Eugéniusz:
Egy mondat: boldog(talan)-ok – XXX.
Szabad ötletek vázlatos jegyzéke
Egy-egy mondat a nem bölcs, de balga,
a nem boldog, de boldogtalan lélekről…
Életminőség-vizsgálat magyarán szólva
Táltos paripa helyett egy állatorvosi ló
Isten édes gyermekéből ördög/sátánfajzat
Édenkert-aranykor helyett vaskori poklok
Nem ön/társ-sorsjavító, de rontó típusok tára
Magadon szörnyülködsz vagy kacagsz,
a mese rólad szól: ismerj hát magadra,
a baj felismerése a „gyógyulás” kezdete:
bölcsen bátran változtasd meg az életedet…
*
VITKOVICS MIHÁLY versei
*
ÉLETPHILOSOPHIA.
Mint forog a világ,
Mint sürög sok ország,
Fognak-e bomlani,
Vagy egybe állani?
Nincs gondom ilyekkel,
Maradok békével.
Kedvemre élek,
Kényre henyélek,
Kancsót ürítek,
Kedvet merítek.
.
Felőlem mit cseveg,
Más reám mit fecseg,
Nem tartom eszembe,
Nem öntöm szivembe;
Bízom egy Istenbe
És becsületembe.
Kedvemre élek stb.
.
Úgy töltöm éltemet,
Ne bánjam létemet;
Igazság szerelme,
Jóvoltom védelme;
Egyenest beszélek,
Senkitől sem félek.
Kedvemre élek stb.
.
Dolgaim folytatom,
Megkerűl falatom;
Nem vágyok magasra,
Csak takarékosra;
Van annyi, mennyi kell,
Nem halok meg éhel.
Kedvemre élek stb.
.
Ha pajtás látogat,
A ki nem válogat.
Szelek egy karajkát,
Kapom a kulacskát,
Egymásra köszöntjük,
Kortyait hörpentjük.
Kedvemre élek stb.
.
Ha fejem felhevül
És hölgyem mellém ül,
Megölel kezével,
Ingerel szemével:
Igy leli kedvemet,
S boldogit engemet.
Kedvemre élek stb.
.
A vidám lelkeket,
Vig énekeseket
Keresem és velek
Versenyt énekelek;
Jó kedvre tüzelem,
Csókolom, ölelem.
Kedvemre élek stb.
.
Mért törjem fejemet,
Kínozzam eszemet,
Úgy se tart az élet,
Ezer vagy száz évet!
Kisebb mindúntalan,
Egyet fújsz s oda van.
Kedvemre élek,
Kényre henyélek;
Kancsót ürítek,
Kedvet merítek.
p 1
p
p Aki még bekapott gólján rágódva kap egy újat, egy potyát
p
p Aki még Isten előtt sem térdepel, borul le – egy büszke dög
p
p Aki még nem élte át, milyen az: önfeledten játszani, alkotni
p
p Aki még nem érezte, hogy milyen a kertben szedett eper íze
p
p Aki még nem járt mezítláb füvön, nem úszott át vadvizet
p
p Aki még nem tud bukfencet hányni, de már szaltózni akar
p
p Aki meg se próbál a saját lábán megállni – fekszik vagy ül
p
p Aki még soha nem ült fel a lóra – mindig átesik a túloldalra
p
p Aki megfeledkezik magáról és az utcán levetkőzik magától
p
p Aki meghirdette az elvi harcot, majd luxusautón elviharzott
p
p Aki megideologizálja, miért rak másra elviselhetetlen terhet
p
p Aki meghal a meggyónt-megbánt bűne bocsánatkérése előtt
p
p Aki megkerüli a Földet, pedig a háta mögött volt Isten
p
p X
MEGELÉGEDÉS.
Nem adott az Isten nekem nagy palotát,
Sem ágyamra selymet, sem cifra tafotát;
Adott egy kis gunyhót, adott egészséget,
És melléje egy jó barna feleséget.
Vele keresem én mindennap kenyerem,
S be jóizűn esik azt vele megennem.
Ha munkánk végeztük, lenyugszunk ágyunkban,
S egymást átkarolva pihenünk álmunkban.
Ha felvirad a nap, vigadva kelünk fel,
S folytatjuk munkánkat ujított erővel.
Tavaszkor a mező körülöttünk virít,
S a fűszálon lengő harmatocska frisít.
A pipis éneke mulatgat bennünket,
S a nyár verejtékben könnyíti kezünket.
Őszkor szüretelünk urunk szőlejében,
S kapunk falatocskát mustos pecsenyében.
Ha beköszönt a tél, s hó lepi a földet,
Kis gunyhónkban ülünk a kemencze mellett.
