kb. 19 perc olvasás

Eugéniusz:
Életminőség vizsgálódások – XI.
pppppppppppp

Emberélet mennyiség/minőség
Szabad ötletek szorgos gyűjtése
A létjavítás/romlás Jenciklopédiája
pár magyar mondatos előmunkálatai
pppppppppppppppp

Bölcs-balga, és boldog-boldogtalan lélek
Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol
Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló
Életminőség-vizsgálódások: típus-példatár
ppppppppppppppppp

Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár
Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok
Szándékok-következmények és okok-okozatok
(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)
ppppppppppppppppppp

CSÁRDÁSKIRÁLYNŐ DALOK

TE RONGYOS ÉLET
Bóni:
Zajt ne üss-kicsilány-idesüss!
Amit én szavalok az egy tiszta dolog:
Nézz csak rám,ilyen férfi babám
Dehogyis terem citromfán!
Ilyen férfiak roppant ritkák,
Vagy esetleg ilyen több sincs
Aki tudja a szép könnyelmű élet titkát
Megbecsülendő kincs.
Te rongyos élet,bolondos élet!
Mitől tudsz olyan édes lenni,mint a méz?
Te rongyos élet,bolondos élet!
Leszokni rólad,Istenem milyen nehéz!
.
Stázi:
Zajt ne üss-mousieur-idesüss!
Amit válaszolok az is szimpla dolog:
Lány van száz,aki véled cicáz
De azért te csak eggyel játssz!
Valahogy nehogy elfeledjed
A szemeddel,s a szíveddel.
Kikeresni közülük éppen azt az egyet,
Azt aki néked kell!
.
Együtt:
Te rongyos élet,bolondos élet!
Mitől tudsz olyan édes lenni,mint a méz?
Te rongyos élet,bolondos élet!
Leszokni rólad,Istenem milyen nehéz!
*
Húzzad csak, kivilágos virradatig…
Ki a legény a csárdában? Magam vagyok, hukk!
Akire én rákiáltok, azt se´ mondja: mukk!
Bár a nőknek bedűlök, a hűségre fütyülök,
Aki megcsal, azt én el nem átkozom,
Érte megyek, össze-vissza csókolom.
Jajj-jajj-jajj
.
Húzzad csak, kivilágos virradatig!
Húzd, míg a szívemben is hajnalodik!
Míg´ el nem felejtem a csalfa babám,
Húzzad, húzd csak az én nótám!
.
Ácsi.
.
Muzsikáljál szomorúan, úgy, ahogyan rég´,
Muzsikáljál olyan búsan, mint még senki még!
A szerelem mégis bűn, ezt dalolta hegedűm,
Gyere ide, nékem olyan csárdás kell,
Amitől a fatuskó is, táncra kel.
Jajj-jajj-jajj
.
Húzzad csak, kivilágos virradatig!
Húzd, míg a szívemben is hajnalodik!
Míg´ el nem felejtem a csalfa babám,
Húzzad, húzd csak az én nótám!

*
Aki
nem mer
bátran elindulni,
szellemi segítőkkel
szerencsét próbálni,
mint a népmese hősök,
inkább otthon siránkozik
és versenyt sajnáltatja magát,
és mindörökre Hamupipőke marad…
*
Aki
nem segít
a kis hangyának
kimászni a pocsolyából –
sőt „kegyelemdöfésből” rátapos…
E kegyetlen lelkületével hiába vár
természetfeletti segítséget, isteni áldást…
*
Aki
nem érzékeli
a biztató tekintetet,
és nem egy nagylegény:
nem meri a lányt megcsókolni –
annyira fél, retteg az elutasítástól:
mi lesz, ha nem kapja vissza?
