Életminőség vizsgálódások – XV.

Írta: Nagy Jenő · 2025. május 2.

kb. 23 perc olvasás

6 festmény az anyaságról a világ legismertebb festői szemén keresztül |  Minden, ami a felszín alatt rejtőzik

Eugéniusz:

Életminőség vizsgálódások – XV.

pppppppppppp

9 Anya gyerekkel ideas | festmények, anyák, művészet

Emberélet mennyiség/minőség

Szabad ötletek szorgos gyűjtése

A létjavítás/romlás Jenciklopédiája

pár magyar mondatos előmunkálatai

pppppppppppppppp

Klimt: Anya gyermekével medál fülivel- Meska.hu

Bölcs-balga, és boldog-boldogtalan lélek

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálódások: típus-példatár

ppppppppppppppppp

Kelemen Emil (1895 - 1975) - híres magyar festő, grafikus

Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)

ppppppppppppppppppp

Az Anya, mint a Teremtő földi helytartója

Tova menyen három árva…

magyar népdal

Tova menyen három árva,

Kérdi tőlük a Szűz Mária:

Hova mentek három árva?

Hova mentek három árva?

Álljatok meg három árva,

Adok néktek arany vesszőt.

Csapjátok meg a temetőt!

Csapjátok meg a temetőt!

Kelj föl, kelj föl édes anyánk.

Mer’ elszakadt a gyászgúnyánk.

Nem kelhetek édes fiam,

Elrothadtak az inaim.

Elrothadtak az inaim.

Két karjaim, s két lábaim.

A vérem is elároklott,

S a lelkem is elbúcsúzott.

Adja ide édesanyám,

A koporsójának kócsát,

Had’ zárjam ki koporsóját,

Csókoljam meg kezét, lábát.

Tova menyen egy menyecske,

Két orcája ki van festve.

A’llesz néktek mostohátok,

Aki fejért ad reátok.

Mikor fejért ad reátok,

Vérrel virágzik hátatok.

Mikor kenyért ad kezedbe,

Hull a könyved kebeledbe.

Tekerőpatak (Csík vármegye)

1907. Bartók Béla gyűjtése

http://www.youtube.com/watch?v=yvOumiciJzA

Cinderella tries the glass slipper by Gustave Doré on artnet

*

Hova mész, te három árva,
Hova mész, te három árva?
Hosszú útra, szolgálatra
Hosszú útra, szolgálatra
.
Térjél vissza, három árva,
Térjél vissza, három árva.
Adok nektek aranyvesszőt,
Adok nektëk aranyvesszőt.
.
Verjëtek mëg a temetőt,
Verjëtek mëg a temetőt.
Keljën fel kend, édesanyám,
Mer elszakadt a gyászruhám.
.
(ă) Van már néktek mostuhátok,
Van már néktek mostohátok,
(n) Aki fehért ad reátok,
Aki fehért ad reátok.
.
Mikor fejért ád reátok,
Mikor fejért ád reátok,
Kéket virágzik hátatok,
Kéket virágzik hátatok.
.
Mikor fejetëk fésüli,
Mikor fejetëk fésüli,
Nyakatokat mind ellepi,
Nyakatokat mind ellepi.
.
Mikor kenyeret ád nektëk,
Mikor kenyeret ád nektëk,
Előbb megvér, s úgy ád nektëk,
Előbb megvér, s úgy ád nektëk.
.
Mikor az italt kitőti,
Mikor az italt kitőti,
Három árvát elkergeti,
Három árvát elkergeti.
.
Keljën fel kend, édesanyám,
Keljën fel kend, édesanyám.
Nem kelhetek, három árvám,
Nem kelhetek, három árvám.
.
Elhervadt már két karjaim,
Elhervadt már két karjaim,
Pornak változott csontjaim,
Pornak változott csontjaim.

http://www.youtube.com/watch?v=OAu7ZBurLmE

6 festmény az anyaságról a világ legismertebb festői szemén keresztül |  Minden, ami a felszín alatt rejtőzik

*

06_junius

Budai Ilona

(A szivtelen anya)

Budai Ilona ablakba könyökle,

Hallja, hogy ellenség rabol a környékbe.

Csak eszibe juta kéncsös küs ládája,

S kéncsös küs ládáját hónya alá fogja,

Hajadon küs lányát jobb kezin vezette,

Futkosó küs fiát bal kezire vötte.

Mönyön, mönyön, mönyön sűrű fenyves erdőn,

Egy fölhagyott úton, sütét röngetegön;

Hát mintha hallaná lovak dobogását,

S csakhamar letöszi hajadon küs lányát.

Hajadon küs lánya ilyenképpen síra:

– Anyám, édösanyám, ne hagyj el az útba,

Essék meg a szüved, ne hagyj itt ingömöt!

– Bizony itt hagylak én leányom tégödöt:

Mert leány helyibe leányt ad az Isten,

De pénzöm helyibe ingyen nem ad Isten. –

Mönyön, tovább mönyön sűrű fenyves erdőn,

A fölhagyott úton, sütét röngetegön;

Hát mintha hallaná lovak dobogását,

S csakhamar letöszi futkosó küs fiát.

