Eugéniusz: Bölcsek-balgák, boldog-boldogtalan emberek – VI.

Írta: Nagy Jenő · 2025. február 2.

kb. 15 perc olvasás

Kiadványaink – Magyarország felfedezése

Eugéniusz:

A bölcsesség dicsérete

és a balgaság korholása – VI.

Önsorsrontás vagy /javítás ABC

pppppppppppp

Könyv: „Ne félj, a tél meg fog gyötörni" (Hajnáczky Tamás (Szerk.) - Szále  László (Szerk.))

Boldog-boldogtalan emberi lelkek

Édenkert-aranykor vagy vaskor/pokol

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálódások: típus-példatár

ppppppppppppppppp

Libri Antikvár Könyv: A népi szociográfia (Némedi Dénes) - 1985, 2375Ft

Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi – egyéni/társas élet/halál

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)

ppppppppppppppppppp

Bartha Miklós: Kazárföldön | könyv | bookline

József Attila: HAZÁM

1

Az éjjel hazafelé mentem,

éreztem, bársony nesz inog,

a szellőzködő, lágy melegben

tapsikolnak a jázminok,

.

nagy, álmos dzsungel volt a lelkem

s háltak az uccán. Rám csapott,

amiből eszméletem, nyelvem

származik s táplálkozni fog,

.

a közösség, amely e részeg

ölbecsaló anyatermészet

férfitársaként él, komor

.

munkahelyeken káromkodva,

vagy itt töpreng az éj nagy odva

mélyén: a nemzeti nyomor.

2

Ezernyi fajta népbetegség,

szapora csecsemőhalál,

árvaság, korai öregség,

elmebaj, egyke és sivár

.

bűn, öngyilkosság, lelki restség,

mely, hitetlen, csodára vár,

nem elegendő, hogy kitessék:

föl kéne szabadulni már!

.

S a hozzáértő, dolgozó

nép okos gyülekezetében

hányni-vetni meg száz bajunk.

.

Az erőszak bűvöletében

mit bánja sok törvényhozó,

hogy mint pusztul el szép fajunk!

3

A földesúr, akinek sérvig

emeltek tönköt, gabonát,

csákányosokkal puszta tért nyit,

szétveret falut és tanyát.

.

S a gondra bátor, okos férfit,

ki védte menthetlen honát,

mint állatot terelni értik,

hogy válasszon bölcs honatyát.

.

Cicáznak a szép csendőrtollak,

mosolyognak és szavatolnak,

megírják, ki lesz a követ,

.

hisz „nyiltan” dönt, ki ezer éve,

magával kötve mint a kéve,

sunyít vagy parancsot követ.

4

Sok urunk nem volt rest, se kába,

birtokát óvni ellenünk

s kitántorgott Amerikába

másfél millió emberünk.

.

Szíve szorult, rezgett a lába,

acsargó habon tovatűnt,

emlékezően és okádva,

mint aki borba fojt be bűnt.

.

Volt, aki úgy vélte, kolomp szól

s társa, ki tudta, ily bolondtól

pénzt eztán se lát a család.

.

Multunk mind össze van torlódva,

s mint szorongó kivándorlókra,

ránk is úgy vár az új világ.

5

A munkásnak nem több a bére,

mint amit maga kicsikart,

levesre telik és kenyérre,

s fröccsre, hogy csináljon ricsajt.

.

Az ország nem kérdi, mivégre

engedik meggyűlni a bajt

s mért nem a munkás védelmére

gyámolítják a gyáripart.

.

Szövőlány cukros ételekről

álmodik, nem tud kartelekről.

S ha szombaton kezébe nyomják

.

a pénzt s a büntetést levonják:

kuncog a krajcár: ennyiért

dolgoztál, nem épp semmiért.

6

Retteg a szegénytől a gazdag

s a gazdagtól fél a szegény.

Fortélyos félelem igazgat

minket s nem csalóka remény.

.

Nem adna jogot a parasztnak,

ki rág a paraszt kenyerén

s a summás sárgul, mint az asztag,

de követelni nem serény.

.

Ezer esztendő távolából,

hátán kis batyuval, kilábol

a népségből a nép fia.

.

