Létrontás/javítás ABC – IV.

Írta: Nagy Jenő · 2025. március 20.

kb. 22 perc olvasás

Táncsics Mihály: A magyar nyelv | könyv | bookline

Eugéniusz:

Létrontás/javítás ABC – IV.

pppppppppppp

A magyar szókincs titka

Emberélet mennyiség/minőség

Szabad ötletek szorgos gyűjtése

A létjavítás/romlás Jenciklopédiája

pár magyar mondatos előmunkálatai

pppppppppppppppp

Könyv: Nyelv és lélek (Kosztolányi Dezső)

Bölcs-balga, és boldog-boldogtalan lélek

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálódások: típus-példatár

ppppppppppppppppp

A magyar nyelv mint útikönyv II.

Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)

ppppppppppppppppppp

Legrégibb nyelv a magyar · Táncsics Mihály · Könyv · Moly

Sylvester János:

Az magyar nípnek

Próféták által szólt rígen néked az isten,
Azkit igírt, ímé, végre megadta fiát.
Buzgó lílekvel szól most es néked ezáltal,
Kit hagya hogy hallgass, kit hagya hogy te kövess.
Néked azért ez lűn prófétád, doktorod ez lűn.
Mestered ez most es, melyet az isten ada.,
Ez próféta szavát hallgasd, mert tíged az isten
Elveszt, és nyomos itt nem lehet a te neved.
Itt ez írásban szól mostan es néked ezáltal, 
Hitre hiú mind, hogy senki se mentse magát.
Azki zsidóul és görögül és vígre deákul 
Szól vala rígen , szól néked az itt magyarul:
Minden nípnek az ű nyelvén, hogy minden az isten
Törvínyinn íljen, minden imádja nevít.
Itt vagyon az rejtek kincs, itt vagyon az kifolyó víz,
Itt vagyon az tudomány, mely örök íletet ad.
Lelki kenyér vagyon itt, melyben mikor íszel, örökké
Ílsz, melly az mennyből szálla, halálra mene.
Azki teremt tíged s megvált, örök íletet ess ad
Ez szent által: nincs több bizodalmad azírt.
Ennek azírt szolgálj mindenkor tiszta szüedvel,
Ennek mindenkor tígy igaz áldozatot.
Tígedet ez hozzá viszen és nem hágy, mikor ígymond:
Bódogok eljövetek, vesszetek el, gonoszok.

1541.

Meghívó - 420 éves Vizsolyi Biblia

*

Baróti Szabó Dávid

A MAGYAR IFJÚSÁGHOZ.

Serkenj fel, magyar ifjúság! ím nemzeti nyelved,
Eggy szép nemzetnek béllyege, veszni siet.
Fogj tollat; kezdj íráshoz; kezdj szóba vegyűlni
Lantos Apollóval nemzeted ajka szerént.
Nincs s nem lessz ennél tehetősebb eszköz: ezen kap
Minden eszesb, ánglus, francia, német, olasz.
S melly szép versekkel telnek sajtóji naponként!
Mint hordják hozzád!… melly ragadozva veszed…
Mint telik a kűlsők szédítő kéncsivel honnyod!
Mint pusztúl Árpád hajdani nyelve, neme! –
Serkenj fel mély álmadból és szánd meg hazádnak
Nyelvét, melly ha kihal, tudd meg, örökre kihalsz.

1777.

A' magyar nyelv rendszere · Könyv · Moly

p 1

p

p Aki

p magyarként

p eleve leértékeli magát,

p mert nem ismeri népének

p nem ellenség-írta történetét,

p múltjának oly dicső fejezeteit

p és a világraszóló kultúrkincseit,

p nyelvünk szellemi csodafegyverét,

p a magyarság történelmi küldetését stb.

