kb. 23 perc olvasás

Életminőség vizsgálódások – XV.
pppppppppppp

Emberélet mennyiség/minőség
Szabad ötletek szorgos gyűjtése
A létjavítás/romlás Jenciklopédiája
pár magyar mondatos előmunkálatai
pppppppppppppppp

Bölcs-balga, és boldog-boldogtalan lélek
Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol
Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló
Életminőség-vizsgálódások: típus-példatár
ppppppppppppppppp
![]()
Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár
Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok
Szándékok-következmények és okok-okozatok
(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)
ppppppppppppppppppp

Tova menyen három árva…
magyar népdal
Tova menyen három árva,
Kérdi tőlük a Szűz Mária:
Hova mentek három árva?
Hova mentek három árva?
Álljatok meg három árva,
Adok néktek arany vesszőt.
Csapjátok meg a temetőt!
Csapjátok meg a temetőt!
Kelj föl, kelj föl édes anyánk.
Mer’ elszakadt a gyászgúnyánk.
Nem kelhetek édes fiam,
Elrothadtak az inaim.
Elrothadtak az inaim.
Két karjaim, s két lábaim.
A vérem is elároklott,
S a lelkem is elbúcsúzott.
Adja ide édesanyám,
A koporsójának kócsát,
Had’ zárjam ki koporsóját,
Csókoljam meg kezét, lábát.
Tova menyen egy menyecske,
Két orcája ki van festve.
A’llesz néktek mostohátok,
Aki fejért ad reátok.
Mikor fejért ad reátok,
Vérrel virágzik hátatok.
Mikor kenyért ad kezedbe,
Hull a könyved kebeledbe.
Tekerőpatak (Csík vármegye)
1907. Bartók Béla gyűjtése
http://www.youtube.com/watch?v=yvOumiciJzA

*
Hova mész, te három árva,
Hova mész, te három árva?
Hosszú útra, szolgálatra
Hosszú útra, szolgálatra
.
Térjél vissza, három árva,
Térjél vissza, három árva.
Adok nektek aranyvesszőt,
Adok nektëk aranyvesszőt.
.
Verjëtek mëg a temetőt,
Verjëtek mëg a temetőt.
Keljën fel kend, édesanyám,
Mer elszakadt a gyászruhám.
.
(ă) Van már néktek mostuhátok,
Van már néktek mostohátok,
(n) Aki fehért ad reátok,
Aki fehért ad reátok.
.
Mikor fejért ád reátok,
Mikor fejért ád reátok,
Kéket virágzik hátatok,
Kéket virágzik hátatok.
.
Mikor fejetëk fésüli,
Mikor fejetëk fésüli,
Nyakatokat mind ellepi,
Nyakatokat mind ellepi.
.
Mikor kenyeret ád nektëk,
Mikor kenyeret ád nektëk,
Előbb megvér, s úgy ád nektëk,
Előbb megvér, s úgy ád nektëk.
.
Mikor az italt kitőti,
Mikor az italt kitőti,
Három árvát elkergeti,
Három árvát elkergeti.
.
Keljën fel kend, édesanyám,
Keljën fel kend, édesanyám.
Nem kelhetek, három árvám,
Nem kelhetek, három árvám.
.
Elhervadt már két karjaim,
Elhervadt már két karjaim,
Pornak változott csontjaim,
Pornak változott csontjaim.
http://www.youtube.com/watch?v=OAu7ZBurLmE

*
Budai Ilona
(A szivtelen anya)
Budai Ilona ablakba könyökle,
Hallja, hogy ellenség rabol a környékbe.
Csak eszibe juta kéncsös küs ládája,
S kéncsös küs ládáját hónya alá fogja,
Hajadon küs lányát jobb kezin vezette,
Futkosó küs fiát bal kezire vötte.
Mönyön, mönyön, mönyön sűrű fenyves erdőn,
Egy fölhagyott úton, sütét röngetegön;
Hát mintha hallaná lovak dobogását,
S csakhamar letöszi hajadon küs lányát.
Hajadon küs lánya ilyenképpen síra:
– Anyám, édösanyám, ne hagyj el az útba,
Essék meg a szüved, ne hagyj itt ingömöt!
– Bizony itt hagylak én leányom tégödöt:
Mert leány helyibe leányt ad az Isten,
De pénzöm helyibe ingyen nem ad Isten. –
Mönyön, tovább mönyön sűrű fenyves erdőn,
A fölhagyott úton, sütét röngetegön;
Hát mintha hallaná lovak dobogását,
S csakhamar letöszi futkosó küs fiát.
Futkosó küs fia ilyenképpen síra:
– Anyám, édösanyám, ne hagyj el az útba,
Essék meg a szüved, ne hagyj itt ingömöt!
