kb. 12 perc olvasás

Eugéniusz:
Az önsorsrontó ember – VI.
Életminőség vizsgálódások
Ősrégi és új intelmek és bátorítások
Szabad ötleteim egy mondatos jegyzéke
*
A mese
rólad szól –
magadon nevetsz
vagy szörnyülködsz:
ismerd meg magad, és
bátran változtasd meg életed
*

Baróti Szabó Dávid versei
*
A magyar ifjúsághoz
Serkenj fel, magyar ifjúság! ím nemzeti nyelved,
Eggy szép nemzetnek béllyege, veszni siet.
Fogj tollat; kezdj íráshoz; kezdj szóba vegyűlni
Lantos Apollóval nemzeted ajka szerént.
Nincs s nem lessz ennél tehetősebb eszköz: ezen kap
Minden eszesb ánglus, francia, német, olasz. –
S melly szép versekkel telnek sajtóji naponként!
Mint hordják hozzád!… melly ragadozva veszed…
Mint telik a külsők szédítő kéncsivel honnyod!
Mint pusztúl Árpád hajdani nyelve, neme! –
Serkenj fel mély álmadból és szánd meg hazádnak
Nyelvét, melly ha kihal, tudd meg, örökre kihalsz.
*
Egy ledőlt diófához
Melly, magass égnek szegezett fejeddel,
Mint király, állasz vala társaid közt,
Tégedet látlak, gyönyörű diófa,
Főldre terítve?
Elszakad testes derekad tövétől;
Csak kicsiny kéreg maradott kötésűl;
Ágaid csüggnek, levelid kivesznek,
Nedvek elhagyván.
Sorvadó kebled csecsemős gyümölcsit
Hasztalan szűlvén, elereszti: húllnak
Ők, s nem is tudván rövid életekről,
Rendre kihalnak.
Annyi szélvészen diadalt-nyerett fa!
Nemtelen porban hever a nemes dísz?
Ezt leendőnek lehetett-e vallyon
Vélni felőlled?
Senkinek kárán nem örűlt, sokaknak
Hűvös árnyékkal feles hasznot hajtó,
S kedvek étkeddel kereső kegyes fa!
Mondsza, ki bántott?
Ah, minek kérdem! – szemeimbe tűnnek
Gyilkosid. Nem volt kül erőszak: ott benn,
Önmagadban vólt megölő mirígyed
S titkos elejtőd.
Ím egész bélig gyökered kirágták
A gonosz férgek, s az elett odóba
Hangya-bolyt híttak! – Mi nyüzsögve járnak
Most is alattad!
- 41
- Örülsz, hogy munkaszolgálatos leszel, aki fegyverrel nem védheti a hazát?
- Polgári szolgálatos: a kezéhez ne tapadjon vér… Családját sem védi meg…?
- Nagy pofont tud ugyan adni a legény, de nem állja, már az elsőtől kinyiffan
- Katona nem viseltként a lányok sem vesznek felnőtt, edzett legényszámba
- Az erőszakmentességre, a szolgálatmegtagadásra terrorizálod a fiad?