*
Aki
retteg
minden egyes
új élethelyzettől,
pláne a krízistől,
és csak valahogy
megúszni akarja azt:
nem is látja bele, hogy
ezzel, illetve ez után jobb,
szebb, igazabb élete lehetne –
pláne, ha még engedné, hogy
jól és jót segítők beavatkozzanak,
ne önerőből akarjon a gödörből kimászni…
*
Aki
holtomiglan üldöz,
ha nem viszonzom közeledését,
visszautasítom házassági ajánlatát –
mert mindezt személyes sértésnek veszi,
ami az ő erkölcsi rendjében bosszút kíván…
*
„Ha
nem Te
leszel a párom,
akkor megölöm magam!”
Hogyan lehet jól kijönni
egy ilyen szintű zsarolásból?
Mert ebből a párból csak egyet,
jó esetben elsőt és utolsó választunk!
*
Aki
rém–
történeteivel
lebeszéli baráti vagy
tisztelői, figyelői körét
a szülésről, gyerekvállalásról,
a szerelem e csodálatos gyümölcséről!
(az elképzelhető legrosszabb kimenetelt,
mint szinte egyedüli lehetőséget bemutatva…)
*
Ha
kisgyereked van,
akkor már nem a magad ura vagy,
akkor már inkább a kicsid „parancsol”,
akkor már mindenben hozzá kell alkalmazkodni,
mikor alszol, eszel, zajongsz, sétálsz, barátkozol,
hogyan rendezed be a lakást, miről beszélgettek,
mire nem költhettek, mikor szerelmeskedhettek
(Ha kirepül a gyerek akkor kezdődik az élet?)
*
Utólag
és előleg
Csak amikor már
magad is felnevelsz egy gyereket,
csak akkor döbbensz rá, hogy
mit köszönhetsz szüleidnek,
hogy mi minden tettek
és nem tehettek
érted, miattad
*
Ha
gyereked születik/van,
attól fogva van egy állandó szemtanú
aki előtt az élet színpadán szerepeltek,
előtte káromkodtok vagy veszekedtek,
aki éberen és kritikusan figyel benneteket,
s neki adtak, ha akartok, ha nem,
jó vagy rossz példát..
*
A
jó
példa mutatása
száz tanáccsal, intéssel felér –
Ahogy viszont a rossz agyonüti
az összes verbális bölcsességed…
*
Mi
lehet
csodálatosabb
mint közreműködni
egy gyermek létrehozásában,
az isteni teremtésben alkotótársként,
testének és lelkének a formálásában –
ha ez sikerül, akkor már nem éltél hiába,
és ez minden ember lehetősége,
emberi joga és kötelessége,
édes terhe, keresztje!
*
Szemmel verni?
Ha úgy nézel rám,
mint hülye-gyerekre,
aki amúgy, mint mindenki,
én is egy csodagyerek vagyok,
akkor a beskatulyázásod rabságban tarthatsz,
és kezdő lökést adhatsz, hogy tényleg azzá is váljak…
*
Aki
úgy tudja
felemelni a kamu súlyt,
mintha dög nehéz lenne
Aki úgy tudja felemelni
az akár mázsás terhet is,
mintha pehelykönnyű lenne
*
Aki
a végsőkig
próbára teszi
társa feltétlen szeretetét,
ami ugyan tényleg kegyelem,
amit így nem is lehet kiérdemelni,
de mégis lehet rá érdemtelenné válni…
*
Van, aki
a kapcsolatát féltve,
taktikusan elhallgatva
nem mond életmentő igazságot,
mert fontosabb neki a társ maradása,
mint annak igaz boldogsága/üdvössége?
