kb. 28 perc olvasás

Eugéniusz:
Életminőség-vizsgáló tükör VII.
Egy mondat a bölcs vagy balga,
boldog vagy boldogtalan lélekről
Ősrégi intelmek magyarán szólva
Táltos paripa vagy állatorvosi ló
Isten édes gyermeke – ördög/sátánfajzat
Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok
Önsorsjavító vagy rontó típusok példatára

Talált, kapott, szerzett/vesztett életkincstár
Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok
Szándékok-következmények és okok-okozatok
(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)
![]()
Móra Ferenc
TÖMÖRKÉNY
A SZEGEDI BOHÉMEK EMLÉKÜNNEPÉN
Kit már egy éve, hogy temetgetünk,
Kihozott íme hozzád, elnökünk,
A mélabúvá enyhült fájdalom
E bujkálós napu vasárnapon.
S míg fejfádra rózsáink szirmai
Lágyan kopogva fognak hullani,
Szívünk rád hangos zokszóval borúl:
Nem jól van így sehogysem, elnök úr!
.
Hisz láthatod, vagyunk, vagyogatunk,
Csaljuk az élet mázával magunk,
Esik még néha csöndes vígalom
A Tisza partján esti hajnalon –
De hej, napod reánk már nem ragyog,
S mi nem vagyunk önfényű csillagok
S a halászcsárda »összes termei«
Se tudnak már jókedvet termeni.
.
Sürűn megdöccen a fanyar derű,
Unott borunknak íze keserű,
S ha koccan is az éltető pohár,
Annak sincs vidám muzsikája már.
A szó lehet sok, az ötlet keves,
S verébül száll, nem pilleként repes,
És ha megzendül valahol a húr,
Az is azt kérdi: hol az elnök úr?
.
Az ám, még az elébb itt köhögött,
Úgy látszik, egy kicsikét kiszökött,
Keze helye még itt az asztalon –
Ej, de soká jön, hova bújt vajon?
Ó játszi tréfák drága mestere,
Aki elbujtál sírod gödribe,
Mért tetted ezt a rossz tréfát velünk,
Hogy egyre sír belé szivünk, szemünk?
.
Hisz Isten tudja, igazad lehet,
Hogy itt kerestél nyúgovó helyet,
Ahol az álom olyan szép fehér,
S benne az élet szennye el nem ér,
Se írigy ellen, se álnok barát
Rád nem köszönti epés poharát;
Mind tiszta szivü, aki idejár:
Méhecske, fecske, katicabogár.
.
Tán jól teszed, ha magadra vonod
Rejtőzködőn virágos paplanod,
Mit a teremtő Isten keze szőtt –
De ládd, mégis csak szebb volt ezelőtt,
Mikor mint a tavaszi lehelet,
Dudorászva jártál a föld felett,
Áldást, derűt, jóságot hintve szét –
Ej, minden elmult, a jó reggelét!
.
Azóta olyan minekünk Szeged,
Mint gyűrű, melybül a kő kiesett,
Lány haj, melyből kihullt a pántlika.
Azóta más fodrot vet a Tisza,
Azóta ül köd a cigány soron,
Azóta hizik utjain a gyom,
És együgyűen, árván tévelyeg
A Kárász utcán Halbőr Förgeteg.
.
Azóta… ej, a zokszóból elég:
Új csillagokat ringat új mennyég,
Könnyező szemre jön majd nevető,
Uj temetőből lesz ó temető,
Futnak az évek a holtak felett,
Száraz babér takarja majd neved –
Nekünk mindig frissen fog sajgani,
Hogy »az elnök nem kiván szólani«…
(1918)

*
PÓSA LAJOS SÍRJÁRA
SZÉKFOGLALÓ A PETŐFI TÁRSASÁGBAN
Költő sírjára… Régi téma.
Dalt mégis errül mondok én ma,
S szíved porára, mesterem,
Ibolyacsokrul ráteszem.
.
Ott termett, hol a Tisza árja
Királyi képet ölt magára,
Míg belehódol kanyaros
Futással a szilaj Maros.
.
Ott termett, ahol délibábos
Tükörbe néz a régi város.
Puszták ölén álomsziget,
A dús, a bús, a hű Szeged.
.
Hol az idő sosem sietve,
Járja inkább halk-lépegetve
Mohos fejű házak sorát,
Mik őrzik lábaid nyomát.
.
Ó, ott sokat elemlegetnek!
Ott még a szívek melegebbek,
S az emlék nem úgy múlik el,
Mint meleg arcon hópehely.
.
Ott még az emlék drága szőnyeg,
Friss színt selymébe egyre szőnek
Aranyszálakból hű kezek,
Múló és nyíló életek.
.
Ott dalaid muskátlibokra
Mindig nyit a kis ablakokba,
S a tanyai pásztorgyerek
Ajkán kesergőd kesereg.
.
S hol sárgarigók enyelegnek,
Márványhegedűs a ligetnek
Árnyán csak rólad muzsikál,
Nagy birodalmu dalkirály!
.
S apród, ki voltam udvarodba,
S most dalcsokort teszek sírodra:
Én is csupán azt hoztam el,
Mit a Te földed megnevel.
.
Vagyok nótázó emberecske,
Magam zugának méla tücske,
Nem hangszer, mely csodákat ont:
Mezőkön csendülő kolomp.
