kb. 22 perc olvasás
Eugéniusz:
A boldog(talan) ember – III.
Életminőség-vizsgálódó tükrök
A bölcs és/vagy a balga ember
ppppppppppppp
Táltos paripa vagy állatorvosi ló
Istengyermek-ördögcimbora/sátánfajzat
Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok
Ön/társ-sorsjavító vagy rontó típuspéldatár
ppppppppppppppppp
Talált, kapott, szerzett/vesztett életkincstár
Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok
Szándékok-következmények ill. okok-okozatok
(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)
ppppppppppppppppppp
Petőfi Sándor:
MENNY ÉS FÖLD
Isten hozzád, gyönyörű hazugság,
Eszményképek, ábrándok világa!
Már kezemben tartom ajtód kulcsát,
Még egy perc s örökre zárva lész.
.
Túl az éjnek fejér szivárványán,
A tejúton túl röpűltem egykor,
S ott az égi magasokban járván
Épitélek, szép tündérvilág.
.
Ott töltöttem ébren álmadozva
A csapongó ifjuság időit,
Álmaimnak nem volt vége-hossza,
S szebbnél-szebbek voltak álmaim.
.
De az álom bármi szép, csak álom,
S hogyha ma nem, holnap elmulandó;
Elment, elment pajkos ifjuságom,
Fölkeltett a komoly férfikor.
.
Isten hozzád, ábrándok világa!
Miért várjak, amíg összeomlasz
S romjaidnak eltemess alája?…
Jobb, leszállnom innen idején.
.
Le a mennyből, le tehát a földre!
Vígy le, vígy le, képzeményim szárnya,
Mielőtt lebuknám összetörve,
Mint lebukott egykor Phaëton.
.
Hogy jön e könny szemem pillájára?
Aggalom s bú, hagyjatok, hadd menjek,
Hisz a föld az emberek hazája,
Embereknek csak a föld való;
.
S ha nem is oly szép ez, mint szeretnők,
Nem is oly rút, mint az ifju véli…
Nincs itt angyal, ámde nincs is ördög,
S ha van itt tél, van kikelet is.
Koltó, 1847. október
Petőfi Sándor:
A gólya
Sokféle a madár, s egyik ezt, másik azt
Leginkább kedveli,
Ezt ékes szólása, amazt pedig tarka
Tolla kedvelteti.
Kit én választottam, a dal-mesterséghez
Nem ért az a madár.
S egyszerű, mint magam… félig feketében,
Félig fejérben jár.
.
Nekem valamennyi között legkedvesebb
Madaram a gólya,
Édes szülőföldem, a drága szép alföld
Hűséges lakója.
Tán ezért szeretem annyira, mert vele
Együtt növekedtem;
Még mikor bölcsőmben sírtam, ő már akkor
Kerepölt fölöttem.
.
Vele töltöttem a gyermekesztendőket.
Komoly fiú valék.
Míg társim a hazatérő tehéncsordát
Estenként kergeték:
Én udvarunkon a nádkúp oldalánál
Húztam meg magamat,
S némán szemléltem a szárnyokat-próbáló
Kis gólyafiakat.
.
És elgondolkodtam. Jól tudom, az gyakran
Fordult meg fejembe’:
Miért hogy az ember nincs úgy, mint a madár,
Szárnyakkal teremtve?
Csak a messzeséget járhatni meg lábbal
S nem a magasságot;
Mit ér nekem, mit a messzeség? mikor én
A magasba vágyok.
.
Fölfelé vágytam én. Ah, ugy irigyeltem
Sorsáért a napot,
A föld fejére ő tesz világosságból
Szőtt arany kalapot.
De fájt, hogy estenkén megszúrják… mert hiszen
Foly keblébül a vér;
Gondolám: hát így van? hát aki világít,
Ilyen jutalmat nyér? – –
.
Kívánt időszak az ősz a gyermekeknek,
Mint anya jön elé,
Aki fiainak számára kosarát
Gyümölccsel terhelé.
Én ellenségeműl néztem az őszt, s szólék,
Ha gyümölcsöt hozott:
Tartsd meg ajándékod, ha kedves madaram,
A gólyát elcsalod.
.
Szomorodott szívvel láttam gyülekezni,
Midőn távozának;
Miként most eltűnő ifjuságom után,
Ugy néztem utánok,
S milyen bús látvány volt a házak tetején
A sok üres fészek,
Szellő lehelt reám, sejtés halk szellője,
Hogy jövőmbe nézek.
.
Mikor tél multával fehér hó-subáját
A föld levetette,
S virággal zsinórzott sötétzöld dolmányát
Ölté föl helyette:
Akkor az én lelkem is felöltözék új,
Ünnepi ruhába,
S gólya-várni néha elballagtam egész
A szomszéd határba. –
.
