Életminőség-vizsgáló tükör II.

Írta: Nagy Jenő · 2024. december 28.

kb. 28 perc olvasás

Ember a világban - Fókuszban az abortusz - Szabó József - Régikönyvek  webáruház

Eugéniusz:

Életminőség-vizsgáló tükör II.

Egy mondat a bölcs vagy balga,

boldog vagy boldogtalan lélekről

Ősrégi intelmek magyarán szólva



Az abortusz törvényi szabályozása és megítélése napjainkban

Táltos paripa vagy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke – ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok

Önsorsjavító vagy rontó típusok példatára



Kiadványok - Alfa Szövetség

Talált, kapott, szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)



Dr. Gresz Miklós: Az abortusz - Családi iránytű 3.

Ratkó József:

Halott halottaim

ki hiányzik közülünk ki hiányzik

ki hiányzik közülünk ki hiányzik

ki hiányzik a jövő fehér falai közül

ki hiányzik a favágók a mesteremberek közül

a költők közül a parasztok közül

a szülők közül ki hiányzik

ki hiányzik közülünk ki hiányzik

Budai Nagy Antal mellől ki hiányzik

ki hiányzik Dózsa György seregéből

Bethlen úr mellől ki hiányzik

ki hiányzik Rákóczi talpasai közül

ki hiányzik közülünk ki hiányzik

ki hiányzik a felnégyeltek közül

a karóba húzottak közül

a kerékbe törettek közül ki hiányzik

ki hiányzik a jövő fehér falai közül

az akasztottak közül ki hiányzik

a regimentből ki hiányzik

ki hiányzik az őszirózsás

koszos cselédek közül

ki hiányzik a jövő fehér falai közül

ki hiányzik közülünk ki hiányzik

ki hiányzik közülünk ki hiányzik?

.

Halottaim, halott halottaim.

.

Nem szül nekem a fa fiút,

csak madarat, csak madarat.

Kikapart méhek az oduk,

lakatlan kismama-hasak.

Rám ki hasonlít, ki hasonlít,

ki őriz az időben engem?

Elevenszülő szerelem,

segíts, segíts meg engem!

.

Tündöklik ez a tél, szívemet megérinti,

hóhártyás talppal megtapossa,

pompázik, kényeskedve sétál.

Páváskodó, halálos évszak,

bögyében a holtak kihűlnek.

Az ég derengő inkubátor,

feltöltve füsttel, stronciummal.

Hol vagytok édeseim, népem,

korahalottaim, zabihalottaim,

holtak között lelencek, anyátlanok,

kitagadottak az időből,

hol vagytok, édeseim?

.

Miasszonyunk, miasszonyunk

fekszik a műtőasztalon,

most hoz halálra titeket,

nem kínlódik, öle alatt vödör;

és ott, a még anyaölmeleg

vérkocsonyában, a kocsonyás

vérmocsárban, süppedő

vérlápban, véringoványban

kicsi virág, kicsi virág

úsztatja két pici karját,

állát föl, föl, föltartja,

fuldoklik, kiáltozik:

anyám, édesanyám,

fogadj vissza engem

hatalmas öledbe

nem csináltam semmit

nem csináltam semmit

első fürdővizem

a te véred vala

az lett utolsó is

az lett utolsó is

s elhallgat. Meghalt? Meg sem született.

S nem halhat meg, aki nem élt még,

s nem élhet, aki meg sem született.

Mert a halál a születőké;

mert az élet a születőké.

.

Tömegsír ez a vödör? ez a szerelem-illatú

és fém-illatú és vérrel illatozó?

Nemzet-sír? Vörösmarty látomása?

.

Kerülnek innen tűzre, szemétre,

fejükön vérből korona,

égnek a kicsi-Dózsák

sercegve-sisteregve.

Ki esz föl titeket,

hitetek kibe épül,

húsotok kit nevel

szerelemre, forradalomra?

Mi készül itt, milyen irtóztató

rend, hogy ennyi az áldozat?

Milyen forradalom veretett itt le?

Mennyi Werbőczi s Zápolya

kell ennyi halálhoz?

.

Köttetett béke a halállal,

nagy-szégyenű, iszonyú.

S amit nem végzett el a fegyver,

deres, hüvelykszorító, kaszatömlöc,

karó, tüzes trón, akasztófa, kerék,

elvégzik most a szikék,

nikkelkanalak, csipeszek,

elvérzik ez a nép.

.

Kerülnek innen tűzre, szemétre,

egymillió, kétmillió,

kezükön vérből kesztyű,

mellükön vérből vért,

fejükön vérből korona.

Griffen, szarvasbogáron

indulnának haza.

.

Az ég derengő inkubátor,

feltöltve füsttel, stronciummal.

Műszerfény: meteor villan.

Félnek az én édeseim ezen a dombon.

Nem jár itt farkas, hogy örökbe

fogadná párosával őket.

Tántorodó tenyerű öregek

szedegélnek nagymama-arccal.

Melyiket a millió közül?

.

Itt vagytok-e mind, a jövőből

örökre hiányzók, halott halottaim,

akiknek nem jut élet,

akiknek nem jut halál?

Itt vagy-e, kicsi énekesem, drágám?

mintha én ettelek volna meg,

torkomból fölénekelsz:

hóhér-anyácskám, gyönyörűm,

gyönyörtől zengő hegedűm,

játsszunk: ki szeret engem?

s énekel az a másik is, szépet lát, hómosta

födetlen leánytestet, száját fölszakítja az ének:

.

akarsz-e szeretni velem?

