kb. 18 perc olvasás
Eugéniusz:
A boldog(talan) ember – I.
Életminőség-vizsgálódó tükör
A bölcs és/vagy a balga lelkek
ppppppppppppp
Táltos paripa vagy állatorvosi ló
Istengyermek-ördögcimbora/sátánfajzat
Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok
Ön/társ-sorsjavító vagy rontó típuspéldatár
ppppppppppppppppp
Talált, kapott, szerzett/vesztett életkincstár
Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok
Szándékok-következmények ill. okok-okozatok
(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)
ppppppppppppppppppp
Madách Gáspár
[Az erények és bűnök]
Patientia
Nagy jószág emberben az Patientia,
Sok háborúját ő szenvedéssel bírja,
Csendes elmével rá veszélyét várja,
Mikor rohanik rá veszedelmes árja.
.
Nyög nagy tereh alatt, tűréssel viseli,
Szitokkal, átkokkal ember nem terheli,
Rajta tött bosszúkot békességgel nyeli,
Alázatossággal mindent elszenvedi.
.
Prudentia
Okosság is vette kezében tükörit,
Eszesen vezérli mindenben életit,
Trágár beszédekre nem bocsátja nyelvit,
Rendeli jó móddal polgári ő tisztit.
.
Egyezséget szeret, nem szenved háborgást*
Szomszédok között tiltja haragtartást),;
Szereti mindenben az igazán mondást,
Taszítván messze tőle az csélcsapást.
Charitas
Szeretet egyaránt tartja ő gyermekét:
Vezeti s neveli, adja eledelét,
Egyezségre őket s jóra vezéreltet,
Nem mutatván hozzájok nagy keménysége-
.
Igaz barátság embert örvendeztet,
Az szeretet által szívekben ver fészket,
Egymást szeretetre híven köteleztet,
Rágalmazó szóktúl atyafiát féltet.
.
Justitia
Mérőserpenyőjét igazság is tartja,
Se félre, sem balra nyomni ő nem hagyja,
Egyaránt ítélni híven szolgáltatja,
Conscientiáját nem is ledáltatja.
.
Ügyét az szegénynek és gazdagnak viseli,
Egyaránt fontolja, szentül mértékeli,
Adományra soha szemeit nem veti,
Nem hagy hamisságnak igazat megnyomn1
.
Fides
Az hitnek olaja égdegél világgal,
Jézus Krisztusra veti szemeit hit által,
sHitnek szereteti szívében fűi lánggal:
Mikoron él szentül sacramentomokkal.
.
Hitből reménli lelki üdvösségit,
Mikor Jézusra veti ő szemeit,
És csak őbenne helyhezteti hitit,
Semmi teremtésre nem veti érdemit.
.
Spes
Kétfelé teríti kezeit Reménység,
Az égben emeli az ő két szemeit^
Hit reménységivei veti az ő szívit,
Jézus Krisztustól várja üdvösségét.
.
Jó reménységben mi mindnyájan legyünk,
Üdvösségünk útját Krisztusban keressünk,
Semmi ajándékkal tőle el ne menjünk,
így leszen mennyekben az mi lakóhelyünk.
.
Fortitudo
Áltfogta Erősség vastagon oszlopját,
Állhatatossággal tartja igazságát,
Tökéletességben tartja önnönmagát,
Jámborsággal vezeti kormányát.
.
Tiszta életet követ ő mindenben,
Fajtalanság nem jün elméjében,
Szemérmetességet tartván ő szíviben,
S nem is vetemedik gazok ösvényében.
Superbia
Az kevélység is már hasonló pávához,
Mikoron itt embert elméje fenn hordoz,
Minden dolgaiban uraságra kapdos:
Értékben, pénzében, kevélységben labloz.
.
Bízik értékében, nem becsül meg embert,
Társának életit úgy tartja, mint kendert,
Víg lakásában tölti el idejét,
Senkinek nem adván az ő tiszteletit.
.
Avaritia
Fösvénység is járul az második rendben,
Nagy éhen és szomjan marhákot keresvén,
Uzsoráskodással nagy fesvényen élvén,
Mint az varas béka, földdel meg nem telvén.
.
Futkos, járkál széjjel, pénzzel kufárkodik,
Istenes életre nem is gondolkodik,
Hamis keresménnyel szekrényben rakodik,
Csűre és pajtája hogy ha bővelkedik,
Nem néz az szegényre, ha neki esedezik.
