Régi-új intelmek/bátorítások – LIII.

Eugéniusz:

Intelmek és bátorítások – LIII.

Ősrégi és új magyar parainézis

szabadlelkű örökifjú keresőknek



Életminőség vizsgálódások

Egy mondat a bölcs vagy balga,

boldog vagy boldogtalan lélekről

Szellemi segítség: igazmondó tükör



Táltos paripa vagy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke vagy Sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok

Ön-sorsrontó típusok magyarán írt példatára



Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki-testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

pppppppppppppppppppppp

Önmagadon

nevetsz vagy szörnyülködsz, mert

a mese rólad szól – ismerj önmagadra!

A baj felismerése már a gyógyulás kezdete –

csak rajtad áll: változtass az eddigi életeden!

CZUCZOR GERGELY

KORTESKEDÉS

Van susogó, faluzás, van vokshajtósdi vadászat,
Van henye kóbor elég, van sereg ingyenivó.
Köznemes, és főúr, tiszt, nem tiszt lettek egyenlők,
Egy kulacsot szopnak bocskoros és kaputos.
Vajmi különc látvány! mily csókolkozva komázzák
Egymást pőre gatyás, és finom úri zekés.
Van lélekvásár puskákon, cifra gubákon,
Dolmányon, kalapon, húszason, itceboron.
Lakzi hegyen völgyön, dobzódás torkig ivással,
És mi ezekkel jár, féktelen undorajak.
Működik ármány, és csábítás, s asszonyi furfang,
Zengnek macskazenék, s utcai gúnydalicák,
Ím a készület a megye és országnak ügyéhez!
Mindez csak mutató, a java hátra vagyon,
A nagy sorsnap elért: terelik csapatokba szorítva
Szájas pártvezetők a feluszúlt sereget,
Mint török a várat, megszállják a megye házát
S áll az igazságnak temploma ostrom alatt.
Nincs már sarkain egy ajtó, nincs ablaka egy ép,
Pad, szék összerogyott, nincs sehol asztal egész.
Majd a kétes ügyet fegyver választja el; izgat
A hires ólmos bot, bicskia, pisztoly, ököl.
És van fojtogatás, szúrás, agyfőbe legyintés,
És van szörnyű halál: „Semmi! de nincsen adó!”
Kész az ujított szék, jó Isten tudja miféle,
„Semmi! kerűl majd más harmadik évre megint.”
Van követ országos, de nem olyan szellemű, s elvű
Mint utasításunk: „Semmi! de visszajöhet.”
Megtörtént, megesett a dínomdánom ugyancsak,
S a szánombánom nyomton utána siet,
Elfolyt a sok bor, s nem győztél rajta, bukott párt!
És te, ki győztél bár, nem vagy-e torkig adós?
Elvet okokkal kell, és nem bor-itatva tenyésztni,
A megvesztegetés mételye sírba viend.
Légy haladó, maradó, mindegy de vagy átka hazádnak,
Hogyha, mi illeti őt, hívtelen elzsebeled.
Erszényid kötvék, ha csekély segedelmed igényli
Bármi közintézet, gazda-, müvegyesület,
A honi vállalatok, tudomány, művészet epedve
Nyújtnak utánad kart, és te epedni hagyod,
Nincsen ezekre forint nálad, te ki ezreket elszórsz
És erkölcstelenítsz általa néptömeget.
Egy megye keblében százezreket gyűjteni dőzsre
Mi vala? s közjóért?! – fennakad erre szavam.
Hogy legyen ily magyaron foganós áldásod, uristen,
Aki így elfajzott, s ily uton űzi jogát?

(1844)

*

Ágai Rudolf

A KORTES.

Ébredj magyar, tegyen ki tenni képes,
Föl tettre most minden derék magyar!
Követjelölttől hegy, völgy, utcza népes;
Ki a hazának mindig csak jót akar.

Kinek nem kell stempli, fináncz se zsandár,
Az oly jelöltet megbuktatni nagy kár.

.

Programmot irnak oly csomót, mint egy ház
Mindent igérnek: nem lesz több adó,
Ki a hazáért telt torokkal lármáz,
Az oly jelölt mind követnek való.
Sőt azt is megválasztják a ki hallgat,
Ha jó – s a mennyi kell, annyi bort ad.

.

