kb. 15 perc olvasás

Eugéniusz:
A bölcsesség dicsérete
és a balgaság korholása – VI.
Önsorsrontás vagy /javítás ABC
pppppppppppp

Boldog-boldogtalan emberi lelkek
Édenkert-aranykor vagy vaskor/pokol
Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló
Életminőség-vizsgálódások: típus-példatár
ppppppppppppppppp

Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár
Szellemi, lelki, testi – egyéni/társas élet/halál
Szándékok-következmények és okok-okozatok
(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)
ppppppppppppppppppp
József Attila: HAZÁM
1
Az éjjel hazafelé mentem,
éreztem, bársony nesz inog,
a szellőzködő, lágy melegben
tapsikolnak a jázminok,
.
nagy, álmos dzsungel volt a lelkem
s háltak az uccán. Rám csapott,
amiből eszméletem, nyelvem
származik s táplálkozni fog,
.
a közösség, amely e részeg
ölbecsaló anyatermészet
férfitársaként él, komor
.
munkahelyeken káromkodva,
vagy itt töpreng az éj nagy odva
mélyén: a nemzeti nyomor.
2
Ezernyi fajta népbetegség,
szapora csecsemőhalál,
árvaság, korai öregség,
elmebaj, egyke és sivár
.
bűn, öngyilkosság, lelki restség,
mely, hitetlen, csodára vár,
nem elegendő, hogy kitessék:
föl kéne szabadulni már!
.
S a hozzáértő, dolgozó
nép okos gyülekezetében
hányni-vetni meg száz bajunk.
.
Az erőszak bűvöletében
mit bánja sok törvényhozó,
hogy mint pusztul el szép fajunk!
3
A földesúr, akinek sérvig
emeltek tönköt, gabonát,
csákányosokkal puszta tért nyit,
szétveret falut és tanyát.
.
S a gondra bátor, okos férfit,
ki védte menthetlen honát,
mint állatot terelni értik,
hogy válasszon bölcs honatyát.
.
Cicáznak a szép csendőrtollak,
mosolyognak és szavatolnak,
megírják, ki lesz a követ,
.
hisz „nyiltan” dönt, ki ezer éve,
magával kötve mint a kéve,
sunyít vagy parancsot követ.
4
Sok urunk nem volt rest, se kába,
birtokát óvni ellenünk
s kitántorgott Amerikába
másfél millió emberünk.
.
Szíve szorult, rezgett a lába,
acsargó habon tovatűnt,
emlékezően és okádva,
mint aki borba fojt be bűnt.
.
Volt, aki úgy vélte, kolomp szól
s társa, ki tudta, ily bolondtól
pénzt eztán se lát a család.
.
Multunk mind össze van torlódva,
s mint szorongó kivándorlókra,
ránk is úgy vár az új világ.
5
A munkásnak nem több a bére,
mint amit maga kicsikart,
levesre telik és kenyérre,
s fröccsre, hogy csináljon ricsajt.
.
Az ország nem kérdi, mivégre
engedik meggyűlni a bajt
s mért nem a munkás védelmére
gyámolítják a gyáripart.
.
Szövőlány cukros ételekről
álmodik, nem tud kartelekről.
S ha szombaton kezébe nyomják
.
a pénzt s a büntetést levonják:
kuncog a krajcár: ennyiért
dolgoztál, nem épp semmiért.
6
Retteg a szegénytől a gazdag
s a gazdagtól fél a szegény.
Fortélyos félelem igazgat
minket s nem csalóka remény.
.
Nem adna jogot a parasztnak,
ki rág a paraszt kenyerén
s a summás sárgul, mint az asztag,
de követelni nem serény.
.
Ezer esztendő távolából,
hátán kis batyuval, kilábol
a népségből a nép fia.
.
Hol lehet altiszt, azt kutatja,
holott a sírt, hol nyugszik atyja,
kellene megbotoznia.
7
S mégis, magyarnak számkivetve,
lelkem sikoltva megriad –
édes Hazám, fogadj szivedbe,
hadd legyek hűséges fiad!
.
Totyogjon, aki buksi medve
láncon – nekem ezt nem szabad!
Költő vagyok – szólj ügyészedre,
ki ne tépje a tollamat!
.
Adtál földmívest a tengernek,
adj emberséget az embernek.
Adj magyarságot a magyarnak,
.
hogy mi ne legyünk német gyarmat.
Hadd írjat szépet, jót – nekem
add meg boldogabb énekem!
1937. máj

