereskedtek,

ami nem az enyém, tiéd, övé –

ami elvileg/gyakorlatilag mindenkié,

ahogyan pl. a fülemile „éneke” –

és ebből hosszú, drága per indul,

ahol csak az ügyvéd, bíró jár jól,

és rossz szomszédság származik,

illetve tartósul, sőt romlik…





Rend

és szabadság

A szabadság és

rend paradoxona

Ha nem ismerem,

nem sajátítom el

és nem tartom be

például a sakkjáték

néhány egyszerű szabályát,

akkor nem tudok sakkozni,

csak összevissza tologatom

vagy dobálom a figurákat

mint egy éretlen kisgyerek.

Hogy egyáltalán sakkozzak,

ehhez szabályokat kell követnem.

Ez a minimális előfeltétel –

persze egy ellenfél is kell,

akinek az eszén túl akarok járni,

és a győzelmemnek

akkor lesz sportértéke,

ha minél jobbat választok,

akinek van gyakorlata, taktikája,

netán ismer kombinációkat stb. stb.

A maximumnál a csillagos ég a határ…





Gondolkodás,

nyelv és logika

Ha nem ismerem

értsd: nem tudom jól használni –

édesnek mondott anyanyelvem,

akkor nem tudok vele értelmes,

érthető mondatokat alkotni…

Ha nem ismerem a logika szabályait,

akkor nem tudok valamit állítani,

pro és kontra érvelni,

bizonyítani és cáfolni,

helyesen következtetni,

és nem tudok vitatkozni…

Hiába vág jól az eszem,

s vannak jó gondolataim,

ha azokat nem tudom közölni, 

illetve nem a helyén,

s nem jó összefüggésben:

nem tudok részt venni a „játékban”,

ezekben a nyelvjátszmákban…





Szellemi fogyatékos

Az „öntörvényű” ember –

fittyet hány a gravitációra is,

és ha ezt ép bőrrel megússza, túléli,

akkor a szellemi, társadalmi élet rendjére is:

neki pl. a grammatika szabályai sem mérvadók…

És csodálkozik, háborog, hogy őt senki sem érti meg…





Logika

Valakit megbántottál,

de nem kérted bocsánatát,

Így most azért neheztelsz rá,

mert a bűnösségedre emlékeztet.





Aki

nem látja meg

a változóban az állandót,

a sokféle jelenségben az egy,

ugyanolyan lényeget, pedig az Ördög 

egy és ugyanaz, de különböző alakban

(lásd pl.: Legyetek jók, ha tudtok c. film…)





Rossz kiejtés

(és

a többi beszédhiba)

Hanyag, torz artikuláció

Hadarás, raccsolás, rossz hangsúly

Selypítés, dadogás, gépies tagolás, „szavalás”

Lenyelt szóvég, vontatottság, ritmustalanság

És így nem jut el árnyalt üzeneted a címzetthez,

vagy csak mint elmosódó, hiányos, átfirkált írás,

amit ráadásul csak egy pár pillanatig láthatsz….





Arany

közép helyett

a közeli szélsőértékek

v Egoista és/vagy altruista

v Gyáva és/vagy vakmerő

v Zárkózott és/vagy exhibicionista

v Infantilis és/vagy szenilis

v Érzéketlen és/vagy allergiás

v Bujakóros és/vagy frigid

v Cinikus és/vagy rajongó

v Parazita és/vagy önkizsákmányoló

v Ateista és/vagy hiszékeny/szektás

v Önimádó és/vagy öngyűlölő

v Késlekedő és/vagy koránjövő

v „Néma” és/vagy szószátyár

v Prűd és/vagy trágár

v „Anarchista” és etatista

v Trehány és/vagy rendmániás

v Provinciális és kozmopolita

v „Apáca” és/vagy kurva

v Lógós és/vagy munkaalkoholista

v Szakbarbár és/vagy „polihisztor”

v Angyal és/vagy ördög

v Szabados és/vagy rab

v Meddő és/vagy túl termékeny (pl. dilettáns)

v Nosztalgiás és/vagy ábrándozó, fantaszta

v Különc és/vagy nyájember

v Absztinens és/vagy alkoholista

v Idegengyűlölő és/vagy idegenmajmoló

v Nacionalista és/vagy hontalan kozmopolita

v Zsugori, fukar és/vagy pazarló, tékozló

v Rideg távolságtartó és/vagy bratyizó

v Élvhajhász és/vagy önkínzó, mazochista

v stb.