.

Bemutatlak a holtaknak;

apám-anyám mit szól hozzád,

mit mondanak a csípődre,

derekadra – jó-e szülni?

.

Jaj, édeském, jaj, vérecském,

csípőm ki se kerekedett,

fülem ki se türemkedett,

szülőrésem meg se nyílt még,

ujjaimat hártya fogja –

hogy tudnálak én szeretni?

.

Azt mondja erre a fiú, kiénekelve a rothadó, meleg

rongyok, cserepek, trachomás üvegdarabok, szalmaszálak,

málló félcipők, csontok, kenyérkehajak közül, fölénekelve a

romlás púpjából, ahova lökték:

jaj, édeském, jaj, vérecském,

ujjaidat fölnevelem,

csípődet kigömbölyítem,

gyöngyvé rakom fogaidat,

szülőrésed meghasítom,

kerülhetsz a hátam mögé,

szeress engem!

.

S így alapíttatik horda, nagycsalád, nemzetség, törzs, új nép,

ebből a szerelemből, s vándorol jövőt foglalni,

hazát foglalni, élők és holtak közül örökre kitaszítva.

Tőlük izeg, vonaglik, lökdösődik, kúszik odább ez a domb.

Mert nem ketten vannak és nem százan vannak. Kétmillió szerelem,

kétmillió korahalottam, fele a földé és fele a tűzé,

nézd, hogy igyekszik odakötődni fához, kimetszett

köldök-gyökerével a földhöz, beletapadni kidobott bögre ölébe!

S megépül halott-Magyarország, ők nemzenek új kicsiket,

és lesz vala köztük költő, akinek szájából kivirágzik végre

a szegénységünket, lóvátett reményeinket visszavarázsló

hatalmas ének!

Abortusztúlélők · G. Philip Ney – A. Marie Peeters-Ney · Könyv · Moly

p 1

p

p Életigenlő

p gyermekáldás helyett

p bagatellizált magzatgyilkosság,

p vagy esetleg az egyke, az egykés átok

p

p

p Életgazdagító,

p lélektisztító és emelő

p szép művészetek helyett

p vagy semmi, vagy rosszabb:

p giccs (a boldogság művészete…)

p

p

p Évhosszan

p és holtig tartó

p folyamatosa öröm-gyönyör forrás,

p a szerelem szeretetnyelve, test-beszéde:

p nemi élet helyett szex nyomor, perverzió stb.

p

p

p Freudi

p elszólás:

p akaratlan kiadod magad,

p kibeszéled mélyen szégyellt titkodat

p (amit jobb lett volna kellő időben és

p megfelelő helyen, társsal közölni)

p

p

p Aki

p ellenségképet fest,

p a lappangó gyűl-öletet

p felszítja és táplálja benned,

p hogy ez az önlelkedet is ölje,

p s barátok helyett ellenséget gyárts

p

p

p Ne ölj!?

p Az írástudó segít,

p hogy a háborúban embert ölj,

p megszegd az elemi parancsolatot:

p oly ellenségképet fest: az nem is ember…

p

p

p Kérd

p a dühödt istent,

p rajtad ezért könyörül (római mondás)

p (vagy a medvét, mint a viccben a nyuszi,

p hogy törölje őt ki a halállistájáról… és törölte!

p Vagy neked a kérés nagy szégyen,

p adjon úgy is, ha nem kéred!?

p

p

p Ön- és

p közveszélyes

p munkakerülő,

p parazita, henye, lógós,

p lebzselő, naplopó-lókötő,

p aki más javai után ácsingózik….

p Mindenki megveti, később ő magát is…!?

p

p

p Előrelátó

p ifjú/korán aggastyán:

p már most a nyugdíja nyomasztja,

p az idétlen aggódása teszi koravénné

p

p

p Akinek

p a zsugoriskodás

p már annyira a véré vált,

p hogy még önmagához fösvény

p (majd végig-nézi gyereke tékozlását…)

p

p

p A

p kapzsi

p harácsoló,

p telhetetlen mohó,

p aki soha nem lehet elégedett,

p mert végtelen az ő bírvágya,

p és azt hiszi, ha nem gyarapít,

p akkor azt is elveszti, amije van

p

p

p A kapzsi

p mindig kapni akar,

p a fösvény meg mindent

p meg akar tartani magának,

p képtelen jókedvűen adakozni,

p nem is lesz rajta isten áldása,

p sok örömtől fosztja meg magát…

p

p Meg-

p nyeri ugyan

p az egész világot,

p de lelkében kárt vall…

p Rossz „üzletember” …!?

p (A Sátán is így kísérti Jézust…)

p

p

p Akinek

p a kitelepítése,

p hivatástól eltiltása

p szubjektív megélése:

p ő csak egy társadalmi selejt, hulladék –

p mindez még tartósan meg is betegíti őt,

p mert az önleértékelés egy betegség-melegágy…

p

p

p Szép

p új világ:

p a munkahelyi

p főnök vétójoga

p a magánéletében:

p pl. nősülés, gyerekszülés stb.

