Életminőség-vizsgáló tükör VI.

Írta: Nagy Jenő · 2025. január 7.

kb. 24 perc olvasás

Földindulás, 1940. Moziplakát (filmplakát, rácsplakát). Páger | Darabanth  Kft.

Eugéniusz:

Életminőség-vizsgáló tükör VI.

Egy mondat a bölcs vagy balga,

boldog vagy boldogtalan lélekről

Ősrégi intelmek magyarán szólva



Boldog Margit ANTIKVÁR-Kodolányi János-Könyv-Magvető-Magyar Menedék  Könyvesház

Táltos paripa vagy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke – ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok

Önsorsjavító vagy rontó típusok példatára



Julianus barát - 1. évad online sorozat

Talált, kapott, szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)



Kodolányi János: Vízözön - Ingyen letölthető könyvek, hangoskönyvek

Szabó Lőrinc

Hazám, keresztény Európa

Útálom és arcába vágom:

– Száz év, de tán kétezer óta

őrült, mocskos, aljas világ ez,

ez a farizeus Európa!

.

Kenyér s jog helyett a szegényt

csitítja karddal, üres éggel

és cinkos lelkiismeretét

avatag és modern mesékkel;

.

száz év, de már kétezer óta

hány szent vágy halt meg gaz szívében!

Hazám, keresztény Európa,

mi lesz, ha bukására döbben,

.

mi lesz, ha újra földre száll

a Megcsúfolt és Megfeszített,

s mert jósága, hite, imája

egyszer már mindent elveszített:

.

mi lesz, ha megjő pokoli

lángszórókkal, gépfegyverekkel,

vassisakos, pestishozó,

bosszúálló angyalsereggel?

.

Mi lesz, ha megjő Krisztus és

új országot teremt a földön,

ha elhullanak a banditák

s nem lesz több harc, se kard, se börtön,

.

ha égi szerelmét a földi

szükséghez szabja ama Bárány

s újra megvált – óh, nem a jók,

de a gonoszok vére árán:

.

hazám, boldogtalan Európa,

ha túléled a harcok végét,

elbírod-e még te az Istent,

a Szeretetet és a Békét?

*

Új ég, új föld · Kodolányi János · Könyv · Moly

Szabó Lőrinc

Tárlat: a Sátán Műremekei

Boldog, akit pálinka butít,

boldog, kit a szépség

kápráztat, boldog mind, aki

csak részleteket lát. – De ha anya

helyett egy isten

nyitotta föl szemed, akkor

a halálos éjben mindenütt

tűz, tűz lobog fel,

tűz, tűz kering

körötted és te mindenütt

őt látod, a mozgó

viperalángot,

a tüzet, amit

széthurcol a mozgó

ember a földön, a tengereken,

a parázsagyu gondot,

a tűzkigyókat

látod csak az éjben,

a mult s a jövő

üveghegyein túl, a nyugtalan önzés

gyujtogató parazsát, a tüzet,

a tüzet,

tűzoszlopokat, aranyrudak és

a puskatűz aranyát.

Átkozott vagy,

ha látni tanultál,

átkozott vagy,

ha látod: a Sátán

mennyi szenny

tüzéből festi be a halál

gyászpompás keretei közé

Műremekét, az Életet:

jaj neked, aki látsz,

jaj, neked, Isten

látó fia, jaj,

mert bárhova fordulsz,

örökre előtted

az idő vándor falain

az Ember égő tárlata:

számodra nincs

butúlni ital, vakúlni szépség,

s üss bár karót boldogtalan

szemedbe, feléd

a végső éjszaka

egéről is az olthatatlan

tűzvész

rémült freskói lobognak!

Zárt tárgyalás · Kodolányi János · Könyv · Moly

p 1

p

p Ha

p te itt-most

p még nem éred el,

p az a szőlő még savanyú –

p a kosarat adó nagylány meg

p éretlen, csúnya, sőt romlott stb.

p

p

p Ő

p legalább

p képmutató, álszent:

p az erénynek így azért

p mégiscsak hódoló „bűnöző”,

p bár lelki erőit rosszra fecsérli…

p

p

p Aki

p nemhogy

p takargatja, szégyelli bűneit,

p de egyenesen dicsekszik velük,

p mintha a betegségére lenne büszke…

p

p

p Aki

p a Vak

p jóhiszeműsége miatt

p egy emberben nagyot csalódóból

p lesz az egész emberiséget megvető

p

p

p Aki

p az idegen,

p sőt ellenségtől kapott,

p és sziruppal le is nyelt,

p istenképe imádása miatt

p magát örök szolgaságra ítélő…

p

p

p Aki

p éppen

p a jótevője elől

p futva, lóhalálában menekül,

p de fejvesztve pont ellenségéhez rohan

p

p

p Aki

p egy profi 

p rágalmazó,

p aki jól tudja, hogy nem akármit,

p de valami elég hihetőt kell rá fogni….

