Egy mondat: boldog(talan)-ok – XXX.

Írta: Nagy Jenő · 2025. június 19.

Vitkovics Mihály-emlékkiállítás

Eugéniusz:

Egy mondat: boldog(talan)-ok – XXX.



Szabad ötletek vázlatos jegyzéke

Egy-egy mondat a nem bölcs, de balga,

a nem boldog, de boldogtalan lélekről…

Életminőség-vizsgálat magyarán szólva



Táltos paripa helyett egy állatorvosi ló

Isten édes gyermekéből ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor helyett vaskori poklok

Nem ön/társ-sorsjavító, de rontó típusok tára



Magadon szörnyülködsz vagy kacagsz,

a mese rólad szól: ismerj hát magadra,

a baj felismerése a „gyógyulás” kezdete:

bölcsen bátran változtasd meg az életedet…

Vitkovics Mihály - Könyvei / Bookline

*

VITKOVICS MIHÁLY versei

*

ÉLETPHILOSOPHIA.

Mint forog a világ,

Mint sürög sok ország,

Fognak-e bomlani,

Vagy egybe állani?

Nincs gondom ilyekkel,

Maradok békével.

Kedvemre élek,

Kényre henyélek,

Kancsót ürítek,

Kedvet merítek.

.

Felőlem mit cseveg,

Más reám mit fecseg,

Nem tartom eszembe,

Nem öntöm szivembe;

Bízom egy Istenbe

És becsületembe.

Kedvemre élek stb.

.

Úgy töltöm éltemet,

Ne bánjam létemet;

Igazság szerelme,

Jóvoltom védelme;

Egyenest beszélek,

Senkitől sem félek.

Kedvemre élek stb.

.

Dolgaim folytatom,

Megkerűl falatom;

Nem vágyok magasra,

Csak takarékosra;

Van annyi, mennyi kell,

Nem halok meg éhel.

Kedvemre élek stb.

.

Ha pajtás látogat,

A ki nem válogat.

Szelek egy karajkát,

Kapom a kulacskát,

Egymásra köszöntjük,

Kortyait hörpentjük.

Kedvemre élek stb.

.

Ha fejem felhevül

És hölgyem mellém ül,

Megölel kezével,

Ingerel szemével:

Igy leli kedvemet,

S boldogit engemet.

Kedvemre élek stb.

.

A vidám lelkeket,

Vig énekeseket

Keresem és velek

Versenyt énekelek;

Jó kedvre tüzelem,

Csókolom, ölelem.

Kedvemre élek stb.

.

Mért törjem fejemet,

Kínozzam eszemet,

Úgy se tart az élet,

Ezer vagy száz évet!

Kisebb mindúntalan,

Egyet fújsz s oda van.

Kedvemre élek,

Kényre henyélek;

Kancsót ürítek,

Kedvet merítek.

p 1

p

p Aki még bekapott gólján rágódva kap egy újat, egy potyát

p

p Aki még Isten előtt sem térdepel, borul le – egy büszke dög

p

p Aki még nem élte át, milyen az: önfeledten játszani, alkotni

p

p Aki még nem érezte, hogy milyen a kertben szedett eper íze

p

p Aki még nem járt mezítláb füvön, nem úszott át vadvizet

p

p Aki még nem tud bukfencet hányni, de már szaltózni akar

p

p Aki meg se próbál a saját lábán megállni – fekszik vagy ül

p

p Aki még soha nem ült fel a lóra – mindig átesik a túloldalra

p

p Aki megfeledkezik magáról és az utcán levetkőzik magától

p

p Aki meghirdette az elvi harcot, majd luxusautón elviharzott

p

p Aki megideologizálja, miért rak másra elviselhetetlen terhet

p

p Aki meghal a meggyónt-megbánt bűne bocsánatkérése előtt

p

p Aki megkerüli a Földet, pedig a háta mögött volt Isten

p

p X

MEGELÉGEDÉS.

Nem adott az Isten nekem nagy palotát,

Sem ágyamra selymet, sem cifra tafotát;

Adott egy kis gunyhót, adott egészséget,

És melléje egy jó barna feleséget.

Vele keresem én mindennap kenyerem,

S be jóizűn esik azt vele megennem.

Ha munkánk végeztük, lenyugszunk ágyunkban,

S egymást átkarolva pihenünk álmunkban.

Ha felvirad a nap, vigadva kelünk fel,

S folytatjuk munkánkat ujított erővel.

Tavaszkor a mező körülöttünk virít,

S a fűszálon lengő harmatocska frisít.

A pipis éneke mulatgat bennünket,

S a nyár verejtékben könnyíti kezünket.

