Boldogság és életbölcsesség ABC - A teljes élet: poézis és bölcselet

A boldogtalan ember pokla – I.

Írta: Nagy Jenő · 2022. január 16.

kb. 15 perc olvasás

A balga-boldogtalan ember pokla – I.

Isten bölcs gyermekéből állatorvosi ló

Édenkertek, aranykor helyett vaskorok

Életegész-minőségvizsgáló magyarán írva

Musset, Alfred de

Tristesse

J’ai perdu ma force et ma vie

Et mes amis et ma gaieté;

J’ai perdu jusqu’à la fierté

Qui faisait croire à mon génie.

Quand j’ai connu la Vérité,

J’ai cru que c’était une amie;

Quand je l’ai comprise et sentie,

J’en étais déjà dégoûté.

Et pourtant elle est éternelle,

Et ceux qui se sont passés d’elle

Ici-bas ont tout ignoré.

Dieu parle, il faut qu’on lui réponde.

Le seul bien qui me reste au monde

Est d’avoir quelquefois pleuré.

Szomorúság

Veszve az életem, a kedvem,

erő, barátok, s ami kell;

még a büszkeség is, amely

hinni tanított a zsenímben.

Mikor még csak hullt a lepel

az Igazságról, lelkesedtem,

de ahogy magamhoz öleltem,

szívemet undor fogta el.

Pedig örökszép az Igazság

és ha nélküle élte napját,

semmit se tud e föld fia.

Isten szól, s válasz kél a számon.

Egyetlen kincsem a világon

csak az, hogy sírtam valaha.

Szabó Lőrinc

Szomorúság

Erőm s életem semmivé lett,

s kedv s jóbarát mind elhagyott;

még büszkeségem is halott,

mely biztatott, zsenimnek éljek.

Az Igazság csak áltatott.

Azt hittem, hogy baráti lélek,

de megismertem és enyém lett,

s már undorodva hagytam ott.

És mégis örök az Igazság,

s ki nélküle él, sorsa vakság,

semmit sem ért az ég alatt.

Az Isten szól, választ kell adjak.

Egyetlen vigaszom maradt csak,

hogy sírni tudtam néhanap.

Szegzárdy-Csengery József

p x

p Dánia börtön

p A rabok patkányok:

p kísérleti alanyok/tárgyak

p x

p Aki

p annyira

p fél a haláltól,

p hogy nem is

p mer élni kezdeni,

p mert az életveszélyes

p x

p Aki

p nem

p fogja fel,

p hogy mit jelent

p az irreverzibilitás:

p a kolbászból akar

p ismét disznót csinálni,

p és azt hiszi, hogy neki

p legalább hét élete van…

p x

p Nem

p fogod fel,

p hogy az elgázolt

p sündisznónak sincs

p több élete: egyszer

p és mindenkorra vége?!

p x

p Taigetosz

p A csecsemők

p központi szelektálása

p (ősrégi és új eugenika)

p x

p Akinek

p a képmutatása

p a bűn hódolata

p az erény előtt, de

p erői elfecsérlődnek

p a látszat fenntartására:

p és ő maga nem tér meg –

p örökre hipokrita marad

p x

p Aki

p nem akar

p lusta, tétlenségre

p kárhoztatott lenni,

p és maga gyújt tüzet,

p csakhogy végre már

p tűzoltómunkát végezhessen

p x

p Aki

p ahelyett,

p hogy az édes anya-

p nyelvében lubickolna,

p szinte kerékbe töri magát is,

p ahogy idegen nyelven próbálkozik

p x

p Örök háború,

p mindenki mindenki ellen –

p nincsenek tiltott fegyverek

p x

p Aki

p azt hiszi,

p hogy ő világít,

p mint egy Nap,

p pedig csak egy Hold,

p és visszavert visszfény

p x

p Aki

p olyannyira

p látni vágyik, hogy

p ezért magába a Napba néz,

p ami akár a vakulását okozhatja…

p x

p Tükörhiány

p Akin úgy áll az új ruhája,

p mint a tehénen a gatya,

p de nincs, aki szóljon neki,

p hogy a háta mögött kinevetik

p x

p Ölni

p vagy halni hagyni

p Ők nem bántanak,

p éppen „csak” nem

p engednek elaludni…

p x

p Aki

p a kutya-

p harapást

p nem a szőrével,

p szerelmi bánatát

p nem új nyitással,

p de evéssel-ivással „kúrálja”