.
Invidia
Irigység is fogta kezében lándzsááját?
Mikoron másnak látja jó állapatját,
Teli nagy haraggal,
Akarván ált’ verni kedves jó barátját,
Látván nevelni feljebb állapatját,
Veszteni akarja kedves attyafiát.
.
Irigység emberben felette nagy vétek,
Mikoron szíviben irigység vér fészket,
Fonnyasztja, apasztja az nyavajás testet,
Jó szerencséjének kívánja elvesztét,
Irigyli másoknak előmenetelét,
Mint az eb nézdegél, társára morgódik,
Maga nem ehetik, reá irigykedik.
.
[Acedia]
Henyélés az embert olyra ösztököli,
Minden gaz vétekre embert ösztökeli,
Semmi jósághoz benne nem neveli,
Lelkit gonoszsággal …
.
[Ira]
Negyedik rendben látod az oroszlánt,
Hasonlíttatik hozzá harag tartást,
Nem fél senkitől, kivonja az hamzárt,
Senkivel nem gondol, ha becsületének is árt.
.
Sic volo s jubeo, mindenre haragszik,
Csak bosszúját töltse, mindent megcselekszik:
Öli, veri, vágja, mérgében sínlődik,
Dúl, fúl magában, akadályoskodik.
.
Mint az olaj, vízen felül akar járni,
Becsületiben másnak akar practikálni,
Nem akar senkinek becsületet adni,
Kész még az halált is végette kóstolni.u.
.
[Ebriositas]
Részeges embernek cégére az pohár,
Nem gondol, ha hosszú és felette sugár.
Csak tölthessék teli, akárki szólja bár,
Megiván jó kedvvel, töltsék másoknak már.
.
Részeges ha iszik, elméje távozik,
Mit az bálványkép, ugyan ő aluszik,
Rút ganéj os vérben nem gondol, ha fekszik,
Mint egyféle állat, sárban kevereszik.
___________________________________
A hét erény és a hét főbűn leírása.
Nem teljes, a restség töredékes
és érdekes módon hiányzik a bujaság (luxuria).
Lásd erről: Bendő Panna komáromi asszony éneke
Isten-
káromló
Aki nem tud mit kezdeni
az egyszeri, első-utolsó mostani életével,
nem ragadja meg a napot – azt csak lopja,
nem forgatja talentumát, tökéletesíti magát,
de a Teremtőt kárhoztatja: ő miért halandó!?
Hitetlen
Addig nem hiszed el,
hogy te magad is halandó vagy,
amíg neked is nem közeleg utolsó órád –
és akkor már késő bánat, mert addigra
már annyi jóvátehetetlent mulasztottál,
elapróztad magad, elszórakoztad életedet…
Aki önmagát,
ill. az aktuális döntéseit
a maga kárára akár dühödten is védő
Aki egy tévedhetetlen és csalhatatlan,
és ebből nem engedő/presztízskérdést csináló
Baráttól is csak hízelgést, nem igazmondást váró,
a bűnvallást a gyengeség beismerésének gondoló –
mintha mindig ellenséges körben mutatkozna meg
Személyválogató
Akinek egy kisgyerek,
egy koldus, egy „buta” iskolázatlan paraszt stb.
már hogyan is adhatna megfontolásra méltó tanácsot –
hát még mennyire ki van nála zárva az a lehetőség,
hogy ellensége mondja meg róla az igazságot…
Így maximalizálja annak az esélytelenségét,
hogy valaha is helyes önismerete legyen,
és hogy életében jó döntéseket hozzon…
Kör-válogatósdi
Referencia csoport
Csak olyanok társaságát keresi,
akikhez képest ő azért még mindig…
Akiknél ő nagyobb, erősebb, okosabb,
képzettebb, tehetségesebb stb. stb.