p 21
p
p Aki ily módon lenne önellátó kerek egész: ő akar önmaga egyszerre
p szigorú vádlója, jó védője, és elfogulatlan, de irgalmas bírája is lenni…
p
p Aki vád nélkül, csak úgy magától ön-mentegetőző, és pont így teszi,
p akár szerfelett is gyanússá magát: hiszen ezzel mintegy önmagát vádolja…
p
p Aki mindig mindent csak ímmel-ámmal, félgőzzel, félszívvel,
p csak úgy tessék-lássék tesz-vesz, nála soha nincs ilyen: mindent bele…!
p
p Aki mindig csak egy picit görnyed testben vagy lélekben egyre lejjebb,
p de már végleg úgy marad, s a végén már egy földön csúszó-mászó lesz…
p
p Aki azt mindig jobban tudja, hogy a másiknak most éppen mit kell,
p mit kellene, de a leginkább, hogy mit kellett volna tennie (már utólag…)
p
p Aki azért csúfolja a gyerek-osztálytársat, amiről az nem tehet,
p s amitől ő különbnek érzi magát: szegény, apátlan, dadogós, vörös stb.
p
p Akit nem kell deportálni, kényszerlakhelyre kitelepíteni, száműzni –
p ő maga önként hagyja el látszat-előnyökért az éltető/védő otthont/hazát…
p
p Aki itthon ingyen, mások vállán állva szerzett tudását, képességét
p egy idegen országban, sőt: akár még szülőhazája ellen is kamatoztatja…
p
p Aki „jól szórakozott” és most szórakozottan-szétszórtan vezet,
p a telefonjába vicceket mesélve a családautót a vonat elé hajtja…
p
p Aki köldöknézőként, s nedves puskaporral a Jóistent káromolja,
p mert ő ennél sokkal többet-jobbat, több égi segítséget érdemelne…
p
p Aki „Istent védve”, az Ő létezést és gondviselését bizonyítva
p mindig eufóriában próbál mutatkozni, míg majd letargiába nem esik
p
p Akit Isten – a tudomása szerint – a maga képmására formált,
p ő a gyermekét vagy élettársát formálná teljesen a maga képmásává…
p
p Aki itt és most gyorsan-látványosan akar hatni – ezért ő soha nem épít,
p ő elvből rombol: pl. percek alatt felrobbantható a híd: szabotőr, terrorista…
p
p
p 22
p
p Akinek görbe a háta, mégis üres a zsebe, a sok fölös kapálás,
p szántás, permetezés, locsolás miatt – tájidegen növényt vetett…
p
p Aki kerüli a – nyílt – gyónást, bűnvallást, a „megszégyenülést”,
p még ha ő így további, akár nagyobb bűnökre zsarolható is marad…
p
p Aki néz ki a fejéből, de csak annyit lát a csodálatos világból,
p amit a lehorgasztott fő, szemellenző, sőt bekötött szem enged neki…
p
p Aki sajnálva az időt, nem „bíbelődik”, főleg/csak kész ételeket,
p konzerv műsort, és aktusra előkészített nőt, ágyast stb. fogyaszt
p
p Aki minden, mert nem neki való munkájával csak bíbelődik –
p lassan, aprólékosan, küszködve foglalatoskodik; piszmog, vesződik
p
p Aki úgymond „a nagyon hamarosan közelgő világvég miatt”
p már nem is alapít családot/két végről égeti élete gyertyaszálát…
p
p Aki még a saját rontásaiból sem okul: aki mindig a ki nem
p kényszerített hibái ismétlésével, sőt a halmozásával kap ki újra…
p
p Aki a kis, még a legkisebb szálkát is meglátja/szólja a másik,
p de a nagy gerendát meg nem a saját szemében/más tükörben…
p
p Aki szinte egy „mazochista”: kísérleti alanyt csinál magából:
p érdekli, mi mindent bír ki egy ember? mekkora a lelki teherbírása…!?
p
p Aki csak kontrasztként tart „jóbarátot” – de főleg/csakis olyat,
p akihez viszonyítva ő így szebbnek-okosabbnak stb. stb. látszódhat…
p
p Aki csak a nála tudatlanabbak, gyengébbek stb. társaságát keresi,
p ahol ő így menőként villoghat, ahol ők rajta ámulhatnak-bámulhatnak
p
p Akinek nincs olyan húzó, stimuláló, doppingoló baráti köre, társasága,
p ahol egymást kitartóan csak egyre többre és jobbra ösztönzik és emelik
p
p Aki rossz körbe, korpa közé keveredik és felfalják a disznók –
p vagy ott ragad, és holtig velük dagonyázik „boldogan” a pocsolyában…
p
p x
József Attila:
HASZON
Dagassz gázlángnál kenyeret,
vagy égess lukas, vörös téglát;
törje kapa a tenyered;
áruld magad, míg leng a szoknyád;
feküdj hanyatt és deszkázz aknát;
cipelj zsákot a piacon;
tanulj, vagy ne tanulj ki szakmát –
itt állsz és ott ül a haszon.
.
Öblíts benzinben selymeket;
szedd guggolva a vörös hagymát;
ölj kecskét, amely rád mekeg;
jól szabj, hogy álljon jól a nadrág;
csak rajta, mikor abbahagynád!
Kirugnak s mit nyerhetsz azon?
Koldulsz? Betörsz? A rend lecsap rád –
itt állsz és ott ül a haszon.
.
Költsél epedő verseket;
pácolj prágai módra sonkát;
gyűjts gyógynövényt; fejts kőszenet;
vezess főkönyvet s rejtsd a titkát;
viselj aranyzsinóros sapkát;
élj Párizsban vagy Szatymazon, –
mire a béredet kikapnád,
itt állsz és ott ül a haszon.
.
Attila, folytatnám, de unnád;
tudod, hogy nem élsz lazacon –
vagy ténferegsz, vagy adnak munkát
s itt állsz és ott ül a haszon.
1932. dec.
*