Boldog világ. Széles magyar hazában
Tenger gyanánt elárad a mi jó.
Egyenjogu tót, rácz, oláh s javában
Virágzik az emancipáció.
Fogadd be mind te jó magyar felednek,
Te jó vagy és türd el, habár kivetnek.

.

Ím visszatért a régi jó kor ismét,
A csákánynak dicső nagy korszaka,
Lecsákányozzuk a ki bár nem is vét,
Ha tolla nem látszik jól éjszaka
Fejér vagy zöld, kék, sárga? ősz fejére
Hadd fösse tollát, üss, hadd fösse vére!

.

Dicső szabadsád! Éljen a jelöltünk!
Igyunk, igyunk, éljen hős Pártosi!
Föl a kupával, mit ingyen üritünk,
Az ellenfélnek sirban vánkosi.
Együnk, igyunk, s ha nincs más, üssük egymást, 
Elérte már hazánk a fölvirágzást.

.

Mi kell egyéb? Szabadság és fain bor.
Ingyen jutunk mind a kettőhez el,
Csaplárosunk elülhet már a jámbor,
Egymáshoz a tisztujítás közel.
Követjelölt terem ma mint a gomba
De nem ültetjük őket mind vagonba.

.

Föl a kupával és ólmos botokkal!
Minden jó honfi fel, fel tettre hát!
Hagyjunk föl a bú, gond és bánatokkal,
Mentsük meg ujra a dicső hazát.
Engedjünk át keservet, bút azoknak.
Kik a választásoknál rendre buknak.

p 1

p

p Aki csupa csudaszépet ígér, de mindig csak olyat, aminek betartása

p nem tőle függ, rajta nem számon-kérhető: álbarát, demagóg pap-politikus…

p

p Aki viszolyog mindentől, ami túlságosan, „pofon” egyszerű,

p mindig mindent bonyolultabb módon tesz: pl. így vakarja a fülét is

p

p Akire, a balekra mindent vackot, bóvlit oly könnyen rásózhatnak:

p nem lát át a szélhámos trükkön – hiszi: a javát akarja (és el is veszi)

p

p Ő csak a lelkét tartja tisztán – testét, ruháját, lakását lustaságból

p vagy már elvből sem: egyáltalán nincs tekintettel az embertársaira se…

p

p Aki elindul és felgyorsul az önelhanyagolási lejtőn: előbb csak

p az orrát nem törli meg, később meg már a fenekét se ki…bűz-lesz!

p

p Aki egy piperkőc, egy dandy, egy világfi, aki mire „szalonképesre”

p felöltözik, már elmúlik a becélzott programja és nyugovóra is térhet…

p

p Akinek nincs ideje-ereje a belbecsét „ápolni, gondozni”, mert ezt

p teljesen leköti-kimeríti a saját, a lakása, az autója külcsín-javítása…

p

p Aki mindig a fogához veri a garast, alig fogyaszt, alig élvez javakat,

p ő mindent forgat/beruház: egy puritán protestáns, vagy „zsugori uram” …

p

p Aki betegesen spórol-ment: mindig az épp már rohadó almát eszi meg,

p és így sosem eszik épet – a vészkorban indokolt szokása így megrögzült…

p

p Akinek az önmagával való állandó alapelégedetlensége, amire büszke,

p a mindig újabb s újabb dolgok után sóvárgás/hajsza formán ölt rossz testet

p

p Aki egy mindig a távolba, mindenhova-sehova vágyódó kincskereső –

p aki nem látja a szemétől, hogy a háza tája egy feneketlen aranybánya!

p

p Aki pecázva, halászcsónakkal eddig kényelmesen élt, de rábeszélték:

p legyen halászflottája, és akkor majd azután nyugodtan kedvére horgászhat…

p

p Aki direkt csúnya, bántó, sértő szavak nélkül, de szellemi fölényével,

p gyilkos iróniával tud más elevenébe vágni, alázni, és nevetségessé tenni…

p

p

p 2

p

p Aki előbb az ún. frigid nő játszma által kvázi impotenssé teszi a férjét,

p majd szégyenét még szerte-széjjel is kürtöli, hogy így jobban zsarolhassa…

p

p Aki még a kipróbált régiek rovására is mindig azok társaságát keresi,

p és azokhoz dörgölődzik, akiknek itt és most éppen jól megy-felment a sora

p

p Aki mindig úgy érte el célját, ha sír és szánalomra méltónak látszik:

p és így is maradt e csapdában: az ön-sajnáltatásban verhetetlen bajnok…

p

p Aki egy Didergő király, aki az egész teste/lelke megmelegítéséhez

p eltüzel egy erdőt, sőt…mert nem tud szeretni, szeretetre méltónak lenni…

p

p Aki önleértékelését kompenzálva mindig úgy érzi: Ő különb ember

p mindenki másnál – vagy pont ellenkezőleg: semmit sem tart önmagáról…

p

p Aki már a szúnyogcsípéstől is jajveszékel, hisztizik, mozgósít, mentőt hív!

