Életminőség vizsgálódások – XVII.

Írta: Nagy Jenő · 2025. május 7.

kb. 19 perc olvasás

Bartók - Kodály: Magyar népdalok (20 magyar népdal) | Liszt Ferenc  Zeneműbolt | Liszt Ferenc Zeneműbolt

Eugéniusz:

Életminőség vizsgálódások – XVII.

pppppppppppp

Emberélet mennyiség/minőség

Szabad ötletek szorgos gyűjtése

A létjavítás/romlás Jenciklopédiája

pár magyar mondatos előmunkálatai

pppppppppppppppp

Bölcs-balga, és boldog-boldogtalan lélek

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálódások: típus-példatár

ppppppppppppppppp

Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)

ppppppppppppppppppp

Magyar népdal – Wikipédia

Hej, rozmaring, rozmaring

Hej, rozmaring, rozmaring,

Leszakadt rólam az ing,

Van már nékem kedvesem,

Ki megvarrja az ingem.

.

Három bokor saláta,

Három kislány kapálta,

Nem kell nékem saláta,

Csak az aki kapálta.

.

Három bokor ribizli,

Három kislány szömezi,

Nem kell nékem ribizli,

Csak az aki szömezi.

.

Hej, kendermag, kendermag,

Barna kislány, kié vagy?

Nem vagyok én senkié,

Csak a kedves babámé.

.

Hej, rozmaring, rozmaring,

Leszakadt rólam az ing,

Van már nékem kedvesem,

Ki megvarrja az ingem.

.

Hej, rezeda, rezeda,

Karcsú a lány dereka.

Ha karcsú is, illeti,

Barna legény szereti.

.

Hej, kendermag, kendermag,

Jaj, de büszke legény vagy.

Mit ér a büszkeséged,

Ha nincs szép feleséged!

.

Hej, szegfűszeg, szegfűszeg,

A legénynek nem hiszek,

Mert a legény lánycsaló,

Akasztófára való.

.

Hej, kis katlan, kis katlan,

Benne a sok mosatlan.

Mosd el, kislány, az edényt,

Úgy öleld meg a legényt!

*

Libri Antikvár Könyv: Szép a huszár + Rozmaring (91 magyar népdal) , 2180Ft

Szegény vagyok, szegénynek születtem

A rózsámat igazán szerettem,

Az irigyek elrabolták tőlem,

Most lett szegény igazán belőlem.

.

Fújja a szél a nyárfa levelét,

Azt gondolom, hogy az is ellenség.

A fűszál is felállott ellenem,

Bújdosóvá tett már a szerelem.

.

Kertem alatt van egy tábla köles,

Az éjszaka benne hált a deres.

Rám becsültek kilenc véka kölest.

Látod, babám, mind teérted van ez!

.

Elmennék én messze földre lakni,

Ahol engem nem ismer majd senki.

Úgy elmegyek a világ végére,

Hogy ne legyek senkinek terhére.

.

Rozmaringot tettem cserepébe,

Ültettem a kertem közepébe,

Rozmaringszál felmegy az ég felé,

Gyenge vagyok a szeretőm mellé.

.

Elmegyek én messzi útra innen,

Ahol senki ismerősöm nincsen.

Elbújdosom a világ végére,

Hogy ne legyek senkinek terhére.

.

Csipkebokor legyen a szállásom,

A búbánat kísérő pajtásom,

A búbánat és a rózsám képe,

Isten veled kis falum, örökre!

Rudnyánszky Gyula: Ezeregy legnépszerűbb, legszebb magyar népdal (1300 dal)  | könyv | bookline

***

Aki

sok és

többnyire

jó zenét hallgat,

de örömét-bánatát még

vagy már nem képes, nem meri

hangosan egyedül-társasan kiénekelni,

vagyis ezzel az isteni adománnyal élve

azt megsokszorozni, illetve megosztani…

*

Aki

sosem

fakad már dalra,

mert végtelenül szomorú,

amiért ő nem lett profi énekes,

és inkább irigykedve fumigálja

a göröngyös pályán járó sikereseket…

És még e bánatát sem osztja meg kiénekelve…

*


Száj-

hagyomány

A szó elrepül?

Aki hallja, adja át!