- Minden áron meg akarod úszni a katonáskodást: egy puhány, nyimnyám
- A tűzzel játszó: egy homokost imitál, hogy leszereljék – de úgy marad…
- Önként nem jelentkezel, sőt elbújsz a szoknya alá, ha bajban a Haza
- Életcéltalan provokált gyáva vakmerőn keresi a mielőbbi „hősi halált”
- Te pont az éles ütközet előtt dezertálsz, hagyod cserben a bajtársaidat…
- Hiába olyan magas az IQ-d, ha az érzelmi intelligenciád oly alacsony
- Mindig azokhoz csatlakozol, állsz át, akik most éppen nyerésre állnak
- Ha a te csapatod gyengül, akkor őket elárulva már ellenük dolgozol
- 42
- Dafke istenkísértő: meztelenül áll ki a küzdőtérre állig fegyveres ellen
- Egyénieskedő vagy, aki nem is tud kellő alázattal csapatban játszani
- Engedi az egy-én, hogy a csapat-csoport nivellálja, a középszer lehúzza
- A biztonság-kényelem kedvéért – végleg? – lemond a szabadságjogairól
- Nem örül, ha a szellemi párbajban túl erős a kihívó – ő a kocsmafilozófus
- Mindig csak edzel, csak készülsz, de félsz az éles komoly megmérettetéstől
- Az önrontó lélektani hadviselésre elpazarolod véges szellemi energiáidat
- Konstruktív, önépítő verseny helyett leépítő destruktív rivalizálást választ
- Még egy baráti beszélgetésedből is egy „ki kit győz le” játszmát csinálsz
- Csak olyan társasjátékot isme és űz, ahol egy nyertes, sok vesztes van
- A játékaiban nem tanul meg együttműködni: mindenki harca mindenki ellen?
- Az a Dávid vagy, aki ki sem áll egy Góliát ellen a küzdelemre (papírforma)
- Feltett kézzel áll ki a meccsre, feltétel nélkül kapitulál (kudarckerülő)
- 43
- Csak akkor mérkőzöl meg, ha te választhatod meg – gyenge – ellenfeled
- Sportemberhez méltatlan, könnyű győzelmeket keres – így ő sem javul
- A kudarcodat kikiáltod, szét kürtölöd győzelemnek – neked ennyi elég!
- Neki csak az okoz örömet, ha más rovására nyerhet (játék, sport, piac stb.)
- Neked nem a magad meghaladása, mindig csak mások legyőzése a „siker”?
- Hiába, hogy teknős vagy, mégis futásban állsz a nyúllal versenyezni…!?
- Aki úgy játszik, hogy véletlenül se nyerhessen – mindig maga ellen fogad
- Előre iszol a medve bőrére, nem is keveset és így végül ő terít ki téged
- A boldogság a kiváltságos felső tízezeré – te csak szürke kisember vagy
- Annyi embert irigyel, annyival cserélne helyet, pedig ő is aranybánya
- Az adottságoddal büszkélkedő, vagy miattuk szégyenkező rest lény vagy
- Minden ingyen kegyelem – minek szorgoskodni, Isten a te gondviselőd!
- Ami ingyen kegyelemből van/lehet, te pont azt akarod kiérdemelni…!?
- 44
- Te nem a mindennapi dolgod végzed, de a „boldogságot” hajkurászod
- Ő úgymond „feláldozza” családjáért a boldogságát: öncsaló mártírkodó
- Mindent megszoksz, míg lassan-biztosan megfősz, mint az a béka…
- Ha megütik egyik orcád, odatartod a másikat is – a hittanból jeles…!?
- A Biblia holt betűtengerében vesztegel hajód – hiányzik a jó szél/szellem
- Végzetesen félreértesz: halálkomolyan veszed az ártatlan mókát, tréfát
- Titkolod a nagyothallást/rövidlátást és úgy teszel, mintha még követnél
- Hiúsági kérdést csinál a szemüvegből – így vaksin botorkál a vonat elé…
- A kicsit, sűrű fillért nem becsülöd, akkor a nagyot, a forintot nem érdemled
- Tetszhalott szellemű emberként felemésztenek a buja/falánk testi vágyaid
- A szart aranynak tartod, átnevezed – míg az aranyból meg szart csinálsz
- Aki nem lép egyszerre, az nem kap rétest estére – te is beállsz a sorba
- Székek körül forogtok és egy mindig a süllyesztőben végzi – így éltek!?
- x
Eggymás ellen törés
Virrongtok, valamint az ebek; megemésztitek eggymást
Mint az halak: közelít már az halálos ütés.
Több tagok eggy testet tesztek, s e testet azonban
Minden tag sebbel terheli, fojtja s öli.
