kb. 28 perc olvasás
Tartalom
Tematikus cím: 52. Erzsébet királyné magyarországi kultusza emlékezethelyei tükrében 1898-1914 között.; 53. Erzsébet-kultusz Szöveggyűjtemény. Szerk. Vér Eszter Virág
Erzsébet királyné magyarországi kultusza emlékezethelyei tükrében 1898-1914 között
-
Vér Eszter Virág :
Előszó [15.50 kB – HTML]
-
Vér Eszter Virág :
Erzsébet-mítosz [85.98 kB – HTML]
-
Vér Eszter Virág :
Köztérelnevezések [17.85 kB – HTML]
-
Vér Eszter Virág :
Erzsébet-ligetek [24.73 kB – HTML]
-
Vér Eszter Virág :
Emlékművek [57.87 kB – HTML]
-
Vér Eszter Virág :
Budapesti Erzsébet-emlékhelyek [47.69 kB – HTML]
-
Vér Eszter Virág :
Erzsébet Királyné Emlékmúzeum [26.21 kB – HTML]
-
Vér Eszter Virág :
Külföldi emlékhelyek [23.66 kB – HTML]
-
Vér Eszter Virág :
Templomok [36.87 kB – HTML]
-
Vér Eszter Virág :
Megemlékezési szertartások [60.31 kB – HTML]
-
Vér Eszter Virág :
Utószó [11.31 kB – HTML]
Mellékletek
-
Erzsébet királyné 1898-1914 között felállított szobrai [26.47 kB – HTML]
-
Erzsébet királynéről elnevezett budapesti közterületek jegyzéke [4.27 kB – HTML]
-
Bibliográfia [53.77 kB – HTML]
Erzsébet-kultusz : Szöveggyűjtemény. Összeállította: Vér Eszter Virág
-
Előszó [15.42 kB – HTML]
Az Erzsébet halálát követő intézkedések
-
-
-
Ferenc József választávirata Ruffinak (Bécs, 1898. szeptember 12.) [20.14 kB – HTML]
-
-
Szilágyi Dezső képviselőházi beszéde (1898. szeptember 15.) [20.14 kB – HTML]
-
Udvari gyászrendelkezés [20.14 kB – HTML]
-
-
Ferenc József 1898. szeptember 16-án kelt manifesztuma [20.14 kB – HTML]
Jogszabályok és szabályzatok
-
-
Az igazságügyi bizottság jelentése (1898. szeptember 23.) [65.33 kB – HTML]
-
-
Esztergomi főegyházmegye 4173. sz. körlevele (1899. augusztus 21.) [65.33 kB – HTML]
-
-
-
Erzsébet királyné emlékszobor I. pályázati kiírása (1900. február 24.) [65.33 kB – HTML]
-
Lyka Károly :
Az Erzsébet-emlékmű [65.33 kB – HTML]
-
A Magyar Nemzeti Múzeum szervezete és szolgálati szabályzata [65.33 kB – HTML]
Visszaemlékezések
-
Falk Miksa :
Erzsébet királynéról [25.45 kB – HTML]
-
Sztáray Irma :
Erzsébet királyné kíséretében [25.45 kB – HTML]
Nekrológok
-
Mikszáth Kálmán :
A királyné meghalt [41.07 kB – HTML]
-
Jókai Mór :
Megölték a királynénkat [41.07 kB – HTML]
-
Ignotus:
Magyarországi Szent Erzsébet [41.07 kB – HTML]
-
Bródy Sándor :
A királyné utolsó arczképe [41.07 kB – HTML]
-
Jókai Mór :
Erzsébet királyné temetése napján [41.07 kB – HTML]
-
Herczeg Ferenc :
Temetés után [41.07 kB – HTML]
-
Lengyel Laura :
Az első asszony [41.07 kB – HTML]
Megemlékezési szertartások
-
Zábrák Dénes :
-
Ádám Sándor :
-
Teleki Géza :
-
Beöthy Zsolt :
-
Márki Sándor :
-
Esterházy Sándor :
-
Szarvas Gáborné :
Erzsébet királynéról [112.98 kB – HTML]
Szoboravatások
-
Darányi Ignác :
-
Lukács György :
-
Berzeviczy Albert :
-
József főherceg:
-
Lázár György :
-
Herczeg Ferenc :
Herczeg Ferenc beszéde a cecei szoboravatáson (1903. május 24.) [16.81 kB – HTML]
-
Kalocsa Lippich Elek :
Kalocsa Lippich Elek beszéde a cecei szoboravatáson (1903. május 24.) [16.81 kB – HTML]
Irodalmi emlékezések
-
Benedek Elek :
Erzsébet királyné élete [62.89 kB – HTML]
-
Jókai Mór :
Erzsébet emlékezete [62.89 kB – HTML]
-
Mikszáth Kálmán :
A királynéról [62.89 kB – HTML]
-
Mikszáth Kálmán :
Adieu! Adieu! [62.89 kB – HTML]
-
Mikszáth Kálmán :
Mikor utoljára láttuk [62.89 kB – HTML]
-
Mikszáth Kálmán :
A királyné mint feleség [62.89 kB – HTML]
-
Krúdy Gyula :
Erzsébet [62.89 kB – HTML]
-
Erdélyi Zoltán :
-
Fally Henrik :
Erzsébet királyné. Elbeszélő költemény hét részben – Részletek [62.89 kB – HTML]
Anekdoták
-
A vesszőfutás [48.43 kB – HTML]
-
A mi Királynénk [48.43 kB – HTML]
-
Báli botrány [48.43 kB – HTML]
-
A királyné és Klapka [48.43 kB – HTML]
-
Erzsébet királyné és Deák Ferenc [48.43 kB – HTML]
-
Bizalmas ebéd [48.43 kB – HTML]
-
Az utolsó mosoly [48.43 kB – HTML]
-
A királyné és az Andrássyak [48.43 kB – HTML]
-
A királyné a Millénniumon [48.43 kB – HTML]
-
Bölcsesség [48.43 kB – HTML]
-
Erzsébet királyné érintkezése alattvalóival [48.43 kB – HTML]
-
A cigánylegény operációja [48.43 kB – HTML]
-
Az életmentő [48.43 kB – HTML]
-
A királyné pohara [48.43 kB – HTML]
-
Mikor a királyasszony a bögrét fogta [48.43 kB – HTML]
-
A cserépcsupor [48.43 kB – HTML]
-
A fölvett kalap [48.43 kB – HTML]
-
Öt ezüst forint [48.43 kB – HTML]
-
II. Lajos [48.43 kB – HTML]
-
A kovács [48.43 kB – HTML]
-
A csodaszakácsné [48.43 kB – HTML]
-
Az erdélyi konyha [48.43 kB – HTML]
-
A pékinas [48.43 kB – HTML]
-
Tilosban [48.43 kB – HTML]
-
Az öreg kertész [48.43 kB – HTML]
-
A vén koldus [48.43 kB – HTML]
-
A királyné Blahanénál [48.43 kB – HTML]
-
Erzsébet királyné és a cigányok [48.43 kB – HTML]
-
A királyné és a csendőrök [48.43 kB – HTML]
-
A királyné és a barátok [48.43 kB – HTML]
-
Bártfa [48.43 kB – HTML]
-
A pórul járt magyar [48.43 kB – HTML]
-
A boldog Hanka [48.43 kB – HTML]
Versek
-
Dolinay Gyula :
Erzsébet királyné emlékezete [37.71 kB – HTML]
-