Így biztosítod be magad, hogy itten
felnézzenek rád, csodáltasd magad,
s hogy soha ne előre, csak visszafejlődjél…
Test-
beszédes
Társas, páros
táncában annyi az erotika,
mintha a nagymamival „ropná”
az öregotthonban, vagy elfekvőben…
Vagy soha nem is táncol, kihagyja ezt
a mással pótolhatatlan „próbaházasságot”
(amiben megérezhetné társa izzadt-illatát is,
s így már hagyhatná magát orránál fogva vezetni)
Skatulya
Ha egyszer már őt
valahol és valakik, „tekintélyek”
pl. botlábúnak mondták, csúfolták,
akkor egy életre lemond a táncról,
a zene-lélek-test együttrezgéséről,
az önkifejezés, társhoz kapcsolódás,
udvarlás stb. egyik alapdimenziójáról…
Párosodás
Ha igen keresi,
akkor megtalálja
a zsák az ő foltját…
Az egymásnak hízelgés
és bűneink bagatellizálása
kapcsolja össze egy ideig,
ideig-óráig a dongákat hordóvá,
de lassan-biztosan szétrohad az egész…
A pedáns asszony
Ő egy tisztaságmániás,
aki az őrületbe kergeti családját –
aki egy olyan „otthont” varázsol,
ahol szinte minden életjel tilos,
mert megbontja az ő Rendjét,
ami nem, az viszont kötelező…
A hidakat felégető
Aki az ex szerelmével,
az édes gyermekei anyjával
az ő vélt/részigazságát védve
hidegháborús válópereskedő
A párbeszéd folytatását pont
a gyerekek rovására is nehezítő,
vagy akár még el is lehetetlenítő…
Aki szinte semmiben nem enged,
és akinek így a gyermeke is szenved…
Aki
státusz
szimbólumként
egy jóval fiatalabb nőt vesz feleségül,
és ezért a korkülönbség relatíve egyre nő,
de az ágyban helytállna, bizonyítási kényszeres,
és bedől a gyógyszer-reklámok szlogenjeinek –
és így még elemi pisilési gondjai is lesznek…
Az önleértékelő,
aki oly elégedetlen az alakjával –
mások hamis elvárásainak felelne meg,
így próbálva szeretetéhségét csillapítani…
Testkép-zavaros anorexiás és a bulimiás
(aki akár halálra is éheztetheti magát…)
Ha épp
nem tudja elérni,
amire pedig vágyik,
akkor hamar, hamisan,
olcsón meg is vigasztalódik:
Még nagyon savanyú ez a szőlő…
Még kicsi/már kurva ez a lány/nő…
Pedig csak a kudarc kockázatát kerülve
nem is mert egyértelműen kezdeményezni.
Vagy indokoltan kosarazták ki, örülhetne is,
mert számára is pokol lett volna ez a frigy…
Akinek nincs,
vagy elsorvadt
a játékossága,
a humorérzéke,
az életének nedve/sava-borsa,
minden pillanata kötelesség-ízű,
mint egy rutinosan robotoló gépé,
semmi önfeledt móka, kacagás,
vagy, ami talán még rosszabb:
egy (ön)gyilkos gúnyolódó…
Aki
képtelen,
lelkileg lusta, gyenge,
szellemvilágban járatlan
felmászni a humor magaslatára,
már pedig onnan lenézve eltörpülnének
a lentről egyre óriásibbnak tűnő gondjai…
Magán se nevet, túl komolyan veszi magát,
de attól viszont retteg, hogy nevetségessé válhat….
A nem nevető lény
Ő könyvet már írt a humorról,
hogy ez mennyire isteni adomány,
enélkül milyen szürke, unalmas, sőt
akár elviselhetetlen az emberi létezés,
mennyire segít túlemelkedni a bajokon,
és enyhít a fájó igazságok beadásakor stb. –
de nem érti, és főleg nem érzi pl. a tréfát…
Akinek
vagy nincs humora,
és ezért bármi gazra tettkész,
vagy csak akasztófahumora van –
kesernyés, kétségbeesett tréfálkozás,
mert bajban van, és már a vesztét érzi…
Pozőr
Beállítottan…
Mesterkélten
felevett test-
és lélektartás…
Ha pénzbedobásra
nem mozogna be és el,
akkor egy álszobornak,
szinte már hullamereven
akár még szép is lehetne!?
Egy hiteltelen hatásvadász…
Mesterkélt
Keresett, csinált,
nem őszinte – hamis…
Mindig úgy „viselkedik”,
mintha épp fotóznák/filmeznék.
Mindig azt nézi, hogy itt és most
milyen viselkedéssel imponálhatna,
szerepelhetne, feltűnősködhetne –
ezért soha nem önmagát adja,
azt így el is sorvasztja, veszti…
„Csintalan”
Ő úgy szép, ahogy van –
semmi frizura, szép ruha,
fölösleges minden dísz, ékítés,
test/arcápolás, csinosítgatás…!?