Hol lehet altiszt, azt kutatja,

holott a sírt, hol nyugszik atyja,

kellene megbotoznia.

7

S mégis, magyarnak számkivetve,

lelkem sikoltva megriad –

édes Hazám, fogadj szivedbe,

hadd legyek hűséges fiad!

.

Totyogjon, aki buksi medve

láncon – nekem ezt nem szabad!

Költő vagyok – szólj ügyészedre,

ki ne tépje a tollamat!

.

Adtál földmívest a tengernek,

adj emberséget az embernek.

Adj magyarságot a magyarnak,

.

hogy mi ne legyünk német gyarmat.

Hadd írjat szépet, jót – nekem

add meg boldogabb énekem!

1937. máj

Kovács Imre: A kivándorlás (Cserépfalvi Könyvkiadó, 1938) - antikvarium.hu

p 21

p

p Aki ily módon lenne önellátó kerek egész: ő akar önmaga egyszerre

p szigorú vádlója, jó védője, és elfogulatlan, de irgalmas bírája is lenni…

p

p Aki vád nélkül, csak úgy magától ön-mentegetőző, és pont így teszi,

p akár szerfelett is gyanússá magát: hiszen ezzel mintegy önmagát vádolja…

p

p Aki mindig mindent csak ímmel-ámmal, félgőzzel, félszívvel,

p csak úgy tessék-lássék tesz-vesz, nála soha nincs ilyen: mindent bele…!

p

p Aki mindig csak egy picit görnyed testben vagy lélekben egyre lejjebb,

p de már végleg úgy marad, s a végén már egy földön csúszó-mászó lesz…

p

p Aki azt mindig jobban tudja, hogy a másiknak most éppen mit kell,

p mit kellene, de a leginkább, hogy mit kellett volna tennie (már utólag…)

p

p Aki azért csúfolja a gyerek-osztálytársat, amiről az nem tehet,

p s amitől ő különbnek érzi magát: szegény, apátlan, dadogós, vörös stb.

p

p Akit nem kell deportálni, kényszerlakhelyre kitelepíteni, száműzni –

p ő maga önként hagyja el látszat-előnyökért az éltető/védő otthont/hazát…

p

p Aki itthon ingyen, mások vállán állva szerzett tudását, képességét

p egy idegen országban, sőt: akár még szülőhazája ellen is kamatoztatja…

p

p Aki „jól szórakozott” és most szórakozottan-szétszórtan vezet,

p a telefonjába vicceket mesélve a családautót a vonat elé hajtja…

p

p Aki köldöknézőként, s nedves puskaporral a Jóistent káromolja,

p mert ő ennél sokkal többet-jobbat, több égi segítséget érdemelne…

p

p Aki „Istent védve”, az Ő létezést és gondviselését bizonyítva

p mindig eufóriában próbál mutatkozni, míg majd letargiába nem esik

p

p Akit Isten – a tudomása szerint – a maga képmására formált,

p ő a gyermekét vagy élettársát formálná teljesen a maga képmásává…

p

p Aki itt és most gyorsan-látványosan akar hatni – ezért ő soha nem épít,

p ő elvből rombol: pl. percek alatt felrobbantható a híd: szabotőr, terrorista…

p

p

p 22

p

p Akinek görbe a háta, mégis üres a zsebe, a sok fölös kapálás,

p szántás, permetezés, locsolás miatt – tájidegen növényt vetett…

p

p Aki kerüli a – nyílt – gyónást, bűnvallást, a „megszégyenülést”,

p még ha ő így további, akár nagyobb bűnökre zsarolható is marad…

p

p Aki néz ki a fejéből, de csak annyit lát a csodálatos világból,

p amit a lehorgasztott fő, szemellenző, sőt bekötött szem enged neki…

p

p Aki sajnálva az időt, nem „bíbelődik”, főleg/csak kész ételeket,

p konzerv műsort, és aktusra előkészített nőt, ágyast stb. fogyaszt

p

p Aki minden, mert nem neki való munkájával csak bíbelődik –

p lassan, aprólékosan, küszködve foglalatoskodik; piszmog, vesződik

p

p Aki úgymond „a nagyon hamarosan közelgő világvég miatt”

p már nem is alapít családot/két végről égeti élete gyertyaszálát…

p

p Aki még a saját rontásaiból sem okul: aki mindig a ki nem

p kényszerített hibái ismétlésével, sőt a halmozásával kap ki újra…

p

p Aki a kis, még a legkisebb szálkát is meglátja/szólja a másik,

p de a nagy gerendát meg nem a saját szemében/más tükörben…

p

p Aki szinte egy „mazochista”: kísérleti alanyt csinál magából:

p érdekli, mi mindent bír ki egy ember? mekkora a lelki teherbírása…!?

