Az önsorsrontó ember – VI.

Írta: Jenő Nagy · 2026. november 18.

kb. 12 perc olvasás

Vergilius, Baróti Szabó Dávid (ford.): Vergilius Aeneise (Remekírók képes könyvtára 46.) | antikvár | bookline

Eugéniusz:

Az önsorsrontó ember – VI.

Életminőség vizsgálódások

Ősrégi és új intelmek és bátorítások 

Szabad ötleteim egy mondatos jegyzéke

*

A mese

rólad szól –

magadon nevetsz

vagy szörnyülködsz:

ismerd meg magad, és

bátran változtasd meg életed

 *

Jer, magyar lantom (dedikált példány)

Baróti Szabó Dávid versei

*

A magyar ifjúsághoz

Serkenj fel, magyar ifjúság! ím nemzeti nyelved,

Eggy szép nemzetnek béllyege, veszni siet.

Fogj tollat; kezdj íráshoz; kezdj szóba vegyűlni

Lantos Apollóval nemzeted ajka szerént.

Nincs s nem lessz ennél tehetősebb eszköz: ezen kap

Minden eszesb ánglus, francia, német, olasz. –

S melly szép versekkel telnek sajtóji naponként!

Mint hordják hozzád!… melly ragadozva veszed…

Mint telik a külsők szédítő kéncsivel honnyod!

Mint pusztúl Árpád hajdani nyelve, neme! –

Serkenj fel mély álmadból és szánd meg hazádnak

Nyelvét, melly ha kihal, tudd meg, örökre kihalsz.

 

*

 

Egy ledőlt diófához

Melly, magass égnek szegezett fejeddel,

Mint király, állasz vala társaid közt,

Tégedet látlak, gyönyörű diófa,

Főldre terítve?

 

Elszakad testes derekad tövétől;

Csak kicsiny kéreg maradott kötésűl;

Ágaid csüggnek, levelid kivesznek,

Nedvek elhagyván.

 

Sorvadó kebled csecsemős gyümölcsit

Hasztalan szűlvén, elereszti: húllnak

Ők, s nem is tudván rövid életekről,

Rendre kihalnak.

 

Annyi szélvészen diadalt-nyerett fa!

Nemtelen porban hever a nemes dísz?

Ezt leendőnek lehetett-e vallyon

Vélni felőlled?

 

Senkinek kárán nem örűlt, sokaknak

Hűvös árnyékkal feles hasznot hajtó,

S kedvek étkeddel kereső kegyes fa!

Mondsza, ki bántott?

 

Ah, minek kérdem! – szemeimbe tűnnek

Gyilkosid. Nem volt kül erőszak: ott benn,

Önmagadban vólt megölő mirígyed

S titkos elejtőd.

 

Ím egész bélig gyökered kirágták

A gonosz férgek, s az elett odóba

Hangya-bolyt híttak! – Mi nyüzsögve járnak

Most is alattad!

 

 