p És nem csak a rendőrségnél,

p katonaságnál, titkosszolgálatnál…

p

p

p Ő

p a víkendes,

p vasárnapi „keresztény”,

p alkalmi templomba-járó:

p így eleget is tesz Istenének

p (hinni csak a templomban kell…)

p A császárnak mindent megad,

p a maradékból juttat Istennek…

p

p

p Naiv

p Hiszi,

p hogy az állam

p csak az ő javát akarja

p (és ő csodálkozik legjobban,

p ha el is veszi, padlását le is söpöri,

p vagy a magas adókkal nyomorítja meg)

p

p

p Jó

p keresztény…

p Egy jótét lélek…

p A legkisebb sündisznó,

p aki jót akar a tesóknak,

p S azt kéri a tündértől,

p hogy ők is itt legyenek,

p itt ázzanak-fázzanak vele,

p pedig őket már haza repítette…

p

p

p Jó testvérek

p Akik megérzik,

p ha közülük valaki bajban van,

p olyannyira vele éreznek, hogy

p nekik is minden pont úgy fáj –

p de nem tesznek érte semmit,

p nem rohannak neki segíteni

p (Szegény Dzsoni és Árnika)

p

p

p Hígítás

p Keresztények

p Jézus magas mércéjét

p egyre alacsonyabbra teszik,

p hogy minél többen legyenek –

p könnyű a követelménynek megfelelni,

p és nagyon nehéz onnan kiközösítődni…

p

p

p Barát mérce

p Te mindenkit a barátodnak nevezel,

p aki nem viselkedik – nyíltan – ellenségesen veled.

p Azt is, ki ismerősként visszajelöl egy közösségi oldalon.

p És persze a téged lejmoló, rajtad élősködő szesztestvért is…

p Ha bajban vagy, akkor te a bankhoz/pszichiáterhez fordulsz…

p

p

p Tilos

p az életébe

p másnak beavatkozni:

p még életveszélyben sem –

p csak semmi paternalizmus,

p ő holt részegen is hazatalál

p (megfagy az útszéli árokban)

p ő kihúzza magát a mocsárból

p (Münchhausen báró)

p

p

p A

p Mestert

p bárhova vakon követi –

p ha Ő például megbolondul,

p szerelmi bánatában kútba ugrik,

p akkor azon nyomban ő is utána…

p

p

p Ami

p ragályos lehet

p Pl. a szerelmi őrjöngés

p egyik szívről másikra ragad

p De néha még az őrjöngés is jó:

p ha valaki így kitombolja magát…!?

p

p

p Mindenben

p a szüleit utánozza

p és követi – vagy semmiben,

p de éppúgy ezen minták rabja ő,

p ha dafke mindent ellenkezőleg tesz…

p

p

p Efemer,

p évszakos divathullám

p hátán lovagló madárijesztő

p kinézetű öncsúfító divatmajom,

p aki a legrosszabbat hozza ki magából…

p

p

p Fölösleges,

p sőt ördögtől való

p minden dísz, ékítés,

p csinosítás, kis smink stb.,

p mindegy a ruha és a frizura!?

p

p

p Ha

p van/lenne

p is ellenvéleménye,

p azt mindig megtartja magának,

p és e hallgatástól bölcsnek hiszi magát

p (ezekből neki már óriási gyűjteménye van)

p

p

p Mást

p utánzó

p majomember,

p aki nem mer eredeti lenni,

p mindig a többséghez tartozna

p És aki így a gyerekmondás szerint

p meg is eszi, amit az kinyom: a kakit

p

p

p Soha

p nem pofákat,

p de inkább mindenhez

p lehetőleg jó képet vágó,

p noha épp a hátán szántanak…

p (igaz, hogy magyaros kokárdával…)

p

p

p Aki

p a gyávaságát védendő,

p magyarázatul, de inkább,

p igazából csak magyarázkodva

p a bátrakat is vakmerőnek mondja

p

p

p A

p harag

p rossz tanácsadó

p a másnap új gondolatokat

p ébreszt: aludj rá egyet, ülepítsed,

p és még akár egy álomüzenet is jöhet..

p

p

p Senki

p nem lehet

p önbíráskodó:

p bíró és peres fél egyszerre,

p mint az a farkas, aki „megindokolja”,

p hogy miért is eszi meg most a bárányt…

p

p

p A

p dolgos-

p szorgos suszter,

p kinek lukas a cipője

p Sőt, aki másnak orvosa,

p de maga mindenhol fekélyes

p

p

p Aki

p csakis

p másokkal elnéző,

p de magával nem –

p és még büszke is arra,

p hogy ilyen ön-kíméletlen

p

p

p Másokról

p gondoskodik,

p de magáról már nem –

p annyira nem akar egoista

p lenni, hogy inkább altruista lesz

p

p

p A

p csere-,

p esetleg

p a használati érték számít,

p de a dolgok szépsége már nem

p (mert az érdek nélkül tetszik…)

p

p

p Beszédének

p se füle, se farka,

p se vége, se hossza,

p csak alja, seprője:

p egy öneláruló

p aljas lélek…

p

p

p Ő

p egy

p szeszélyes

p hangulatember,

p megengedi magának,

p hogy így antiszociális,

p és aki amúgy bérbe-

p adott lelkiismeretű:

p hangulat-jelentést ír

p a közeli munkatársairól…

p

p

p Mások

p bűne szem előtt,

p a magunké a hátunkon –

p mások szemében a szálkát,

p a magunkéban a gerendát

p sem látjuk, ha nincs tükrünk

p (szó szerint/átvitt értelemben:

p rólunk szóló mese, jóbarát szeme)

p

p

p x

Abortusz - Martinus Kiadó

Káli-Horváth Kálmán:

ABORTUSZ VÍZIÓ

„Elevenszülő szerelem,

segíts, segíts meg engem!”

