kb. 28 perc olvasás

Eugéniusz:
Életminőség-vizsgáló tükör II.
Egy mondat a bölcs vagy balga,
boldog vagy boldogtalan lélekről
Ősrégi intelmek magyarán szólva

Táltos paripa vagy állatorvosi ló
Isten édes gyermeke – ördög/sátánfajzat
Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok
Önsorsjavító vagy rontó típusok példatára

Talált, kapott, szerzett/vesztett életkincstár
Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok
Szándékok-következmények és okok-okozatok
(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)
Ratkó József:
Halott halottaim
ki hiányzik közülünk ki hiányzik
ki hiányzik közülünk ki hiányzik
ki hiányzik a jövő fehér falai közül
ki hiányzik a favágók a mesteremberek közül
a költők közül a parasztok közül
a szülők közül ki hiányzik
ki hiányzik közülünk ki hiányzik
Budai Nagy Antal mellől ki hiányzik
ki hiányzik Dózsa György seregéből
Bethlen úr mellől ki hiányzik
ki hiányzik Rákóczi talpasai közül
ki hiányzik közülünk ki hiányzik
ki hiányzik a felnégyeltek közül
a karóba húzottak közül
a kerékbe törettek közül ki hiányzik
ki hiányzik a jövő fehér falai közül
az akasztottak közül ki hiányzik
a regimentből ki hiányzik
ki hiányzik az őszirózsás
koszos cselédek közül
ki hiányzik a jövő fehér falai közül
ki hiányzik közülünk ki hiányzik
ki hiányzik közülünk ki hiányzik?
.
Halottaim, halott halottaim.
.
Nem szül nekem a fa fiút,
csak madarat, csak madarat.
Kikapart méhek az oduk,
lakatlan kismama-hasak.
Rám ki hasonlít, ki hasonlít,
ki őriz az időben engem?
Elevenszülő szerelem,
segíts, segíts meg engem!
.
Tündöklik ez a tél, szívemet megérinti,
hóhártyás talppal megtapossa,
pompázik, kényeskedve sétál.
Páváskodó, halálos évszak,
bögyében a holtak kihűlnek.
Az ég derengő inkubátor,
feltöltve füsttel, stronciummal.
Hol vagytok édeseim, népem,
korahalottaim, zabihalottaim,
holtak között lelencek, anyátlanok,
kitagadottak az időből,
hol vagytok, édeseim?
.
Miasszonyunk, miasszonyunk
fekszik a műtőasztalon,
most hoz halálra titeket,
nem kínlódik, öle alatt vödör;
és ott, a még anyaölmeleg
vérkocsonyában, a kocsonyás
vérmocsárban, süppedő
vérlápban, véringoványban
kicsi virág, kicsi virág
úsztatja két pici karját,
állát föl, föl, föltartja,
fuldoklik, kiáltozik:
anyám, édesanyám,
fogadj vissza engem
hatalmas öledbe
nem csináltam semmit
nem csináltam semmit
első fürdővizem
a te véred vala
az lett utolsó is
az lett utolsó is
s elhallgat. Meghalt? Meg sem született.
S nem halhat meg, aki nem élt még,
s nem élhet, aki meg sem született.
Mert a halál a születőké;
mert az élet a születőké.
.
Tömegsír ez a vödör? ez a szerelem-illatú
és fém-illatú és vérrel illatozó?
Nemzet-sír? Vörösmarty látomása?
.
Kerülnek innen tűzre, szemétre,
fejükön vérből korona,
égnek a kicsi-Dózsák
sercegve-sisteregve.
Ki esz föl titeket,
hitetek kibe épül,
húsotok kit nevel
szerelemre, forradalomra?
Mi készül itt, milyen irtóztató
rend, hogy ennyi az áldozat?
Milyen forradalom veretett itt le?
Mennyi Werbőczi s Zápolya
kell ennyi halálhoz?
.
Köttetett béke a halállal,
nagy-szégyenű, iszonyú.
S amit nem végzett el a fegyver,
deres, hüvelykszorító, kaszatömlöc,
karó, tüzes trón, akasztófa, kerék,
elvégzik most a szikék,
nikkelkanalak, csipeszek,
elvérzik ez a nép.
.
Kerülnek innen tűzre, szemétre,
egymillió, kétmillió,
kezükön vérből kesztyű,
mellükön vérből vért,
fejükön vérből korona.
Griffen, szarvasbogáron
indulnának haza.
.
Az ég derengő inkubátor,
feltöltve füsttel, stronciummal.
Műszerfény: meteor villan.
Félnek az én édeseim ezen a dombon.
Nem jár itt farkas, hogy örökbe
fogadná párosával őket.
Tántorodó tenyerű öregek
szedegélnek nagymama-arccal.
Melyiket a millió közül?
.
Itt vagytok-e mind, a jövőből
örökre hiányzók, halott halottaim,
akiknek nem jut élet,
akiknek nem jut halál?
Itt vagy-e, kicsi énekesem, drágám?
mintha én ettelek volna meg,
torkomból fölénekelsz:
hóhér-anyácskám, gyönyörűm,
gyönyörtől zengő hegedűm,
játsszunk: ki szeret engem?
s énekel az a másik is, szépet lát, hómosta
födetlen leánytestet, száját fölszakítja az ének:
.
akarsz-e szeretni velem?