József Attila
MONDD, MIT ÉRLEL…
Mondd, mit érlel annak a sorsa,
akinek nem jut kapanyél;
kinek bajszán nem billeg morzsa,
ki setét gondok közt henyél;
ültetne krumplit harmadába
s nincs szabad föld egy kapa se,
s csomókban hull a hajaszála
s nem veszi észre maga se?
.
Mondd, mit érlel annak a sorsa,
akinek öt holdja terem;
lompos tyúkja kárál a torsra
s gondjai fészke a verem;
s igája nem zörög, sem ökre
nem bőg elnyújtva – nincs neki –
s mélyéről párolog a bögre,
ha kis családját eteti?
.
Mondd, mit érlel annak a sorsa,
ki maga él, maga keres;
levesének nincs sava-borsa,
hitelt nem ád a fűszeres;
egy tört széke van, hogy begyújtson,
repedt kályháján macska ül,
ritmust lóbál az ajtókulcson,
néz, néz, s lefekszik egyedül?
.
Mondd, mit érlel annak a sorsa,
ki családjáért dolgozik;
veszekszenek, kié a torzsa,
és csak a nagy lány néz mozit;
a nő mindig mos – lucsok holtja –
szájíze mint a főzelék
s a szigor a lámpát ha eloltja,
csend fülel, motoz a setét?
.
Mondd, mit érlel annak a sorsa,
ki a gyár körül őgyeleg;
helyén a kapszlit nő kapdossa
s elfakult fejű kisgyerek;
s a palánkon hiába néz át,
hiába cipel kosarat,
szatyrot, – ha elalszik, fölrázzák
s lebukik, hogyha fosztogat?
.
Mondd, mit érlel annak a sorsa,
ki sót mér, krumplit, kenyeret,
hozomra, újságpapirosba
s nem söpri le a mérleget;
s ritkás fény közt morogva rámol
– az adó hosszú, nagy a bér –
s mi haszna sincs, hiába számol
többet a petróleumért?
.
S mondd, mit érlel annak a sorsa,
ki költő s fél és így dalol;
felesége a padlót mossa
s ő másolás után lohol;
neve, ha van, csak áruvédjegy,
mint akármely mosóporé,
s élete, ha van élte még egy,
a proletár utókoré?!
1932. jan.
*