Később, hogy a szikra lángra lobbant, ahogy
Ifju lett a gyermek:
Talpam alatt égett a föld, nekiesem,
És paripán termek,
S megeresztett kantárszárral vágtaték ki
A puszták terére…
Még a szél is ugyan nekigyürközött, hogy
Lovamat elérje.
.
Szeretem a pusztát! ott érzem magamat
Igazán szabadnak,
Szemeim ott járnak, ahol nekik tetszik,
Nem korlátoztatnak,
Nem állnak körűlem mogorva sziklák, mint
Fenyegető rémek,
A csörgő patakot hányva-vetve, mintha
Láncot csörgetnének.
.
És ne mondja senki, hogy a puszta nem szép!
Vannak szépségei,
De azokat, mint a szemérmes lyány arcát,
Sürű fátyol fedi;
Jó ismerősei, barátai előtt
Leteszi fátyolát,
S rajta vesz merően a megbűvölt szem, mert
Tündérkisasszonyt lát.
.
Szeretem a pusztát! be-bekalandoztam
Tüzes paripámon,
S midőn már ott jártam, ahol fizetésért
Sincs emberi lábnyom:
Lovamról leszálltam, gyepre heveredtem.
Egy futó pillanat
A tóra mellettem, s benne kit látok meg?
Gólya barátomat.
.
Oda is elkísért. Együtt ábrándoztunk
A puszta legmélyén,
Ő a víz fenekét, én a délibábot
Hosszasan szemlélvén.
Igy töltöttem vele gyermekségemet és
Ifjuságom javát,
Azért kedvelem, bár se’ tolla nem ragyog,
Se’ szép hangot nem ád.
.
Mostan is kedvelem és úgy tekintem én
A gólyamadarat,
Mint egyetlen valót, mely egy átálmodott
Szebb korból fönnmaradt.
Megérkezésedet még mostan is minden
Esztendőben várom,
S kivánok szerencsés útat, ha távozol,
Legrégibb barátom!
.
Szalonta, 1847. június 1 – 10.
Varázstalan
Egy mitológia
nélküli emberiség
egyszerű statisztikai adat, átlag.
Természettudományunk
a nagy átlagokkal dolgozik,
mindent átlagokra bont le,
ám az igazság az, hogy
az életet hús-vér emberi lények
és nem számoszlopok viszik tovább.
A statisztika minden egyedi
jellegzetességet kiöl az életből,
ami roppant lehangoló és egészségtelen.
Megfosztja az embereket önbecsülésüktől,
legfontosabb élettapasztalataiktól,
melyek révén megtapasztalhatják
önnön értékeiket és
személyiségük teremtő erejét.
Carl Gustav Jung
Aki
a természetet,
illetve az embervilágot
örökre varázstalanító felvilágosult:
minden tündért, manót stb. „szellemirtó”
Ezeket végleg a dajkamesékbe száműzi…
Az ész-istent imádó magányos materialista…
A mese-varázstalanító szellemvilágtalan,
aki a népmesékből ki is gyomlálná,
az újakból meg már elvből ki is hagy
jótündért, gonosz manót, táltost, csodát…
Jótündér
A jótündér megállítja
az erdőben az agresszív kismalacot:
– Szia agresszív kismalac,
mivel találkoztunk, teljesítem egy kivánságodat!
– Csak egyet? Akkor dögölj meg!
Határ-idők
Időablak nyílás-zárás
Itt-most élj a jó alkalommal,
holnap már messze jár a tündér
Addig üsd a vasat, amíg az meleg
Addig formáld gyereked, míg képlékeny
De te csak szó szerint ütötted a gyereked,
aki pedig ugrott volna egy jó szóra nyomban…
Légy résen!
Most vagy soha!
A tündér-tünékeny jószerencsét,
az egyszeri jó alkalmat egyszer és
mindenkorra, vagyis örökre elmulasztó,
vagy ezzel rosszul élő, és magát megkárosító…
„Szubjektíven” rosszabb helyzetbe kerül,
még ha végül ugyanúgy marad is,
mert már tudja, hogy mit veszített…
Alkalom mulasztó
Aki a jótündér-szerencse adta
(három) kívánságát balgán elszórakozó
és így a most lehetséges sokkal jobból
egy még rosszabb helyzetbe kerülő Midasz,
aki balgán azt hitte, hogy egy király bölcs is,
aki tudja, hogy mi is az ő jól felfogott érdeke/akarata…
Aki
nem tud mit kezdeni
az egyszeri szerencséjével,
csak egy kolbászt mer álmodni
a nyomorában, ha épp jön a jótündére –
ami neje dühe miatt menten az orrára nő,
így örökre elmulasztott egy kiugrási esélyt…
Nem mert nagyot
álmodni, kívánni, kérni
a mese szegény öreg embere,
és csak egy kolbászt kért elsőre
a váratlanul betoppanó jótündértől…
A házisárkánya egyből megátkozta,
és azt a rosszat kívánta neki,
hogy – világ csúfságára –
ragadjon hozzá az orrához,
s az ige testté lőn…
Mentve a menthetőt,
a harmadik kívánságukat
arra kellett pazarolniuk,
hogy az váljon le onnan…
Így oda jutottak, ahonnan indultak.