.
Bemutatlak a holtaknak;
apám-anyám mit szól hozzád,
mit mondanak a csípődre,
derekadra – jó-e szülni?
.
Jaj, édeském, jaj, vérecském,
csípőm ki se kerekedett,
fülem ki se türemkedett,
szülőrésem meg se nyílt még,
ujjaimat hártya fogja –
hogy tudnálak én szeretni?
.
Azt mondja erre a fiú, kiénekelve a rothadó, meleg
rongyok, cserepek, trachomás üvegdarabok, szalmaszálak,
málló félcipők, csontok, kenyérkehajak közül, fölénekelve a
romlás púpjából, ahova lökték:
jaj, édeském, jaj, vérecském,
ujjaidat fölnevelem,
csípődet kigömbölyítem,
gyöngyvé rakom fogaidat,
szülőrésed meghasítom,
kerülhetsz a hátam mögé,
szeress engem!
.
S így alapíttatik horda, nagycsalád, nemzetség, törzs, új nép,
ebből a szerelemből, s vándorol jövőt foglalni,
hazát foglalni, élők és holtak közül örökre kitaszítva.
Tőlük izeg, vonaglik, lökdösődik, kúszik odább ez a domb.
Mert nem ketten vannak és nem százan vannak. Kétmillió szerelem,
kétmillió korahalottam, fele a földé és fele a tűzé,
nézd, hogy igyekszik odakötődni fához, kimetszett
köldök-gyökerével a földhöz, beletapadni kidobott bögre ölébe!
S megépül halott-Magyarország, ők nemzenek új kicsiket,
és lesz vala köztük költő, akinek szájából kivirágzik végre
a szegénységünket, lóvátett reményeinket visszavarázsló
hatalmas ének!

p 1
p
p Életigenlő
p gyermekáldás helyett
p bagatellizált magzatgyilkosság,
p vagy esetleg az egyke, az egykés átok
p
p
p Életgazdagító,
p lélektisztító és emelő
p szép művészetek helyett
p vagy semmi, vagy rosszabb:
p giccs (a boldogság művészete…)
p
p
p Évhosszan
p és holtig tartó
p folyamatosa öröm-gyönyör forrás,
p a szerelem szeretetnyelve, test-beszéde:
p nemi élet helyett szex nyomor, perverzió stb.
p
p
p Freudi
p elszólás:
p akaratlan kiadod magad,
p kibeszéled mélyen szégyellt titkodat
p (amit jobb lett volna kellő időben és
p megfelelő helyen, társsal közölni)
p
p
p Aki
p ellenségképet fest,
p a lappangó gyűl-öletet
p felszítja és táplálja benned,
p hogy ez az önlelkedet is ölje,
p s barátok helyett ellenséget gyárts
p
p
p Ne ölj!?
p Az írástudó segít,
p hogy a háborúban embert ölj,
p megszegd az elemi parancsolatot:
p oly ellenségképet fest: az nem is ember…
p
p
p Kérd
p a dühödt istent,
p rajtad ezért könyörül (római mondás)
p (vagy a medvét, mint a viccben a nyuszi,
p hogy törölje őt ki a halállistájáról… és törölte!
p Vagy neked a kérés nagy szégyen,
p adjon úgy is, ha nem kéred!?
p
p
p Ön- és
p közveszélyes
p munkakerülő,
p parazita, henye, lógós,
p lebzselő, naplopó-lókötő,
p aki más javai után ácsingózik….
p Mindenki megveti, később ő magát is…!?
p
p
p Előrelátó
p ifjú/korán aggastyán:
p már most a nyugdíja nyomasztja,
p az idétlen aggódása teszi koravénné
p
p
p Akinek
p a zsugoriskodás
p már annyira a véré vált,
p hogy még önmagához fösvény
p (majd végig-nézi gyereke tékozlását…)
p
p
p A
p kapzsi
p harácsoló,
p telhetetlen mohó,
p aki soha nem lehet elégedett,
p mert végtelen az ő bírvágya,
p és azt hiszi, ha nem gyarapít,
p akkor azt is elveszti, amije van
p
p
p A kapzsi
p mindig kapni akar,
p a fösvény meg mindent
p meg akar tartani magának,
p képtelen jókedvűen adakozni,
p nem is lesz rajta isten áldása,
p sok örömtől fosztja meg magát…
p
p Meg-
p nyeri ugyan
p az egész világot,
p de lelkében kárt vall…
p Rossz „üzletember” …!?
p (A Sátán is így kísérti Jézust…)
p
p
p Akinek
p a kitelepítése,
p hivatástól eltiltása
p szubjektív megélése:
p ő csak egy társadalmi selejt, hulladék –
p mindez még tartósan meg is betegíti őt,
p mert az önleértékelés egy betegség-melegágy…
p
p
p Szép
p új világ:
p a munkahelyi
p főnök vétójoga
p a magánéletében:
p pl. nősülés, gyerekszülés stb.
