kb. 2 perc olvasás
A’ magyar nyelv rendszere 0 csillagozás
A’ magyar nyelv’ általános tannyelvvé váltával mind inkább érezhető lett olly munkának szüksége, melly magát e’ tanulási közeget alaposan ‘s egyszersmind a’ tudomány’ jelen fokához mérten terjeszsze elő. Az academia, sok oldalról nyilvánult ohajtásokhoz képest is, hivatva érezte magát egy illy munka’ előállitására; s’ noha ez, nyelvünk’ ismeretének jelen szakában, távolról sem lehetett vég szava a’ nyelvkérdések’ mezején: jobbnak hitte egy, habár csak aránylag a’ czélnak megfelelhető, munkát adni, melly nyelvünk’ rendszere’ felfogására, számos kétes pontok’ eligazítására, ‘s biztosb és gyümölcsözőbb haladásra már most nyújtson segédkezet; mint azon időt várni be, mikor tökéletesbet nyújthatand kétség kivül, de a’ nélkül, hogy e’ tökéletesbüléshez ez úton a’ maga részéről is hozzá járult volna. Ezért, ‘s mivel különösen csak egy teljes szótár’ nyelvtani kidolgozása, tehát a’ nyelv’ minden elemei’ egyes és összehasonlító tárgyalása után adhatni azt, mit a’ nemzet egy academiától várhat: a’ magyar tudós társaság a’ jelen munkával további lépteit megelőzni ‘s megkötni egyáltaljában nem kivánta.
Az elkészítés’ módját illetőleg megemlítendőnek találtatott, hogy a’ betütan és szómértan’ kidolgozásával a’ nyelvtudományi osztály Czuczor Gergely, a’ beszédrészekével Nagy János, a’ szóalkotáséval külön Czuczor, Fábián Gábor, Jászay Pál és Vörösmarty Mihály rendes tagjait bízta meg, kik közöl csak Jászay Pál nem járhatott el, azon időbeli bokros elfoglaltatásai miatt, megbizatásában. ‘S miután a’ nevezett tagok’ munkálkodásai köztük bővebb meghányatás végett köröztek, a’ nyelvtudományi osztálynak egy hónapig tartott mindennapi üléseiben e’ dolgozatok’ alapján szorosan meg lőnek a’ nyelvtan’ minden részletei vitatva; ‘s e’ lelkiismeretes munkálkodás’ eredménye a’ jelen nyelvtan, mellyet az academia, XVI. nagy gyűlésében, magáénak fogadott; ‘s ezennel úgy terjeszt elő, mint a’ melly, mind azon hiányokkal bár, miket egyesületi munkák soha el nem kerülhettek, nyelvünk’ helyesb ismeretét előmozdítani bizonyosan fogja.
Hogy az 1843-ban megjelent Szókötés némelly szükségeseknek itélt változtatásokkal a’ jelen munka’ harmadik részébe bevétetett, természetesnek fog találtatni: miután ezt illetőleg a’ tárgy’ állása az óta lényegesen nem változott.
És itt is, és újra, mint mindenkor, kimondja az academia: Győzzön a’ mi jobb. Örömmel elváratnak tehát az értők’ észrevételei, ‘s újabb kiadások’ alkalmával, a’ mennyiben meggyőzők lesznek, mindenkor tekintetbe fognak vétetni.
Költ Pesten, a’ m. tudós társaság” kis gyülésében, nov. 3. 1846.
D. Schedel Ferencz s. k.
titoknok.

Kapcsolódó írások – Boldog-boldogtalan emberek életminőségei
- Nyelvhaza2025.03.20.
- Létrontás/javítás ABC – IV.2025.03.20.
- A könyv és olvasója – A XVIII. század magyar irodalma2025.03.20.