(mint pl. a Vadkacsa házaspárjában a nő –
de az igazság kiderül, jön a külső „segítség”,
amibe a legártatlanabb, a gyerek hal bele…)
*
Aki
csak egy
betanított munkás,
aki betanított életet él(ne) –
vagyis egyszer és mindekorra
mondják meg, hogy mit kell csinálni,
minden lehető esetre legyen kész szabály…
(s ha elakad, akkor a főnöke adjon eligazítást)
*
Aki
rettegve,
és menekülve
a szabadság felelősségétől
egy regulás Rendbe menekül,
vagy rendőrnek-katonának áll,
vagy óriáscsecsemő marad otthon,
vagy férjhez megy egy atyáskodó társhoz…
*
Aki
egy rossz
formaidőzítő –
a kellő időpontban,
fellépéskor-mérkőzéskor,
még az átlagot sem hozza,
indiszponáltság, lámpaláz miatt
éppen a döntő pillanatban mond csődöt…
*
Aki
nem akar
folyamatos
bizonytalanságot:
„szerelmi kiszolgáltatottságot”,
inkább megfizet a szolgáltatásokért –
cselédet vesz maga mellé, bejárónőt tart,
béranyás gyerekei mellett dajka, nevelőnő,
és művelt kurvát, egy ún. hetérát tart ki,
akivel szellemi-lelki-nemi életet is élhet….
*
„Ön-
gyilkos”
A szemetet szőnyeg alá seprő,
a púpozódó buckákon nyakát törő…
A restanciák halmozásával magát eltemető
A letakart kis baját akár óriásivá is növesztő…
Még a tűzoltó munkát is csak halogató Pató Pál úr…
*
Mértéktelen
A jóból is megárt a sok
Vagy nem kapsz mást, vagy
te önkényeztetve annyit eszel
pont a legkedvencebb ételedből,
hogy a végén már megundorodsz,
és akár egy életre megutálod azt…
*
Torkosság
Élvezeti görbe
Az éhség jó szakács,
Hátha még finomat,
pláne kedvencedet eszed!
(De a reggeli kávéból is
az első kortyok a legjobbak)
Az első falatoknál
nem tudsz betelni,
Utána még elég jó,
majd jön a telítettség,
s már csak a szemed kívánja,
vagy sajnálod otthagyni,
s túlzabálod magad,
Ami akár visszafelé is
elrontja az egészet,
akár még a gyomrodat is –
püffedten elgyengülve elterülsz,
nehezen emésztesz, „orvosságot” szedsz,
vagy neadjisten mindent kihánysz, kiokádsz
*
Aki
százszor
inkább élelmesen,
úgymond életrevalóan elköveti,
semmint, hogy csak egyszer is
„becsületes hülyeként”, „élhetetlenül”
maga szenvedné el az igazságtalanságot…
*
Akinek derogál
az általa rangon alulinak
tartottól kérni vagy kérdezni…
Pedig még az Arisztotelész tanítvány
Nagy Sándor is felkereste a koldus-
szegény, hordóban lakó Diogenészt…
*
Aki
csak
azért is
megy bele
az ún. mésalliance-ba,
a visszás, rangon aluli
házastársi szövetségebe,
hogy koldus férjét holtáig
papucs alatt tartsa, megalázhassa
*
Aki
szégyell
bűnbánóan,
önkritikusan stb.
végleg hazatérni és
megtérni a „száműzetéséből”,
vissza az őt éltető gyökereihez
a csúnyán, rútul elárult övéi közé,
inkább tovább ócsárolja a hazáját…
*
Aki
szégyelli
a magyarságát,
ha épp rossz a kormányos,
és passzív-aktív ellenállás helyett
a süllyedő hajóról menekülő patkányként
egy gyökértelen, súlytalan világpolgár lesz –
ő csak addig magyar, amíg igen jól megy a sora…
*
Aki
hagyta
átmosni az agyát,
és maga is azt vallja,
hogy a magyar egy utolsó csatlós,
egy született örök vesztes, egy széthúzó,
pártoskodó, viszálykodó stb. szolganép…
Vagy egy örök dzsentri, aki szorgos
munka helyett eltékozolja kincseit…
*
Aki
magyarként
eleve leértékeli magát,
mert nem ismeri népének
nem ellenség-írta történetét,
múltjának oly dicső fejezeteit
és a világraszóló kultúrkincseit,
nyelvünk szellemi csodafegyverét,
a magyarság történelmi küldetését stb.