Arany közép

Arisztotelész erkölcsi okosságnak,

fronézisnek nevezi azt a képességet, hogy

a két rossz szélsőség között megtaláljuk

az egyedül helyes közepet: gyáva-bátor-vakmerő.

És megállapítja: a végletek közelebb vannak egymáshoz,

mint a középhez: a gyáva hamarabb lesz vakmerő, mint bátor…

(vagy az igaztalanul legyávázott sokszor így akar bizonyítani…)





Túlzófok

Akár még az óvatlanságnál

is rosszabb lehet: a túlzott óvatosság…

Nemcsak az ön- és közveszélyes autóvezető,

aki a közutakon száguldozik, de a defenzív is

komoly/tragikus baleset előidézője lehet…





Alkoholkúra

Soha nem másnapos,

mert mindig aznapos: részeg…

Na ő biztos nem a mennyiségre megy,

Nem sok esélyt ad magának a hosszú életre…

(addig is vagy az alkohol ára, vagy a minősége

teszi tönkre őt is és hozzátartozói életét is…)





Az absztinens

Aki soha nem iszik egy kortyot se

Aki nem is tud ellazulni, felengedni a kocsmában

Aki attól fél, hogy elszólja magát, ha spicces lesz

Aki attól fél, hogy nem tud mértéket tartani

(mégse magáról beszél, hanem neked papol)





Mérték

Amíg nincsen

tökéletes rend és tisztaság a lakásban,

és magát is nem hoztad „szalonképes állapotba”,

addig nem kezd bele még egy könyv olvasásába sem –

erre mindig csak a maradék időt fordítaná,

ha lenne, maradna ilyen szabad időd…

A másik megszemétdombon, bűzben

és mocsokban él/vegetál… 





Pedáns asszony

Tisztaságmániád őrületbe kergeti társad,

otthontalanná teszi a helyet, ahol él(né)tek –

pedig te csak a kosz és rendetlenség ellen vagy

te csak minden szeretteid tiszta otthont akarsz…





A tökéletesség elve

Szép dolog olykor a maximalizmus,

De ön- és közveszélyes a perfekcionizmus

Ez biztos módja annak, hogy sose légy elégedett

Se a főztöddel, se az alakoddal,  se a ruháddal stb.

Ami könnyen elvezethet pl. a kóros nem evéshez…





Poszt

– pozícióvállaló

Nem azért vállalom el, hogy a focikapuba áljak,

Mert én vagyok a világon a legjobb tíz kapus egyike,

Hanem mert nincs közöttünk jobb, alkalmasabb,

S ha én nem állok be, akkor a csatárunknak kéne,

Aki jóval gyengébben véd, s ráadásul onnan gólt se lő…





Apátia

Érdeklődés, életkedv-hiány

Akiket már semmi, senki nem érdekel,

Se más, se maguk – teljesen közönyösek.

Vagy csak úgy tesznek, mintha azok lennének,

S így mindig másra hárul a hálátlan szerep,

Hogy a letargiából kirángassák őket…!?





Égre néző lélek · Gárdonyi Géza · Könyv · Moly

Gárdonyi Géza

BÖLCSESÉG A HULLÁMOKON.

Egy vén révésznek ócska csónakán
ült hat tudós. És azt beszélgeték,
hogy nincs Isten, s mily bárgyú a nép!

A csónak roppant. Szólt a vén:
– No lám!… Ha tudnak úszni, hát most ússzanak!
– Jaj Istenem! – kiáltott mind a hat.

(1894)





Gárdonyi Géza: Az én falum (Dante Könyvkiadó, 1943) - antikvarium.hu

UTCÁN…

Utcán kóválygó éjjeli leány,
emberi anya szült-e tégedet?
Virrasztott-e a bölcsőcskéd felett
őrcsillagként anyai szeretet?