– Bizony itt hagylak én, édös fiam tégöd:
Mert fiu helyibe fiut ad az Isten,
De pénzöm helyibe ingyen nem ad Isten. –
Mönyön tovább, mönyön sűrű fenyves erdőn.
Az elhagyott úton, sütét röngetegön,
Míg eljuta végre egy szép tágas rétre,
Hát egy bivaltehen azon jődögél le,
Az idei bornyát szarva között hozta,
A tavalyi bornyát maga után rítta.
Ezt hogy megpillantá Budai Ilona,
A földre borula, keservesön síra,
Keservesön síra, kárhoztatá magát:
– Az oktalan állat nem hagyja el bornyát.
Istenem, Istenem, én édös Istenem,
Hát én lelkös lévén, hogy hagyám gyermekem?!
Avval visszafordult a nagy fenyves erdőn,
Az elhagyott úton, sütét röngetegön;
Csakhamar elérte s odanyújtá ujját,
S híni kezdé szépön az ő kicsi fiát.
– Bizony nem mönyök én, mert nem voltál anya,
Ha az löttél volna, itt nem hagytál volna. –
Mönyön, tovább mönyön a nagy fenyves erdőn,
A fölhagyott úton, sütét röngetegön;
Csakhamar elérte s odanyújtá ujját,
S híni kezdé szépön hajadon küs lányát.
– Bizony nem mönyök én, mert nem voltál anya,
Ha az löttél volna, itt nem hagytál volna. –
Hogy ezt így hallotta, ilyenképpen síra:
Immár olyan vagyok, mint út mellett a fa;
Aki ott elmönyön, ágaimot rontja,
Ágaimot rontja s a sárba tapodja.
Udvarhelyszék
Magyar Népköltési Gyűjtemény. XI. Vadrózsák.
(Székely népköltési gyűjtemény, Kriza János) Bp. 1911., 426-428.

*
Néhány
anyák napi
közmondás, szólás:
„Nézd meg az anyját, vedd el a lányát.”
A föld az anya, a viz mostoha.
A hol nyájas az anya, kényes lesz a lánya
A mely gyermek megijed, anyja ölébe siet
A milyen az anya, olyan a leánya
Anyja kinja
Anyja lánya
Anyja nyelvén beszél a gyermek.
Anyja után szalad a borju. / Anyja után csiripel a veréb.
Az anyja hasában sem volt jobb dolga
Az anyjának szép a gyermeke, ha taknyos is.
Az idő néha anya, néha mostoha
Gonosz anya fattyakat vet.
Lusta Kati rest anyának lánya
Magyar anya szülte
Még két hónapig kellett volna anyjában maradnia,
talán jobban megérett volna esze
Minden anyának szép a maga gyermeke
Néma gyermeknek anyja sem érti szavát.
Vagyon anyja, de ki tudja, ki az apja.
*
Anyád kinja.
Tagadás. Példaul:
kérdi gyermekétől az anya: „hol voltál?“
A gyermek hazud: „itthon“; de az anya tudja
oly bizonyosan mint a maga szülési kinját,
hogy itthon nem volt s igy felel czáfolólag:
„voltál az anyád kinját.“ Innen maradt a km.
(Erdélyi János)
*
Ha elfogadjuk,
hogy az édesanyák
megölhetik saját gyermeküket,
akkor hogyan magyarázzuk el másoknak,
hogy ne öljék meg egymást? (…)
Az abortusszal az anya nem tanul meg szeretni,
hanem saját gyermekét öli meg azért,
hogy megoldja saját problémáját. (…)
Bármely ország, amely elfogadja a terhesség megszakítását,
az nem egymás iránti szeretetre tanítja az embereket,
hanem arra, hogy erőszakot alkalmazzanak saját céljaik elérésében.
Épp ezért a béke és a szeretet legnagyobb rombolója az abortusz.
Teréz anya
*
Szereptévesztő
A lányának is oly
életbevágóan szükséges
jó édesanya-feladatok megoldása
helyett ezen – édes – terheket lerázó,
a neki imponáló barátnőként tetszelgő…
Kényesség
nem esik sanyarúság nélkül.
A hol nyájas az anya, kényes a lánya.
Kényességtől azt sem tudja hova lépjen.
Kényesen, kevélyen, nem látszol szegénynek.
*
*
A mamahotel
életkezdési pánikos,
védett házas inkubátor-lakója
A beragadó infantilis, az „óriáscsecsemő”
Aki a biztonságért lemond a szabad életről…
*
Aki
nem akarja
elvágatni a köldök-zsinórt,
kinőni a háromkerekű bicajt,
elengedni anya kezét, eldobni a mankót stb.
(Anyám asszony becéje: elkényeztetett gyermek.