*
Isten népe
Annyiban is
Isten népe vagyunk,
hogy ha nem akarunk
és nem tudunk
Isten törvényei szerint élni,
akkor nálunk rongyabb,
szemetebb társaság
nincs a világon
Karácsony Sándor
*

Sylvia belépője
Sylvia:
Hejja, hejja, hegyek között van az én hazám,
Óh, hejja, óh, hejja, magas bércek ölén él anyám,
A gyopár nyílik szerteszét,
S csupa hó, jégtükör a vidék,
Hejja, óh, hejja, ám a szívünk lánggal ég!
.
Hogyha tűzbe hozza véred egy erdélyi lány,
Forró csókkal visszacsókol, érzed, megkíván,
Kis kalandra, csalfaságra jobb, ha másik nőre vársz,
Tested, lelked kell nekem, vélem pokolra, mennybe szállsz,
Vadabb szerelmet, jobbat nem találsz!
.
Hollalla, szívem lángban áll,
Hollalla, csókra vár!
Táncolj és csókolj, mert párom csakis az lehet,
Ki táncban, csókban király!
.
Sylvia + Kórus:
Hollalla, szívem lángban áll,
Hollalla, csókra vár!
Táncolj és csókolj, mert párom csakis az lehet,
Ki táncban, csókban király!
.
Hollalla, lalla-lallala…
Hollala, lallala…
.
Bravó! Bravó! Bravó!
*
Nincs szebb mint a szerelem
mért kergeted csupán a messze boldogságot
hisz itt van egy lépésre tán te meg se látod
csak szívedben keresd ne kint a nagyvilágban
van édes boldogság minden kis szál virágban
.
mindenütt vár a szerelem
mely boldogságot áraszt
a férfi sorsa az a nő
akit kiválszat
.
nincs szebb mint a szerelem
mindigis de szép volt
rózsámat ha ölelem
rózsaszín az égbolt
rózsaszínü szerelem
rózsaszínű álom
szívem mélyén nevelem
csókkal odazárom
.
százszorszépet kérj a réttől, adja hogyha termett
szép szerelmes nő szívéből kérj gyönyört szerelmet
jaj, de mikor a szíved szól
kell ügyelni jól
.
az asszony összetör megkínoz meggyötör
az asszony tönkretesz vigyázz hogy el ne vessz
az asszony nagy veszély mely egyre nő nŐ NŐ NŐ
vigyázz csak vigyázz az asszonyoktól félj
.
ha mégy a nők után meg kell jegyezned még ezt
a nő boldog ha látja hogy szerelmet ébreszt
szeret szeretni és kívánja hogy kívánják
szerelme akkor bontja pompás tollú szárnyát
.
mindenütt vár a szerelem
mely boldogságot áraszt
a férfi sorsa az a nő
akit kiválszat
.
nincs szebb mint a szerelem
mindig is de szép volt
rózsámat ha ölelem
rózsaszín az égbolt
rózsaszínü szerelem
rózsaszínű álom
szívem mélyén nevelem
csókkal odazárom
.
válassz nőt ki nem veszélyes válassz nálam szebbet
de ne válassz mert veszélyes sohasem sanzonettet
jaj, de mikor a szíved szól
kell ügyelni jól
.
az asszony összetör megkínoz meggyötör
az asszony tönkretesz vigyázz hogy el ne vessz
az asszony nagy veszély mely egyre nő nŐ NŐ NŐ
vigyázz csak vigyázz az asszonyoktól félj
*
Túl az Óperencián
Stázi: Mióta lesek a csodára trallala , melyért a szív remeg ?
Edwin: Kár arra időt pazarolni trallala, csodák ma nincsenek !
.
Stázi: A házasság az ilyen csoda trallala,két szív egy dobbanás!
.
Edwin: Csak eleinte van az ott is trallala, de aztán óh be más!
Stázi: Hogy hol van az a csoda világ trallala ,ahol mindig csók
terem a fán ?
.
Együtt : Túl , tulipiros terepen trallala, s az Óperencián !
.