Vargyas Endre :
Erzsébet napjára [37.71 kB – HTML]
-
Jámbor Lajos :
Erzsébet királyné [37.71 kB – HTML]
-
Pósa Lajos :
A gödöllői erdő [37.71 kB – HTML]
-
Zichy Géza Gróf:
Volt egyszer egy királyasszony… [37.71 kB – HTML]
-
Erzsébet napján [37.71 kB – HTML]
-
Erdélyi Béla :
Erzsébet [37.71 kB – HTML]
-
Sas Ede :
Erzsébet királyné temetésére [37.71 kB – HTML]
-
Erdélyi Zoltán :
Nem haltál meg! [37.71 kB – HTML]
-
Havas István :
Volt egyszer egy királyné… [37.71 kB – HTML]
-
Radó Antal :
Éji látogatás [37.71 kB – HTML]
-
Mikó László :
A királyné búcsúja Magyarországtól [37.71 kB – HTML]
-
Szabolcska Mihály :
„Volt egyszer egy királyné”… [37.71 kB – HTML]
-
Rákosi Jenő :
Erzsébet királyné [37.71 kB – HTML]
-
Pósa Lajos :
A királyné álma [37.71 kB – HTML]
-
Ady Endre :
Megpihent… [37.71 kB – HTML]
-
Impresszum [2.62 kB – HTML]
Erzsébet királyné magyarországi kultusza emlékezethelyei tükrében 1898-1914 között
-
Vér Eszter Virág :Előszó [15.50 kB – HTML]
-
Vér Eszter Virág :Erzsébet-mítosz [85.98 kB – HTML]
-
Vér Eszter Virág :Köztérelnevezések [17.85 kB – HTML]
-
Vér Eszter Virág :Erzsébet-ligetek [24.73 kB – HTML]
-
Vér Eszter Virág :Emlékművek [57.87 kB – HTML]
-
Vér Eszter Virág :Budapesti Erzsébet-emlékhelyek [47.69 kB – HTML]
-
Vér Eszter Virág :Erzsébet Királyné Emlékmúzeum [26.21 kB – HTML]
-
Vér Eszter Virág :Külföldi emlékhelyek [23.66 kB – HTML]
-
Vér Eszter Virág :Templomok [36.87 kB – HTML]
-
Vér Eszter Virág :Megemlékezési szertartások [60.31 kB – HTML]
-
Vér Eszter Virág :Utószó [11.31 kB – HTML]
Mellékletek
-
Erzsébet királyné 1898-1914 között felállított szobrai [26.47 kB – HTML]
-
Erzsébet királynéről elnevezett budapesti közterületek jegyzéke [4.27 kB – HTML]
-
Bibliográfia [53.77 kB – HTML]
Erzsébet-kultusz : Szöveggyűjtemény. Összeállította: Vér Eszter Virág
-
Előszó [15.42 kB – HTML]
Az Erzsébet halálát követő intézkedések
-
Ferenc József választávirata Ruffinak (Bécs, 1898. szeptember 12.) [20.14 kB – HTML]
-
Szilágyi Dezső képviselőházi beszéde (1898. szeptember 15.) [20.14 kB – HTML]
-
Udvari gyászrendelkezés [20.14 kB – HTML]
-
Ferenc József 1898. szeptember 16-án kelt manifesztuma [20.14 kB – HTML]
Jogszabályok és szabályzatok
-
Az igazságügyi bizottság jelentése (1898. szeptember 23.) [65.33 kB – HTML]
-
Esztergomi főegyházmegye 4173. sz. körlevele (1899. augusztus 21.) [65.33 kB – HTML]
-
Erzsébet királyné emlékszobor I. pályázati kiírása (1900. február 24.) [65.33 kB – HTML]
-
Lyka Károly :Az Erzsébet-emlékmű [65.33 kB – HTML]
-
A Magyar Nemzeti Múzeum szervezete és szolgálati szabályzata [65.33 kB – HTML]
Visszaemlékezések
-
Falk Miksa :Erzsébet királynéról [25.45 kB – HTML]
-
Sztáray Irma :Erzsébet királyné kíséretében [25.45 kB – HTML]
Nekrológok
-
Mikszáth Kálmán :A királyné meghalt [41.07 kB – HTML]
-
Jókai Mór :Megölték a királynénkat [41.07 kB – HTML]
-
Ignotus:Magyarországi Szent Erzsébet [41.07 kB – HTML]
-
Bródy Sándor :A királyné utolsó arczképe [41.07 kB – HTML]
-
Jókai Mór :Erzsébet királyné temetése napján [41.07 kB – HTML]
-
Herczeg Ferenc :Temetés után [41.07 kB – HTML]
-
Lengyel Laura :Az első asszony [41.07 kB – HTML]
Megemlékezési szertartások
-
Zábrák Dénes :
-
Ádám Sándor :
-
Teleki Géza :
-
Beöthy Zsolt :
-
Márki Sándor :
-
Esterházy Sándor :
-
Szarvas Gáborné :Erzsébet királynéról [112.98 kB – HTML]
Szoboravatások
-
Darányi Ignác :
-
Lukács György :
-
Berzeviczy Albert :
-
József főherceg:
-
Lázár György :
-
Herczeg Ferenc :Herczeg Ferenc beszéde a cecei szoboravatáson (1903. május 24.) [16.81 kB – HTML]
-
Kalocsa Lippich Elek :Kalocsa Lippich Elek beszéde a cecei szoboravatáson (1903. május 24.) [16.81 kB – HTML]
Irodalmi emlékezések
-
Benedek Elek :Erzsébet királyné élete [62.89 kB – HTML]
-
Jókai Mór :Erzsébet emlékezete [62.89 kB – HTML]
-
Mikszáth Kálmán :A királynéról [62.89 kB – HTML]
-
Mikszáth Kálmán :Adieu! Adieu! [62.89 kB – HTML]
-
Mikszáth Kálmán :Mikor utoljára láttuk [62.89 kB – HTML]
-
Mikszáth Kálmán :A királyné mint feleség [62.89 kB – HTML]
-
Krúdy Gyula :Erzsébet [62.89 kB – HTML]
-
Erdélyi Zoltán :
-
Fally Henrik :Erzsébet királyné. Elbeszélő költemény hét részben – Részletek [62.89 kB – HTML]
Anekdoták
-
A vesszőfutás [48.43 kB – HTML]
-
A mi Királynénk [48.43 kB – HTML]
-
Báli botrány [48.43 kB – HTML]
-
A királyné és Klapka [48.43 kB – HTML]
-
Erzsébet királyné és Deák Ferenc [48.43 kB – HTML]
-
Bizalmas ebéd [48.43 kB – HTML]
-
Az utolsó mosoly [48.43 kB – HTML]
-
A királyné és az Andrássyak [48.43 kB – HTML]
-
A királyné a Millénniumon [48.43 kB – HTML]
-
Bölcsesség [48.43 kB – HTML]
-
Erzsébet királyné érintkezése alattvalóival [48.43 kB – HTML]
-
A cigánylegény operációja [48.43 kB – HTML]
-
Az életmentő [48.43 kB – HTML]
-
A királyné pohara [48.43 kB – HTML]
-
Mikor a királyasszony a bögrét fogta [48.43 kB – HTML]
-
A cserépcsupor [48.43 kB – HTML]
-
A fölvett kalap [48.43 kB – HTML]
-
Öt ezüst forint [48.43 kB – HTML]
-
II. Lajos [48.43 kB – HTML]
-
