Stohl Róbert: Festetics László neveltetésérõl

Írta: Nagy Jenő · 2025. június 17.

Festetics László – Wikipédia

Virág Benedek

FESTETICS LÁSZLÓ IFJÚ GRÓFNAK

Unum insatiabiliter parandum,
prosperam sui memoriam; nam
contemtu famae, contemni
virtutes.
Tacitus*

Halljad, oh Ifjú! te hazánk reménye,
Énekét buzgó szeretettel égő
Tiszta Músámnak; fiatal korodnak
Tetszhetik e Szűz.

Zöld borostyánt tart felemelt kezében,
S kész neked, kedves Lacim! által adni:
Elhiszem könnyen, hogy aranyt is adnál
Érte, ha kérne.

Megbocsáss, mást vár: tudom, és javadra
Felfödözhetném; de magad találd ki;
Nem merem titkát akaratja nélkűl
Közleni mással.

Ezt barátságból csakugyan kimondom:
„Egy Tavasz, Nyár s Ősz vagyon életünkben,
Tél is egy; amelly amazok hibáit
Könyvezi sokszor.”

„Boldog, oh boldog! kire szép szemekkel
Néznek a tisztelt Helikon leányi!”
Így köszönt, s hozzád mosolyog Virágod
Leszbuszi Szűze.

*

„Egy dolgra

kell szüntelenül törekedni:

a saját jó emlékezetet;

mert a hírnév megvetése

a virtusok megvetéséhez vezet.”

Tacitus

————————————————————

Stohl Róbert

Festetics László neveltetésérõl

A XVIII. századi fõúri magánnevelésrõl több tanulmány és kezdeti szintézis látott már napvilágot,1 a munka azonban korántsem tekinthetõ lezártnak. Az egyes családok levéltári fondjainak szisztematikus átvizsgálása sok új forrással ajándékozhatja meg a nevelés- és mûvelõdéstörténetet. Leginkább azért, mert a trianoni határok között megmaradt és 1945 után államosított magánlevéltárak anyaga – esetünkben a Festetics család keszthelyi levéltáráé – néha rendezetlenül, az egyes iratok pedig egymástól elszakítva kerültek közgyûjteményeinkbe. Festetics László (1785–1846) neveltetésérõl meglepõen kevés adatot és még kevesebb forrást találunk a szakirodalomban. A leginkább teljesnek mondható összefoglalás a család hercegi ágának történetírójától származik,2 aki az egyes magántanítók mûködésének bemutatásakor egyrészt Takáts Sándor monográfiájára,3 másrészt Lakatos Vince tanulmányára4 támaszkodott. Ugyanakkor Szabó – bár megtehette volna – nem tekintette át a Festetics család keszthelyi levéltárának vonatkozó darabjait, amelyeket Takáts Sándornak valószínûleg alkalma sem volt látni – legalábbis erre utalnak több helyen pontatlan adatai, feltételezései, illetve az a tény, hogy nem hivatkozik egyetlen iratra sem a Festetics-levéltár anyagából. (Munkája azonban korántsem értéktelen, mivel több olyan forrást is ismertet, amelyek azóta a trianoni határokon kívülre kerültek, lappangnak vagy elvesztek.) Lakatos Vince tanulmánya értékes forrást közöl, ám az 1799-ben keletkezett irat Kultsár Istvánhoz, Festetics László második nevelõjéhez szól – a késõbbi szintézisek pedig kizárólagosan ezt veszik alapul. Szembetûnõ tehát a korai, 1790– 1799-es évekre vonatkozó források hiánya, annak ellenére, hogy Festetics György – birtokreformjának részeként – az ügyintézést is megújította, így jött létre a VI. iratcsoport Paedagogia néven, amelybe a fia, László neveltetésével kapcsolatos iratokat gyûjtötte.5 Ez vegyes tartalmú leveleket, költség-elszámolásokat, feljegyzéseket, utasításokat, szerzõdéseket tartalmazott, és legalább három nevelési tervezetet.

https://epa.oszk.hu/01500/01500/00006/pdf/08Stohl.pdf

*

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Festetics László
Született 1785. június 15.
Ság
Elhunyt 1846. május 12. (60 évesen)
Bécs
Állampolgársága magyar
Házastársa Josefine von Hohenzollern-Hechingen
Gyermekei
Szülei Sallér Judit
Festetics György
Foglalkozása jogász,
császári és királyi kamarás
A Wikimédia Commons tartalmaz Festetics László témájú médiaállományokat.