p (de majd ez bumerángként visszacsap rá…!?)

p

p

p Becsület–

p sértési ügy:

p elégtételadás,

p jelképes párbaj helyett

p lapul, perel, vagy övön alul üt…

p

p

p Aki

p a földi

p igazságszolgáltatást

p ügyeskedve, vesztegetéssel,

p vagy csak szerencsével kikerülő:

p de akire a lelkiismerete örök kínpadja vár…

p

p

p Aki

p akár

p nyolc napon túl is

p nehezen gyógyuló,

p de „csak” erkölcsi lelki sértő:

p aki azért mégiscsak bűnhődik:

p mert őt az Isten nem veri bottal…

p

p

p Aki

p belemegy

p a sárdobálásba,

p felveszi a kesztyűt,

p nem tud felülemelkedni,

p de meglepődik, ha ő is szaros lesz…

p

p

p Aki

p abban

p a tévhitben él,

p hogy a jó erkölcs,

p becsületes életvitel

p már a boldogságnak

p nemcsak a szükséges,

p de elégséges feltétele is…

p

p

p A

p politikai

p pankráción

p át nem látó megosztott–

p összeugrasztott barátok –

p és a nevető harmadik…

p

p

p Aki

p egy,

p a teendőit

p addig-addig halagató,

p míg végül a fejére dűl a háza –

p egy mindenre ráérő Pató Pál úr

p

p

p Aki

p éppen olyan,

p mint a megtérő tékozló fiú

p királyi fogadtatását irigylő „jó gyerek”,

p aki már bánja, hogy ő eddig olyan jó volt…

p

p

p A

p vadidegent/

p más hitű kiraboltat

p közönyösen átlépő,

p az út szélén szenvedni hagyó,

p a miséjére siető, irgalmatlan pap

p

p

p Akinek

p a 2×2 néha négy, néha öt,

p ahogy a többség ma szavaz…!?

p Kevés ő ahhoz, hogy ezt megítélje…

p Ő az, aki sohasem akar kilógni a sorból…

p Így lesz ő minden zsarnokság hű alattvalója…

p

p

p Aki

p olyan

p szekér

p után futkos,

p erőt-időt pazarol,

p amelyik nem veszi fel –

p a jó meg már rég elment…

p (a hozzá való lány már elkelt…)

p

p

p Aki

p addig-addig

p fitymál, válogat,

p hogy végleg egyedül marad,

p vagy e vészhelyzetben már bárki jó lesz,

p már oly nagyon alacsonyra teszi a mércét…

p

p

p Aki

p gyönyörködik

p a rózsája illatában,

p de gyalázza, átkozza a töviseit:

p Ő sz álmai tökéletes nőjére vágyott

p (attól koldulna, ha tényleg megkapta volna…)

p

p

p Aki

p az utcán,

p munkában angyal,

p de otthon meg ördög:

p nála mindig az idegen az első,

p akivel alázatoskodóan nyájas,

p hazaérve meg goromba pokróc…

p

p

p Aki

p úgymond

p csak a családi-házi béke

p kedvéért lesz egy papucsférj,

p amivel időzített bombát helyez el –

p ha (be)telik a pohár, vagy beteg lesz,

p vagy ölelés helyett akár ölni is tudna…

p

p

p Aki

p a kocsmában

p részegen bősz hőbörgő,

p többször rendszert is dönt,

p de otthon, hivatalban kussoló,

p behódoló, meghunyászkodó stb.

p

p

p Aki

p élettársat

p is szeretne/akarna,

p de inkább egy házicselédet,

p akit mindenben ő irányíthat…

p A lényeg, hogy csak ne neki

p kelljen a máshoz alkalmazkodnia…

p

p

p Amit

p balszerencse

p vesz el, visszajön…

p De miről önként mond le,

p azt többé már igen-igen

p nehéz lesz visszaszereznie…

p Az átmeneti konc-jólétéért

p szabadságfeladó, szellemi

p kiskorúságba infantilizálódó (nép)