A kovács [48.43 kB – HTML]
-
A csodaszakácsné [48.43 kB – HTML]
-
Az erdélyi konyha [48.43 kB – HTML]
-
A pékinas [48.43 kB – HTML]
-
Tilosban [48.43 kB – HTML]
-
Az öreg kertész [48.43 kB – HTML]
-
A vén koldus [48.43 kB – HTML]
-
A királyné Blahanénál [48.43 kB – HTML]
-
Erzsébet királyné és a cigányok [48.43 kB – HTML]
-
A királyné és a csendőrök [48.43 kB – HTML]
-
A királyné és a barátok [48.43 kB – HTML]
-
Bártfa [48.43 kB – HTML]
-
A pórul járt magyar [48.43 kB – HTML]
-
A boldog Hanka [48.43 kB – HTML]
Versek
-
Dolinay Gyula :Erzsébet királyné emlékezete [37.71 kB – HTML]
-
Vargyas Endre :Erzsébet napjára [37.71 kB – HTML]
-
Jámbor Lajos :Erzsébet királyné [37.71 kB – HTML]
-
Pósa Lajos :A gödöllői erdő [37.71 kB – HTML]
-
Zichy Géza Gróf:Volt egyszer egy királyasszony… [37.71 kB – HTML]
-
Erzsébet napján [37.71 kB – HTML]
-
Erdélyi Béla :Erzsébet [37.71 kB – HTML]
-
Sas Ede :Erzsébet királyné temetésére [37.71 kB – HTML]
-
Erdélyi Zoltán :Nem haltál meg! [37.71 kB – HTML]
-
Havas István :Volt egyszer egy királyné… [37.71 kB – HTML]
-
Radó Antal :Éji látogatás [37.71 kB – HTML]
-
Mikó László :A királyné búcsúja Magyarországtól [37.71 kB – HTML]
-
Szabolcska Mihály :„Volt egyszer egy királyné”… [37.71 kB – HTML]
-
Rákosi Jenő :Erzsébet királyné [37.71 kB – HTML]
-
Pósa Lajos :A királyné álma [37.71 kB – HTML]
-
Ady Endre :Megpihent… [37.71 kB – HTML]
-
Impresszum [2.62 kB – HTML]
Erzsébet királyné kultusza a Horthy-korszakban
Bár Erzsébet királyné magyarországi kultusza a halála körüli évtizedben csúcsosodott ki, tisztelete a két világháború közötti periódus hivatalos ideológiájába is beleillett. Egon Caesar Corti tudományos igényű életrajzának 1934-es megjelenése, valamint a királyné születésének századik évfordulója (1937) pedig egyfajta „Erzsébet-reneszánsz” beköszöntét hozta magával – legfőképp a szépirodalomban, a színpadon és a filmvásznon. Cikkemben azt vizsgálom, hogyan élt tovább a királyné századfordulós kultusza a Horthy-kor Magyarországán, milyen új megnyilvánulásai voltak a korábban elsősorban a hivatalos megemlékezések által meghatározott emlékőrzésnek, illetve hogyan jelentkezett az Erzsébet-mítosz a korszak populáris kultúrájában.

A magyarországi Erzsébet-kultusz kezdetei
„Karácsonykor lesz száz éve, hogy Erzsébet megszületett. Negyven éve, hogy megölték. Egy új nemzedék nőtt fel a halála óta. Közben az uralkodók koronáját leverte a vihar. De Ferenc József még élt és Margutti [Ferenc József szárnysegéde élete utolsó éveiben] szerint a bécsi udvarban már a békében elfelejtették Erzsébet királynét. A magyarok nem felejtették el. Forradalmak jöttek. A császárvárosból demokrata város lett. A felségek és a fenségek nyugalomba vonultak. A császári paloták múzeumok. Ferenc József már a bakanótákból is eltűnt. De Erzsébet koporsóján magyar virág van, két határon keresztül jött magyar virág.” – írta az Uj Idők hetilapban Zsigray Julianna, akinek az uralkodónéról 1937-ben életrajzi regénye jelent meg. (Uj Idők, 1937. november 21. 743.)
Erzsébet királyné magyarországi kultusza az 1860-as évek közepétől bontakozott ki. Alapja a magyarok iránti szimpátiája, különösképp az 1867-es kiegyezés létrehozásában vállalt tevékeny, a korabeli felfogás szerint meghatározó szerepe volt. Erzsébet a kiegyezés után ugyan nem vállalt érdemi szerepet a magyar közéletben, gesztusokat továbbra is tett. Udvari környezetében ezután is főleg magyarok kaptak helyet, és gyakori magyarországi (főleg gödöllői és budai) tartózkodásaiban is a nemzet iránti vonzalom bizonyítékát látták kortársai. A királyné a kiegyezés nemtőjeként, a magyarok védangyalaként jelent meg a század utolsó harmadának szövegeiben. Tisztelete erőteljes vallásos színezetet is kapott. Egyrészt II. Szent Erzsébetként emlegették – a bajor föld „viszonzásaként” a Türingiába szakadt magyar királyi sarjért, Árpád-házi Szent Erzsébetért. Másrészt a Magyarok Nagyasszonya (Patrona Hungariae), azaz Szűz Mária, a mennyei királyné is ott szerepelt a gyakran használt megnevezések között. Az élete végén őt ért tragédiák, különösen egyetlen fia, Rudolf trónörökös öngyilkossága (1889) egy további Mária-aspektussal, a Fájdalmas Anya (Mater Dolorosa) képével árnyalta Erzsébet mítoszát. 1898-ban bekövetkezett erőszakos halála a mártíromság motívumával egészítette ki a maga teljességében ekkor kibontakozó kultuszt, amely hivatalos formát is kapott. Az 1898/XXX. törvénycikk Erzsébet emlékének megőrzéséről, és nagyszabású budapesti emlékmű felállításáról rendelkezett; Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter pedig körrendeletben kötelezte az iskolákat a királyné emlékének évenkénti megünneplésére. A köztér- és intézményelnevezések, szobor- és emléktáblaállítások, emléktemplom és emlékmúzeum létesítése mellett a Darányi Ignác földművelésügyi miniszter által meghirdetett, Erzsébet-ligetek létesítését célul kitűző fásítási program is fontos szerepet kapott a királyné emlékezetének ápolásában.