Néztél-e rá ártatlan angyalszemmel?
Nézett-e rád mélázó szent örömmel?
S mikor ajkad az első szót gagyogta,
hallgatták-e boldogan mosolyogva?

Tanitottak-e téged imádkozni?
S mikor először vittek el áldozni,
öltöztettek-e liliom-ruhába?
Rá mersz-e nézni a Szüz-Máriára?

Mikor még anyád szivekincse voltál,
s gyönge virágként vállára hajoltál,
s ő két kezével szivére ölelt…
Ha tudta volna: benned mit nevelt!

Nem gondolsz-e soha a másvilágra?
Vagy azt hiszed: nincs Isten, s mennyhazája?
Bizonyos-e, hogy csak a sír örök?
Tudod? Jártál a csillagok fölött?

De hátha van?! Hogy állsz meg odafenn
a fehérek közt rondán, szennyesen?
S mikor az Isten színe elé löknek,
nem félsz-e attól, hogy a szemedbe……?





Gárdonyi Géza: Földre néző szem - Égre néző lélek | könyv | bookline

Gárdonyi Géza

UTRA-KÉSZÜLÉS.

Beteg vagyok. Talán meg is halok.

Künn csöndes téli éj van. A kályha morog.

Jégfátyol fehérlik az ablakomon.

Imádkozom:

.

Miatyánk Isten, Mindeneknek Atyja,

kihez hajlunk, mint a fű a Nap felé,

az én szívem kétség nem szorongatja,

midőn indulok végórám elé;

a halál nékem nem fekete börtön,

nem fázlaló, nem is rút semmiképpen:

egy ajtó bezárul itt-lenn a földön,

s egy ajtó kinyilik ott-fenn az égen, –

ez a halál.

.

Mért féljek mint az állat?

érzem, hogy fenn sok kedves orca vár.

És mégis ólomkézzel nyom a bánat,

mint búcsuzót, ki a tengerre száll:

nem előre nézek, de mindig hátra.

Óh, sirat engem két szegény kis árva!

Uram, engedd, ha uj testem felöltöm,

uj testem mely a ködnél finomabb,

hadd maradjak, mig könyeik letörlöm!

hadd leheljek arcukra csókokat!

s mikor siromnál ereszkednek térdre,

hadd súgjam nékik: Nézzetek az égre!

.

Hiszen tudom, hogy kell szenvedniök,

kell sirniok, kell vezekelniök, –

ezért jöttek ők is a Föld szinére.

A sárba tévedt kócsag is fehérre

mossa tollát mielőtt hazatérne,

s így száll az égbe hófehér ruhában…

Az ember mosdik könnye harmatában.

.

De nékem mégis nehéz őket néznem.

Anyjok nem volt és már apjok se légyen

Igy áll mint ők a sötétben remegve

az elhagyott, mezőn felejtett bárány.

Ki néz jószívvel az én gyermekemre

ki gondoz mint én, két szegény kis árvám!

*

Ha felülről látom majd ezt a földet,

azt mondom rá: Ne éljek rajta többet!

Mindenkinek hull rája könnye, vére!

szülessen bár lágy hermelin haván,

vagy útszélre vont koldustalyigán,

csak jajkiáltás kezdete s a vége.

.

És mégis érzem, hogy e zöld pokolba

lekívánkozom hébekorba.

.

Hőn érdekel, hogy földi útjokat

mint folytatják az én szeretteim?

virágos, mezőn járnak-e sokat?

vagy az élet zord köves térein?

Mint állják ki a zivatarokat?

a szíven sujtó vad villámokat?

s mint szárítják mikor a vész elült

könnyekben ázott bús orcájukat?

.

És érdekel, hogy egy-egy jóbarátom

mit dolgozik? és hogyan boldogul?

hogy adnak túl a férjhez menő lányon?

nyomunkba milyen nemzedék tolul?

Szeretnék olykor hirlapot átfutni:

mi izgatja az új kornak fiát?

a találmányok fejlődését tudni,

no meg az új magyar politikát!

.

S kivánnám látni minden esztendőbe,

a tavaszt, a föld virágébredését;

heverészni az első verőfénybe;

hallgatni a méh szelid zümmögését;

látni a szántóföld nagy négyszögében

a magvetőt, a haladó ekét,

míg a pacsirta a sugaras égben

csicsergi boldog, kedves énekét.

