
Eugéniusz:
Egy mondat: boldog(talan)-ok – XXIX.
Szabad ötletek vázlatos jegyzéke
Egy-egy mondat a nem bölcs, de balga,
a nem boldog, de boldogtalan lélekről…
Életminőség-vizsgálat magyarán szólva
Táltos paripa helyett egy állatorvosi ló
Isten édes gyermekéből ördög/sátánfajzat
Édenkert-aranykor helyett vaskori poklok
Nem ön/társ-sorsjavító, de rontó típusok tára
Magadon szörnyülködsz vagy kacagsz,
a mese rólad szól: ismerj hát magadra,
a baj felismerése a „gyógyulás” kezdete:
bölcsen bátran változtasd meg az életedet…
*
PÉTERI TAKÁTS JÓZSEF versei
*
AZ ÁRTATLAN IFJÚSÁG.
Szépen festi az egészség
Az eleven artzákat:
De szebb, ha a’ lelki épség
Szül rajtok szüz rózsákat.
.
Midőn a’ nyers Ifjúságnak
Látom bátor fris szemét;
Az emberi méltóságnak,
Nézem benne érdemét.
.
De jaj! szívem nehezen ver,
Hogy ha, mint egy bus halál,
A’ fiatal sárga ember
Víg kedv nélkűl járdagál.
.
Mint egy Bajnok széllyel nézhet
Az a’ földön mindenre;
Örvendezve fel tekínthet
A’ tsillagos egekre.
.
Illy bánat azt nem furdalja:
Szép szép minden mellettem;
De mi haszna? szivem vallja:
Én ezt mind el vesztettem.
.
Ha a’ madár harsogással
Mondja öröm énekét:
Ő is igaz hál-adással
Áldja kegyes Istenét.
.
Ha a’ patak kristály vizét
Szeme előtt futtatja:
Ő is akkor tiszta szivét
Elméjébe juttatja.
.
Illy boldog az Ifjuságnak
Mind addig az élete:
Míg a’ szelid jámborságnak
Vagyon nála kelete.
*
A’ KÖZÉP-SZERŰSÉG.
HORATZ’ ÉNEKE.
Boldogúl élhetsz Licini, ha mindég
Nagyra nem vágyol, se az el bukástól
Olly igen nem félsz, hogy azért az álnok
Partnak evezgess.
.
A’ közép-szernek betse, mint aranynak,
Mindenütt kellő: az avúlt fedélnek
Szennye útálat; veszedelmes a’ nagy
Udvari pompa.
.
A’ Fenyő ágat töri a’ dühös szél;
A’ magas tornyok fene roppanással
Dülnek; a’ menykő meredek hegyekbe
Tsap le leg inkább.
.
Jól reményl roszban, remeg a’ veszélytől
A’ szerentsének ragyogó egében
A’ tovább Látó: – ki derűl tavaszra
A’ szomorú tél.
.
Hogy ha most kár ér, nem igen sokára
Jóra fordúl majd ügyed: ím Apolló
Váltva hárfáját veri, és tsak ollykor
Huzza fel íjját.
.
Légy erős ‘s bátor, ha veszélyek érnek;
Légy okos, ‘s tégy jót, ha szerentse szolgál:
Kedvező széltől lobogó vitorlád
El ne ragadjon.
*
p 1
p
p Aki látott egy csaló koldust, s azóta senkinek egy fillért se…
p
p Aki lázad sok régi szokás és forma ellen, de jobbat nem alkot
p
p Aki lebecsüli a szokás hatalmát, nem reflektoroz a vakszokásra
p
p Aki lélekvesztő-életrontó háborúskodásban érzi valakinek magát
p
p Aki lemond a borivásról, mert fél, hogy elszólja magát
p
p Aki lemond a dilettáns festegetésről, ha nem lehet Csontváry
p
p Aki lenézi az állatokat – elvet egy mindennapi tanítómestert
p
p Aki lelkében végleg feladta, hogy élettársa-élethivatása lesz
p
p Aki levajazott bundameccseken alibi játékot produkál
p
p Aki lusta és gyáva felkötni a gatyát, inkább felköti magát…
p
p Aki maffiafőnök akar lenni, mert az nem adózva keres sokat
p
p Aki egy fogalom: maga a létezés elviselhetetlen könnyűsége
p
p Aki maga idéz elő vészhelyzetet, hogy hősként mentse azt
p
p x
A’ PARASZT.