Ami őt még szebbé tenné, illetve
a meglevő szépségét kidomborítaná…
Úgy szeressék, ahogy ő most kinéz,
még ha akár madárijesztő is lehetne…
Piperkőc – dendi
Külsejével, főleg ruházatával
visszatetsző v. nevetséges módon
sokat törődő és divatmajom módjára
kínos eleganciával öltözködő (férfi).
„Öltözködik tisztán, szerényen,
De nem piperkőc, nem majom.”
(Vajda János)
Pípesen,
nyalka rátartian, hetykén,
peckesen, büszkén járókelő,
aki közben köznevetség tárgya,
mert úgy néz ki, mint egy bazári majom:
egy feltűnést keltő módon öltözködő személy
Őstehetség
Pár próba után
már úgy hazudik,
mint a vízfolyás,
mintha könyvből olvasná…
és – hála az ördögnek – neki
igen jó az emlékezőtehetsége is…
De mégis előbb-utóbb, hamarabb
utolérik őt, mint a sánta kutyát, és
onnantól a „büntetése”: őneki már
egyetlen, akár igaz szavát sem hiszik el…
Nem spontán
Bármely megszólalása előtt
fejben agyoncsiszol, cenzúráz
egy-egy „vadonatúj” mondatot,
vagy már egy készet vesz elő
a bőséges konzervállományából…
Jelszava: csak semmi rögtönzés,
improvizáció – abból csak baj lehet…
Színészkedő
Szerelmes levele,
de élőszavas bókja is hamis/hazug:
könyvből olvas, mögötte áll a súgó stb.
Ha elrepül a papírja, elromlik a súgógép,
akkor oda minden tudománya, mondandója
Aki alkalmilag, vagy akár életfogytiglan is,
magát másnak adja ki, mint aki ő valójában –
ez utóbbi esetben viszont sosem tudja meg,
hogy ki lehetett volna belőle istenigazából…
Idő és/vagy
helytévesztő
Az előadás után is
még Napóleont játszó,
otthonában is csak parancsolgató,
akár az egész országot irányítani akaró,
és így egykönnyen a bolondokházában végző…
Aki jó színészi képességű
és jó emberismeretű, de szélhámos,
s ezt a talentumát pl. házasságszédelgő,
hozományvadász stb. céljára hasznosítja…
Majd ő lepődik meg a legjobban, hogy
a sikere lesz a kudarca: megszégyenülés,
lebukás vagy rossz házasság (papucsférj sors)
Aki egy frivol,
egy léha, könnyelmű alak,
aki mindig mindenkivel csak játszik,
minden nap más álarcot, jelmezt ölt,
aki semmit nem vesz halálkomolyan, –
és akár jóvátehetetlen károkat okoz…
(miközben elveszíti önazonosságát)
Szerep-
tévesztő
Például az,
aki a lányának is
oly életbevágóan szükséges
jó édesanya-feladatok megoldása helyett
ezen – súlyos, de édes – terheket lerázó,
a trendi, neki imponáló barátnőként tetszelgő…
Aki a saját, hiányzó barátnőjét is így pótolná és
az erre kapható, erre vevő magányos gyereke…
Szerepcsapdás
A bezzeg gyerek szerepet,
a növekvő közutálat ellenére
egy darabig/jó ideig még élvező,
mert annak csak az efemer előnyeit látó…
Aki nem látja be, hogy ez őt is torzítja, rontja:
a felnőttek elvárásainak a kiszolgálójává teszi,
és így akár végleg elmulasztja, hogy ne epigon,
de a saját utat járó felnőtt ember legyen…
Madách Gáspár
[Jószerencsében…]
Tranquillis in rebus quae sunt adversa caveto.
Rursus in adversis melius sperare mementó.
(Cato IV. 26.)
Jó szerencsében magadat el ne higgy,
Mert oly az szerencse, mint az gonosz mirigy,
Látja, hogy másnak jó, ő ahhoz oly irigy,
Nincsen semmi jóra őközöttök az frigy.
.
Mert az szerencsének az ő kerekei,
Mely felyül vagyon, hamar alul ejti, ‘,
Azki alul vagyon, felyül helyhezteti,
Udvar tisztinek is így vagyon kelleti.
.
Gonosz szerencsétől magát oltalmazni,
Reménséged legyen, ha kezdesz elesni, :;
Sáfár példájával magadat biztatni,
Mikor erős számot tőled kezdnek venni.
