Stanczik-Starecz Ervin: Indiánkocsma

Írta: Nagy Jenő · 2025. április 26.

kb. 2 perc olvasás

Indiánkocsma · Stanczik-Starecz Ervin · Könyv · Moly

Stanczik-Starecz Ervin

Indiánkocsma

mapucse indiánok versei, fordítások : versek és novellák a mapucse népről

TARTALOM, FÜLSZÖVEG


Tartalom


A mapucse indiánok nyelve és irodalma

Fordítások
Elicura Chihuailaf: Álmomat a reggel harmata hozza
Leonel Lienlaf: Alkotás
Lorenzo Aillapán: Traytrayko
Nicanor Parra: A bírálóbizottsághoz
Vannak mapucsék és mapucsék is…
Mapucse Miatyánk
Mi Atyánk (Majtényi Zoltán fordítása)
Mapucse nagyima

Versek a mapucse indiánokról
Indiánkocsma
Vadul tartott vad föld
Az araukán
Indiánkő-litánia
Zátony
Fényemlék
Eső

Prózai írások a mapucsékról
Találkozás Lautaro Feichivel, a legtiszteltebb földművessel
Lélekszűrés a mapucse indiánoknál
Karácsonyi fehér folyó
Az utolsó jelenés
Az imakő



Fülszöveg

Megadta a sors, a jó Isten, hogy fél éven át élhettem a dél-chilei mapucse indiánok között. A mapucsék ősi spirituális nép. A világ úgymond civilizált felén már régen elfeledték, hogy a láthatatlan világ milliószor hatalmasabb, erősebb és nagyobb jelentőségű, mint a szemmel látható. A látható világban az önzőség és hiúság pestise pusztít s a hatalom utáni vágyakozás tébolya. A mapucsék jól tudják ezt. Nagy szegénységben élnek. Sokat éheznek és fagyoskodnak, de ezen körülmények ellen nem lázadoznak. A szabadságukat, a családjaikat és a földjeiket védik, őrzik egyedül. De ezeket rendíthetetlenül! Az egyetlen amerikai népcsoport, amelyet a fehér ember fegyverei nem tudtak legyőzni mind a mai napig, a pénzzel csábítgató város sem fogott ki rajtuk. Óvják a földet, az erdőket, a vizeket s az állatokat. Ok nélkül a mérges kígyót sem ölik meg, s a vemhes pumára sem dobnak lándzsát.

„Ok nélkül nem teremthette az Isten, Ngenecsen” – mondják az őslakók. „A halakat csak egyesével foghatod ki, mert mindenkivel meg kell küzdeni, hogy nyugodt lélekkel aludj” – állítják.

Kemény életet élnek, de szeretik, mint a függetlenségüket. Láttam egyszer egy tizenkét éves mapucse fiút, aki kora reggel már a zsíros, fekete földbe tövig nyomta a szürkebivaly húzta ekét. Mélyszántást végzett egy meredek domboldalon. Alkonytájt tértem vissza ugyanazon az úton. A fiú még mindig szántott. Hihetetlen erő és földszeretet, kitartás a jóban.

Nos, ennyit üzenek az új konkvisztádoroknak: Dél-Amerika vérzik, mégis szeret!

Mind a mai napig. Múljátok felül aranyra, márványra, gőgre épült régi Európátokat! Cseréljétek ki megposhadt gondolataitokat a Szíriusz legyőzhetetlenségére, a sarkcsillagra… Jöjjünk össze, hogy megvitassuk, ér-e valamit az agyag és a szőlő, netán a Halál szép mívessége, mit utolsó perceinkben elhoz; vagy az élet sok furcsa hétköznapja. Átúsztam három zugolyán a setét, hideg, holt vizeknek; eveztem három halálgályán, de ily őszinte és igaz és bölcs emberekkel még soha nem találkoztam, pedig 38 országban jártam életem során.

Megtekinthető verziók

PDF

ZIP verziók

PDF