Én Teremtőm! hálát adok,
Mert engem’ meg áldottál:
Midőn annak, a’ mi vagyok,
Bölts végzésből alkodtál.
.
Nem irígylem a’ gazdagnak
Öszve gyüjtött javait;
Mert ki tartja azt boldognak,
Ha isméri bajait?
.
Mi szerentse bővelkedni
E’ föld’ minden kintsével?
Ha nem tud meg elégedni
Az Úr maga szivével.
.
Ha én a’ Nap’ támadtával
Bé járom kis főldemet,
‘S a’ kegyes Ég’ áldásával
Fedve látom mívemet;
.
Ha a’ hangos zöld ligetben
A’ vig madár énekel,
A’ harmatos kövér rétben
Kisded nyájom szökdétsel;
.
Ha szomszédom korán reggel
Vélem öszve akadott,
‘S látom, hogy fris egészséggel
A’ napra fel virradott:
.
Fel kiáltok szent örömben:
Nagy az Isten’ jósága!
Minket meg tart ép erőnkben
Ha van másnak jószága.
.
Ezen osztán meg vidúlok,
Mint egy Angyal’ szavára,
‘S vig örömmel el indúlok,
Akár melly nagy munkára.
.
Meg történik ugyan ollykor,
Hogy igen meg fáradok:
De tudom, hogy nap nyugatkor
Ismét haza ballagok.
.
Akkor pedig el felejtem
Egész napi bajamat,
Ha ártatlan két gyermekem
Körűl veszik lábamat;
.
‘S öszve ülvén falatozunk
A’ jó Annyok’ főztéből,
Még másnak is adakozunk,
A’ mint lehet kevésből.
.
Ha már egyszer hálát adtunk
Az Istennek fenn szóval,
Hogy ő tőle meg áldattunk
Ma is elég sok jóval:
.
Boldog, mondom, a’ Parasztság,
Ki földjét jól miveli!
Boldogabb, mint ki az ország’
Sulyos gondját viseli.
p 2
p
p Aki magának akar a védője és elfogulatlan bírája is lenni
p
p Aki magának tudja sikereit, így első kudarcában kétségbe esik
p
p Aki maga a nem gördülő kő, és így minden oldala csupa moha…
p
p Aki magára zárja a lakását, majd magára nyitja a tévét
p
p Aki magát absztinensként szabad embernek hiszi
p
p Aki magát Istennek képzelve elaltatná a lelkiismeretét
p
p Aki magát a kivételnek, pl. halhatatlan mindenhatónak tartja
p
p Aki magát mentendő mindenkit rágalmaz és bemárt
p
p Aki magát mentve hiábavalónak mondja a boldogságkeresést
p
p Aki magát nem alázza meg, de hogy más tegye, azt megengedi
p
p Aki magát nem zavartatva beleszarik a saját fészkébe
p
p Aki magát született vesztesnek tartva irigyli mások sikerét
p
p Aki magát tökéletesnek gondolva, tartva másnak se irgalmaz
p
p x
AZ ÁTOKRÓL.
Tehát változtatni sorsodat nem mered?
Akár mint furdaljon lelki isméreted;
Mert szüleid reád átkokat mondanak,
Mihelyest a’ felől tsak egy szót hallanak.
Keserves állapot! sokan tapasztalták;
De értsed, magokat miként vigasztalták,
A’ melly gyermek édes szüleit meg veti,
Mindenben ki tsapó ösztönét követi;
A’ ki bölts szavokat soha nem fogadja,
Őket az ínségben nyomorogni hagyja;
A’ ki rosz éltével nékik szégyent okoz:
El hiszem, hogy bizony fejére átkat hoz;
Mert ez már képtelen hálaadatlanság,
Mellynek ki mért bére a’ boldogtalanság.