p

p A

p mama-

p hotelben

p beleragadó,

p kényelmét-

p biztonságát féltő,

p szabadságát önként feladó

p gyáva kapunyitási pánikos,

p infantilizálódó óriáscsecsemő

p

p

p Aki

p csak

p túl későn,

p már akkor üti,

p de akkor nagyon a vasat,

p amikor az már hideg, merev,

p (pl. kamaszkorukban kezdené el

p a gyermekei a megnevelését…)

p

p

p Aki

p későn

p kap észbe, hogy

p a majomszeretetével

p egy nem kis házi zsarnokot

p nevelt ki/fel a gyermekéből…

p

p

p Aki

p szentté

p avatja az anyját,

p szenté avatási „perében”

p ő nem az ördög ügyvédje –

p késő már döbbenet: anyja

p jó szándékkal kövezte

p útját a pokolba…

p

p

p Aki

p olyan

p jó anya –

p csak nem adja nőül

p egy jöttment vadidegenhez

p az ő egyszem fiú- „gyerekét” …

p

p

p Ő 

p szűz-

p nemzéssel

p szaporodna, hogy

p utódja kiköpött Ő legyen,

p és majd így is neveli

p boldogtalannak…

p

p

p Élettársa

p sem nem részben hasonló,

p sem részben nem ellentétes vele:

p de mindenben más, vagy

p egy idegesítő hasonmás

p

p

p Ők

p csak

p előkelő

p családjukon

p belül házasodnak:

p a belterjesség korcs utódot nemz

p

p

p Ön-

p vasfegyelmezett-

p önrémuralmas lény:

p aki a saját parancsszóra

p hol megrendül, hol meg kacag stb.

p

p

p Összemérhetetlen,

p összehasonlíthatatlan,

p mint az alma a körtével,

p vagy mint amikor az életed,

p egy ember értékét akarnád

p pénzben kiszámolni: például

p mennyi váltságdíjat már nem ér meg…

p

p

p Aki

p jó ügyhöz

p méltó e szorgalmú-ügyességű:

p de nem tudja, hogy maga alatt fát vágó

p Aki önmaga legnagyobb, de titkos ellensége, és

p még a Jóistent se kéri/engedi megvédeni magától…

p

p

p Aki

p egy rejtett,

p nem őszinte,

p most épp száraz alkoholista:

p absztinensként büszkén veri a mellét,

p pedig, ha mértéket tudna, gyógyult lenne…

p

p

p Óvatlanul:

p már csak a meredek

p lejtőn lefelé derül ki, hogy

p gyenge, rossz az autó/bringafék,

p hiányzik a külső, független kontroll…

p Csak tragédia állítja meg a züllés lejtőjén?

p

p

p Aki

p biztosra megy,

p ő ma sokat akar nyerni:

p ezért jó nagy tétben ki más,

p mint éppen önmaga ellen fogad…

p

p

p Akinél

p havonta előírt

p a sikeres feleségvizsga –

p különben szabadlistára helyezi,

p elárverezi vagy jön a kitoloncolás…

p

p Aki

p úgy él

p és hal is,

p mintha tényleg

p mások által rendelt

p és erővel foganatosított

p szigorú szobafogságban,

p vagy házi őrizetben lenne

p

p

p Aki

p szereplési

p viszketegségből stb.

p addig-addig örökké hülyéskedő,

p míg azután végleg úgy is marad…

p

p

p Akinek

p a sok haragvó,

p utálkozó, kaján, kárörvendő

p arckifejezése önmagát csúfító:

p vagyis tényleg árt a szépségének

p

p

p Téged

p az Isten

p nem ver bottal –

p az egész bűnös életed

p ki van rajzolva a rossz arcodra –

p nem ezt kaptad a születésedkor,

p te magad dolgoztál keményen ezért…

p

p x

A vas fiai · Kodolányi János · Könyv · Moly

Szabó Lőrinc:

VANG-AN-SI

– Hiába! – hallotta ezerszer

Sen-Tszung, a sárkánytrón ura.

– Nincsen remény! – és ijedten nézett

a remete Vang An-Si-ra.

– Jobb nem tudnod, hogy mi van ott kint! –

dörögte három ezredév

és a Tanácsban csak a szent bölcs,

Vang-An-Si rázta a fejét.

.

Fejét rázta, és így kiáltott:

– De! tudd meg! s felejtsd soha!

Én, Van-An-Si neveltelek föl,

én és a filozófia;

most tied a trón: megcsináljuk,

mit még senki se mert, akart,

az Isten Országát a földön,

én, a gondolat, s te, a kard! –

.

– Császár, ne akarj tudni semmit! –

könyörgött a rémült Tanács.