Futkosó küs fia ilyenképpen síra:

– Anyám, édösanyám, ne hagyj el az útba,

Essék meg a szüved, ne hagyj itt ingömöt!

– Bizony itt hagylak én, édös fiam tégöd:

Mert fiu helyibe fiut ad az Isten,

De pénzöm helyibe ingyen nem ad Isten. –

Mönyön tovább, mönyön sűrű fenyves erdőn.

Az elhagyott úton, sütét röngetegön,

Míg eljuta végre egy szép tágas rétre,

Hát egy bivaltehen azon jődögél le,

Az idei bornyát szarva között hozta,

A tavalyi bornyát maga után rítta.

Ezt hogy megpillantá Budai Ilona,

A földre borula, keservesön síra,

Keservesön síra, kárhoztatá magát:

– Az oktalan állat nem hagyja el bornyát.

Istenem, Istenem, én édös Istenem,

Hát én lelkös lévén, hogy hagyám gyermekem?!

Avval visszafordult a nagy fenyves erdőn,

Az elhagyott úton, sütét röngetegön;

Csakhamar elérte s odanyújtá ujját,

S híni kezdé szépön az ő kicsi fiát.

– Bizony nem mönyök én, mert nem voltál anya,

Ha az löttél volna, itt nem hagytál volna. –

Mönyön, tovább mönyön a nagy fenyves erdőn,

A fölhagyott úton, sütét röngetegön;

Csakhamar elérte s odanyújtá ujját,

S híni kezdé szépön hajadon küs lányát.

– Bizony nem mönyök én, mert nem voltál anya,

Ha az löttél volna, itt nem hagytál volna. –

Hogy ezt így hallotta, ilyenképpen síra:

Immár olyan vagyok, mint út mellett a fa;

Aki ott elmönyön, ágaimot rontja,

Ágaimot rontja s a sárba tapodja.

Udvarhelyszék

Magyar Népköltési Gyűjtemény. XI. Vadrózsák.

(Székely népköltési gyűjtemény, Kriza János) Bp. 1911., 426-428.

Tragikák az ablakban - Apád nem volt üveges!

*

Néhány

anyák napi

közmondás, szólás:

„Nézd meg az anyját, vedd el a lányát.”

A föld az anya, a viz mostoha.

A hol nyájas az anya, kényes lesz a lánya

A mely gyermek megijed, anyja ölébe siet

A milyen az anya, olyan a leánya

Anyja kinja

Anyja lánya

Anyja nyelvén beszél a gyermek.

Anyja után szalad a borju. / Anyja után csiripel a veréb.

Az anyja hasában sem volt jobb dolga

Az anyjának szép a gyermeke, ha taknyos is.

Az idő néha anya, néha mostoha

Gonosz anya fattyakat vet.

Lusta Kati rest anyának lánya

Magyar anya szülte

Még két hónapig kellett volna anyjában maradnia,

talán jobban megérett volna esze

Minden anyának szép a maga gyermeke

Néma gyermeknek anyja sem érti szavát.

Vagyon anyja, de ki tudja, ki az apja.

*

Anyád kinja.

Tagadás. Példaul:

kérdi gyermekétől az anya: „hol voltál?“

A gyermek hazud: „itthon“; de az anya tudja

oly bizonyosan mint a maga szülési kinját,

hogy itthon nem volt s igy felel czáfolólag:

„voltál az anyád kinját.“ Innen maradt a km.

(Erdélyi János)

*

Ha elfogadjuk,

hogy az édesanyák

megölhetik saját gyermeküket,

akkor hogyan magyarázzuk el másoknak,

hogy ne öljék meg egymást? (…)

Az abortusszal az anya nem tanul meg szeretni,

hanem saját gyermekét öli meg azért,

hogy megoldja saját problémáját. (…)

Bármely ország, amely elfogadja a terhesség megszakítását,

az nem egymás iránti szeretetre tanítja az embereket,

hanem arra, hogy erőszakot alkalmazzanak saját céljaik elérésében.

Épp ezért a béke és a szeretet legnagyobb rombolója az abortusz.

Teréz anya

*

Szereptévesztő

A lányának is oly

életbevágóan szükséges

jó édesanya-feladatok megoldása

helyett ezen – édes – terheket lerázó,

a neki imponáló barátnőként tetszelgő…

Kényesség

nem esik sanyarúság nélkül.

A hol nyájas az anya, kényes a lánya.

Kényességtől azt sem tudja hova lépjen.

Kényesen, kevélyen, nem látszol szegénynek.

*

*

A mamahotel

életkezdési pánikos,

védett házas inkubátor-lakója

A beragadó infantilis, az „óriáscsecsemő”

Aki a biztonságért lemond a szabad életről…

*

Aki

nem akarja

elvágatni a köldök-zsinórt,

kinőni a háromkerekű bicajt,

elengedni anya kezét, eldobni a mankót stb.