Az én kedves Sárim az orsót pergeti,
S vidám dúdolással unalmunk kergeti.
Magam faragcsálok magamnak szerszámot,
S ezért se fizetek idegennek vámot.
Ha vasárnap eljön, czifrázott bundába’
Megyek hálát adni Istennek házába.
Délután pajtással betérek korcsmába,
S kényre iddogálunk a jó borocskába.
Ha felmelegedem, „húzd rá Gazsi”, mondom,
Enyém egész világ, semmire sincs gondom.
Nem vagyok én adós, nekem sem adós más;
Nem bántottam senkit, engem se bántson más.
Az úristen, pajtás, éltessen bennünket;
Tartsa meg mind holtig vidám jó kedvünket.

*
p 2
p
p Aki megszégyenítve, kinevetve öli a gyermeki kíváncsiságot
p
p Aki megszokta csecsemőként: minden kívánságát teljesítik
p
p Aki megszokta: ha sebes vagy beteg, akkor mindent elnéznek
p
p Aki mélyebbnek hiszi magát, ha rejtvényekben fogalmaz
p
p Aki méltatlanra pazarolta kiszabott élete legszebb éveit
p
p Aki megúszná a nyílt bűnvallást – és így zsarolható marad
p
p Aki mellét verő absztinens, s nem alázatos anonim alkoholista
p
p Aki mesterévé válik a heccelésnek, cukkolásnak, ugratásnak
p
p Aki mesterien ért ahhoz, hogyan fokozza az élete feszültségét
p
p Aki mesterséges helyzeteket előidézve ismerné meg magát
p
p Aki nagybetegnek tetteti magát, hogy tesztelje a baráti körét
p
p Aki saját halálhírét költi, hogy hosszú életű legyen a Földön
p
p Aki míg felfogja az első poént, már lemaradt három jobb újról
p
p X
EGY HITSZEGŐHÖZ.
Ó te, kit hív angyalomnak
Régóta tartottalak,
S mint szerzőjét jóvoltomnak
Buzgóan imádtalak.
.
Kit mindeneknél előbbre
Magamban becsültelek;
Sőt enmagamnál is többre,
S végtelen szerettelek.
.
Te, akitől javam függött,
Boldog időm, mindenem,
Kiben létem gyönyörködött,
S ki voltál egyetlenem.
.
De – ah miként mondhassam ki,
Nyelvem rebeg, szóm eláll;
Magad, kérlek, magad valld ki –
Engem, egek! elhagyál.
.
El, minden megszánás nélkül,
Mint egy szegény kárhozót;
Engem, aki nagy hűségbűl
Veled közlék annyi jót.
.
Pedig hányszor megesküdtél:
Kivűlem mást nem szeretsz,
Míg szivembe beférkeztél,
S most, így megvetve, nevetsz.
.
Hidd el, előbb hittem volna,
Hogy a tűz vizeket gyujt,
Mintsem szíved elpártolna
Tőlem s másnak kezet nyujt.
.
Megtörtént s ó bár láthatnád,
Mivé tevél engemet
Hogy elhagyál; kárhoztatnád,
Tudom, gonosz tettedet.
.
Minden öröm fut előlem,
Minden jó kedv elhagyott,
A remény is szökik tőlem,
Bennem minden elfagyott.
.
A napnak felderültével
Felkelnek keserveim,
A napnak lederültével
Lecsordúlnak könyeim.
.
Delem, éjjelem fájdalmas
Elbusultságba merít;
Mind a mit látok, unalmas,
Engem minden keserít.
.
Akár hová megyek, nyomba
Követ a tűs gyötrelem;
És ha ledűlök ágyamba,
Nyugtom férgét ott lelem.
.
Nincs álmom, nincs egészségem,
Nincsen kedvem semmihez;
Nincs enyhem, nincs békességem,
Nincsen biztom senkihez!
.
Megutáltam a világot,
Meg az embereket is;
Meg a kedvelt társaságot,
Meg a gyermekeket is.
.
Magamat is, ha lehetne,
Futnám s elfelejteném,
S ha, lyány, merem rámehetne,
Élve sírba ejteném.
.
Ennyire megváltoztattad
Boldog állapotomat;
Ennyire szétbomlasztottad
Régi vidám voltomat.
.
Nyomorúság immár élnem,
Szörnyű kín a lételem,
Midőn nincs már mit reméllnem:
Lásd, lásd, mit tevél velem.
.
Ugyan mi vett reá téged,
Fejemmel, hogy imígy bánj;
Mint bánthatta meg személyed
Egy szerető hív, leány!
.