Száll az ének szájról szájra

A suttogó negatív propaganda

A pozitív és negatív pletyka –

jó hírcsere/rossz emberszólás

Sok írás elveszik, megsemmisül,

de hány ezer népdal, népmese,

közmondás stb. stb. maradt meg!

*

Több

Ha többen

használják, több és jobb lesz?

ha mindenki szeretheti a babám,

akkor kurva lesz – de szépségében

viszont mindenki gyönyörködhet,

ahogy a magánházam szép épülete

mindenki mindennapi látvány-öröme.

A szellemi kincsek közkinccsé válása

elvileg nem csökkenti értéküket – sőt:

a folyamat annak a jele lehet, hogy

a mű telitalálat, s a népdalainkon

meg is tapasztalhatjuk, hogy a közkézen,

közszájon forgás milyen gyémántot csiszol…

*

Aki

magyarként

eleve leértékeli magát,

mert nem ismeri népének

nem ellenség-írta történetét,

múltjának oly dicső fejezeteit

és a világraszóló kultúrkincseit,

nyelvünk szellemi csodafegyverét,

népdalaink/mesénk szellemi varázserejét

a magyarság sajátos történelmi küldetését stb.

*

Önként

elhanyagolod

a nemtőid, a védő isteneid,

pl. édes anyanyelved, és/vagy

a páratlan népdalkincsünket,

költészetünket stb., ami pedig

szellemi csodafegyvered lenne…

„Dörmögj, testvér, egy sor Petőfit,

köréd varázskör teremtődik..” (Illyés Gyula)

*

Súly-

pontok

Alultáplált vagy,

fagyoskodsz, lekapcsolgatod a villanyt,

de a státusszimbólum megszerzésére-

fenntartására kisebb vagyont költesz

(vagy nagy adósságba vered magad)

*

Bankhitel

Csak az kap kölcsönt vagy hitelt,

aki hitelt érdemlően be tudja bizonyítani,

hogy az égadta világon semmi szüksége sincs rá –

vagy akiről gyanítható, hogy nem tudja visszaadni,

és így jó eséllyel elárverezhető a feje felől a háza is…

*

Hallgatni arany?

Amikor ez kínos nem tudás

Amikor ez balga beleegyezés

Amikor ez cinkos bűnpártolás

Amikor ez szégyenteljes lapulás

Amikor ez a segítség megtagadása

Amikor ez a tanúskodás elbliccelése

Amikor ez a rossz győzelmének segítése

Stb.

*

Kontra-

szelekció

Szisztematikusan

a legalkalmatlanabbak lesznek

a vezetők, a tanítók, a papok stb.

Mintha az ellenség válogatná ki őket.

Vagy „csak” annyi: a döntő szempont

a párthűség, a megbízhatóság,

a sógor-komaság stb. stb.

És lám: süllyed a hajó…

*

Fércmű

Az összefércelt,

félkész ruhát kezéből kiadó

A gubancos-loboncos hajat,

pongyola írást át nem fésülő

A meg nem érlelt bort,

gondolatot közre bocsátó…

„Ős patkány terjeszt kórt miköztünk,

a meg nem gondolt gondolat,

belezabál, amit kifőztünk,

s emberből emberbe szalad.

Miatta nem tudja a részeg,

ha kedvét pezsgőbe öli,

hogy iszonyodó kis szegények

üres levesét hörpöli.”

(J.A.)

*

Perfekcionista

Soha semmivel semmikor

nem teljesen megelégedett

Mintha ő maga a Nagyisten lenne,

akinek csak a tökély az elfogadható.

És nemcsak a Nagy Műre, de mindenre.

Ha nem a legeslegjobb a levese, kiönti.

Ezért azután sosem készül el semmivel,

és ráadásul még szerfelett büszke is erre…

*

Távok

Török átok…

Jó testvéreid oly távol,

rossz szomszéd oly közel,

s ő nap, mint nap, sőt éjjel

is sok bosszúságot okozhat…

Házat vennél, de már a közeli

szomszédokat nem nézed meg?