József Attila:
AKI SZEGÉNY,
AZ A LEGSZEGÉNYEBB
Ha az Isten íródiák volna
S éjjel nappal mozogna a tolla,
Úgy se győzné, ő se, följegyezni,
Mennyit kell a szegénynek szenvedni.
Aki szegény, az a legszegényebb,
Fázósságát odadja a télnek,
Melegét meg odadja a nyárnak,
Üres kedvét a puszta határnak.
Köznapokon ott van a dologba,
Várt szombatját száz gond nyomorítja,
S ha vasárnap kedvét megfordítja,
Akkor máris hétfő szomorítja.
Pedig benne laknak a galambok,
Csillagtollú, éneklő galambok,
De így végül griffmadarak lesznek,
Hollónépen igaz törvényt tesznek.
1924. okt.
*

József Attila: KOLDUSOK
1
Öreg, én eztán lopni fogok!
Fiam, mindenki azt teszi. Ne tedd!
.
De a nők, a szagosak, a gazdagok!
Ládd, én csak úgy tapogatom az eget.
.
Öreg, a mankóm szaladni akar!
Fiam, hát nem jön erre senki se?
.
Ha akad is, mindig csak száraz karaj!
Tej kéne, nem birok már enni se.
.
Egy kirakatot még ma betörök!
Börtönbe jutsz és megvernek. Szamár.
.
Egy kirakatot mégis betörök!
Psszt, meghallják s nem ad, aki erre jár.
2
Öreg, a varrás újra gennyezik.
Annál szebben tudsz könyörögni majd.
.
De rúgnék vele, a szent mindenit!
Te mást se csinálnál. Mindig csak a bajt.
.
Engem nem akart a lányod, öreg.
Örülj, hogy látod az áldott nyarat.
.
Most rád se köpne, nyomorult, vén cövek.
Legalább néki ruhára is marad.
.
Selyemszoknyánál nincs becsületje több!
De kéne neked, te korcs, te torzszülött.
3
Fiam, nem élek soká, azt hiszem.
Én pedig azt, hogy éltél eleget.
.
Meghalok s nem fog sírni senki sem!
Elég, hogy míg éltél, vezettelek.
.
Én Istenem! – Mondass vagy két misét!
Azon már inkább kolbászt is veszek.
.
Téged még meg fog verni a nagy ég!
Meg ám, ha mint te, véngonosz leszek.
.
Légy jó, hisz egyszer elpusztulsz te is!
De addig csak enyim lesz a sarok.
.
Nem félsz a pokoltól? Meghalsz te is!
Félnék, de élni – s kölyköt akarok.
.
Könyörgök érted ott. Mondass misét!
Ép lányokért, hogy nőjjön rengeteg!
.
Sokszor fogsz sántán megbotolni még!
Csak legyen majd egy ép, erős gyerek!
1924. máj.

