kb. 20 perc olvasás

Eugéniusz:
Életminőség vizsgálódások – XIII.
pppppppppppp
Emberélet mennyiség/minőség
Szabad ötletek szorgos gyűjtése
A létjavítás/romlás Jenciklopédiája
pár magyar mondatos előmunkálatai
pppppppppppppppp
Bölcs-balga, és boldog-boldogtalan lélek
Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol
Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló
Életminőség-vizsgálódások: típus-példatár
ppppppppppppppppp
Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár
Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok
Szándékok-következmények és okok-okozatok
(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)
ppppppppppppppppppp

Jókai Mór
Első május
Óh be szép vagy első Május!
Zöld a mező, a fű között
Ezer millió pimpimpáré
S rajta ezer millió bogár.
.
Óh be szép vagy első Május!
Fák belepve virághóval,
Piros hóval a baraczkfák,
Az orgonafák lilával.
.
Óh be szép vagy első Május!
Lánykák szednek gyöngyvirágot
S osztogatják az ifjaknak,
Egy-egy csomót tiz krajczárért.
.
Óh be szép vagy első Május!
Gazda alkuszik zsidóval
Repczéjére, mely virágzik,
S gyapjujára, mely legel még.
.
Óh be szép vagy első Május!
Csattogány zeng minden ágon,
Dallal, illattal dús a lég.
– De nem ott ám, hol én ülök.
*
Ambrozovics Dezső
Május
Itt a bűvös május,
Gyöngyvirág hónapja,
Amikor a madár
Puha fészkét rakja.
Fülemüle csattog
Holdsugaras éjben,
S párját hívogatja
Künn az erdőszélen…
Tavaszt és virágot
Soha nem ismerve,
Boldogság fantomját
Hasztalan kergetve,
Fáradtan, átázva
Csügg alá a szárnyunk,
Amint a záporban
Dideregve járunk.

*
SUMÉR ÚTRAVALÓ – 1.
Régi példaszó mondja:
Neked is át kell menned az alvilág folyóján.
Mikor a fazekas kutyája az égető kemencébe szabadult,
mind megugatta az edényeket.
Félrelépett asszony szavát
férje a törvény kapujában hallja meg.
Hogy nyugodt alvásod legyen,
pontosan végezd a dolgodat!
Cifrán öltözik, a köszöntést se fogadja –
nagyon jól mehet a sora!
Az erős munkája bérét ;
a gyenge gyermekei árát eszi meg.
Kőből és szurokból épített házban ülök:
s egyszerre csak marék agyag hull a fejemre.
Elmégy és elveszed az ellenség földjét –
eljön az ellenség és elveszi a te földedet.
A szamár önmaga alól eszi az almot.
Akit szeretsz; annak igáját is húzod.
Gyürkőzz neki, Isten is megsegít
Ha rosszat teszel barátoddal,
mit cselekszel majd ellenségeddel?
Nem dárda, nem fal, nem zár, nem vagyon
csak Isten óv meg a veszedelemtől.
Az okos egyszerű vászonnal födi be magát,
az ostoba pompázó köpenybe öltözik.
Halálos beteg vagyok: „Mindent fölélek!”
Meggyógyultam: „Takarékoskodom újra!”
A legmagasabb fal se tartóztatja fel
az éltes gyomor vakmerését!
Nép király nélkül: nyáj pásztor nélkül.
Legyen urad; legyen királyod, de a főnöködtől féljél!
Elhagyta a várost, hogy megtekintse az országot.
Szavam megkülönböztet az emberektől
szavam az emberek közé sorol.
Ember – az Isten árnyéka.
Szolga – az ember árnyéka.
De a király az Isten tüköre!
Ragyogó arccal járni-kelni
vagy épp borús homlokkal,
magunkba süppedten kóborolni
nem emberi, méltatlan hozzánk!
A barátság fölbomlik, az üzlet örökre szól.
(Agyagtáblák 124-126.