/Ratkó József/

.

Magzatharangnémaság.

Félrevert versek hiánya.

Kitörve harangnyelv.

Néma.

Gyilkol az anyahas.

Dráma.

Kicsi Gyöngy, kicsi Gyöngy játszik.

Bujdosik haranghas kádban.

Döf felé kesztyűs fehér kéz,

fogó és szike a szájban.

Icuri-picuri vérzik.

Reccsen, behorpad az arca.

Fájdalmát lelkébe fojtja.

Dalol a pöttömnyi morzsa.

Kedves, ó Kedves! – dúdolja.

Húsodat adtad. Szeretlek.

Édes, ó Édes! – dalolja.

Véredből tápláltál. Szeretlek.

Drága, ó Drága! – kiáltja.

Csontodból csontom. Te ments meg!

Ne pusztítsd tenmagad énbennem.

Ne vadászd tenfiad kebledben.

Bujdosok kardteli barlangban.

Koncolnak, boncolnak, szaggatnak.

Anyuci nyugtass meg, öled véd.

Gyermeked vagyok, nem ebéd.

Anya öl, anya ölsz… –zihálja.

Pötty nyelvét hentes már nyiszálja.

Kicsike, Kicsike tátog csak.

Kicsike, Kicsike tátog csak.

Kicsike, Kicsike elcsendül.

Kicsike, kicsike elcsöndül.

Kicsike, Kicsike, Kicsike.

Elcsendül, elcsöndül. Kicsike!

Tűri a szabja és penge élt.

Sebek kis bőrén ezerszám.

Tűri, mint Krisztus a szenvedést.

Garatját lyukasztja szerszám.

Inat is, eret is vágnak.

Belezik virágát vágynak.

Rutinos gyógyító gyilkol.

Kaszabol. Tudja, hogy mit, hol.

Levágja csuklóját, karját,

rojtosra szabdalja arcát,

kis hasa hasítva ketté,

cafatra vágva a szemhéj.

Vakon is, vakon is mászik,

rúgkapál kezetlen árva.

Meg sem születő hősök

halnak így vérlápban ázva.

Metszik a lábát is tőből.

Csöpp mellét törik, bezúzzák.

Kifordul mellkasán s nyomban

leáll csöpp szíve. Nem moccan.

Kicsike, Kicsike meghalt?

Kicsike, kicsike mozdulj!

Kicsike, Kicsike, kelj fel!

Kicsike, Kicsike, Kicsike…

Csend van.

Dolgozik a kaszás.

Fehér köpenyén halálpiros ordít.

Mi folyik itt?

Milyen szereposztás?

Ha a doktor öldököl, ki gyógyít?

Hipokratészt is darabokra szednék!

Megőrült az ember. Bőre alatt sátán.

Nincs már hova futni, nincsen menedék!

Meg sem tudsz születni! Elég, elég, elég!

Nem akarom látni, nem akarom tudni!

Múljon e látomás. El akarok bújni

cetnek belsejébe. Küldj mást szólni Isten!

Erőm elhagy, végem. Eltiport Csöppségem…

Sok Kicsiny hullik a csendbe.

Istenem! Fogadd méhedbe!

Nem bírok belenyugodni.

Szívembe járnak zokogni.

Véremben, sejtemben élnek.

Agyamba égtek a képek.

Életért kúszott a gyermek.

Menekült, mint akit esznek.

Bár ennék! Hadd lenne testté!

Anyjában érnék az esték.

Örök szimbióziságyba,

fészkébe lenne bezárva.

Rágja!

Ha megölte, rágja!

Eméssze gyomra, ne máglya.

Nyughelye legyen anyácska.

Kis lénye ne legyen trágya.

De ő nem kell. Nem szükség ölte.

Selejtet, vetik a tűzbe.

Se neve, sírhelye sincsen.

Sohavolt, névtelen, nincsen.

Láng nyalja, láng falja.

Nemlét!

Kitörölt, felülírt

Emlék.

Kiáltok égbe én és földbe.

Keresem harangforma ölben.

Kikapart! Lakatlanul kongnak.

Nem hallik visszhangja a szómnak.

Indulok vészbe és halálba,

alvilágnak emésztő poklába.

Kezemben harang van, nem hárfa.

Zeneszóm zord drámai lárma.

Meglelem véreimet ott.

Maradok magnak bús halott.

Mikor már elfogy ízes testem,

a várt költő kicsírázik bennem.

Nyílik tér, rügyez idő, végzet.

Költő hajt ki a földből és vet

szép magot, jó magot fel mennybe,

ont esőt, bő esőt könnyezve.

Zeng a dal, hárfát penget ujja.

Visszahív létbe hangja, húrja.

Eloszlik ölt magzatok búja.

Létbe hív vérüknek tanúja.

Vészharang hangjára, ítélet napjára

elvérzett múltunkat kiadja a föld, víz, ki adja a tűz is.

Elvérzett jövőnket kiadja a föld, víz, ki adja a tűz is

vészharang hangjára, ítélet napjára.

Férfi és nő lesz az arcuk.

Nem látszik rajta a harcuk.

Hegeik, sebeik vesznek.

Örvendnek angyali testnek.

Kicsike, Kicsike szép lett.

Kis szíve, kis teste ép lett.

Röpteti mennyei hinta.

Halálból életbe nyitva.