p Alacsony a fájdalomküszöbje – kockáztatja: nagy bajban is csak kinevetik…

p

p Aki mindig újabb izmusokra, iskolára, Mesterekre esküszik örök hűséget:

p gúzsba köti lelkét, csak szellemi mankóval botorkál, nem áll a két lábára…

p

p Aki, ha már ő páratlan maradt, legalább éket ver társak, párok közé,

p begurítja a rút viszály almáját, és az éket még szakadékká is tágítaná…

p

p Aki, ha már ő maga – önhibájából – kudarcot vallott a családalapítással,

p akkor cinikus-pesszimista „bölcsen” hirdeti: a házasság a szerelem halála…

p

p Aki egy frappáns, eklatáns élő példa a viktimológia nagykönyvéből:

p hogyan kell valakinek magát a neki tetsző áldozat szerepre felkínálni

p

p Egy humán szakbarbár, aki még arra is büszke, szinte tüntet vele,

p hogy ő még egy autókereket se tud cserélni, villanykörtét se becsavarni

p

p Aki egy büszke munkaalkoholista: nem is tud róla, hogy ez is egy

p szenvedélybetegség, így azután miért is keresné a gyógyulás útjait…

p

p Aki mögé már nem kell olykor azért csak-csak kijátszható hajcsár:

p nála már belsővé vált a kényszermunkamorál, magát zsákmányolja ki…

p

p x

Kortesversikék

1.

Balpárti elvek őre
Balpárti elvek őre,
Legyen népünk hű vezére;
Olyat óhajt e kerület,
Dobsa Lajos lesz a követ.
Éljen a balpárt!

.
Kiben honfi erény lakik,
Ki kincsekért meg nem hajlik,
Olyat választ e kerület,
Dobsa Lajos lesz a követ.
Éljen a balpárt

.
Összeolvadt lelkünk árja
Egyetlen egy óhajtásba,
Ami fel az égig érjen,
Dobsa Lajos soká éljen.
Éljen a balpárt!

.
Makó város híres város,
Benne a nép mind balpártos.
Akad egy két jobbpártos is,
Rossz a tettük, ártalmas is.
Éljen a balpárt!
.
Makó város magyar város,
Itt a haza nem is áros;
Ha eladja is egy-kettő,
Majd megveri a teremtő.
Éljen a balpárt!

.
Édes hazám, Magyarország,
De sok fiad hűtlen hozzád.
Csak a balpárt igaz magyar,
Hazádnak jót csak az akar,
Éljen a balpárt!

.
Éljen a makói kerület,
Éljen benne a becsület,
Dobsa Lajos a betsület,
Örökkétig egyet jelent,
Éljen a balpárt!

.
Balpárti a mi szép nevünk,
Dobsa lesz követünk.
Szabadságunkért harcol az,
Nem jól tesz, ki nem rá szavaz.
Éljen a balpárt!

*
2.
Új Kossuth-nóta

Kossuth Lajos azt izente,
Itt az idő magyar tettre.
Izenetét elfogadom
Magyar vagyok, megmutatom.
Éljen a haza!
.
Minden igaz magyar szíve
Kossuth Lajos igaz híve.
Nem tagadom, híve vagyok,
Híve vagyok, az maradok.
Éljen a haza!
Kossuth Lajos édesapánk,
Szeretettel gondolj reá.
Intő szavát, hogyha hallja,
A félholt is álljon talpra!
Éljen a haza!

.
Gyere, pajtás, fogjunk kezet,
Legyen ez az igyekezet
Egy életünk egy halálunk,
Kossuth mellől el nem állunk.
Éljen a haza!
Tavasz után megjő a nyár,
Megjő az is, kit szivünk vár;
Boldogítja az országot,
Meghozza a szabadságot.
Éljen a haza!