(Anyám asszony becéje: elkényeztetett gyermek.

*

Aki

az anyaméhben

az ikertestvérével „beszélgetve”

értetlenkedve, hüledezve hallgatja,

ha a másik abban hisz, hogy

ez után vár egy másik világ…

*

Elfuserált

kis messiások

Elrontás – megrontás

Minden újszülött egy csodagyerek –

hogy tesszük-hagyjuk hülye-gyerekké válni?

a szülők és az iskola beleadnak apait-anyait,

a maradék munkát meg ő maga már önerőből…

*

Aki

addig várja

anyasága ideális

feltételei alakulását,

míg már késő lesz, meddő marad…

*

Aki

a Törvény előtt

védhetően jó szülő,

csak az anyasági plusz hiányzik…

(Ő ketté is tépné a gyereket Salamon előtt,

csakhogy nehogy a másik peres fél vigye el…)

*

Te

a legjobb

anya vagy,

aki mindent

tudni akar a gyerekéről:

Elolvasod a leveleit, naplóját,

és kukkolsz, ha bezárkózik stb.

folyamatosan nyomozol utána,

eleve kizárva, hogy őszinte hozzád…

*

Aki

ha már

gyereket szült,

már elsősorban anya,

és csak sokadik sorban feleség, nő stb.

És meglepi, ha megcsalja a férje,

majd egyből a válást választja…

*

Te

csak

addig vagy Nő,

míg el nem vettek

ill. nem szültél gyerket,

azutánmár csak „anyafarkas”

*

Aki

a férjét

könnyen

elengedő/elűző,

majd így a nehéz helyzetben

mellét verve büszkén hősködő anya

*

Hagyjátok

megmerevedni

a rossz szereposztást:

Az anya az irgalmas, engedékeny –

az apa viszont a csak szigorú, büntető

*

Aki

következetlen,

illetve a rossz végletekben következetes:

egy hétig majomszeretettel kényezteti gyerekét,

majd jön a mostohaanyákat megszégyenítő irgalmatlanság

*

Választék

Permisszív,

vagy militarista?

Az egyik szülő/iskola

szinte mindent megengedő,

„tudja a gyerek, hogy mi jó neki” –

a másik meg drilles, katonai nevelő

ahol csak parancs-engedelmesség van

*

Ha

nem megy neki

a tekintély alapon,

nyers parancsolgatással,

akkor lovak közé dobja a gyeplőt,

akkor majd mindent megengedő

a rá bízott kiskorú gyereknek….

*

Aki

következetes

és állhatatos munkával,

jobb ügyhöz méltó buzgalommal,

gyerekéből a zsarnokát neveli ki!

*

Aki

sehogy nem képes

a neki, emberi szemmel

oly ronda és undorító lárvába

belelátni a neki oly gyönyörű lepkét…

(avagy a „torz” magzatról készült képbe,

amit nem is kéne látnia, a csodaszép kisgyereket)

*

Te

nem is

készültél

szívedben

az anyai szerepre,

ezért is maradt keskeny

a csípőd, kicsi a melled

(vagy nem szülsz, illetve

nem szoptatsz, dajkát fogadsz,

vagy tápszereket adsz,

mert félted az alakod..)

*

Kakukkfióka

A saját vagy inkább

az édes gyereke szájától

megvont falattal a parazitát,

a gyerekét a fészekből kilökő

ellenségét hizlaló

*

Kitől tudod meg?

A szomszédoktól, vagy

iskolatársaidtól kell megtudnod,

hogy te egy úgynevezett zabigyerek vagy,

akit hamar nevelőszülők fogadtak örökbe.

Ugyanez áll(ha)t pl. zsidó mivoltodra is.

*

Szemtelen

A kisgyerek ül a reggeliző asztalnál.

– Anyu, kérek még kakaót.

– Szolgáld ki magad.

– Minek az ilyennek gyerek?

*

Túlérett/éretlen

A gyerekkel kis felnőttként bánnak, 

Koravén lesz, mint kis gnóm törpe,

Vagy nem segítik, katalizálják a felnőtté válását – 

sőt intenzíven munkálják, hogy infantilis legyen!

(amihez ő is partner, mert csak az előnyeit látja)