Tolnai gróf Festetics László (Ság, Sopron vármegye, 1785. június 15. – Bécs, 1846. május 12.) várkapitány, földbirtokos, aranykulcsos, császári és királyi kamarás.[1]

Élete

[szerkesztés]

A gróf tolnai Festetics család sarja. Gróf tolnai Festetics György (1755–1819), a keszthelyi Georgicon alapítója és jakabházi Sallér Judit (1766–1829) fia volt. Az apai nagyszülei gróf Festetics Pál (1722–1782) kamarai alelnök, földbirtokos és gróf nagybossányi Bossányi Julianna (1734–1805) voltak. Anyai nagyszülei jakabházi Sallér István (1726–1789), nádori ítélőmester, földbirtokos[2] és felsőmotesici és keselőkői Motesiczky Judit (1737–1796) voltak. Az anyai nagyapai dédszülei jakabházi Sallér István (1690–1761), a Magyar királyság alnádora, Vas vármegye alispánja, országgyűlési követe, táblabírája, földbirtokos és nádasdi Nádasdy Klára (1685–1765) voltak.

Ságon, Sopron vármegyében keresztelték meg, Keszthelyen könyvelték be; keresztszülei nemes Dallos Márton, Sopron vármegye aljegyzője, valamint az apai nagyanyja özvegy Festetics Pálné gróf nagybossányi Bossányi Julianna (1734–1805) voltak. A szertartást barkóczi Rosty János (1758–1810) keszthelyi plébános végezte. Festetics László bölcseleti és jogi tanulmányait (1800–1803) a pesti egyetemen végezte.

Házassága és leszármazottjai

[szerkesztés]

1811. augusztus 31-én Baden-Württembergben, Németországban, feleségül vette Hohenzollern-Hechingeni Josefine hercegnőt (*Wadern, Saar-vidék, Németország, 1790. május 14.; †Bécs, 1856. március 25.),[3] herceg Hohenzollern Hermann (1798-1851) és gróf Maria Antonia von Waldburg zu Zeil und Wurzach (1753-1814) lányát.[4] A házasságból három fiú- és egy leánygyermek született:

Munkái

[szerkesztés]

  • Assertiones ex physica, quas in r. univers. Pestiensi… publice propugnandas suscepit. Pestini, 1800.
  • Tentamen publicum ex. mathesi applicata in reg. universit. hung. mense aug. 1800. exhib. Pestini.
  • Theses ex aesthetica, quas primo semestri tradidit Ludovicus Schedius et quas anno 1801. publice defendendas suscepit. Pestini, 1801.
  • Positiones ex universo jure naturali, publico universali et gentium. Pestini, 1802.
  • Propositiones ex universo jure ungarico. Pestini, 1803.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

*

Gróf Festetics László diákéletének emlékiratai

Gróf Festetics László diákéletének emlékiratai

17 Feb 2021

A keszthelyi Helikon Kastélymúzeum történelmi könyvtára idén gróf Festetics László (1785–1846) emlékév jegyében rendezi a Hónap könyve bemutató sorozatát.Az intézmény a helyi nyolcgenerációs főúri család gróf Festetics I. György (1755–1819) fia halálának 175. évfordulójára emlékezik így. A család legkiemelkedőbb tagjaként ismert György gróf egyetlen fia, László neveltetésére nagy gondot fordított, mert benne látta annak a munkának a továbbvite­lét, amelyet ő valósított meg. Fontosnak tartotta, hogy birtokainak örököse jó szellemben nevelkedjék, így 1791-ben Péteri Takáts Józsefet (1767–1821), könyvtárosát bízta meg ezzel. A keszthelyi születésű nagy műveltségű fiatalember beszélt latinul, görögül, olaszul, németül, franciául és angolul. Segítségével a kis gróf elemi iskoláit két év alatt végezte el, majd 1793 és 1799 közt Bécsben járt gimnáziumba, mialatt patrónusa is vele volt. A nevelő kéthetente írt leveleket az édesapának a tanítvány előmeneteléről, sikereiről, sikertelenségeiről, sőt még betegségeiről is. Évenként közös tanulmányutakat is tettek, elsősorban Magyarországon, de külföldön is jártak, s az utazásokról szintén részletes beszámolókat írt a nevelő.
Ezek írásos emlékei találhatók meg a most bemutatott Erköltsi oktatások című kötetben, melyben Takáts József, igen érdekesen jegyezte le azt a hatást, amelyet tanítványára gyakorolva érzett meg. Takáts a nevelésének elsődleges célja a szív „jóra való formálása”, az általa leginkább fontosnak tartott erények (engedelmesség, alázatosság, felebaráti szeretet, igazságosság) elsajátíttatása volt az értelem formálásával együtt.
A minderről szóló, nagyon jó állapotban lévő barna bőrkötéses, aranyozott nyomott mintás kötéstáblákkal és aranyozott lapszélekkel rendelkező munka a múzeumi könyvtár Literatura Hungarica szakcsoportjának becses darabja.