p

p

p Te

p önként

p elhanyagolod

p a nemtőid, a védő isteneid,

p pl. édes anyanyelved, ami pedig

p az egyik szellemi csodafegyvered lenne…

p

p

p A nyelvtörő:

p anyanyelvét

p is csak – kerékbe – töri,

p mint aki túl későn, vagy

p idegen nyelvként tanulta…

p Vagy egyszerre többet is,

p netán már az óvodában

p

p

p Az

p „idegenbe szakadt” –

p nagy szellemi kincsét,

p édes anyanyelvét redukálva

p és akcentussal, törve beszélő,

p írásban az ékezeteket is elhagyó…

p

p

p Akinek

p külhonban

p az idegen nyelve határa

p egyben a szellemi-lelki világáé is: 

p ő egy szűk látókörű, egy korlátolt lesz…

p

p

p Aki vegyes házas:

p nem kompromisszum,

p de megalkuvás az, hogy

p feladja az anyanyelvét és

p így kultúrája nagy részét:

p konyhaangolon társalog…

p

p

p Aki

p holtig töri

p az idegent, konyhanyelven,

p lebutított beszéd/életforma:

p ő az önkéntes vegyesházas…

p

p

p Aki

p hét nyelven is

p tűrhetően gagyog ugyan,

p aktívan is, és passzívan is,

p de egyik sem az édes-ékes anyanyelve

p

p

p Aki

p kevés

p nyelven beszél,

p vagyis keveset ér:

p így például a tánc, zene,

p a képi ábrázolás anyanyelv-hiánya

p

p

p Aki

p nyelv-

p tudatlanul

p pl. amnesztia helyett

p amnéziát kér a tündértől,

p és – nagy bánatára – kap is…

p

p

p Nem mindegy

p Nyelvtudás-hiányos

p Amnézia vagy amnesztia

p Internátus vagy internálás

p Megörülni vagy megőrülni

p Örvendő lány vagy örömlány

p Együttmunkálkodó vagy kollaboráns

p Felfüggesztenek vagy felakasztanak…

p Stb.

p

p

p Analfabéta

p Hiába van kezedben a végrendelet,

p mely jó fordulatot adna sorsodnak,

p ha nem tudod a szöveget elolvasni,

p vagy nem érted annak jogi nyelvezetét…

p Akkor az csak egy összepiszkolt papírdarab

p

p

p A szabadság gyöke

p Nem jól ismered bölcs anyanyelved

p Nem fogod fel annak szellemi eligazítását

p Nem véletlen, hogy egygyökerű, egylényegű

p a szabadság és a szabály, a szabatosság – a rend

p Így csak szabados lehetsz, aki az ördög rabszolgája…

p

p

p Aki,

p ha nem értik

p egyetlen nyelvét,

p akkor szótagolva-

p hangosabban beszél,

p mindent ismételget,

p majd még le is írja…

p

p

p Aki

p egy váltig

p értetlenkedő:

p hát a csodás magyar nyelvet

p rajtunk kívül tényleg nem érti senki!?

p

p

p Aki

p a szó/

p testnyelvi korlátjai miatt

p nem is tudja kifejezni, mi bántja

p

p

p Aki

p büszkén tüntetve

p nem tanulta az oroszt –

p de sajnos más idegen nyelvet sem…

p

p

p Aki

p „hiába”

p magolta be

p az idegen nyelv szabályait,

p kivételeit, szókincsét stb.?

p Csak a passzív tudása nagy:

p egy anyanyelvű kisgyermek

p is százszor jobban beszél nála!

p

p

p A bakizó

p Csak egy nyelvbotlás,

p apró tévedés, beszéd közben.

p Vagy pedig egy olyan elszólás,

p ami hátsó szándékot leplez le –

p mint pl. ha összecsórt fontokat

p mond összeforrt csontok helyett…

p

p

p Tolvajnyelv

p Nem csak az argó,

p a bűnözők használta szleng,

p de pl. az orvosi latin használata,

p illetve bármely ún. szakzsargoné

p hogy növekedjen szakmája presztízse,

p amit csak a beavatottak értenek,

p amivel azt is titkolni lehet pl., hogy

p a nagy semmit Valaminek mondják…

p

p

p Aki

p idegen szóval,

p vagy tolvajnyelven

p abortusz, küret, kaparás stb.