Noha Erzsébet életének és tevékenységének magyar nézőpontú feldolgozása meglehetősen korán, egy évvel a halála után, Márki Sándor 1899-es tudományos igényű, de erősen a kultusz által meghatározott életrajzával megindult, ezt a 20. század első harmadában nem követték további érdemi vizsgálódások és publikációk.
A Horthy-korszakban az első években kialakított kiállítási struktúra megtartásával működött tovább a budai királyi palotában 1908-ban megnyílt Erzsébet Királyné Emlékmúzeum, amelyet a későbbi műtárgygyarapodás csak kis mértékben módosított. A múzeum így egészen 1944-es pusztulásáig a századelő kultikus Erzsébet-képét közvetítette. 1932-ben több, mint 30 év előkészítő munka után avatták fel a királyné budapesti emlékművét.
„Erzsébet, a különös asszony” – Egon Corti életrajzi könyve
1934-ben készült el Egon Caesar Corti biográfiája, amely az Erzsébet-kutatásban fontos mérföldkőnek számított. Ebben széleskörűen; számtalan, a kutatás számára korábban nem ismert vagy nem hozzáférhető dokumentumot, így Erzsébet bizalmasa, Ferenczy Ida hagyatékát; lánya, Mária Valéria főhercegnő, illetve udvarhölgye, Festetics Mária naplóját vagy a királyné költői életművének egy részét is mozgósítva, tudományos igénnyel dolgozta fel Erzsébet életútját. A szerző november 22-én Budapesten, a Parlamenti Múzeum nagytermében a Magyar Külügyi Társaság ülésének vendégeként tartott vetítettképes előadást kutatásai eredményéről. Az év végén német nyelven megjelent kötetet a magyar sajtó is lelkesen méltatta, kiemelve, hogy az életrajz a királyné legendák övezte alakját végre hitelesen, rendkívül gazdag forrásanyaggal alátámasztva, erényeivel és hibáival együtt mutatja be. Az életrajzról megjelent beszámolók mindegyike hangsúlyozta, hogy immár hiteles forrásokkal alátámasztva látható, hogy Erzsébet mennyire vonzódott a magyar nemzethez, és milyen jelentős szerepe volt az 1867-es kiegyezés létrejöttében – bár ez utóbbit a modern kutatás azóta jelentősen árnyalta. Annál meglepőbb, hogy Gonda Imre és Niederhauser Emil A Habsburgok című, 1977-ben megjelent monográfiájának irodalmi ajánlójában a „konzervatív beállítottságú”, 19. századi vonatkozású biográfiák között mint „regényes életrajzot” említi Corti munkáját, igaz ugyan, hogy a magyar változat nem tartalmazza az eredeti német kiadás hivatkozásait. Így helyenként, például amikor a jótollú Festetics Mária naplója alapján mutatja be Erzsébet hétköznapjait, a munka a lábjegyzetek elhagyása miatt valóban kap némi fikciós ízt. (Gonda–Niederhauser 1977: 327.) Niederhauser az Erzsébet elleni merényletről szóló, 1985-ben megjelent kismonográfiájában már mint a korábbi Erzsébet-irodalom reprezentatív munkáját említi.
Corti művének magyar kiadása Turóczi-Trostler József és Farkas Jenő fordításában különös gyorsasággal készült el: a sajtó február végén már arról adott hírt, hogy a kötet kikerült a nyomdából, és a Révai egyik tavaszi újdonsága lesz.
„Mindenesetre nagy könnyebbségére szolgálhatott, hogy a kultuszt […] semmiféle új adat, teljesebb és hitelesebb megvilágítás nem fenyegette veszedelemmel. Minden igazság, amit kiderített […], csak friss tápláló energiája lehetett a hálának és rajongásnak, amely bajorországi Erzsébet alakját a szentképek glóriájában helyezte el a magyar szívekben” – nyugtázta az Ujság, hogy a feltárt és bemutatott történelmi tények nem írják felül a legendák királyné-képét. (Ujság, 1935. március 3. 52. 17.)
Még az Élet két párhuzamosan közölt reflexiója – Erdősi Károly és Thurzó Gábor írása – is kiemeli Erzsébetnek a kiegyezés létrehozásában betöltött fontos szerepét, miközben a korszak Erzsébet-kultuszának rajongó, sokszor patetikus paneljei helyett egy olyan sokkal szikárabb és tárgyilagosabb hangot üt meg, amely a 21. századi modern Erzsébet-recepció kontextusában is merésznek tűnik.
„Mi, kortársak, csak azt láttuk, ki volt nekünk Erzsébet királyné; ez a könyv szembeállít azzal a ténnyel is, mi hiányzott belőle! Nekünk fájdalmas szembekerülni azzal a gondolattal, hogy nem volt benne céltudatosság, vitalitás, energia; alig vagy ritkán hatotta át az uralkodói öntudat teremtő és irányító ereje s egész élete elfojtott vagy rosszul sikerült küzdelem volt, hogy saját életét élhesse” – vélekedik Erdősi. (Élet, 1935. június 9. 474.) „Ami benne a történelmi, az a hatvanhetes kiegyezésig tart. Ha értéket keres benne valaki, fogható eredményt ezt az egyet találja. A kiegyezés után elveszti belső egyensúlyát, elveszti ugyanakkor azonban azt is, amiért (úgy érezhette) élni érdemes volt” – írja esszéjében Thurzó. (Élet, 1935. június 9. 474.)
Mindazonáltal sem Corti biográfiájának megjelenése, sem a királyné születésének (1837) közelgő századik évfordulója nem hozta magával a vele kapcsolatos magyarországi tudományos kutatás fellendülését.
Horthy Miklós megkoszorúzza Erzsébet királyné budapesti emlékművét 1937. december 24-én. (Magyar Világhíradó 723.)