Illetve mégsem, mert elpazarolták
ezt a ritka, egyszeri nagy esélyt!
Álkeresztény
A kis sündisznók
csak áznak-fáznak,
de ott terem egy jótündér,
s az első kettőt hazarepíti…
A legkisebb sündisznó,
aki jót akar a tesóknak,
így azt kéri a tündértől,
hogy testvéreivel lehessen
(itt ázzanak-fázzanak vele…)
Aki
bűvész-trükkel,
szemfényvesztéssel
imitálná a természetfeletti
a „varázslatot”, sőt „csodatételt”,
mintha az ő cirkuszi produkciója
egy emberfeletti mutatvány lenne…
Aki
egy olyan
örömteli eseményből,
mint amilyen az ajándékozás,
képes ürömöt, szomorút „varázsolni.”
Még jobbik eset, ha csak elfelejti azt,
amivel azért elárulja a társ lebecsülését…
De ennél is rosszabb, ha figyelmetlenségből,
vagy „elvi okokból”, vagy rosszakaratból
rosszat és/vagy rosszul ajándékoz – pl.:
megaklázót, sértőt, megszégyenítőt stb.
Ácsingózó
„nekem a kérés nagy szégyen,
adjon úgy is, ha nem kérem” (N.L.)
Életfogytig toporog a kincsesbarlang előtt,
de nem mer kulcsot, vagy varázsigét kérni,
vagy be sem mer kopogtatni, zörgetni stb.,
ott őszül meg, sorvad el reményvesztetten.
Vagy, ha befelé még tudja, ki már nem jut,
mert a mohósága elvesz az eszét: meghal…
A
– Kérem!
– Köszönöm!
– Elnézést! –
– Bocsánat! stb.
varázs-igétlenül
le-élt siralmas, fagyos élet,
amelyben neked, mint egy
kis zsarnoknak minden jár,
csak jogosan követelhetsz,
és nincs miért hálát adnod…
És te tökéletes vagy, ezért
nem hibázol, vétesz, esel bűnbe,
így nem szorulsz rá az irgalomra stb.…
Aki,
ha elmúlt már
az újdonság varázsa,
akkor le is cseréli úgy
a használati eszközeit,
mind az élettársát, barátját,
de házát és hazáját is, ha lehet…
Minden csoda csak három napi tart…!?
Majd nulláról/mínuszról kezdheti elölről…
Aki
képtelen
egy életútra
elszántan és kitartóan,
következetesen rátérni,
hátha a másik még jobb lenne …
Így csak egyhelyben jár, sőt: hátrál…
Addig-addig
totojázol, vacillálsz,
és turkálsz, válogatsz,
a sok-sok udvarló, sőt kérő között,
mígnem két szék közt a pad alá esel…
Éhen halsz, mint Buridán tétova szamara…
Egyszerre
több vasat tart a tűzbe,
hátha valamelyik majd bejön?
És amikor ez többnyire kitudódik,
akkor két szék között pad alá esik,
és örökre elesik egy jó életre szóló társtól…
Aki
dönt és választ
egy életre szóló társat,
de holtáig nem hagyja nyugton:
mi lett volna, ha Hufnágel Pistihez megy
Ezért is nem a maximumot hozza ki társból,
de a minimumot: be akarja bizonyítani, hogy
neki egy méltóbb, sokkal jobb férj járt volna…
Aki
közönyösen
szemléli a fuldokolót –
hisz őt mások is jól látják,
és akkor miért pont ő kockáztasson,
meg majd csak ideérnek a profi mentők…
Vagy ha egyedül van, akkor magát félti,
vagy azzal menti, hogy nem profi úszó stb.