p eufemizálna, vagyis szépítgetne

p emberölést – magzatgyilkosságot

p

p

p Akinek

p a sok cifra beszéde,

p aljas: szó-szeméthegye 

p csak azt a célt szolgálja, hogy

p eltakarja az egyszerű igazságot

p

p

p Szófosó

p Sok beszédnek sok az alja

p Sok beszéddel fedni el az igazságot

p Aki a kelleténél hosszabban beszél,

p az más – nagyobb – gazságokra is képes,

p sőt már ezzel lellezi azt, vagy készül rá…

p

p

p Hallgatni arany?

p Nem mindig bölcs dolog hallgatni,

p hisz van, amikor ez hallgatólagos beleegyezést jelent

p a kihasználásodba, becsapásodba, megrövidítésedbe…

p Vagy amikor ez cinkos bűnpártolás, vagy

p a mentő tanúskodás gyáva elbliccelése…

p

p

p A

p stílus

p az maga az ember:

p nagyon sokat elárul róla,

p hogy az ő szókincse az isteni nászra,

p a tisztán csodálatos emberi gyönyörre

p és egy új élet fogantatásának esélyére:

p dugás, kóbor numera, kettyintés stb. stb.

p

p

p A stílus

p maga az ember:

p kötő, töltelék, indulatszavai

p nagyrésze négy betűből áll…

p Aki éppen oly alpári, útszéli,

p amilyen mocskos a beszéde

p

p

p Aki

p a jó hagyományt

p őrző, éltető, megújító

p viselet/viselkedés helyett

p egy ostoba divat/idegenmajmoló

p (mire észbekap, már túl késő lehet)

p

p

p Aki

p önként önredukált:

p csak nyelvileg, verbálisan,

p és azon belül csak írásban fejez ki:

p mintha egy börtönből kellen üzennie,

p cenzúrázott levélben: ez az ő világa határa!?

p

p

p

p Aki

p a fától

p nem látja az erdőt,

p a rész(let)től az egészet

p

p

p Aki

p ördögi sugallatra lép:

p a tiltott gyümölcs jobb ízű,

p sőt az maga az isteni étek,

p csak az Isten irigyli tőlünk…

p (pl. a bolondgomba)

p

p

p Aki

p jobb híján

p legalább hírhedt lenne:

p indiszkréten a netre teszi fel

p az önkielégítését, vagy a nászéjszakáját

p

p

p Aki

p non stop

p hazudik ugyan,

p de amúgy jól (be)

p tudja (bizonyítani),

p hogy ez (miért) rossz…

p

p

p Aki

p a zsebét/

p eszét nézve

p lazán hazát csereberél,

p majd azóta is csak „szívátültetésre” vár…

p

p

p Aki

p jó balek:

p a hamiskártyásokkal

p ül le szinte/teljesen nyílt

p kártyákkal nagy pénzre játszani

p

p

p Aki

p nem látja,

p hogy csak hamis

p alternatívák elé állítva

p kötelezi magát a sok-sok

p nagy horderejű álválasztásra…

p (látszatkülönbség – lényegi azonosság)

p

p

p Aki

p egy ájtatoskodó álszent manó,

p aki minden este meggyónja mai,

p de akár még a holnap(után)i bűneit is…

p

p

p Aki

p a ciklusokban

p bűnhalmozó- és tetéző,

p majd a teátrálisan a nagy „megtérő”

p (hisz a jobb latornak is elég volt ez a kereszten…)

p

p

p Aki

p hol szégyelli

p – a legtöbbször csak

p vélt, beképzelt – leszbikusságát,

p hol pedig melldöngetőn büszke rá

p

p

p Aki

p amúgy

p így rövid élethosszan

p kisajátítja a képzelt Nagybeteg

p átmenetileg hálásnak tűnő szerepét

p

p

p Aki

p a halottas ruhájára

p nagy – rejtett – zsebeket varrat

p és azt előre tele is tömködi arannyal…

p

p

p Aki

p a hálás vevőközönség,

p másként a komisz kölke

p nem produkálná hisztizve magát

p

p

p Aki

p csak halmozza

p önként választott

p krónikus lelki hiánybetegségeit:

p pl. öröm-, hála-, humorérzék stb.,

p nem beavatott a jó szellemvilágba…

p

p

p Aki

p hagyja:

p belőle neki se jó

p „bezzeg gyerek” lesz,

p és így közutálatnak is „örvend”,

p mert ő is csak visszafelé „fejlődik” …

p

p

p Aki

p egy „eladó lány”,

p aki hagyja leértékeltetni,

p sőt vég-kiárusítani magát:

p és még annak is örül is, ha így elkel…

p

p

p Aki

p felettébb háborog,

p ha az ő megvesztegetési ügyében

p netalán éppen egy korrupt bíró jár el…

p

p

p Aki

p mohón

p fal, habzsol mind-abból,

p ami kellő mértékkel étek lenne,

p de így pont ellenkezőleg: már méreg…

p

p

p Akinek

p a háza ég –

p mégis pont ő kiabál,

p olyannyira nem lát, észlel

p az önkritikátlan eszétől/szemétől…

p

p

p Aki,

p az amúgy

p jószándékú beavatkozásával,

p nem hárítja, csak növeli a bajt:

p például olajat önt a lobogó tűzre

p

p x

Könyv: Miskolczy Ambrus: Kazinczy Ferenc útja a nyelvújítástól a politikai  megújulásig III. - Reformot! De hogyan? avagy Kazinczy Ferenc és Berzeviczy  Gergely vitája

Kazinczy Ferenc:

A MI NYELVÜNK.

Isteni bája a szép Hellasnak, romai nagyság,

Franczia csín, és német erő, s heve Hesperiának,

És lengyel lágyság! titeket szép nyelvem irígyel.

S tí neki semmit nem irígyeltek? Nyelve Homernak

S Virgilnek, ha találtok-e mást Europa határin,

Mely szent lantotokat ily híven zengve követné?

Dörg ő s nem csikorog; fut ha kell, mint férfi fut a czél

Nem tört pályáján: de szaladva, szökelve, sikamva.

Lángol keble, ajakán mély bánat keble sohajtoz,

S mint te, olasz s lengyel, hévvel nyögdelli szerelmét. –

Hull a láncz, közelít az idő, s mi közöttetek állunk.

A magyar nyelv szótára I-VI. · Czuczor Gergely – Fogarasi János · Könyv ·  Moly

Czuczor Gergely, Fogarasi János: A magyar nyelv szótára V/1

Petőfi Sándor:

A RÉGI JÓ GVADÁNYI

Kegyelmednek már rég pihen a pennája,

Kegyelmednek régen megnyílt a sír szája,

Hol békességgel a föltámadást várja,

De még most is kedves nekem a munkája.

.

Nincs abban sok cifra poétai szépség,

De vagyon annál több igaz magyar épség,

S nagy mértékben aztat bélyegzi elmésség,

Azért is olvasni lelki gyönyörűség.

.

Sok számos poéta vagyon mostanában,

Fogyasztják a tintát nagy Magyarországban

Sokan, de nem írnak úgy, mint hajdanában

A kegyelmetek jó régi világában.

.

Ember azt sem tudja, hol tanultak nyelvet?

Beszédjek, nem tudni, magyar-e vagy német?

Magyar konstrukció végkép elenyészett,

S nagy szomorúsággal lehet nézni eztet.

.

Szomorú dolog ez s valóságos csúfság;

Gyötri lelkeiket gyalázatos hívság,

Hívságtól üldözve a kalamust fogják,

S édes anyánk nelvét szörnyen megrongálják.

.

Illendőképen aki nem tud beszélni

És fundamentomos magyarsággal élni,

Ki kellene minden olyat küszöbölni,

Nem kellene hagyni magyar nyelvet ölni.

.

Ha kegyelmed mostan sírból föltámadna,

S ilyen magyarságot könyvekből olvasna:

Élni, jól tudom, hogy nem igen kívánna,

De halottaihoz újra visszaszállna.

.

Nyugodjék kegyelmed csendes békességgel!

Appetitusomat ha korcs magyarok el-

Rontják: mulatok a kegyelmed könyvével,

Könyvének igaz magyar beszédjével.

Pest, 1844. július – augusztus

*

Szily Kálmán: A magyar nyelvújítás szótára | könyv | bookline

Jókai Mór

A magyar nyelv ismét itthon

A magyar nyelv ismét itthon.

Hozott az ég! keblünkbe zárt

Rég várt vendég, magyar nyelv!