.
Dalomnak nincs sok cifrasága:
Mint almafa virágos ága,
Magától nyílik s hervad el –
Csak almát soha se nevel.
.
Rőzsetüzem nem látszik messze,
Magamnak ég csak híves este,
Hamvát befödi az avar,
De míg ég: tiszta és magyar.
.
S ha nincs is egyéb benne semmi,
Már szívemet sírodra tenni
Élő virágul rá merem,
Áldott tanító-mesterem!
(1916)
p 1
p
p Ora
p et labora
p Imádkozás
p helyett is dolgozol,
p vagy munkálkodás idején
p meg csak váltig imádkozol…
p
p
p Túlélő
p Minden
p egyes nap reggelén
p próbálsz felkapni egy gondolatod,
p amivel valahogy kihúzhatod ezt a napot…
p
p
p Nagylábon
p Tovább nyújtózkodsz takaródnál,
p és önként dugod fejedet a hurokba,
p ugrasz fejest az adósságcsapdába
p
p
p Prokrusztész ágy
p Fakó minden teória,
p a lét aranyló fája zöld –
p De te addig csonkítod,
p míg bele nem gyötörhető…
p Ami nem illik koncepciódba:
p fel se fogod, nem is látod
p
p
p Eloldalgó
p Aki nem vesz
p szépen búcsút
p pl. focicsapatától,
p vagy a munkahelyétől,
p (vagy tőle nem vesznek…)
p Hanem csak úgy kimarad,
p úgymond angolosan távozik
p Nem rak maga után rendet,
p nem teszi tisztába a dolgait…
p
p
p Homokozó
p Aki az első nagyobb
p heteroszexuális kudarc után
p elment a könnyebb ellenállás irányába,
p s így még kis „üldözöttségben” is tetszeleghet
p És lehet olyan pálya, ahol ez előnyt jelenthet!?
p (régen tiltva, majd tűrve, nemsokára ajánlva –
p isten ne adja, hogy egyszer még kötelezve…)
p
p
p Ágy-
p vető és arató
p Haraggal szívedben „nyugszol le”
p Nyugtalanul alszol, rosszat álmodsz
p És reggel már ingerülten ébredsz fel
p (Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát…)
p
p
p „Kármentő”
p Ha a „Jóisten”
p jégesője elveri a termést,
p akkor dühödben ásóval-kapával besegítesz:
p Hadd lássuk Uramisten, mire megyünk ketten…!?
p
p
p Várúr
p Enyém a vár,
p tied a lekvár!
p Te vagy az úr,
p de csak a szemétdombon
p Ez még a pünkösdi királyságnál is jóval kevesebb
p
p
p Maximalizáló
p Sarokba szorítod
p az aranyos cicuskát,
p sőt- az anyamacskát!
p Ki is hozod belőle a
p neked legrosszabbat,
p a vérengző vadállatot
p (kikapoarja a szemed)
p
p
p Leköteleződés
p Nincs ingyem vacsora
p Szabadnak gondolod magad,
p hogy bárkitől bármilyen ajándékot elfogadj,
p pedig minden egyes eset szabadságod kurtítja.
p Ez akkor baj, ha cserébe bűnös előnyt várnak…
p
p
p Árnyéklét
p Aki önmaga árnyéka,
p aki óriásból törpe lett…
p Akibe már csak hálni jár a lélek…
p Árnyékbokszoló: üt, vág amerre lát, nem lát
p Non stop árnyékként követsz valakit/ő téged…
p Nem látod a dolgokat, csak árnyképüket a falon…
p (vesd össze: Platón barlanghasonlata)
p
p
p „Tudatos
p táplálkozó”
p Úgy veszed magadhoz
p mindennapi kenyered, ételed,
p mintha az az orvosság legyűrendő keserű pohara lenne
p Úgy is méred ki és állítod össze: patikamérlegen, grammra
p Egészséged érdekében megfosztod magad a napi örömöktől…
p
p
p Alkudozó
p A nagy szerelmedet imádod,
p Isten viszont csak feltételesen szereted
p Ha pl. teljesíti „imába foglalt” kívánságlistádat,
p mert te – még nála is – jobban tudod, mi jó neked
p
p
p Antipaternalista
p Abban a téves hiszemben élsz,
p hogy mindig te tudod, mi szolgálja javadat
p Részegen, ön-elkábítva, hipnotizálva stb. is
p Így gondolta ezt anno Midasz király is, ugye?
p Pedig Te is Isten gyermeke vagy, ő a te atyád,
p Ő jobban tudja a javad, de szelíden se erőszakos…
p
p
p Liberális
p individualista
p Aki, ha már felnőtt,
p mindig tudja, hogy mi a jó neki –
p még a jóbarátait sem hatalmazza fel,
p hogy holt részegen erővel is hazavigyék,
p ezért inkább így ott fagy meg az árok szélén…
p (pláne, ha ezek a „barátok” csak szesztestvérek)
p
p
p Áladakozó
p Nagylelkűnek
p hiszed magad,
p pedig a kalácskérőt
p tanácsadással ráztad le
p (akinek meg halat adtál,
p azt nem tanítottad halászni)
p
p
p (F)osztogató
p Amikor először
p kifoszt a rabló, útonálló,
p majd utána a zsákmányából
p nagykegyesen alamizsnát oszt
p Még ki is oktat, hogy mire – ne –
p használd, s te még hálás vagy…
p
p
p Naiv
p Ember a fronton,
p a lövészárokban:
p Kérem! Ne lőjenek,
p itt emberek vannak!