*
Aki
az anyaméhben
az ikertestvérével „beszélgetve”
értetlenkedve, hüledezve hallgatja,
ha a másik abban hisz, hogy
ez után vár egy másik világ…
*
Elfuserált
kis messiások
Elrontás – megrontás
Minden újszülött egy csodagyerek –
hogy tesszük-hagyjuk hülye-gyerekké válni?
a szülők és az iskola beleadnak apait-anyait,
a maradék munkát meg ő maga már önerőből…
*
Aki
addig várja
anyasága ideális
feltételei alakulását,
míg már késő lesz, meddő marad…
*
Aki
a Törvény előtt
védhetően jó szülő,
csak az anyasági plusz hiányzik…
(Ő ketté is tépné a gyereket Salamon előtt,
csakhogy nehogy a másik peres fél vigye el…)
*
Te
a legjobb
anya vagy,
aki mindent
tudni akar a gyerekéről:
Elolvasod a leveleit, naplóját,
és kukkolsz, ha bezárkózik stb.
folyamatosan nyomozol utána,
eleve kizárva, hogy őszinte hozzád…
*
Aki
ha már
gyereket szült,
már elsősorban anya,
és csak sokadik sorban feleség, nő stb.
És meglepi, ha megcsalja a férje,
majd egyből a válást választja…
*
Te
csak
addig vagy Nő,
míg el nem vettek
ill. nem szültél gyerket,
azutánmár csak „anyafarkas”
*
Aki
a férjét
könnyen
elengedő/elűző,
majd így a nehéz helyzetben
mellét verve büszkén hősködő anya
*
Hagyjátok
megmerevedni
a rossz szereposztást:
Az anya az irgalmas, engedékeny –
az apa viszont a csak szigorú, büntető
*
Aki
következetlen,
illetve a rossz végletekben következetes:
egy hétig majomszeretettel kényezteti gyerekét,
majd jön a mostohaanyákat megszégyenítő irgalmatlanság
*
Választék
Permisszív,
vagy militarista?
Az egyik szülő/iskola
szinte mindent megengedő,
„tudja a gyerek, hogy mi jó neki” –
a másik meg drilles, katonai nevelő
ahol csak parancs-engedelmesség van
*
Ha
nem megy neki
a tekintély alapon,
nyers parancsolgatással,
akkor lovak közé dobja a gyeplőt,
akkor majd mindent megengedő
a rá bízott kiskorú gyereknek….
*
Aki
következetes
és állhatatos munkával,
jobb ügyhöz méltó buzgalommal,
gyerekéből a zsarnokát neveli ki!
*
Aki
sehogy nem képes
a neki, emberi szemmel
oly ronda és undorító lárvába
belelátni a neki oly gyönyörű lepkét…
(avagy a „torz” magzatról készült képbe,
amit nem is kéne látnia, a csodaszép kisgyereket)
*
Te
nem is
készültél
szívedben
az anyai szerepre,
ezért is maradt keskeny
a csípőd, kicsi a melled
(vagy nem szülsz, illetve
nem szoptatsz, dajkát fogadsz,
vagy tápszereket adsz,
mert félted az alakod..)
*
Kakukkfióka
A saját vagy inkább
az édes gyereke szájától
megvont falattal a parazitát,
a gyerekét a fészekből kilökő
ellenségét hizlaló
*
Kitől tudod meg?
A szomszédoktól, vagy
iskolatársaidtól kell megtudnod,
hogy te egy úgynevezett zabigyerek vagy,
akit hamar nevelőszülők fogadtak örökbe.
Ugyanez áll(ha)t pl. zsidó mivoltodra is.
*
Szemtelen
A kisgyerek ül a reggeliző asztalnál.
– Anyu, kérek még kakaót.
– Szolgáld ki magad.
– Minek az ilyennek gyerek?
*
Túlérett/éretlen
A gyerekkel kis felnőttként bánnak,
Koravén lesz, mint kis gnóm törpe,
Vagy nem segítik, katalizálják a felnőtté válását –
sőt intenzíven munkálják, hogy infantilis legyen!
(amihez ő is partner, mert csak az előnyeit látja)
*
Egyensúlyozó-művész
Hivatásod áldozatos gyakorlása közben arra gondolsz,
most a gyerekeddel kéne játszanod, beszélgetned, sétálnod,
ha meg a családoddal, szeretteiddel töltöd a véges idődet,
akkor meg gyötör a gondolat: emiatt nem fejezed be Műved
*
A
kiégett,
a bűntudatos anya,
aki azért kényezteti egykéjét,
mert márt az apját is elüldözte,
és nem olyam gazdag, hogy
mindent megadhasson neki…
*
Hiábavaló
A halál elleni
orvosságot kutatva
nem marad időd, hogy
éld az életed, éld világod,
és valami maradandót alkoss,
például jól felnevelt gyerekeket…
*
Ál-
állatbarát
Nem mersz kockáztatni
„idegen”, ismeretlen eredetű
gyerek örökbefogadásával –
kutyával-macskával „pótolod”
a saját család/utódaid hiányát,
de sokszor még az élettársat is,
mert annak se lehetsz a gazdija…
*
Aki
azért szül gyereket,
hogy az majd eltartsa ,
magára soha ne hagyja,
vagy hamar a sírba vigye őt…
*
Akinek
mindent,
szükségeset,
sőt inkább feleslegeset,
és ezért károsat is megkapott
az egyke, egyszem drága gyereke,
már-még „csak” kistestvért nem…
(a gyűlöletnél rosszabb „szeretet”)
*
Te
áldozatosan
koplalsz és koldulsz,
csakhogy a nagy gyereked
aranyifjúként tékozolhasson?