Lelkünk lelke, szivünk vére,

Velünk maradj, ne tűnj el.

Ülj a székbe, mely megillet,

Tedd fel babér-koronád,

Erősödjék meg hatalmad

Hosszú századokon át,

Hogy e honban ne mondhassa

Senki többé ezután:

„Nem tudom a magyar nyelvet,

Mivel nem tanulhatám.”

.

Szálld meg költő s tudós lelkét,

Hogy irjanak magyarán.

Tisztaságban, helyességben

Tündökölve egyaránt.

Idegen szót, eszmejárást,

Ne hagyj többé mondani.

Van mi nekünk annál jobb, szebb,

Csak ki kell választani.

Hogy e honban ne mondhassa

Költő, tudós ezután:

„Nem tudom a magyar nyelvet,

Mivel nem tanulhatám.”

.

Szállj az úri teremekbe:

Hol eddig más volt divat.

Tudjon veled elmulatni

Nagyságos lányod, fiad.

Casinóban, versenytéren,

Páholyban, vigalmakon,

Minden nagy úr tudjon szólni

A hazai hangokon.

Hogy e honban ne mondhassa

Gróf és grófné ezután:

„Nem tudom a magyar nyelvet,

Mivel nem tanulhatám.”

*

Mondolat. A nyelvújítás anti-szótára

p 2

p

p Akinek

p a majomszeretetből

p burokban-inkubátorban

p nevelt gyerekpalántáját

p elfújja még a gyenge szellő is,

p mert ő olyannyira életképtelen…

p

p

p Aki

p ennyire

p önismeretlen:

p bagolyként pont te mondod

p a kis verébnek, hogy ő egy nagyfejű…

p

p

p Aki

p önkritikátlan:

p más szemében szálkát is felnagyít,

p de az övében még gerendát sem látó

p

p

p Aki

p a jóban,

p az lakoma-asztalomnál

p mindig az első társ volt,

p de bajban/betegágyamnál

p akár még a legutolsó sem…

p

p

p Akinek

p a gondolkodása,

p illetve ún. narratívája,

p értelmezési-fogalmi kerete

p a „politikailag korrekt” regulák

p kényszerzubbonyában kínlódik, vergődik…

p

p

p Aki

p egy félcédulás

p „szabad szóló” diliflepnis,

p de aki nagy árat fizet ezért:

p így senki nem vesz komolyan…

p

p

p Aki

p nem hiszi el,

p hogy ő, az állatkirály oroszlán,

p még valaha az életben nagyon is

p rászorulhatsz az incifinci kisegérre

p

p

p Aki

p egy tanácsot

p nem kérő beképzelt önfejű –

p ha – ritka kivételként – mégis,

p és kap is, akkor azt nem becsüli meg:

p ezért így rajta nehéz/nem is lehet segíteni…

p

p

p Akinek

p nincsenek

p abszolút/feltétlen értékei –

p ő erkölcsi kérdésben is alkudozó, engedő,

p s válik becstelen, jellemtelen, gerinctelen,

p szélkakas, kaméleon stb. hitvány emberré…

p

p

p Akinek

p amit a pénz

p nem mér/fejez ki,

p nem kvantifikálható,

p az számára már nem is

p jelenthet komoly, nagy értéket –

p ezért pl. palotája van, de otthona nincs…

p

p

p Aki

p sosem egyértelmű,

p mindig hagy magának

p egy kibúvót, menekülő utat,

p hogy ne lehessen szaván fogni…

p

p

p Aki

p a lelki békétlen,

p irigy, gyűlölködő stb.

p „öngyilkos” lelki hadviselő:

p ő a jó képességeit főleg/csak

p a napi hidegháborúban kamatoztató,

p amiben ő maga is leépül, felőrlődik stb.