Ennek szúrja szemét más bóldogsága; s hogy ásson
Nékie vermet, azon tördeli, rontja fejét.
Ez mást rág, hízelkedik az; nagy róka, pribék ez:
Öszvezavarták a kűl szelek annak agyát.
Felkever ez mindent; nem gondol semmivel; oh, azt
Ítélnéd, hogy nincs Istene, lelke s esze.
S amit gondolok, hogy magyarán megmondjam: üress ott
A fel-vár, azhol illy zűrzavar elme lakik.
Mert maga mellyed meg, mikoron más tollait húzza:
Amikor atyjafiát veszti, kiveszti magát.
Mondatik, hogy tüzesen felkeltenek a gyomor ellen
A testnek dolgos tagjai néha-napon.
Mint heverőt, koplaltatták. – Elvégre mi történt?
Ellankadt az egész test vele s majd kiveszett. –
Eggyesség kis erőt szaparít, jószágot öregbít:
Visszavonás fő-fő kincset, hatalmat eloszt.
Sok vesszőköt is eggyenként eltörni csekélység,
Mellyekkel soha nem bírsz, ha nyalábba kötöd.
Rómát, melly külső hadban győztes vala mindég,
A belső szakadás végtire földhöz üté.
Kűl példákra mi szükségünk! kebelünkbe tekéntsünk,
És könyvezni fogunk bús esetinknek okán.
*
Felfordúlt világ
Hatalmas Isten! melly gonosz, melly átkozott
Üdőket értünk! megveszett az egész világ,
S töviből kifordúlt. Nincs igazság, nincs hitel
Az emberek közt. A szegények, özvegyek,
Árvák hamissan elnyomattatnak. Csalás,
Uzsora, ragadozás, hitszegés uralkodik;
A testi kívánságok, a paráznaság,
Fő-polcra léptek; a szemérmet elvetett
Leányok eltenyésztek, a vólt büntetés
Alól ki lévén véve: már a házasság-törés
Szokási vétek. – Hány paraszt legény fija
Lett s lessz ez úttal úrfi! hány nemes fija
Lett szolga s béres! Jaj! sokan Sodomát veszik
Tárgyúl magoknak fajtalanságok dühös
Véghez-viteliben; csak szemenként látszatik
A konkolyok közt búza: nincs ezer között
Eggy jó! Veszélyben forog az is, mert a gonosz
Példák előtte vannak és kecsegtetik.
Őrizze lelkét, dugja bé fülit, szemit:
Kinevetik, eszelős vagy bigót nevet visel. –
Elhagytak alkotmányid, Isten, tégedet!
Törik, tapodják szent igaz törvényidet:
Óltárid elpusztultak; elvitték arany
S ezüst edényid; elverettek papjaid,
Akiknek hálálhattuk, hogy régen le nem
Szállott fejünkre mennyköved. Nem kellenek
Már a világnak a te szolgáid, neved
S törvényid hirdetőji. Más vallást koholt
Az esztelenség: már csak a természetet
Vagy észt imádják a bolond bőlcselkedők.
Már a nagyokból mind kihalt isméreted:
Csak a szegénység tart veled, s ez is kevés.
Éhség, hadakozás s más egyéb csapás haszon
Nélkűl sanyargat. Megvakultunk: ostorid
Sem hisszük, és azt véljük, hogy történetek
Ez már utolsó büntetésünknek jele! –
Irgalmas Isten! mi gyönyörűséged leszen,
Ha vétkeinkért e világgal eltörölsz
Nagy vízözönnel vagy tüzes vésszel? Tekénts
Fiad sebeire, mellyet érettünk neked
Esedeznek! Ezeket és nem a mi tetteink
Nézvén, szemünkről verd el a vastag ködöt.