– Sen-Tszung, könyörgött a szent, – tárd ki

varázstornyod négy ablakát!

– Ne, császár, ne hallgass a népre! –

– Császár, hallgasd meg népedet! –

És szólt Sen-Tszung, az ifjú császár:

– Van-An-Si, én neked hiszek! –

.

A torony négyfelé kitárult,

a Tanács meghajtá fejét

és Sen-Tszung, mit császár sohasem tett,

hallgatta, miért sír a nép;

a négy ablak négyfelé tárult,

és begyűjtötte mind a kínt,

mit fél Ázsia szíve néma

viharként dörgött odakint.

.

S a vihar feljajdult Keletről:

– Császár, nincs munka, nincs kenyér! –

– Kifoszt az uzsorás, a kalmár! –

sírt a milliótorku Dél.

– A bér! a tőke! – zúgta Észak

és Nyugat zúgta: – A papok! –

Sápadtan hallgatta a császár

a négy beszélő ablakot.

.

Sápadtan hallgatta a császár,

amit még nem hallott soha:

hogy a szabadság nem szabadság,

a jog az őserdők joga,

hogy a szegényt a fenevad pénz,

mint tigris a nyulat, eszi,

s a világ csak nézi a gyengét

és legfeljebb megkönnyezi.

.

Irtózva hallgatta a császár,

hogy átkozódnak a szivek,

hogy elsírták mind, amit szemébe

nem mondtak volna soha meg;

irtózva hallgatta a néma

mennydörgést, amit a kulik

kétszázmillió szíve vert és

az imát: – Ég fia, segíts! –

.

Az ablak bezárult. – Hiába!

Nincs remény! – mondta a Tanács.

– De van! – tört ki Vang-An-Si, – császár,

akard s itt lesz az új világ!

– Akarom! – szólt és megölelte

szent bölcsét Sen-Tszung: – Akarom!

Tanítóm voltál, most is az vagy,

kezedben minden hatalom! –

.

És Vang-An-Si dolgozni kezdett

és dolgozott tíz éven át.

Védte a gyengét, tőrbe csalta

a tigrist és a banditát.

– Pénz, műhely és bolt: az államé mind,

– hirdette, – én kereskedem,

s mint agy és kéz, mit munka termel,

elosztom becsületesen! –

.

Tíz évig dolgozott a szent bölcs,

büszkén, hogy amit most csinál,

ezer év múlva is csak álom

lesz más népek fiainál;

békét hirdetett s ölt nyugodtan,

ha ölnie kellett neki,

angyalok voltak katonái

s angyalok a hóhérai.

.

Tíz évig dolgozott Vang-An-Si

és dolgozott mindenkiért,

kétszázmillió szíve volt és

a vén világ arcot cserélt;

látta: roppant számok és tervek

bölcs kényszerben hogy építik

szerencse, önzés, bűn s örök harc

fölé az ész és a rend álmait.

.

Tíz év… S a szent hívta a császárt

és a Tanácsot. – Kész vagyok,

itt a művem! s az új világra

kitárta a négy ablakot.

Boldogan hajolt ki a császár,

Vang-An-Si boldogan figyelt:

köröttük a birodalomnak

kétszázmillió szíve vert.

.

Csend volt, mint mindig, titok és csend,

de hatni kezdett a varázs,

megszólalt kétszázmillió szív

s a titokból lett vallomás:

– Öld meg! – zúgta egy hang. Utána

égig csapott a düh s a vád:

– Öld meg! – Kit? – kérdezte a császár. –

– Vang-An-Sit, a pokol fiát!

.

– A bölcsek bölcsét? – A bolondot! –

– A szentet? – Ördög szentje volt!

– Hallod? – nézett a bölcsre Sen-Tszung.

– Öld meg: mindenkit kirabolt!

Öld meg! – az átok, mint a tenger

özönlött a császár felé.

– Őrültek! – kiáltott Vang-An-Si

és kilépett a nép elé.

.

– Őrültek! Elűztem a kalmárt!…

– A tied éppúgy becsapott!

– Bankpénz helyett … – De katonákkal

Hajtottad be a kamatot!

– Az úri tőke… – Spicliké lett!

– A papok… – Azért nincs eső!

– Munkahadsereg… – Mint a börtön!

– Jövőtök… – Ma kell, nem jövő! –

.

És már megint égig csapott a

vihar, tombolt az új világ:

– Most remény sincs meggazdagodni!

Császár, öld meg a bestiát!

– Őrültek! – suttogta a császár

s becsukta a négy ablakot,

s elnémult kétszázmillió szív

s az önzés újra hallgatott.