.

S főképp szeretnék egyszer minden évben

erdőbe szállni május közepében,

mikor a fa már lombba öltözött,

s a gyöngyvirág nyilt a füvek között.

A gyöngyvirág, a fehér gyöngyvirág,

ez az üde, alázatos virág,

amelynek tiszta szűzies havát,

tündérálomba ejtő illatát

boldog mámorban úszva bámulom,

s szemem lehunyva hosszan csókolom

S ha jő az éj, s én ujra visszatérek,

egynéhány szál gyöngyvirágot letépek,

és felviszem a csillagfényes égbe.

Megkeresem a Jézus anyját véle.

A Jézus anyját, kinek képei

oly búsak lenn és olyan szenvedők!

.

Hadd lássam egyszer mosolyogni őt!

(1901)

Ábel és Eszter - Gárdonyi Géza - Klasszikusok - Regények - Könyv





Intés

Rosszul esik

az intés annak,

aki letér az ösvényről,

Pedig meghal az, aki gyűlöli a dorgálást

(Példabeszédek könyve)





Aki

már azt is bűnös,

titkos-tudat alatti 

önzésnek veszi, és

meggyónja, ha mondjuk

például az altruista adakozása,

feltétel nélküli, irgalmas szamaritánus

segítség-nyújtása neki is némi örömet okoz…





Bolondulás

“Két módon tehetnek bolonddá.

Az egyik, hogy elhitetik veled a hazugságot.

A másik, hogy visszautasítod az igazságot.”

(Sören Kierkegard)





Bolond világ

„Bolond ez a világ:

arkangyallá változhatsz,

megőrülhetsz,

vagy akármekkora

gazember lehet belőled,

senki sem látja.

De hiányozzék

csak egyetlen gombod…

mindjárt észreveszi mindenki.”

Erich Maria Remarque





Dőre

„Mind azon szók között,

melyekkel a magyar

az esztelent, bolondot

nevezni szokta,

a legkíméletesebb kifejezés,

kevesebb tehát a féleszű,

esztelen, bolond, eszeveszett,

őrült, nadragulyás, kasuka szóknál,

s tulajdoníttatik oly embernek,

ki az okos ész szabályait

holmi kisebb tárgyakban szegi meg,

s ferde beszédei vagy tettei által

gyakran nevetséget,

sajnálkozást pedig igen ritkán gerjeszt,

s nem annyira a megzavart észnek,

mint inkább a ki nem fejlett értelemnek adja jeleit.

Legtöbb dőreséget mondanak, és tesznek

a gyermekek, tudatlanok, tapasztalatlanok.

Vétetik néha bohó, bohóc, tréfálkodó értelemben is.

Magyar nyelvből elemezve, úgy látszik,

azon őr gyöknek előtétes módosítványa,

melyből őrül, őrült származnak.”

Czuczor-Fogarasi szótár





Ki a bolond?

aki poéta lesz Magyarországon

aki az utcán magában hangosan énekel

aki elosztogatja mindenét, hogy Krisztust kövesse

aki a színpadon azt képzeli, hogy ő Lear király

aki az egész életét felteszi egy nagy ügyre

aki nyíltan olyat csinál, amiért biztos lecsukják

aki szabadságért koldusbotot választ pásztorbot helyett

aki hite miatt hagyja magát akár oroszlánok elé vetni

aki a siker reménye nélkül évekig dolgozik művén

aki nem ágyban és párnák közt kíván meghalni

aki szerelméért kész akár még elkárhozni is

aki minimálbérrel négy gyereket vállal

stb.





Balgák Krisztusért 

(or. jurogyivije, ‘szent őrültek’):

fanatikus orosz ortodox aszkéták.

Családot nem alapítottak, nem dolgoztak,

elutasították a birtoklást és a megszokott életformákat.

Rongyokba öltözve állandóan úton voltak, sem világi,

sem egyh. joghatóságot nem ismertek el maguk fölött.

Mint a koldusokat, szívesen látták őket is minden házban.