Refr : Túl az Óperencián boldogok leszünk ,
Túl az Óperencián csókra éhezünk ,
Túl az Óperencián lesz mesés tanyánk ,
Túl az Óperencián fészek vár reánk !
.
Edwin: De megesik a férjjel ott is trallala, a hámból, hogy
kirúg !
Stázi: A férjek kiről kegyed beszél trallala, de furcsa kisfiúk!
Edwin: A feleség az csak ül otthon trallala és stikkel és imád!
Stázi: S ha kimaradsz nincs egyéb dolga trallala, csak szépen
várni rád !
Edwin: Ez így van és nem változhatik trallala, Pesten úgy, mint
Bergengócián .
.
Együtt : Túl , tulipiros terepen trallala , s az Óperencián !
.
Refr : Túl az ……………
*
Aki
nem tiszteli meg
annak a háznak lakóit,
ahol ő épp most vendég,
nem foglal egy ideig helyet,
és így elviszi a szép álmukat…
*
Aki
potyázó,
ő nem tiszteli
meg az ún. jóismerőseit,
hogy ő is otthonába invitálja őket,
és kiszolgálja, vendégül lássa őket…
(nem ismeri, így nem is élheti át
ennek a fáradozásnak a jutalmát,
az előkészület-valósulás örömét)
*
Akiben
nincs alázat,
aki nem tisztelve
élőlénytársait a teremtésben
durván és balgán beavatkozik
a természet ősi-örök rendjébe,
és így ezért lassan, de biztosan
felszámolja saját elemi létfeltételeit
*
Aki
locsi-fecsi,
szószátyárkodó,
nagyon nem titoktartó:
így egyszer és mindenkorra
el is veszítheti a bajtársa bizalmát,
de indiszkrét fecsegésével még
a házassága is zátonyra futhat…
*
Aki
nem látja:
a gondolkodás szóban
mennyire ott van a „gond” …
Fölöslegesen-károsan terheli magát,
nem figyel a megérzéseire, intuíciójára stb.,
mindent csak ésszel-logikával oldana meg…
*
Akinek
terhes elmemunka
a legkisebb gondolkodás is,
így ő előbb vág, azután mér,
előbb beszél, utólag töpreng,
milyen károkat okozott vele…
*
Aki
nem legális,
bűnös eszközökkel,
ferde, tilos utakon érné el
egy ideig a reklám álomvilágát,
az ő nyílt-titkos, de hamis célját…
(egy nap dolce vita, sok éve börtön…)
*
Kép-más
Aki soha nem
magát a rinocéroszt másolja,
hanem mindig csak a róla készült képet,
ahogy egyszer valaki hallomásból lerajzolta,
aminek esetleg csekély köze van az eredetihez…
*
Az örök
hibaismétlő,
sőt halmozó-fokozó lény.
Aki ugyanazt ezerszer ismétli,
hátha az új próba majd sikerül…
Esztelenül tékozolja drága élet-idejét…
saját kárán se okuló oktondi, ostoba lény
*
A józan ész nélkül,
fejét vesztve menekülő,
aki ki egy kisebb veszély elől
a nagyon nagyba futó, sőt rohanó
Pl. egy – nem halálos – atyai pofon elől
menthetetlenül a vonat kerekei elé kerülő…
*
Be-súgó
Ha spiclit keresnek,
ő az első önként jelentkező,
akit még zsarolni sem kell,
vagy titokban díjazni, jutalmazni…
Szeret hallgatódzni, leskelődni, titkot kiszedni,
másról rosszat gondolni, kitalálni, mondani…
„Bizonyítani”: nincsenek is erényes emberek…
Ha ő nem lett ilyen, akkor ez nem is lehetséges.