.
Életünk bár ügyes bajos,
Reménységünk Kossuth Lajos.
Az igazak hangoztassák,
Kossuth Lajos a szabadság.
Éljen a haza!

.
Egy szó, mint száz, megvirrad még,
Minden úgy lesz, amint volt rég.
Ha fölállunk, összetartunk,
A pokol sem győzhet rajtunk.
Éljen a haza!

p 3

p

p Aki múzeumba teszi a Bibliát, az ó- és középkori bölcseket stb. stb.,

p hiszen telefonból/bölcsességből is mindig a legújabb lehet a legjobb…!?

p

p Aki erőnek erejével leszoktatná az ő „drága, szeretett gyerekét”

p a veleszületett balkezességről: lekötözés, fenyítés, mézesmadzag stb.

p

p Aki nagy igyekezettel, ravaszul törököt fog – de aki ezután meg

p már őt nem ereszti el… mint a róka fogta csuka, csuka fogta róka…

p

p Aki azt hiszi, hogy diadalt arat, hisz sikerült meghódítania a Nőt,

p nem is sejti, hogy nem ő választott – ő tanítaná meg a halat úszni…

p

p Aki vészhelyzetben bepánikol, gyáva felkötni a gatyát, ő inkább lelép,

p sőt felköti magát – pedig ennél rosszabb nem történhetett volna vele…

p

p Aki jogosnak tartja a társai, vagy a társadalom bűnbak igényét,

p sőt: ő maga jelentkezik is rá, mert szeret áldozat lenni, mártírkodni…

p

p Aki fejben jól, legjobban tudta, hogy kell(ene) gyereket jól nevelni –

p tartott ez egészen mindaddig, amíg neki nem született meg az első…

p

p Aki úgy kapaszkodik az életfelmentő, emberi-társas kötelességei

p teljesítését felfüggesztő betegségbe, mint a fuldokoló a mentőövébe

p

p Aki fölöslegesen-károsan kardot ránt és kard által vész el,

p és így a maga vesztére besurranó tolvajból rablógyilkost „csinál”

p

p Akinek a szemét is ki lehet lopni, vagy nem ismeri/érzi:

p mi az arányos önvédelem – és az áldozatból tettessé „lép elő” ….

p

p Aki másnak vermet ás, az maga is pont ebbe eshetik bele,

p ahogy pl. ez történik, amikor Hamletre mérgezett tőrt fennek…

p

p Aki a csalt, lopott, rablott javakból ad, osztogat kis alamizsnát,

p amiért a kifosztottak hálálkodását várja, és még ki is oktatja őket…

p

p Aki feltűnési vágyból, vagy nem is tudatosult rossz szokásból

p folyamatosan csak kényeskedik, szenveleg, negélyez – affektál

p

p

p 4

p

p Aki oly előkelő kényeskedő, hogy nem az alátett tíz párnát élvezi,

p de még azokon át is „megérzi” azt az egyetlen árva kis borsószemet…

p

p Aki nem látja meg a változóban az állandót, a sokféle jelenségben az egy,

p ugyanolyan lényeget, pedig az Ördög egy és ugyanaz, de különböző alakban

p

p Akinek olyan merev elvei-szokásai vannak, mintha valaki mondjuk

p kényszer-zubbonyban akarna ölelkezni, és/vagy gúzsba kötve táncolni

p

p Aki képes lenne társát/szerelmét Dunába belökni, és majd menteni,

p hogy ha így imponálhat neki, vagy kitüntetett híres életmentő hős lehet…

p

p Aki képtelen egy életútra elszántan és következetesen rátérni,

p hátha a másik még jobb lenne … Így csak egyhelyben jár, sőt hátrál…

p

p Aki nem is törekszik, pláne nem jó kapcsolatra a szomszéddal,

p és még azon is veszekszik/pereskedik, hogy kinek fütyül a fülemile…

p

p A nagyon távoli rokonokkal jó kapcsolatokat ápol, de török átok:

p éppen a közeli jó szomszédját nem becsüli, aki sokat segíthet/árthat

p

p Aki ún. jóbarátként szétaggályoskodja a legjobb terveidet is,

p amúgy meg hülyeségre biztat, istenkísértésbe visz/hajszol bele…

p

p Aki képtelen, lelkileg lusta, gyenge felmászni a humor magaslatára,

p már pedig onnan lenézve eltörpülnének a lentről óriásinak tűnő gondjai…

p

p Aki képtelen a pár-beszédre, mert mint Echó, vagy egy „autista”,

p ő is mindig csak önmagát hallja (visszhang), mintha ott se lennél…

p

p Aki, éppen azért, mert elég közelről ismer, nagyon hihetőnek tűnő,

p gyorsan szétröppenő ravasz rágalmakkal alattomban rontja a jó híred

p

p Aki képtelen szertelenül, az ön- és társszeretet isteni erőiből élni:

p aki egy táp/gyógy/dopping/serkentő/altató/kábítószer-függő roncs…

p

p Aki buzgón és kitartóan keres, és ma könnyen talál orvos-partnert

p a lelki, az életszemléleti/viteli bajai ún. medikalizációs játszmáihoz…

p

p x

Szavazz rám!

„Nem tudom, megpróbáltál-e már
elképzelni engem a slágerlista élén… Nyitott
Mercedesen gördülök a reptéri úton,
kétoldalt délceg motorosok kísérnek.
Barátságosan integetnek. Kinyílik a gép ajtaja,
kilép egy férfi… kizuhan – és szájon
csókol. Keletről jött diplomatának gondolná az
ember, pedig Alice Cooper az, megismerem a nyakában tekergő
óriáskígyóról! Bíztat… És én
elkezdem választási beszédemet.”
.
Szavazz rám!
Beváltom minden reményed.
Nincs hangod?
Használd az enyémet!
Elindulok,
Ha harc, legyen harc!
Szavazz rám,
Régóta engem akarsz!
.
Pokoli népszerű vagyok!
Iszonyú szavahihető vagyok!
Gyönyörűen fogok énekelni,
Ha kapok még egy szavazatot!
Szavazz rám!
.
Ha majd a csúcson leszek,
Akkor is szeretlek Téged!
A Népem leszel
És én a Népzenészed!
.
Szavazz rám!
Válassz tisztességesen!
Válassz meg,
Különben végeznek velem.
Válassz meg!
Hidd el, hogy jobban jársz velem!
Szavazz rám,
Bizalmadat úgy élvezem!
.
Én úgy vagyok szép,
Ahogy az Neked jó!
A Te szavad
A döntő szó,
Szavazz rám!
.
„Emlékezz majd arra, ami most van! Lépj be a
fülkébe… Gondosan húzd be magad mögött a
függönyt… A borítékban egy cédulát
találsz… alaposan húzd át a másik nevet…
Ragaszd le a borítékot… és dobd be az urnába!…
Emlékezz majd arra, ami most van!”
.
Már meg is választottál!
– Valóra válik minden álmod.
Fontos döntést hoztál:
Sikerült engem megtalálnod.
.
Tudom, eddig mindegy volt,
Mostantól fontos lesz neked.
Mentsd meg a megmentőd!
Mentsd meg – hogy megmenthesselek.
.
„Lenin, Jagger és Clara Zetkin engem javasolt. Én vagyok a
megbízható anti-futurista! A monumentális propaganda
tárgya!
Szavazz rám!”
.
Szavazz rám!
Undor és rémület fog el!
Szavazz rám!
Mindenki minket figyel!
Szavazz rám!
Válassz meg!

Szavazz rám!

https://www.youtube.com/watch?v=lWiyGuJzvH4



p EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

p A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

p vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

p a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza

p

p Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen

p emberélet/világminőség, virulás/pusztulás,

p ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét…

p A teljes élet mindenki lehetősége, így „joga”,

p sőt kötelessége!? Az „utolsóból” is lehet első, sőt…

p

p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

p „ellenségeimmel” elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

p

p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

p

p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők – és

p végül, és egyáltalán nem elsősorban az ún. rejtett hatalmak….

p

p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

p -hivatása, otthona/hazája, játéka, társasága, mulatsága stb.stb.

p

p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p

p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p ossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p

p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

p

p Végső soron csak rajtad múlik, hogy boldogan/boldogtalanul

p éled le ebben a formában első-utolsó isteni ajándék életedet!

p Szabadságra teremtve, felelősséget nem hárítva jó szellemben-

p lélekbátran élj, teljesértékűn, istengyermekként kivirulva, és

p nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

p

p x