Wieslawa Kowalska: Szabadulás az abortusz utáni bűntudat terhétől | könyv |  bookline

*

Asszonyok álmában síró babák ǀ HVG Könyvek

Nyakó Zita

Abortusz

Itt vagyok már,

de mégsem vagyok itt,

aprócska vagyok és védtelen,

mert nem látsz, és nem panaszkodom,

csak fejlődöm, és növök szüntelen.

Osztódom, sejtekké növök,

növesztem parányi testemet,

szeretetben, s melegben osztozom,

táplálékon, s életen veled.

Minden apró vércsepped,

és minden szívdobbanás,

esély, hogy megszülessek,

esély és újabb varázs.

Egy hete létezem még,

aprócska sejttömeg vagyok,

csupán egy cseppnyi élet,

lassan telnek a napok.

A harmadik héthez értem,

szerveim növekednek,

a negyedik héten már

köldökzsinór köt össze minket.

A második hónapomhoz értem,

bizony már nyolc hetes vagyok,

biztosan érzed már a létem,

érzed, hogy itt vagyok.

Eltelik még egy hét,

már látszik lábam és kezem,

emberi formám van már

és veled dobban a szívem.

A kromoszómák eldöntötték,

hogy kisfiú leszek,

és tovább vihetem büszkén,

édesapám a neved.

A szemem kék lesz,

anyám, akár a tiéd,

a hajam pedig, mint a nyár,

ragyogó szőke, szép.

De épp most mi történik?

Ennyi volt szép mesém csupán,

mert nem akart, nem szeretett,

mert megölt a saját anyám.

Ennyi volt röpke szép mesém,

csak a bús halál maradt,

nem láttál, és nem ismertél anyám,

meghalt benned minden pillanat.

A szívem nem dobban meg többé,

nem leszek mosolygó, boldog gyermeked,

miért nem szerettél

miért nem becsültél,

gyönge és ártatlan életet?

Ejtettél-e könnyet vajon értem?

Ezt én nem tudhatom, gyökeremmel

téptél ki testedből,

elszakított tőled a fájdalom.

Minden halál, pillanata,

új életet fogan,

s minden aprócska életben,

parányi lélek van.

Vágyja, az életet,

joga van megszületni,

nem dönthetünk felőle,

szeretni kell, s felnevelni.

*

Ráhel szőlőskertje – lelkigyakorlat abortuszban érintettek számára | Magyar  Kurír - katolikus hírportál

Fehér Zalán

Inter

Fém csörög, visít a szívó.

Vér kopog, és fénylik az izzó.

Vidám a levegő, nevet a doktor,

maszkok alatt megbújik a mosoly.

Csak egy röpke pillanat, mi a valóba húz.

Őt bántja csak, kinek arca remegve bús.

Szeme mögött fojtó könnyek,

zokogna, tudva tudja, de nem akarja többet.

Észre se vennénk, mi folyik közben,

és egy vesztett életnek vége szökken.

Maró a bánat, mit rebegése hordoz.

Karját fognám, de a lelkemben borzong.

Suttognám fülébe, tartson ki, kedves.

De a szemünk együtt lenne nedves.

Hogy itt állok-e vagy ott?

Akarom-e vagy tagadom?

A válaszomat sohasem tudom.

Nyomorban élve éltet hozni, talán valamit jobbá tenni.

Vagy nyomortól védve félve tenni, jobb életet nem hozni.

Nagyot ugrik, horkant a szipoly.

Nem látni már a fájó sikolyt.

Fejemben hordozom a néma éneket,

s palackba zárva viszem

az eldobott életet.

Glóner Rósa: Halál helyett az élet kultúrája. Abortusz és eutanázia. |  Darabanth Kft.

p 2

p

p

p Ami

p ingyen van,

p azt nem becsülöd:

p isteni életajándék, kegyelem…

p A dolgok értéke arányos az árukkal!?

p Luxus bordélyban vásárol szerelem,

p aminek keserű vagy ecet az utóíze…

p

p

p Nem

p olvastál végig

p egy önismereti tükröt,

p egy nem ponyvaregényt,

p így nem is ismerheted fel

p vak és rossz szokásaidat,

p kísérthető gyenge oldalad stb.

p

p

p Tornából

p örökre felmentve –

p anyukája elintézte,

p még egy szobalétrára

p se merészkedik fel…

p Önmagát sorvasztja,

p életminőségét redukálja…

p

p

p Arca

p örökre

p olyan marad,

p mint a pókerezőé:

p teljesen kifejezéstelen,

p nem a lelke test-beszéde…

p El is sorvad az érzésvilága…

p

p

p Széna-

p kazalban a tűjét,

p sőt a szarva közt

p keresi hiába a tőgyét

p Gyakorlati-elvi nehézség,

p sőt lehetetlenség az, amire

p ő hiábavalóan vállalkozik…

p

p

p Még

p fitogtatja is,

p mekkora műszaki antitalentum:

p még egy villanykörtecsere se megy

p fizetett szakember segítsége nélkül….

p

p

p Henceg vele:

p ő matek analfabéta

p (vesztére a kamatos

p kamatszámítást se érti –

p nem is lesz hol kamatyolnia,

p mert elárverezik a hajlékát is…)

p

p

p Egy életből

p ellesett matek példa?

p Te melyiket választanád:

p (1) minden nap kapsz 100 ezer forintot 30 napig vagy

p (2) az első nap kapsz 10 fillért, a másodikon 20 fillért,

p és így tovább 30 napig (azaz minden napi kifizetés

p az előző napi kétszerese)?