*
Ha
nem megy valami
hivatalból/erkölcsi tekintélyből,
akkor a lovak közé dobod a gyeplőt:
laissez-faire, laissez passer…
*
Mintha
űrhajón lenne:
nehéz/időrabló főzni:
finom étel helyett inkább
tablettát, pasztillát kapkod be be
*
Aki
egy permanens
ön-lekicsinyítő, önleértékelő –
ez a hiedelem-érzésvilága azután
túlságosan is jó táptalaj a „testi bajokra”
*
Aki
levetkőzik
akár meztelenre is,
és bármire kész, kínzó vizsgálatra/terápiára,
de azt már nem engedi, hogy az orvos a lelkébe is lásson
*
Mintha
egy városban élő
hajótörött Robinzon lenne:
palackpostán elküldi a „panaszait”,
és várja rá a csodaszert, az orvosságot
*
Bármit,
csak változni ne kelljen:
aki egy aktív-passzív partner
az élethosszig tartó orvos-beteg
öngyilkos medikalizációs játszmában.
*
Aki
hagyja, hogy
rendszeresen
hülyét csináljanak belőle,
amit azután ő így is él meg,
így jöhet akár még egy agyvérzés is
*
Önlebecsülő:
a maga teremtette
ún. zöldszemű szörnye,
az átkozott féltékenysége
gyötri non stop, éjjel-nappal
*
Szertelenül
szerettél volna élni,
de mióta nagy eszedet tudod –
mégis nyugtatók, altatószerek/
serkentők a napi betevő falatjaid
Aki
beléphetne
már az oázisba,
hisz mindjárt szomjan hal
ha előbb vesz egy, az előtte
levő sivatagi helyzetben teljesen
feleslegesnek látszó nyakkendőt –
de nem vett és így szomjan is hal…
(mese a létfontos „feleslegesről”)
*
Aki
magát
Isten előtt
nem alázza meg,
ott oly kevély és gőgös,
mint aki önmagát kisistennek képzeli,
de hogy ezt más tegye, azt megengedi –
sőt ezzel a mentalitással bőven el is éri…
*
Aki
nem kérdi
és nem azt kutatja,
nyomozza: kinek állt érdekében,
így szinte tűt keres a szalmakazalban –
ezért soha nem is deríti így ki a bűnöst
És így magát is mindig ártatlannak véli…
*
Az
érzelmi
fogyatékos,
aki kikacagja a temetésen sírókat
és még ő csodálkozik, és háborog, hogy
erre fel alaposan el is agyabugyálják őt…
*
Aki
olyan könnyelmű,
mintha minden ismételhető,
és így bármikor jóvá-tehető lenne,
mintha az élet egy bármikor nulláról,
tiszta lappal újrakezdhető nagy játék lenne…
*
S.O.S.
Aki még
a süllyedő hajóról is
rejtjelezve, vagy találós
kérdésben küld vészjelzést…
*
Akinek
az eddigi legjobb,
legígéretesebb gazdasági,
tisztes hasznot remélő vállalkozása:
a sivatagban homokot/eszkimónak jeget árult…
*
Akinek
az őszintesége
csak szalonképes szadizmus,
aki nem tudja, mi a tapintat,
és mikor kell kegyesen csalni…
*
Aki
semmilyen se…
Se nem hideg,
se nem meleg –
csak az Úr által
kiköpött langyos
*
Vég-
kiárusító
Minden értékét
elkótyavetyélő,
kis, apró pénzzé tevő
Még a lelkiismeretét is bérbe adó
*
Ön-
kritikátlan
A véges szellemi-lelki erőit
a fölös-káros önigazolásra fecsérlő
A neki nem hízelgő barátaitól eltávolodó….
*
A MAJOM ÉS A MACSKA
A furfangos majom, Bertrand,
rábeszéli gazdája macskáját, Ratont,
kaparjon ki a tűzből néhány szem gesztenyét.
Raton enged a kérésnek,
és három szem gesztenyét kiszed,
melyek azonban Bertrand hasába kerülnek.
Jön a szolga, és mindkettőjüknek odébb kell állnia.
Szegény macskának, aki megdolgozott a gesztenyéért – üres hassal.
Ez a történet felidézi az egész Európában ismert szólásmondást
– Mással kapartatja ki a gesztenyét.