p És nem csak a rendőrségnél,
p katonaságnál, titkosszolgálatnál…
p
p
p Ő
p a víkendes,
p vasárnapi „keresztény”,
p alkalmi templomba-járó:
p így eleget is tesz Istenének
p (hinni csak a templomban kell…)
p A császárnak mindent megad,
p a maradékból juttat Istennek…
p
p
p Naiv
p Hiszi,
p hogy az állam
p csak az ő javát akarja
p (és ő csodálkozik legjobban,
p ha el is veszi, padlását le is söpöri,
p vagy a magas adókkal nyomorítja meg)
p
p
p Jó
p keresztény…
p Egy jótét lélek…
p A legkisebb sündisznó,
p aki jót akar a tesóknak,
p S azt kéri a tündértől,
p hogy ők is itt legyenek,
p itt ázzanak-fázzanak vele,
p pedig őket már haza repítette…
p
p
p Jó testvérek
p Akik megérzik,
p ha közülük valaki bajban van,
p olyannyira vele éreznek, hogy
p nekik is minden pont úgy fáj –
p de nem tesznek érte semmit,
p nem rohannak neki segíteni
p (Szegény Dzsoni és Árnika)
p
p
p Hígítás
p Keresztények
p Jézus magas mércéjét
p egyre alacsonyabbra teszik,
p hogy minél többen legyenek –
p könnyű a követelménynek megfelelni,
p és nagyon nehéz onnan kiközösítődni…
p
p
p Barát mérce
p Te mindenkit a barátodnak nevezel,
p aki nem viselkedik – nyíltan – ellenségesen veled.
p Azt is, ki ismerősként visszajelöl egy közösségi oldalon.
p És persze a téged lejmoló, rajtad élősködő szesztestvért is…
p Ha bajban vagy, akkor te a bankhoz/pszichiáterhez fordulsz…
p
p
p Tilos
p az életébe
p másnak beavatkozni:
p még életveszélyben sem –
p csak semmi paternalizmus,
p ő holt részegen is hazatalál
p (megfagy az útszéli árokban)
p ő kihúzza magát a mocsárból
p (Münchhausen báró)
p
p
p A
p Mestert
p bárhova vakon követi –
p ha Ő például megbolondul,
p szerelmi bánatában kútba ugrik,
p akkor azon nyomban ő is utána…
p
p
p Ami
p ragályos lehet
p Pl. a szerelmi őrjöngés
p egyik szívről másikra ragad
p De néha még az őrjöngés is jó:
p ha valaki így kitombolja magát…!?
p
p
p Mindenben
p a szüleit utánozza
p és követi – vagy semmiben,
p de éppúgy ezen minták rabja ő,
p ha dafke mindent ellenkezőleg tesz…
p
p
p Efemer,
p évszakos divathullám
p hátán lovagló madárijesztő
p kinézetű öncsúfító divatmajom,
p aki a legrosszabbat hozza ki magából…
p
p
p Fölösleges,
p sőt ördögtől való
p minden dísz, ékítés,
p csinosítás, kis smink stb.,
p mindegy a ruha és a frizura!?
p
p
p Ha
p van/lenne
p is ellenvéleménye,
p azt mindig megtartja magának,
p és e hallgatástól bölcsnek hiszi magát
p (ezekből neki már óriási gyűjteménye van)
p
p
p Mást
p utánzó
p majomember,
p aki nem mer eredeti lenni,
p mindig a többséghez tartozna
p És aki így a gyerekmondás szerint
p meg is eszi, amit az kinyom: a kakit
p
p
p Soha
p nem pofákat,
p de inkább mindenhez
p lehetőleg jó képet vágó,
p noha épp a hátán szántanak…
p (igaz, hogy magyaros kokárdával…)
p
p
p Aki
p a gyávaságát védendő,
p magyarázatul, de inkább,
p igazából csak magyarázkodva
p a bátrakat is vakmerőnek mondja
p
p
p A
p harag
p rossz tanácsadó
p a másnap új gondolatokat
p ébreszt: aludj rá egyet, ülepítsed,
p és még akár egy álomüzenet is jöhet..
p
p
p Senki
p nem lehet
p önbíráskodó:
p bíró és peres fél egyszerre,
p mint az a farkas, aki „megindokolja”,
p hogy miért is eszi meg most a bárányt…
p
p
p A
p dolgos-
p szorgos suszter,
p kinek lukas a cipője
p Sőt, aki másnak orvosa,
p de maga mindenhol fekélyes
p
p
p Aki
p csakis
p másokkal elnéző,
p de magával nem –
p és még büszke is arra,
p hogy ilyen ön-kíméletlen
p
p
p Másokról
p gondoskodik,
p de magáról már nem –
p annyira nem akar egoista
p lenni, hogy inkább altruista lesz
p
p
p A
p csere-,
p esetleg
p a használati érték számít,
p de a dolgok szépsége már nem
p (mert az érdek nélkül tetszik…)
p
p
p Beszédének
p se füle, se farka,
p se vége, se hossza,
p csak alja, seprője:
p egy öneláruló
p aljas lélek…
p
p
p Ő
p egy
p szeszélyes
p hangulatember,
p megengedi magának,
p hogy így antiszociális,
p és aki amúgy bérbe-
p adott lelkiismeretű:
p hangulat-jelentést ír
p a közeli munkatársairól…
p
p
p Mások
p bűne szem előtt,
p a magunké a hátunkon –
p mások szemében a szálkát,
p a magunkéban a gerendát
p sem látjuk, ha nincs tükrünk
p (szó szerint/átvitt értelemben:
p rólunk szóló mese, jóbarát szeme)
p
p
p x

Káli-Horváth Kálmán:
ABORTUSZ VÍZIÓ
„Elevenszülő szerelem,
segíts, segíts meg engem!”