De a’ ki tsak fiát azért kárhoztatja,
Hogy kevély hasznának nem lesz áldazatja;
Ha azon hivatalt ő fel nem válalja,
Mellyről a’ kis Biró lelkében azt valja,
Hogy annak örömmel majd meg nem felelhet,
Ugy vélem az senki’ átkától nem félhet.
Sőt ha győződése ellen tselekednék,
Rajta bizonyára az bé tellyesednék:
Hogy nem méltó az Ég’ nagyobb kegyelmére,
Mivel jobban hajt a’ szülők’ szerelmére.
Igáz ugyan: tőlek származik az élet;
De jól tudjuk, hogy mást illet az itélet.
Áldjad te, Barátom, kik téged’ átkoznak;
Meg látod, szemeik még fel nyilatkoznak.
Valóban szép dolog az embert oktatni,
A’ boldog életre néki példát adni;
De ugy tartom, ezt olly nehéz véghez vinni,
Mint azon Irónak szép levelet irni,
A’ kinek rosz tolla majd nem fog kezében,
Majd ismét a’ témát el önti széltében.
Hadd, kapjanak mások a’ könnyű életen;
Kapj te a’ meg nyugott lelki isméreten.
*
KERŰLD A’ PÖRT.
Hogy az eső el eredett,
Egy kényes Júh meg ijedett,
‘S a’ sürű bokrokba mászott.
Igaz, hogy ott meg nem ázott:
De még nagyobb kárba esett;
Mert a’ míg jó időt lesett,
A’ tüskékbe meg akadott,
‘S gyapja’ java ott maradott.
* * *
Így néha meg károsodik,
Ki Ügyészhez folyamodik;
Sokszor nagyobb a’ veszteség,
Mint a’ pörből várt nyereség.
*
A’ VÁLTOZÓ SZERENTSE.
Nem de! a’ míg tsapogattad
Fa tsigádat, szögdözött?
Most hever, mert nem bántattad,
Gyermek játékid között.
.
Igy a’ ki a’ szerentsének
Mindég lágy ölében ül,
A’ szép erkölts’ öszvényének
Üzésében el henyül:
.
De fel ébred a’ serénység,
‘S hasznának lesz látszatja,
Ha nyavalya, vagy szegénység
Néha meg látogatja.
p 3
p
p Aki majd akkor kezdené élni igazi életét, ha végre nyugdíjas lesz
p
p Aki majomszeretettel kényeztetve javíthatatlanná rontja el gyerekét
p
p Aki már eleve késve indul és így sohasem éri utol magát
p
p Aki már a megszólítással elrontja az amúgy létfontos dolgát…
p
p Aki már csak egy kolbászt mer álmodni, ha jön az ő jó tündére
p
p Aki már huszonévesen főként a nyugdíjas korát tervezi, biztosítja
p
p Aki már mindent tud – már csak tanítani akar, tanulni nem
p
p Aki már most pontosan tudja, mit is fog tenni egy év múlva
p
p Aki már nem borotválkozik, hogy ne kelljen tükörbe néznie?
p
p Aki – úgymond – már nem gyerek: már csak azt hiszi, amit lát…
p
p Aki már udvarlása közben a következő jelöltet fürkészi…
p
p Akik maradék erejüket egymás lebirkózásával fecsérlik el
p
p Aki más emberek/népek lenyomásával próbálja emelni magát
p
p x
AZ EMBER’ MÉLTÓSÁGA.
Ha a’ Természetet akarod tsudálni,
Ne mennj meszsze annak felségét visgálni.
Tekintsd meg magadat, azt a’ kis világot;
Találsz, hidd el, elég tsuda valóságot.