LA FONTAINE
*
Aki
a bírhatót
eladja álompénzen,
cserébe ábrándvilágba,
csalfa távoli ködvárba költözik,
aminek nincs kapcsolata életével,
nem készteti semmilyen változásra…
„Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,
Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz…”
*
Aki
ott keresi,
vagy keresteti
az emberi boldogságot,
ahol az nincs és nem is lehet –
pl. a soha nem volt régi szép idők
utáni fájó elvágyódásban: nosztalgia…
*
Aki
a rajta esett
legkisebb sérelemért is,
például ráléptek a lábára,
keresi a reváns/megtorlás,
az önvesztő bosszú alkalmát…
(a bosszankodás ön-betegítő…)
*
Aki
nem hiszi el,
hogy a nagyméltóság
megbocsátotta a vétlen le hapcizását,
és addid-addig jár a nyakára, zaklatja,
hogy most már tényleg megharagszik…
„– Takarodjék!! – ismételte a tábornok,
és dobbantott lábával.
Cservjakov bensejében valami megszakadt.
Se látott, se hallott, úgy vonszolta magát az ajtóig,
majd kiosont az utcára, és roskadozva elindult.
Gépiesen hazaért, a vadonatúj egyenruháját le sem vetve,
végigfeküdt a díványon és… meghalt!”
Csehov – A csinovnyik halála
*
Aki
előbb
az ún. frigid nő játszma által
kvázi impotenssé teszi a férjét,
majd szégyenét szerte-széjjel is kürtöli,
hogy így őt ezzel még jobban zsarolhassa…
*
Aki
Don Juan módján
bizonyságokat gyűjt,
ő is ennyire szerethető lény,
hisz lám: neki hány szeretője volt…
(akik meg átkozzák és az örök
kárhozatba kívánják a szívtiprót…)
*
Aki
az tanító-nevelő,
aki a kicsire nem ad,
a nagy meg nem számít:
az Ó/Újszövetség, vagy a gaz-igaz
ún. jottányi különbségét összemosó…
*
Az
indokolatlan/oktalan,
amúgyis hasztalan, sőt
káros sértődöttségében
magába zárkózó, csendesen morgolódó,
duzzogó vagy lázongó, elégedetlenkedő…
Egy ily szerepben tetszelgő, mimóza
(mint egy Rézbányai Győző)
*
Aki
a reklámdömping
ideális, de nem vétlen áldozata,
ha nála a szerzés, a javak mértéktelen
felhalmozása pótolná a(z ön)szeretetet…
(nem marad minőségi ideje magára/gyerekére)
*
Aki
amúgy nagy ateista,
de a szélhámosok balekja:
a naiv, hiszékeny ideális áldozat,
aki azonnal vevő Napóleon méreg-
drága gyerekkori-koponyájára is…
*
Mindenkiben,
de főképp éppen
az előszeretteiben
házi ellenséget látó
és az árnyékbokszolással
még valódi ellenséget is gyártó
Ha rosszat teszel barátoddal,
mit cselekszel majd ellenségeddel
(sumér közmondás)
*
Aki
egyáltalán nem
ismeretlen katonája,
és nem is hősi halottja
a lelki hadviselésnek,
a családi hidegháborúnak…
*

Szabó Endre
Május elsején
Tudom, tudom, hogy megdalolt már
Jó, rossz poéta szép tavasz,
Azt is tudom, hogy eddig is csak
Bús megadással tűrted azt.
De mind hiába! nincs menekvés,
Egyszer én is beléd kötök:
Hanem benned azt dallom én meg,
Mit elhagytak a sok között.
.
Mert dalra várnak többi közt a
Jámbor, hasas filiszterek,
Kik vasárnap a verőfényre
Ujjongva kisereglenek;
Gázolják öröm-ittasodva
A gyöp ropogó bársonyát,
S erdőt, mezőt az ő viharzó
Lelkendezésök harsog át.
.
Ajkaikon zajos hűhóval
Bújják az árnyas berkeket,
Alig érik fel ésszel: hogy nő,
Gyarapul a paszuly s retek!
A vöröshagyma és pityóka
Egymással hogyan versenyez!
Ez esztendőben, őket uccse!
A babnak nagy keletje lesz.
.
A filiszterek más seregét
Elrejti a kioszk, bozót,
Hűselve iszogatnak ottan
Fényes, kifent hivalkodók.