p x

p Akik

p azokat

p gondolják

p a legjobb barátjuknak,

p akik folyton csak hízelegnek,

p azokat meg elvadítják maguktól,

p akik fájó igazságokat is mondanak

p x

p Veremlakó

p Akik verembe estek,

p s ott berendezkednek,

p majd mindenki odacsalnak,

p esetleg még be is rántanak

p x

p Az

p orvosok „java”

p csak protokoll-rab,

p és így beteggyártó

p gyógyszerügynök

p x

p Vakrepülő

p Aki szereti

p a meglepetést,

p és ezért szinte

p zsákbamacska módjára

p „vesz” magának feleséget

p x

p Védőpénzelő

p Akik minden istennek,

p minden oltáron áldoznak,

p hátha mégis van benne valami,

p és akkor az egyik majd csak bejön

p x

p Egy

p hibátlan

p kisöcsköst

p kérsz szülinapra –

p így hát nem is csoda,

p ha örökre egyke maradsz…

p x

p A

p koravénülő

p halálraítéltek

p időzített bombákon

p hirtelen megőszülve ülnek

p x

p Vagy

p semmin

p nem nevetsz,

p vagy mindenen,

p bármin, mint fakutya,

p akár a most begörbített

p és majd kiegyenesített

p kisujjamon is…!?

p (titokban nyilván

p sokat sírhatsz)

p x

p Nem

p eladható

p házat vesz

p a siralomvölgyben,

p és jól alkalmazkodva

p a környezetéhez hasonul…

p x

p Se lát,

p se hall:

p rögeszmés

p ámokfutóként

p rohan vesztébe:

p még az Isten se

p téríthetné el?

p x

p Incommunicado

p Az elítélt semmi

p hírt sem kaphat

p vagy adhat magáról

p x

p A

p legkevésbé

p egyenlően eloszló

p földi javakra vágysz leginkább:

p amilyen a hírnév, a hatalom, a pénz?

p x

p Csökkent

p értékű áruvá

p leminősítve ki-

p állítod magadat

p az emberpiacon?

p x

p A

p divat

p kedvéért,

p ami ma ez, holnap az,

p akár végleg eldeformálod

p lábad, tartásod, látásod stb.?

p x

p A

p bűnösség vélelme:

p rajtad van a teher:

p bizonyítsd be, hogy

p tényleg ártatlan vagy…

p x

p Minden

p hagyományt

p tisztelsz és ápolsz:

p az avítt, elavult, de

p vak megszokásokat is?

p x

p Mindent

p beveszel:

p ezt anyu,

p vagy a tanító néni,

p azt meg az aranyos

p cukros bácsi kedvéért!

p x

p Még

p nem olvastál el

p alaposan egy nagyregényt,

p nem tettél egy jó időutazást,

p nem éltél át más életsorsokat,

p nem hagytad, ő olvasson téged

p x

p Tilos

p a laktanyában

p egyedül maradni,

p elvonulni, bezárkózni stb. –

p a nyilvánosságba vetve…

p x

p Bejárhatod

p vagyont költve

p a Föld minden táját,

p de ha nem vagy igazán,

p bátran szellemi kíváncsi,

p akkor mindez hiábavaló…

p x

p Ha

p nem tudsz

p – jól – olvasni,

p szak-szöveget érteni,

p akkor hiába van leírva

p előtted a Testamentum(od)

p x

p Olyan

p „paradicsomot”

p veszel és eszel,

p ami kínjában érett,

p nincs itt a szezonja,

p s anyaföldet nem látott

p x

p A

p potenciális

p Michelangelók

p is széklábat faragnak

p x

p A

p szőnyeg

p alá sepred a szemetet –

p nyakadat törve pofára esel…

p x

p Strucc-

p politika:

p a nagy bajban

p homokba dugott fej

p x

p Olajat

p öntesz a tűzre –

p hárítás helyett növeled a bajt…

p x

p Az

p átlagtól

p kicsit is eltérők

p Prokrusztész ágyán

p nyújtva vagy csonkítva

p x

p Te

p kiabálsz

p oly hangosan,

p pedig pont a te házad ég

p x

p Tanácsot,

p segítséget kérsz ugyan,

p de a lényeges infót elhallgatod

p x

p Nagy-

p kabátban

p vizsgálhat orvosod,

p el se árulod: mi fáj

p x

Musset, Alfred de

George Sandhoz

Hát itt vagy, újra itt, csillagos éjeimben,

kékszemű angyalom, te pilla-fátyolos szem,

te üdvöm-örömöm, elvesztett szerelem!