/Ratkó József/
.
Magzatharangnémaság.
Félrevert versek hiánya.
Kitörve harangnyelv.
Néma.
Gyilkol az anyahas.
Dráma.
Kicsi Gyöngy, kicsi Gyöngy játszik.
Bujdosik haranghas kádban.
Döf felé kesztyűs fehér kéz,
fogó és szike a szájban.
Icuri-picuri vérzik.
Reccsen, behorpad az arca.
Fájdalmát lelkébe fojtja.
Dalol a pöttömnyi morzsa.
Kedves, ó Kedves! – dúdolja.
Húsodat adtad. Szeretlek.
Édes, ó Édes! – dalolja.
Véredből tápláltál. Szeretlek.
Drága, ó Drága! – kiáltja.
Csontodból csontom. Te ments meg!
Ne pusztítsd tenmagad énbennem.
Ne vadászd tenfiad kebledben.
Bujdosok kardteli barlangban.
Koncolnak, boncolnak, szaggatnak.
Anyuci nyugtass meg, öled véd.
Gyermeked vagyok, nem ebéd.
Anya öl, anya ölsz… –zihálja.
Pötty nyelvét hentes már nyiszálja.
Kicsike, Kicsike tátog csak.
Kicsike, Kicsike tátog csak.
Kicsike, Kicsike elcsendül.
Kicsike, kicsike elcsöndül.
Kicsike, Kicsike, Kicsike.
Elcsendül, elcsöndül. Kicsike!
Tűri a szabja és penge élt.
Sebek kis bőrén ezerszám.
Tűri, mint Krisztus a szenvedést.
Garatját lyukasztja szerszám.
Inat is, eret is vágnak.
Belezik virágát vágynak.
Rutinos gyógyító gyilkol.
Kaszabol. Tudja, hogy mit, hol.
Levágja csuklóját, karját,
rojtosra szabdalja arcát,
kis hasa hasítva ketté,
cafatra vágva a szemhéj.
Vakon is, vakon is mászik,
rúgkapál kezetlen árva.
Meg sem születő hősök
halnak így vérlápban ázva.
Metszik a lábát is tőből.
Csöpp mellét törik, bezúzzák.
Kifordul mellkasán s nyomban
leáll csöpp szíve. Nem moccan.
Kicsike, Kicsike meghalt?
Kicsike, kicsike mozdulj!
Kicsike, Kicsike, kelj fel!
Kicsike, Kicsike, Kicsike…
Csend van.
Dolgozik a kaszás.
Fehér köpenyén halálpiros ordít.
Mi folyik itt?
Milyen szereposztás?
Ha a doktor öldököl, ki gyógyít?
Hipokratészt is darabokra szednék!
Megőrült az ember. Bőre alatt sátán.
Nincs már hova futni, nincsen menedék!
Meg sem tudsz születni! Elég, elég, elég!
Nem akarom látni, nem akarom tudni!
Múljon e látomás. El akarok bújni
cetnek belsejébe. Küldj mást szólni Isten!
Erőm elhagy, végem. Eltiport Csöppségem…
Sok Kicsiny hullik a csendbe.
Istenem! Fogadd méhedbe!
Nem bírok belenyugodni.
Szívembe járnak zokogni.
Véremben, sejtemben élnek.
Agyamba égtek a képek.
Életért kúszott a gyermek.
Menekült, mint akit esznek.
Bár ennék! Hadd lenne testté!
Anyjában érnék az esték.
Örök szimbióziságyba,
fészkébe lenne bezárva.
Rágja!
Ha megölte, rágja!
Eméssze gyomra, ne máglya.
Nyughelye legyen anyácska.
Kis lénye ne legyen trágya.
De ő nem kell. Nem szükség ölte.
Selejtet, vetik a tűzbe.
Se neve, sírhelye sincsen.
Sohavolt, névtelen, nincsen.
Láng nyalja, láng falja.
Nemlét!
Kitörölt, felülírt
Emlék.
Kiáltok égbe én és földbe.
Keresem harangforma ölben.
Kikapart! Lakatlanul kongnak.
Nem hallik visszhangja a szómnak.
Indulok vészbe és halálba,
alvilágnak emésztő poklába.
Kezemben harang van, nem hárfa.
Zeneszóm zord drámai lárma.
Meglelem véreimet ott.
Maradok magnak bús halott.
Mikor már elfogy ízes testem,
a várt költő kicsírázik bennem.
Nyílik tér, rügyez idő, végzet.
Költő hajt ki a földből és vet
szép magot, jó magot fel mennybe,
ont esőt, bő esőt könnyezve.
Zeng a dal, hárfát penget ujja.
Visszahív létbe hangja, húrja.
Eloszlik ölt magzatok búja.
Létbe hív vérüknek tanúja.
Vészharang hangjára, ítélet napjára
elvérzett múltunkat kiadja a föld, víz, ki adja a tűz is.
Elvérzett jövőnket kiadja a föld, víz, ki adja a tűz is
vészharang hangjára, ítélet napjára.
Férfi és nő lesz az arcuk.
Nem látszik rajta a harcuk.
Hegeik, sebeik vesznek.
Örvendnek angyali testnek.