Szidják a pincért, mint a bokrot,
– Nem ízlik sem meleg, se’ hűlt, –
Igazgatják a kézelőket,
S nyomorgatják az „r” betűt.
.
És így a közjó érdekében
Egész napokat töltenek;
Telve a zseb, rendjel a mellen,
S csücsül a lelkiismeret.
S a nap oly jó! rájuk is úgy süt,
Mint e szegény rongyosra itt,
Kinek csak azért van süvegje,
Hogy süvegelje urait.
.
Majd jönnek dús aranyba szegve
Nagy rangú, cifra hadfiak,
Rajtok temérdek hősi érem,
A sok semmittevés miatt…
Nyiszog a kard, – kaszál a lábok,
– Csámpás az istenadta mind, –
És a szegény parasztvilágra
Mindnyájok oly büszkén tekint.
.
A sétatéren izzadozva
Egy hízott páter oldalog,
S ravasz mosollyal per amorem
Cifra dámákra bandzsalog,
Mint ökrön a csengő, kalimpál
Egy szép aranykereszt nyakán –
Hej! hány lelket küldött az égbe
E szép keresztért szent atyám?
.
S mert itt a szép tavasz ölében
Minden, minden virítni kezd:
A szívben szunnyadó remények
Virága is bimbót ereszt:
A filiszter százmillióra
S miniszterségre aspirál,
A hadnagy tábornok szeretne
Lenni s a páter kardinál.
.
Arcok hiába bamba: rólok
Leolvasom e vágyakat,
S amint járok-kelek közöttük:
Az ábránd rám is elragad;
Szívemet ez idillben újra
Csiklandozza egy régi vágy,
S elképzelem magamba én is,
Hogy mi szeretnék lenni hát?
.
– Én mennydörgős mennykő szeretnék
lenni szép május reggelen,
Midőn katona, pap s filiszter
A verőfényen megjelen,
S tudom: tavasz nem volna addig,
És nem volna derült az ég,
Míg minden mamlasz ingyenélőt
Halomra nem pusztítanék.

Reviczky Gyula:
Május
Fénynek, melegnek újulása van,
Virág a földön, új remény a szívben,
Elhagyja ágyát a nehéz beteg,
Hogy e szép földön még körültekintsen.
Eldobja mankóját a csüggedés,
Megszünnek a bajok, a veszteségek,
Mikor a gyönyörű május van itt,
Mikor a békák brekkekéznek.
.
Erdő, mező, ég, föld ugy csalogat,
Mint nevető lány ünneplő ruhában.
Oh mennyi kéj van, inger és gyönyör
Pacsirtadalban, illatos virágban.
Tavasz! Tavasz! Te földünk mosolya,
Ki az egész világot megigézed!…
S mégis van büzhödt, piszkos pocsolya,
Ahol a békák brekkekéznek.
*
Reviczky Gyula
Május
Az ifjuság bájos vidéke
Tele van napfénynyel, virággal,
Himbálják illatos fuvalmak,
Bezengi csattogó madárdal.
Derűs ábránd, álom, reménység
Szór pazarul fényt, illatot.
Nem látni ottan ködöt, árnyat,
Csak a bimbófejtő napot.
.
Te, ki megújulsz minden évben,
Természet ékes ifjusága,
S egyforma bűbájjal mosolygasz
Bíborra és daróc-gunyára:
Gyönyörü május, szívdobogva,
Vidáman hadd köszöntselek!
Nekem is illatoz’ virágod,
Rám is sugárzik kék eged.
.
Napodnak hulló tiszta fénye
Hevíti az egész világot.
A mi csak kedves, a mi bűvös,
Pajkos szeszéllyel mind kitárod.
Minek zománczot nem te adtál,
Elveszti illatát, szinét.
Te vagy a művészek művésze,
Te az örök költői szép.
.
Virágokat hullatsz a földre,
Ha tomboló vihar megingat;
És hogyha sóhaj kél szivedből:
Az is csak édes, langyos illat.
Emelt homlokkal, könnyü szívvel
Vivhatja az a lét-tusát,
Kinek harczára te mosolygasz,
Gyönyörü május – ifjuság.