  • 41
  • Örülsz, hogy munkaszolgálatos leszel, aki fegyverrel nem védheti a hazát?
  • Polgári szolgálatos: a kezéhez ne tapadjon vér… Családját sem védi meg…?
  • Nagy pofont tud ugyan adni a legény, de nem állja, már az elsőtől kinyiffan
  • Katona nem viseltként a lányok sem vesznek felnőtt, edzett legényszámba
  • Az erőszakmentességre, a szolgálatmegtagadásra terrorizálod a fiad?
  • Minden áron meg akarod úszni a katonáskodást: egy puhány, nyimnyám
  • A tűzzel játszó: egy homokost imitál, hogy leszereljék – de úgy marad…
  • Önként nem jelentkezel, sőt elbújsz a szoknya alá, ha bajban a Haza
  • Életcéltalan provokált gyáva vakmerőn keresi a mielőbbi „hősi halált”
  • Te pont az éles ütközet előtt dezertálsz, hagyod cserben a bajtársaidat…
  • Hiába olyan magas az IQ-d, ha az érzelmi intelligenciád oly alacsony
  • Mindig azokhoz csatlakozol, állsz át, akik most éppen nyerésre állnak
  • Ha a te csapatod gyengül, akkor őket elárulva már ellenük dolgozol
  • 42
  • Dafke istenkísértő: meztelenül áll ki a küzdőtérre állig fegyveres ellen
  • Egyénieskedő vagy, aki nem is tud kellő alázattal csapatban játszani
  • Engedi az egy-én, hogy a csapat-csoport nivellálja, a középszer lehúzza
  • A biztonság-kényelem kedvéért – végleg? – lemond a szabadságjogairól
  • Nem örül, ha a szellemi párbajban túl erős a kihívó – ő a kocsmafilozófus
  • Mindig csak edzel, csak készülsz, de félsz az éles komoly megmérettetéstől
  • Az önrontó lélektani hadviselésre elpazarolod véges szellemi energiáidat
  • Konstruktív, önépítő verseny helyett leépítő destruktív rivalizálást választ
  • Még egy baráti beszélgetésedből is egy „ki kit győz le” játszmát csinálsz
  • Csak olyan társasjátékot isme és űz, ahol egy nyertes, sok vesztes van
  • A játékaiban nem tanul meg együttműködni: mindenki harca mindenki ellen?
  • Az a Dávid vagy, aki ki sem áll egy Góliát ellen a küzdelemre (papírforma)
  • Feltett kézzel áll ki a meccsre, feltétel nélkül kapitulál (kudarckerülő)
  • 43
  • Csak akkor mérkőzöl meg, ha te választhatod meg – gyenge – ellenfeled
  • Sportemberhez méltatlan, könnyű győzelmeket keres – így ő sem javul
  • A kudarcodat kikiáltod, szét kürtölöd győzelemnek – neked ennyi elég!
  • Neki csak az okoz örömet, ha más rovására nyerhet (játék, sport, piac stb.)
  • Neked nem a magad meghaladása, mindig csak mások legyőzése a „siker”?
  • Hiába, hogy teknős vagy, mégis futásban állsz a nyúllal versenyezni…!?
  • Aki úgy játszik, hogy véletlenül se nyerhessen – mindig maga ellen fogad
  • Előre iszol a medve bőrére, nem is keveset és így végül ő terít ki téged
  • A boldogság a kiváltságos felső tízezeré – te csak szürke kisember vagy
  • Annyi embert irigyel, annyival cserélne helyet, pedig ő is aranybánya
  • Az adottságoddal büszkélkedő, vagy miattuk szégyenkező rest lény vagy
  • Minden ingyen kegyelem – minek szorgoskodni, Isten a te gondviselőd!
  • Ami ingyen kegyelemből van/lehet, te pont azt akarod kiérdemelni…!?
  • 44
  • Te nem a mindennapi dolgod végzed, de a „boldogságot” hajkurászod
  • Ő úgymond „feláldozza” családjáért a boldogságát: öncsaló mártírkodó
  • Mindent megszoksz, míg lassan-biztosan megfősz, mint az a béka…
  • Ha megütik egyik orcád, odatartod a másikat is – a hittanból jeles…!?
  • A Biblia holt betűtengerében vesztegel hajód – hiányzik a jó szél/szellem
  • Végzetesen félreértesz: halálkomolyan veszed az ártatlan mókát, tréfát
  • Titkolod a nagyothallást/rövidlátást és úgy teszel, mintha még követnél
  • Hiúsági kérdést csinál a szemüvegből – így vaksin botorkál a vonat elé…
  • A kicsit, sűrű fillért nem becsülöd, akkor a nagyot, a forintot nem érdemled
  • Tetszhalott szellemű emberként felemésztenek a buja/falánk testi vágyaid
  • A szart aranynak tartod, átnevezed – míg az aranyból meg szart csinálsz
  • Aki nem lép egyszerre, az nem kap rétest estére – te is beállsz a sorba
  • Székek körül forogtok és egy mindig a süllyesztőben végzi – így éltek!?
  • x

 

 

 

Eggymás ellen törés

 

Virrongtok, valamint az ebek; megemésztitek eggymást

Mint az halak: közelít már az halálos ütés.

Több tagok eggy testet tesztek, s e testet azonban

Minden tag sebbel terheli, fojtja s öli.