Kicsike, Kicsike szép lett.
Kis szíve, kis teste ép lett.
Röpteti mennyei hinta.
Halálból életbe nyitva.
*

Nyakó Zita
Abortusz
Itt vagyok már,
de mégsem vagyok itt,
aprócska vagyok és védtelen,
mert nem látsz, és nem panaszkodom,
csak fejlődöm, és növök szüntelen.
Osztódom, sejtekké növök,
növesztem parányi testemet,
szeretetben, s melegben osztozom,
táplálékon, s életen veled.
Minden apró vércsepped,
és minden szívdobbanás,
esély, hogy megszülessek,
esély és újabb varázs.
Egy hete létezem még,
aprócska sejttömeg vagyok,
csupán egy cseppnyi élet,
lassan telnek a napok.
A harmadik héthez értem,
szerveim növekednek,
a negyedik héten már
köldökzsinór köt össze minket.
A második hónapomhoz értem,
bizony már nyolc hetes vagyok,
biztosan érzed már a létem,
érzed, hogy itt vagyok.
Eltelik még egy hét,
már látszik lábam és kezem,
emberi formám van már
és veled dobban a szívem.
A kromoszómák eldöntötték,
hogy kisfiú leszek,
és tovább vihetem büszkén,
édesapám a neved.
A szemem kék lesz,
anyám, akár a tiéd,
a hajam pedig, mint a nyár,
ragyogó szőke, szép.
De épp most mi történik?
Ennyi volt szép mesém csupán,
mert nem akart, nem szeretett,
mert megölt a saját anyám.
Ennyi volt röpke szép mesém,
csak a bús halál maradt,
nem láttál, és nem ismertél anyám,
meghalt benned minden pillanat.
A szívem nem dobban meg többé,
nem leszek mosolygó, boldog gyermeked,
miért nem szerettél
miért nem becsültél,
gyönge és ártatlan életet?
Ejtettél-e könnyet vajon értem?
Ezt én nem tudhatom, gyökeremmel
téptél ki testedből,
elszakított tőled a fájdalom.
Minden halál, pillanata,
új életet fogan,
s minden aprócska életben,
parányi lélek van.
Vágyja, az életet,
joga van megszületni,
nem dönthetünk felőle,
szeretni kell, s felnevelni.
*

Fehér Zalán
Inter
Fém csörög, visít a szívó.
Vér kopog, és fénylik az izzó.
Vidám a levegő, nevet a doktor,
maszkok alatt megbújik a mosoly.
Csak egy röpke pillanat, mi a valóba húz.
Őt bántja csak, kinek arca remegve bús.
Szeme mögött fojtó könnyek,
zokogna, tudva tudja, de nem akarja többet.
Észre se vennénk, mi folyik közben,
és egy vesztett életnek vége szökken.
Maró a bánat, mit rebegése hordoz.
Karját fognám, de a lelkemben borzong.
Suttognám fülébe, tartson ki, kedves.
De a szemünk együtt lenne nedves.
Hogy itt állok-e vagy ott?
Akarom-e vagy tagadom?
A válaszomat sohasem tudom.
Nyomorban élve éltet hozni, talán valamit jobbá tenni.
Vagy nyomortól védve félve tenni, jobb életet nem hozni.
Nagyot ugrik, horkant a szipoly.
Nem látni már a fájó sikolyt.
Fejemben hordozom a néma éneket,
s palackba zárva viszem
az eldobott életet.

p 2
p
p
p Ami
p ingyen van,
p azt nem becsülöd:
p isteni életajándék, kegyelem…
p A dolgok értéke arányos az árukkal!?
p Luxus bordélyban vásárol szerelem,
p aminek keserű vagy ecet az utóíze…
p
p
p Nem
p olvastál végig
p egy önismereti tükröt,
p egy nem ponyvaregényt,
p így nem is ismerheted fel
p vak és rossz szokásaidat,
p kísérthető gyenge oldalad stb.
p
p
p Tornából
p örökre felmentve –
p anyukája elintézte,
p még egy szobalétrára
p se merészkedik fel…
p Önmagát sorvasztja,
p életminőségét redukálja…
p
p
p Arca
p örökre
p olyan marad,
p mint a pókerezőé:
p teljesen kifejezéstelen,
p nem a lelke test-beszéde…
p El is sorvad az érzésvilága…
p
p
p Széna-
p kazalban a tűjét,
p sőt a szarva közt
p keresi hiába a tőgyét
p Gyakorlati-elvi nehézség,
p sőt lehetetlenség az, amire
p ő hiábavalóan vállalkozik…
p
p
p Még
p fitogtatja is,
p mekkora műszaki antitalentum:
p még egy villanykörtecsere se megy
p fizetett szakember segítsége nélkül….
p
p
p Henceg vele:
p ő matek analfabéta
p (vesztére a kamatos
p kamatszámítást se érti –
p nem is lesz hol kamatyolnia,
p mert elárverezik a hajlékát is…)
p
p
p Egy életből
p ellesett matek példa?
p Te melyiket választanád:
p (1) minden nap kapsz 100 ezer forintot 30 napig vagy
p (2) az első nap kapsz 10 fillért, a másodikon 20 fillért,
p és így tovább 30 napig (azaz minden napi kifizetés
p az előző napi kétszerese)?