p

p

p Akinek

p nincsen új

p havi virágzása,

p illetve: jaj, megjött

p a véres/hisztis ún. havi baja…

p A kifejezés elárulja a (v)iszonyát…

p

p

p Aki

p soha nincs

p áldott állapotban,

p de – olykor/sokszor

p egy nem kívánt – terhes,

p amit a magzat is megérez…

p

p

p Akinek

p az „abortusz”

p egy rutin „orvosi” beavatkozás,

p és nem pedig egy magzatölés/gyilkolás

p (a rádöbbenés után lesz trauma/dráma)

p

p

p Aki

p ami bűnt

p ön-áltatva/altatva

p bagatellizálni próbálna,

p az később lesz majd komoly lelki dráma…

p

p

p Aki

p életigenlő

p gyermekáldás helyett

p meddő, vagy magzatgyilkos,

p vagy legfeljebb csak egykés átkos

p (akit nagyon nehéz nem elrontani…)

p

p

p Aki

p nagyon

p nem ismeri jól

p a saját gyenge oldalait:

p így elbukik az így nem került kísértésben

p (pl. nem kerüli a játéktermeket, vesztőhelyeket)

p

p

p Aki

p mániásan kerüli

p a megpróbáltatásokat,

p és boldog, ha sikerül neki,

p pedig épp ezért nem fejlődik lélekben…

p

p

p Aki

p mindig csak

p készül, edz, gyakorol –

p de kerüli az éles próbát,

p a megmérettetést, a tétmeccset,

p így sosem tudja meg, hogy hol tart…

p

p

p Aki

p attól vár

p villámgyorsan jókedvet,

p hogy le-issza magát a sárga földig,

p de csak felnöveszti borba fojtott bánatát…

p

p

p Aki

p már előre iszik

p a medve bőrére:

p és pont ez az elbizakodottság

p lesz a veszte – a medve eszeget belőle…

p

p

p Aki

p a kóros

p önbizalom-hiánya miatt

p egy nagyobb kudarca után

p egyre csak alacsonyabbra teszi léceit,

p ami miatt örökre megreked a szintjén…

p

p

p Aki

p a kudarcaiért

p egyáltalán nem hálás,

p az neki csak szivatás volt,

p így azokból semmit nem okul,

p inkább csak mást kárhoztat, irigyel stb.

p

p

p Aki

p egy hiú lény:

p aki vélt jelessége,

p képessége tudatában

p magát túlságosan sokra tartja,

p tetszelegve csodálja, és elvárja,

p hogy mások is elismerjék, dicsérjék.

p

p

p Akinek

p a felnövelt

p és hizlalt hiúsága,

p elismerésvágya miatt

p túl könnyen kiéneklik

p a sajtot, kincsét a szájából

p

p

p Aki

p vagy

p ő maga is

p bedugaszolja

p mind a két fülét,

p vagy pedig véglegesen

p ott is ragad a sziréneknél –

p nincs harmadik, neki jó lehetőség?

p

p

p Aki

p egy úszni

p nem/alig tudó,

p de fogadásból, imponálni,

p bizonyítási stb. akarásból

p egyből már mélyvízbe ugró,

p a szalmaszál után is kapkodó fuldokoló…

p

p

p Aki

p úgymond

p rég kinőve már

p a „gyerekes” nép/dajkamesékből

p nem hisz a jótett varázserejében/csodában

p

p

p Aki

p egy magát

p mindenkinél különbnek gondoló,

p így emberlenéző-kerülő Mizantróp:

p nincs senkije: se családja, se barátja,

p legfeljebb csak kutyája, vagy macskája…

p

p

p Akinek

p csak – fel

p nem ismert – álbarátja,

p vagyis egy titkos, belső kártevője,

p és/vagy gyűlölt/lebecsült ellensége van –

p ha egyik sem lenne, akkor nem lefelé menne…

p

p

p Aki

p azt hiszi,

p hogy Tartuffe a jóbarátja –

p sok keserves tapasztalat után

p jön csak meg a tisztánlátása, hogy

p még az is előrébb van, kinek senkije…

p

p

p Akinek

p nincs jóbarátja,

p csak hízelgői stb.,

p ezért igencsak nagy lelki luxus,

p ha nem figyel az ellensége igazmondására

p

p

p Aki

p gyakran

p nagy bajban van,

p mert van egy hiteles próbája

p az ő „remek” pudingjának: az evés…

p

p

p Aki

p az igen fejlett

p kritizáló készségét

p csak másokon kamatoztató:

p ezért az önkritikája így elsatnyult

p

p

p Akinek

p a folyamatos

p lesújtó ítélkezései önelárulók:

p aki mondja másra, az mondja magára

p

p

p Aki

p elővigyázatlan,

p gondatlan, óvatlan:

p csak a(z élet)lejtőn lefelé derül ki:

p gyenge-rossz a lelki kézi/motorfék…

p

p

p Aki

p élmény-

p gazdag, látókör-

p bővítő ön-és hon-

p ismereti utazgatások helyett:

p rémálomút, fölös drága, sznob tor-túra

p

p

p Aki

p nem ér rá

p az erdőn-réten

p sétálgatva szemlélődni:

p hatja a pénzt egy „egzotikus” útra

p

p

p Aki

p mindig csak

p az ún. pótember,

p a vésztartalék, a beugró,

p és még-már örül is annak,

p ha épp nem is kerül rá a sor…

p

p

p Aki

p igyekszik

p mindenütt feleslegessé válni,

p ami már túl jól sikerül is neki,

p hogy már senki sem hiányolja…

p

p

p Aki

p elhiteti magával:

p ő mindenhol nélkülözhetetlen,

p egyedül ő örökre pótolhatatlan ember…

p Mint Csipike, a cezaromán (lelkileg is) törpe,

p aki nélkül, ha nem vezényelne, megállna az erdei élet…

p

p

p Aki

p ott is,

p és akkor is

p amiben csak neki

p szabadna tenni/dönteni,

p ott dublőrt küld maga helyett

p (pl. a vizsgára, a nászágyba stb.)

p

p

p Aki

p egy könnyen,

p nyeglén, lazán,

p meggondolatlan rászokó,

p majd kínkeserves leszokó:

p pia, drog, élet-pótszerek stb.

p

p

p Aki

p egy belehabarodott

p szerelemrészeg-őrült:

p még kezét is levágná,

p ha a szeszélyes nagy Ő kéri

p

p

p Akinek

p minden tárgyból

p elég a kegyelemkettes –

p életvizsgáin is éppen hogy

p csak átbukdácsoló, átevickélő..

p

p x

Grétsy László: A mi nyelvünk - íróink és költőink a magyar nyelvről | könyv  | bookline

Ábrányi Emil

MAGYAR NYELV.

Ó szép magyar nyelv! Aki egyszer téged

Ajkára vón, többé nem dobhat el!

Szentség gyanánt hogy befogadja éked,

Őrző oltárrá válik a kebel.

.

Pajzán, derűs vagy, mint nőink szeme,

S erős, szilárd, mint hősök jelleme!

Gyöngéd vagy és lágy, mint mennybolti kék,

S dörögni úgy tudsz, mint villámos ég!

.

Minden, mi fejben vagy szívben fakad,

Tőled nyer pompát, színdús szavakat.

Nagy eszme, érzés oly ragyogva hord,

Mint egy király az ünneplő bibort!

.

Bír-e más nyelv úgy epedni,

Annyi bájjal, annyi kéjjel?

Olvadóbb, mint lant zenéje

Holdvilágos, langyos éjjel,

Mely virágot s dalt terem,

Mikor ébren semmi sincs más,

Csak a fák sötét bogán:

Hangos, boldog csalogány

S boldog, néma szerelem…

*

Hát a csapongó

Gyors szavu tréfák

Játszi szökését,

Festi-e más nyelv

Oly remekűl?

Pattog a víg élc,

Ám sebe nem fáj,

Mert csak enyelgés,

Tarka bohóság

Volt az egész!…

*

Magasztos gyásznak bánat-dúlta hangja

Úgy zendűl benne, mint egyház harangja

Mely messze hinti mély, komor szavát.

Búg, mint a gyászdal, mint sír-fáklya lobban,

S mint súlyos léptek kripta-csarnokokban,

Úgy döng minden szó a kedélyen át!…

*

Ciklops pőrölye, hogyha csatát fest,

Csatakürtök bősz riadása!

Halld! Halld!

Száguldva, vihogva, kapálva

Dölyfös paripák robbannak elő.

Százak keze vág, százak keze lő.

Nem szárnyal a vér-ködös égre más,

Csak ágyudörej, szitok és zuhanás!