Ennek szúrja szemét más bóldogsága; s hogy ásson

Nékie vermet, azon tördeli, rontja fejét.

Ez mást rág, hízelkedik az; nagy róka, pribék ez:

Öszvezavarták a kűl szelek annak agyát.

Felkever ez mindent; nem gondol semmivel; oh, azt

Ítélnéd, hogy nincs Istene, lelke s esze.

S amit gondolok, hogy magyarán megmondjam: üress ott

A fel-vár, azhol illy zűrzavar elme lakik.

Mert maga mellyed meg, mikoron más tollait húzza:

Amikor atyjafiát veszti, kiveszti magát.

Mondatik, hogy tüzesen felkeltenek a gyomor ellen

A testnek dolgos tagjai néha-napon.

Mint heverőt, koplaltatták. – Elvégre mi történt?

Ellankadt az egész test vele s majd kiveszett. –

Eggyesség kis erőt szaparít, jószágot öregbít:

Visszavonás fő-fő kincset, hatalmat eloszt.

Sok vesszőköt is eggyenként eltörni csekélység,

Mellyekkel soha nem bírsz, ha nyalábba kötöd.

Rómát, melly külső hadban győztes vala mindég,

A belső szakadás végtire földhöz üté.

Kűl példákra mi szükségünk! kebelünkbe tekéntsünk,

És könyvezni fogunk bús esetinknek okán.

 

*

 

Felfordúlt világ

 

Hatalmas Isten! melly gonosz, melly átkozott

Üdőket értünk! megveszett az egész világ,

S töviből kifordúlt. Nincs igazság, nincs hitel

Az emberek közt. A szegények, özvegyek,

Árvák hamissan elnyomattatnak. Csalás,

Uzsora, ragadozás, hitszegés uralkodik;

A testi kívánságok, a paráznaság,

Fő-polcra léptek; a szemérmet elvetett

Leányok eltenyésztek, a vólt büntetés

Alól ki lévén véve: már a házasság-törés

Szokási vétek. – Hány paraszt legény fija

Lett s lessz ez úttal úrfi! hány nemes fija

Lett szolga s béres! Jaj! sokan Sodomát veszik

Tárgyúl magoknak fajtalanságok dühös

Véghez-viteliben; csak szemenként látszatik

A konkolyok közt búza: nincs ezer között

Eggy jó! Veszélyben forog az is, mert a gonosz

Példák előtte vannak és kecsegtetik.

Őrizze lelkét, dugja bé fülit, szemit:

Kinevetik, eszelős vagy bigót nevet visel. –

Elhagytak alkotmányid, Isten, tégedet!

Törik, tapodják szent igaz törvényidet:

Óltárid elpusztultak; elvitték arany

S ezüst edényid; elverettek papjaid,

Akiknek hálálhattuk, hogy régen le nem

Szállott fejünkre mennyköved. Nem kellenek

Már a világnak a te szolgáid, neved

S törvényid hirdetőji. Más vallást koholt

Az esztelenség: már csak a természetet

Vagy észt imádják a bolond bőlcselkedők.

Már a nagyokból mind kihalt isméreted:

Csak a szegénység tart veled, s ez is kevés.

Éhség, hadakozás s más egyéb csapás haszon

Nélkűl sanyargat. Megvakultunk: ostorid

Sem hisszük, és azt véljük, hogy történetek

Ez már utolsó büntetésünknek jele! –

Irgalmas Isten! mi gyönyörűséged leszen,

Ha vétkeinkért e világgal eltörölsz

Nagy vízözönnel vagy tüzes vésszel? Tekénts

Fiad sebeire, mellyet érettünk neked

Esedeznek! Ezeket és nem a mi tetteink

Nézvén, szemünkről verd el a vastag ködöt.