p p.s.:
p A válasz:
p az (1) verzió végén 3 millió forintod lenne,
p a (2) esetben pedig több mint 107 millió.
p
p
p Ha
p egy zárt stadionban
p így nőne, törne be a víz,
p exponenciálisan, akkor lehet, hogy
p még mindenki nyugodtan ülne a helyén,
p ha csak félig van – de a következő pillanatban
p már az egész megtelne, és késő menekülni…
p Légy résen!
p
p
p Riasztó
p ismert példa
p a vízben lassan főzött béka esete,
p akit sokáig nem zavar a melegedés,
p de amikor már kiugrana, már késő…
p
p
p Ha ló nincs,
p akkor szamár is jó –
p a holtáig házassági megalkuvó:
p ő nem is a legeslegjobbat keresi,
p vagyis az „igazit”, aki hozzávaló,
p akit a Jóisten is neki teremtett –
p de olyat, ami még éppen megfelelő…
p
p
p Aki
p addig
p nem nősül meg,
p amíg nem ismert meg
p minden lehetséges partnert,
p mert hátha lenne egy még jobb –
p vagy olyan szekér után fut,
p ami az istennek sem veszi fel…
p Garantáltan egyedül marad…
p
p
p Aki
p férjhez megy ugyan,
p de örökké bizonytalan,
p hogy tényleg jó döntött-e,
p sőt váltig áltatja magát,
p és építés helyett rontja házaséletüket,
p hogy jobban járt volna Hufnágel Pistivel…
p
p
p Ha
p éppen
p még vagy már
p nem tudja elérni,
p amire pedig vágyik,
p akkor olcsón vigasztalódik,
p (vagy csak úgy tesz mintha)
p hogy savanyú még ez a szőlő…
p
p
p Aki
p „jó-
p barátként”
p hülyeségre biztat,
p istenkísértésbe visz/hajszol bele
p vagy „csak” rám hagyja önbecsapásom…
p
p
p Igaz
p jó barát
p helyén/helyett
p még jobb esetben semmi,
p de legalább tudni: hiányzik,
p a rosszabban: lelki hadviselő,
p a legrosszabban: rejtett álbarát…
p
p
p Ő
p idegen
p istenképet,
p pl. zsidó Jehovát
p rád erőltetve vagy
p hipnotizálva stb. tesz
p holtig szellemi rabjává,
p így anyagilag kifoszthatóvá,
p és dönt testi-lelki nyomorba…
p
p
p Őt
p a jó
p egészség helyett
p krónikus betegségek
p és fölös szenvedések nyomorítják,
p soha sincs testi-lelki ereje teljében,
p mert nincs bölcsessége-bátorsága
p az igazi, lelkiokokat kutatni,
p és nagyot változtatni…
p
p
p Nincs
p lelki ereje,
p és mersze
p „rákja” lelki okait keresni,
p a diagnózis sokk csak új „áttétet” indít,
p a páni félelem az egészség ellensége –
p aláveti magát az ártalmas protokollnak,
p a további hiábavaló-káros szenvedésnek…
p
p
p Egy
p bolond
p százat csinál
p Nem a vírus „fertőző”,
p de a hülyeség, a páni félelem,
p ami „betegséget” katalizálhat,
p ami után „persze” úgy tűnik,
p mintha tényleg a vírus…
p
p
p Jó
p időérzékű
p és időfelfogású
p és gazdálkodású helyett
p időérzéketlen, időtékozló,
p vagy időrabló, vagy annak
p az önvédtelen áldozata…
p
p
p Aki
p hiszi, hogy
p akinek egyszer
p már szerencséje volt,
p onnantól bérletes lesz!?
p Nála nem forog a szerencsekerék…
p A magasból esve nagyot koppan…
p
p
p Sors bona,
p nihil aliut
p Ez a hadvezér
p Zrínyi jelmondata,
p aki tisztában volt
p a hadiszerencse forgandóságával
p Ami túlzással fejez ki egy alapigazságot…
p
p
p Ki-ki
p a saját
p szerencséjének kovácsa!?
p De: akinek több a szerencséje,
p mint az esze és a szorgalma?
p A hülyének van szerencséje?
p
p
p Aki
p mer,
p az nyer…!?
p A bátraknak
p van szerencséje!?
p
p
p A jó-
p szerencse elvakítja,
p a bal meg leveri lábáról…
p (elbukik a jellem próbáján)
p
p
p Roppant
p szerencséje
p volt a szerelemben…
p és kevés szerencséje a kártyában
p (igazságos elosztás, kiegyenlítés!?)
p
p
p Jó
p szerencsét!
p A bányászok köszöntése,
p akik tudják, hogy a föld alatt
p mennyire kiszolgáltatottak…
p
p
p Egy
p focikapus is
p érzi-tudja, hogy
p mennyire nem csak
p őrajta múlik a siker,
p ezért lesz sokszor babonás, hogy
p így próbálja előre biztosítani ezt…
p Viszi a kabaláját – placebó hatása lehet,
p de ha otthon felejti, akkor kétségbe esik….