A közvélemény Isten kegyeltjeinek, prófétának

és csodatevőnek tartotta őket.

Az irántuk tanúsított tiszt. és jóindulat következtében

megtorlás nélkül szót emelhettek az öregek, a nyomorultak

és elnyomottak védelmében.

Olykor botrányokat okoztak

(pl. Isten nevében átkozódtak),

de büntetlenül tehették,

mert minden megnyilvánulásukat

egy felsőbb akaratnak tulajdonították.

Viselkedésüket azzal magyarázták,

hogy az ördög bújt beléjük,

majd amikor az Úr megszabadította őket,

a roham elmúltával szelídek és jámborak lettek.

Állításuk szerint többször részesültek istenélményben,

mint a hívek és az egyháziak többsége.

Erkölcstelenségük szent borzadályt váltott ki,

szelídségük és aszkézisük példaképpé tette őket,

ám többségük igazában szerepet játszott…

A 18. sz-tól a balgákat gyógyíthatatlan betegnek tartották,

s mert viselkedésük zavarta a tp. ájtatosságokat,

menhelyekre gyűjtötték össze, 1850 u. őrültként

ápolták és gyógyították őket. Tiszteletük megszűnt…





Szent

részegek és őrültek

Nagyszerű dolog a lélek nyugalma

és az, hogy örülni tudunk magunknak.

Szenvedély! Részegség! Őrület!

Oly nyugodtan,

oly részvétlenül álltok e dolgok előtt,

ti, erkölcsösek!

Szidjátok a részeget,

megvetitek az esztelent,

elhaladtok mellette,

és hálát adtok az Istennek, mint a farizeus,

hogy nem teremtett benneteket olyannak,

amilyen ezek közül egy.

Nemegyszer voltam részeg,

szenvedélyeim sohasem

estek messze az őrültségtől,

és egyiket se bánom,

mert a magam mértékén megtanultam,

hogy mindig és szükségképpen

részegnek és őrültnek kell mondani

minden rendkívüli embert,

aki valami nagyot,

valami lehetetlennek látszót csinált.

De a mindennapi életben is

tűrhetetlen hallani,

hogy minden,

csak félig is szabad,

nemes, váratlan tett esetén

rögtön kész az ítélet:

ez az ember részeg,

ez az ember bolond.

Szégyelljétek magatokat, ti józanok!

Szégyelljétek magatokat, ti bölcsek!

(J. W. GOETHE)





Alább-adó

Konfliktuskerülő

Langyos lötty a drága sör

s undok-pimasz a pincér,

de neked így is jó,

nem „balhézol”,

s így holnap már

még ilyen sem lesz,

akkor már a nyakadba önti…





Statisztikai alapon

Egy mérnök, egy fizikus

és egy statisztikus együtt

mennek szarvasra vadászni.

Alig tesznek meg néhány lépést

az erdőben, máris észrevesznek

150 méterre egy hatalmas szarvasbikát.

A mérnök felemeli a puskáját, céloz és lő,

de három méterrel mellétalál jobbra.

A fizikus így okoskodik:

„Egy kis szellő fúj balról,

ha kicsit balra célzok, akkor eltalálom.”

Ő is célbaveszi a szarvast, lő

és három méterrel balra elvéti.

A statisztikus felugrik, és örvendezni kezd:

– Megvan! Megvan! Eltaláltuk!





Statisztika

Kis hazugság,

nagy hazugság és a statisztika

Ma egy magyar lakás átlagosan

legalább két szoba összkomfort

(igaz, hogy sokezren ma is padon,

a híd alatt stb. aludtak, ha tudtak…)

A nagy családotok/rokonság átlagjövedelme

mára jóval meghaladja a magyar átlagértéket stb.

(Igaz a bátyád milliomos, te meg az utcán koldulsz…)





Esély

Azért, hogy

több esélyük legyen

a nagyobb nyeremények valamelyikére,

egyesek több sorsjegyet vásárolnak,

mások pedig még több sorsjegyből

egy-egy kis részesedést.

Pedig nincs a matematikában

bizonyosabb tétel, mint az, hogy

minél több sorsjeggyel próbálkozol,

annál valószínűbb, hogy veszíteni fogsz.