*
Oly
steril
tisztaságban
tartod kisgyereked,
hogy edzetlen immunrendszere
szinte teljesen védtelen marad….
Úgyanígy kíméled meg őt minden
házi munkától, nehézségtől –
életrevalótlan marad…
*
A
kis
fájdalomtól is irtózva
még gyereket se mer szülni,
nehogy ez kicsit is fájjon!
Hisz annyi rémtörténetet hall…
(és a Biblia is ezt az átkot írja…)
*
Akinek
úgy nő fel gyereke,
hogy naponta azt hallja:
feláldozta érte boldogságát
(„eredendő” bűnösségéhez még
ez a súlyos bűntudat is társul…)
*
Akinek
egyetlen gyereke
a mindene, élete értelme,
ha tragédia történik, ő is élő halott?
*
Te
nem gátolod
a fogantatást:
ezt nem isten adta,
csak a 15 gyereket?
Ezért nőnek fel nyomorban…
Ezért nem tudsz velük törődni…
(Esetleg az állami segélyekre kacsintgatsz?
Ne adja Isten, hogy még meg is csonkítod ezért őket?)
*
Lakva
ismerni meg
a másik embert –
de így mindig csak
már a házasság után,
az összeköltözés során, sőt
ne adja isten: gyerek után derülhet ki,
hogy tulajdonképpen ki is életed párja…!?
Pl. ő már egyszer s mindenkorra főleg,
de inkább kizárólag már csak anya…
*
A
feleséged
módszeresen
lejárat a gyerekeid előtt,
így próbál nyomást gyakorolni,
hogy ne annyira hivatásodnak élj,
de jóval több legyen a konyhapénz…
*
![]()
Komjáthy Jenő
Anyámhoz
Beszélj, anyám! Szavad a szív zenéje,
Szivedből szeretet s élet szakad;
Nappalodik a szenvedélyek éje,
Meleg sugárként ömlik szét szavad.
Buzdíts a jóra, ójj a küzdelemben,
Szeretni, hinni ó, taníts meg engem!
Szivedbe Isten lelke költözött…
Áldott vagy te az asszonyok között!
Ragyogjon arcod és ne sírj miattam!
Bár most levert és bús vagyok,
Lesz még idő – ne félj! – midőn dicsőség
Övedzi majd e büszke homlokot!
Te csak szeress, ne legyen semmi gondod,
Vigasz legyen szavad, bár feddve mondod
És drága könnyeiddel öntözöd!…
Áldott vagy te az asszonyok között!
Tenszíved az, mi téged fölmagasztal,
Virágok nyílnak lábaid nyomán,
Termő rügyet bocsát a sziklapadmaly,
Amerre jársz mint égi látomány:
S hol szebb világok tiszta üdve támad,
Te oda szállsz. Kivívtad koronádat,
Körötted minden fénybe öltözött…
Áldott vagy te az asszonyok között!
Üdvöz légy, jó anyám! Malaszttal teljes
Szivedhez járul boldogan fiad.
Szivem remeg, mert üdvössége teljes,
Szivem zokog, de az öröm miatt.
Ó, mert áldás nő az áldás helyén:
Áldott vagyok, méhed gyümölcse, én!
Várnak reánk nem ismert gyönyörök…
Áldott vagy te az asszonyok között!
*
Mécs László:
Az anyánk
Hej, ti vándor vén legények,
sorsosim, víg agglegények!
Hejehujás cigány élet,
a mi sorsunk: dáridó,
vérző szívet ámító.
Hideg fészek ami fészkünk,
A szívünkbe ha belenézünk,
kurjantunk és fütyörészünk,
ne hallja meg senki sem,
hogy búg bent egy requiem.
És egy este lámpa lobban,
szellem-szárnyon, halk-titokban,
zárt ajtókon át betoppan,
szíve szirmát szórja ránk,
ami édes jó anyánk.
Ránk tekint virágszemével,
ajka szól bölcső-zenével:
s mint szivárvány, úgy hull széjjel
minden álarc, ámító
lötty, virág és dáridó.
Visszavedlünk jó gyereknek
s karján bölcsős szeretetnek,
mélyről, mélyről megerednek
tiszta, régi könnyeink,
tengermélyi gyöngyeink.