p (s amúgy meg: hát
p nem neki van igaza!)
p
p
p Szolgalélek
p Aki sokáig nem bír
p segg-nyalás nélkül élni
p Rosszul érzi magát, ha ma még nem
p hunyászkodott meg gazdája/főnöke előtt…
p (létminimumért cserébe feladja szabadságát)
p
p
p Rövidlátó
p Elvakít a hozomány,
p el a fényes esküvő
p De elmegy a hozomány
p és megmarad nyakadon a nő,
p aki ronda és undok, házsártos…
p
p
p Szép-vak
p Csak az érinti meg igazán,
p amihez közvetlen, pragmatikus érdeke fűződik –
p Így szinte teljesen vak marad a szépség dimenzióra
p Vagy újgazdag sznobként csak a drágát látja szépnek…
p
p
p Bolhából elefánt
p Ha megcsíp egy szúnyog,
p már elönt a világfájdalom és arra gondolsz:
p talán mégsem a Jóisten teremtette a világot…
p Ha a lábadra lépnek, pláne bocsánatkérés nélkül,
p akkor el van rontva a napod: dühösen fortyogsz…
p
p
p Pimasz önhitt
p Ne tiszteld őseidet,
p hogy rövid életű legyél a földön…
p Aki előttünk élt, az mind hülye lehetett…!?
p A múltat végképp töröld el, ne vegyél át semmit
p
p
p Fixáció
p A kamaszos
p dackorszak nem múlik el
p Csak azértis ellentmondani
p előbb az idősebbnek, később bárkinek…
p Makacsul különcködni, ha törik, ha szakad…
p
p
p Heroikus
p pótcselekvő
p A hátad mögött volt a Jóisten
p s te megkerülted érte az egész Földet?
p S mire visszatértél, már távolabb került,
p mert közben sok kötelességet mulasztottál…
p
p
p Kontár
p bűvészinas
p Abban a téves hiszemben
p engedi ki a szellemet a palackból,
p hogy majd ő tud neki parancsolni, illetve
p hatalmában áll oda bármikor visszatuszkolni…
p (Kiengedi a fajgyűlöletet: bumeráng-hatású…)
p
p
p Hárítás
p Tanácsot
p kérhetsz – és én adhatok,
p de a döntésedért vállalt felelősség súlyát
p csak te viseled, ne magadat ments ki velem…
p
p
p Dilemma
p Aki úgymond
p élhetetlen hülye,
p betartja a szabályokat,
p az akár még éhen is halhat,
p de legalábbis csak nyomorog.
p Aki nem tartja be, az viszont
p csak kicsit letérve a becsület útjáról
p egy cinkos bűnpártoló, falazó lesz…!?
p
p
p Az aranyember
p Talált/lopott alaptőkéből,
p tehetséggel-szorgalommal,
p de a protekció és korrupció által is,
p riválist eltiporva nagyon meggazdagodni,
p és e vagyonból nagylelkűen jótékonykodni –
p csak éppen a szerelme szívét el nem nyerni…
p Majd mindent hátrahagyva egy kis szigeten
p őstermelő gazdálkodva boldogságra is lelni…
p
p
p Fejfa-
p rovás
p Mennyi
p és minő élet?
p Aki élt pl. 80 évet,
p de igazán csak 3 napig volt boldog…
p Vagy aki élet akár 120 esztendőt is,
p de ami kb. 10 percben jól elmesélhető
p Meghalt még mielőtt szerelmes, bölcs,
p játékos, alkotó, mulató, humoros, mester,
p munkálkodó, családalapító stb. lett volna…
p
p
p Betanított
p életvezető
p Akik csak a kályhától
p elindulva tudnak táncolni…
p És a vicc a gonosz manóról,
p aki éjszaka mindig bepisiltet,
p Majd, amikor a pszichiáter tanácsára
p a paciens bátran ellentmondana neki,
p akkor meg bekakiltat – erre a verzióra
p már nem volt kész válasza a paciensnek…
p
p
p Helyett
p Ne éld mások életét,
p a neked rendelt helyett –
p Ott legjobb esetben is csak
p a legjobb imitátor, epigon lehetsz,
p De helyetted se éljen, értsen, érezzen,
p egyen, szeressen, alkosson, álmodjon más!
p
p
p Neki
p mindegy
p Csak egy apró,
p olykor jottányi különbség,
p és mégis tragikus félreértés…
p Amnéziát, vagy amnesztiát kap?
p Egy lányt lecsinál vagy felcsinál?
p Ítélete felfüggesztett, vagy akasztás?
p Igaz embernek tartva/legazemberezve?
p
p
p „Farkas!”
p Aki unalmában
p játékból riogat, lármázik,
p annak pont akkor nem jönnek segítségére,
p Amikor a helyzet már tényleg komolyra fordul…
p
p
p Emberkísérlet
p Jellem-tesztelő
p Szabad-e például
p egy jónak tartott barátodat
p oly mesterséges, általad előidézett helyzetbe hozni,
p ahol kiderülhet róla, hogy mennyire tud titkot tartani?