p

p Aki csak kontrasztként tart „jóbarátot” – de főleg/csakis olyat,

p akihez viszonyítva ő így szebbnek-okosabbnak stb. stb. látszódhat…

p

p Aki csak a nála tudatlanabbak, gyengébbek stb. társaságát keresi,

p ahol ő így menőként villoghat, ahol ők rajta ámulhatnak-bámulhatnak

p

p Akinek nincs olyan húzó, stimuláló, doppingoló baráti köre, társasága,

p ahol egymást kitartóan csak egyre többre és jobbra ösztönzik és emelik

p

p Aki rossz körbe, korpa közé keveredik és felfalják a disznók –

p vagy ott ragad, és holtig velük dagonyázik „boldogan” a pocsolyában…

p

p x

Kovács Imre: A néma forradalom | antikvár | bookline

József Attila:

HASZON

Dagassz gázlángnál kenyeret,
vagy égess lukas, vörös téglát;
törje kapa a tenyered;
áruld magad, míg leng a szoknyád;
feküdj hanyatt és deszkázz aknát;
cipelj zsákot a piacon;
tanulj, vagy ne tanulj ki szakmát –
itt állsz és ott ül a haszon.
.

Öblíts benzinben selymeket;
szedd guggolva a vörös hagymát;
ölj kecskét, amely rád mekeg;
jól szabj, hogy álljon jól a nadrág;
csak rajta, mikor abbahagynád!
Kirugnak s mit nyerhetsz azon?
Koldulsz? Betörsz? A rend lecsap rád –
itt állsz és ott ül a haszon.
.

Költsél epedő verseket;
pácolj prágai módra sonkát;
gyűjts gyógynövényt; fejts kőszenet;
vezess főkönyvet s rejtsd a titkát;
viselj aranyzsinóros sapkát;
élj Párizsban vagy Szatymazon, –
mire a béredet kikapnád,
itt állsz és ott ül a haszon.
.

Attila, folytatnám, de unnád;
tudod, hogy nem élsz lazacon –
vagy ténferegsz, vagy adnak munkát
s itt állsz és ott ül a haszon.

1932. dec.

*

Népi szociográfia és társadalomtudomány · Bognár Bulcsu · Könyv · Moly

József Attila

MONDD, MIT ÉRLEL…

Mondd, mit érlel annak a sorsa,

akinek nem jut kapanyél;

kinek bajszán nem billeg morzsa,

ki setét gondok közt henyél;

ültetne krumplit harmadába

s nincs szabad föld egy kapa se,

s csomókban hull a hajaszála

s nem veszi észre maga se?

.

Mondd, mit érlel annak a sorsa,

akinek öt holdja terem;

lompos tyúkja kárál a torsra

s gondjai fészke a verem;

s igája nem zörög, sem ökre

nem bőg elnyújtva – nincs neki –

s mélyéről párolog a bögre,

ha kis családját eteti?

.

Mondd, mit érlel annak a sorsa,

ki maga él, maga keres;

levesének nincs sava-borsa,

hitelt nem ád a fűszeres;

egy tört széke van, hogy begyújtson,

repedt kályháján macska ül,

ritmust lóbál az ajtókulcson,

néz, néz, s lefekszik egyedül?

.

Mondd, mit érlel annak a sorsa,

ki családjáért dolgozik;

veszekszenek, kié a torzsa,

és csak a nagy lány néz mozit;

a nő mindig mos – lucsok holtja –

szájíze mint a főzelék

s a szigor a lámpát ha eloltja,

csend fülel, motoz a setét?

.