Pedig azokat már-még nem

cserélheted el, válthatod le…

Egy aktív gonosz, komisz

rossz szomszéd nagy átok,

– pláne, ha te is lesüllyedsz

csatározni az ő színvonalára –

pont amekkora áldás lenne

ennek az ellenkezője –

megtérítő gesztus híján

marad az örök perpatvar:

pl. Arany János: Fülemile

*

Önhitt

Taníthatatlan/nevelhetetlen

Magad mindenkinél különbnek gondolod

így elesel attól a lehetőségtől, hogy tanulj

hiszen így meg sem látod azt, amiben más jobb,

okosabb, műveltebb, jellemesebb, szebb, bölcsebb,

képzettebb, tájékozottabb, tapasztaltabb stb. stb.

Ehhez az is elég, ha „csak” személyválogató vagy,

és így eleve kizárod a lehetséges ismerősök közül

a cigányt, a zsidót, a gójt, a szegényt, a priuszost…

*

Mindig

a gazdagabbak tanácsát kéri –

mert biztos Isten vitte fel dolgukat,

akinek Ő pénzt ad, annak észt is ad…

s aki boldogul, az a boldogság ismerője,

az a bölcsességből is jól áll, jól bevásárolt…

*

Önleleplező

Ha valaki annak örül,

szinte már büszke is rá,

amiről nagyon nem tehet,

vagy ami neki könnyű volt:

például, hogy ő nem cigány,

nem szegény, nem homokos –

ha mást lefelé nyom, tapos,

akkor/csak akkor kerül feljebb?

*

„Kölcsönkérés”

Elindulsz a szomszédhoz kaszát kérni,

de már eleve rosszhiszemű előítélettel,

így közben azt gondolod: úgyse adja oda,

vagy letagadja, hogy van neki stb. stb. –

S megérkezés után ezzel nyitsz be hozzá:

Kell a francnak a te rohadt kaszád!

*

Bizalomvesztő

Kifecsegi a rá bízott titkaidat…

Visszamondja, amit csak neki mondtál

A hátad mögött/szemedbe mást mond

Elkölti a rá bízott spórolt pénzed zömét

Hanyagul bánik a kölcsönkért eszközzel

Visszaél a vendégbarátságoddal (pl. lop)

Nem, vagy nem jól képviseli az érdekedet

Nem/gyengén indokolja szava megszegését…

És a többi…

*

Aki

minden

párbeszédet

egy ki kit győz le

lelki szópárbajnak vesz,

és mesterien forgatja fegyverét,

mert ő ebben a legjártasabb –

főzése, varrása, lakásszépítése stb.

már sok kívánnivalót hagy maga után…

*

„Örök-

ifjúság”

Letagadod,

hogy unokád van,

mert úgy véled, hogy

úgy öregebbnek látszanál –

így pont attól a dimenziótól fosztod meg magad,

hogy így még egyszer átélhessed kisgyerekkorodat,

és a kis utódoddal elmerülhess a mesék világában,

önfeledten játszhassál és hancúrozhassál stb. stb.

És hogy ne érezd magad felesleges-terhes öregnek,

de fontos pót-gondviselő és bölcsességátadó lehess…

*

Lutri

Egyfelől

annyira hisz

a vak szerencsében,

hogy képes lottóra stb. költeni,

másfelől meg egyáltalán

nem akarja észrevenni, hogy

milyen szerepet játszott a szerencse,

másnéven isteni gondviselés abban,

hogy még él és ép, van munkája, van háza stb. –

elfojtja azt a kínos gondolatot, hogy mindez

akár egy pillanat alatt odalehet…

*

Aranyhal

A népmesék

ősi bölcsessége szerint

a szerencse forgandó

és nem személyválogató,

mindenkit meglátogat,

csak jól kell tudni élni vele,

mert a bölcsnek hasznára van,

a bolondnak még kárára is lehet.

Igaz ugyan, hogy az aranyhal

a telhetetlen feleség miatt

a halászt a viskójába rakta vissza.,

a kiinduló helyzetébe,

de ez már nem ugyanaz volt,

mert megtapasztalta a jobbat,

és tudja, hogy mit veszített…

*

Három

kívánság

Nem mert

nagyot álmodni/kívánni

egy szegény öreg ember

és csak egy kolbászt kért elsőre

a váratlanul betoppanó jótündértől,

akkor házisárkánya egyből megátkozta,

s azt a rosszat kívánta neki,

hogy – világ csúfságára –

ragadjon hozzá az orrához,

s az ige testté lőn…

Mentve a menthetőt:

a harmadik kívánságukat

arra kellett pazarolniuk,

hogy az váljon le onnan…

Így oda jutottak, ahonnan indultak.