.
Számadásban ha engednek, fel ne fualkodjál,
Felebarátoddal meg ne haragudjál,
Adósságod felől vele megalkudjál,
Uradnak haragját fejedre ne vonjál!
.
Ne húzzanak szolgái kegyetlen tömlöcben,
Kinek semmi jóval nem voltál éltedben,
Barátságtalanul éltél mindezekben,
Mammonbúl te szedtél magadnak kebledben.
.
Irigy most ez világ, azt minden jól tudja,
Torkos tiszttartókon minden szem láthatja,
Mihent valamit lát, ő hamar elrántja,
Ládája fenekét prédával takarja.
.
Mostani tiszttartók csak az pínzt gyűtésben,
Kövérétik magokat hamis keresetben,
Nem nézik azt jól meg, mint ülnek az tisztben,
Tisztbűi leesvén hevernek tömlöcben.
.
Uroknak nem nézik sok kárvallásokat,
Csak ők tölthessék meg búzával kasokat,
Pénzzel rakhassák meg vászonyos zsákokat,
Takarhassák el sok nyert prédájukat*
.
Urok marháját eladják jó pénzen,
Pénzit magoknak tartják erszényekben,*
S forgódik az sok ruha szerzésében,
Szekrénnyel küldözik másuvá szekérben.
.
Tisztviselésekben barátságtalanok.
Atyafiaihoz haszontalanok,
Gazdag helyen ülvén felfualkodók,
Kevélségekbenember nem becsülők.
.
Okosak legyetek, tiszttartók, ti ebben:
Sok barátotok legyen tinektek az tisztben,
Mikor számadásra juttok mindezekben,
Mellettetek fogjanak igaz igyetekben.
.
Ne járjatok úgy, mint az gonosz sáfár,
Melynek közel voltát kerüli az hóhár,
Noha még teli áll haraggal az pohár,
Kiknek nyakában hág az két élő poslár.
.
Oltalmazzon Isten bennetek ezektől,
Az uratoknak haragos kezektől,
Ne szakasszon el az ő hűségétől
S kegyes életnek jóságos voltától.
Aki
csak egy
komor, munkamániás robot
A játék, illetve játékosság nélkül,
kötelességtudatos, gépiesen élő/üzemelő
Aki úgymond ki-nőtt már a gyermekkorból,
és a játszótársa már senkinek sem akar lenni…
Vagy, ha netán kivételesen játszik is valamit,
akkor azt is teljesítmény/nyeréskényszerben…
Aki
mindent
halálkomolyan
és komoron csinál végig,
nincs kellő ún. distanciája,
– játékos – távolságtartása
a sors által ráosztott és/vagy
választott életszerepeihez
Felelőtlen
és komolytalan
infantilis/szenilis lény
Aki az egész életet csak
egy nagy játéknak venné,
ahol minden visszacsinálható,
és nulláról bármikor újrakezdhető…
Semminek nincs tétje, semmi nem megy vérre,
semmi nem jóvátehetetlen, több életünk is van…!?
Könnyelmű
Gondatlanságával
még mást is bajba sodró
Mint aki még nem tudja, hogy
mily törékeny az emberélet –
a saját/más életével játszó…
Aki meggondolatlanul, bohón,
óvatlanul, nyeglén, figyelmetlenül,
kellő körültekintés, vigyázat nélkül
a következményekkel semmit nem
törődve, felelőtlenül cselekszik…
Pl. a gyereknek gyufát ad játékul…
„Ön-
gyilkos”
A szemetet szőnyeg alá seprő,
a púpozódó buckákon nyakát törő…
A restanciák halmozásával magát eltemető
A letakart kis baját akár óriásivá is növesztő…
Még a tűzoltó munkát is csak halogató Pató Pál úr…
Mértéktelen
A jóból is megárt a sok
Vagy nem kapsz mást, vagy
te önkényeztetve annyit eszel
pont a legkedvencebb ételedből,
hogy a végén már megundorodsz,
és akár egy életre megutálod azt…
Torkosság
Élvezeti görbe
Az éhség jó szakács,
Hátha még finomat,
pláne kedvencedet eszed!