Talán soha nem kerestem
Úgy mint kell tetszésedet;
Mondd meg, ó mondd, miben szegtem
Csak egyszer is kedvedet.
.
Tán előtted titkolództam
Szívem érzeményirűl;
Vagy kivűled gondolkoztam,
Elmélkedtem máskirűl.
.
Nem gyóntam-e meg ezerszer
Heves indulatomat;
Nem láttad-e végtelenszer
Érted gyúló lángomat.
.
Tán szerelmemnek forrója
Főmértékre nem futott,
S hívségemnek fontolója
Tiednél alább jutott.
.
Mi lehetett érted égő
Szerelmemnél tüzesebb;
Mi lehetett érted élő
Hív lelkemnél teljesebb.
.
Éjjel-nappal az volt gondom,
Hozzám mint kapcsoljalak;
Legyen szégyen, már kimondom,
Örökké csókoltalak.
.
Néked mindent feláldoztam,
Amit hágy a becsület;
Mindenben veled osztoztam,
Kellett jobb sziv e felett?
.
Mondjad, mit nem tettem érted,
Vagy mit kellett tenni még;
Valakiért, mint én érted,
Ugyan melyik leány ég.
.
Mindezért mivel fizettél,
Avagy mi a jutalom:
Kegyetlenűl megvetettél –
Ó szívmaró fájdalom.
.
Ha már feldultad vígságom,
S összemartad szivemet;
Ha szétzuztad boldogságom,
S elölted reményemet;
.
Ha már összeveszitettél,
Ah, magammal magamat,
Ha ilyeket elkövettél:
Szánd meg végre sorsomat.
.
Hadd ottan új kedvesednek
Ölelgető karjait
Kevésig, s a megvetettnek
Halljad végrimányait!
.
Jőj Egednek[1] mély völgyébe,
Hova ritka ember jár;
Jőj holnap a hold csendébe,
Személyem ott reád vár.
.
Jőj ki, kérlek, utoljára,
S látván nagy inségemet,
Hogy egyszer legyen határa,
Végezd ki únt éltemet.
.
Megbocsátok mindent néked,
Meg, csak jere s ölj agyon:
Gyilkod, hah! mint hitszegésed,
Nem fog fájni oly nagyon.

p 3
p
p Aki millió embernek parancsol – neki a logika sem diktálhat
p
p Aki mimóza Rézbányai Győző: alig várja: megsértődhessen
p
p Aki minden áron menti az életét – becsületét veszni hagyva
p
p Aki minden betegséget büntetésnek tart – így bűntudata van
p
p Aki minden fűszert belerak az ételbe – semmi ne hiányozzon
p
p Aki minden gójba egy vérmes, tettre kész antiszemitát lát bele
p
p Aki minden hagyományt éltet és ápol, de főleg a rosszakat
p
p Aki minden jótettéért minimum túlvilági jutalmat vár el…
p
p Aki minden kínzó felesleges orvosi vizsgálatot és kezelést kibír
p
p Aki minden nap más boltban vásárol – sehol se törzsvendég
p
p Aki minden nap szépségversenyre indul – estére: futottak még
p
p Aki minden parancsot szó nélkül végrehajt, a népelleneset is
p
p Aki minden párbeszédet egy „ki kit győz le” szópárbajnak vesz
p
p X
SZÉP LEÁNYKA…
– Szerb u. –
Szép leányka, kedves rózsaszálom,
Nem vetett, nem ültetett virágom;
Hűs vizzel nem öntözött virágom,
Csókolatlan gyenge rózsaszálom:
Nyujtsad ajkad, hadd csókolja ajkam.
S szólott a lyány: szép napom, levente,
Kertem a ti rétetek megett van;
Majd öntözni elmegyek virágim,
És te jőjj el pányvázgatni méned;
S akkor csókolj, szép napom, levente,
Addig csókolj, míg szived kivánja;
Csakhogy meg ne karcold gyenge orcám,
Mert megtudná s majd kiszidna anyám.
*
HAJNALLIK MÁR…
– Szerb u. –
Hajnallik már házam felett,
Én mégis a falu mellett…
A mint a nap jól felsütött,
Vevém puskám és a kürtöt.
Elindúltam vadászatra,
Gondom lévén a sok vadra;
Mentem, mentem, mendegéltem,
S egy nagy hegyre hogy felértem,
A nap lement, estveledett,
Szivem elkedvetlenedett.
De a hegynek oldalában,
Terebélyes tölgy aljában
Szépen aludt egy leányka,
Feje alatt fű-nyalábka.