![]()
Juhász Gyula:
Májusi óda
Ó emberek, az élet oly rövid,
Az utak végén az örök rög int.
.
Jó volna egyszer, végre, tudni már,
Hogy szomorú fejünkre itt mi vár?
.
Isten nevében az ember felett
Száz zsarnok ítélt és kevélykedett.
.
Jó volna egyszer kipróbálni még
Az Ember jussát, az Ember hitét!
.
Harangok, ágyúk, szuronyok helyett
Zengjen, ragyogjon már a szeretet!
.
Határok helyett a határtalan
Jóság, amelynek igazsága van!
.
Kaszárnyát, börtönt lerombolva mind,
Szárnyaljanak egekbe álmaink!
.
Versnek, zenének szárnyán szálljanak
Az Isten szabad sátora alatt.
.
Vörös májusra vígan zöldelő
Szabad májust hadd hozzon a jövő!
.
Legyen majális minden napodon
Ó Ember, hittel én ezt dalolom.
.
Hittel, reménnyel május ünnepén,
Ó Ember, Testvér, be szeretlek én!
*
Radnóti Miklós:
Majális
A hangraforgó zeng a fű között,
s hördül, liheg, akár egy üldözött,
de üldözők helyet a lányok
kerítik, mint tüzes virágok.
.
Egy lányka térdrehull, lemezt cserél,
a háta barna, lába meg fehér,
a rossz zenén kis lelke fellebeg,
s oly szürke, mint ott fönt a fellegek.
.
Fiúk guggolnak és parázslanak,
az ajkukon ügyetlen szép szavak,
duzzasztja testük sok kicsiny siker
s nyugodtan ölnek, majd ha ölni kell.
.
Lehetnének talán még emberek,
hisz megvan bennük is, csak szendereg
az emberséghez méltó értelem.
Mondjátok hát, hogy nem reménytelen.

*
SUMÉR ÚTRAVALÓ – 2.
Bénák városában a sánta: futár.
Amit titkon vallanak meg,
azt könyörületből felejtsd el.
Túl magasra fészkel: nem tud lejönni,
túl alacsonyra fészkel: nem tud felszállni.
A szegény szavát nem fogadják el.
A szegénynek a kölcsön orrát csavarja.
A vándorlás erőt gerjeszt a szegénységben; aki vándorolni
tud, erőssé válik, többre viszi az életben, mint aki egyhelyben ül.
A szegénynek csak aprópénze van.
Tanuló vagy és neved sem tudod? Üsd arcul magad.
Ha az írnoknak szájával együtt mozog a keze, akkor igazán írnok.
Írnok kéz nélkül: énekes torok nélkül.
Írnok vagy ugyan felülről, de nem vagy ember alulról.
Ha az írnok nem ismeri a sumér nyelvet, miféle írnok?
A kis írnok (a tanuló), ha kenyérrel tömi meg a gyomrát,
a tanulásra nem igen figyel.
Inas ugyan, de tud sumérül!
A rókának vicsorog a foga – ám reszket a feje.
Az ökör hosszú életű: örökké hever.
Az ökör a földet rúgta-kaparta: por szóródott a szemébe.
Úri módon építkezel: szolgaként élsz, szolga módon
építkezel: úrként élsz.
Kezet tégy kéz mellé, s fölépül a házad;
gyomrot tégy gyomor mellé, s elpusztul a házad.
Amelyik házban sok derék gyerek van,
sosem hűl ki a kapa s a kosár.
A házhoz üres telek is tartozzék, a szántóhoz szérű is tartozzék.
Vita a tudóstársak, pletyka a papok között keletkezik.
A bolhához úgy közeledik, mint az oroszlán;
de ha munkát rónak ki rá, úgy surran el, mint az egér.
Ha tudsz valamit, miért rejtegetnéd?
Fog még marni becézett ebed.
Nagyralátó szív nem gondol a pénzzel.
Megfogták mások a kígyót, s ő elmondta a ráolvasást.
Mint az ökör, te sem tudsz megfordulni.
Akit gúzsba kötnek, olyan mint a párduc:
ha közelednek hozzá, harap.