*

Egyensúlyozó-művész

Hivatásod áldozatos gyakorlása közben arra gondolsz,

most a gyerekeddel kéne játszanod, beszélgetned, sétálnod,

ha meg a családoddal, szeretteiddel töltöd a véges idődet,

akkor meg gyötör a gondolat: emiatt nem fejezed be Műved

*

A

kiégett,

a bűntudatos anya,

aki azért kényezteti egykéjét,

mert márt az apját is elüldözte,

és nem olyam gazdag, hogy

mindent megadhasson neki…

*

Hiábavaló

A halál elleni

orvosságot kutatva

nem marad időd, hogy

éld az életed, éld világod,

és valami maradandót alkoss,

például jól felnevelt gyerekeket…

*

Ál-

állatbarát

Nem mersz kockáztatni

„idegen”, ismeretlen eredetű

gyerek örökbefogadásával –

kutyával-macskával „pótolod”

a saját család/utódaid hiányát,

de sokszor még az élettársat is,

mert annak se lehetsz a gazdija…

*

Aki

azért szül gyereket,

hogy az majd eltartsa ,

magára soha ne hagyja,

vagy hamar a sírba vigye őt…

*

Akinek

mindent,

szükségeset,

sőt inkább feleslegeset,

és ezért károsat is megkapott

az egyke, egyszem drága gyereke,

már-még „csak” kistestvért nem…

(a gyűlöletnél rosszabb „szeretet”)

*

Te

áldozatosan

koplalsz és koldulsz,

csakhogy a nagy gyereked

aranyifjúként tékozolhasson?

*

Oly

steril

tisztaságban

tartod kisgyereked,

hogy edzetlen immunrendszere

szinte teljesen védtelen marad….

Úgyanígy kíméled meg őt minden

házi munkától, nehézségtől –

életrevalótlan marad…

*

A

kis

fájdalomtól is irtózva

még gyereket se mer szülni,

nehogy ez kicsit is fájjon!

Hisz annyi rémtörténetet hall…

(és a Biblia is ezt az átkot írja…)

*

Akinek

úgy nő fel gyereke,

hogy naponta azt hallja:

feláldozta érte boldogságát

(„eredendő” bűnösségéhez még

ez a súlyos bűntudat is társul…)

*

Akinek

egyetlen gyereke

a mindene, élete értelme,

ha tragédia történik, ő is élő halott?

*

Te

nem gátolod

a fogantatást:

ezt nem isten adta,

csak a 15 gyereket?

Ezért nőnek fel nyomorban…

Ezért nem tudsz velük törődni…

(Esetleg az állami segélyekre kacsintgatsz?

Ne adja Isten, hogy még meg is csonkítod ezért őket?)

*

Lakva

ismerni meg

a másik embert –

de így mindig csak

már a házasság után,

az összeköltözés során, sőt

ne adja isten: gyerek után derülhet ki,

hogy tulajdonképpen ki is életed párja…!?

Pl. ő már egyszer s mindenkorra főleg,

de inkább kizárólag már csak anya…

*

A

feleséged   

módszeresen

lejárat a gyerekeid előtt,

így próbál nyomást gyakorolni,

hogy ne annyira hivatásodnak élj,

de jóval több legyen a konyhapénz…

*

Fájl:Fényes Adolf - Anya (1901).jpg – Wikipédia

Komjáthy Jenő

Anyámhoz

Beszélj, anyám! Szavad a szív zenéje, 
Szivedből szeretet s élet szakad; 
Nappalodik a szenvedélyek éje, 
Meleg sugárként ömlik szét szavad. 
Buzdíts a jóra, ójj a küzdelemben, 
Szeretni, hinni ó, taníts meg engem! 
Szivedbe Isten lelke költözött… 
Áldott vagy te az asszonyok között! 

Ragyogjon arcod és ne sírj miattam! 
Bár most levert és bús vagyok, 
Lesz még idő – ne félj! – midőn dicsőség 
Övedzi majd e büszke homlokot! 
Te csak szeress, ne legyen semmi gondod, 
Vigasz legyen szavad, bár feddve mondod 
És drága könnyeiddel öntözöd!… 
Áldott vagy te az asszonyok között! 

Tenszíved az, mi téged fölmagasztal, 
Virágok nyílnak lábaid nyomán, 
Termő rügyet bocsát a sziklapadmaly, 
Amerre jársz mint égi látomány: 
S hol szebb világok tiszta üdve támad, 
Te oda szállsz. Kivívtad koronádat, 
Körötted minden fénybe öltözött… 
Áldott vagy te az asszonyok között! 

Üdvöz légy, jó anyám! Malaszttal teljes 
Szivedhez járul boldogan fiad. 
Szivem remeg, mert üdvössége teljes, 
Szivem zokog, de az öröm miatt. 
Ó, mert áldás nő az áldás helyén: 
Áldott vagyok, méhed gyümölcse, én! 
Várnak reánk nem ismert gyönyörök… 
Áldott vagy te az asszonyok között!