Adam Smith





Holtbiztos tipp

A sorshúzás után

kitöltött nyertes szelvény,

és vad költekezésbe kezdeni

(a lottó a hülyék önkéntes adója)

De ha netalántán öt találata lesz,

aminek esélye amúgy minimális,

az is csak tönkreteszi, és izolálja,

boldogtalan embert csinál belőle





Aki

már most

lazán, vadul költekezik

a megálmodott szerencséje kontójára,

vagy ha netán mégis fő-nyereménye lesz,

az csak megrontja, vagy hamar kifolyik kezéből,

és közben tönkre mennek a baráti kapcsolatai is…





Sötét ló

A lóversenyben

„sötét ló”-nak hívják

az olyan befutót (győztest),

akire kevesen fogadtak

vagy akire nem lehetett

vagy nehéz volt fogadni,

pl. mert ismeretlen volt

a bukmékerek számára,

vagy (elégtelen/téves

információ miatt) alábecsülték,

ezért nem is ajánlották fogadásra

és nem is számoltak vele, hogy nyerhet

Legyél te az, aki megleped az ellened fogadókat…





Kínos kölcsönkérés

A nyuszikának elromlott a fűnyírója.

Gondolta, átmegy a medvéhez kölcsönkérni az övét.

Megy-megy, útközben elkezdi hajtogatni:

– Á, ez a medve tuti nem adja ide a fűnyíróját!

– Á, 100%,hogy nem adja ide!

– Kizárt, hogy ez a köcsög medve ideadja!

Mikor odaér, bekopogtat, és a medve kinyitja az ajtót:

– Mit szeretnél nyuszika?

– Tudod mit medve,

húzd a f**zodra azt a kib**zott fűnyírót!!





Életfogytig

színlelnem kellene?

úgy teszek mintha süket lennék

úgy teszek mintha szerelmes lennék 

úgy teszek mintha gazdag lennék 

úgy teszek mintha beteg lennék 

úgy teszek mintha szabad lennék 

úgy teszek mintha a barátod lennék 

úgy teszek mintha állna mögöttem valaki 

úgy teszek mintha jól ismernélek téged 

úgy teszek mintha vakon tapogatóznék 

úgy teszek mintha tényleg ízlene a főztöd 

úgy teszek mintha örülnék a jöttödnek 

úgy teszek mintha közömbös lennél számomra 

úgy teszek mintha szeretném a napi munkám

úgy teszek mintha értenek valamihez 

úgy teszek mintha boldog lennék

stb.





Aki

egy hagymaember – 

ha lehámozzuk róla a felszínt,

mint hagymáról sorra a héjakat,

akkor nem marad a végén semmi,

sehol az a kemény mag,

egy szilárd konstans…





Aki

egyedül

van a szigeten

és nem tudhat róla:

nyomdahibás a Szentírása,

innen lemaradtak az „i” betűk: I-gazság,

de ő ebből görcsösen egy jottányit sem enged…





Akinél

az „I” betű már megvan,

csak a pontot nem teszi fel rá,

amiért az egész csak rész, és így,

meg nem koronázva nem sokat ér…

Például évekig csak udvarolgat,

de nem kéri meg a lány kezét…





Holtomiglan-holtodiglan

Te csak a mézeshetekre készülsz,

a napi együttélés próbáira nem –

„próbaidő” után hamar kettéváltok,

majd személycserékkel folytatod…

Mint a bolond, aki ugyanazt ismétli,

és várja, hogy más eredmény legyen…





Válás

Tilos elválnod, tiltja a vallásod,

vagy a kényelmed, – a legvégsőkig,

sőt még azon túl is ki kell tartanod

az egyszer rosszul választott élettárs mellett,

ha naponként úgy háromszor bele is döglesz –

odaát ezért majd nagy jutalomban lesz részed…





Savanyú a szőlő

Okosan megideologizálod

amúgy kínzó magányosságodat,

tartósan és végleg becsapod magad,

alkalmi-tartós fájdalomcsillapítás helyett,

az egyedüllétnek az – amúgy létező – előnyeit,

a párosnak meg a hátrányait hangsúlyozva túl!