Rázkódik a föld, iszonyodva reng,

Amerre a kartács vad tánca kereng!…

Dúl a szilaj kéz, csattog a kard,

Sebet osztva süvölti: ne bántsd a magyart!

————————————————-

Hatalmas, szép nyelv,

Magyarnak nyelve!

Maradj örökké

Nagy és virágzó!

Kisérjen áldás,

Amíg világ áll!

S legyen megáldott

Az is, ki téged

Ajkára vesz majd:

Elsőt rebegve,

Végsőt sóhajtva!

*

Sajó Sándor: Magyar versek (Magyar Jövő Ifj. Irodalmi R. T., 1922) -  antikvarium.hu

Sajó Sándor

A magyar nyelv

Köszönöm, édes anyanyelvem,

Te gyönyörű, egyetlenegy,

Hogy nekem adtad hangjaid zenéjét

S megengedted, hogy szívem dobogását

Magyarul muzsikáljam;

Hogy a hangszer lettél szent érzéseimben:

Áhítatomban búgó orgona,

Búbánatomban síró hegedű,

S hogy könnyebb kedvem halk fuvalmait

A te tilinkód zendítette dalba.

Köszönöm édes anyanyelvem,

Hogy fészket raktál hallgatag szívemben:

Sasfészket büszke álmaimnak

Szent magyarságom sziklaormán,

Turbékos hangú gerlefészket

Szerelmes lelkem lombos ágán

S hogy örömeim pipacsos mezőit

Pacsirtaszóval zengetted teli…

Ó, boldogító sokszavúság,

Te lélekbűvölő varázs:

Te gordonkázó szomorúság,

Vagy füttyös kedvű vigadás:

.

Te ezerszínű hangszivárvány

Egy kicsi kerek ég alatt:

Tanultalak egy élet árán

És kincsemmé tanultalak!

Te vagy az áhítat zenéje,

Szerelmes szív ha csillagokba néz

S megcsordulsz, szívből ajkra érve,

Mint édes tiszta méz;

Te vagy a zengő őserő,

Ha keservekből törsz elő,

Mint bús igazság, szent harag,

S e búsan búgó szent kesergőt

Úgy zúgatják itt vizek, erdők,

Hogy magyarul visszhangzanak!

Ó, jártam én is messzi templomot;

Az Isten lelke ott is ott lobog,

De más, de szebb a hangja itt:

Ez árvaságos szűk határon

Jobban megértem és csodálom

A nagy mindenség titkait;

Itt hozzám minden magyarul beszél,

A földi hant, az égi csillag,

.

Az erdőn átzúgó vihar,

Fűszálra lengő röpke szél…

E hangok édes dallamán,

Még hallom, mit mond boldogult anyám,

S hiszem, mit kiskoromba’ hittem:

Ha ünnephangon szól az isten,

Az ő ajkán is magyar szó lebeg, –

Te zengsz a messzi égvilágon,

Hamupipőkés árvaságom,

Én féltett kincsem, anyanyelvem,

Te gyönyőrű, egyetlenegy!

Kiss Dénes: Bábel után

pppppppppp

Szűcs Cecília: Magyar nyelv Fej-Te-getés

EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza

1.

A legeslegtöbbet én használhatok/árthatok magamnak –

a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?

Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.

Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

2.

Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

3.

A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

4.

A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.

5.

Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi – segítők,

akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

6.

És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …

7.

És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…

8.

De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,

avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,

a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,

ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.

9.

A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,

és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.

Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,

de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat

10.

Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása

nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,

hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,

mindent szépnek látunk – erre másnap kiábrándult cinizmus jön.

11.

Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,

s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –

de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,

akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!

12.

Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:

hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,

humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás, otthon,

gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…

13.

A mese, példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,

a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere –

gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra –

jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!

p.s.:

megértető, elképzeltető, érzékenyítő, fogalmat alkottató,

emlékeztető, elgondolkodtató, megítélendő, megfontolandó,

súlyozandó, magunkra ismertető és jó változtatásra serkentő

versek, bölcs közmondások, életképek, mesék, jellemrajzok stb.

ppppppppppppppppppppppppppp

A magyar nyelvről