.

Elnémult kétszázmillió szív,

csak kettő beszéld odabent.

– Hiába! sóhajtott a császár.

– Nincs remény! – sóhajtott a szent.

– Ugye, mégis a régi rend jobb?! –

tapsolt a győzelmes Tanács.

És Vang-An-Si befalaztatta

a szent torony négy ablakát.

*

Kodolányi János: Sötétség (Új írók) | könyv | bookline

Szabó Lőrinc

A szörnyeteg városa

A nagy bérház, ahol lakunk,

nem palota;

álmomban láttam: ez a ház

nagy kőkoponya.

Koponya, egy gonosz óriásé,

halott üreg;

az teszi benne temetővé

a lelketeket.

Ez a ház fej volt valaha:

az óriás

meghalt, de a feje itt maradt

és ránk vigyáz.

A vénség egyre töri-nyúzza

a rossz koponyát,

s mi benne élünk, mint a dögben

a paraziták.

A nagy bérház, ahol lakunk,

nem palota.

Mint a halott szörny szeme, villog

mindenik ablaka.

A kapu a száj, a fekete száj,

ahogy megmerevedett;

a régi száj eszi-köpi

az embereket;

s bent, mint a régi sok tekervény,

futnak a folyosók,

és azt is láttam, hogy születik

örökké újra a csók,

a halottban, halottak helyén

új élet hogy születik:

láttam magunkat, a régiek

kisérteteit!

És elborzadtam: nem csoda, hogy

e nagy labirint

annyi bűnt présel össze, annyi

emberi kínt,

hisz féregként nyüzsgünk a multban

s éljük mind, ami volt,

s folytatjuk a rablást, szégyeneket,

üzletet, alkoholt,

gyilkos kést, járványt, pénzek és

párzások piszkait,

a kihasznált nyomort, amely

mindent lealjasít:

újra éljük a szörnyeteget,

az óriás időt,

s amit csak kitalált, az egész

pokoli agyvelőt.

Szörnyű álom volt látni, milyen

ez a nagy rovartanya

és végig az utcákon a többi

vigyorgó csontpalota,

és sorra nyíltak az óriás

koponyák üregei,

s egy hang szólt: – „Átkozd meg a várost

s menekülj a szabadba, ki,

menekülj a hegyekbe, mezőkre s ott

a tiszta ég alatt

mindent előlről kezdve építsd

új városodat:

építs új várost és idézd

az új istent, aki

jön és vihara csákányaival

a multat szétveri!”

Kodolányi János - Könyvei / Bookline

p 2

p

p Aki

p minden

p áron élni akaró,

p a mindent túlélő,

p még a becsületvesztés gyalázatát is –

p aki erkölcsi hullaként bűzölög tovább…

p

p

p Aki

p hiúságból

p magát stresszeli:

p egyre nehezebb a feladata,

p mégis egyre kevesebb gondolkodási

p időt ad magának – kudarcélmény kereső…

p

p

p Aki

p úgymond

p szereti a kihívásokat

p (vagy inkább keresi a bajt)

p a fanatikus kemény magba

p keveredve, sőt kéredzkedve

p önleplező: az ellenfélnek szurkoló…

p

p

p Ő

p „Szabadiskola”

p kedevelő-preferáló:

p itt nincs semmi követelmény,

p itt nincs lecke/számonkérés stb.

p Aki oda se megy, még dicséretet is kap…

p

p

p Aki

p olyan, mint

p az egyre jobban

p blöffölő, felfuvalkodó,

p majd hirtelen halállal

p kipukkanó béka…

p

p

p A

p tücsök

p és hangya mese

p neki csak hazugság,

p a gaz-dögöket látva

p egyáltalán nem szorgalom-hívő,

p de parazitának, spekulánsnak stb. készülő

p

p

p Azt

p váltig hiszi:

p minden csakis

p az igyekezeten múlik,

p és nincs antennája az isteni kegyelemre

p Ötlet, ihlet nélkül ont magából silányságokat…

p

p

p Sors

p bona,

p nihil aluit:

p jószerencse,

p semmi más nem számít?

p Aki egy élet-hazárdjátékos,

p aki bérletet váltana Fortunára……

p

p

p Aki

p egyre

p fokozott 

p öngyötréssel pótolná

p a születési alapadottságainak

p a súlyos, pótolhatatlan hiányait,

p ahelyett, hogy a meglévőt képezné…

p

p

p Te

p csak

p nyugodtan 

p tombold ki magad,

p majd már az életed

p vége felé megtérsz…!?