A születési évforduló alkalmából 1937. december 24-én délelőtt csendes mise volt a budai királyi palota kápolnájában, amelyen többek között József Ágost főherceg és felesége, Auguszta főhercegné, Erzsébet királyné unokája, valamint a kormány képviseletében Bárczy István miniszterelnökségi államtitkár és Karafiáth Jenő főpolgármester is részt vett. Fél egykor Horthy Miklós kormányzó az előbbiek, valamint többek közt Darányi Kálmán miniszterelnök jelenlétében megkoszorúzta Erzsébet emlékművét az Eskü téren.
Erzsébet királyné mint irodalmi hősnő
A királyné alakja ezzel egyidőben kifejezetten népszerűvé vált a korszak irodalmában és populáris kultúrájában. A centenáriumi év végén jelent meg Zsigray Julianna Erzsébet magyar királyné című regénye. Az irodalmi feldolgozások mindegyikében – legyen szó akár a királyné teljes élettörténetét bemutató regényről, akár élete egy-egy mozzanatát kiemelő színműről – központi motívumként jelenik meg a magyarok iránti szimpátiája. Zsigray regénye egyben a korszakban rendkívül népszerű, a múlt egy-egy jelentős személyiségét középpontba állító történelmi regények trendjébe is illeszkedett. Ilyen például Herczeg Ferenc Pro libertate című, II. Rákóczi Ferencet, Surányi Miklós Egyedül vagyunk című, Széchenyi Istvánt bemutató életrajzi regénye; de legfőképp Harsányi Zsolt munkásságára érdemes utalni, aki ezekben az évtizedekben szépirodalmi formában többek közt Petőfi, Madách, Zrínyi, Munkácsy, Liszt, Mátyás király és Corvin János életét is feldolgozta.

„[Zsigray] Forró részvéttel, mély együttérzéssel mondja el új könyvében, hogyan talált egymásra A Magány Királynője és Európa legmagányosabb, társtalan nemzete, a magyar. Milyen határtalan boldogság forrása volt ez a találkozás. Hiszen, három évszázad alatt, Erzsébet volt az első koronás fő, aki szívébe zárta a magyarokat és az első, akit szívébe zárt a nemzet” – méltatta Zsigray regényét az Uj Idők hasábjain Fodor Gyula. (Uj Idők, 1937. december 5. 837–838.)
A mű valóban a téma szépirodalmi feldolgozásainak egyik legsikerültebb darabja, amelyben jó arányban keveredik az írói fantázia és a szakirodalmi tájékozottság.
Ugyancsak az évfordulóra jelent meg Dániel Anna ifjúsági regénye, amely kilenc fejezetében 1853-tól a királyné haláláig mutatja be Erzsébet életét, erősen idealizálva, a magyarországi kultuszban kialakult képnek megfelelően, de egy sajátos női nézőpontot is beemelve.
Erzsébet királyné prózai és zenész színpadon
Az 1938–1939-es színházi évadban három Erzsébet királynéról szóló színpadi mű bemutatóját is tervezték Budapesten: Bónyi Adorján színjátékát Bajor Gizivel a főszerepben mutatta volna be a Nemzeti Színház; a több mint egy évtized kihagyás után új darabbal jelentkező Huszka Jenő zeneszerző és Szilágyi László szövegíró zenés játéka a Városi Színházban Lázár Mária címszereplésével került volna a közönség elé, Siliga Ferenc A töviskoronás királyné című színművét pedig az Erzsébetvárosi Színházban láthatták volna a nézők, Egry Annával a címszerepben. A Siliga-darab bemutatóját kevéssel a premier előtt elhalasztották, és valószínűleg később sem került rá sor. A Bajor Gizivel tervezett Bónyi-színmű bemutatója szintén nem valósult meg. A sajtó 1938 szeptemberében beszámolt arról, hogy az író befejezte művét, amely nyolc képben, a Ferenc Józseffel való megismerkedésétől egészen haláláig követi a királyné életét, bemutatóját pedig az évad második felére tervezik. A színésznő a Képes Vasárnap újságírójának az év decemberében azonban már azt nyilatkozta, hogy Herczeg Ferenc Kék rókájának hatalmas sikere miatt több tervezett premierje, így az Erzsébet is későbbre tolódik. Végül egyáltalán nem került rá sor. 1938-ban Bajor Gizi főszereplésével filmet is terveztek Erzsébet életéről forgatni, ennek elkészítésére azonban végül szintén elmaradt. Bajor nevét a Huszka-daljáték tervezett filmváltozatának főszereplőjeként is említette a sajtó 1939 szeptemberében.
A Huszka-daljáték bemutatója viszont megvalósult: a Magyar Színházban került színre, első alkalommal 1939. január 4-én. A daljáték zeneszerzője a premiert megelőzően így foglalta össze a cselekményt a Nemzeti Ujság riporterének:
„Maga a történet egyszerű, mint amilyen nemesen egyszerű volt Erzsébet királyné élete is. A darab a kiegyezés előtti korban, tehát a Bach-korszakban játszódik és a kiegyezés utáni felszabadulás, a nemzeti megújhodás hajnalán fejeződik be. […] Daljátékom tulajdonképpeni főszereplője azonban nem a királyné, hanem a kedves, rokonszenves fiatal magyar leány, Latkóczy Ida, aki Erdélyből került fel a bécsi Burg káprázatos pompájába és aki rajongó meggyőződéssel érzi, hogy meg kell nyernie a császár hitvesének lelkét a magyar nemzet számára.” (Nemzeti Ujság, 1938. december 15. 13.)
A cselekmény mögött nem nehéz felismerni Erzsébet királyné felolvasónője és bizalmasa, Ferenczy Ida Bécsbe kerülésének történetét, ahogy arra az interjúban maga Huszka is utalt. A történelmi tényektől eltérően azonban Ida a darabban párra is talál a rebellis, de a mű végére az uralkodóházzal megbékülő Neszmélyi Kálmán személyében.
Huszka hangsúlyozta, hogy alkotása daljáték, nem pedig operett; Erzsébeté pedig prózai szerep volt – a királyné a műben nem fakadt dalra. Ennek hátterében az a felfogás állhatott, hogy Erzsébet zenés megjelenítése túlságosan profanizálná alakját. A premier előtt az Uj Magyarság felháborodott hangú cikkben fakadt ki:
„Erzsébet királyné nem lehet operett-hősnő! […] Az operett lehet szép műfaj, […] de semmiesetre nem tartjuk arra méltónak, hogy keretein belül olyan mese kapjon helyet, amelynek hőse Erzsébet királyné, a fenkölt lelkű és tragikus sorsú fejedelmi asszony, aki annyira szerette a magyarokat és annyiszor lépett síkra a magyarság érdekében a bécsi udvarnál. […] Egyáltalában: tiltakoznunk kell az ellen, hogy most, nemzeti létünk újjáébredésénél, bárki, bármilyen oknál fogva operetthőst csináljon Erzsébet királynéból!” (Uj Magyarság, 1938. december 8. 6.)