O a jóság, szem-becézés,
csak csicsijjáz, csókol, néz: és
vad szívünkben minden vérzés,
bíbor-csermely elapad,
átkos ének elakad.
Mosolygása édes ünnep:
rávilágít minden bűnnek
gyökerére: mint kitűnnek
este mint a csillagok,
hogyha holdjuk fölragyog.
Megvigasztal, fölmagasztal,
illatos lesz lámpa, asztal,
megtelünk a szent malaszttal,
és elalszunk édesen,
csoda-csoda csendesen…
*

Erdélyi József:
Anyai szó
Vertük a fecskefészkeket,
az istálló eresz alatt,
kínoztuk és csaptuk a földhöz
a kopasz fecskefiakat.
Nem hatottak meg a kifosztott
madarak sikongásai, –
játszottunk… Van-e különb játék,
mint életekkel játszani?…
Egy kisfecskét én hazavittem,
hogy anyámnak megmutatom –
A szívemet cseréltem el
azon a végzetes napon,
az én ártatlanul kegyetlen,
öldöklő gyermekszívemet…
Anyám is jobban tette volna,
ha nem szült volna engemet!
Nem bántott, csak azt mondta, hogy
a fecske Isten madara,
s aki bántja, azt megveri
az Isten tüzes ostora.
Azt kérdezte: hogy esne nékem,
ha megfogna egy óriás,
s kitépné a két kezemet,
mikor nem is volnék hibás?…
Tanyasi játszótársaimnak
elmondtam: mit mondott anyám,
de félrelöktek. Nem fogott
rajtuk a jámbor tudomány.
Magam is maradtam, kis tudós,
egy játékommal kevesebb,
két kezem tisztább, mint a másé,
de a két szemem könnyesebb…
Miért is tanított jóra, szépre?
Miért nem mondta, hogy öld, csak öld,
ne sajnáld a kicsit, a gyengét,
mert az erőseké s Föld,
kiknek szívében nincs bűnbánat,
se irgalom, se kegyelem!…
Fegyverrel bírják a világot,
és énnekem nincs fegyverem.
Nincs fegyverem más, csak a szó,
és nem hallgat rám a világ,
nem hallja meg, hogy sikoltoznak
fiaik után az anyák.
Nem hallja, hogy siratja rablott
szerelmes a szerelmesét, –
egy neveletlen, óriás,
vad gyermek az emberiség.
Ki fékezi meg ezt a játszó,
gyilkos óriásgyermeket?
Ki fogja égi tudományra
a durva népvezéreket? –
Anyai szó! Angyali szózat,
isteni fegyver, tüzesen
szállj szívről szívre, szájról szájra,
se is némulj el sohasem!…

***
Szerep-
tévesztő
Például az,
aki a lányának is
oly életbevágóan szükséges
jó édesanya-feladatok megoldása helyett
ezen – súlyos, de édes – terheket lerázó,
a trendi, neki imponáló barátnőként tetszelgő…
Aki a saját, hiányzó barátnőjét is így pótolná és
az erre kapható, erre vevő magányos gyereke…
*
Ki
miatt
nincs gyerek,
ill. meddő a nő –
ki megy el előbb
megalázó orvosi vizsgálatra –
mennyi önkínzás és orvosi tortúra,
míg netán ki nem derül a lelki ok…
*
Aki
csak azért
keres férjet,
ill. legalább apát,
hogy szülhessen gyereket,
ne legyen üres az élete,
és aki felnőve majd hálából
életfogytáig eltartja őt…
*
Aki
a saját munkáját
nagyon sokra tartja,
a tiédet meg semmire:
fel sem fogja, mit jelent
a mindennapi gyereknevelés,
a főzés és háztartásvezetés stb.
(amíg ez az ő nyakába nem szakad)
*
Aki
a saját munkáját
nagyon sokra tartja,
a tiédet meg semmire:
fel sem fogja, mit jelent
a mindennapi gyereknevelés,
a főzés és háztartásvezetés stb.
(amíg ez az ő nyakába nem szakad)
*
Aki
maga
választ párt
a gyerekének,
hisz ő az anyja,
ő tudja, mi jó neki,
aki ezt nem ellenzi,
majd őt hibáztatja a váláskor,
tovább nehezítve a talpra állását,
és az esetleges az új próbálkozását…
*
Aki
rém–
történeteivel
lebeszéli baráti vagy
tisztelői, figyelői körét
a szülésről, gyerekvállalásról,
a szerelem e csodálatos gyümölcséről!
(az elképzelhető legrosszabb kimenetelt,
mint szinte egyedüli lehetőséget bemutatva…)
*
Ha
kisgyereked van,
akkor már nem a magad ura vagy,
akkor már inkább a kicsid „parancsol”,
akkor már mindenben hozzá kell alkalmazkodni,
mikor alszol, eszel, zajongsz, sétálsz, barátkozol,
hogyan rendezed be a lakást, miről beszélgettek,
mire nem költhettek, mikor szerelmeskedhettek
(Ha kirepül a gyerek akkor kezdődik az élet?)