p Könnyen rámehet egy pótolhatatlan kapcsolat…
p
p
p Önkritikátlan
p A házad előtt seperj előbb –
p Pont az kiabál, akinek a háza ég?
p Aki mondja másra, az mondja magára – öneláruló
p Más szemében a szálkát, sajátodban a gerendát se?
p
p
p Iskolázottság…
p A kisgyerek az őrületbe kerget
p a vég nélküli kérdezősködéseivel,
p Néhány év iskola után már semmi sem érdekli,
p sikeresen kiölték belőle a „beteges kíváncsiságot”?
p
p
p Exhibicionista
p Önmagát kiállító
p Mint egy magamutogató pedofil cukros bácsi?
p Mint egy nudizmus stb. örve alatt pucérkodó?
p Mint egy csonakságát mutogató utca koldus?
p Mint egy szereplési viszketegségben szenvedő?
p
p
p Post humusz
p „Az élőket mi kutyába vesszük,
p Az alkotókba belerúgunk.
p De ha meghalt, sírja fölé
p Meaculpázva odahullunk.”
p Alföldi Géza
p
p
p Vaksötét
p Az emberek besötétítik otthonukat,
p Vagy bekötik, elrontják a szemeiket
p Vagy a homokba dugják be a fejüket…
p Vagy a parasztvakítás áldozatai lesznek
p Vagy büntető kínzásból sötétzárkába zárva…
p
p
p Fekete ország
p Minden feketére festenek,
p S mindenkin fekete szemüveg van,
p Sokan vannak a feketelistán,
p és a feketén munkát vállalók…
p És a hiánygazdaság/háború
p miatt virulnak a feketézők…
p
p x

HÖFER
A frontokon teljes a nyugalom –
Höfer jelenti kurtán, fukaron.
Az ágyú csak vaktában ugatott,
Puskából lőttek járőrcsapatot,
S egy repülőgép kotlott a magasban,
Máskülönben: a helyzet változatlan.
.
Egy katonával van csak kevesebb,
Az is véletlen csak, hogy elesett,
És csak eggyel több a kis sirhalom
A vadszegfüszegett domboldalon,
Hol annyi élet hervadt el nyílatlan –
Máskülönben: a helyzet változatlan.
.
És messze valahol a front megett
Egy feszület a falról leesett,
Váratlan kialudt a lámpafény,
Megindult a könny két szem szegletén,
Hogy folydogáljon mindörökre halkan –
Máskülönben: a helyzet változatlan.
(1916)
*
A HADIÁRVA
Onnanhazul hajnalba már
Elmén az édesanyja,
Könnyével mosni a ruhát
És őt magára hagyja.
S mire a fecske szól: csivitt,
Ő, bár még álmos egy kicsit,
A házat összejárja,
S az udvart napfény teli meg,
Villognak a vén boltivek,
Midőn alattuk eltipeg
Szegény kis hadiárva.
.
Kis ingibe a jó szeder
Hullajt egy-két szem epret.
A kut körül morzsát talál,
Mit a veréb elejtett.
Ezt tapsikolva felszedi,
Hiszen királyi reggeli,
S mig elmajszolja szája,
A fa vendéglátón susog.
Verébke pajtásul csipog,
A kut is halkan nyikorog:
Ne félj, kis hadiárva!
.
A szeme: mint a lenvirág,
A szája: mint a rózsa,
Festő a szent oltár fölé
Angyalt festhetne róla.
Ki ránéz, annak szive fáj:
Ó mennyi kincs, ó mennyi báj
A kocsiut porába! –
S ha kérded tőle a nevét,
Kezét nevetve tárja szét,
S vállára szegve a fejét,
Azt mondja: hadiárva.
.
Az istenadta kis bogár
Mit tudhatná, hogy ez mi,
S hogy ez a két szó vállait
Minő keresztre szegzi!
A menyhez van ő közelébb,
Megértőn hogy nézhetne még
Életre és halálra?
Se útálat, se gyűlölet
Szivébe még nem férhetett,
Ő nem tud még mást, csak szeret –
Boldog kis hadiárva!
.
Azt tudja, jók az emberek,
Mert rá sokat nevetnek
És egy-két falatkát neki
Minden konyhába vetnek.
S mikor szépen köszön nekik,
Orcáját összecsipkedik,
S azt mondják: jaj, te drága!
Csak azt nem tudja sohase
Olyankor mért szalad tele
Könnyel a nénikék szeme –
Szegény kis hadiárva!
.
Ha kérdik tőle: hol apád?
Azt mondja: messze, messze,
Ő mostan a Halálba van,
De majd hazajön este!
Napjába százszor mondja el,
És megmutatja, hogyha kell,
Hogy borul a nyakába,
Mert aranymókust hoz neki,
A karajt bővebben szegi
És aki bántja, megveri –
Szegény kis hadiárva!
.
S amikor ágyat vetni már
Leszáll az est a földre,
A kis madárfiók kiül
Az utc’ajtó küszöbre.
Már alszanak veréb, fa, kút,
Már kezd szikrázni a tejút,
Hivőn néz fel reája:
Apjának ott kell jönni, hol
Az égi hid aláhajol
S már félig álmában dalol,
Bohó kis hadiárva!
.