Illetve mégsem, mert elpazarolták

ezt a ritka, egyszeri nagy esélyt!

*

Ámítható

álmélkodók,

szájtátva csodálkozók

Egy messziről jött ember,

azt mond, amit csak akar –

de egy családban, faluban,

egy kis, helyi gyülekezetben

mindenki könnyen ellenőrizheti,

hogy ha te ma vizet prédikálsz,

akkor bort iszol, vagy nem iszol?

De te idegen embereket hallgatsz

jószerint teljesen ismeretlenek között…

*

Csapda–

helyzetbe

kényszerítve!?

„Ócsó mán a pásztor, nincsen becsületi,

A nagy gazdák előtt mind huncut a nevi.

Ha valamije van, azt mondják, hogy lopta,

Ha semmije sincsen: hogy elkorhelykodta…”

*

(Heroikus)

pótcselekvő

Hátad mögött volt az Isten,

s te mégis megkerülted érte a Földet…

Naphosszat leállsz a fanatikussal vitázni,

pedig még igazán magadat sem győzted meg…

Nő létére mozgalmár, környezet/állatokat védő stb.,

de még nem szült gyereket, nem teremtett otthont…

*

Paradoxon

Lassan járj, tovább érsz!?

Hát nem a sietős ér előbb célba?

Az esztelen rohanó elbukhat,

kitöri a kezét-lábát, a nyakát…

Vagy rossz tempót választva,

idő előtt kidől, nem bírja végig…

És mivel nemcsak a végcél a cél,

hisz ez csak a futóversenyen az,

hanem maga az út megtapasztalása,

így a rohanó épp a lényegről marad le

(mint akit leütve visznek a csomagtartóban)

*

Rosszul járó

Egyet lépsz előre, kettőt hátra

Nem lépsz hátra, hogy lendületből ugorj

Folyton csak hátrálsz, csak visszavonulsz

Hátra arccal araszolsz előre, látatlanul…

Ha lassan jártál volna, tovább értél volna…

Egy forgó hengeren „jársz”, így végülis: helyben

Egy futószalagon trappolsz a helyben maradásért…

Stb.

*

Sánta

A téged

nagyon zavaró 

szinte megszokhatatlan

testi hibád után kapsz gúnynevet,

s utána boldog-boldogtalan így hív…

Talán csak akkor kezded értékelni,

hogy te csak sánta vagy, amikor

először látsz láb nélküli embert…

*

Sántaság

Aggszó, de igaz, hogy

betegséget, sántaságot,

szegénységet senki el nem tagadhat.

Hazug embert hamarabb utolérik,

mint a sánta kutyát…

Nagy erkölcs után sántít az irigység.

Mind a kétfelé sántít. (Szegény.)

Nem mindenkor igaz,

hogy sántít a sereghajtó.

Kétfelé sántikál. (Rosszban.)

Oda vertek neki,

a hol meg nem sántul. (Farára.)

Egy szeg miatt sántul meg a ló.

*

A

rád bízott

kicsinység

A szög miatt a patkó elveszett

A patkó miatt a ló elveszett

A ló miatt a lovas elveszett

A lovas miatt a csata elveszett

A csata miatt az ország elveszett

Hát verd be jól a patkószeget! 

*

A csitári hegyek alatt

A csitári hegyek alatt régen leesett a hó.

Azt hallottam, kisangyalom, véled esett el a ló.

Kitörted a kezedet, mivel ölelsz engemet?

Így hát kedves kisangyalom, nem lehetek a tied.

.

Amott látok az ég alatt egy madarat repülni,

De szeretnék a rózsámnak egy levelet küldeni,

Repülj madár, ha lehet, vidd el ezt a levelet,

Mondd meg az én galambomnak, ne sirasson engemet.

.

Arra alá van egy erdő, jaj de nagyon messze van,

Kerek erdő közepében két rozmaring bokor van.