Hősködő
Fölösen-károsan
virtuskodó legény
Pl. aki képes lenne
a társát/szerelmét
Dunába belökni, és menteni,
ha így imponálhat neki, vagy
kitüntetett híres életmentő hős lehet…
Akinek
olyan rugalmasak az elvei,
hogy már inkább elvtelenség –
olyan, mint a szélkakas, kaméleon:
mindig azt vallja „meggyőződésként”,
amineki akoor és ott éppen hasznosabb
(nem is veszik emberszámba, nics becsülése)
Akinek
olyan merev,
kőbe vésett, leszögezett
elvei és szokásai vannak,
mintha valaki mondjuk valaki
kényszer-zubbonyban akarna
szerelmesen össze-ölelkezni,
és/vagy gúzsba kötve táncolni
Affekta
Aki feltűnési vágyból,
vagy nem is tudatosult,
de felvett rossz szokásból,
a nőiesség félreértéséből stb.
folyamatosan csak kényeskedik,
pipiskedik, szenveleg, negélyez…
Aki
oly előkelősködő
tüntetően kényeskedő,
hogy nem az alátett tíz párnát élvezi,
de még azokon át is „megérzi” azt az egyetlen
árva kis borsószemet, ami miatt nem tud aludni…
Holtig várhatja, míg valaki életpárjául fogadja őt…
De az is lehetséges, hogy a királyfi így választja ki,
ki az aki igazán trónra termett, és nem egy jöttment…!?
Aki
másnak vermet ás,
az maga is pont ebbe esik bele,
ahogy például ez történik akkor,
amikor Hamletnek méregpoharat
készítenek és mérgezett tőrt fennek…
Aki,
ha egyszer részedték,
rosszhiszemű bizalmatlan lesz,
és ezért mindenkire gyanakszik,
teljesen bezárkózik a lakásába,
amit így a magánzárkájává tesz…
Vagy az a gazdag, aki minden ajtót ár,
mert mindenkiben potenciális tolvajt lát…
Akinek
még a szemét
is ki lehet lopni,
alkalmat termet
a tolvajnak, rablónak
(kulcs a lábtörlő alatt)
vagy nem ismeri, nem érzi:
mi az arányos önvédelem –
és az áldozatból tettessé „lép elő” ….
Aki
fölöslegesen,
sőt igen károsan
kardot ránt és kard által vész el,
pl. így még a besurranó tolvajból is
a maga vesztére egy rablógyilkost „csinál”
Így nemcsak a pénzét, de életét is elveszíti…
Aki
úgy kapaszkodik
az „életfelmentő”,
emberi-társas kötelességei
teljesítését tartósan, sőt végleg
felfüggesztő „halálos” betegségbe,
mint a fuldokoló a mentőövébe,
mint az utolsó szalmaszálba…
Aki
a véges=drága idejét
az ún. gordiuszi csomók
kibogozására pazarolja, mert
nincs szíve és/vagy esze, hogy
egy csapással átvágja azokat…
Aki
aktív-passzív
jóváhagyásoddal
folyton pumpol, tarhál,
netán a te pénzeden még
le is részegít, hogy azután
szabadon kifoszthasson: markecoljon…
A szemérmes,
szerény, tartózkodó,
szótlanul éhező koldus,
akinek a kérés szégyen, így éhenhal
(mint a mély kútba esett néma gyerek,
akinek az anyja sem érti/hallja szavát)
A mamahotel
életkezdési pánikos,
védett házas inkubátor-lakója
A beragadó infantilis, az „óriáscsecsemő”
Aki a biztonságért lemond a szabad életről,
és megmarad örök, kiskorúsító gyámság alatt…
(mint ha a hajléktalan börtönbe kéredzkedne,
mert ott biztos a napi fejadag és a meleg cella,
és az ingyen ráadás „meleg” cellafőnök…)
Aki
fejben,
elméletben jól,
legjobban tudta,
hogy kell gyereket jól nevelni –
tartott is ez egészen mindaddig,
amíg neki nem született meg az első…
Aki
már csecsemőként
természetesnek vette
és meg is szokta, hogy
neki minden kívánsága rögtön teljesül –
máskülönben ő hisztizik, és toporzékol…
Így nevelődött kis házi zsarnokká
a család és a maga – csak később
belátott – nagy bánatára, kárára…
Egyke
Akinek azért van
csak egy gyereke,
hogy így neki szinte
mindent megadhasson –
majomszeretettel kényeztetve
következetesen rontja el „előszeretettjét”
(mindeközben ő meg eladja cégének a lelkét,
vagy érdekházas, hogy ezt finanszírozhassa…)
J. W. GOETHE
A TÜNDÉRKIRÁLY
.
Ki vágtat éjen s viharon át?
Egy férfi, lován viszi kisfiát.
Úgy védi, takarja: ne vágja a szél,
átfogja a karját: ne érje veszély.
„Fiam, miért bújsz így hozzám? Mi bánt?”
,Nem látod, apám, a Tündérkirályt?
Fején korona, palástja leng…’
„Fiam, ott csak egy ködfolt dereng.”