Ökör, úgy jársz-kelsz az utcán, mintha te lennél a felügyelő
Büszkén mondja a szuka: akár sötét kölykeim vannak,
akár világos kölykeim vannak, szeretem gyermekeimet.
(Komoróczy 307-312, A tábla házának gyűjteményeiből.)
*
Önként
elhanyagolod
a nemtőid, a védő isteneid,
pl. édes anyanyelved, ami pedig
az egyik szellemi csodafegyvered lenne…
Dörmögj, testvér, egy sor Petőfit,
köréd varázskör teremtődik
Más
anyanyelvű
a választott élettársad:
konyha-angolos érintkezés
extenzíven-intenzíven redukálja
a mindennapi életminőségeteket…
*
A piacon
röstellsz alkudozni,
a gazdagot játszod meg,
de bezzeg az erkölcsben
már nem vagy ilyen finnyás:
ott praktikus megfontolásokból
„rugalmasan” engedsz „elveidből” …
*
Engeded,
hagyod magad
megvesztegetni,
hisz mások is így tesznek,
és a te fizetésed is oly kicsi:
el is rothadsz, a rozsda mar…
És méltatlankodsz, ha mássok
a te rovásodra így jutnak előnyhöz..
*
Közönyös
be nem avatkozásod
muszáj megideologizálni:
a szomszéd magánügye,
hogyan neveli: üti-veri gyerekét
(hisz „nem vagyunk egyformák” ,
ezt a gyereket biztos így kell formálni…)
*
Magánügy?
Tüntető rosszkedved
és ásításod is fertőző…
Mindig másoktól várnád,
hogy téged jókedvre derítsenek…
*
Nem
veszed zokon,
ha „ragályos kór” miatt
elkülönítenek szeretteidtől,
ami csak nehezíti gyógyulásod!?
Te soha nem leszel engedetlen polgár…
*
Ön-
gyilkossággal
is fenyegetődzve
pont az elő-szeretteit
zsaroló: szeressék őt
sokkal többet, sokkal jobban…
*
Aki
bátran,
életét is kockáztatva
ki akar menteni a folyóból.,
még azt is, pont őt lehúzod
a víz alá, a mélybe: bele is hal…
*
Mindent
megszoksz,
és nem szöksz,
azután majd meg
már túl késő elmenekülni
(mint a lassan melegített,
de végül puhára főzött
gyanútlan béka esete)
*
Mamahotel-lakó:
az elvált/elhanyagolt
feleség/mama kedvence –
akinek az lesz a büntetése,
hogy felnőtt életre képtelen
óriáscsecsemő, infantilis lesz
*
Amit
erővel
elvesznek,
azt a jósors visszaadhatja,
de az önként lemondott jogokat
már nagyon nehéz visszaszerezni –
pl. feladni a kivívott szabadságaidat
az átmeneti, visszavehető jólétért cserébe…
(lásd pl. a magyarságot 1956 után…)
*
A nép ellensége
Ibsen drámája egy közíró polgárról,
aki nem hajlandó elhallgatni az igazságot,
aminek kiderülése a városa rövidtávú érdeke
ellen van: eltűnne az idegenforgalmi bevétel –
hajtóvadászat, lejárató kampány indul ellene,
állását veszti, még családja is elfordul tőle…
Biztos, hogy efféle pályára szeretnél menni,
hisz ma éppúgy poklot járhat a dudás…
*
Tartósan,
és igazolatlanul
már régóta nem
vagy jelen-való
a névsorolvasásnál:
hiányzol az igazi Életből
(nosztalgiás fájón elvágyódó,
vagy fantaszta, utópia lakó…)
*
Rád nézve
tényleg jogos
a vicces kérdés:
van-e Élet a halál előtt…
Mintha tetszhalott lennél,
egy életjeltelen agy/szívhalott
aki már nem is akar „feltámadni” …
*
Sohasem
egyértelmű,
mindig hagy magának
egy-két menekülő utat, hogy
ha rosszul sülne el a mondata,
vagy másként alakul a helyzet,
könnyen kimagyarázkodhasson…
*
Vagy
mindened,
lakod-ruhád,
szürke-fekete,
ami most a sikk,
a parvenüs divat –
vagy pedig csiricsáré,
eklektikus ízléstelenség…
*
Elszürkülő
Hamis bankó
a prímás homlokán:
neki húzza a szürkék hegedűse –
engedett a középszer nyomásának
és hagyta elfakulni az egyéni színeit…
*
Tornából
felmentett nyápic –
egy katonaszökevény vagy,
aki nemhogy a hazáját, de még
a házát és a családját sem
képes megvédeni…
*
Nem
ő megy
el a hegyhez,
ha látni akarja,
ő nem Mohamed,
majd ő jön el hozzá:
ölbe tett kézzel várja…
*
Minden
egyes napod
egy folyamatos és súlyos
vészhelyzet, amit túl kell élni?