Azt hittem évekig, szivem legyőz s elátkoz,

s ím könnyes szemmel és édes mosollyal állsz most,

hogy újra megjelensz ágyamnál, hűtelen.

Két szót szóltál csupán – s a föld királya lettem.

Szivemre a kezed: sebem mély, mérhetetlen;

vájd, vájd mélyebbre még, s vidd véghez műved ott!

Soha hű szerető, lankadva már sebektől,

nem itta a gyönyört sötétebb éjszemekből,

s szebb homlokot soha nem ért még földi csók.

Szegzárdy-Csengery József

Musset, Alfred de

Szonett

Úgy szeretem a tél első lehét! a tarka

tarlót, mely nem törik, ha setteng a vadász:

szénától illatos réten leszáll a szarka,

s tüzet éleszt ölén a régi úriház.

Városi évszak ez… még emlékszem tavalyra,

mikor megjöttem és láttam megint a száz

tornyú dómot, a Louvre-t, Párizst, füsttől takarva

(és hallom még, amint a postakürt traráz).

E szürke napokat szerettem és a Szajnát,

ezer lámpás alatt fekvő királyi szajhát!

A télhez jöttem én. – És hozzád, életem!

Hogy megfürösztve bús lelkem tekintetedben,

köszöntsem falaid. Mert szinte hihetetlen,

hogy szíve, asszonyom, kihűlt ily hirtelen.

Sárközi György

p Névtelenség

p Mindenki a bőrén

p beszámozva és így szólítva

p x

p A

p halálos

p ellenséged,

p avatod be titkaidba –

p és csak őt, barátod nem…

p x

p Azt

p a csónakot

p fúrod, lékeled

p amiben te is utazol

p (nem egy Búvár Kund)

p x

p Kimászás,

p segítségkérés helyett

p berendezkedsz a gödörbe

p és mást is oda invitálsz be…

p x

p Nemtelenség:

p a fiú leánynak,

p a lány fiúnak nevelve –

p azt se tudja, fiú-e vagy lány

p x

p Az

p ideiglenesnek

p célzott megoldást

p tartósítod, véglegesíted

p *

p Mindent

p tudni akarsz,

p a feleslegeset,

p sőt a – neked – károsat is

p x

p Gyávaságból

p megtörik lendületed

p és pont a szakadék felett

p x

p Prohibíció

p Alkoholtilalom –

p legálisan nem

p kapható szeszes ital,

p így csak a maffia

p és a kollaboráns

p korrumpált rendőrség

p gazdagodik…

p x

p Iszik,

p mert búbánatos,

p búbánatos, mert iszik

p Zárt ördögi kör…

p x

p Nem csak

p a (mosó)nők

p öregszenek és

p halnak korán,

p de a férfiak is

p x

p Nincs

p de jure/

p de facto korlátja:

p ki milyen éhbéres,

p mennyire megalázott alkalmazott

p x

p A

p művészek

p fikciós hazugok:

p hivatásuktól el is tiltva

p x

p Ott

p kopog ajtódon

p mindig az irigység

p ördöge: behívod-eteted

p x

p Ő

p nem

p egy kis Hamlet:

p „őrültséget” mond-tesz,

p de nincs benne rendszer

p x

p Önerős,

p a tündéri

p segítség nélküli,

p vagy azt elutasító

p örök Hamupipőke…

p x

p A

p gépet

p pihentetik,

p de embert nem kímélnek –

p vagy az emberek felesleges

p és káros, drága erő- és hiba-

p források, sokat követelőznek,

p ezért robotokkal helyettesítendők

p x

p Örökalvó

p Csipkerózsika:

p nem várja, így

p nincs is ébresztő csók

p x

p Elégedetlen

p vagy saját álmaiddal,

p azokat cserbenhagyod,

p és sóvárogsz a másokéi után

p x

p Élete

p egy non stop

p kísérletezgetés:

p az önsanyargatás főtéma

p x

p Mindenki

p hajlott hátú,

p görnyedten jár

p és úgy is marad

p Aki büszkén járna,

p annak el is törik a gerincét

p x

p Életét

p meghosszabbítandó

p az éjt is nappallá teszi,

p és így nagyon lerövidíti

p x

p Életed

p minden gondjára

p egyen-magyarázata:

p nagyon rosszul nősült…

p x

p Élete

p veszélyes

p helyzeteiben

p névtelen hasonmás

p dublőröket bérel…

p x

p A

p szegények

p már a belső

p szerveiket is árulják –

p először csak azt,

p amiből kettő van…

p Vagy béranyák lesznek…

p x

p Életedből

p élő tévéműsort

p engedsz csinálni,

p és így ezentúl mindig

p csak szerepet játszol

p x

p Életfából

p bitófát ácsolsz,

p s az egyik próba-

p akasztás túl jól sikerül

p x

p Kitartott

p nővérükből jól élő,

p őt beáldozó/megvető

p „tündérlaki lányok” …

p (Heltai Jenő)

p x

p A

p gazdag ember

p mindenét lecseréli:

p műkéz, műláb, műszív

p (Karinthy Frigyes novella)

p x

p Emancipált,

p szingli/vénlány –

p így duplán, vagyis

p kettő helyett is

p Dolgozó nő…

p x

p A

p bolondságba

p belemenekülő

p légvárépítőktől

p ő csak a lakbért

p szedő lelki gondozó…

p x

p Az

p egyéni

p festett fabútort

p széria fabrikált fűrész-

p porossal cserélő, felváltó

p x

p Tilos

p az élőszó –

p mindent csak

p írásban redukálva

p lehet kommunikálni

p (egyéni hangszín, -súly,

p mimika, gesztikuláció…)

p x

p Az egyéni

p és a kollektív

p magyar bűntudat

p módszeres előállítója

p x

p Az

p éber

p középszer,

p aki minden

p kiválót lehúz

p (Grasham törvény)

p x

p A

p kutya

p is éppen

p akkor veszik meg,

p amikor legjobb sora van!

p x

p Jól

p már csak

p a felesleges-káros

p vagy bűnös munkáért

p fizetnek: bértollnok/gyilkos…

p x

p A

p legszentebb

p – női – hivatást,

p az anyait fitymáló

p harcos emancipátor

p x

p A társát

p és magát (ön)

p megerőszakoló

p amúgy „szelíd”

p ún. vegetáriánus

p x

p A

p más

p sorsát kívánó,

p így nyilván a sajátját

p rég/nagyon utáló irigy kutya

p x

p A

p múltat

p eltörölni:

p (h)ősi nemzet/

p arctalan képlékeny biomassza

p x

p Idegen

p eszmék bolondja,

p ő lesz a „barbár” jónép

p felvilágosult abszolutista civilizátora

p x

p A

p neki,

p vagy udvarlójának

p épp nem tetsző arcát

p plasztikai sebésszel vágja pofásra

p x

p Ha

p tíz fiú

p követ el

p erőszakot a lányon,

p akkor tizedannyi a bűn súlya?

p x

p Nem

p ismersz

p lehetetlent,

p csak tehetetlent:

p el akarod kapni a szelet!

p *

p A

p vad ifjú

p iskolában

p idomítva-betörve

p igavonó barommá szelídül

p *

p Hisz

p annak,

p aki aranyhegyet

p vagy örök életet ígér:

p számon hogyan kérhető?

p x

p Annyira

p anglomán, hogy

p még idehaza is

p a „Balra hajts!”

p szerint közlekedik

p x

p Még

p a minimális

p jogos önvédelemről

p is elvből lemondva:

p ő nem bánt senkit!

p Még a szúnyogot sem…

p x

p Az

p ékszere

p értékbecslését

p a legszegényebb

p vevőjelölttel végezteti!

p x

p Nem

p tud túllépni

p azon a korszakon,

p amikor hógolyózva,

p közvetve vall szerelmet

p x

p Az

p igazmondók

p fejét jól betörik/

p vagy agyoperáció,

p pl. ún. lobotómia…

p x

Musset, Alfred de

Halott hölgy

Szép volt, ha szépnek mondható
az Éj, a mély álomba bágyadt,
akinek Michelangelo
vetett komor kriptában ágyat.