.
„Szép gyermekem, gyere, indulj velem:
Sok tarka virág nyílik a rétemen.
Tudok csudaszép játékokat ám
s ad rád aranyos ruhákat anyám.”
,Nem hallod, apám, a halk szavakat?
A Tündérkirály hív, suttog, csalogat…’
„Fiacskám, csendbe maradj, – ne félj:
a száraz lomb közt zizzen a szél.”
.
„Szép gyermekem, jöjj velem, azt akarom:
megládd: lányaim várnak nagyon,-
táncolnak is ők, ha a hold idesüt
s majd álomba ringat gyönge kezük.”
,Hát nem látod… ott – nem látod, apám:
a tündérlányok már várnak reám. -‘
„Fiam, fiam, én jól látom: amott
a nedves fűzfák törzse ragyog.”
.
„Úgy tetszel nékem, te drága gyerek!
Mondd: jössz-e velem, vagy elvigyelek?”
,Édesapám, ne hagyj… ne – megállj:
megragad – elvisz a Tündérkirály…’
Megborzad a férfi, hajszolja lovát.
Fel, felnyög a gyermek, s ő nyargal tovább,
megérkezik, teste-lelke sajog
ölében a kisfiú már halott.
Páll Réka és Páll Domokos alkotása
Ady Endre
Balzsam tündér postája
Mióta csak gyerekek vannak
(Hallgassatok ide, gyerekek),
Aranyos, tele tarisnyával
Este elindul Balzsam tündér,
Hogy tik boldogok legyetek.
Hozza nektek a nagyszerü jókat,
Az enni- meg örülnivalókat.
Óh, be jó tündér ez a tündér.
.
Da van egy nagy átka szegénynek:
Sokan vannak a haragosak,
Gonosz tündérek sötét szárnnyal
(Rosszak voltak, elcsapták őket),
Ezek leskődnek csúful sokat
S mit nektek hozna, gyerekek, nektek,
Tarisnyájából kiszedegetnek
Sok édeset, vígat, bölcset, jót.
.
Minden este
Jön a posta,
Postakürt nincs,
Csöndben hozza
Tarisnyáját
Balzsam tündér,
Mert gonosz kéz
Megmotozza.
Néha-néha
Mindent elszed
S elkobozza,
Mit csak hoz a
Tündér-posta.
De a posta
Mégis posta,
Sokszor jön meg
Megrakodva
S Balzsam tündér
Mosolyogva
Sok holmiját
Gyerekek közt
Szerte-osztja.
Ilyen posta
Ez a posta,
Ezt a verset
Is az hozta.
.
Hoz játékot,
Hoz meséket,
Édes álmot,
Csodaszépet.
Virgácsot is
Aki vétett
Kaphat tőle.
.
Néha-néha
Nincs csak félig,
Sok holmiját
Kicserélik.
Rossz tündérek
Akkor bátrak,
Hogyha Balzsam
Belefáradt
Rossz gyermeket
Jóvá tenni,
Hazugokkal
Veszekedni.
Ilyenkor a
Posta mást hoz,
Jeles helyett
Szekundát hoz.
Sok bánatot,
Kevés kedvet,
Sírást hoz a
Jókedv helyett.
.
Szegény-szegény, jó Balzsam tündér,
Mint kell értetek harcolnia
Aranyos tarisnyáját védve,
Hogy a nektek szánt szépet és jót
El ne rabolja senki fia.
Hozza nektek a tréfa rakását,
Szülőtök csókját, simogatását.
(Minden szépet Balzsam tündér hoz.)
.
Ha jók vagytok, Balzsam tündér győz,
Legyőzi az ellenségeit,
Vakációt, mesedélutánt hoz
S jót csak a rossznak nem tud hozni.
(De ugye, hogy nincs rossz senki itt?)
Segítsetek a szegény Balzsamnak,
A rossz tündérek sokan vannak
S a jó tündért meg kell becsülni.
Juhász Gyula:
Tündér Ilonának
Hintsen utadra mindenütt a végzet
Fehér rózsákat, szép, fehér leány,
S úgy szálljon csak bú szűzi homlokodra,
Mint sugaras mezőre enyhe árny.
Legyen könnyű tánc életednek útja,
Melyet kisér üdvösség halk zenéje,
S ha menni kell – fehéren és mosolygón,
Mint hulló csillag – úgy suhanj az éjbe!
.
Lelkednek fényes, hófehér palástját
Ne illethesse soha céda vágy,
Csak szent fohászok érintsék szelíden,
Mint napsugár a szűz havas havát.
E dal is ily szent. Szépséged bűbáját
Titkon merengő költő szíve adja.