*
Ha
gyereked születik/van,
attól fogva van egy állandó szemtanú
aki előtt az élet színpadán szerepeltek,
előtte káromkodtok vagy veszekedtek,
aki éberen és kritikusan figyel benneteket,
s neki adtak, ha akartok, ha nem,
jó vagy rossz példát..
*
Utólag
és előleg
Csak amikor már
magad is felnevelsz egy gyereket,
csak akkor döbbensz rá, hogy
mit köszönhetsz szüleidnek,
hogy mi minden tettek
és nem tehettek
érted, miattad
*
Van, aki
a kapcsolatát féltve,
taktikusan elhallgatva
nem mond életmentő igazságot,
mert fontosabb neki a társ maradása,
mint annak igaz boldogsága/üdvössége?
(mint pl. a Vadkacsa házaspárjában a nő –
de az igazság kiderül, jön a külső „segítség”,
amibe a legártatlanabb, a gyerek hal bele…)
*
Nőstény bosszú
Nem tudsz belenyugodni
a válás bejelentésébe,
s vagy meg sem próbálsz
újítani, változtatni stb.,
vagy mély kudarcérzésed
minden agressziójával
rárontasz a „büdös bestiára”,
utcai jelenetet rendezel,
megtéped és sértegeted…
Így magadat járatod le,
s férjeddel is felégeted a hidat,
ami azután ellehetetlenítheti
a közös gyereknevelést…
*
Aki
nem akar
folyamatos
bizonytalanságot:
„szerelmi kiszolgáltatottságot”,
inkább megfizet a szolgáltatásokért –
cselédet vesz maga mellé, bejárónőt tart,
béranyás gyerekei mellett dajka, nevelőnő,
és művelt kurvát, egy ún. hetérát tart ki,
akivel szellemi-lelki-nemi életet is élhet….
*
Tartuffe
Álszent vendég a családban
Annyira beférkőzik valaki a családfő bizalmába,
Hogy az elvakult rajongásában mindenben kezére játszik,
Ráíratja a vagyonát, neki adja feleségül a fiatal lányát,
Nem akarja meglátni, hogy az illető molesztálja feleségét,
Akár még gyerekét is kitagadná, ha a képmutató kívánná…
*
Amiből
nem lehet,
foganhat gyerek:
pl. az ún. petting,
a közös onanizálás,
a páros önkielégítés,
és az ún. orális szex,
óvszer, tabletták vagy
coitus interruptus stb.,
mint fogamzásgátlás…
Csak ne legyen ennek
a „szerelmi” kapcsolatnak
semmilyen édes gyümölcse…
*
Csak
az első
aktusból
lehet gyerek,
hiába csinálod
nagy büszkén te
még háromszor, vagy
négyszer egymás után…
De azután hetekig semmi,
és rohangáltok az orvoshoz,
hogy mi a „meddőség” oka…
*
Az
ún. meddő párok
tortúráknak vetik alá magukat,
kínos vizsgálatok, lombikbébi program…
Majd, ha mindez nem jár eredménnyel,
akkor örökbe fogadnak egy árvát…
Ezután nem ritka, hogy a feleség
áldott állapotba kerül és szül is,
és akkor jönnek rá a lelki okra…
*
Aki
öt perc
esetleges
„kéjmámorért”
fél életen át fizetheti
a gyerek/asszonytartást,
miközben házasságtörő,
és ezért így elvált férfiként
akár az utcán is találhatja magát…
(Nagy árat kér a sors a „boldogságért” …!?)
*
Egy,
vagy két
családot dúlsz fel
a házasságtöréssel:
lehetsz így boldog, ha ők átkoznak?
S mindezt azért, mert nem elégít ki
se a napi munkád, se házaséleted,
és azok bátor, bölcs és türelmes
változtatása, rendezése helyett
és ilyen pótcselekvő-kalandban
akarod önértékelésed feljavítani?
*
Utópiában,
az új világrendben
folyton újra-sorsolják
a lakásokat és az élettársakat,
és csereberélik a gyerekeket is,
nehogy nagyon összemelegedjenek…
Ti már ezt a világot előlegezitek meg,
amikor folyton házasodtok és váltok….