Mondd, mit érlel annak a sorsa,

ki a gyár körül őgyeleg;

helyén a kapszlit nő kapdossa

s elfakult fejű kisgyerek;

s a palánkon hiába néz át,

hiába cipel kosarat,

szatyrot, – ha elalszik, fölrázzák

s lebukik, hogyha fosztogat?

.

Mondd, mit érlel annak a sorsa,

ki sót mér, krumplit, kenyeret,

hozomra, újságpapirosba

s nem söpri le a mérleget;

s ritkás fény közt morogva rámol

– az adó hosszú, nagy a bér –

s mi haszna sincs, hiába számol

többet a petróleumért?

.

S mondd, mit érlel annak a sorsa,

ki költő s fél és így dalol;

felesége a padlót mossa

s ő másolás után lohol;

neve, ha van, csak áruvédjegy,

mint akármely mosóporé,

s élete, ha van élte még egy,

a proletár utókoré?!

1932. jan.

*

A HÉT VERSE – József Attila: Mama | Magyar Kurír - katolikus hírportál

József Attila:

AKI SZEGÉNY,

AZ A LEGSZEGÉNYEBB

Ha az Isten íródiák volna
S éjjel nappal mozogna a tolla,
Úgy se győzné, ő se, följegyezni,
Mennyit kell a szegénynek szenvedni.


Aki szegény, az a legszegényebb,
Fázósságát odadja a télnek,
Melegét meg odadja a nyárnak,
Üres kedvét a puszta határnak.

Köznapokon ott van a dologba,
Várt szombatját száz gond nyomorítja,
S ha vasárnap kedvét megfordítja,
Akkor máris hétfő szomorítja.

Pedig benne laknak a galambok,
Csillagtollú, éneklő galambok,
De így végül griffmadarak lesznek,
Hollónépen igaz törvényt tesznek.

1924. okt.

*

Könyv: Az anarchizmus klasszikusai (Bozóki András)

József Attila: KOLDUSOK

1

Öreg, én eztán lopni fogok!

Fiam, mindenki azt teszi. Ne tedd!

.

De a nők, a szagosak, a gazdagok!

Ládd, én csak úgy tapogatom az eget.

.

Öreg, a mankóm szaladni akar!

Fiam, hát nem jön erre senki se?

.

Ha akad is, mindig csak száraz karaj!

Tej kéne, nem birok már enni se.

.

Egy kirakatot még ma betörök!

Börtönbe jutsz és megvernek. Szamár.

.

Egy kirakatot mégis betörök!

Psszt, meghallják s nem ad, aki erre jár.

2

Öreg, a varrás újra gennyezik.

Annál szebben tudsz könyörögni majd.

.

De rúgnék vele, a szent mindenit!

Te mást se csinálnál. Mindig csak a bajt.

.

Engem nem akart a lányod, öreg.

Örülj, hogy látod az áldott nyarat.

.

Most rád se köpne, nyomorult, vén cövek.

Legalább néki ruhára is marad.

.

Selyemszoknyánál nincs becsületje több!

De kéne neked, te korcs, te torzszülött.

3

Fiam, nem élek soká, azt hiszem.

Én pedig azt, hogy éltél eleget.

.

Meghalok s nem fog sírni senki sem!

Elég, hogy míg éltél, vezettelek.

.

Én Istenem! – Mondass vagy két misét!

Azon már inkább kolbászt is veszek.

.

Téged még meg fog verni a nagy ég!

Meg ám, ha mint te, véngonosz leszek.

.

Légy jó, hisz egyszer elpusztulsz te is!

De addig csak enyim lesz a sarok.

.

Nem félsz a pokoltól? Meghalsz te is!

Félnék, de élni – s kölyköt akarok.

.

Könyörgök érted ott. Mondass misét!

Ép lányokért, hogy nőjjön rengeteg!

.

Sokszor fogsz sántán megbotolni még!

Csak legyen majd egy ép, erős gyerek!

1924. máj.