Örök szerelmem hervatag virágát
Tűzd mosolyogva hullámos hajadba!
Aki
a nagyon
távoli rokonokkal
jó kapcsolatokat ápol,
de török átok: éppen a közeli
jó szomszédját nem becsüli meg,
aki nagyon sokat segíthet/árthat…
Aki
nem is törekszik,
pláne nem jó kapcsolatra
a közvetlen szomszéddal,
aki amúgy többet érne,
mint 100 távoli jó rokon,
és még azon is veszekszik,
sőt még pereskedik is, hogy
kinek fütyül a fülemile…
Vakhit
Aki ún. jó-
barátként, vagy
tanácsadóként stb.
szétaggályoskodja
a legjobb terveidet is,
amúgy meg hülyeségre biztat,
istenkísértésbe visz/hajszol bele,
mert te szinte vakon megbízol benne,
mert ő a Te szellemi (szekta)vezéred…
Megteheti, ha szellemi kiskorú maradtál…
Éberség altató
A tüntetően nyájaskodónak hiszel,
Pedig ő ezzel csak figyelmedet altatja,
mert közben rút orvtámadásra készül,
téged ölelgetve, neked hízelegve stb.
kutatja gyengéid, s gyűjti a munícióját
A kevesebb több
Az egyiknek van barátja,
a másiknak épp most nincs –
de ennél még jóval rosszabb,
ha most azt hiszi, hogy van,
pedig csak szesztestvére
vagy álbarátja van, ami
csak az éles helyzetben,
megpróbáltatás idején,
betegen, eladósodva,
derül ki/borul be…
Éltető
vagy mérgező?
Amilyen nagy, sőt
pótolhatatlan kincs
egy igaz jóbarát,
pont annyit árthat egy álbarát,
aki nem a javunkat akarja,
(vagy csakis azt akarja
és meg is szerzi, el is veszi)
De az a lehetőség is fennáll,
hogy te a jóbarátom vagy,
de én nem annak, hanem
a rosszakarómnak látlak.
mert én csak a hízelgést,
a kényeztetést várnám el Tőled,
s nem szembesítést bűneimmel,
önáltatásaimmal, élethazugságaimmal
Kórosan naiv
Emberismeret
Akit a mai napig
legjobb barátodnak hittél,
vagy éppen a Nagy Szerelmed,
akit minden titkos tervedbe is beavattál,
arról szinte már csak te nem tudod,
mert eleve kizártnak tartottad,
hogy ő – volt – a te spiclid…!?
El sem tudtad képzelni, hogy
valaki nem a lelki értékeidért
kötődik ő oly szorosan hozzád…
Önismeretlenül
Annyira se ismered magad,
hogy ha iszol, s elkábít egy nő illata,
akkor elveszíted józan ítélőképességed,
s még egy olyan nő is el tud csábítani,
akivel egy napig sem tudnál együtt-élni,
s akinek nem szeretnél gyerektartást fizetni…
„Kedves vendég”
Miután elment az, aki
amúgy állítólag jóbarát,
már úgy nézel önmagadra,
mint egy született vesztesre,
és a lakásodra, az otthonodra,
ahogy ő látta és láttatta veled:
mint egy szegényszagú szükséglakásra,
pedig előtte pont úgy rendezted át,
hogy neki imponálj vele…
Vendég-
barátságtalan
Vendégségbe hívja,
de ott úgy bánik vele
mintha ingyen-konyhára
jött volna egy potyaleső,
vagy más hívatlan vendég –
még ahhoz is feltételt szab,
hogy odalökje neki a kegyelemkenyeret.
Pl.: az ő szája íze szerint el kell mondani egy imát.
Aki
már a hibás/
akarva-akaratlan
illetlen, sőt sértő stb.