(A hiba nem a te készülékedben van?)
Úgy rohangálsz, száguldozol, mint aki
épp vizet visz a már majdnem szomjan halónak…
*
Heroikus
pótcselekvő
Pár- vagy hivatáskeresés helyett
az egész világot akarja megtéríteni…!?
A háta mögött levő/benne lakozó istent
nem látva megkerüli akár az egész Földet,
majd összerogyva, magába zuhanva kesereg
egy ilyen ócska, Isten háta mögötti helyen…
*
Csak az,
pont annyi vagy,
ahogy téged mások látnak –
semmi kemény mag, csupa héj,
ami szinte a végtelenségig hámozható…
(Henrik Ibsen: Peer Gynt)
*
Ne bomolj,
mert úgy maradsz:
egy bomlott egy-én,
egésszé össze nem álló
vegyes puzzle darabkák…
(egy szétszórt – diabolikus)
*
Csak akkor,
ha sokat iszol,
vagyis vedelsz,
akkor fogad be
a kis csapatod!?
Pláne, ha még te is
fizetsz – persze erőn felül…
És te minden, bármi áron
közéjük akarsz tartozni…
*
A túl
sok alkohol
téged is öl, butít,
családot bomlaszt,
és nyomorba dönt,
hajléktalanná is tesz…
*
Mérték
nem tartó:
ami kicsiben
még orvosság
volt vagy lehetett volna,
az nagyban már gyilkos méreg
*
Az ital
részben
fel is szabadít,
de egészben meg
teljesen tönkre is tesz?
*
Te
egy veszett
eb vagy, aki szelíden
közeleg, de beleharap
az ételt adó ember kezébe,
majd a rossz gazdádra, ill.
az emberi közönyre panaszkodsz?
*
Egy
lépésre vagy
a terített asztaltól
és te mégis éhezel!?
Neked derogál, hogy
magadat szolgáld ki,
vagy étekfogó nélkül
paranoiásan nem (v)veszel,
mert hátha meg akarnak mérgezni…
*
Előkelően
elidegenedésnek,
e korral járó kórnak
nevezed gyötrő magányod,
amiért pedig megdolgoztál…
Mindenkit lenézve, megvetve
egy embergyűlölővé lettél…
*
Az
általad/neked
választott iskolád
sok éven át reggeltől estig
csak elbutított és főleg/csak
hazugságra oktatott és nevelt?
Jó alattvalót, konzumidióta polgárt…
*
A
suliban
legjobban
a vakációt,
vagyis ürességet,
és a lukas órákat szeretted –
beleesve a stréber vagy renitens
rossz alternatívájának a csapdájába…
*
Önhitt
személyválogató
A taníthatatlan/nevelhetetlen
Magad mindenkinél különbnek gondolod
így elesel attól a lehetőségtől, hogy tanulj
hiszen így meg sem látod azt, amiben más jobb,
okosabb, műveltebb, jellemesebb, szebb, bölcsebb,
képzettebb, tájékozottabb, tapasztaltabb stb. stb.
Ehhez az is elég, ha „csak” személyválogató vagy,
és így eleve kizárod a lehetséges ismerősök közül
a cigányt, a zsidót, a gójt, a szegényt, a priuszost…
Társas köröd/életed kóros előítéletesen beszűkíted …
*
Aki
a teremtés koronája
és a táplálkozási lánc végén áll –
még ő tanuljon növénytől/állattól?
Nem is figyeli, csodálja, tiszteli stb.
ezeket a társteremtményeket,
a teremető/természet csodáit…
*
Ha
ő képes
csúzlit gyártani,
és élet-halál ura,
akkor úri passzóból
miért is ne lődözné le
például a szelíd galambot?