 

 

 

 

  • 45
  • Mesterséges amnézia – ital, nyugtató: semmire nem akarsz már emlékezni
  • Ülsz, csücsülsz a babéraidon – a múltadból akarsz ma és holnap is megélni
  • Előbb vág, és csak azután mér, felmér – végzetes sorrendetlenség (amputál)
  • Játéknak veszi az egész életet: pl. olykor neki egy jó ideig nem ér a neve
  • Dadog, raccsol, selypít, pösze, akcentus, hadar/vontatottan beszél: hibahalmozó
  • Kis szókincs, rossz szórend, végtelen hosszú mondat, hibás hangsúly stb. stb.
  • Összekeveri a stílusokat – a kedveséhez ír szerelmeslevelet hivatali stílusban
  • A stílus maga az ember: tolvajnyelv, bikkfanyelv, trágár „szabadszáj” stb. stb.
  • Kutyából próbálsz szalonnát készíteni – máskor meg a fából vaskarikát: hiába
  • Olyan nevet ad a gyerekének, hogy nehéz nem csúfolódni vele (pl.: Vég Béla)
  • Hiányzik életéből az évszakok szokott ritmikus váltakozása neki mindegy…
  • Az anyanyelv csodafegyvere lehetne a kezében – de neki csak egy furkósbot
  • Vak vezet világtalant – kontárt, sarlatánt, dilettánst stb. fizetsz a károdra
  • 46
  • Vakok között félszemű is király – mindig csak viszonylag vagy „jó”, ill. jobba
  • A kezdőkhöz, a gyengékhez, a tehetségtelenekhez képest méreted meg magad
  • Ha a lustaság és a kövérség fájna, akkor te egész nap kínodban csak üvöltöznél
  • Amiben te tényleg a legjobb vagy: mindig találsz okot az ivásra (casus bibendi)
  • Mosod kezeidet, hárítod a felelősséget: nem kakáltál a kútra, csak a kávájára
  • Akinek nincs, még azt is elveszíti, amije mégiscsak van: nem veti el a magot
  • Manipulálva „önként” megválasztod a javadat akaró, s azt el is vevő kormányt
  • Ezt te akartad: idegen ajkú-szokású nővel életfogytig konyhanyelven társalogni
  • Hiszel, mert hinni akarsz a jósnőnek, aki jó pénzért nagyon sok jót jósol neked
  • Jelessel végezte a fizetős háromhetes táltos tanfolyamot: órákat vesz és ad…
  • Addig-addig ismétlik a nyilvánvaló hazugságot, míg azt te igazságként (be)veszed
  • Nem ismerkedsz, nem utazol, nem olvasol: nem reflektálsz vak rossz szokásaidra
  • Élve boncolsz – a te nagy őszinteséged csak tapintatlan szalonképes szadizmus
  • 47
  • Csodagyereknek születtél te is, aktív közreműködéseddel hülye gyerek vált belőled
  • Kamaszkorában kezdi el a már komisz fiacskája nevelését – veszett fejsze nyele?
  • Akkor ütöd a vasat, amikor az már nem meleg (merev) – nem hajlik, max. törik…
  • Spanyolba vágysz, ezért gürcölsz, de a réten rég nem hasaltál le a fűbe csodálni…
  • Amit ma megtehetnél, elhalasztod holnapra – ráomlik a sok restancia, a háza stb.
  • Ha ló nincs, szamár is jó alapon nősül: hisz a sötétben úgyis minden tehén fekete
  • Neked mindegy a szó-sorrend: ha nincs szemüveg, akkor adjál neki üvegszemet
  • A szörnyű átkod messzire repül, de bumerángként visszaszáll, visszaüt rád
  • Csak kiengedni tudod a gonosz szellemet a palackból és az visszaüt rád is
  • Mindenből versenyhelyzetet generál: pl. aki most előbb ér a kukához, az eszik
  • Te pont csak azokhoz vagy igazán őszinte, akik alattomban a károdat akarják
  • Sziszifuszi a napi munkád: piszkosul nehéz, viszont teljesen értelmetlen…!?
  • Mostoha Hamupipőke vagy és maradsz, aki nem hívja a jótündért segíteni
  • 48
  • Felkapsz reggel a rádióból egy „gondolatot”, és kihúzod vele ezt a napot
  • Naphosszat lelki tűkön, köszörűkövön vagy egy időzített bombán ülve „élni”
  • A kilakoltatás Damoklész kardja alatt a lakásod: ott élnél békés otthonban?
  • Terméketlenné, sivataggá tetted a földed, és meddővé tetted a nődet…
  • Minden lebetonoztál, aszfaltoztál a kertben is – és itt már fű nem terem
  • Gyomirtó, műtrágya az anyaföldre – vegyszerek tömkelege a testedre/be
  • Mintha földalatti városokba költözne – munkahelyén mesterséges világítás
  • Ő sűrűbben cserélgeti az elveit, mint az alsónadrágját – hiteltelen szélkakas
  • Az életből/könyvből nem lesi el/gyorstalpaló órát se vesz: figyelmesség-tapintat
  • Ő valahogy mindig benne van abban a százban, akit az az egy bolond csinálhat
  • Gyenge, lanyha életkezdés után erős visszaeső: marad a „futottak még” rovatban
  • Lakóhelyi aktuális időjárás s más helyi hírek: csak táv-idegen médiából „megtudó”
  • Meccsre megy, hogy a tömegben elbújva névtelen személytelenül „anyázhasson”