Anya gyermekével - Virág Judit Galéria

*


Mécs László:

Az anyánk

Hej, ti vándor vén legények,
sorsosim, víg agglegények!
Hejehujás cigány élet,
a mi sorsunk: dáridó,
vérző szívet ámító.
Hideg fészek ami fészkünk,
A szívünkbe ha belenézünk,
kurjantunk és fütyörészünk,
ne hallja meg senki sem,
hogy búg bent egy requiem.
És egy este lámpa lobban,
szellem-szárnyon, halk-titokban,
zárt ajtókon át betoppan,
szíve szirmát szórja ránk,
ami édes jó anyánk.
Ránk tekint virágszemével,
ajka szól bölcső-zenével:
s mint szivárvány, úgy hull széjjel
minden álarc, ámító
lötty, virág és dáridó.
Visszavedlünk jó gyereknek
s karján bölcsős szeretetnek,
mélyről, mélyről megerednek
tiszta, régi könnyeink,
tengermélyi gyöngyeink.
O a jóság, szem-becézés,
csak csicsijjáz, csókol, néz: és
vad szívünkben minden vérzés,
bíbor-csermely elapad,
átkos ének elakad.
Mosolygása édes ünnep:
rávilágít minden bűnnek
gyökerére: mint kitűnnek
este mint a csillagok,
hogyha holdjuk fölragyog.
Megvigasztal, fölmagasztal,
illatos lesz lámpa, asztal,
megtelünk a szent malaszttal,
és elalszunk édesen,
csoda-csoda csendesen…

*

10 varázslatos festmény Szinyei Merse Páltól - Nők Lapja

Erdélyi József:

Anyai szó

Vertük a fecskefészkeket,
az istálló eresz alatt,
kínoztuk és csaptuk a földhöz
a kopasz fecskefiakat.
Nem hatottak meg a kifosztott
madarak sikongásai, –
játszottunk… Van-e különb játék,
mint életekkel játszani?…
Egy kisfecskét én hazavittem,
hogy anyámnak megmutatom –
A szívemet cseréltem el
azon a végzetes napon,
az én ártatlanul kegyetlen,
öldöklő gyermekszívemet…
Anyám is jobban tette volna,
ha nem szült volna engemet!
Nem bántott, csak azt mondta, hogy
a fecske Isten madara,
s aki bántja, azt megveri
az Isten tüzes ostora.
Azt kérdezte: hogy esne nékem,
ha megfogna egy óriás,
s kitépné a két kezemet,
mikor nem is volnék hibás?…
Tanyasi játszótársaimnak
elmondtam: mit mondott anyám,
de félrelöktek. Nem fogott
rajtuk a jámbor tudomány.
Magam is maradtam, kis tudós,
egy játékommal kevesebb,
két kezem tisztább, mint a másé,
de a két szemem könnyesebb…
Miért is tanított jóra, szépre?
Miért nem mondta, hogy öld, csak öld,
ne sajnáld a kicsit, a gyengét,
mert az erőseké s Föld,
kiknek szívében nincs bűnbánat,
se irgalom, se kegyelem!…
Fegyverrel bírják a világot,
és énnekem nincs fegyverem.

Nincs fegyverem más, csak a szó,
és nem hallgat rám a világ,
nem hallja meg, hogy sikoltoznak
fiaik után az anyák.
Nem hallja, hogy siratja rablott
szerelmes a szerelmesét, –
egy neveletlen, óriás,
vad gyermek az emberiség.
Ki fékezi meg ezt a játszó,
gyilkos óriásgyermeket?
Ki fogja égi tudományra
a durva népvezéreket? –
Anyai szó! Angyali szózat,
isteni fegyver, tüzesen
szállj szívről szívre, szájról szájra,
se is némulj el sohasem!…

Irodalom 5. - II. PETŐFI SÁNDOR: JÁNOS VITÉZ - Petőfi Sándor élete

***

Szerep-

tévesztő

Például az,

aki a lányának is

oly életbevágóan szükséges

jó édesanya-feladatok megoldása helyett

ezen – súlyos, de édes – terheket lerázó,

a trendi, neki imponáló barátnőként tetszelgő…

Aki a saját, hiányzó barátnőjét is így pótolná és

az erre kapható, erre vevő magányos gyereke…

*

Ki

miatt

nincs gyerek,

ill. meddő a nő –   

ki megy el előbb

megalázó orvosi vizsgálatra –  

mennyi önkínzás és orvosi tortúra,   

míg netán ki nem derül a lelki ok…

*

Aki

csak azért

keres férjet,

ill. legalább apát,

hogy szülhessen gyereket,

ne legyen üres az élete,

és aki felnőve majd hálából

életfogytáig eltartja őt…

*

Aki

a saját munkáját

nagyon sokra tartja,

a tiédet meg semmire:

fel sem fogja, mit jelent

a mindennapi gyereknevelés,

a főzés és háztartásvezetés stb.

(amíg ez az ő nyakába nem szakad)

*

Aki

a saját munkáját

nagyon sokra tartja,

a tiédet meg semmire:

fel sem fogja, mit jelent

a mindennapi gyereknevelés,

a főzés és háztartásvezetés stb.

(amíg ez az ő nyakába nem szakad)

*

Aki

maga 

választ párt 

a gyerekének,

hisz ő az anyja,

ő tudja, mi jó neki,

aki ezt nem ellenzi,

majd őt hibáztatja a váláskor,

tovább nehezítve a talpra állását,

és az esetleges az új próbálkozását…

*

Aki

rém–

történeteivel

lebeszéli baráti vagy

tisztelői, figyelői körét

a szülésről, gyerekvállalásról,

a szerelem e csodálatos gyümölcséről!