Miért ne taposná el a hangyát?
Ő legalább itt élet-halál ura…
(Nem okult a bölcs népmesékből)
*
Május van
(Sárdy János dala)
Zöld fák alól száz madár dalol,
a szellő susog csendesen.
Az erdő a rét, a sok margarét
most összebúj szerelmesen.
Kivirított a sok-sok virág,
gyönyörű most az egész világ, mert
Május van és májusban
mindenki nagyon szerelmes.
Kék az ég, az ajkunk ég,
szívünk már nem engedelmes.
Nyílnak a pünkösdi rózsák,
megkönnyezünk egy kis nótát,
május van, s májusban
úgy kell egy kis boldogság.
Nyílnak a pünkösdi rózsák,
megkönnyezünk egy kis nótát,
május van, s májusban
úgy kell egy kis boldogság.
A sok-sok madár, a lágy napsugár
a szívünkben száz dalt fakaszt.
A mező virul, a lelkünk vidul,
s úgy köszönti az új tavaszt.
Szerelemről zeng minden nekünk,
s a világnak most örülhetünk, mert
Május van és májusban
mindenki nagyon szerelmes.
Kék az ég, az ajkunk ég,
szívünk már nem engedelmes.
Nyílnak a pünkösdi rózsák,
megkönnyezünk egy kis nótát,
május van, s májusban
úgy kell egy kis boldogság.
Nyílnak a pünkösdi rózsák,
megkönnyezünk egy kis nótát,
május van, s májusban
úgy kell egy kis boldogság.
(Éjjeli zene c. film)
https://www.youtube.com/watch?v=RXQ6CYJw1MA
*

Eisemann Mihály
Május éjszakán
Dalszöveg
Álmok bűvös éjjelén
Járok elhagyottan én,
Álmodozva arra várok,
Ó, ha jönne most felém…
.
Május éjszakán mit is kívánok,
Május éjszakán csodára várok,
Május éjszakán szomjazik a szám
Egy szerelmes csók után.
.
Mert a holdsugár a csókra csábít,
Ajkam arra vár és egyre lázít,
Hogy szeretni kell, együtt égni el,
Nem törődni semmivel.
.
Ó, hogy tudnám szeretni, a kedvét keresni,
És nézni, csak nézni két szemét!
Édes kettesben lenni és karolva menni
És virágot szedni lenne szép!
.
Május éjszakán mit is kívánok,
Május éjszakán csodára várok,
Május éjszakán szomjazik a szám
Egy szerelmes csók után.
.
Ó, hogy tudnám szeretni, a kedvét keresni,
És nézni, csak nézni két szemét!
Édes kettesben lenni és karolva menni
És virágot szedni lenne szép!
.
Május éjszakán mit is kívánok,
Május éjszakán csodára várok,
Május éjszakán szomjazik a szám
Egy szerelmes édes, két szerelmes édes,
száz szerelmes csók után.
Május éjszakán…
https://www.youtube.com/watch?v=d8asD1uURkc

pppppppp
Csakis az ember lehet
teljesértékű, boldog életű,
vagy egy ön/társ-sorsrontó,
a végsőkig boldogtalan lény…
.
Vagy rontasz, vagy építesz – csak rajtad múlik…
Vagy a jó vagy a rossz Istent imádod: válasszál…
Legalább ne árts, se önmagadnak, se másoknak…
Ki mennyit használhat, legalább annyi kárt tehet – sőt:
hisz házad gyerek/bolond is felgyújthatja, de felépíteni…?
.
Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,
önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,
de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…
Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,
ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…
.
A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,
de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….
Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,
ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,
lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…
.
Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,
az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,
Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,
a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők – és
végül, – de talán mégsem utolsósorban? – a rejtett hatalmak….
.
Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,
a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!
Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,
barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája
-hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.
.
Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
.
napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,
hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
.
elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
.
A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:
tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!
.
Magadon nevetsz/szörnyülködsz: a mese nem másról, de pont
terólad szól – ismerj magadra és itt és most változtass életeden!
Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,
átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,
és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!
ppppppppppppppppppppppppppp