Egyik hajlik a vállamra, másik a babáméra;

Így hát kedves kisangyalom tiéd leszek valaha.

*

Bárdos Lajos: 101 magyar népdal (Magyar Cserkészszövetség, 1939) -  antikvarium.hu

Által mennék én a Tiszán

Által mennék én a Tiszán ladikon, ladikon, de ladikon.

Ott lakik a, ott lakik a galambom, ott lakik a galambom.

Ott lakik a városban, a harmadik utcában.

Piros rózsa, kék nefelejcs, ibolya virít az ablakában.

.

Által mennék én a Tiszán, nem merek, nem merek, de nem merek.

Attól félek, hogy a Tiszába esek, hogy a Tiszába esek.

Lovam hátán sejehaj, félre fordul a nyereg,

A Tiszának habjai közt elveszek, a babámé nem leszek.

*

Ej, haj, gyöngyvirág

Ej, haj, gyöngyvirág,

Teljes szekfű, szarkaláb,

Bimbós majoránna!

Ha kertedbe mehetnék,

Piros rózsát szedhetnék,

Szívem megújulna.

.

Ej, haj, gyöngyvirág,

Teljes szekfű, szarkaláb,

Levendula virág!

Ha kertedbe mehetnék,

Ha ott kertész lehetnék,

Mindjárt meggyógyulnék.

Bartalus István - Könyvei / Bookline

***

Bizonyítási kényszer

A – pl. cigány vagy épp magyar –

származásod, nyelved, identitásod,

vagy rossz híred, netán priuszod miatt

neked mindig jóval többet kell teljesíteni,

neked nem nagyon lehet kicsit se hibázni,

neked nem lehet késni, te nem lehetsz beteg stb.,

másként az első vagy, aki álokkal, ürüggyel kidobnak…

*

Hendikep

A gyengébbek

pozitív diszkriminálása,

de nem az igazságosság érdekében…

Egyeseknek kétszer jobbnak kell lenniük,

hogy legalább fele annyi esélyük legyen,

mint az ugyanarra állásra pályázó protezsáltaknak

*

Kis

Bábel torony

Nyuszi simogatás

Milyen pokoli az a világ,

ahol egyáltalán nem értenénk egymást

vagy szisztematikusan félreértenének minket

és úgy járnánk, mint Karinthy hőse a nyúllal,

akit tényleg csak meg akarta azt simogatni,

de a nyúl ezt nem érti, sőt: támadásnak vette,

mire a mi emberünk egyre jobban bedühödött,

s a végén már baltával kergette, hogy szétvágja…

*

Beláthatatlan

következmények…

Mit takarhat ez a baljós kifejezés?

Például olyasmit, hogy ha nincs jó védekezés,

és egy gyenge pillanatodban, részegen, brahiból

szexuális kapcsolatot létesítesz egy ún. rossz nővel,

és megfogan, s megszületik egy nem kívánt gyermek…

Aki után még évekig fizetheted a sok-sok gyerektartást

Ami miatt az amúgy jól működő házasságod is felbomlik

Ami miatt akár az utcára is kerülhetsz, hajléktalanként

Két szék között a pad alatt – esetleg télen a kínpadon…

*

Tudni való

Baj, ha valami szükségeset nem tudsz

Baj, ha valami fölöslegeset – amúgy jól – tudsz

De még nagyobb baj, ha valami létfontost rosszul tudsz

S még annál is nagyobb, ha rossz tudásod jól alkalmazod…

(lásd például a mai kötelező „akadémikus” orvosi protokollt)

*

Matek mumus

Már a kicsit nagyobb

gyerekek se kérdeznek,

Mert félnek, hogy kórusban

hangosan kinevetik őket,

Így mindenki csendben ül,

s úgy tesz, mintha értené…

(majd különórákra jár,

vagy örökre leírja magát)

*

Anti-

iskola

Éppen,

pont azokat

a tantárgyakat utáltatják meg,

azoktól veszik el a kedved az iskolákban,

amikhez magolni, sokat seggelni stb. se kell,

csak a józan eszed, ép érzéked használni,

s amikre amúgy életfogytig szükséged lenne:

logika, filozófia, nyelvtan, testnevelés, ének stb.