(az elképzelhető legrosszabb kimenetelt,

mint szinte egyedüli lehetőséget bemutatva…)

*

Ha

kisgyereked van,

akkor már nem a magad ura vagy,

akkor már inkább a kicsid „parancsol”,

akkor már mindenben hozzá kell alkalmazkodni,

mikor alszol, eszel, zajongsz, sétálsz, barátkozol,

hogyan rendezed be a lakást, miről beszélgettek,

mire nem költhettek, mikor szerelmeskedhettek

(Ha kirepül a gyerek akkor kezdődik az élet?)

*

Ha

gyereked születik/van,

attól fogva van egy állandó szemtanú

aki előtt az élet színpadán szerepeltek,

előtte káromkodtok vagy veszekedtek,

aki éberen és kritikusan figyel benneteket,

s neki adtak, ha akartok, ha nem,

jó vagy rossz példát..

*

Utólag

és előleg

Csak amikor már

magad is felnevelsz egy gyereket,

csak akkor döbbensz rá, hogy

mit köszönhetsz szüleidnek,

hogy mi minden tettek

és nem tehettek

érted, miattad

*

Van, aki

a kapcsolatát féltve,

taktikusan elhallgatva

nem mond életmentő igazságot,

mert fontosabb neki a társ maradása,

mint annak igaz boldogsága/üdvössége?

(mint pl. a Vadkacsa házaspárjában a nő –

de az igazság kiderül, jön a külső „segítség”,

amibe a legártatlanabb, a gyerek hal bele…)

*

Nőstény bosszú

Nem tudsz belenyugodni

a válás bejelentésébe,

s vagy meg sem próbálsz

újítani, változtatni stb.,

vagy mély kudarcérzésed

minden agressziójával

rárontasz a „büdös bestiára”,

utcai jelenetet rendezel,

megtéped és sértegeted…

Így magadat járatod le,

s férjeddel is felégeted a hidat,

ami azután ellehetetlenítheti

a közös gyereknevelést…

*

Aki

nem akar

folyamatos

bizonytalanságot:

„szerelmi kiszolgáltatottságot”,

inkább megfizet a szolgáltatásokért –

cselédet vesz maga mellé, bejárónőt tart,

béranyás gyerekei mellett dajka, nevelőnő,

és művelt kurvát, egy ún. hetérát tart ki,

akivel szellemi-lelki-nemi életet is élhet….

*

Tartuffe

Álszent vendég a családban

Annyira beférkőzik valaki a családfő bizalmába,

Hogy az elvakult rajongásában mindenben kezére játszik,

Ráíratja a vagyonát, neki adja feleségül a fiatal lányát,

Nem akarja meglátni, hogy az illető molesztálja feleségét,

Akár még gyerekét is kitagadná, ha a képmutató kívánná…

*

Amiből

nem lehet,

foganhat gyerek:

pl. az ún. petting,

a közös onanizálás,

a páros önkielégítés,

és az ún. orális szex,

óvszer, tabletták vagy

coitus interruptus stb.,

mint fogamzásgátlás…

Csak ne legyen ennek

a „szerelmi” kapcsolatnak

semmilyen édes gyümölcse…

*

Csak

az első

aktusból

lehet gyerek,

hiába csinálod

nagy büszkén te

még háromszor, vagy

négyszer egymás után…

De azután hetekig semmi,

és rohangáltok az orvoshoz,

hogy mi a „meddőség” oka…

*

Az

ún. meddő párok

tortúráknak vetik alá magukat,

kínos vizsgálatok, lombikbébi program…

Majd, ha mindez nem jár eredménnyel,

akkor örökbe fogadnak egy árvát…

Ezután nem ritka, hogy a feleség

áldott állapotba kerül és szül is,

és akkor jönnek rá a lelki okra…

*

Aki

öt perc

esetleges

„kéjmámorért”

fél életen át fizetheti

a gyerek/asszonytartást,

miközben házasságtörő,

és ezért így elvált férfiként

akár az utcán is találhatja magát…

(Nagy árat kér a sors a „boldogságért” …!?)

*

Egy,

vagy két

családot dúlsz fel

a házasságtöréssel:

lehetsz így boldog, ha ők átkoznak?

S mindezt azért, mert nem elégít ki

se a napi munkád, se házaséleted,

és azok bátor, bölcs és türelmes

változtatása, rendezése helyett

és ilyen pótcselekvő-kalandban

akarod önértékelésed feljavítani?

*

Utópiában,

az új világrendben

folyton újra-sorsolják

a lakásokat és az élettársakat,

és csereberélik a gyerekeket is,

nehogy nagyon összemelegedjenek…

Ti már ezt a világot előlegezitek meg,

amikor folyton házasodtok és váltok….