*
A hidakat felégető
Aki az ex szerelmével,
az édes gyermekei anyjával
az ő vélt/részigazságát védve
hidegháborús válópereskedő
A párbeszéd folytatását pont
a gyerekek rovására is nehezítő,
vagy akár még el is lehetetlenítő…
Aki szinte semmiben nem enged,
és akinek így a gyermeke is szenved…
*
Szerepcsapdás
A bezzeg gyerek szerepet,
a növekvő közutálat ellenére
egy darabig/jó ideig még élvező,
mert annak csak az efemer előnyeit látó…
Aki nem látja be, hogy ez őt is torzítja, rontja:
a felnőttek elvárásainak a kiszolgálójává teszi,
és így akár végleg elmulasztja, hogy ne epigon,
de a saját utat járó felnőtt ember legyen…
*
Könnyelmű
Gondatlanságával
még mást is bajba sodró
Mint aki még nem tudja, hogy
mily törékeny az emberélet –
a saját/más életével játszó…
Aki meggondolatlanul, bohón,
óvatlanul, nyeglén, figyelmetlenül,
kellő körültekintés, vigyázat nélkül
a következményekkel semmit nem
törődve, felelőtlenül cselekszik…
Pl. a gyereknek gyufát ad játékul…
*
Kisgyerekként
obszcén módon,
pornó filmekkel stb.
szex’ „felvilágosítva”
meg is botránkoztatsz,
jóval nyolc napon túl
gyógyuló lelki sebet okozva!
Vagy az álkeresztény, prűd
családi légkörben tabu a téma,
s a nemi életet, utódnemzést
valami szégyenletes, undorító,
ocsmány dolognak képzelteted…
*
Felvilágosultság
– Tudod, hogy kistestvéred lesz? –
kérdezi a szomszéd néni a kislánytól.
A kislány boldogan rohan haza, és megkérdezi:
– Anyu, hol van a kistestvérem?
– Itt a hasamban.
A kislány szomorúan megy vissza a szomszédba.
– Nem lesz kistestvérem – mondja -, az anyu megette.
*
Isten
ajándéka
Aki nagyon akar,
az nem esik teherbe,
nm kerül áldott állapotba…
Aki meg „csak” szeretne”, az meg igen
(Ahogy oly sokszor már feladta és csak
az örökbefogadás után jön a saját gyerek…)
*
Aki
nem a Másikért
hagyja el apját-anyját,
pusztán elölük menekül
az adandó első alkalommal
a lécet nagyon alacsonyra téve,
és a rossz „titkos” házasságban
egy darabig dafke még ki is tartva,
majd meg a gyerekkekkel kivonulva…
*
Gyerek-
panasz-ok
Te ugrottál volna
egy jó szóra nyomban,
de a legjobb eset az volt,
amikor nem szidtak vagy vertek össze,
semmiért, bűnbakként, pofozóbábuként –
és még a keresztneved is megváltoztatták…
Hogy lehet gyógyulni a szeretethiány-betegségből?
Sikerült-e József Attilának, illetve az „Árvácskának”?
*
Csiki-csuki játék
Ami így, szó szerint
a malomjátékból ismeretes:
hol ide, hol oda ugorva
lesz malmod, s levehetsz
egy bábut az enyéimből…
Ha épp úgy akarom,
akkor még gyerek vagyok,
ha akarom, akkor már felnőtt!?
Mikor épp melyik előnyösebb,
itt és most melyikkel jár több jog,
és kevesebb kötelesség, teher stb.…!
*
A „pedagógus”
(az anya és apa is)
Akit az Istenek nem szeretnek
Aki nem tudja, az majd tanítja
Aki másnak nem jó, tanár lesz
A tehetség nem látó/gondozó
A kudarcélmény gyártó kisiparos
A pikkelő, beskatulyázó, „rabosító”
A tárgyát és a tanulást is megutáltató
A gyereket eredendően rossznak tartó
A nemzet – alulfizetett – napszámosa
(ezért: elnőiesedés, kontraszelekció)
A gyerekeket csak a pedofil szereti…
A gyerek útját jó szándékkal kövező…
*
Életmentő
Aki csak magát menti
az égő házból, gyerekét nem,
vagy előbb kincsét: könyveit,
vagy aki minden(ki)t mentene,
és így végül maga is odavész,
de nem a nagy hősiessége,
hanem a mohósága miatt…
*
Kompenzálás…
Majd helyettem a fiam!?
Ha már a Te életed kisiklott,
gyáván megalkudva sodródtál
egy megélhetési kényszerpályára,
akkor mér a gyerekedét is tönkre teszed,
amikor erőszakot téve rajta a képedre formálnád,
mármint, hogy helyetted őbelőle legyez az, aki te nem…
*
Skatulya
Életed abban
a fekete dobozban „éled”,
ahova gyerekként szüleid-
tanáraid beskatulyáztak
Engedelmes, jó fiúként elfogadod,
és már soha nem is törsz ki belőle…
*
Aki
az édes/mostoha
gyerekeit versenyezteti:
Licitáljanak, hogy ki szereti
őt jobban, sőt a legjobban….