p 23
p
p Akinek még a házasságát is – ideig-óráig – csak az tartja össze,
p hogy egymás bűneinek „véd- és dacszövetségben” cinkosan falaznak
p
p Aki álnokul szembe dicsér, hízeleg, hogy károdra elbízd magad,
p és elhitesd magaddal, hogy te nagy költő/dalnok stb. vagy/lehetsz
p
p Aki „születési rendellenessége” miatt már hamar végleg lemond
p az élet alapdimenzióiról: hivatás, barátság, szerelem, otthon stb. stb.
p
p Aki kőkeményen dolgozik ugyan, de minek… mennyiségre hajt –
p akinek nincs türelme a minőséghez kellő jó ötletre/ihletre várni
p
p Aki az ágyban várja, hátha megálmodja az isteni sugallatot,
p anélkül nem is kel fel, nem is öltözködik fel és nem is takarít stb.
p
p Akit ártatlanul börtönbe vetnek és szabadulna, de ha egy rántással
p nem tépheti ki az ablakrácsot, akkor feladja, és ott is fog megrohadni…
p
p Aki könnyen megharagszik, egy ezt már szinte váró mimóza,
p de nemigen bocsát meg: ő egy örökké háborgó lélek szeret lenni…
p
p Aki nem akarja megérteni az inkommenzurábilis fogalmát –
p mindent pénzben kifejezve hasonlítana össze: házat és szerelmet is
p
p Aki tévesen azt hiszi: Isten nem szereti őt, és irigykedik a sikeresre:
p a kudarcos-agresszív Káin, aki pont azt öli meg, aki neki segíthetne…
p
p Aki nem hülye, hogy a kényes, kínos igazságokat kutassa és azokat
p körében kimondja, mert ismeri a „bölcs” közmondást: beverik a fejed…
p
p Aki „az igazság bajnoka”, aki az ő nagy igazságával irgalmatlanul
p agyonveri még barátait is, vagy érte beáldozza családját (Kohlhaas)
p
p Akin meglátszik, hogy gyorstalpaló órát se vett: hogyan légy figyelmes
p és tapintatos? Ő kíméletlenül mondja az igazat: „szalonképes” szadista
p
p Aki nem ismeri a kegyes csalás fogalmát – és nem is tud elképzelni
p olyan helyzetet, amikor valakinek saját érdekében nem mondunk igazat…
p
p
p 24
p
p Akinek nincs ideje-ereje a belbecsét „ápolni, gondozni”, mert ezt
p teljesen leköti-kimeríti a saját, a lakása, az autója külcsín-javítása…
p
p Aki előbb az ún. frigid nő játszma által kvázi impotenssé teszi a férjét,
p majd szégyenét még szerte-széjjel is kürtöli, hogy így jobban zsarolhassa…
p
p Aki úgy szimplifikálná a „bonyolult” társas-házas életét, hogy
p ne neki kelljen folyton igazodni – alkalmazkodjon a világ őhozzá!
p
p A kegyetlen angyal – aki magát a világ felé szinte tökéletesnek tartja,
p ezért másnak se néz el, irgalmaz semmit, de önmagához is könyörtelen…
p
p Minden mindegy – ahogy esik, úgy puffan, „Majd csak lesz valahogy,
p mert hiszen úgy még sohasem nem volt, hogy valahogy ne lett volna…!”
p
p Aki következetes, de csak úgy, mint egy ökör: ő nem korrigál,
p nem néz szét – ő csak megy és megy az útján előre a szakadékba…
p
p Aki nem tiszteli az elemi emberi logikát: ő egymást kizáró dolgot
p és egyszerre állít, ill. a csak vagy-vagy, s nem az is-is életlogika ismerő.
p
p Aki úgy lenne „maximalista”, hogy külön nőt tart a konyhában,
p a hálóban és a társalgóban (és nagyon vigyáz rá: elkerüljék egymást…)
p
p Aki kvázi hibernálva az ottani/akkori önmagát, az ott és akkor
p boldognak érzett életét vél rátalálni egy álöröklét paradicsomra…
p
p Aki hódítva lábujjhegyre áll a randevún, idealizált képet hazudik,
p de birtokon belül, a házasságban ő már egy cseppet sem erőlködik
p
p Aki csak azért tesz fel kérdést és szól „okosan” hozzá, hogy a vita
p így parttalan legyen – vagy így húzzák pl. a felelésre szánt iskolai időt…
p
p Ő felnőve is vakhitű ősbizalmas marad: ő látatlanban, biankó még akár
p a saját halálos ítéletét is önként, beleegyező szignóval (kézjegy) látja el…
p
p Aki kész helyzet elé állítana: már csak a házasságkötés után vallja be,
p hogy szerfüggő, ramaty a vagyoni helyzete, babát vár és nagy a múltja…
p
p x