megszólítás/stílus miatt
már előre, eleve elrontja az amúgy pedig
oly létfontos dolgának elintézési esélyeit…
A népmeséinkben a hősnek „szerencséje”,
ha „öreganyámnak” szólítja azt a lényt,
akihez tanácsért fordul (vagy: halál fia…)
Aki
már az elején
elveszíti a fonalat,
de röstell szólni, és
már csak bután bólogat,
és így, vesztére nem tanul meg
például kamatos kamatot számolni…
(emiatt akár lakóházát is dobra üthetik…)
Aki
már huszonévesen (!) is
mindenekelőtt már szerfelett
azon aggódó, hogy hogyan biztosítsa be
már most a nyugdíjas korszakát, annak jólétét,
és ezért a biztosítótársaságok ideális balek ügyfele…
Aki
már most
pontosan tudja,
mert ő egy oly fontos
és elfoglalt személy, hogy
mit fog tenni mondjuk egy év múlva
kedd este nyolckor és félkilenckor
Ennyi teret enged a spontaneitásnak…
Akinek
semmilyen
életterve sincs,
még úgy körül-belül sem –
infantilis: ő percről percre él
a teljes, laza spontaneitásban:
ahogyan esik, úgy puffan,
valahogy majd csak lesz…
Gyerekcsíny
Már felnőve is
Azzal szórakozol,
hogy ismeretleneket hívsz fel,
és trágárságokat mondasz neki,
vagy becsengetsz egy házba és elrohansz…
(Otthon kitünteted magad a Bátorság érdemrenddel)
Aki
„fiatalos” lazaságból
vagy mert rosszul alszik/ébred,
mert rendszertelen, éjszakázó,
vagy rossz lelkiismeretű stb.,
már eleve késve, hajszolva indul
és napközben sem éri utol magát,
ezért aznap soha nincs a helyén…
Arányérzék
Végszükségben
ne légy szerény,
néma gyereknek
anyja se érti a szavát –
de ha már egy szúnyog-
csípést kígyó-marásnak mond,
úgy legközelebb már nem veszik
halálkomolyan az S.O.S. kiáltását
Jó-rossz stressz
Permanens életveszélyben!?
Huzamos időn keresztül, akár
naponta órákon át abban a tudatban lenni,
hogy egy nagyobb hiba az életedbe kerülhet,
ha pl. csak másodpercekre elszunyókálsz –
vagy hogy teljesen ki vagy szolgáltatva:
például a veled szembejövő kamionoknak…
Te is, szeretteid is meghalhatnak, vagy
„csak” nyomorékok, árvák lehetnek,
nyomorba vagy börtönbe kerülhetsz…
Extázis
Félsz mindenféle
mámortól, részegségtől,
elragadtatott állapottól stb.,
ezért sem játszol, mulatsz, ölelkezel,
nem is imádkozol, gyönyörködsz stb. stb.,
nehogy egy pillanatra is kontrollt veszíts,
„önkívületbe” kerülj, „eláruld” magad stb. –
mintha mindig csúcsforgalomban vezetnél…
Miért redukálod, szegényíted le az életedet?
S hogyan lehet egy ilyen emberrel együtt élni?
Pókerarcú –
az eszed túlkontrollál:
meggátolja érzelmi áradásaidat,
lefagyasztja mimikád, redukálja,
minimalizálja emberi gesztusaidat,
monotonná gépiesíti a beszéded:
hogyan is vallhatnál így pl. szerelmet…
Tökfilkó
Ubul átmegy a Tónihoz,
és azt látja, hogy a Tóni,
a felesége, a fia és a kutyájuk (Tökfilkó)
egy asztalnál ülnek és pókereznek.
– Ez aztán az okos kutya! – mondja csodálkozva.
– Ugyan már! Egyáltalán nem okos ez.
Nagyon könnyen kiismerhető, amikor jó lapja van,
mindig elkezdi csóválni a farkát!
Profi segítő
Orvos, pszichiáter
és a beteg ember…
Ha látsz egy halat
kint a parton vergődni,
akkor orvosságot tömsz bele,
vagy simogatod, vigasztalod,
vagy esetleg minél előbb visszajuttatod
az ő elemébe, a saját közegébe, a vízbe?
(Elveszítve egy potenciális fizető pacienst…)
Zsák és foltja
A bolond légvárat,
vagy kártyavárat épít,
vagy a téli évszakban
egy életre szóló/szánt
hókunyhót, jégpalotát stb.,
a profi segítő, pl. a pszichiáter
meg alkalmanként szedi a lakbért…
Kereső-találó
Addig figyeled magad,
s keresel lankadatlanul,
amíg meg nem találsz végül
egy életfelmentő betegséget!
Esetleg segítségedre vannak
az ún. ingyenes szűrővizsgálatok,
ahol biztosan találnak valamit,
és te kapva kapsz rajta…
Hisz nincs egészséges ember,
csak nem elég kivizsgált beteg.
És onnantól nem ér a neved!
Lógós
Minden erőd s leleményed leköti:
hogyan lógj el tanulást és munkát,
hogyan vond ki magad kötelességeid alól,
így az már ennél jobb ügyekre nem is marad…
Megmaradsz feleslegesnek, elhasználatlanul,
aki nem töltötte be boldogan a rendeltetését…
Késő bánat
eb gondolat…
Csak túl későn
netán csak halálod óráján,
„esik le a tantusz”, döbbensz rá
ezidáig buzgón élted másnak az életét!