(De a reggeli kávéból is
az első kortyok a legjobbak)
Az első falatoknál
nem tudsz betelni,
Utána még elég jó,
majd jön a telítettség,
s már csak a szemed kívánja,
vagy sajnálod otthagyni,
s túlzabálod magad,
Ami akár visszafelé is
elrontja az egészet,
akár még a gyomrodat is –
püffedten elgyengülve elterülsz,
nehezen emésztesz, „orvosságot” szedsz,
vagy neadjisten mindent kihánysz, kiokádsz
Az örök
hibaismétlő,
sőt halmozó-fokozó lény.
Aki ugyanazt ezerszer ismétli,
hátha az új próba majd sikerül…
Esztelenül tékozolja drága élet-idejét…
saját kárán se okuló oktondi, ostoba lény
A józan ész nélkül,
fejét vesztve menekülő,
aki ki egy kisebb veszély elől
a nagyon nagyba futó, sőt rohanó
Pl. egy – nem halálos – atyai pofon elől
menthetetlenül a vonat kerekei elé kerülő…
Be-súgó
Ha spiclit keresnek,
ő az első önként jelentkező,
akit még zsarolni sem kell,
vagy titokban díjazni, jutalmazni…
Szeret hallgatódzni, leskelődni, titkot kiszedni,
másról rosszat gondolni, kitalálni, mondani…
„Bizonyítani”: nincsenek is erényes emberek…
Ha ő nem lett ilyen, akkor ez nem is lehetséges.
Vagy a Jézusra féltékeny Júdás, akit megbízói
is megvetettek, s aki nem tudta magának
sem megbocsátani bűnét: öngyilkos lett…
Borúlátó
A fekete szem-
üveges ős-pesszimista
Most ugyan még süt a Nap,
de ez nem tarthat örökké,
egyszer majd úgyis be fog borulni…
És lám: mennyire igaza is van/lett…
Sikerül is így életének a tiszta és
végtelen örömforrásait ledugaszolnia…
Önvakító
Az olyannyira
„maximalista”,
olyannyira látni vágyó,
hogy közvetlenül, csupasz szemmel,
védtelenül nézeget a delelő-tűző Napba…
(vagy éppen a rendkívüli fogyatkozásába)
Önjelölt
Bármely társadalmi,
vagy politikai tisztségre
ő a legelső és – őszerinte –
a legalkalmasabb jelentkező…
Akinek akkor lesz a legrosszabb,
ha meg is választják, mert nagyot
és mélyebbre bukik, mint ahol eddig volt …
Aki
a jó-
hiszemű kritikára,
az ún. építő bírálatra
immunis vagy/sőt allergiás
Az önkritikát hírből sem ismerő,
vagy azt nem szerető – nem gyakorló…
Vagy aki a saját maga „elfogulatlan,
nem részrehajló és szigorú” bírája
tud és akar is lenni…
A folyamatosan,
és önkezűleg táplált
kisebbrendűségi érzése miatt
oly könnyen sértődős mimóza lelkületű,
aki csak akkor veszi észre magát, mikor
a saját játszmája karikatúráját teszik elé…
(Rézbányai Győző/Szegény Dzsoni és Árnika)
Irány
A nagy erővel,
de elállított irányzékú,
és ezért rossz helyre célzó
A gyorsan járó, futó, rohanó, száguldó,
de a rossz kezdés miatt teljesen iránytévesztő…
Messzebb kerül a céljától, mintha el sem indult volna…
Idegenben
Itt és most
e kultúrkörben
még nincs tisztában
a szavak, gesztusok,
testbeszéd jelentésével:
a sértését ő bóknak szánta,
és megrökönyödve tapasztalja, hogy
a szándékával pont ellentétes hatást ér el…
Struccpolitikus
A bajban a fejét homokba dugó –
a szemét gyermeteg módon eltakaró,
aki így vészelné át azt az időszakot,
amíg magától elmúlik a veszély,
amit amúgy akár elháríthatna,
vagy a károkat csökkenthetné
ha itt-most észnél/jelen lenne…
Kirakatpolitikus
Színházi díszletekből
ún. Patyomkin falut építő,
sőt esetleg még ebben is lakó…
Vagy: a kirakatban egy búgó gerlicepár,
a zárt ajtó mögött meg testi/lelki marakodás
Vagy a „Fenn az ernyő, nincsen kas” életvitelű,
a gazdagság látszatát a nyomorgás árán is fenntartó…
Aki egy ledér,
a szerelmi/nemi életében
könnyelmű, feslett, laza erkölcsű,
egy időben többel kacérkodó, csapodár nő,
akit majd mindenki megbámul, megkíván stb.,
de aki komoly hitvesül már senkinek sem kell…
Ledér –
megesett fiatal lány
Vörösmarty Csongor és Tünde c. drámájában.