A cikk szerzője arra is utalt, hogy nem ez lenne az első eset, hogy a királyné alakja operettszínpadra kerül, a precedens azonban nem legitimálhatja ezt a megoldást. Valóban, Erzsébet 1926-ban már megjelent a budapesti zenés színpadon, A királyné rózsája című operett mellékszereplőjeként. A darab híre akkor is hasonló reakciókat váltott ki, a sajtó arról cikkezett, hogy Lázár Ödönt, a Király Színház igazgatóját, valamint Farkas Imrét, a mű szerzőjét behívatták a kultuszminisztériumba, ahol közölték velük Klebelsberg Kunó miniszter álláspontját, „amely szerint nem volna helyes és ildomos operettszínpadon szerepeltetni, még névtelenül sem, Magyarország mártírhalált halt királynéját, akinek vérbeli leszármazói Magyarországon élnek”. (8 Órai Ujság, 1926. január 27. 12.) (Az újságíró itt Auguszta bajor hercegnőre, Erzsébet unokájára gondolhatott, aki József Ágost főherceg feleségeként élt hazánkban.) A hírre, hogy a kultuszminisztérium csak változtatásokkal engedné színre a darabot, a Világ újságírója megkereste Lázár Ödönt, aki cáfolta a híreket, és úgy nyilatkozott, sem ő, sem a szerző nem járt a minisztériumban, a darabon nem kell változtatni, és abban Erzsébet csak mellékszereplő, a főszereplők operettszínészek, míg a királynéé prózai szerep lesz. A premierről szóló tudósítások szerint A királyné rózsájának valódi főhőse egy a bécsi udvarban élő magyar báró és felesége, egy elkényeztetett német grófkisasszony volt, a háromfelvonásos mű pedig az ő civódásaikat mutatta be egészen addig, amíg „az asszonyka feladja a harcot s temperamentumos magyar menyecskévé válik”. (Budapesti Hírlap, 1926. február 13. 10.) Erzsébet alakjában – akit a premieren Berky Lili alakított – a szerző a magyarországi mítosz ismert toposzait sorakoztatta fel.
„A királyné, aki könnyeivel fuldoklik, amikor a székely cigány elhúzza azt a nótát: »Lehullott a rezgő nyárfa ezüstszínű levele…« A királyné, akinek a bánat megtöri karcsú hattyúnyakát, amint arról hall, hogy a magyar rabnak érzi magát, a magyarnak nincs hazája a hazájában. A királyné, aki egy szál vörös rózsát küld Petőfi sírjára és édes, mély hangon búgja el schönbrunni magányában Heine versét”. (Pesti Hírlap, 1926. február 12. 11–12.)
Huszka operettje végül hatalmas sikert aratott, 1939 márciusában már századik alkalommal került színre. A daljátékot áprilisban a pécsi Nemzeti Színházban is bemutatták, Medgyessy Jucival a címszerepben. Ugyanekkor Miskolcon is színpadra került, itt Majláth Mária alakította az uralkodónét. A Nemzeti Ujság 1939 szeptemberében arról tudósított, hogy a kassai színházban is műsorra fogják tűzni a zenés színművet. Novemberben a budapesti Városi Színház újította fel a darabot, ismét Lázár Mária főszereplésével. A színésznő a következő év novemberében a daljáték kolozsvári bemutatójában is fellépett vendégként.
Erzsébet királyné magyar filmvásznon
1940-ben készült el a Huszka-operett filmváltozata báró Podmaniczky Félix rendezésében, a címszerepben Karády Katalinnal, akinek az 1939-es, hatalmas sikert aratott Halálos tavaszt követően ez volt a második filmszerepe. Az adaptáció cselekménye követi a daljátékét: „A film meséje tulajdonképpen Erzsébet királyné felolvasónőjének és egy fiatalembernek a szerelméről szól, […] de a drámai játék legfontosabb személye, igazi főalakja mégis Erzsébet királyné, akinek a fiatalok végül a boldogságukat is köszönhetik” – nyilatkozta a forgatás idején az elsőfilmes rendező. A színpadi mű zenés karakterét erősen redukálták, így alapvetően „drámai film” született „néhány énekszámmal”. (Nemzeti Sport, 1940. március 17. 6.)

„A filmtől természetesen nem kívánhatunk teljességet, s azt se várhatjuk tőle, hogy Erzsébet királyné szeretett alakját szorosabb összefüggésbe hozza a történelmi háttérrel. Erzsébet királynénk ebben a filmben csak egy nagyszabású dekorációnak hat” – írta az elkészült alkotásról a Nemzeti Ujság kritikusa. (Nemzeti Ujság, 1940. szeptember 7. 9.)
A királyné még inkább mellékes, de a cselekmény boldog végkifejlete szempontjából kulcsfontosságú szereplője volt György István 1935 decemberében bemutatott A királyné huszárja című, 1896-ban játszódó, részben Gödöllőn forgatott romantikus vígjátékának is, amelyben Erzsébet – akit A királyné rózsája után ismét Berky Lili alakított – báró Ikerváry György főhadnagy (Perényi László) és szerelmese, Nagy Marika színésznő (Balogh Klári) számára teszi lehetővé, hogy a pár – számos bonyodalmat követően – végre házasságot köthessen egymással.
A két világháború közötti magyar színházi bemutatók között, amelyek jellemzően Erzsébet magyarbarátságát, illetve a hagyományos uralkodóné-képnek megfelelő segítő szerepét tematizálták, sajátos színt képviselhetett Kovács Kálmán Álomkirályné című drámája, amelyet 1930 januárjában Fedák Sári címszereplésével mutatott be a Magyar Színház. Az egyöntetűen lesújtó kritikák szerint a darab legfőbb jellemzője az unalom volt, amit Fedák játéka és Beregi Oszkárnak a magyar színpadra való visszatérése sem tudott elűzni. „Kovács Kálmán nem festette meg ezt a történelmi körképet, helyette egyetlen helyzetképet mázolt fel, ám éppenséggel nem a királyné alakjához illő pasztelszínekkel, nem is a gyöngéd és finom művész ecsetjével, hanem a szobafestő mázoló rongyával” – találta meg a sikerre ítélt kombináció (azaz népszerű történelmi személyiség és közönségkedvenc főszereplő) kudarcának okát a szerző tehetségtelenségében a Nemzeti Ujság kritikusa. (Nemzeti Ujság, 1930. január 24. 10.) Utalt a darab történelmi tévedéseire, hibának tartotta továbbá, hogy az író egy Erzsébet jellemére nézve szerinte kevésbé jellegzetes periódus, a Rudolf trónörökös halála körüli három hónap történésein keresztül igyekszik bemutatni Erzsébet alakját. Emellett bárdolatlan, tudatlan jellemhamisításként értékelte, hogy a színdarab a királynét hiú, önző, illetve mai szóval élve életközepi válságban szenvedő nőként ábrázolja – előrevetítve viszont ezzel a téma 21. századi feldolgozásait, így Marie Kreutzer 2002-ben bemutatott Corsage, illetve Frauke Finsterwalder 2023-as Sisi und Ich című filmjét.