p Hiszed, hogy rossznak lenni jó,

p csak a társadalom fojtaná el vágyaidat,

p hisz pl. minden férfi eredendően poligám stb.

p

p

p A

p buzgó

p kiscserkész

p Életed végén

p napi jó pontjaidat

p majd mind beválthatod

p a Paradicsomba lépéshez!?

p Ez vigasz a boldogtalanságban?

p

p

p Aki

p buzgó volt

p a karitatív jótettekben,

p „csak” éppen Ő nem volt

p az Isten rendelte helyén,

p nem rendeltetésszerűen

p használta el és fel magát…

p

p

p Aki

p úgy véli,

p hogy az a fontos:

p legyél szerény-alázatos:

p legyen egy nagy Példaképed

p és kövesd ő mindig mindenben –

p még akkor is, ha ő éppen a kútba ugrik…!?

p

p

p Aki

p szerint

p a legjobb meg sem születni,

p de ha ez már késő, már megtörtént,

p akkor viszont halj meg minél előbb…!?

p Akit Isten szeret, az fiatalon halhat meg,

p mert ugye a csúcson kell abbahagyni

p utána már úgyis csak lefelé mész…!?

p

p

p Akinek

p a jelmondata:

p ami nem megy elsőre,

p azt ne nagyon erőltesd – 

p mondj le erről egyszer

p és mindenkorra

p

p

p Miért is

p olvasnál végig

p egy önismereti tükröt,

p ami nem lektűr/ponyvaregény?

p Ami nem egy happy endes giccs?

p Ami nem zavarja meg „lelki nyugalmad”,

p disznóként dagonyázhatsz a pocsolyában…

p

p

p Orzott,

p meglopott,

p vagy kifecsegett

p bűnös titkaiddal zsarolható vagy –

p bűnvallást kerülve örökre rab maradsz,

p akit további, aljasabb bűnökre vesznek rá…

p

p

p Aki

p nagyon nem

p rendeltetésszerűen

p használja a testét-lelkét:

p ezért mindig dögrováson van

p

p

p Aki

p az evés-ivásban

p nem keres/talál örömöt –

p mintha orvosságot szedne,

p ami most keserű, de a hatása jó…

p

p

p Akinél

p az élet célja

p semmi más, mint

p jó evés és jó ivás,

p a betegséghez, és

p a korai véghez vezető

p falánk zabálás…

p (részből egész)

p

p

p Mint

p süketnémák

p „pár-beszéde”

p a vaksötét éjben:

p ő pont így „kommunikál”

p

p

p Aki

p mindig

p valami álfontos,

p „halaszthatatlan” ügyben

p a nagyvilágban kint nyüzsög,

p mert nem várja őt békés családi otthon

p

p

p Aki

p mögött

p is ott állt az Isten:

p de ő érte a Földet is

p megkerülő látványos,

p „heroikus” pótcselekvő,

p aki közben sok jót mulaszt,

p akár visszacsinálhatatlanul,

p amit adhatna és amit kaphatna…

p

p

p Aki

p nem úgy él:

p pedig minden,

p pl. épp a mai napja is

p lehet akár a legutolsó is –

p csak a diagnózis sokk hatására

p kezdi el az ún. bakancslistáját írni…

p

p

p Aki,

p ha úgy tudja,

p hogy kevés van hátra,

p mert ráijesztettek, és ő

p elhitte, hogy halálos beteg,

p csak akkor kezd úgy élni,

p ahogy eddig kellett volna

p (ettől akár meg is gyógyulhat,

p hisz pont azért lett nagybeteg,

p mert idáig nem ezt tette…)

p

p

p Aki

p szinte

p a végtelenségig

p halogatja a bűnei rendezését,

p azok annyira feltorlódhatnak,

p hogy halálosan ráomolhatnak,

p hisz éppen a bűn, az, ami őt is

p elválasztja Istennek tetsző élettől…

p

p

p Ő

p olyan léha, 

p könnyelmű,

p mintha csak egyetlen

p egy nap lenne a világ,

p levágja az aranyat tojó tyúkot,

p s nem törődik az utódaival sem:

p utána akár jöhet még a vízözön is…

p

p

p Ő

p teremtményi

p alázat híján van –

p rosszul érti, hogy

p ő a teremtés koronája, és

p kény-uralkodna a természeten:

p ki is irtja, pusztítja saját éltető közegét

p

p

p Ő 

p álnokul

p szembe dicsér,

p a hiúságodat legyezgeti,

p csak hogy te az önkárodra

p túlságosan elbízzad magad…

p (ahogy a fabula rókája a hollót)