József Attila –
VIGASZ
Ne hadd el magad, öregem,
bőröd ne bízd kereskedőre,
ki elád felhőt az egen
s a földön telket vesz belőle.
Inkább segít a kutya szőre
a teríthető betegen,
semhogy magát miértünk törje,
aki sorsunktól idegen.
Magának rág mind, aki rág,
a fogacskák azért fogannak.
S mert éhes rongy vagy, a fogát
elkoldulhatod-e a kannak?
Fázol. Hát mondd, hihetsz-e annak,
ki fűtve lakik öt szobát,
falain havas tájak vannak,
meztelen nők meg almafák?
Hihetsz-e? Szagos kis dorong
édes szivarja s míg mi morgunk,
ő langyos vízben ül s borong,
hogy óh, mi mennyire nyomorgunk!
Ha pincéjébe szenet hordunk,
egy pakli „balkánt” is kibont!
Szivére veszi terhünk, gondunk.
Vállára venni nem bolond…
Bús jószág, ne vetéld magad!
Együtt vágunk a jeges télnek.
A jégből csak lucsok fakad,
de hű társ – éhezők kísérnek.
S ha most a tyúkszemünkre lépnek,
hogy lábunk cipőnkbe dagad,
rajtad is mult. Lásd, harc az élet,
ne tékozold bizalmadat.
1933. október 19.

*
József Attila:
GYÖNYÖRŰT LÁTTAM
Gyönyörűt láttam, édeset,
elképzeltem egy gyenge rózsát.
Elbámészkodtam s rám esett,
mint nagy darab kő, a valóság.
.
Ám ez a kő is képletes.
A legjobb, ha mindent kimondok.
Igy oktatnak ügyeletes
és tanulságos napi gondok.
.
Lám, ösztönöm helyes nyomon
járt, amikor bejött az ember.
„Kikapcsolja a villanyom” –
ez zúgott bennem, mint a tenger.
.
A kés ott volt az asztalon
– éppen a ceruzám hegyeztem –
ha ezt az embert leszurom,
tudom, mindennel kiegyeztem.
.
El voltam keseredve. Hát.
Minden sötét és szomorú lesz.
Állat védheti otthonát;
hanem másfajta háború ez.
.
Fegyvert ragadni gyengeség:
megöl az ellenség és megver
s elszáll rólam a kedves ég.
Jogállamban a pénz a fegyver.
.
A hadviselés itt ma más.
A hős a kardot ki se rántja.
Bankó a bombarobbanás
s mint fillér, száll szét a szilánkja.
.
Igy okoskodtam s jónapot
kivánva elhuzódtam oldalt
s este a nyájas csillagok
rámnevettek a teli holddal.
1937. jún.

pppppppppppp

Az ön/társismeret-szeretet tükre
Létjavítás/rontás Nagy Jenciklopédia
Téma és ötletgyűjtés, nyersfogalmazás
A szabad ötleteim magyarán írt jegyzéke
pppppppppppppppp
Életünk végtelen pozitív-negatív minősége,
a jó megőrzése-javítása vagy rontása a tét
Ajándék szellemi segítség lélekbátor örökifjú
bölcsességszerető-boldogságkereső lényeknek

p Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed
p balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
p ön/társemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
p
p Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
p
p Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.
p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
p
p Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
p
p A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség
p nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.
p A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,
p és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!
p
p Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból
p magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!
p Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,
p az ellenséggel elbánsz majd magad is – sőt: a hasznukat veheted…
p
p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
p Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:
p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
p
p ?
p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,
p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára
p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb önismeretre és
p szeretetre: bölcs változásra indító magyar kulcsmondatok…
ppppppppppppppppppppppppppp