Aki

jó szakember,

dolgos, tisztes polgár,

bérét hazaadó családapa,

nem részeges, hűséges férj stb.,

„csak” éppen az életbölcsesség-hiánya

miatt egy papucsférj, és fia is ezt „örököli” …





Aki,

jobb híján

elfogadja pl. az örökre szóló 

nőtlenségi fogadalmat, a cölibátust,

de mégsem „ugrik ki”, nem hagyja ott

a katolikus papi pályát, ha nem tud nő nélkül élni…





Aki már,

hisz jelesre

érettségizett,

és ezzel felnőtté avatott,

azt gondolja: ő már mindent tud –

így ő ezentúl már csak tanítani akar,

de tanulni nem (nem lesz bölcs, jó pap stb.)





Hogyan is

lehetnél boldog?

Ha csak magadra/másra hallgatsz

Ha képtelen vagy az elemi érdekvédelemre

Ha elásod vagy aprópénzre váltod talentumod

Ha folyton csak mentenéd, óvnád, kímélnéd magad

Ha berendezkedsz a gödörbe, s azt otthonosítod

Ha minimális kockázattól vársz maximális nyereséget

Ha oly sok mindenről oly korán végleg lemondtál

Ha az életed csak meg akarod úszni, ki akarod bírni

Ha csak kibicelsz és/vagy kukkolsz az „életjátékban”

Ha csak statisztálsz, dublőrködsz életjátékfilmedben

Ha egy másik ember életét éled – vagy kimazsoláznád azt

Ha idegen, ellenségeid által formált isten(kép)ed van…

Stb.





Szunyoghy miatyánkja (Géza Gárdonyi)

Gárdonyi Géza:

MI A BOLDOGSÁG?

Mi a boldogság, mondd meg nagy király!

Az élet néked csak rózsát kínál.

A földgolyóból tiéd egy darab.

A koronát viseled egymagad.

.

A gyönyör szolgád és vágyad lesi.

Füled a nem szót nem is ösmeri.

Mi hát a boldogság: a hatalom?

a dicsőség? vagy csak a nyugalom?

Melyik a jó, és melyik az igaz?

.

– Egyik sem az.

Hanem ha a szomszéd népek

a koronám alá lépnek,

s hatalmam, mint óriás kart

átnyújthatom a világon,

az lesz az én boldogságom.

.

– Mi a boldogság, szép leányka,

ki teremtve vagy a boldogságra?

– Ha koszorúsan, hófehérben

oltár elé hajlik a térdem,

semmit többé nem kívánok:

elértem a boldogságot.

.

– Virágbokor mézeshétben,

boldogságról beszélj nékem.

– Várjon uram még egy évet,

akkor szólhat csak az ének:

virágbokor, ingó-ringó, –

akkor jön a rózsabimbó.

.

– Mi a boldogság, jó anya?

– Csitt! Felébred a kisbaba!

Ő lesz, ő a boldogságom:

ha majd jönni-menni látom;

ha majd nagy lesz, mint az apja;

ha a sors el nem ragadja.

.

– Mi a boldogság, török szultán?

– Ha az Anteusz titkát tudnám.

– Mi a boldogság, szent apáca?

– Lelkemnek mennybe feljutása.

.

– Mi a boldogság, te agg?

– Ha lehetnék fiatalabb.

– Ingetlen koldus, szólj ugyan…

– Ha ingem volna, jó uram.

.

– Mi hát a boldogság, jóságos Úristen?

– Fiam, mindenkinek az, amije nincsen.





Könyv: Szunyoghy miatyánkja (Gárdonyi Géza)

ZSOLTÁROK.

I.

Boldog ember ki az Isten útját járja.
Láthatatlan angyal az utazó társa.
Kő között se botlik, homályba se téved.
Az ilyen embernek a halál is élet.

Boldogtalan ember, ki nem néz az Égre
Széltől fujt ballangó az élete képe:
virágos mezőn is akadékot talál.
Az ilyen embernek az élet is halál.

(1904. V. 1.)