p p.s.:

p A válasz:

p az (1) verzió végén 3 millió forintod lenne,

p a (2) esetben pedig több mint 107 millió.

p

p

p Ha

p egy zárt stadionban

p így nőne, törne be a víz,

p exponenciálisan, akkor lehet, hogy

p még mindenki nyugodtan ülne a helyén,

p ha csak félig van – de a következő pillanatban

p már az egész megtelne, és késő menekülni…

p Légy résen!

p

p

p Riasztó

p ismert példa

p a vízben lassan főzött béka esete,

p akit sokáig nem zavar a melegedés,

p de amikor már kiugrana, már késő…

p

p

p Ha ló nincs,

p akkor szamár is jó –

p a holtáig házassági megalkuvó:

p ő nem is a legeslegjobbat keresi,

p vagyis az „igazit”, aki hozzávaló,

p akit a Jóisten is neki teremtett –

p de olyat, ami még éppen megfelelő…

p

p

p Aki

p addig

p nem nősül meg,

p amíg nem ismert meg

p minden lehetséges partnert,

p mert hátha lenne egy még jobb –

p vagy olyan szekér után fut,

p ami az istennek sem veszi fel…

p Garantáltan egyedül marad…

p

p

p Aki

p férjhez megy ugyan,

p de örökké bizonytalan,

p hogy tényleg jó döntött-e,

p sőt váltig áltatja magát,

p és építés helyett rontja házaséletüket,

p hogy jobban járt volna Hufnágel Pistivel…

p

p

p Ha

p éppen

p még vagy már

p nem tudja elérni,

p amire pedig vágyik,

p akkor olcsón vigasztalódik,

p (vagy csak úgy tesz mintha)

p hogy savanyú még ez a szőlő…

p

p

p Aki

p „jó-

p barátként”

p hülyeségre biztat,

p istenkísértésbe visz/hajszol bele

p vagy „csak” rám hagyja önbecsapásom…

p

p

p Igaz

p jó barát

p helyén/helyett

p még jobb esetben semmi,

p de legalább tudni: hiányzik,

p a rosszabban: lelki hadviselő,

p a legrosszabban: rejtett álbarát…

p

p

p Ő

p idegen

p istenképet,

p pl. zsidó Jehovát

p rád erőltetve vagy

p hipnotizálva stb. tesz

p holtig szellemi rabjává,

p így anyagilag kifoszthatóvá,

p és dönt testi-lelki nyomorba…

p

p

p Őt

p a jó

p egészség helyett

p krónikus betegségek

p és fölös szenvedések nyomorítják,

p soha sincs testi-lelki ereje teljében,

p mert nincs bölcsessége-bátorsága

p az igazi, lelkiokokat kutatni,

p és nagyot változtatni…

p

p

p Nincs

p lelki ereje,

p és mersze

p „rákja” lelki okait keresni,

p a diagnózis sokk csak új „áttétet” indít,

p a páni félelem az egészség ellensége –

p aláveti magát az ártalmas protokollnak,

p a további hiábavaló-káros szenvedésnek…

p

p

p Egy

p bolond

p százat csinál

p Nem a vírus „fertőző”,

p de a hülyeség, a páni félelem,

p ami „betegséget” katalizálhat,

p ami után „persze” úgy tűnik,

p mintha tényleg a vírus…

p

p

p Jó

p időérzékű

p és időfelfogású

p és gazdálkodású helyett

p időérzéketlen, időtékozló,

p vagy időrabló, vagy annak

p az önvédtelen áldozata…

p

p

p Aki

p hiszi, hogy

p akinek egyszer

p már szerencséje volt,

p onnantól bérletes lesz!?

p Nála nem forog a szerencsekerék…

p A magasból esve nagyot koppan…

p

p

p Sors bona,

p nihil aliut

p Ez a hadvezér

p Zrínyi jelmondata,

p aki tisztában volt

p a hadiszerencse forgandóságával

p Ami túlzással fejez ki egy alapigazságot…

p

p

p Ki-ki

p a saját

p szerencséjének kovácsa!?

p De: akinek több a szerencséje,

p mint az esze és a szorgalma?

p A hülyének van szerencséje?

p

p

p Aki

p mer,

p az nyer…!?

p A bátraknak

p van szerencséje!?

p

p

p A jó-

p szerencse elvakítja,

p a bal meg leveri lábáról…

p (elbukik a jellem próbáján)

p

p

p Roppant

p szerencséje

p volt a szerelemben…

p és kevés szerencséje a kártyában

p (igazságos elosztás, kiegyenlítés!?)

p

p

p Jó

p szerencsét!

p A bányászok köszöntése,

p akik tudják, hogy a föld alatt

p mennyire kiszolgáltatottak…

p

p

p Egy

p focikapus is

p érzi-tudja, hogy

p mennyire nem csak

p őrajta múlik a siker,

p ezért lesz sokszor babonás, hogy

p így próbálja előre biztosítani ezt…

p Viszi a kabaláját – placebó hatása lehet,

p de ha otthon felejti, akkor kétségbe esik….