p
p
p A
p védekezés
p helyett támadó:
p az is baj, ha van,
p az is, ha nincs a fejeden sapka,
p csakhogy ne állj elő jogos követeléssel…
p
p
p Aki
p kiszekíroz
p kipiszkál a világból,
p az eleven fába is beleköt:
p a kákán is csomót kereső
p lelki békétlen boldogtalan,
p a folyamatos kedvrontó…
p
p
p Kölcsönösen
p hasznos állatbarátság
p helyett se kutya-macska,
p vagy a másik végletbe esik:
p állatbolond, aki gyereket
p vagy unokát pótolna így…
p
p
p Álnok
p macskaként
p hízeleg-törleszkedik
p a jól színlelő álbarát,
p de közben stikában meglop
p
p
p Negatív
p állati jellemző,
p ha az emberre mondva:
p szélkakas, csúszó-mászó, gerinctelen.
p ravasz róka, csahos eb, kétszínű kaméleon,
p vérszívó parazita, szemtelen légy, hiéna stb.
p
p
p Aki
p szerint
p legyen igazság,
p ha bele is pusztul
p akár az egész a világ,
p de a családja biztosan
p (Kohlhaas Mihály története)
p
p
p Rajta van
p a papíron,
p a térképen stb.
p az egy helyes irány-vektor is,
p de mellette még száz téves is,
p hogy sehogy ne tudjál ki/eligazodni
p
p
p A
p „Mester”,
p aki magának belőled,
p aktív-passzív részvételeddel,
p gyenge imitátort/rajongót nevel,
p és/vagy egy hazaáruló janicsárt…
p
p
p Aki
p semmit nem
p dolgozik, munkálkodik,
p az semmit nem ronthat el,
p aki erre még büszke is, sőt:
p ezért még jutalmat is érdemel…
p
p
p Egy
p híres ember
p született/képzett
p hasonmása és így: dublőrje
p aki egy életre feladja önmagát,
p és kockáztatja: őt lövi le a merénylő…
p
p Aki
p pont
p csak azt
p az egy arcot látja,
p aki épp nem figyel,
p aki nem nevet a viccén…
p Abba is hagyja, le is fagy tőle…
p
p
p Aki
p csak úgy tud,
p mert nagyon akar
p figyelmet kelteni, ha
p infantilisen bohóckodik,
p de így csak magát teszi nevetségessé,
p és fennáll a veszélye: örök örökre így marad…
p
p
p Életmentő
p érdemrendre,
p kitüntetésre ácsingózó:
p a mély vízbe lök, hogy
p majd később a sekélyből
p kimentsen, ha kievickéltél…
p (kis kockázattal nagy haszon…)
p
p x

Márió:
Abortusz
Szétteszed lábad, hogy múljon a vágyad
És hol az eszed
A pettingbe teszed
Hancúrozol nagyokat, begyüjtve a skalpokat
Ha Nő vagy úgy felelőtlen is lehetsz
Egy ártatlan élettel bármit is tehetsz
Hogy szeretsz élni, azért volna mitől félni
Egy orgazmus élmény
Aztán egy kérvény a kompetens bölcsekhez
Engedély, bíztatás egy barbár művelethez
Ha te meg se születsz, van-e esélyed ily módon gyilkolni
Bomlott elmédbe tegyél végre rendet
És ha valaki meg akar születni
Nem kéne helyette a Hóhért fizetni
Vagy újabb kéj és újabb gyerek
Mert én még ezek után is merek
Hogy hűlye vagy azt nem csodálom
De hogy primitív azt ki nem állom
Felfogtad már hogy mit teszel
Hogy mekkora bűnbe esel
Beszéld meg magaddal
A maradék agyaddal
Valaki meg akar születni!!!!!
*

Kiss Anna Mária
abortusz
a gyerekek úgy vannak
mint a
lencsefőzelék
most nincs bele mustár
.
körömmel kaparom a földet
vesszek belőlem
szél hordjon szét
.
utálom a rohadt napfelkeltés izét
véres színjátékot
kurva tavaszt
még meghalni se hagy
.
szemben
magammal
sűrűn hallgatok el
.
semmit akarok
nem akarok
ott a szivárvány
elérhetném
.
mellemen varjak ülnek
mondom
menjenek el
talán egyszer megértem
.
eladhatom az életet
akár a nyárnak
nyárfapihék
hópelyhek
vagyis mindegy
.
félek nélkülem létben
térben lenni
védeni
seperni hazudni fájni
.
abortuszom közben azt mondja a hentes
na kislány, még egy ilyen, magának annyi
húzgálja gyerekkel együtt beleimet kifelé,
tutira meglop, beleloccsantja a vödörbe
a kisbaba mellé csusszan, végül is karjára
fűzi beleimet, elsétál vele, mint egy buzi
a retiküllel, én meg ordítva sírok utána,
de a műtőssegéd azt mondja, fogjam be
a pofámat, ha nem akarom, hogy a többi
belső szervemet is kivegyék
.
így aztán
magam varrom be számat
nem engedem
hogy érzéstelenítsenek
.
Nyomásgyakorlás
felborított bögréből
folyik a tej
a porcelánra festett
plútó kutya
nem éri el
lassan csordogál
az asztalról a székre
markolom
az asztal lábát
de már rángat
a szőnyegre
összekulcsolom kezeimet
ne verjen
már neki imádkozok
nem istennek
az ütések nehezek
szemei könnyesek
.
ilyenkor mindig
arra ügyelek
ordításommal
ne verjem fel
a környéket
szégyenlem
hogy anyám
ilyen hangosan
szeret
.