p

p

p Mint

p a kisgyerek,

p mindenkinek hiszel,

p aki szépen rád mosolyog,

p ahogy pl. az ún. cukros bácsi

p A csak „javadat akaró” is így

p tukmálhat rád nem csak fölös,

p de egyenesen káros dolgot:

p drága szirszart, mérget

p (pláne fehérköpenyben)

p

p

p Aki

p a jó és a rossz

p szellemiség harcában

p az örök semleges akar maradni –

p „előkelő” állást nem foglalásával

p csak a rossz, sötét erőket támogatja…

p

p

p Aki

p nem kér,

p vagy nem fogad el

p külső beavatkozást,

p tanácsot, más segítséget

p a fel sem fogott vagy netán

p rosszul látott válság-helyzetben:

p Bele is pusztul a szellemi-lelki vak,

p nem lát a krízist megelőző állapotnál

p még sokkal jobb minőségű kiutat…

p

p

p Pipogya

p Önálló akarat

p v. vélemény nélküli,

p könnyen befolyásolható,

p félénk, esetleg együgyű és

p gyenge v. tehetetlen <férfi>.

p Pipogya alak, férj, fráter.

p

p

p Aki

p olyan

p ostoba,

p hogy a tuti nyerésért

p minden (!) lottószámot

p megjátszana, vagy minél

p többet: kerül, amibe kerül…!

p (még inge és gatyája is rámegy,

p mégiscsak szerencsével nyerhetne…)

p

p

p Aki

p annyira 

p néma gyerek,

p anyja sem érti szavát,

p annyira szemérmes koldus,

p hogy titokban éhezik/éhen hal

p

p

p Aki

p olyannyira

p szeretné magát

p mindenkinek megmutatni,

p hogy úgymond látva lássák: 

p exhibicionista pucérkodó lesz

p

p

p Aki

p perverz disznó,

p aki a fütyije mutogatásával 

p kisdedeket megbotránkoztatva 

p érez sekély kéjt, szexuális élvezetet…

p Így nem csak lelki nyomorát árulja el,

p de ártatlanoknak okoz mély lelki sebet…

p

p

p Akinek

p minden dolga 

p félbe van hagyva,

p mintha egyedül csak

p ő élne mindörökké

p

p

p Aki

p olyannyira

p nagy bolond,

p hogy nem az örökké-

p valóságra rendezkedik be…

p

p

p Aki

p állva hal meg,

p mert rangon alulinak találja,

p hogy ő fizikai munkát végezzen,

p vagy akár lehajoljon pl. az eperért

p

p

p Aki

p olyannyira

p földhözragadt,

p hogy nem látja-csodálja

p pl. Ikarosz szárnyalását.

p Vagy nem fogja fel, hogy

p mi volt ebben az ún. hübrisz,

p az öngyilkos istenkísértő gőg.

p vagy folyton csak az eget kémleli,

p és nem néz a lába elé – nyakát töri…

p

p x

Libri Antikvár Könyv: Szép Zsuzska (Kodolányi János) - 1985, 890Ft

Szabó Lőrinc:

A bolond igazsága

Sétáltunk, én s Dsié Jü, a bolond.

– Micsoda erő! élet! – mondtam én,

fölnézve egy zúgó tölgyóriásra;

neki meg sírásra görbült a szája:

– Erő? Ugyan! Hisz öngyilkos szegény! –

.

Tűzrózsa nyilt az útszélen. – Be boldog

lehet, hogy ily szép! – mondtam irigyen. –

– Szép? – Gyönyörű! – Társam szemébe könny gyűlt:

– Vak vagy, barátom, ez a rózsa őrült,

ha nem igaz, fusson ki a szemem! –

.

Tudtam, hogy bolond és most se lepett meg,

hogy tótágast áll benne a világ:

áldást osztott a gyomok mezején,

hirdette, hogy kártékony a tehén

s hogy minden más, a jó rossz s így tovább.

.

Mulattam rajta és a vita közben

kunyhómhoz értünk… (Lassan este lett.)

– Nem maradnál itt vacsorára? – Jó, –

mondta, s míg tovább folyt köztünk a szó,

ettünk sült húst és ittunk friss tejet.

.

Éjfélre járt, amikor lefeküdtünk;

s halljátok csak a furcsa folytatást!:

…A tetőből kilépett egy gerenda,

a székből egy láb, a falból a deszka,

elém bicegett és azt mondta: – Lásd,

.