*

A hidakat felégető

Aki az ex szerelmével,

az édes gyermekei anyjával

az ő vélt/részigazságát védve

hidegháborús válópereskedő

A párbeszéd folytatását pont

a gyerekek rovására is nehezítő,

vagy akár még el is lehetetlenítő…

Aki szinte semmiben nem enged,

és akinek így a gyermeke is szenved…

*

Szerepcsapdás

A bezzeg gyerek szerepet,

a növekvő közutálat ellenére

egy darabig/jó ideig még élvező,

mert annak csak az efemer előnyeit látó…

Aki nem látja be, hogy ez őt is torzítja, rontja:

a felnőttek elvárásainak a kiszolgálójává teszi,

és így akár végleg elmulasztja, hogy ne epigon,

de a saját utat járó felnőtt ember legyen…

*

Könnyelmű

Gondatlanságával

még mást is bajba sodró

Mint aki még nem tudja, hogy

mily törékeny az emberélet –

a saját/más életével játszó…

Aki meggondolatlanul, bohón,

óvatlanul, nyeglén, figyelmetlenül,

kellő körültekintés, vigyázat nélkül 

a következményekkel semmit nem

törődve, felelőtlenül cselekszik…

Pl. a gyereknek gyufát ad játékul…

*

Kisgyerekként

obszcén módon,

pornó filmekkel stb.

szex’ „felvilágosítva”

meg is botránkoztatsz,

jóval nyolc napon túl

gyógyuló lelki sebet okozva!

Vagy az álkeresztény, prűd

családi légkörben tabu a téma,

s a nemi életet, utódnemzést

valami szégyenletes, undorító,

ocsmány dolognak képzelteted…

*

Felvilágosultság

– Tudod, hogy kistestvéred lesz? –

kérdezi a szomszéd néni a kislánytól.

A kislány boldogan rohan haza, és megkérdezi:

– Anyu, hol van a kistestvérem?

– Itt a hasamban.

A kislány szomorúan megy vissza a szomszédba.

– Nem lesz kistestvérem – mondja -, az anyu megette.

*

Isten

ajándéka

Aki nagyon akar,

az nem esik teherbe,

nm kerül áldott állapotba…

Aki meg „csak” szeretne”, az meg igen

(Ahogy oly sokszor már feladta és csak

az örökbefogadás után jön a saját gyerek…)

*

Aki

nem a Másikért

hagyja el apját-anyját,

pusztán elölük menekül

az adandó első alkalommal

a lécet nagyon alacsonyra téve,

és a rossz „titkos” házasságban

egy darabig dafke még ki is tartva,

majd meg a gyerekkekkel kivonulva…

*

Gyerek-

panasz-ok

Te ugrottál volna

egy jó szóra nyomban,

de a legjobb eset az volt,

amikor nem szidtak vagy vertek össze,

semmiért, bűnbakként, pofozóbábuként –

és még a keresztneved is megváltoztatták…

Hogy lehet gyógyulni a szeretethiány-betegségből?

Sikerült-e József Attilának, illetve az „Árvácskának”?

*

Csiki-csuki játék

Ami így, szó szerint

a malomjátékból ismeretes:

hol ide, hol oda ugorva

lesz malmod, s levehetsz

egy bábut az enyéimből…

Ha épp úgy akarom,

akkor még gyerek vagyok,

ha akarom, akkor már felnőtt!?

Mikor épp melyik előnyösebb,

itt és most melyikkel jár több jog,

és kevesebb kötelesség, teher stb.…!

*

A „pedagógus”

(az anya és apa is)

Akit az Istenek nem szeretnek

Aki nem tudja, az majd tanítja

Aki másnak nem jó, tanár lesz

A tehetség nem látó/gondozó

A kudarcélmény gyártó kisiparos

A pikkelő, beskatulyázó, „rabosító”

A tárgyát és a tanulást is megutáltató

A gyereket eredendően rossznak tartó

A nemzet – alulfizetett – napszámosa

(ezért: elnőiesedés, kontraszelekció)

A gyerekeket csak a pedofil szereti…

A gyerek útját jó szándékkal kövező…

*

Életmentő

Aki csak magát menti

az égő házból, gyerekét nem,

vagy előbb kincsét: könyveit,

vagy aki minden(ki)t mentene,

és így végül maga is odavész,

de nem a nagy hősiessége,

hanem a mohósága miatt…

*

Kompenzálás…

Majd helyettem a fiam!?

Ha már a Te életed kisiklott,

gyáván megalkudva sodródtál

egy megélhetési kényszerpályára,

akkor mér a gyerekedét is tönkre teszed,

amikor erőszakot téve rajta a képedre formálnád,

mármint, hogy helyetted őbelőle legyez az, aki te nem…

*

Skatulya

Életed abban

a fekete dobozban „éled”,

ahova gyerekként szüleid-

tanáraid beskatulyáztak

Engedelmes, jó fiúként elfogadod,

és már soha nem is törsz ki belőle…

*

Aki

az édes/mostoha

gyerekeit versenyezteti:

Licitáljanak, hogy ki szereti

őt jobban, sőt a legjobban….