Osztrák és német filmfeldolgozások az 1930-as években
A magyar színpadi művekkel párhuzamosan Ausztriában is megjelentek és nagy sikert arattak az egykori császárné életét feldolgozó színdarabok. Ezek azonban – ellentétben a magyar alkotásokkal – általában nem uralkodónéként mutatták be Erzsébetet, hanem az ifjú bajor hercegnő és a császár megismerkedésének romantikusra színezett történetét kínálták a nézőknek. Ilyen volt például Ernst és Hubert Marischka Sissy című, 1932-ben nagy sikerrel bemutatott operettje, amelynek előzménye az Ernst Décsey és Gustav Holm szerzőpáros Erzsébet eljegyzésének történetét bemutató, Sissys Brautfahrt című 1930-as komédiája volt. Az operett megfilmesítésének jogait később a Columbia Pictures vásárolta meg, és 1936-ban a bécsi születésű Josef von Sternberg forgatott belőle filmet The King Steps Out címmel. Az alkotás elkészültéről beszámolt a magyar sajtó, a hazai mozik azonban nem vetítették. Látható volt viszont az 1935-ös, német Királykeringő (Königswalzer), melyben Ferenc József lánynézőbe küldi szárnysegédét a bajor királyi udvarba. A szárnysegéd végül feleségül veszi a királyi cukrász lányát. A Magyar Hírlap a budapesti bemutató kapcsán arról tudósított, hogy míg a császár csak mellékszereplő, addig Erzsébet érdekes, aktív hőse a filmnek. A magyar mozinézők az 1939-ben Fritz Thiery rendezésében, az „osztrák Shirley Temple”, Traudl Stark címszereplésével készült Erzsébet hercegnő (Prinzessin Sissy / Prinzessin Wildfang) című német alkotással is találkozhattak. A filmet Magyarországon elsőként a soproni Városi Mozi közönsége láthatta 1939 decemberében. Az alkotásról szóló korabeli beszámolók szerint a valós történelmi alakokat a cselekmény középpontjába helyező, viszont erősen fikciós forgatókönyv – a történet egy rossz anyagi helyzetbe került vándorcirkusz és egy értékes nyakék körül bonyolódik – Erzsébet élettörténetéből szabadságvágyát, a kötöttségek elutasítását, a (bécsi) udvarba való betagozódásának nehézségeit vetítette vissza gyerekkorára.
„[…] különösen azokban a jelenetekben kitűnő, amikor az udvari etikett szigorú szabályaihoz alkalmazkodó előkelőségeket gyermeki őszinteségével és a fegyelmet kigúnyoló egyéni kedvességével megbotránkoztatja” – méltatta Stark játékát az Uj Magyarság. (Uj Magyarság, 1940. július 2. 6.) „Aranykedélyű, muzsikális lelkű, nagyon demokrata papájával úgy tart össze, hogy minden napra juttathasson valami kis megbotránkozást az udvari előkelőségek számára” – ismertette a cselekményt a film 1940-es budapesti bemutatója kapcsán a 8 Órai Ujság, azaz a forgatókönyv Miksa bajor herceg személyisége esetében is részben történelmi tényeket vett alapul. (8 Órai Ujság, 1940. július 1. 2.)
Ferenc József emlékezete
Noha Erzsébet két világháború közötti magyarországi kultuszát magyarbarátságának, az uralkodó és a nemzet közötti közvetítő–megbékítő szerepének toposzai uralták, a Habsburg-családtól való elkülönülésének motívuma nem kapott ekkor még kiemelt szerepet. Ez nem meglepő, hiszen bár a két világháború közötti periódus hatalmi rendszerét IV. Károly és a Habsburg-ház trónfosztásának törvénybe iktatása (1921/XLVII. tc.) alapvetően határozta meg, az egykori uralkodóházhoz fűződő viszony nem volt egyértelműen negatív. Az 1920-as években a szabad királyválasztást támogatók körében is a Habsburg-család „nem királyi” ágából származó főhercegei – különösképp József Ágost és Albrecht – voltak a legnépszerűbb aspiránsok; a Magyarországon élő családtagok megbecsülésben álltak és aktív szereplői voltak a közéletnek; Ferenc József emlékének pedig számos gesztussal adózott a kormányzat is.

Ezek egyik legreprezentatívabb aktusa Ferenc József halotti maszkjának megszerzése és az e köré szervezett megemlékezések voltak. A maszkot Rudolf Marschall bécsi szobrász készítette az uralkodóról 1916. november 23-án. Tíz évvel később gróf Széchényi Emil koronaőr adománygyűjtést szervezett, hogy a maszkot megvásárolják a Nemzeti Múzeum számára. 1926. november 21-én, Ferenc József halálának évfordulóján Horthy Miklós és a kormány tagjai jelenlétében gyászmisére került sor a Mátyás-templomban. A részvevők ezután a Nemzeti Múzeumba vonultak, ahol a kupolateremben ravatalszerű installációban, ezüst babérkoszorúval övezve állították ki a maszkot. A koszorú a Monarchia felbomlása után magyaróvári birtokán letelepedett Frigyes főherceg és felesége, Izabella főhercegné adománya volt. (Talán nem érdektelen körülmény, hogy a főhercegi pár egyetlen fia, Albrecht, aki szintén jelen volt, a szabad királyválasztók egyik lehetséges jelöltjének számított, bár szélsőjobboldali szimpátiái és az 1925–1926-ban zajló frankhamisítási botrányban való állítólagos érintettsége miatt épp ebben az időszakban veszített sokat hiteléből.) A kormányzó – korábban Ferenc József szárnysegédje – a Nemzeti Múzeumban tartott ünnepségen arról beszélt, hogy Ferenc József fél évszázados alkotmányos királysága alatt az ország a békés és biztos fejlődés olyan aranykorát élte meg, amely szinte példátlan a magyar történelemben.