Népzenei könyvek - lisztbolt.hu

*

Reklámfüggő

Neked a divat

mondja meg, hogy ki vagy

Az évi szépségkirálynőre akarsz hasonlítani

Ha nincs jó, új drága autód, nem érsz semmit

Kihasználják identitási/önértékelési zavaraidat…

és pénzhajszába, eladósodásba kergeted magad…

*

Semmis/

nem semmis

Leitatva, elkábítva,

hipnotizálva, manipulálva,

kiszolgáltatottságodra vagy

balga bírvágyadra bazírozva

íratnak alá veled szerződést –

bekapod a csábító banki csalétket.

és lépre mész, és majd tönkre mész…

*

Adat

és hír-

beszolgáltatás

Az emberek önként

szolgáltatnak adatokat,

amivel kiszolgáltatják magukat:

A mobil telefon, a blog, az sms,

az FB, a messenger és netposta stb.

felfedi a politikai, sőt párt-kötődésüket,

az eszmei hovatartozásukat, a kapcsolataikat,

fogyasztási szokásaikat, jövedelmi helyzetüket,

betegségeiket, szerelmi életüket, identitásaikat,

s hogy merre jártak, mit gondolnak, mire készülnek

*

Orvost, papot,

sőt barátot/barátnőt stb. is

kizársz magánszentélyedből,

de a tévét/netet magadra nyitod…

Titkos naplódat a Hálózatba kötött

számítógépedre pötyögöd lehúzott

redőnyök mögött, éji homályában…

*

Félsz

Annyira

letompítod

a veszélyérzéked,

hogy istenkísértésben élsz:

mint aki még keresi is a veszélyt…

Életeszméd lehet az „Élj veszélyesen!” –

vagy még az utcára se mersz kimenni,

hátha a fejedre esik a tetőről egy tégla?

*

Hiba

A hiba

az ön készülékében van…

Ha a szemüvegeden egy piszok, egy folt van,

akkor azt hiheted, hogy a világban van a hiba.

Ha sötét az üvege, akkor mindent sötétnek látsz.

A pesszimista magára operált fekete szemüvege…

*

Az

őszinteséget

összetéveszted, vagy összekevered

a tapintatlansággal, a kegyetlen igazmondással,

így az nem más, mint az ún. szalonképes szadizmus…

*

Reményik Sándor:

Jóakarat

„Én jót akartam, – s minden rosszra vált…”
Van-e szörnyűbb szó, szörnyűbb tőrdöfés,
Mellyel a szív magának ád halált,
S önnön hajába markol szaggatón
A Kétségbeesés?!
.

„Én jót akartam.
Zephirt vetettem, – és vihart arattam. –
Szóltam a földnek: gyorsabban forogj! –
S az megindult alattam,
Mint a horkanó paripa, vadul.
Egy tégla nem tetszett a templomfalban,
Megmozgattam, – s a templom összedőlt.
Én jót akartam”
.

Mikor eljő az ítéletnek napja,
A végső nap
S a maga jussát minden szív kikapja,
Mikor a Bíró rátekint merőn:
Egyensúlyozni bűnök tonnasúlyát,
Egy hópehely a másik serpenyőn;
Lángtengerek közt keskeny tejfolyó,
Kárhozat-földjén üdvösség-barázda:
Jóakarat – elég lesz ez a szó?…

*

Szándék

és következmény

Nagy dolgokban úgymond

már a szándék is dicséretes,

de ha egy segítőkész elefánt

jön be a zsúfolt porcelánboltba,

ha egy lelkes kontár Mekk mester

nagy lendülettel javítja-rontja eszközeidet…

…több kárt okozhat neked buzgalmával

mint száz lusta vagy ádáz ellenséged.

Ahogy nem véletlenül alakult ki

és maradt fenn örökre a bölcs mondás:

a pokolra vezető út jószándékkal van kirakva.

*

A

jó

és rossz

dialektikája!?

Felmentheti-e

a rosszat akarót,

ha szándéka ellenére

a következmény jó lesz?

S elegendő védekezés-e,

hogy én jót akartam,

de az rosszul sült el?