Szépség koldusa · József Attila · Könyv · Moly

p 23

p

p Akinek még a házasságát is – ideig-óráig – csak az tartja össze,

p hogy egymás bűneinek „véd- és dacszövetségben” cinkosan falaznak

p

p Aki álnokul szembe dicsér, hízeleg, hogy károdra elbízd magad,

p és elhitesd magaddal, hogy te nagy költő/dalnok stb. vagy/lehetsz

p

p Aki „születési rendellenessége” miatt már hamar végleg lemond

p az élet alapdimenzióiról: hivatás, barátság, szerelem, otthon stb. stb.

p

p Aki kőkeményen dolgozik ugyan, de minek… mennyiségre hajt –

p akinek nincs türelme a minőséghez kellő jó ötletre/ihletre várni

p

p Aki az ágyban várja, hátha megálmodja az isteni sugallatot,

p anélkül nem is kel fel, nem is öltözködik fel és nem is takarít stb.

p

p Akit ártatlanul börtönbe vetnek és szabadulna, de ha egy rántással

p nem tépheti ki az ablakrácsot, akkor feladja, és ott is fog megrohadni…

p

p Aki könnyen megharagszik, egy ezt már szinte váró mimóza,

p de nemigen bocsát meg: ő egy örökké háborgó lélek szeret lenni…

p

p Aki nem akarja megérteni az inkommenzurábilis fogalmát –

p mindent pénzben kifejezve hasonlítana össze: házat és szerelmet is

p

p Aki tévesen azt hiszi: Isten nem szereti őt, és irigykedik a sikeresre:

p a kudarcos-agresszív Káin, aki pont azt öli meg, aki neki segíthetne…

p

p Aki nem hülye, hogy a kényes, kínos igazságokat kutassa és azokat

p körében kimondja, mert ismeri a „bölcs” közmondást: beverik a fejed…

p

p Aki „az igazság bajnoka”, aki az ő nagy igazságával irgalmatlanul

p agyonveri még barátait is, vagy érte beáldozza családját (Kohlhaas)

p

p Akin meglátszik, hogy gyorstalpaló órát se vett: hogyan légy figyelmes

p és tapintatos? Ő kíméletlenül mondja az igazat: „szalonképes” szadista

p

p Aki nem ismeri a kegyes csalás fogalmát – és nem is tud elképzelni

p olyan helyzetet, amikor valakinek saját érdekében nem mondunk igazat…

p

p

p 24

p

p Akinek nincs ideje-ereje a belbecsét „ápolni, gondozni”, mert ezt

p teljesen leköti-kimeríti a saját, a lakása, az autója külcsín-javítása…

p

p Aki előbb az ún. frigid nő játszma által kvázi impotenssé teszi a férjét,

p majd szégyenét még szerte-széjjel is kürtöli, hogy így jobban zsarolhassa…

p

p Aki úgy szimplifikálná a „bonyolult” társas-házas életét, hogy

p ne neki kelljen folyton igazodni – alkalmazkodjon a világ őhozzá!

p

p A kegyetlen angyal – aki magát a világ felé szinte tökéletesnek tartja,

p ezért másnak se néz el, irgalmaz semmit, de önmagához is könyörtelen…

p

p Minden mindegy – ahogy esik, úgy puffan, „Majd csak lesz valahogy,

p mert hiszen úgy még sohasem nem volt, hogy valahogy ne lett volna…!”

p

p Aki következetes, de csak úgy, mint egy ökör: ő nem korrigál,

p nem néz szét – ő csak megy és megy az útján előre a szakadékba…

p

p Aki nem tiszteli az elemi emberi logikát: ő egymást kizáró dolgot

p és egyszerre állít, ill. a csak vagy-vagy, s nem az is-is életlogika ismerő.

p

p Aki úgy lenne „maximalista”, hogy külön nőt tart a konyhában,

p a hálóban és a társalgóban (és nagyon vigyáz rá: elkerüljék egymást…)

p

p Aki kvázi hibernálva az ottani/akkori önmagát, az ott és akkor

p boldognak érzett életét vél rátalálni egy álöröklét paradicsomra…

p

p Aki hódítva lábujjhegyre áll a randevún, idealizált képet hazudik,

p de birtokon belül, a házasságban ő már egy cseppet sem erőlködik

p

p Aki csak azért tesz fel kérdést és szól „okosan” hozzá, hogy a vita

p így parttalan legyen – vagy így húzzák pl. a felelésre szánt iskolai időt…

p

p Ő felnőve is vakhitű ősbizalmas marad: ő látatlanban, biankó még akár

p a saját halálos ítéletét is önként, beleegyező szignóval (kézjegy) látja el…

p

p Aki kész helyzet elé állítana: már csak a házasságkötés után vallja be,

p hogy szerfüggő, ramaty a vagyoni helyzete, babát vár és nagy a múltja…

p

p x

Népi szociográfia és társadalomtudomány · Bognár Bulcsu · Könyv · Moly

József Attila –

VIGASZ

Ne hadd el magad, öregem,

bőröd ne bízd kereskedőre,

ki elád felhőt az egen

s a földön telket vesz belőle.