Vagy a Jézusra féltékeny Júdás, akit megbízói
is megvetettek, s aki nem tudta magának
sem megbocsátani bűnét: öngyilkos lett…
*
Borúlátó
A fekete szem-
üveges ős-pesszimista
Most ugyan még süt a Nap,
de ez nem tarthat örökké,
egyszer majd úgyis be fog borulni…
És lám: mennyire igaza is van/lett…
Sikerül is így életének a tiszta és
végtelen örömforrásait ledugaszolnia…
*
Önvakító
Az olyannyira
„maximalista”,
olyannyira látni vágyó,
hogy közvetlenül, csupasz szemmel,
védtelenül nézeget a delelő-tűző Napba…
(vagy éppen a rendkívüli fogyatkozásába)
*
Önjelölt
Bármely társadalmi,
vagy politikai tisztségre
ő a legelső és – őszerinte –
a legalkalmasabb jelentkező…
Akinek akkor lesz a legrosszabb,
ha meg is választják, mert nagyot
és mélyebbre bukik, mint ahol eddig volt …
*
Aki
a jó-
hiszemű kritikára,
az ún. építő bírálatra
immunis vagy/sőt allergiás
Az önkritikát hírből sem ismerő,
vagy azt nem szerető – nem gyakorló…
Vagy aki a saját maga „elfogulatlan,
nem részrehajló és szigorú” bírája
tud és akar is lenni…
*
A folyamatosan,
és önkezűleg táplált
kisebbrendűségi érzése miatt
oly könnyen sértődős mimóza lelkületű,
aki csak akkor veszi észre magát, mikor
a saját játszmája karikatúráját teszik elé…
(Rézbányai Győző/Szegény Dzsoni és Árnika)
*
Irány
A nagy erővel,
de elállított irányzékú,
és ezért rossz helyre célzó
A gyorsan járó, futó, rohanó, száguldó,
de a rossz kezdés miatt teljesen iránytévesztő…
Messzebb kerül a céljától, mintha el sem indult volna…
*
Idegenben
Itt és most
e kultúrkörben
még nincs tisztában
a szavak, gesztusok,
testbeszéd jelentésével:
a sértését ő bóknak szánta,
és megrökönyödve tapasztalja, hogy
a szándékával pont ellentétes hatást ér el…
*
Struccpolitikus
A bajban a fejét homokba dugó –
a szemét gyermeteg módon eltakaró,
aki így vészelné át azt az időszakot,
amíg magától elmúlik a veszély,
amit amúgy akár elháríthatna,
vagy a károkat csökkenthetné
ha itt-most észnél/jelen lenne…
*
Kirakatpolitikus
Színházi díszletekből
ún. Patyomkin falut építő,
sőt esetleg még ebben is lakó…
Vagy: a kirakatban egy búgó gerlicepár,
a zárt ajtó mögött meg testi/lelki marakodás
Vagy a „Fenn az ernyő, nincsen kas” életvitelű,
a gazdagság látszatát a nyomorgás árán is fenntartó…
*
Aki
nem oszt,
és nem szoroz:
mindegy, hogy jön vagy megy:
vele se több, se kevesebb – sőt:
jobb, ha megy, mert ő csak egy
lehúzó, hátráltató, demoralizáló,
élősködő, púp a hátunkon stb. stb.
*
Aki
nem örül
a váratlan szerencsének,
mert nem is kalkulált vele:
emberi tervezését, számítását
zavarja, felborítja az Isten végzése…
(esetleg a jóból balszerencsét csinál)
*
Aki
egy büszke
tántoríthatatlan –
csinálja, amit fejébe vett,
vakon és süketen a visszajelzésekre:
sebességét fokozva nyomul a tévúton,
így egyre távolabb kerülve az oázistól…
*
Aki
nem őrzi,
és helyreállítja,
hanem újra és újra csinálja
az aznapi, mindig más rendet,
alaposan megnehezítve az életét,
ellehetetlenítve, hogy fő dolgához lásson…
*
Aki
nem tart
szabadsága szülte
saját rendet maga körül,
annak nem terem rend lelkében se,
csak terméketlen kaotikus állapotok…
*
Aki
úgymond
rendszerető ember,
„ezért” mindig ugyanakkor
megy el a nagydolgát végezni,
s ha éppen akkor nem sikerül,
annál rosszabb a kakijának,
vagy egy napig őrizgeti azt,
vagy később bent megy ki…
*
Aki
önmagát
nagyon büszke
ún. absztinensként
oly szabad embernek hiszi,
pedig csak egy mámorfóbiás,
aki tart tőle, hogy borban az igazság,
vagy gyenge jellem: fél a kísértéstől…
*
Aki
nincs résen,
aki itt és most
nem ragadja meg
az egyetlenegyszer
átrepülő ihletet, sugallatot –
az így az örökre messze száll
*
Aki
a kicsit nem becsüli,
az a nagyot sem érdemli –
ha nem sáfárkodtál jól zsebpénzeddel,
akkor hogyan bízhatnák rád egy család pénzét?