Őszkor szüretelünk urunk szőlejében,

S kapunk falatocskát mustos pecsenyében.

Ha beköszönt a tél, s hó lepi a földet,

Kis gunyhónkban ülünk a kemencze mellett.

Az én kedves Sárim az orsót pergeti,

S vidám dúdolással unalmunk kergeti.

Magam faragcsálok magamnak szerszámot,

S ezért se fizetek idegennek vámot.

Ha vasárnap eljön, czifrázott bundába’

Megyek hálát adni Istennek házába.

Délután pajtással betérek korcsmába,

S kényre iddogálunk a jó borocskába.

Ha felmelegedem, „húzd rá Gazsi”, mondom,

Enyém egész világ, semmire sincs gondom.

Nem vagyok én adós, nekem sem adós más;

Nem bántottam senkit, engem se bántson más.

Az úristen, pajtás, éltessen bennünket;

Tartsa meg mind holtig vidám jó kedvünket.

Libri Antikvár Könyv: Vitkovics Mihály válogatott művei (Vitkovics Mihály)  - 1980, 940Ft

*

p 2

p

p Aki megszégyenítve, kinevetve öli a gyermeki kíváncsiságot

p

p Aki megszokta csecsemőként: minden kívánságát teljesítik

p

p Aki megszokta: ha sebes vagy beteg, akkor mindent elnéznek

p

p Aki mélyebbnek hiszi magát, ha rejtvényekben fogalmaz

p

p Aki méltatlanra pazarolta kiszabott élete legszebb éveit

p

p Aki megúszná a nyílt bűnvallást – és így zsarolható marad

p

p Aki mellét verő absztinens, s nem alázatos anonim alkoholista

p

p Aki mesterévé válik a heccelésnek, cukkolásnak, ugratásnak

p

p Aki mesterien ért ahhoz, hogyan fokozza az élete feszültségét

p

p Aki mesterséges helyzeteket előidézve ismerné meg magát

p

p Aki nagybetegnek tetteti magát, hogy tesztelje a baráti körét

p

p Aki saját halálhírét költi, hogy hosszú életű legyen a Földön

p

p Aki míg felfogja az első poént, már lemaradt három jobb újról

p

p X

EGY HITSZEGŐHÖZ.

Ó te, kit hív angyalomnak

Régóta tartottalak,

S mint szerzőjét jóvoltomnak

Buzgóan imádtalak.

.

Kit mindeneknél előbbre

Magamban becsültelek;

Sőt enmagamnál is többre,

S végtelen szerettelek.

.

Te, akitől javam függött,

Boldog időm, mindenem,

Kiben létem gyönyörködött,

S ki voltál egyetlenem.

.

De – ah miként mondhassam ki,

Nyelvem rebeg, szóm eláll;

Magad, kérlek, magad valld ki –

Engem, egek! elhagyál.

.

El, minden megszánás nélkül,

Mint egy szegény kárhozót;

Engem, aki nagy hűségbűl

Veled közlék annyi jót.

.

Pedig hányszor megesküdtél:

Kivűlem mást nem szeretsz,

Míg szivembe beférkeztél,

S most, így megvetve, nevetsz.

.

Hidd el, előbb hittem volna,

Hogy a tűz vizeket gyujt,

Mintsem szíved elpártolna

Tőlem s másnak kezet nyujt.

.

Megtörtént s ó bár láthatnád,

Mivé tevél engemet

Hogy elhagyál; kárhoztatnád,

Tudom, gonosz tettedet.

.

Minden öröm fut előlem,

Minden jó kedv elhagyott,

A remény is szökik tőlem,

Bennem minden elfagyott.

.

A napnak felderültével

Felkelnek keserveim,

A napnak lederültével

Lecsordúlnak könyeim.

.

Delem, éjjelem fájdalmas

Elbusultságba merít;

Mind a mit látok, unalmas,

Engem minden keserít.

.

Akár hová megyek, nyomba

Követ a tűs gyötrelem;

És ha ledűlök ágyamba,

Nyugtom férgét ott lelem.

.

Nincs álmom, nincs egészségem,

Nincsen kedvem semmihez;

Nincs enyhem, nincs békességem,

Nincsen biztom senkihez!

.

Megutáltam a világot,

Meg az embereket is;

Meg a kedvelt társaságot,

Meg a gyermekeket is.

.

Magamat is, ha lehetne,

Futnám s elfelejteném,

S ha, lyány, merem rámehetne,

Élve sírba ejteném.

.

Ennyire megváltoztattad

Boldog állapotomat;

Ennyire szétbomlasztottad

Régi vidám voltomat.

.

Nyomorúság immár élnem,

Szörnyű kín a lételem,

Midőn nincs már mit reméllnem:

Lásd, lásd, mit tevél velem.