- 45
- Mesterséges amnézia – ital, nyugtató: semmire nem akarsz már emlékezni
- Ülsz, csücsülsz a babéraidon – a múltadból akarsz ma és holnap is megélni
- Előbb vág, és csak azután mér, felmér – végzetes sorrendetlenség (amputál)
- Játéknak veszi az egész életet: pl. olykor neki egy jó ideig nem ér a neve
- Dadog, raccsol, selypít, pösze, akcentus, hadar/vontatottan beszél: hibahalmozó
- Kis szókincs, rossz szórend, végtelen hosszú mondat, hibás hangsúly stb. stb.
- Összekeveri a stílusokat – a kedveséhez ír szerelmeslevelet hivatali stílusban
- A stílus maga az ember: tolvajnyelv, bikkfanyelv, trágár „szabadszáj” stb. stb.
- Kutyából próbálsz szalonnát készíteni – máskor meg a fából vaskarikát: hiába
- Olyan nevet ad a gyerekének, hogy nehéz nem csúfolódni vele (pl.: Vég Béla)
- Hiányzik életéből az évszakok szokott ritmikus váltakozása neki mindegy…
- Az anyanyelv csodafegyvere lehetne a kezében – de neki csak egy furkósbot
- Vak vezet világtalant – kontárt, sarlatánt, dilettánst stb. fizetsz a károdra
- 46
- Vakok között félszemű is király – mindig csak viszonylag vagy „jó”, ill. jobba
- A kezdőkhöz, a gyengékhez, a tehetségtelenekhez képest méreted meg magad
- Ha a lustaság és a kövérség fájna, akkor te egész nap kínodban csak üvöltöznél
- Amiben te tényleg a legjobb vagy: mindig találsz okot az ivásra (casus bibendi)
- Mosod kezeidet, hárítod a felelősséget: nem kakáltál a kútra, csak a kávájára
- Akinek nincs, még azt is elveszíti, amije mégiscsak van: nem veti el a magot
- Manipulálva „önként” megválasztod a javadat akaró, s azt el is vevő kormányt
- Ezt te akartad: idegen ajkú-szokású nővel életfogytig konyhanyelven társalogni
- Hiszel, mert hinni akarsz a jósnőnek, aki jó pénzért nagyon sok jót jósol neked
- Jelessel végezte a fizetős háromhetes táltos tanfolyamot: órákat vesz és ad…
- Addig-addig ismétlik a nyilvánvaló hazugságot, míg azt te igazságként (be)veszed
- Nem ismerkedsz, nem utazol, nem olvasol: nem reflektálsz vak rossz szokásaidra
- Élve boncolsz – a te nagy őszinteséged csak tapintatlan szalonképes szadizmus
- 47
- Csodagyereknek születtél te is, aktív közreműködéseddel hülye gyerek vált belőled
- Kamaszkorában kezdi el a már komisz fiacskája nevelését – veszett fejsze nyele?
- Akkor ütöd a vasat, amikor az már nem meleg (merev) – nem hajlik, max. törik…
- Spanyolba vágysz, ezért gürcölsz, de a réten rég nem hasaltál le a fűbe csodálni…
- Amit ma megtehetnél, elhalasztod holnapra – ráomlik a sok restancia, a háza stb.
- Ha ló nincs, szamár is jó alapon nősül: hisz a sötétben úgyis minden tehén fekete
- Neked mindegy a szó-sorrend: ha nincs szemüveg, akkor adjál neki üvegszemet
- A szörnyű átkod messzire repül, de bumerángként visszaszáll, visszaüt rád
- Csak kiengedni tudod a gonosz szellemet a palackból és az visszaüt rád is
- Mindenből versenyhelyzetet generál: pl. aki most előbb ér a kukához, az eszik
- Te pont csak azokhoz vagy igazán őszinte, akik alattomban a károdat akarják
- Sziszifuszi a napi munkád: piszkosul nehéz, viszont teljesen értelmetlen…!?