A pokolra vezető út is

jószándékokkal vannak kikövezve…

Olykor kevesebbet árthat nekünk

egy ádáz, elszánt rosszakarónk

mint egy túlbuzgó kétbalkezes kontár,

egy Mekk mester, akiben mi megbízunk…

(a „jóbarátainktól védjen meg az isten,

az ellenséggel elbánok magam is,

sőt még taníthat, ösztönözhet is…)

*

„Jó anyák”

Jószándékkal kövezett út a pokolba

Ahogy pl. egy édesanya elrontja egykéjét,

pedig ő úgymond csakis az ő javát akarja,

érzelmileg zsarolva, jól magához láncolva,

a felnőtté válástól amúgy is rettegőt infantilizálva

*

„Segítség”

Segítség, ember…!

Jobban jártam volna,

ha nem segítettél volna,

Minthogy – nagyon – rosszul segítettél,

és csupa jó szándékból kövezted utam a pokolba

(miközben te meg a nagy emberbarát pózában tetszelegsz)

*

Te

pankrációra,

vagy edzésre készülsz,

vagy gyerekkel imitált birokra

de te egy bokszmeccsbe csöppensz,

és ez így óhatatlan verekedéssé fajul,

aminek végzetes következménye lehet…

*

Előtted

semmi nem

maradhat titok,

mert te, a vesztedre

mindent tudni akarsz,

még az isten útjait is

ki akarod fürkészni?!

*

Neked

mégis sikerült

„megállítani az időt”:

így egy élő anakronizmus,

egy holt muzeális tárgy lettél…

*

Élő

beszédedet

holt betűtömegnek,

magnófelvételnek veszed:

vissza- és előre pörgetnéd,

szüneteltetnéd, törölgetnéd,

utólag vágnád, szerkesztgetnéd…

Mint aki a kimondott szót szívná vissza…

*

Nyelveddel

is érezhetted,

hogy pénzen vett

amúgy életédesítő

„szerelemnek” sok

és csak ecet az alja…

*

Nem

nyugszol bele

szerelmed elvesztésébe,

a kudarcodból okulás helyett

még szép emlékét is meggyalázod

és így jó eséllyel maradsz egyedül

életed – nem kis – hátralevő részére…

*

Szerelmi

bánatodban

főleg nassolással

vigasztalod meg magad,

de így csak elhízol, eldeformálódsz,

bánathájas súlyos önleértékelő leszel

és nem kívánatosan ördögi körbe kerülsz…

*

A

kortárs

mérvadó csoportod

folyamatos nyomására

beszállsz abba a versenybe,

hogy ki veszíti el hamarabb

sarkalatos női erényét/szüzességét…

(ami életre szólóan „nemi bajod” lehet)

*

Aggszűz

Azzal büszkélkedsz,

hogy még szűz vagy,

pedig nem kellett védened,

nem is akarták tőled elvenni,

mert vagy nem kívánatossá, vagy

megközelíthetetlenné tetted magad…

*

Panaszkodsz,

hogy mindenütt

zárt ajtókra találsz,

noha még csak nem

is kopogtál, zörgettél,

és ott őszülsz meg, mint

F. Kafka egyik antihőse…

(vagy éppen a nyitott

kapukat döngeted vadul)

*

Magyar közmondások

Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna.

Egyik tizenkilenc, másik egy híján húsz.

Hallgatni arany.

Jó bornak nem kell cégér.

Járt utat a járatlanért el ne hagyj!

Ebül szerzett jószág ebül vész el.

Ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel.

Szükség törvényt bont.

Vak vezet világtalant.

A könyvek néma mesterek.

A lónak négy lába van, mégis megbotlik.

Utánozás majomszokás.

Vak tyúk is talál szemet.

Nem zörög a haraszt, ha nem fúj a szél.

Nincs otthon a macska, cincognak az egerek.

Okos enged, szamár szenved.

Szép felé száll a füst, de bolond, aki állja.

Vakok között félszemű a király.

A vér nem válik vízzé.

*

Próba-szerencse

Vak tyúk is talál szemet

Foghúzás van a fogorvosi rendelőben.

Egyszer csak feljajdul a beteg:

– Jaj! Mit csinál, doki?

Nem a beteg fogamat húzta ki!