Emberfogyatkozás
leült a küszöbre
már kávét se kért
a nyár nyalogatta
a tájat
a forró beton
nem fenyegette
felfázással
de már különben
se akart és tudott
volna szülni
erőtlenül szívta
a cigarettát
megszokásból élt
ült a küszöbön
a betontestű közönyön
egy dallam se
jutott eszébe
lehangolódtak benne
a hangszerek
még sose látták
ilyen szelídnek
kisimultak a szitkok
a szemében
elmesélte
jövőre kapott
időpontot cétére
kikapcsoltatta
a villanyáramot
kiengedte a vadludakat
szálljanak el
ő is lassan útra kel
.
Kisiklás
áprilisi sugarakat
burjánzott a nap
miközben kikaparták
belőlem a magzatot
nem jött ki hang a számon
most meg már csak
ordítani tudok
visszaszáradtak a helyükre
a nyákos vérlemezkék
kékséges esték
a tengerre vitt
hogy felejtsek
hogy a só kimarja
a szememből a könnyet
egy életre
hogy életet adhassak
egy új testnek
combjaim a tagadástól
feszültek
hiába horgonyzott le
mélyen
csupán a meddőség
fogant meg bennem
egymás torkának szegezzük
a kérdést ki rontotta el
melyikünk hordozza
a sérült kromoszómát
már nem találjuk
a másikon az erogén zónát
fuldoklunk a naplementében
a feltételes anyaság
szűzhártyát varr télre
.
Kötelék
A vonat hangjába
kapaszkodva
elmenni.
Itthagyni
a nagy semmit.
Nincs szerető,
nincs család,
nincs tenger,
nincs folyó.
Valaki vágja
már el a
szoknyám alól
kilógó köldökzsinórt!
.
Ablakpárkány
átázott anyasággal
remeg a párkányon
az ablakot nem lehet
kinyitni
az esőcseppek odaadóan
mossák a kicsukott múltat
a halálnak örökös szaga van
kikéredzkednék
hogy együtt fázzunk
a köldökzsinór nem hagy
asszimilálódni
szüntelenül
csitítgatják bennem
a követelőzést
azt mondják elmúlik
pedig egyre élesebben
rajzolódik ki
anyám száján a sírás
kétségbeesetten keresi
a hazautat
a bepárásodott üvegen át
hallgatjuk egymás szívkorgását
Mélyrepülés
Megfelezi a testét,
hogy teljes legyen.
Önmagával összeérjen,
a csontozatba beleférjen.
……
kutyasors
törött bors
az orr alá
hogy
minek él
többet most már
ne egyél
jut is, marad is
ad is, kap is-
a maradékból
nők szoknyái alól
elhasznált test
most hozzá ér
ő inkább már
nem beszél
aki bújt, aki nem
elvetél
…..
Lejárt szavatosságú este
spicces teste
hízeleg.
Kilakoltatott fészek
a méhe.
Röptetne.
Füstmérgezést kapott
minden fecske.
Leállósáv,
hűtlen igen.
*
Anne Sexton
Az abortusz
Valaki megszületendő
most mégis elment.
Hogy a föld csücsörített, s rügyeivel
bomladozott megint, cipőt
váltottam, s – Délre fel.
Hol a Kék Hegyek oly nagy-végtelenül
görbítik hátukat, krétarajz
macska, zöld bunda felül,
az út mosódeszkája tört
szürke lett, gonoszul, hol a szén
vet vak-szem-alja kört,
Valaki megszületendő
most mégis elment.
öröksnidling, a fű meredt,
s én is néztem, hol nyel el a föld,
s hány törékeny élet van – s lehet?
Pennsylvania jött, kis töpörödött
apóval, nem volt mesealak…
S volt-nincs, hogy a vágy és műve örök.
Haza, akkor. Gyérült az ég,
magas ablak, semmire. Út
hártyája bádog, négy kerék.
Valaki megszületendő
most akkor elment.
Úgy, asszony, vesztés nélküli
halál logikája. Avagy: te gyáva;
tűntöd tűnt véred fürdeti.
(Fordította: Tandori Dezső)

p
EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA
A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet
vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:
a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza
1.
A legeslegtöbbet én használhatok/árthatok magamnak –
a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?
Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.
Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?
2.
Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,
az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.
A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.
A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.
3.
A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.
Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.
De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,
anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…
4.
A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,
akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,
és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,
ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.
5.
Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi – segítők,
akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,
edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és
a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…
6.
És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,
akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal
és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.
A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …
7.
És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat
a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.
Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,
egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…
8.
De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,
avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,
a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,
ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.
9.
A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,
és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.
Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,
de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat
10.
Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása
nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,
hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,
mindent szépnek látunk – erre másnap kiábrándult cinizmus jön.
11.
Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,
s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –
de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,
akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!
12.
Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:
hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,
humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás, otthon,
gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…
13.
A mese, példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,
a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere –
gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra –
jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!
.
p.s.:
megértető, elképzeltető, érzékenyítő, fogalmat alkottató,
emlékeztető, elgondolkodtató, megítélendő, megfontolandó,
súlyozandó, magunkra ismertető és jó változtatásra serkentő
vers, közmondás, egymondatos életkép, mese, jellemrajz stb. stb.
ppppppppppppppppppppppppp