én tölgy voltam, erő, maga az élet,

még bírtam volna néhány századot;

a korcs tovább él, hisz semmire sem kell,

én hős voltam, hát kivágott az ember

s most tüzelő és rabszolga vagyok! –

.

Még beszélt s már egy rózsa libegett be:

– Jaj, én őrült: letéptek! Jaj, miért

voltam olyan szép!… – S rögtön rá a tálban

elbődült a hús, mint tehén korában:

– Tagló fizetett a jóságomért! –

.

S új hangok jöttek: a liszt visszavágyott

a búzaföldre, a szelíd olaj

sírt, hogy el kell égnie, – kiabáltak,

hogy ami hasznos, mind magának árt csak,

és sistergett és áradt a zsivaj:

.

mint zenekar, jajdúltak fel a tárgyak

s az egész szoba gyalázta magát,

ordítva, hogy pfuj erő! pfuj tehetség!

és boldog a silányság és betegség

és hogy őrültek háza a világ…

.

És szívdobogva ébredtem a hangos

álomból… Csönd volt, sötét nyugalom,

csak a bolond hortyogott a sarokban…

De én már nem hittem a nyugalomban

s kezdtem átlátni önző agyamon,

.

s izgatottan cibáltam föl Dsié Jüt,

hogy… tán mégis… neki van igaza…

– Hagyj békén, marha! – felelt ő – köpök rád! –

és tovább horkolt… Aludt az igazság

s én virrasztottam egész éjszaka.

Kodolányi János: Az ​égő csipkebokor - Ingyen letölthető könyvek,  hangoskönyvek

*

Szabó Lőrinc:

Dsuang Dszi álma

Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi,

a mester, egy lepkére mutatott.

Álmomban – mondta, – ez a lepke voltam

és most egy kicsit zavarban vagyok.

– Lepke; – mesélte, – igen, lepke voltam,

s a lepke vigan táncolt a napon,

és nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi…

És felébredtem . . . És most nem tudom, .

most nem tudom, – folytatta eltünődve, –

mi az igazság, melyik lehetek:

hogy Dsuang Dszi álmodta e a lepkét

vagy a lepke álmodik engemet? –

Én jót nevettem: – Ne tréfálj; Dsuang Dszi!

Ki volnál? Te vagy: Dsuang Dszi! Te hát! –

Ő mosolygott: – Az álombeli lepke

épp így hitte a maga igazát!

Ő mosolygott, én vállat vontam. Aztán

valami mégis megborzongatott,

kétezer évig töprengtem azóta,

de egyre bizonytalanabb vagyok,

és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,

már azt; hogy minden kép és költemény,

azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét,

a lepke őt és mindhármunkat én.

Kodolányi János: Jajgatunk és kacagunk (Pogány tűz, Vidéki történet,  Földindulás, Végrendelet) | könyv | bookline

pppppppppp

Antikvárkönyv - . - online antikvárium, antik könyv, régi könyv, könyvek  kereskedése, online antikvárius, adok-veszek

EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza

1.

A legeslegtöbbet én használhatok/árthatok magamnak –

a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?

Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.

Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

2.

Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

3.

A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

4.

A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.

5.

Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi – segítők,

akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

6.

És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …

7.

És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…

8.

De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,

avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,

a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,

ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.

9.

A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,

és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.

Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,

de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat

10.

Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása

nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,

hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,

mindent szépnek látunk – erre másnap kiábrándult cinizmus jön.

11.

Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,

s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –

de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,

akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!

12.

Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:

hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,

humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás, otthon,

gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…

13.

A mese, példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,

a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere –

gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra –

jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!

.

p.s.:

megértető, elképzeltető, érzékenyítő, fogalmat alkottató,

emlékeztető, elgondolkodtató, megítélendő, megfontolandó,

súlyozandó, magunkra ismertető és jó változtatásra serkentő

vers, közmondás, egymondatos életkép, mese, jellemrajz stb. stb.

ppppppppppppppppppppppppp

Kodolányi János: Istenek (Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T.) -  antikvarium.hu

Földindulás (1940) | Galerie - Plakáty | ČSFD.cz

Ifj. Kodolányi János: Ormánság. Bp.,1960, Gondolat, 132+3 p. + 32 |  Darabanth Kft.

Kodolányi János: Baranyai utazás. Bolyai Könyvek. (Bp., 1941), | Darabanth  Auctions Co., Ltd.

Könyv: Neszmélyi Károly: AZ EGYGYERMEKRENDSZER TÖRTÉNELMI OKAI AZ EURÓPAI  TÁRSADALMAKBAN