*
Aki
a kis értékkel
könnyelműen, pazarlóan bánik,
ha nem tud spórolni, takarékosan
gazdálkodni, akkor megtanul koldulni…
*
Aki
nem szól rögtön
a penetráns bűz miatt,
mert még új tag a gyülekezetben stb.,
akinek „Hallgass”, vagy „Kuss!” a neve –
és így majd végül már ő maga is megszokja…
*
Aki
még nem tud
üzemi vakságáról
és vak, automatikus,
és így reflektálatlan,
de már elavult, már káros,
őt így már csak akadályozó
„örökölt” megszokásairól…
*
Aki
nem tartja
szárazon a puskaport:
Istenhite gyengeségére vallana,
mert szerinte minden kegyelemből van,
majd bősz istenkáromló lesz, ha puskája
a döntő pillanatban csütörtököt mond…
*
Aki
nem temeti,
nem engedi el
lelkében is a halottat –
az vissza is jár kísértetként
őt riogatva éjjelente kísérteni…
*
Aki egy ledér,
a szerelmi/nemi életében
könnyelmű, feslett, laza erkölcsű,
egy időben többel kacérkodó, csapodár nő,
akit majd mindenki megbámul, megkíván stb.,
de aki komoly hitvesül már senkinek sem kell…
*
Ledér –
megesett fiatal lány
Vörösmarty Csongor és Tünde c. drámájában.
A nevével is jellemzett leány csak vonakodva
adja magát eszközül a boszorkány mesterkedéseihez.
Rossz útra térését a költő résztvevő megértéssel festi,
megelőlegezve a bukott lányt piedesztálra emelő perdita poézist.
Mirigy felékesítette a Tünde hajából levágott fürttel,
és daliás szép ifjú hódolót ígért neki, abban a hitben,
hogy ~ olcsó szerelmével Csongort sikerül eltérítenie céljától.
*

Jajj, cica
Hányszor mondtam már magamnak,
nézd ezt nem szabad!
Hagyd a nőket abba már,
mért vagy oly szamár?!
Mit törődsz te azzal,
hogy száz lány szív megszakad?
Megvigasztalódnak ők,
nem hallnak bele!
.
Hogy mit szólnak majd a nők,
hát mit törődsz vele?
S újra jött egy csak egy még,
és a szívem újfent ég, mert…
.
Jaj, cica eszem azt a csöpp kis szád.
Nélküled még a mennyország is fád.
Nem megyek egyedül oda,
nem hagylak el, nem én soha!
.
Jaj, cica eszem azt a csöpp kis szád.
Nélküled még a mennyország is fád.
Ha ülök is a mennybe,
te cica csak üzenj be,
érted kiugrom cicám!
.
Hányszor mondtam már magamnak,
most megházasodsz!
Ezzel minden rendbe jő,
majd vigyáz a nő!
.
Hogyha látsz egy szoknyát,
attól meg ne zavarodj!
Mind a mellett ez se ment,
jaj de bús rege!
.
Egész asszony, regement
jár a szívembe be.
Erről már le nem szokom,
nők fülébe csak súgom, hogy…
.
Jaj, cica eszem azt a csöpp kis szád.