A nevével is jellemzett leány csak vonakodva
adja magát eszközül a boszorkány mesterkedéseihez.
Rossz útra térését a költő résztvevő megértéssel festi,
megelőlegezve a bukott lányt piedesztálra emelő perdita poézist.
Mirigy felékesítette a Tünde hajából levágott fürttel,
és daliás szép ifjú hódolót ígért neki, abban a hitben,
hogy ~ olcsó szerelmével Csongort sikerül eltérítenie céljától.
Madách Gáspár
Bendő Panna komáromi asszony éneke
Komáromban lakó te Bendő Panna!
Igaz ember volna, ki szemedre hánna:
Fajtalan életedet elődben számlálna,
Mint egy tükerből, dolgaidot ábrázolna.
.
Eszedben nem veszed, mikint állapatod,
Belől az testedre rút fekély fakadott,
Ragadó bojtorján ruhádra akadott,
Hamar is miatta leszen bódulásod.
.
Jámbor asszonyok közé nem is számlálhatnak,
Gonosz erkölcsök mert téged buritnak,
Cégéres vétkekben nagy gyakorta látnak,
Lator társaid teveled mind bánnak.
.
Pesténi hévízben te mit cselekedtél,
Fajtalan ifjakra gyakorta szemléltél,
Kamoka ködmönben igen frissen léptél,
Egy ingben sétálván igen gyönyörködtél.
.
Fő rendek közül tégedet számláltak,
Nagy jószágú vagy, felőled tartottak,
Gonosz erkölcsödet peniglen hogy láttak,
Végre lovászkák is az hasadra hágtak.
.
Itt is Komáromban az seráruláshoz,
Az serre jártának, mint egy bordélyházhoz,
Noha nem mindennek volt kedve ferdőhez,
De azért sokaknak az tested volt köz.
.
Kétfelől házadnak serednek cégérét,
Aranyul megadták az testednek bérét,
Noha vallottad nem kicsin szégyenét,
Fejeden meglátod végre ítíletét.
.
Buja természeted hasonló disznóhoz,
Ki életednek fertelmeskedést hoz,
Parázna voltod semmi jót nem hoz,
Hasonló vagy koslató kutyához.
.
Kleopátrát követed te ebben,
Parázna életben bemerülvén igen,
Nem állasz meg azon, hogy csak egyik menjen:
Egyik ha lecsúsz, más ágyban heverjen.
.
Uradat ha háznál te nem erezed,
Egy mélyföldre ha eleredett,
Mely nem méltó, melléd fekteted,
Csak telhessék nyers bőrrel hiveled.
.
Szép friss ruhákban sétálsz az utcákon,
Aranylánccal kötözöd magad nyakon,
Szemedet ide s tova hányod az ifjakon,
Lábadnak nyomát hogy mérjék az ágyon.
.
Nincs oly ifjú, kit te meg nem csalsz,
Szemedhunyorítással ha te megpróbálsz,
Ha nincsen is pínze, te meg nem utálsz,
Itője, ha nagy, vele örömest hálsz.
pppppppppp
Csak az ember lehet
teljes, boldog életű helyett
egy ön- (és társ) sorsrontó,
a végsőkig boldogtalan lény…
.
Vagy rontasz, vagy építesz – csak rajtad múlik…
Vagy a jó vagy a rossz Istent imádod: válasszál…
Legalább ne árts, se önmagadnak, se másoknak…
Ki mennyit használhat, legalább annyi kárt tehet – sőt:
hisz házad gyerek/bolond is felgyújthatja, de felépíteni…?
.
Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,
önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,
de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…
Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,
ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…
.
A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,
de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….
Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,
ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,
lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…
.
Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,
az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,
Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,
a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők – és
végül, – de talán mégsem utolsósorban? – a rejtett hatalmak….
.
Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,
a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!
Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,
barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája
-hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.
.
Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
.
napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,
hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
.
elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
.
A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:
tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!
.
Magadon nevetsz/szörnyülködsz: a mese nem másról, de pont
terólad szól – ismerj magadra és itt és most változtass életeden!
Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,
átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,
és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!
ppppppppppppppppppppppppppp