p

p

p A

p védekezés

p helyett támadó:

p az is baj, ha van,

p az is, ha nincs a fejeden sapka,

p csakhogy ne állj elő jogos követeléssel…

p

p

p Aki

p kiszekíroz

p kipiszkál a világból,

p az eleven fába is beleköt:

p a kákán is csomót kereső

p lelki békétlen boldogtalan,

p a folyamatos kedvrontó…

p

p

p Kölcsönösen

p hasznos állatbarátság

p helyett se kutya-macska,

p vagy a másik végletbe esik:

p állatbolond, aki gyereket

p vagy unokát pótolna így…

p

p

p Álnok

p macskaként

p hízeleg-törleszkedik

p a jól színlelő álbarát,

p de közben stikában meglop

p

p

p Negatív

p állati jellemző,

p ha az emberre mondva:

p szélkakas, csúszó-mászó, gerinctelen.

p ravasz róka, csahos eb, kétszínű kaméleon,

p vérszívó parazita, szemtelen légy, hiéna stb.

p

p

p Aki

p szerint

p legyen igazság,

p ha bele is pusztul

p akár az egész a világ,

p de a családja biztosan

p (Kohlhaas Mihály története)

p

p

p Rajta van

p a papíron,

p a térképen stb.

p az egy helyes irány-vektor is,

p de mellette még száz téves is,

p hogy sehogy ne tudjál ki/eligazodni

p

p

p A

p „Mester”,

p aki magának belőled,

p aktív-passzív részvételeddel,

p gyenge imitátort/rajongót nevel,

p és/vagy egy hazaáruló janicsárt…

p

p

p Aki

p semmit nem

p dolgozik, munkálkodik,

p az semmit nem ronthat el,

p aki erre még büszke is, sőt:

p ezért még jutalmat is érdemel…

p

p

p Egy

p híres ember

p született/képzett

p hasonmása és így: dublőrje

p aki egy életre feladja önmagát,

p és kockáztatja: őt lövi le a merénylő…

p

p Aki

p pont

p csak azt

p az egy arcot látja,

p aki épp nem figyel,

p aki nem nevet a viccén…

p Abba is hagyja, le is fagy tőle…

p

p

p Aki

p csak úgy tud,

p mert nagyon akar

p figyelmet kelteni, ha

p infantilisen bohóckodik,

p de így csak magát teszi nevetségessé,

p és fennáll a veszélye: örök örökre így marad…

p

p

p Életmentő

p érdemrendre,

p kitüntetésre ácsingózó:

p a mély vízbe lök, hogy

p majd később a sekélyből

p kimentsen, ha kievickéltél…

p (kis kockázattal nagy haszon…)

p

p x

Szatmári Örs: Több, mint vér (Alfa Szövetség, 2002) - antikvarium.hu

Márió:

Abortusz

Szétteszed lábad, hogy múljon a vágyad

És hol az eszed

A pettingbe teszed

Hancúrozol nagyokat, begyüjtve a skalpokat

Ha Nő vagy úgy felelőtlen is lehetsz

Egy ártatlan élettel bármit is tehetsz

Hogy szeretsz élni, azért volna mitől félni

Egy orgazmus élmény

Aztán egy kérvény a kompetens bölcsekhez

Engedély, bíztatás egy barbár művelethez

Ha te meg se születsz, van-e esélyed ily módon gyilkolni

Bomlott elmédbe tegyél végre rendet

És ha valaki meg akar születni

Nem kéne helyette a Hóhért fizetni

Vagy újabb kéj és újabb gyerek

Mert én még ezek után is merek

Hogy hűlye vagy azt nem csodálom

De hogy primitív azt ki nem állom

Felfogtad már hogy mit teszel

Hogy mekkora bűnbe esel

Beszéld meg magaddal

A maradék agyaddal

Valaki meg akar születni!!!!!

*

Dráma az anyaméhben- családállítás irodalom - Terhesség, szülés, anyaság -  árak, akciók, vásárlás olcsón - Vatera.hu

Kiss Anna Mária

abortusz

a gyerekek úgy vannak

mint a

lencsefőzelék

most nincs bele mustár

.

körömmel kaparom a földet

vesszek belőlem

szél hordjon szét

.

utálom a rohadt napfelkeltés izét

véres színjátékot

kurva tavaszt

még meghalni se hagy

.

szemben

magammal

sűrűn hallgatok el

.

semmit akarok

nem akarok

ott a szivárvány

elérhetném

.

mellemen varjak ülnek

mondom

menjenek el

talán egyszer megértem

.

eladhatom az életet

akár a nyárnak

nyárfapihék

hópelyhek

vagyis mindegy

.

félek nélkülem létben

térben lenni

védeni

seperni hazudni fájni

.

abortuszom közben azt mondja a hentes

na kislány, még egy ilyen, magának annyi

húzgálja gyerekkel együtt beleimet kifelé,

tutira meglop, beleloccsantja a vödörbe

a kisbaba mellé csusszan, végül is karjára

fűzi beleimet, elsétál vele, mint egy buzi

a retiküllel, én meg ordítva sírok utána,

de a műtőssegéd azt mondja, fogjam be

a pofámat, ha nem akarom, hogy a többi

belső szervemet is kivegyék

.

így aztán

magam varrom be számat

nem engedem

hogy érzéstelenítsenek

.

Nyomásgyakorlás

felborított bögréből

folyik a tej

a porcelánra festett

plútó kutya

nem éri el

lassan csordogál

az asztalról a székre

markolom

az asztal lábát

de már rángat

a szőnyegre

összekulcsolom kezeimet

ne verjen

már neki imádkozok

nem istennek

az ütések nehezek

szemei könnyesek

.

ilyenkor mindig

arra ügyelek

ordításommal

ne verjem fel

a környéket

szégyenlem

hogy anyám

ilyen hangosan

szeret

.