Te nem egy egy-én, egy csoda-unikum,
csak másoknak a gyenge utánzata voltál,
mechanikusan kopíroztad a példaképeid,
akik után akár még a kútba is ugrottál…
Egyetlenegy
A legritkább példány vagy:
Ilyen nem volt és nem lesz több
Nemcsak a testeden van
különös ismertetőjegy
Ha akarnál, sem tudnál
teljesen beolvadni a tömegbe
Nem a futószalagról kerültél le
A te fontos küldetésed senki
más nem végezheti el helyetted
Nem a puszta különbözés kedvéért
vagy te más, mint a más ember,
mint a „csodabogarak”/különcök
Téged nem lehet beszámozni
Nem vagy precízen kiszámítható
Nem téged szabnak a cipőhöz
és ruhához, hanem megfordítva
Eredeti vagy, nem utánzat
És nem is lehet jól hamisítani
rögtön lebukna az illető,
ha úgy akarná kiadni magát, mintha te lennél
Még ikertestvéreddel sem lehet összetéveszteni
De negatívan is válhatsz egyéniséggé,
hogy anyád sem ismer azután már rád!
Tükör-
kerülő/törő
1.
A mese nem rólad szól?
Minden – nem – fiktív
történetben, mesében
csak önigazolásod keresed,
vagy a szomszédra ismersz:
így mást nem is találsz…
2.
Amikor a gonosz mostoha
összetöri igazmondó tükrét,
amikor nem azt mondja neki,
amit ő most hallani szeretne:
– Szép vagy, de nem a legszebb…
Weöres Sándor
A TÜNDÉR
Bóbita Bóbita táncol,
körben az angyalok ülnek,
béka-hadak fuvoláznak,
sáska-hadak hegedülnek.
Bóbita Bóbita játszik,
szárnyat igéz a malacra,
ráül, igér neki csókot,
röpteti és kikacagja.
Bóbita Bóbita épít,
hajnali köd-fal a vára,
termeiben sok a vendég,
törpe-király fia-lánya.
Bóbita Bóbita álmos,
elpihen őszi levélen,
két csiga őrzi az álmát,
szunnyad az ág sürüjében.
Ilonka királykisasszony – Kolozsvári – Donkó Rebeka
Eörsi István:
Az ördögfióka és a tündér
Ördögfióka-barátom
felvidít, ahányszor látom,
olyan fürge, olyan fényes,
szaga kellemesen kénes
saját talpát nyalni képes.
.
Van két kicsi, hegyes szarva,
van egy izmos, kurta farka,
magas fákon reggel-este
annál fogva lóg libegve,
s diót dob a gyerekekre.
.
Egyszer egy tündér járt arra,
ringott-lengett jobbra-balra,
fehér bugyija kilátszott,
mókusa volt, azzal játszott,
fütyörészett, dalolászott.
.
Kis ördögöm fentről látta,
s beleszeretett a lányba.
Le is ugrott egykettőre
bukfencezve és pörögve,
s megállt vigyázzban előtte.
.
„Édes tündér, úgy szeretlek,
mint a mézet vagy az epret.
Soha senkit ilyen szépen
nem szerettem földön-égen –
kérlek, légy a feleségem.”
.
A tündér ezt válaszolta:
„Menjek lakni a pokolba?
Javulj meg, és megszeretlek,
szüleimhez bevezetlek,
s két hét múlva férjül veszlek.”
.
Barátom a fejét rázta:
„Legyen eszed, tündérlányka.
Alattomos áruló
a kis ördög, hogyha jó,
s akkor hozzád nem való.”
.
Kacarászni kezdett erre
a tündérlány csilingelve.
Egyéb választ nem adott,
tapsolt, ugrált, kacagott,
tündérien mulatott.
pppppppppp
Csak az ember lehet
teljes, boldog életű helyett
egy ön- (és társ) sorsrontó,
a végsőkig boldogtalan lény…
.
Vagy rontasz, vagy építesz – csak rajtad múlik…
Vagy a jó vagy a rossz Istent imádod: válasszál…
Legalább ne árts, se önmagadnak, se másoknak…
Ki mennyit használhat, legalább annyi kárt tehet – sőt:
hisz házad gyerek/bolond is felgyújthatja, de felépíteni…?
.
Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,
önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,
de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…
Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,
ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…
.
A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,
de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….
Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,
ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,
lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…
.
Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,
az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,
Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,
a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők – és
végül, – de talán mégsem utolsósorban? – a rejtett hatalmak….
.
Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,
a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!
Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,
barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája
-hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.
.
Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
.
napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,
hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
.
elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
.
A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:
tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!
.
Magadon nevetsz/szörnyülködsz: a mese nem másról, de pont
terólad szól – ismerj magadra és itt és most változtass életeden!
Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,
átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,
és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!
ppppppppppppppppppppppppppp