Nélküled még a mennyország is fád.
Nem megyek egyedül oda,
nem hagylak el, nem én soha!
.
Jaj, cica eszem azt a csöpp kis szád.
Nélküled még a mennyország is fád.
Ha ülök is a mennybe,
te cica csak üzenj be,
érted kiugrom cicám!
.
Jaj, cica eszem azt a csöpp kis szád.
Nélküled még a mennyország is vár.
Ha ülök is a mennybe,
te cica csak üzenj be,
érted kiugrom cicám!
*
Hajmási Péter
Nem él jobban Kínában sem a kínai császár
Mint amikor a szívemre a búbánat rászáll
Magamat nem nyúzatom, szívemet sem zúzatom
Három veder pezsgő mellé csak a cigányt hozatom
Ha mulatós kedvem támad, csak ezt húzatom
.
Hajmási Péter, Hajmási Pál
A barométer esőre áll
Ne búsulj rózsám, mert az egy garast sem ér
Ne búsulj lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér
Hajmási Péter, Hajmási Pál
A barométer nem imponál
Húzatom agyba-főbe, beugrom a nagybőgőbe
Hajmási Péter-Pityke Pál
.
Józan fejjel nem jó nézni, hogy mulatnak mások,
Ha jó kedvem támad akkor jól be pityizálok.
De akár mennyit iszom is, józan vagyok vígan is.
Nem szököm meg a cheh elől és amikor elmegyek,
Odahívom önmagamat, Miska fizetek
.
Hajmási Péter, Hajmási Pál
A barométer esőre áll
Ne búsulj rózsám, mert az egy garast sem ér
Ne búsulj lesz még szőlő,lesz még lágy kenyér
Hajmási Péter, Hajmási Pál
A barométer nem imponál
Húzatom agyba-főbe, beugrom a nagybőgőbe
Hajmási Péter-Pityke Pál
.
Ne húzd, hogy a szerelemnek boldogság a vége,
Ne húzd, hogy a szerelemért hűség jár cserébe.
Húzd, hogy hervad a virág, húzd, hogy komisz a világ.
Húzd el azt, hogy rosszul jár a lány, ha csókért szívet ád,
Húzd el, azt hogy a szerelem, csak csalfa délibáb
.
Hajmási Péter, Hajmási Pál
A barométer esőre áll
Ne búsulj rózsám, mert az egy garast sem ér
Ne búsulj lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér
Hajmási Péter, Hajmási Pál
A barométer nem imponál
Húzatom agyba-főbe, beugrom a nagybőgőbe
Hajmási Péter-Pityke Pál
pppppppp

Csakis az ember lehet
teljesértékű, boldog életű,
vagy egy ön/társ-sorsrontó,
a végsőkig boldogtalan lény…
.
Vagy rontasz, vagy építesz – csak rajtad múlik…
Vagy a jó vagy a rossz Istent imádod: válasszál…
Legalább ne árts, se önmagadnak, se másoknak…
Ki mennyit használhat, legalább annyi kárt tehet – sőt:
hisz házad gyerek/bolond is felgyújthatja, de felépíteni…?
.
Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,
önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,
de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…
Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,
ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…
.
A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,
de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….
Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,
ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,
lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…
.
Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,
az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,
Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,
a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők – és
végül, – de talán mégsem utolsósorban? – a rejtett hatalmak….
.
Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,
a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!
Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,
barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája
-hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.
.
Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
.
napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,
hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
.
elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
.
A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:
tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!
.
Magadon nevetsz/szörnyülködsz: a mese nem másról, de pont
terólad szól – ismerj magadra és itt és most változtass életeden!
Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,
átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,
és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!
ppppppppppppppppppppppppppp


Kapcsolódó írások – Boldog-boldogtalan emberek életminőségei
- Sárdy János (1907-1969)2025.04.27.
- A Csárdáskirálynő története avagy a monarchia operettje meghódítja a világot2025.04.27.
- Csárdáskirálynő (1915)2025.04.27.