Boldogság és életbölcsesség Boldog-boldogtalan emberek életminőségei

Vachottfalvi Vachott Sándor (Gyöngyös, 1818. november 17. – Pest, 1861. április 9.) költő, író, ügyvéd, az MTA levelező tagja, a Kisfaludy Társaság rendes tagja, Vahot Imre bátyja.

Írta: Nagy Jenő · 2025. július 9.

kb. 4 perc olvasás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vachott Sándor
Barabás Miklós litográfiája (1875)
Barabás Miklós litográfiája (1875)
Született 1818. november 17.
Gyöngyös
Elhunyt 1861. április 9. (42 évesen)
Pest
Állampolgársága magyar
Házastársa Csapó Mária[1]
Foglalkozása költő,
író,
ügyvéd
Halál oka pszichózis
Sírhelye Fiumei úti sírkert (29/1-1-1)[2]
Vachott Sándor aláírása
Vachott Sándor aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Vachott Sándor témájú médiaállományokat.

Vachottfalvi Vachott Sándor (Gyöngyös, 1818. november 17. – Pest, 1861. április 9.) költő, író, ügyvéd, az MTA levelező tagja, a Kisfaludy Társaság rendes tagja, Vahot Imre bátyja.

Életpályája

Apja Vachott Imre, az Eszterházy hercegi uradalom ügyésze volt, édesanyja Hercsúth Janka. Első kiképeztetését szülőföldje katolikus iskolájában nyerte és 1831-ben ment az eperjesi evangélikus kollégiumba; mint jogász elnöke volt az iskolai magyar nyelvművelő társulatnak. Ekkor írta első költeményeit Sárosi Gyula serkentésére. Kezdetben az almanach-költészet művelője volt, majd Bajza József és Petőfi Sándor hatására megismerkedett a reformkor művészi szellemiségével. Pályáját 1838-ban Nógrádban kezdte jurátusként, majd és néhány költeményt adott ki az Athenaeumban, melyek figyelmet keltettek. Később Pestre költözött, ahol 1841. március 19-én ugyan letette az ügyvédi vizsgát, de életét inkább az irodalomnak szentelte. 1842. január 22-én a Kisfaludy Társaság, 1843. október 7-én a Magyar Tudományos Akadémia tagjául választotta. (A Kisfaludy Társaságban székfoglalóul a Külföld rabja című költeményét írta.) 1842-ben Erdélyi Jánosné, született Vachott Cornélia testvérének halála mélyen megrendítette, ekkor írta Cornelia emlékezete című szép költeményét. 1843-ban vette feleségül Csapó Mária írónőt. 1845 tavaszán vágya a csendes falusi élet után Tápiósápra vonta, ahol két és fél évig lakott. 1848 őszén Pestre költözött, Kossuth Lajos titkára volt, majd a szabadságharc után elfogták és börtönbe vetették. 1850-ben szabadult, majd 1852-ben forradalmi tevékenységgel vádolva és Sárosi Gyula rejtegetése miatt december 5-én elfogták és ismét több hónapi börtönbüntetésre ítélték, melyet Pesten, az Újépület egyik szűk termében töltött. A börtönben megőrült és Pesten a Schwartzer Ferenc elmegyógyintézetében halt meg 1861-ben. A Kisfaludy Társaság 1861. évi közgyűlésén Tóth Lőrinc tartott fölötte emlékbeszédet.

Művei

  • Vachott Sándor versei; Beimel József Ny., Pest, 1846
  • Báthory Erzsébet. Történelmi beszély; Trattner-Károlyi Ny., Pest, 1847
  • Vahot Sándor összes költeményei; kiad. Vahot Imre; Gyurian Ny., Pest, 1856
  • Vachott Sándor költeményei; 3., teljes kiad.; bev. Tóth Lőrinc; Athenaeum Ny., Pest, 1869
  • Vachott Sándor és Pomáz; vál., szerk., bev. Lisztóczky László; Dsida Jenő Baráti Kör, Eger, 2010

Jegyzetek

  1. Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2020. szeptember 2.)
  2. http://resolver.pim.hu/auth/PIM73557. (Hozzáférés: 2018. szeptember 12.)

Források

*

Vachott Sándor

Vachott Sándor
Az Athenaeum költői nemzedékének egyik legtehetségesebb tagja Vachott Sándor. Gyöngyösön született 1818-ban, tápiósági birtokán gazdálkodott s eszményi lelkű nejével, Csapó Máriával közösen áldozott a múzsáknak. A szabadságharc után sok zaklatást kellett szenvednie, a miért gyermekkori barátját, az üldözött Sárosy Gyulát házába fogadta. A szenvedések súlya alatt megtört költő 1891-ben a budai tébolydában fejezte be életét. Ábrándozásra hajló, gyöngéd kedélyének hű tükre költészete, melyet az érzés őszintesége és harmóniára törekvés jellemeznek. A családi élet boldogságát kevés költőnk szólaltatja meg igazabb és melegebb hangokon, mint Vachott. A régi patriarkális erkölcsök meglepő rajzát találjuk néhány életképében, melyekben nagybátyját, Vachott Györgyöt énekli meg (Az őstelek, György úrhoz, György úr halálakor stb.). A Kornélia emlékezete című elégia szép emléke a nővére, Erdélyi Jánosné iránti rajongó szeretetének. Nagy hatást tett A külföld rabja című költői beszélye. Talán saját tragikus végzete előérzetében írta e költeményt, melyről Vachott Sándorné azt mondja, hogy »nemcsak a szerencsétlen Lovassy László, de az ő sorsának is hű képe, a költő saját szenvedésének is megörökítése«. Költeményeit teljes kiadásban a Kisfaludy-társaság bocsátotta közre 1869-ben Tóth Lőrinc szép emlékbeszédével.

Vachott Sándor.
Vachottal rokon szellem Kerényi Frigyes, egy eperjesi német család sarja, kinek első költeményei Vidor Emil névvel jelentek meg az Athenaeumban. Az a kép, melyet Boldog Világ című költeményében dalairól ad, egyúttal ez irány többi lírikusának költészetét is jellemzi:
A dalvilág, boldog világ,
És népe oly szelíd!

Itt bizton elteszem magam,

Ha van, mi háborít.

Kis lombos nyári sátor az,

Hol nincs forró sugár,

Hol fel s alá a képzelet

Mint házi lányka jár.
Rokonszenves tehetség, de a magyar nem lévén anyanyelve, a költői kifejezés sok küzdelmébe kerűlt s ez meg is látszik költeményein. Maga is érezte e fogyatékát s ez egyik oka lett kedélye meghasonlásának. Petőfivel és Tompával benső barátság fűzte össze s velök versenyzett az Erdei lak megéneklésében. 1850-ben kiköltözött Amerikába, hol honvágyától megőrülve, 1852. év tavaszán égő kemencébe ugrással vetett véget 30 éves életének. Hozzá írta Tompa Levél egy kibujdosott barátom után című gyönyörű elégiáját és Vachott Sándor Egy ifjúnak, ki messze útra kelt című költeményét.