Mellén egy pár galambocska,
Ölén tarka szarvasocska;
Ott maradtam éjszakára,
Lovam kötém a pányvára,
Sólymom, a kedves madaram,
A tölgy ágára nyugtattam;
A nyalábot elhordottam,
A lovamnak enni adtam;
A galambkát a sólyomnak,
A szarvaskát a kopómnak
Oda adtam, – s nekem maradt
A szép lyánka, a tölgy alatt.

p 4
p
p Aki minden példát ugyanazzal a már bevált képlettel old meg
p
p Aki minden percéről és gondolatáról elszámoltatja párját
p
p Aki minden sérelmet sokszorosan megtorol – „Ez vért kíván!”
p
p Aki minden tettét indokolná, még azt is, ami elemi jogában áll
p
p Aki minden Újévkor új életet kezd, és új előéletet is konfabulál
p
p Aki mindenben a mestert követve a kútba is utána ugrik
p
p Aki mindenáron úr akar lenni – az is lesz: szemétdombon
p
p Aki mindenét áruba bocsátja, eladja – az eszét nem, azt elissza
p
p Aki mindennek ellen tud állni, csak a kísértésnek nem
p
p Aki iszik, mert bánatos – és miért bánatos: mert iszik
p
p Aki Istent védve mindig eufóriában próbál mutatkozni
p
p Aki iszonyatos költségekbe veri magát: esküvő, utazás, autó
p
p Aki itt és most gyorsan akar hatni – ezért nem épít, rombol
p
p X
GABRIÉLA HALÁLÁRA.
1.
Hát már nem látlak többé, Gabriéla, kegyeknek
Istennője! te is föld kebelébe lejutsz?
Lángerejű szemeid, mint két nap az égbe’, verőfényt
S éltet nem fognak már soha szórni reám?
Ambrai csókoknak, szép hangnak kútfeje, kis szád
Nem fog szólni nekem mennyei elragadást?
Szépet, jót és annyi sokat rejt sírba halálod,
S a mi legérdeklőbb, rózsa idődbe’, korán!
2.
Vigság térje, Füred, savanyú vizeiddel ereszkedj
Búnak, s echód jajt zengjen örökre, Tihany.
Az, ki taval szebb szint ada megjelenései által,
Zöld hársfáid alatt, szép Gabriéla kimúlt.
Szép Gabriéla kimúlt s vele szívem öröme kimúla
Tiszta reménységem földre taposva hever.
Szép árnyékban az éjt, vigságban látom az uj bút;
A mit más kedvel, nékem unalmat okoz.
Forrásbúl ha iszom, ne igyék más nyomba utánam,
Én nem egészséget, hah de keservet iszom.
3.
Mindenem összerogyott, s éltem fordúla fonákra,
Minthogy az éltem-adó szép Gabriéla kiholt.
Lantomat összetöröm s Balaton mélyére darabját
Béhányom, ne legyen híre, se hamva soha.
Nézd a nagy Balaton szinén lebeg a nagy időnek
Öble, s benyel folyvást semmibe mindeneket.
Árnyék, por minden, valamit látsz: megjelen, elvész;
És tűnése után messze tekintve sohajtsz.
4.
Csendes sírásók; Gabriélám drága porábúl
Ami marokba befér, szedjetek össze nekem.
Hadd zárjam hű mellem alá; valahányszor utána
Lelkem sír, húlljon könnyem omolva reá.
Majd magam is holtak seregébe ha eljutok, engem
Kedves hamvaival földbe temessetek el.
Irjátok síromra: Vidényi porában ölelte,
Élve kiért epedett, szép Gabriéla porát.
Életünk végtelen pozitív-negatív minőségei
A jó megőrzése-javítása vagy rontása a tét
Magyarán szóló szellemi segítség lélekbátor
bölcsességszeretőknek és boldogságkeresőknek
p Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed
p balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
p ön/társemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
p
p Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
p
p Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.
p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
p
p Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
p
p A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség
p nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.
p A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,
p és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!
p
p Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból
p magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!
p Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,
p az ellenséggel elbánsz majd magad is – sőt: a hasznukat veheted…
p
p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
p Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:
p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
p
p ?
p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,
p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára
p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb önismeretre és
p szeretetre: bölcs változásra indító, magyarán szóló gondolatok…
ppppppppppppppppppppppppppp

Kapcsolódó írások – Boldog-boldogtalan emberek életminőségei
- Szép hivatások, rút árulások és dudás pokoljárások – XXX.2025.06.19.
- Bocsári Mocsáry Antal (Bozók, 1757. szeptember 18. – Lapujtő, 1832. május 24.) író, költő, monográfus.2025.06.19.
- Kováts Sámuel (Okorág, 1770. december (13-án kereszteltetett) – Csákvár, 1830. február 2.) református lelkész.2025.06.19.