Ettől kezdve Ferenc József halálának évfordulóján a Nemzeti Múzeumban minden évben kiállították a halotti maszkot, utoljára 1943-ban, majd a háború során nyoma veszett. Megszerzésével párhuzamosan indult meg a Magyarok Nagyasszonya (az építkezés idején, majd 1953 és 2016 között Rezső) téri Ferenc József-emléktemplom tényleges megvalósítása is. Még 1910-ben, a király nyolcvanadik születésnapja alkalmával fogalmazódott meg a gondolat, hogy a Tisztviselőtelepre tervezett épület egyben az uralkodó előtt tisztelgő fogadalmi templom is legyen. Ezt követően pályázatot írtak ki az épület megtervezésére, amelyen 1914-ben Lechner Ödön diadalmaskodott, de halála, illetve a világháború megakadályozta, hogy elképzelése megvalósulhasson. A templomépítés fővédnöke, Izabella főhercegné saját családja temetkezési helyének is szánta az épületet, emellett azon elképzelésének is hangot adott, hogy Ferenc József hamvait is itt kellene elhelyezni, Napóleon sírját idéző építészeti megoldással. A Magyarok Nagyasszonya tiszteletére szentelt templom alapkövét 1924. november 19-én, Erzsébet napon tette le a kormányzó. Az alapkövet Csernoch János hercegprímás áldotta meg, az ünnepségen Izabella főhercegné is beszédet mondott. A templom az 1927-es újabb pályázaton győzedelmeskedő Kismarty-Lechner Jenő tervei alapján 1931-re készült el, a megrendelők kérésének megfelelően József nádor korát idéző klasszicista stílusban. Felszentelését Serédi Jusztinián hercegprímás végezte el október 4-én Horthy Miklós részvételével. Végül sem Ferenc József, sem Erzsébet sírja nem került Budapestre – bár a 20. század elején a királyné esetében is megfogalmazódtak ilyen vágyak.

A Horthy-korszak Erzsébet kultuszát a századfordulón rögzített panelek javarészt változatlan továbbélése jellemezte. Újdonságot jelentett, hogy a királyné alakjából népszerű szépirodalmi, színházi, majd filmhősnő lett. Viszont ezen feldolgozások esetében is alapvetően a kultikus kánon érvényesült: Erzsébet ellentmondásos személyiségének komplexebb bemutatását vagy populárisabb zenés műben való megjelenítését a téma profanizálásaként értelmezték, ami visszatetszést, esetenként botrányt váltott ki. A királyné magyarországi kultuszának főbb motívumai a kommunizmus évtizedein is átíveltek, majd az 1980-as években a téma modern nemzetközi feldolgozásai nyomán kialakult új Erzsébet-képbe épültek be. Az ezredforduló populáris kultúrájának Erzsébet-alakjában már az individualista, „premodern” uralkodóné dominál; a századelős kultusz fő toposza, Erzsébet magyarok iránti szimpátiája inkább csak széljegyzetként jelentkezik.
Borovi Dániel
Válogatott bibliográfia
Bonyodalmak a „Királyné rózsája“ körül. A kultuszminiszter nem tartja ildomosnak Erzsébet királyné szerepeltetését. 8 Órai Ujság, 1926. január 27. 12.
d.f.: Dalba foglaltam a nagy királyné emlékét. Dr. Huszka Jenő nyilatkozik „Erzsébet” című új daljátékáról. Nemzeti Ujság, 1938. december 15. 13.
Erzsébet hercegnő. Német film. 8 Órai Ujság, 1940. július 1. 2.
Erzsébet hercegnő (Corso). Uj Magyarság, 1940. július 2. 6.
Erzsébet királyné nem lehet operett-hősnő! Uj Magyarság, 1938. december 8. 6.
Fodor Gyula: Erzsébet magyar királyné. Zsigray Julianna regénye. Uj Idők, 1937. december 5. 837–838.
Gonda Imre – Niederhauser Emil: A Habsburgok. Egy európai jelenség. Budapest: Gondolat, 1977.
Kerepeszki Róbert: „Túl sok jelölt egy összeomlott trónra…” A két háború közötti magyar királykérdés megoldásának alternatívái. In: Bakta Róbert – Csiszár Imre [szerk.]: Történeti emlékezet és rendszerváltások. Hatalmi és politizálási alternatívák a 20. századi Magyarországon. Város és vidék. Debrecen: Debreceni Egyetem Történelmi Intézet, 2020. 9–50.
Készül a második Karády-film. Nemzeti Sport, 1940. március 17. 6.
A királyné rózsája. Jegyzetek egy főpróbához. Pesti Hírlap, 1926. február 12. 11–12.
Mariancsics Imre: A királyné rózsája. Budapesti Hírlap, 1926. február 13. 10.
Miért kell rossz darabot előadni? Az Álomkirálynő bukásának tanulságai. Nemzeti Ujság, 1930. január 24. 10.
Renate Pölzl: Kaiserin Elisabeth und ihre Darstellung auf der Bühne und im Film. Diplomabeit. Wien: Universität Wien, 2008.
Serfőző Szabolcs: Ferenc József halotti maszkja és a Nemzeti Múzeum https://mnm.hu/hu/cikk/ferenc-jozsef-halotti-maszkja-es-nemzeti-muzeum (Utolsó letöltés: 2024. március 8.)
Sz.: Corti: Erzsébet. Ujság, 1935. március 3. 52. 17.
Új filmek. Nemzeti Ujság, 1940. szeptember 7. 9.
Vér Eszter Virág: Erzsébet királyné magyarországi kultusza 1914-ig (Emlékezethelyei tükrében). Doktori disszertáció. Budapest: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, 2013.
Zsigray Julianna: Egy csokor virág. Uj Idők, 1937. november 21. 743.

*
Bemutatósorozattal debütál a Sissi, a magyar királyné (Erzsébet) című operett
2021. július 16., péntek 15:41
A Monarchia Operett kétszer zsúfolásig telt nézőtér előtt, a közönség végig nagy ováciájától kisérve mutatta be Gödöllőn Huszka Jenő – Szilágyi László: Sissi, a magyar királyné (Erzsébet) című operettjét.

A bemutatósorozat következő állomása Kisvárda volt, majd Nagyvárad és Arad következett, ahol állótapsos, hangos, sírós-nevetős sikert aratott az előadás.
A darab váratlan, elsöprő sikerének titka valószínűleg a történelmi háttér, Sissi és gróf Andrássy történetileg nem igazolt szerelme, ami minden helyszínen nagy hatást gyakorolt a közönségre, miközben a humorral és fergeteges táncokkal átszőtt operett kiváló lehetőségeket biztosított az igen színvonalas szereposztás színészeinek.

A Sissi a nyáron a fővárosba is megérkezik, augusztus 14-én és 15-én – a nagy érdeklődésre való tekintettel dupla előadással – a Városmajori Szabadtéri Színpadon tekinthetik meg az operettrajongók.

Ezt követően Tokajban, a Zempléni Fesztivál keretében a Tokaj Fesztiválkatlanban lesz látható augusztus 19-én. Ősszel Sissi ellátogat több nagyvárosunkba is és Erdélybe is visszavárják az előadást. Az operettben olyan neves színészek működnek közre többek között, mint Denk Viktória, Oszvald Marika, Peller Károly, Szendy Szilvi, Kerényi Miklós Máté , Kollár Péter Erik vagy Árvai Dániel.
Fotókredit: Monarchia Operett ®️