.

Ugyan mi vett reá téged,

Fejemmel, hogy imígy bánj;

Mint bánthatta meg személyed

Egy szerető hív, leány!

.

Talán soha nem kerestem

Úgy mint kell tetszésedet;

Mondd meg, ó mondd, miben szegtem

Csak egyszer is kedvedet.

.

Tán előtted titkolództam

Szívem érzeményirűl;

Vagy kivűled gondolkoztam,

Elmélkedtem máskirűl.

.

Nem gyóntam-e meg ezerszer

Heves indulatomat;

Nem láttad-e végtelenszer

Érted gyúló lángomat.

.

Tán szerelmemnek forrója

Főmértékre nem futott,

S hívségemnek fontolója

Tiednél alább jutott.

.

Mi lehetett érted égő

Szerelmemnél tüzesebb;

Mi lehetett érted élő

Hív lelkemnél teljesebb.

.

Éjjel-nappal az volt gondom,

Hozzám mint kapcsoljalak;

Legyen szégyen, már kimondom,

Örökké csókoltalak.

.

Néked mindent feláldoztam,

Amit hágy a becsület;

Mindenben veled osztoztam,

Kellett jobb sziv e felett?

.

Mondjad, mit nem tettem érted,

Vagy mit kellett tenni még;

Valakiért, mint én érted,

Ugyan melyik leány ég.

.

Mindezért mivel fizettél,

Avagy mi a jutalom:

Kegyetlenűl megvetettél –

Ó szívmaró fájdalom.

.

Ha már feldultad vígságom,

S összemartad szivemet;

Ha szétzuztad boldogságom,

S elölted reményemet;

.

Ha már összeveszitettél,

Ah, magammal magamat,

Ha ilyeket elkövettél:

Szánd meg végre sorsomat.

.

Hadd ottan új kedvesednek

Ölelgető karjait

Kevésig, s a megvetettnek

Halljad végrimányait!

.

Jőj Egednek[1] mély völgyébe,

Hova ritka ember jár;

Jőj holnap a hold csendébe,

Személyem ott reád vár.

.

Jőj ki, kérlek, utoljára,

S látván nagy inségemet,

Hogy egyszer legyen határa,

Végezd ki únt éltemet.

.

Megbocsátok mindent néked,

Meg, csak jere s ölj agyon:

Gyilkod, hah! mint hitszegésed,

Nem fog fájni oly nagyon.

Művészettörténet - 20.hét - A klasszicizmus művészete

p 3

p

p Aki millió embernek parancsol – neki a logika sem diktálhat

p

p Aki mimóza Rézbányai Győző: alig várja: megsértődhessen

p

p Aki minden áron menti az életét – becsületét veszni hagyva

p

p Aki minden betegséget büntetésnek tart – így bűntudata van

p

p Aki minden fűszert belerak az ételbe – semmi ne hiányozzon

p

p Aki minden gójba egy vérmes, tettre kész antiszemitát lát bele

p

p Aki minden hagyományt éltet és ápol, de főleg a rosszakat

p

p Aki minden jótettéért minimum túlvilági jutalmat vár el…

p

p Aki minden kínzó felesleges orvosi vizsgálatot és kezelést kibír

p

p Aki minden nap más boltban vásárol – sehol se törzsvendég

p

p Aki minden nap szépségversenyre indul – estére: futottak még

p

p Aki minden parancsot szó nélkül végrehajt, a népelleneset is

p

p Aki minden párbeszédet egy „ki kit győz le” szópárbajnak vesz

p

p X

A klasszicizmus művészete – Kulturális Enciklopédia

SZÉP LEÁNYKA…

– Szerb u. –

Szép leányka, kedves rózsaszálom,

Nem vetett, nem ültetett virágom;

Hűs vizzel nem öntözött virágom,

Csókolatlan gyenge rózsaszálom:

Nyujtsad ajkad, hadd csókolja ajkam.

S szólott a lyány: szép napom, levente,

Kertem a ti rétetek megett van;

Majd öntözni elmegyek virágim,

És te jőjj el pányvázgatni méned;

S akkor csókolj, szép napom, levente,

Addig csókolj, míg szived kivánja;

Csakhogy meg ne karcold gyenge orcám,

Mert megtudná s majd kiszidna anyám.

*

HAJNALLIK MÁR…

– Szerb u. –

Hajnallik már házam felett,

Én mégis a falu mellett…

A mint a nap jól felsütött,

Vevém puskám és a kürtöt.

Elindúltam vadászatra,

Gondom lévén a sok vadra;

Mentem, mentem, mendegéltem,

S egy nagy hegyre hogy felértem,

A nap lement, estveledett,

Szivem elkedvetlenedett.