Nézz ki tsak kertedbe nyáron az ablakon,
Szemeid nem győznek bámulni a’ napon;
Kedves lesz a’ szélnek lágy lengedezése,
Fülednek a’ vidám madarak’ zengése;
Orrodnak a’ gyenge virágok’ illatja,
Szádnak a’ frisítő gyűmöltsek’ szamatja. –
Nem veszed e észre a’ nagy böltsességet,
Melly alkotá ezen öt érzékenységet?
Azon vak, kit néha házadhoz vezetnek,
Hogy áldását vegye jóltévő kezednek;
Azon szegény Jámbor nyilván bizonyítja,
Az ép tag az embert miként boldogítja.
Nem látja ő a’ szép Napnak támadását,
Délben tiszta fényét, estve le nyugvását;
Hallja a’ Pityernek hangitsáló szavát,
Érzi a’ virágnak kellemetes szagát:
De nem tudja, hogy azt mi örvendezteti,
Ebben az ékes szint nem külömbezteti.
Ugy van, az Embernek, leg kissebb részei,
Egy bölts, egy hatalmas Észnek’ billegei.
Hát az! a’ mi ezen tagokat élteti,
De belső mivoltát senki nem értheti,
Melly által gondolunk, örűlünk, szeretünk,
Külömbséget a’ jó ‘s rosz között tehetünk,
Melly e’ föld’ szinénél fellyebb emelkedik,
A’ halál’ erején győzödelmeskedik,
A’ Lélek! e’ tsuda remekje az égnek,
Nem de egy kis része a’ nagy Istenségnek?
A’ midőn magamban ekként gondolkodom,
Nedves szemmel gyakran fel fel fohászkodom;
Látván, hogy e’ földnek leg nemesbb állatja
Magát sokszor dühös Tigrisnek mutatja.
p 4
p
p Aki már vadul költekezik megálmodott szerencséje kontójára
p
p Aki más farkával szereti, akarja verni a csalánt
p
p Aki másnak ássa a gonosz csapdát, de maga esik bele
p
p Aki mást is befeketít, hogy ő tisztábbnak látszódjon
p
p Aki másokon áttaposva kergeti – messzebb – a kék madarat
p
p Aki még 42 évesen is nyeretlen kétévesként csetlik-botlik…
p
p Aki még ádáz ellenségének is megbocsát – de magának nem
p
p Aki mechanikus imák elhadarása után várja az isteni választ
p
p Aki még a másokról készült karikatúrán se tud jóízűen nevetni
p
p Aki még akkor is janicsár marad, ha rájön: ő népe ellensége
p
p Aki még a nagy ünnepeken sem mer „pazarlóan” költekezni
p
p Aki még azt se veszi észre vagy zokon, ha kilopják a szemét
p
p Aki még be se lép egy társas helyre, máris a vészkijáratot keresi
p
p x
A’ PÁSZTORI SZÁZAD.
Drága Napok! ti diszei
A’ fiatal világnak:
Melly bal sorsnak végzései
Tettek tsak Vers’ tárgyának?
.
A’ tí tiszta szépségteket
Olly’ hasztalan ohajtjuk:
Mint ha el tűnt kedveseket
Tsak képekben láthatjuk.
.
A’ szép ‘s gazdag Föld kintseit
Egyűtt ‘s bőven közlötte;
Az örök Ősz gyümöltseit
Virág közé kötötte.
.
Mezők voltak a’ térségek,
A’ Lakók mind Pásztorok:
Mind későbbi külömbségek
A’ kastélyok, ‘s majorok.
.
Ők a’ Vénektől függöttek
Jámbor együgyűségben,
És egymásra nem ütöttek
Az egyenlő bőségben.
.
A’ terebély fa tövekben
Fel találták a’ kész várt,
Templomot a’ ligetekben,
A’ lágy gyöpön az oltárt.
.
Az Istenek le szállattak
A’ föld’ javítására,
‘S igazsággal országlattak
Az emberek’ hasznára.
.
Nem volt híre a’ hivságnak,
A’ kevélység’ kölykének;
Sem a’ zabolátlanságnak
Az Irigység’ mérgének.
.
Nem volt senki tévelygésben,
Kire átok szálhatott,
Mint a’ Nyáj a’ legelésben
Tilosba nem juthatott.