 

 

 

 

A magáéval élni nem tudóról

 

Lent, kendert nevelünk: más nemzet elhordja, s nagy olcsón,

S béjött vásznáért jól kifej és kinevet.

Van gyapjunk: ezt is fele pénzenn elviszi, s mí nem

Győzzük posztóját már kifizetni tovább.

Nincs-e fonó? hát nincs-e szövő, s kallóra való szer?*

Mint más nemzetnek, nincs-e dologra kezünk?

Vólna fonó s a többi; de mi csak készre tanúltunk:

Sült madarat várunk szánkba repűlni, henyék.

Illyen az, aki, midőn étellel, itallal elúntig

Lakhatnék, inkább nézi, s akartva koplal.

 

*

 

Élet és halál

Neked bóldog halál hogy adassék, élni tanúlj meg:

Hogy boldoggá tedd életed, halni tanúlj.

 

*

 

Születésem napjára

Szent György havának tizedik napját megint

Elértem, és ővéle hatvannégy tavaszt.

Hogy űzik egymást! melly hamar futnak az üdők

A semmiségnek tengerébe! benne van

Az, amit éltem. Halni kezdődtem, mihelyt

Kezdődtem élni. Nem maradt sem jó s gonosz

Cselekedetimnél más egyéb. – Nagy Alkotóm!

Töröld el ezeket: fel ne gyűjtsd rám, érdemem

Szerint, haragodat! Vallyon érek-e több tavaszt?

Vagy már utolsó lessz ez? A tündérkedő

Világ miattam ellehet: csak megvetést

Várhat fejére tőllem. Ő reményemen

Erőszakot tett, s elevenen temetőre vitt.

Félhólt vagyok már: élni, halni nem tudok. –

Ti gyenge zefirek, írt ugyan kötöztetek

Minap sebemre: de fog-e hasznot hajtani?

A puszta hír is melly öröm vala! hát ha még

Megtellyesednék! Újra képzelem magam

Születni, ha feláll a ledöntött társaság.

Oh! igaz-e hírmondástok? Én nektek fejér

Bárányt öletnék: s vélle már adós vagyok,

Ha megleendőt súgtatok szomjuhozó

Füleimbe. – Melly tapsolva költözném kegyes

Atyám ölébe vissza! fényes trónokért

Fel nem cserélném. – Üss az hosszas tél után,

Üss, bóldog óra, hozd fel a vidám tavaszt!

 

Vergilius, Baróti Szabó Dávid (ford.): Vergilius Aeneise (Remekírók képes könyvtára 46.) | antikvár | bookline

Vergilius: Aeneis – és az összes művei

*

P.s.:

 

Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

.

Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

.

Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

.

Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

.

A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

.

Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

az ellenséggel elbánsz majd magad is – sőt: a hasznukat veheted…

+

Keresztury Dezső: Közelebb Baróti Szabó Dávidhoz (Baróti Szabó Dávid Emlékbizottság és Alapítvány, 1995) - antikvarium.hu

BARÓTI SZABÓ DÁVID (1739-1819)

Kisded szó-tár - TINTA Könyvkiadó Webáruház