És jaj annak, aki azt feleli erre neki,

hogy úgy szereti őt, mint ember a sót…

*

Három árva (ballada) | Médiatár felvétel

József Attila

ANYÁM

A bögrét két kezébe fogta,
úgy estefelé egy vasárnap
csöndesen elmosolyodott
s ült egy kicsit a félhomályban – –

Kis lábaskában hazahozta
kegyelmeséktől vacsoráját,
lefeküdtünk és eltünődtem,
hogy ők egész fazékkal esznek – –

Anyám volt, apró, korán meghalt,
mert a mosónők korán halnak,
a cipeléstől reszket lábuk
és fejük fáj a vasalástól – –

S mert hegyvidéknek ott a szennyes!
Idegnyugtató felhőjáték
a gőz s levegőváltozásul
a mosónőnek ott a padlás – –

Látom, megáll a vasalóval.
Törékeny termetét a tőke
megtörte, mindíg keskenyebb lett –
gondoljátok meg, proletárok – –

A mosástól kicsit meggörnyedt,
én nem tudtam, hogy ifjú asszony,
álmában tiszta kötényt hordott,
a postás olyankor köszönt néki – –

1931. jan. 6.

*

József Attilát másképp szerették a nők - ORIGO

MAMA

Már egy hete csak a mamára
gondolok mindig, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral az ölében,
ment a padlásra, ment serényen.
.
Én még oszinte ember voltam,
orditottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra,
Engem vigyen föl a padlásra.
.
Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám,
s a ruhák fényesen, suhovam,
keringtek, szálltak a magosba.
.
Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő, –
szürke haja lebben az égen,
kékitőt old az ég vizében.

József Attila: az éhség poétája - Magyar Konyha Online

*

KÉSEI SIRATÓ

Harminchat fokos lázban égek mindig
s te nem ápolsz, anyám.
Mint lenge, könnyü lány, ha odaintik,
kinyujtóztál a halál oldalán.
Lágy őszi tájból és sok kedves nőből
próbállak összeállitani téged;
de nem futja, már látom, az időből,
a tömény tűz eléget.

Utoljára Szabadszállásra mentem,
a hadak vége volt
s ez összekuszálódott Budapesten
kenyér nélkül, üresen állt a bolt.
A vonattetőn hasaltam keresztben,
hoztam krumplit; a zsákban köles volt már;
neked, én konok, csirkét is szereztem
s te már seholse voltál.

Tőlem elvetted, kukacoknak adtad
édes emlőd s magad.
Vigasztaltad fiad és pirongattad
s lám, csalárd, hazug volt kedves szavad.
Levesem hütötted, fujtad, kavartad,
mondtad: Egyél, nekem nőssz nagyra, szentem!
Most zsiros nyirkot kóstol üres ajkad –
félrevezettél engem.

Ettelek volna meg!… Te vacsorádat
hoztad el – kértem én?
Mért görbitetted mosásnak a hátad?
Hogy egyengesd egy láda fenekén?
Lásd, örülnék, ha megvernél még egyszer!
Boldoggá tenne most, mert visszavágnék:
haszontalan vagy! nem-lenni igyekszel
s mindent elrontsz, te árnyék!

Nagyobb szélhámos vagy, mint bármelyik nő,
ki csal és hiteget!
Suttyomban elhagytad szerelmeidből
jajongva szült, eleven hitedet.
Cigány vagy! Amit adtál hizelegve,
mind visszaloptad az utolsó órán!
A gyereknek kél káromkodni kedve –
nem hallod, mama? Szólj rám!

Világosodik lassacskán az elmém,
a legenda oda.
A gyermek, aki csügg anyja szerelmén,
észreveszi, hogy milyen ostoba.
Kit anya szült, az mind csalódik végül,
vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni.
Ha kűzd, hát abba, ha pedig kibékül,
ebbe fog belehalni.

1935 / 1936. dec.

Fájl:Munkácsy Mihály - 1869 - Anya gyermekével (Tanulmány a  siralomházhoz).jpg – Wikipédia

pppppppp

Csakis az ember lehet

teljesértékű, boldog életű,

vagy egy ön/társ-sorsrontó,

a végsőkig boldogtalan lény…

.

Vagy rontasz, vagy építesz – csak rajtad múlik… 

Vagy a jó vagy a rossz Istent imádod: válasszál…

Legalább ne árts, se önmagadnak, se másoknak…

Ki mennyit használhat, legalább annyi kárt tehet – sőt:

hisz házad gyerek/bolond is felgyújthatja, de felépíteni…?

.

Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

.

A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

.

Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők – és

végül, – de talán mégsem utolsósorban? – a rejtett hatalmak….

.

Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

-hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.

.

Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

.

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

.

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

.

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

.

Magadon nevetsz/szörnyülködsz: a mese nem másról, de pont

terólad szól – ismerj magadra és itt és most változtass életeden!

Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,

átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,

és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

ppppppppppppppppppppppppppp

Fájl:Fényes Adolf - Anya és Gyermekei.jpg – Wikipédia