Már félrebillen kis feje,
Mikorra megjön anyja,
Fáradt csókot lehelve rá,
Gyöngéden ölbe kapja
»Kis szivem, már aludni kell!«
Ő maszatos szép-kezivel
Keresztet vet magára.
A miatyánk-ba fogna, ám
Csak ennyit mond: az én apám…
S már a vetetlen nyoszolyán
Alszik a hadiárva.
.
De mint aranynyil, úgy suhan
Ez ima föl a mennybe,
Mosolygó angyal térdein
Teszi az Úr elejbe.
Az Isten elborult szemén
Átrezdül egy sugárnyi fény
És leragyog reája:
Testvérkétekhez szálljatok,
Játékos álomangyalok, –
S jól betakarja szárnyatok, –
Tudjátok: hadiárva!
(1917)
*

SZERELMES LEVÉL
Innen a hajnalon, éjfelen már túlról,
Levelem indítom Nádaskeresztúrról,
Úri biró lánya, kerti rózsaszála,
Csengetyűző szivü Kerezsi Kalára.
A fő cenz urakat kérem igen nagyon,
Ezen levelemet erisszék szabadon.
Ezüsthasú felhőn pávagalamb vigye
Permia-országnak kellős közepibe,
Egy öregasszonynak adja ott kezibe,
Hajnalhasadáskor ejtse kebelibe,
Mikor a naprózsa nyílik, nyiladozik,
Minden levelirül harmat hulladozik…
.
Sok orosz rabokat hoztak a falunkba,
Egy jutott belőlük kerek udvarunkba.
Mint a citrusfáé, olyan a növése,
Mint a mosott égbolt, szeme nevetése.
Piros az orcája, göndör haja selyme,
Apámhoz, anyámhoz nagy az engedelme.
Iván nevezetű, ugyan most már Jani…
Halálos holtomig igy fogom mondani.
Nagy főkapitányok akármit végeznek,
Már ebben az egyben semmit se tehetnek:
Sok nagy seregeket még elveszejthetnek,
Szerelem hatalmán erőt nem vehetnek.
Vissza nem adhatom rabul ejtő rabom:
Érte szülőjének magam ajánlhatom.
.
Irja meg: kellek-e, irja meg: eljön-e,
Mátka-koszorúval hozzánk beköszön-e,
Menyasszonyi fátylam virággal tűzködni,
Kalász-szín hajamból kerek kontyot kötni?
Ha előbb nem lehet, buzaaratáskor,
Ha akkor se lehet, szőlőtakaráskor
Mikor vége lesz majd Isten haragjának,
Nagy főkapitányok akit indítának.
Addig pedig vagyok úri biró lánya,
Szellőtül is őrzött bimbós majoránna,
A rabkatonának szivbeli gyürüsse –
A kezemet addig nem fogja meg ő se.
.
Vidd el, pávagalamb, vidd el levelemet,
Permia-országból hozz is feleletet.
Ha örömet hozol, fényes délbe hozzad,
Meg ne álljál vele kilenc ország hosszat.
Ha bánatot hozol, lassítsd a jövésed,
Esti harangszókor legyen érkezésed,
Mikor a naprózsa összecsukorodik,
Minden leveliről vércsepp hulladozik.
(1917)
*

ESTI IMÁDSÁG
A HÁBORÚS GYERMEKSZOBÁBAN
Ki fényesebb vagy, mint a csillagok
S oly nagy, amilyen kicsi én vagyok,
Én nem tudom, mi az a háború,
De látom, hogy mindenki szomorú.
A katonák dolgát se értem én,
Csak a könyűt édes szülőm szemén
És reszketek, mint a fiókmadár –
Uram, a háborút parancsold vissza már!
Hogy miért bocsájtottad szabadon,
Szent akaratod én nem kutatom –
De ládd, azóta meghalt a derű,
A kenyerünknek íze keserű,
Még a kakas-szós hajnal is setét,
Hallgatni félek este a mesét,
Álmomba mindig ég a babavár –
Uram, a háborút parancsold vissza már!
Térdelve kérlek, szóm zokon ne vedd,
Hisz hogy szállhassak pörbe én veled:
De fű, de fa, de sok madárhalott,
Jó isten, téged mivel bánthatott?
S örömed abba néked lehet-e,
Hogy árvával van a világ tele,
Ki azt se tudja, hogy ő árva már? –
Uram, a háborút parancsold vissza már!
Ki ott villámlasz a kardok hegyén,
Mint a nagyoktól sokszor hallom én,
Az emberszívbe költözz már bele –
Az istennek csak ott lehet helye.
Nőjjön virág a holtak sírjain,
Az élőnek ne légyen élte kín,
Áldva nézzen föl rád a földhatár –
Uram, a háborút parancsold vissza már!