Emberfogyatkozás

leült a küszöbre

már kávét se kért

a nyár nyalogatta

a tájat

a forró beton

nem fenyegette

felfázással

de már különben

se akart és tudott

volna szülni

erőtlenül szívta

a cigarettát

megszokásból élt

ült a küszöbön

a betontestű közönyön

egy dallam se

jutott eszébe

lehangolódtak benne

a hangszerek

még sose látták

ilyen szelídnek

kisimultak a szitkok

a szemében

elmesélte

jövőre kapott

időpontot cétére

kikapcsoltatta

a villanyáramot

kiengedte a vadludakat

szálljanak el

ő is lassan útra kel

.

Kisiklás

áprilisi sugarakat

burjánzott a nap

miközben kikaparták

belőlem a magzatot

nem jött ki hang a számon

most meg már csak

ordítani tudok

visszaszáradtak a helyükre

a nyákos vérlemezkék

kékséges esték

a tengerre vitt

hogy felejtsek

hogy a só kimarja

a szememből a könnyet

egy életre

hogy életet adhassak

egy új testnek

combjaim a tagadástól

feszültek

hiába horgonyzott le

mélyen

csupán a meddőség

fogant meg bennem

egymás torkának szegezzük

a kérdést ki rontotta el

melyikünk hordozza

a sérült kromoszómát

már nem találjuk

a másikon az erogén zónát

fuldoklunk a naplementében

a feltételes anyaság

szűzhártyát varr télre

.

Kötelék

A vonat hangjába

kapaszkodva

elmenni.

Itthagyni

a nagy semmit.

Nincs szerető,

nincs család,

nincs tenger,

nincs folyó.

Valaki vágja

már el a

szoknyám alól

kilógó köldökzsinórt!

.

Ablakpárkány

átázott anyasággal

remeg a párkányon

az ablakot nem lehet

kinyitni

az esőcseppek odaadóan

mossák a kicsukott múltat

a halálnak örökös szaga van

kikéredzkednék

hogy együtt fázzunk

a köldökzsinór nem hagy

asszimilálódni

szüntelenül

csitítgatják bennem

a követelőzést

azt mondják elmúlik

pedig egyre élesebben

rajzolódik ki

anyám száján a sírás

kétségbeesetten keresi

a hazautat

a bepárásodott üvegen át

hallgatjuk egymás szívkorgását

Mélyrepülés

Megfelezi a testét,

hogy teljes legyen.

Önmagával összeérjen,

a csontozatba beleférjen.

……

kutyasors

törött bors

az orr alá

hogy

minek él

többet most már

ne egyél

jut is, marad is

ad is, kap is-

a maradékból

nők szoknyái alól

elhasznált test

most hozzá ér

ő inkább már

nem beszél

aki bújt, aki nem

elvetél

…..

Lejárt szavatosságú este

spicces teste

hízeleg.

Kilakoltatott fészek

a méhe.

Röptetne.

Füstmérgezést kapott

minden fecske.

Leállósáv,

hűtlen igen.

*

Abortusztörténetek | könyv | bookline

Anne Sexton

Az abortusz

Valaki megszületendő

most mégis elment.

Hogy a föld csücsörített, s rügyeivel

bomladozott megint, cipőt

váltottam, s – Délre fel.

Hol a Kék Hegyek oly nagy-végtelenül

görbítik hátukat, krétarajz

macska, zöld bunda felül,

az út mosódeszkája tört

szürke lett, gonoszul, hol a szén

vet vak-szem-alja kört,

Valaki megszületendő

most mégis elment.

öröksnidling, a fű meredt,

s én is néztem, hol nyel el a föld,

s hány törékeny élet van – s lehet?

Pennsylvania jött, kis töpörödött

apóval, nem volt mesealak…

S volt-nincs, hogy a vágy és műve örök.

Haza, akkor. Gyérült az ég,

magas ablak, semmire. Út

hártyája bádog, négy kerék.

Valaki megszületendő

most akkor elment.

Úgy, asszony, vesztés nélküli

halál logikája. Avagy: te gyáva;

tűntöd tűnt véred fürdeti.

(Fordította: Tandori Dezső)

Levél egy meg nem született gyermekhez · Oriana Fallaci · Könyv · Moly

p

EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

Fekete Gy. Attila; Szántó Gábor: Csecsemők a kukában (fekete füzetek 28.)

A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza

1.

A legeslegtöbbet én használhatok/árthatok magamnak –

a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?

Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.

Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

2.

Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

3.

A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

4.

A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.

5.

Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi – segítők,

akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

6.

És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …

7.

És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…

8.

De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,

avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,

a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,

ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.

9.

A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,

és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.

Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,

de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat

10.

Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása

nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,

hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,

mindent szépnek látunk – erre másnap kiábrándult cinizmus jön.

11.

Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,

s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –

de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,

akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!

12.

Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:

hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,

humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás, otthon,

gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…

13.

A mese, példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,

a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere –

gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra –

jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!

.

p.s.:

megértető, elképzeltető, érzékenyítő, fogalmat alkottató,

emlékeztető, elgondolkodtató, megítélendő, megfontolandó,

súlyozandó, magunkra ismertető és jó változtatásra serkentő

vers, közmondás, egymondatos életkép, mese, jellemrajz stb. stb.

ppppppppppppppppppppppppp

Moldova György: 2 db könyv, Az Abortusz-szigetek, Méhednek gyümölcse |  antikvár | bookline

Az abortuszról - Kis János - Régikönyvek webáruház