És jaj annak, aki azt feleli erre neki,
hogy úgy szereti őt, mint ember a sót…
*

József Attila
ANYÁM
A bögrét két kezébe fogta,
úgy estefelé egy vasárnap
csöndesen elmosolyodott
s ült egy kicsit a félhomályban – –
Kis lábaskában hazahozta
kegyelmeséktől vacsoráját,
lefeküdtünk és eltünődtem,
hogy ők egész fazékkal esznek – –
Anyám volt, apró, korán meghalt,
mert a mosónők korán halnak,
a cipeléstől reszket lábuk
és fejük fáj a vasalástól – –
S mert hegyvidéknek ott a szennyes!
Idegnyugtató felhőjáték
a gőz s levegőváltozásul
a mosónőnek ott a padlás – –
Látom, megáll a vasalóval.
Törékeny termetét a tőke
megtörte, mindíg keskenyebb lett –
gondoljátok meg, proletárok – –
A mosástól kicsit meggörnyedt,
én nem tudtam, hogy ifjú asszony,
álmában tiszta kötényt hordott,
a postás olyankor köszönt néki – –
1931. jan. 6.
*

MAMA
Már egy hete csak a mamára
gondolok mindig, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral az ölében,
ment a padlásra, ment serényen.
.
Én még oszinte ember voltam,
orditottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra,
Engem vigyen föl a padlásra.
.
Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám,
s a ruhák fényesen, suhovam,
keringtek, szálltak a magosba.
.
Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő, –
szürke haja lebben az égen,
kékitőt old az ég vizében.

*
KÉSEI SIRATÓ
Harminchat fokos lázban égek mindig
s te nem ápolsz, anyám.
Mint lenge, könnyü lány, ha odaintik,
kinyujtóztál a halál oldalán.
Lágy őszi tájból és sok kedves nőből
próbállak összeállitani téged;
de nem futja, már látom, az időből,
a tömény tűz eléget.
Utoljára Szabadszállásra mentem,
a hadak vége volt
s ez összekuszálódott Budapesten
kenyér nélkül, üresen állt a bolt.
A vonattetőn hasaltam keresztben,
hoztam krumplit; a zsákban köles volt már;
neked, én konok, csirkét is szereztem
s te már seholse voltál.
Tőlem elvetted, kukacoknak adtad
édes emlőd s magad.
Vigasztaltad fiad és pirongattad
s lám, csalárd, hazug volt kedves szavad.
Levesem hütötted, fujtad, kavartad,
mondtad: Egyél, nekem nőssz nagyra, szentem!
Most zsiros nyirkot kóstol üres ajkad –
félrevezettél engem.
Ettelek volna meg!… Te vacsorádat
hoztad el – kértem én?
Mért görbitetted mosásnak a hátad?
Hogy egyengesd egy láda fenekén?
Lásd, örülnék, ha megvernél még egyszer!
Boldoggá tenne most, mert visszavágnék:
haszontalan vagy! nem-lenni igyekszel
s mindent elrontsz, te árnyék!
Nagyobb szélhámos vagy, mint bármelyik nő,
ki csal és hiteget!
Suttyomban elhagytad szerelmeidből
jajongva szült, eleven hitedet.
Cigány vagy! Amit adtál hizelegve,
mind visszaloptad az utolsó órán!
A gyereknek kél káromkodni kedve –
nem hallod, mama? Szólj rám!
Világosodik lassacskán az elmém,
a legenda oda.
A gyermek, aki csügg anyja szerelmén,
észreveszi, hogy milyen ostoba.
Kit anya szült, az mind csalódik végül,
vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni.
Ha kűzd, hát abba, ha pedig kibékül,
ebbe fog belehalni.
1935 / 1936. dec.
![]()
pppppppp
Csakis az ember lehet
teljesértékű, boldog életű,
vagy egy ön/társ-sorsrontó,
a végsőkig boldogtalan lény…
.
Vagy rontasz, vagy építesz – csak rajtad múlik…
Vagy a jó vagy a rossz Istent imádod: válasszál…
Legalább ne árts, se önmagadnak, se másoknak…
Ki mennyit használhat, legalább annyi kárt tehet – sőt:
hisz házad gyerek/bolond is felgyújthatja, de felépíteni…?
.
Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,
önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,
de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…
Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,
ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…
.
A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,
de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….
Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,
ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,
lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…
.
Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,
az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,
Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,
a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők – és
végül, – de talán mégsem utolsósorban? – a rejtett hatalmak….
.
Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,
a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!
Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,
barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája
-hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.
.
Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
.
napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,
hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
.
elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
.
A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:
tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!
.
Magadon nevetsz/szörnyülködsz: a mese nem másról, de pont
terólad szól – ismerj magadra és itt és most változtass életeden!
Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,
átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,
és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!
ppppppppppppppppppppppppppp
![]()
Kapcsolódó írások – Boldog-boldogtalan emberek életminőségei
- Szólások és közmondások az anyákról2025.05.02.
- Életminőség vizsgálódások –XIV.2025.05.01.
- Páger Antal – 1945 előtti filmek2025.05.01.