Inkább segít a kutya szőre

a teríthető betegen,

semhogy magát miértünk törje,

aki sorsunktól idegen.

Magának rág mind, aki rág,

a fogacskák azért fogannak.

S mert éhes rongy vagy, a fogát

elkoldulhatod-e a kannak?

Fázol. Hát mondd, hihetsz-e annak,

ki fűtve lakik öt szobát,

falain havas tájak vannak,

meztelen nők meg almafák?

Hihetsz-e? Szagos kis dorong

édes szivarja s míg mi morgunk,

ő langyos vízben ül s borong,

hogy óh, mi mennyire nyomorgunk!

Ha pincéjébe szenet hordunk,

egy pakli „balkánt” is kibont!

Szivére veszi terhünk, gondunk.

Vállára venni nem bolond…

Bús jószág, ne vetéld magad!

Együtt vágunk a jeges télnek.

A jégből csak lucsok fakad,

de hű társ – éhezők kísérnek.

S ha most a tyúkszemünkre lépnek,

hogy lábunk cipőnkbe dagad,

rajtad is mult. Lásd, harc az élet,

ne tékozold bizalmadat.

1933. október 19.

Üdvözülhetnek-e a gazdagok? - Jézus és az anyagi javak · Vera Araújo |  könyvek | Új Város Könyvek

*

József Attila:

GYÖNYÖRŰT LÁTTAM

Gyönyörűt láttam, édeset,

elképzeltem egy gyenge rózsát.

Elbámészkodtam s rám esett,

mint nagy darab kő, a valóság.

.

Ám ez a kő is képletes.

A legjobb, ha mindent kimondok.

Igy oktatnak ügyeletes

és tanulságos napi gondok.

.

Lám, ösztönöm helyes nyomon

járt, amikor bejött az ember.

„Kikapcsolja a villanyom” –

ez zúgott bennem, mint a tenger.

.

A kés ott volt az asztalon

– éppen a ceruzám hegyeztem –

ha ezt az embert leszurom,

tudom, mindennel kiegyeztem.

.

El voltam keseredve. Hát.

Minden sötét és szomorú lesz.

Állat védheti otthonát;

hanem másfajta háború ez.

.

Fegyvert ragadni gyengeség:

megöl az ellenség és megver

s elszáll rólam a kedves ég.

Jogállamban a pénz a fegyver.

.

A hadviselés itt ma más.

A hős a kardot ki se rántja.

Bankó a bombarobbanás

s mint fillér, száll szét a szilánkja.

.

Igy okoskodtam s jónapot

kivánva elhuzódtam oldalt

s este a nyájas csillagok

rámnevettek a teli holddal.

1937. jún.

Szociológia könyv - 220. oldal

pppppppppppp

Kivándorlás / Emigration

Az ön/társismeret-szeretet tükre

Létjavítás/rontás Nagy Jenciklopédia

Téma és ötletgyűjtés, nyersfogalmazás

A szabad ötleteim magyarán írt jegyzéke

pppppppppppppppp

Életünk végtelen pozitív-negatív minősége,

a jó megőrzése-javítása vagy rontása a tét

Ajándék szellemi segítség lélekbátor örökifjú

bölcsességszerető-boldogságkereső lényeknek

József Attila

p Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

p balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p ön/társemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p

p Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p

p Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p

p Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p

p A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

p nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

p A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

p és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

p

p Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

p magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

p Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

p az ellenséggel elbánsz majd magad is – sőt: a hasznukat veheted…

p

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p

p ?

p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,

p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára

p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb önismeretre és

p szeretetre: bölcs változásra indító magyar kulcsmondatok…

ppppppppppppppppppppppppppp

Egán Ede - A Turulmadár nyomán