De a hegynek oldalában,

Terebélyes tölgy aljában

Szépen aludt egy leányka,

Feje alatt fű-nyalábka.

Mellén egy pár galambocska,

Ölén tarka szarvasocska;

Ott maradtam éjszakára,

Lovam kötém a pányvára,

Sólymom, a kedves madaram,

A tölgy ágára nyugtattam;

A nyalábot elhordottam,

A lovamnak enni adtam;

A galambkát a sólyomnak,

A szarvaskát a kopómnak

Oda adtam, – s nekem maradt

A szép lyánka, a tölgy alatt.

Magyarország klasszicista művészete – Művészettörténet 7. – - Mozaik  дигитално образовање и учење

p 4

p

p Aki minden példát ugyanazzal a már bevált képlettel old meg

p

p Aki minden percéről és gondolatáról elszámoltatja párját

p

p Aki minden sérelmet sokszorosan megtorol – „Ez vért kíván!”

p

p Aki minden tettét indokolná, még azt is, ami elemi jogában áll

p

p Aki minden Újévkor új életet kezd, és új előéletet is konfabulál

p

p Aki mindenben a mestert követve a kútba is utána ugrik

p

p Aki mindenáron úr akar lenni – az is lesz: szemétdombon

p

p Aki mindenét áruba bocsátja, eladja – az eszét nem, azt elissza

p

p Aki mindennek ellen tud állni, csak a kísértésnek nem

p

p Aki iszik, mert bánatos – és miért bánatos: mert iszik

p

p Aki Istent védve mindig eufóriában próbál mutatkozni

p

p Aki iszonyatos költségekbe veri magát: esküvő, utazás, autó

p

p Aki itt és most gyorsan akar hatni – ezért nem épít, rombol

p

p X

Vitkovics Mihály - Könyvei / Bookline

GABRIÉLA HALÁLÁRA.

1.

Hát már nem látlak többé, Gabriéla, kegyeknek

Istennője! te is föld kebelébe lejutsz?

Lángerejű szemeid, mint két nap az égbe’, verőfényt

S éltet nem fognak már soha szórni reám?

Ambrai csókoknak, szép hangnak kútfeje, kis szád

Nem fog szólni nekem mennyei elragadást?

Szépet, jót és annyi sokat rejt sírba halálod,

S a mi legérdeklőbb, rózsa idődbe’, korán!

2.

Vigság térje, Füred, savanyú vizeiddel ereszkedj

Búnak, s echód jajt zengjen örökre, Tihany.

Az, ki taval szebb szint ada megjelenései által,

Zöld hársfáid alatt, szép Gabriéla kimúlt.

Szép Gabriéla kimúlt s vele szívem öröme kimúla

Tiszta reménységem földre taposva hever.

Szép árnyékban az éjt, vigságban látom az uj bút;

A mit más kedvel, nékem unalmat okoz.

Forrásbúl ha iszom, ne igyék más nyomba utánam,

Én nem egészséget, hah de keservet iszom.

3.

Mindenem összerogyott, s éltem fordúla fonákra,

Minthogy az éltem-adó szép Gabriéla kiholt.

Lantomat összetöröm s Balaton mélyére darabját

Béhányom, ne legyen híre, se hamva soha.

Nézd a nagy Balaton szinén lebeg a nagy időnek

Öble, s benyel folyvást semmibe mindeneket.

Árnyék, por minden, valamit látsz: megjelen, elvész;

És tűnése után messze tekintve sohajtsz.

4.

Csendes sírásók; Gabriélám drága porábúl

Ami marokba befér, szedjetek össze nekem.

Hadd zárjam hű mellem alá; valahányszor utána

Lelkem sír, húlljon könnyem omolva reá.

Majd magam is holtak seregébe ha eljutok, engem

Kedves hamvaival földbe temessetek el.

Irjátok síromra: Vidényi porában ölelte,

Élve kiért epedett, szép Gabriéla porát.



Életünk végtelen pozitív-negatív minőségei

A jó megőrzése-javítása vagy rontása a tét

Magyarán szóló szellemi segítség lélekbátor

bölcsességszeretőknek és boldogságkeresőknek

p Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

p balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p ön/társemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p

p Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p

p Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p

p Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p

p A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

p nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

p A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

p és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

p

p Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

p magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

p Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

p az ellenséggel elbánsz majd magad is – sőt: a hasznukat veheted…

p

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p

p ?

p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,

p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára

p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb önismeretre és

p szeretetre: bölcs változásra indító, magyarán szóló gondolatok…

ppppppppppppppppppppppppppp

VITKOVICS MIHÁLY – Vass Judit oldala