- Mostoha Hamupipőke vagy és maradsz, aki nem hívja a jótündért segíteni
- 48
- Felkapsz reggel a rádióból egy „gondolatot”, és kihúzod vele ezt a napot
- Naphosszat lelki tűkön, köszörűkövön vagy egy időzített bombán ülve „élni”
- A kilakoltatás Damoklész kardja alatt a lakásod: ott élnél békés otthonban?
- Terméketlenné, sivataggá tetted a földed, és meddővé tetted a nődet…
- Minden lebetonoztál, aszfaltoztál a kertben is – és itt már fű nem terem
- Gyomirtó, műtrágya az anyaföldre – vegyszerek tömkelege a testedre/be
- Mintha földalatti városokba költözne – munkahelyén mesterséges világítás
- Ő sűrűbben cserélgeti az elveit, mint az alsónadrágját – hiteltelen szélkakas
- Az életből/könyvből nem lesi el/gyorstalpaló órát se vesz: figyelmesség-tapintat
- Ő valahogy mindig benne van abban a százban, akit az az egy bolond csinálhat
- Gyenge, lanyha életkezdés után erős visszaeső: marad a „futottak még” rovatban
- Lakóhelyi aktuális időjárás s más helyi hírek: csak táv-idegen médiából „megtudó”
- Meccsre megy, hogy a tömegben elbújva névtelen személytelenül „anyázhasson”
A magáéval élni nem tudóról
Lent, kendert nevelünk: más nemzet elhordja, s nagy olcsón,
S béjött vásznáért jól kifej és kinevet.
Van gyapjunk: ezt is fele pénzenn elviszi, s mí nem
Győzzük posztóját már kifizetni tovább.
Nincs-e fonó? hát nincs-e szövő, s kallóra való szer?*
Mint más nemzetnek, nincs-e dologra kezünk?
Vólna fonó s a többi; de mi csak készre tanúltunk:
Sült madarat várunk szánkba repűlni, henyék.
Illyen az, aki, midőn étellel, itallal elúntig
Lakhatnék, inkább nézi, s akartva koplal.
*
Élet és halál
Neked bóldog halál hogy adassék, élni tanúlj meg:
Hogy boldoggá tedd életed, halni tanúlj.
*
Születésem napjára
Szent György havának tizedik napját megint
Elértem, és ővéle hatvannégy tavaszt.
Hogy űzik egymást! melly hamar futnak az üdők
A semmiségnek tengerébe! benne van
Az, amit éltem. Halni kezdődtem, mihelyt
Kezdődtem élni. Nem maradt sem jó s gonosz
Cselekedetimnél más egyéb. – Nagy Alkotóm!
Töröld el ezeket: fel ne gyűjtsd rám, érdemem
Szerint, haragodat! Vallyon érek-e több tavaszt?
Vagy már utolsó lessz ez? A tündérkedő
Világ miattam ellehet: csak megvetést
Várhat fejére tőllem. Ő reményemen
Erőszakot tett, s elevenen temetőre vitt.
Félhólt vagyok már: élni, halni nem tudok. –
Ti gyenge zefirek, írt ugyan kötöztetek
Minap sebemre: de fog-e hasznot hajtani?
A puszta hír is melly öröm vala! hát ha még
Megtellyesednék! Újra képzelem magam
Születni, ha feláll a ledöntött társaság.
Oh! igaz-e hírmondástok? Én nektek fejér
Bárányt öletnék: s vélle már adós vagyok,
Ha megleendőt súgtatok szomjuhozó
Füleimbe. – Melly tapsolva költözném kegyes
Atyám ölébe vissza! fényes trónokért
Fel nem cserélném. – Üss az hosszas tél után,
Üss, bóldog óra, hozd fel a vidám tavaszt!

Vergilius: Aeneis – és az összes művei
*
P.s.:
Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed
balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
.
Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
.
Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.
hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
.
Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
.
A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség
nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.
A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,
és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!
.
Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból
magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!
Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,
az ellenséggel elbánsz majd magad is – sőt: a hasznukat veheted…
+

BARÓTI SZABÓ DÁVID (1739-1819)