(1916)
p 2
p
p Etikett
p 1.
p Annyi illemszabály
p vonatkozik az evésre, ivásra,
p hogy abban már semmi öröm nincs, nem is lehet
p 2.
p A zsebtolvaj,
p vagy a markecoló
p az etikett szerint öltözött fel az estélyre,
p vagy a rabló szépen köszön a háziaknak…
p
p
p Vas István –
p Dal az etikettröl
p
p Az etikett, az etikett,
p Mire tanít az etikett?
p Hát arra, hogy bármi is adódik,
p A halat késsel sose edd.
p De arról megfeledkezett
p Az etikett, az etikett,
p Mi illendőbb az emberöléshez:
p Ágyú, gáz, vagy bajonett?
p Ó, ó, etikett,
p Csak a halottak tudnak illemet.
p Az etikett, az etikett,
p Mire tanít az etikett?
p Hát arra, hogy úri társaságban
p A hölgyeknek csókolj kezet.
p De arról megfeledkezett
p Az etikett, az etikett,
p Hogyan tisztelj gyerekes anyákat,
p Ha rájuk dől az emelet.
p Ó, ó, etikett,
p Csak a halottak tudnak illemet.
p Az etikett, az etikett,
p Mire tanít az etikett?
p Arra, hogy milyen alkalomra
p Való a frakk, szmoking, zsakett.
p De arról megfeledkezett
p Az etikett, az etikett,
p Hogy akkor mit is lehet csinálni,
p Ha már a tetü ellepett?
p Ó, ó, etikett,
p Csak a halottak tudnak illemet.
p Az etikett, az etikett,
p Mire tanít az etikett?
p Hogy mikor húzd fel a lakkcipődet
p S az antilopbetéteset.
p De arról megfeledkezett
p Az etikett, az etikett,
p Hogy akkor mit is szokás viselni,
p Ha mindkét lábad elveszett?
p Ó, ó, etikett,
p Csak a halottak tudnak illemet!
p
p
p Sors-
p húzások(k)
p Kalapból kell húzni,
p hogy ki lesz a párod…
p Egy embert minden nap kisorsolnak
p életüket a Mammon oltárán áldozva
p Később, fejlődve, ők önként teszik ezt…
p Minden tízedik embert lelőnek,
p ez fegyelemerősítő intézkedés…
p
p
p Gondolat-olvasók
p Kitalálom a titkos vágyad…
p Aki jó/profi emberismerő és
p a vesédbe látó, arcról olvasó
p És ahol senkinek nem lehet tartósan titka,
p mert gondolatrendőrség folyamatosan üzemel
p
p
p Perspektíva
p Ami messziről
p oly kicsinek látszik,
p azt ő kicsinek is veszi,
p pedig egy elefántcsorda
p közeleg, dübörög felé…
p Ez az”érzéki csalódás”
p akár az életébe is kerül…
p
p
p Komornyik
p szemléletek
p Aki csak annyit
p lát a nagy emberből,
p hogy olyakor éjszaka
p ruhástól fekszik le, és
p piszkálja az orrát stb. stb.,
p Meg is van neki róla a rossz véleménye…
p (Persze azért sok az olyan „nagy ember”,
p aki kicsit közelebbről már egyre kisebb lesz…)
p
p
p Szellemi fogyatékos
p Az „öntörvényű” emberek
p fittyet hánynak a gravitációra is,
p és ha ezt ép bőrrel megússzák, túlélik,
p akkor a szellemi, társadalmi élet rendjére is:
p neki pl. a grammatika szabályai sem mérvadók…
p
p
p Maga-mentő
p Nem ülteti el a magot,
p semmit nem kockáztat…
p Hetvenszeres termés helyett
p így még az az egy is elpusztulhat…
p (aki menteni akarja éltét, elveszíti azt)
p
p
p Bűnbak
p Nincs bátorságuk
p a kritikus önvizsgálatra,
p helyette lázasan bűnbakot keresnek,
p akire minden bűnt rá lehet olvasni/kenni…
p Majd mehet minden tovább a régi rossz vágányon…
p
p
p Falurombolás
p Szisztematikusan
p ellehetetlenítik a falusi életformát,
p gyarapítják a városi lumpenproletáriátust,
p aki pénzért bármilyen lélekölő munkát vállal,
p akit szellemileg a lakótelepi létforma is leépít,
p s akinek a szavazatát olcsón meg lehet venni stb.
p
p
p Underground
p 1.
p Amikor már
p csak mélyen a föld alatt
p a bányában lehet dolgozni,
p sőt építkezni és közlekedni –
p barlangban, bunkerben túlélni…
p 2.
p Csak a „föld alatt”
p lehet ellenzéki mozgalmat,
p ellenkultúrát szervezni és tartósan működtetni…
p
p
p Lúzer-
p sorsközösség
p Azzal vigasztalod magad,
p Hogy az emberek többsége
p rossz helyre, rossz időben születik:
p titkolva-bevallva: életfogytig vesztesnek…
p Eleve felmented magad: életed javíthatatlan…
p
p
p Megboldogultak
p Élő embert sohasem
p mondhatunk boldognak?
p Hiszen bárkit bármikor
p bármilyen tragédia érhet?
p A katolikus Egyház is csak
p a halál után avat boldoggá…
p
p
p Skatulya
p Életed végig
p abban a fekete
p dobozban „éled”,
p ahova gyerekként szüleid-
p tanáraid korán beskatulyáztak
p Mert te engedelmes, jó fiúként
p elfogadod, nem törsz ki belőle…
p
p
p Buta bivaly
p Azon az órán
p éppen hiányoztál,
p ahol a többieknek
p jól elmagyarázták:
p Ember vagy, nem barom!