Az orvos:

– Maradjon nyugton!

Szép lassan az is sorra kerül.

*


Az ember méltóságáról
Giovanni Pico della Mirandola (1463-1494)

1.
Azért helyeztelek a világ közepébe, 
hogy annál könnyebben láthasd meg azt, ami benne van. 
Nem teremtettelek sem mennyei, sem földi, 
sem halandó, sem halhatatlan lénynek, 
úgyhogy mint saját magad szobrásza, magad vésheted ki vonásaidat. 
Állattá fajulhatsz, 
de szellemed szabad akaratából Istenhez hasonló lénnyé is 
újjászülheted magad.
(Ford.: Vas István)
2.
Azt az egyet elismerem magamról 
és pirulás nélkül dicsérem magam e részben, 
hogy soha egyébért nem foglalkoztam filozófiával, 
mint azért, hogy filozofáljak, 
soha tanulmányaimból, kutatásaimból 
más hasznot, más gyümölcsöt nem reméltem,

sem nem kerestem, csak lelkem művelődését,
és az általam mindig nagyon áhított igazság ismeretét. (…) 
Maga a filozófia tanított meg arra, 
hogy inkább a saját lelkiismeretemtől függjek, mint mások ítéletétől, 
s hogy ne azért gondolkozzam szüntelenül, 
hogy rosszat ne halljak magamról, hanem azért,

hogy én ne mondjak vagy tegyek valami rosszat.
(Ford.: Kardos Tibor)

*

Népzene - Klasszikus zene - Zene - Művészet - Antikvár könyv | bookline

Madárka, madárka

Madárka, madárka,

Csacsogó madárka,

Vidd el a levelem,

Vidd el a levelem

Szép magyar hazámba!

.

Ha kérdi: ki küldte?

Mondjad, hogy az küldte,

Kinek bánatába

Szíve fájdalmába,

Meghasad a szíve!

*

Röpülj páva, röpülj

Röpülj páva, röpülj

Vármegyeházára,

A szegény raboknak

Szabadulására.

.

Leszállott a páva

Vármegyeházára,

De nem ám a rabok

Szabadulására.

.

Felszállott a páva

Vármegyeházára,

A szegény raboknak

Szabadulására.

*

Elmegyek, elmegyek

Elmegyek, elmegyek,

Hosszú útra megyek.

Hosszú út porából

Köpönyeget veszek.

Búval és bánattal

Kizsinóroztatom,

Sűrű könnyeimmel

Kigomboztattatom.

Fúdd el, jó szél, fúdd el

Hosszú útnak porát.

Hosszú útnak porát,

Az én szívem búját!

*

Elindultam szép hazámbul

Elindultam szép hazámbul,

Híres kis Magyarországbul.

Visszanéztem félutambul,

Szememből a könny kicsordult.

.

Bú ebédem, bú vacsorám,

Boldogtalan minden órám,

Nézem a csillagos eget,

Sírok alatta eleget.

.

Én Istenem, rendelj szállást,

Mert meguntam, a bujdosást,

Idegen földön a lakást,

Éjjel-nappal a sok sírást.

*

Népzene - Klasszikus zene - Zene - Művészet - Antikvár könyv | bookline

pppppppp

Csakis az ember lehet

teljesértékű, boldog életű,

vagy egy ön/társ-sorsrontó,

a végsőkig boldogtalan lény…

.

Vagy rontasz, vagy építesz – csak rajtad múlik… 

Vagy a jó vagy a rossz Istent imádod: válasszál…

Legalább ne árts, se önmagadnak, se másoknak…

Ki mennyit használhat, legalább annyi kárt tehet – sőt:

hisz házad gyerek/bolond is felgyújthatja, de felépíteni…?

.

Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

.

A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

.

Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők – és

végül, – de talán mégsem utolsósorban? – a rejtett hatalmak….

.

Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

-hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.

.

Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

.

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

.

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

.

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

.

Magadon nevetsz/szörnyülködsz: a mese nem másról, de pont

terólad szól – ismerj magadra és itt és most változtass életeden!

Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,

átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,

és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

ppppppppppppppppppppppppppp

Bárdos Lajos, Kodály Zoltán: 101 magyar népdal