.
Mindenütt Rend uralkodott,
A’ nyelv sziv szerint beszélt,
Kevesebbet gondolkodott
Az ember, de jobban élt.
.
Igaz ugyan: ritka dolog
Volt akkor a’ híres Bölts:
De, ugy tetszik, elég boldog,
Kit meg nyugtat az Erkölts.
.
A’ szükségtől koholtatott
Munkát senki nem tudta:
A’ ki akkor dolgozgatott,
Magát együtt mulatta.
.
Játékjaik’ leleménnye
A’ muzsikák’ szerei,
Szabad eszök’ szüleménnye
A’ Költőknek versei.
.
Nem volt ott olly gyönyörűség,
Melly mindenkor másra vágy,
Mellynek vége keserűség,
‘S maga utánn gondot hágy.
.
A’ rut haszon nem áskálta
A’ föld’ gyomrát értzekért,
Sem a’ tengert nem uszkálta,
Se nem őntött ember vért.
.
A’ Nyáj-örző örökében
Vigan élte napjait;
A’ melly vidék böltsőjében
Látta, fedte tsontjait.
.
A’ Halál, ki most szárnyra kélt,
Akkor lépve érkezett;
Tsapásától senki nem félt,
Mert senki nem vétkezett.
.
Öröm volt az egész élet,
A’ pör versent éneklés;
Igaztól jött az itélet,
Tsekélység volt a’ vesztés.
.
Ámor akkor nem lövellett
Szem bé kötve nyilakat,
Titkos sebet igy nem ejtett,
Hogy támaszszon károkat.
.
A’ Pásztornék, hiv ‘s jó Lelkek,
Nem hogy sokat értsenek;
Hanem azon igyekeztek,
Hogy Férjöknek tessenek,
.
A’ kövér rét’ sik tavai
Voltanak hív tükreik,
A’ partoknak virágjai
Leg szebb ékességeik.
.
Ez volt minden: mert ruhájok,
Mellyet kezök készített,
Együgyű volt, mint a’ nyájok,
A’ kinek gyapjából lett.
.
Ezen nyájnak őrzésére
Szánták ők is gondjokat,
Szeles ebed’ hivségére
Nem bizhatván javokat.
.
Boldog Világ! melly Istenség
Hozhat viszsza földünkre?
Hogy a’ tsel, had, rendetlenség
Veszszenek ki örökre.
.
Pásztorok’ vig állapatja,
A’ szív’ gyönyörűsége!
Távul vagy te; meg mutatja
A’ Nemzetek’ insége.
.
A’ vagy talám tsak képzelet
Ezen boldog idő kor?
A’ Történet meddig vezet,
Panaszt hallok mindenkor.
.
Már az első Pásztor’ vére
A’ földet meg itatta:
Igy a’ boszszu’ vételére
Lakosait kinzatta,
.
Nem illeti igy az embert
A’ Boldogság’ ideje:
Mindég volt bün, mindég is vert
A’ Szerentse’ veszszeje.
Életünk végtelen pozitív-negatív minőségei
A jó megőrzése-javítása vagy rontása a tét
Magyarán szóló szellemi segítség lélekbátor
bölcsességszeretőknek és boldogságkeresőknek
p Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed
p balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
p ön/társemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
p
p Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
p
p Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.
p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
p
p Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
p
p A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség
p nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.
p A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,
p és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!
p
p Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból
p magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!
p Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,
p az ellenséggel elbánsz majd magad is – sőt: a hasznukat veheted…
p
p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
p Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:
p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
p
p ?
p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,
p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára
p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb önismeretre és
p szeretetre: bölcs változásra indító, magyarán szóló gondolatok…
ppppppppppppppppppppppppppp

Kapcsolódó írások – Boldog-boldogtalan emberek életminőségei
- ERKÖLTSI ÉS MÁS VELŐS MONDÁSOK.2025.06.18.
- Találós kérdések/mesék2025.06.18.
- Festetics László, a magyar Herkules2025.06.18.