p Többet ésszel, mint erővel…
p
p
p Túlzó fokon
p Vagy sótlan, vagy elsózott
p a mindennapi étele és élete –
p vagy nem ismeri/szereti a humort,
p vagy pedig mindenből tréfát űzne…
p Nem ismeri a helyes mértéket
p
p
p Ön-gyengítő
p Veled nem lehet barátkozni,
p Szövetségeseket nem keresel,
p De az ellenségeidet gyártod és gyűjtöd
p (de még azokra sem hallgatsz, pedig ők
p legalább olykor még igazat mondanak rólad)
p
p
p Pályatévesztő
p Nem találod meg
p az életműfajodat, ahol sikeres lehetnél…
p Csigaként a nyúllal állsz ki versenyfutásra
p Örök vesztésre, kudarcra ítéled önmagadat…
p
p
p Elő-
p hátramenetel
p A kutyák között király lehettél volna,
p de te inkább a király kutyája lettél…!?
p Vagy: ahol te voltál az igazgató-főorvos,
p ugyanott elvállalod a portási szolgálatot…
p
p
p Komikus
p Tragikusnak érzed,
p hogy te is halandó lény vagy,
p és még Isten káromolod emiatt,
p de már délutánod dögunalomban telik!
p Úgy tékozlod időd, mintha örökké élnél…
p
p
p Extrém
p életsport
p Annyira letompítod
p a normális veszélyérzéked,
p hogy állandóan istenkísértésben élsz:
p mint aki direkt maga keresi a veszélyt…
p (és így előbb-utóbb meg is találja azt…)
p
p
p Hazardőr
p /életgyáva
p Életeszméd kifejezője lehet
p az „Élj veszélyesen!” jelmondat –
p Vagy még az utcára se mersz kimenni,
p hátha pont most a te fejedre esik egy tégla?
p Mert – igazad van – ezt soha nem lehet kizárni…
p
p
p Önállótlan
p Más emberektől várod:
p találják ki a feladatod, szereped,
p másként feleslegesnek érzed magad,
p mint egy ötödik, otthon hagyott pótkerék…
p Azt várod, hogy csak szót kelljen fogadni,
p mások gondolkozzanak, döntsenek helyetted…
p
p
p Nyaló-
p taposó
p Az élet rendjének találod,
p hogy felfelé buzgón nyalsz,
p lefelé taposol – rád is taposnak…
p És egy idő után már neked is nyalnak…
p
p
p „Ezermester”
p Nem él az oly emberi
p munka-megosztás előnyeivel
p Senkiben nem bízó, mindenhez érteni vélő
p Sok időt elpazarolva gyenge hatásfokkal működő
p (Ugye: Ki minek nem mestere, az a hóhérja annak…!)
p
p
p Feladó
p Ha elsőre
p nem sikerül
p a bringán egyensúlyoznod:
p soha életedben nem két-kerekezel,
p mert te erre abszolút képtelen vagy
p (És ezt ezután így csinálod mással is)
p
p
p Öndicsérő
p Ha senki se szól
p egy jó szót hozzád,
p vagy nem hallod meg,
p a ráutaló viselkedést se érted,
p magadat dicséred, sőt még ki is tünteted
p (ezért van oly penetráns bűz a környezetedben)
p
p
p Hála-
p követelő
p Felborítja
p a lelki egyensúlyod,
p ha szívességed nem
p köszönik, hálálják meg,
p vagy nem rögtön viszonozzák
p (több szívességet nem is teszel)
p
p
p Tisztaságmánia
p Egész nap azon dolgozol,
p hogy patikatisztaság legyen a lakásban,
p ha netán kész vagy, nincs szíved használni,
p sőt a családját terrorizáló pedáns asszony vagy…
p
p
p Aszimmetrikus viszony
p Nem lehetnek titkaid,
p rólad mindent tudhatnak,
p és még el sem bújhatsz…
p A nyilvánosságba lökve
p mint egy színpadon
p a reflektorfényben,
p ahol sötét a nézőtér…
p
p
p Szenvedő fél
p Személyazonosság lopás,
p Amiben vétlen és tehetetlen…
p Visszaélnek neveddel, vagyoni
p és erkölcsi kárt okoznak, és
p te nem tehetsz ellene semmit,
p és el kell viselni ezt a látszatot…
p
p
p Nehézségi fokos
p Aki kedveli a kihívásokat…
p Kényszerzubbonyban szerelmeskednél,
p gúzsba kötve, vagy egy lábon állva táncolnál?
p Így esetleg eléred: percekig rád is figyeljenek…
p
p
p Babonás
p Ha nem jó lábbal kelsz fel,
p akkor visszafekszel az ágyban,
p és ott is maradsz napestig,
p hisz aznap jó, sőt a legjobb,
p ha nem is csinálsz semmit
p (A babona a balgák vallása)
p
p
p Önfeladó
p talentumelásó
p Aprópénzre váltod
p az istenadta tehetséged:
p úgynevezett cirkuszi fejszámoló-
p művészként keresed kenyered
p vagy a túl kockázatos szobrász
p pályafutás helyett órabérben
p széklábakat faragsz…
p
p
p Balga balfék
p A szart aranynak nevezed,
p vagy az aranyat észre sem veszed,
p elkótyavetyéled, lomtalanítod stb.,
p vagy még az aranyból szart csinálsz…
p De a kakiban nem látod az aranyat!
p
p
p „Carpe diem”
p Mintha csak egy
p nap lenne a világ,
p úgy tékozlunk s élősködünk a jövőn –
p földet uzsorázva, pusztasággá téve,
p a javainkkal rabló-gazdálkodva:
p jöhet/jöjjön utánunk a vízözön?
p
p
p x
.jpg)
PIETA
JELENTÉS A SZEGEDI TANYÁKRÓL
A tanyaszélben szombat hajnalon
Jelenést látott Papdi Kis Veron.