II.
A HÉT FŐKINCSRŐL.

Boldog ember, kinek az inge tiszta, –
mind reggelén, mind estjén életének.
Szinek között az ő színe: fehér.
Csak a fehér szólhat a Magassággal:
a bérc orma, a tömjénfüst, a felhő,
a liliom, s az agg ember feje.
A hattyu mikor a tóból kilép,
a sáros víz a tolláról leperdül.

.

A farkasok világát messze-hagyta:
galamboknak szánt-vet és boronál.
Azokkal él, akiknek szeme édes.
S gondolkodásuk: elandalodás
egy-egy boldog szón, egy-egy dal során.
Mindenki szép, ahol mindenki jó.
A fáradt szárnyú angyal messziről
az ő házára mutat: – Ott pihenjünk.

.

Csinálhatod a kalitkát aranyból,
nem mondja rá a madár: Óh be szép!
Mit ér a bársony, ha térden poros?
Osztrigáért nem ülök gályapadra.
Órám: az ég, és éjjel a kakas.
Naptáram: fű, fa és ezer virág.
Parancs-szókat nem ismer a fülem.
Sajnálom olykor a királyokat.

.

Nem aszfaltból gyúrta az Úr az embert,
s a mellébe nem skorpió-tüdőt tett.
A kőhöz láncolt szívnek nincs dala.
Kunyhóm fölött rigó szól, nem klavír,
Lábig látom a szivárványt az égen.
Enyém a tavasz fűlehelete,
a nyár árnyéka, tél fehér pompája.
Síromon is mezők virága nyíljon.

.

Kincses pincéi a dús Indiának…
Keréknyi aranytálnál többel ér
egy tenyérnyi kis festett gondolat,
vagy Karcarának kővé vált havából
fenyőfák közt egy mélázó Apolló.
„Sugárzó gyémánt…” Sugárzóbb a könyv,
amelyben költők s bölcsek lelke él.
Furulya szól. – Pattints leány és táncolj!

.

Ásitva néz a lajhár a hangyára,
s a napja hosszu, étele izetlen.
Siess az iskolába gyermekem!
Asszony terítsd a napra vásznadat,
s öleléssel várj majd a küszöbön.
Legszebb látvány a hazatért munkásnak
a párolgó tányér az asztalon.
És üdvösség a szimpla szalma-ágy is.

.

Bölcsőnél állsz, és mondod: – Itt az A.
Sír szélén állsz és mondod: – Itt az O.
Én is jártam a damaszkusi úton,
rám is nyilalt az Ég világossága
a végtelenség kitárt kapuján.
Megismertem a fényben kerengő port:
a csillagok kerengő sokaságát, –
s a szivet a kis pacsirta mellében.

.

Föld-e az ember? Föld: nemes opál.
De élő láng ég ebben az opálban.
Ha majd a szent est rámkövetkezik,
két szárnynak árnyéka terül fölém,
s egy láthatatlan könnyü kéz megérint,
Földdé fakul akkor a vén opál.
S mint nyári éjen a jánosbogárka,
kioldott lángja a Magasba száll.

.

(1910.)

Gárdonyi Géza

Gárdonyi Géza - Könyvei / Bookline

pppppppppp

Göre-könyvek (Géza Gárdonyi)

Csak az ember lehet

teljes, boldog életű helyett

egy ön- (és társ) sorsrontó,

a végsőkig boldogtalan lény…

.

Vagy rontasz, vagy építesz – csak rajtad múlik… 

Vagy a jó vagy a rossz Istent imádod: válasszál…

Legalább ne árts, se önmagadnak, se másoknak…

Ki mennyit használhat, legalább annyi kárt tehet – sőt:

hisz házad gyerek/bolond is felgyújthatja, de felépíteni…?

.

Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

.

A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

.

Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők – és

végül, – de talán mégsem utolsósorban? – a rejtett hatalmak….

.

Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

-hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.

.

Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

.

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

.

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

.

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

.

Magadon nevetsz/szörnyülködsz: a mese nem másról, de pont

terólad szól – ismerj magadra és itt és most változtass életeden!

Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,

átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,

és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

ppppppppppppppppppppppppppp

Gárdonyi Géza: Aggyisten, Biri (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1967) -  antikvarium.hu

Könyv: Gárdonyi Géza: Nevető könyv