Jó volt, ha jó a durva kéz,
amely futtában dobja vissza
mit ád, míg Isten félrenéz, –
s ha lelketlen pénz alamizsna.

Gondolkodott, ha gondolat
pergése dallamos szavaknak,
melyek mint surranó patak
üres csobogással szaladnak.

Imádkozott, ha szép szemek,
melyek hol rút férget kisérnek,
hol ég felé tekintenek,
neve ima, istendicséret.

Mosolygott volna, ha zárt
kelyhű virág tárulni tudna
a szélnek, mely borzongva száll
fölébe és otthagyja futva.

Sírt volna, ha szivére tett
hűvös keze izzóra váltan
érezte volna, mint remeg
az égi könny a földi sárban.

Szeretett volna, ha a gőg,
hiába-gyujtott gyertyaképpen
fekete koporsó előtt
nem virraszt magtalan.

Meghalt, – s nem élt az ostoba.
Csak úgy tett, mintha élne. Gyönge
kezéből most kihullt a könyve,
melyet nem olvasott soha.

Sárközi György

Musset, Alfred de

Halott hölgyről

Szép volt, ha Örök álmán
Aludva, a kápolna sötétjében,
Szent Mihály vetett ágyán,
Szép lehet a dermedtségben.

Jó volt, ha jósága
Áldás a futva nyújtott kézből,
Nem Isten parancsára,
Alamizsna könyörületből.

Gondolkodott, ha hiú zaját
A lágyan pergő hangnak,
Vagy a patak robaját
Elfogadjuk gondolatnak.

Imádkozott, ha szép szeme,
Néha a földre sütve,
Néha az égre emelve,
Esetleg imának tűnne.

Mosolygott mint rózsa,
Amelyik sose virágzik,
Csak szél hűsére bomolna,
Mi feledve őt, tovatűnik.

Sírt volna, ha két keze
Fagyosan szívére téve,
Ne volna a sárembernek,
Mit égi harmat ne érne.

Szeretett volna, ha gőgje
Mint haszontalan lámpa,
Mi rávilágít a szemfedőre,
Meddő szívére ne vigyázna.

Halott, mintha nem élt volna.
Csak az élet látszatát mutatta.
Kezeiből könyvét is kihullatta,
Amelyiket nem olvasott soha.

Csata Ernő

p.s.:

Szellemi segítség

megalkuvás nélküli

boldogságkeresőknek

Önmagadtól és az ún. jóakaróidtól

védjen meg a Jóisten, hisz a pokolba

vezető út jószándékokkal van kikövezve –

álbarát/ellenség: elbánsz velük magad is!?

A baj/tünet felismerése, azonosítása,

és a kór-képesítése, a néven nevezése

már a gyógyulásod-jobbulásod kezdete.

Egy ilyen jó kiindulás tkp. már fél siker!

Nem a nehéz gyerekkor, zsarnoki rend,

a halmozottan hátrányos helyzeted miatt

vagy boldogtalan – nem becsülöd aranyad,

és nem ismered a szarból aranyat alkímiát…

Árvácska/Hamupipőke lehet királylány,

Kukorica Jancsi János vitéz és fejedelem –

nem reménytelen, de nehezebb a helyzete

a majomszeretett, elkényeztetett ifjaknak…

A sátáni zsarnokság sem földönkívüli eredetű –

aktívan/passzívan mindenki bűnrészese annak,

mert mindenki kisebb-nagyobb szem a láncban:

a kollaborálással/cinkos néma bűnpártolással…

A mese, vers, közmondás, példabeszéd,

főleg terólad szól: ismerjél benne magadra

és jó szellemben, bölcsen és lélekbátran stb.

mielőbb változtass, értsd: javíts is életeden!