Ott ült a lócán a Szüz Mária,
Ölében fölfeszített egy-fia.
Vékony sugárban vére csordogált,
A Boldogságos halkan sirdogált.
Veron is véle együtt felzokog:
»Ó, ti hóhérok, ó, ti gyilkosok!«
Reszkető kézzel keresztet vet, és
Elfoszlik, mint a füst, a jelenés.
.
Déltájban, ahogy a dombhajlaton
Rőzsét szedeget Papdi Kis Veron,
Uram-teremtőm, a fűzfák megett
Megint a Boldogságos integet.
De istenem, milyen öreg szegény!
Tarka kendő van hervadt ősz fején,
S hogy könnyel mossa a holt szent sebit,
Reá hagyott-szin kék kötőt terít. –
Veron értetlenkedve révedez:
Az ő tulajdon kék-kötője ez!
Szoknyája is az, melyet ő visel,
A pruszlik is, szemének hinni kell.
S övé a hang is, melyen felzokog:
»Ó, ti hóhérok, ó, ti gyilkosok«.
Zavarodottan földre omlik, és
Megint csak elfüstöl a jelenés.
.
S napáldozatkor ahogy átoson
A csordakútra Papdi Kis Veron,
A víz tükrében látja Máriát,
Ölében dúcolgatva holt fiát.
A Krisztus az, az Urkrisztus, – de im
Katonasapka szürkül a fejin,
Halálra sebzett sziviből a vér
Rongyos zubbonyon át csörögdögél.
Nyakában apró Szent Antal-szobor, –
Ő kötte azt oda valamikor!
Ő símogatta ezt a szöghajat,
S a gödrös állat a lágy száj alatt,
Amin virágzik most is a mosoly –
Ó, több ilyen száj nincs sehol, sehol!
Ó, bár ott ég fején a glória,
Ez nem a Mária, ez az ő fia,
Infanterista Papdi Kis Mihály!
.
Veron egyre mélyebbre kandikál
S két karját ölelőn terjesztve ki,
Magát a kút káváján átveti.
Az alvó víz magasra fellocsog.
.
Ó, ti hóhérok, ó, ti gyilkosok!
(1918)
*

KENYÉRÉRT VALÓ IMÁDSÁG
Isten, ki végzetünk felett
Úr vagy örömbe, búba,
Ó, légy atyánk s tekints le ránk,
A tékozló fiúkra.
Bűnök tüskéin térdelünk:
Irgalmasságot tégy velünk
S add meg nekünk
A mindennapi kenyerünk!
.
Imára kulcsolt két kezünk
Csörget csufos bilincset,
Rab nemzetet, tudjuk mi jól,
Fehér kalács nem illet.
Ha szükös lesz, ha ize vesz,
Ha csűreink ocsuja lesz:
Add meg nekünk
A mindennapi kenyerünk!
.
Méltók vagyunk-e, vagy se rá,
Itéleted ne nézze:
Erdőnek, mely elvénhedett,
Kivágatás a része.
Mi sorsunk: fejsze és fürész,
De gyönge sarjainkra nézz
S add meg nekünk
A mindennapi kenyerünk!
.
Ó, hány éhenhaló gyerek
Sír fel hozzád az égre!
Ó, hány szülőnek elpereg
Cseppenként szive vére!
Teneked is volt egy fiad:
Az inges kis Jézus miatt
Add meg nekünk
A mindennapi kenyerünk!
(1919)

pppppppppp

EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA
A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet
vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:
a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza
1.
A legeslegtöbbet én használhatok/árthatok magamnak –
a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?
Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.
Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?
2.
Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,
az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.
A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.
A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.
3.
A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.
Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.
De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,
anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…
4.
A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,
akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,
és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,
ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.
5.
Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi – segítők,
akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,
edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és
a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…
6.
És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,
akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal
és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.
A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …
7.
És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat
a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.
Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,
egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…
8.
De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,
avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,
a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,
ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.
9.
A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,
és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.
Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,
de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat
10.
Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása
nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,
hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,
mindent szépnek látunk – erre másnap kiábrándult cinizmus jön.
11.
Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,
s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –
de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,
akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!
12.
Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:
hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,
humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás, otthon,
gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…
13.
A mese, példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,
a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere –
gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra –
jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!
.
p.s.:
megértető, elképzeltető, érzékenyítő, fogalmat alkottató,
emlékeztető, elgondolkodtató, megítélendő, megfontolandó,
súlyozandó, magunkra ismertető és jó változtatásra serkentő
vers, közmondás, egymondatos életkép, mese, jellemrajz stb. stb.
ppppppppppppppppppppppppp

Kapcsolódó írások – Boldog-boldogtalan emberek életminőségei
- Tömörkény hangos-novella2025.01.07.
- Életminőség-vizsgáló tükör VI.2025.01.07.
- Kodolányi János: Julianus barát2025.01.05.