kb. 27 perc olvasás
Eugéniusz:
A boldog(talan) ember – XVII.
Életminőség-vizsgálódó tükrök
A bölcs és/vagy a balga ember
ppppppppppppp
.jpg)
Táltos paripa vagy állatorvosi ló
Istengyermek-ördögcimbora/sátánfajzat
Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok
Ön/társ-sorsjavító vagy rontó típuspéldatár
ppppppppppppppppp

Talált, kapott, szerzett/vesztett életkincstár
Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok
Szándékok-következmények ill. okok-okozatok
(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)
ppppppppppppppppppp

Reviczky Gyula:
Az uj nyolcz boldogság
Boldog, ki nem hajszol szünetlenül
Téged, szomjat nem oltó gyönyörűség!
Ki mértéket tart, higgadtan hevül
S járt útadon halad, középszerűség.
.
Boldog, kit röpke vér, hig agyvelő
Eszmék lidércznyomásitól megóvnak;
Ki a gyönyör kertjében vakmerő,
Közelségét nem sejtve a kigyónak.
.
Boldog, ki mint az óraszerkezet
Szabályszerűen jár le minden órát,
Egyformán ütve, delet, éjfelet,
Mert gép törvénye hajtja mutatóját.
.
Boldog, kinek nyugvást jelent az éj,
Ha rendben van veséje, mája, gyomra!
Kinek, mint kit természet olta bé,
Fogékonysága sincs más fájdalomra.
.
Boldog, ki csak nősz’, alszik és emészt.
Vak ösztönét követve, mint az állat.
És nem vesz ama küzdelembe’ részt,
Mely új Bábel-toronyt építni fárad.
.
Boldog, ki elveket könnyen cserél;
Igazságot tipor, ha ez a haszna;
Ki megfogadja, hogy szemet szemér’
S a sértést kamatostul visszaadja.
.
Boldog, ki czudarok közt czudarabb,
S tanulva emberek rosz fajzatátul,
Magának útat fölfelé harap
Furfangosan, fortélyosan, falánkul.
.
Óh boldog, a ki mer, boldog, ki mar!
Lehetsz igaz, lehetsz bölcs, jó, erényes;
Önzés az élet, háború, vihar,
S pusztítnod kell a gyöngébbet, hogy élhess.

A boldogság izgalma…
A boldogság izgalma halkan
Rezeg a lélek húrjain.
Nincs hevülés, nincs tűz a dalban,
Ha csak nem szítja lángra kin.
Szeretem én dühét a sorsnak,
A felczikázó lelki harczot,
Melytől a gyönge összeborzad;
Mert viharában zene harsog.
.
Sorsom, hogy minden édes órát
Száz bússal kell megváltanom,
S hogy a dalok, a lelki rózsák
Dus termő földje fájdalom.
Sorsom, hogy éjszakában éljek;
Mert csillagim csak igy ragyognak,
Sohase csábitóbb az élet,
Mint kiderültén bús napoknak.
.
Közöttetek, foszlányos álmok,
Szétszórt remények, koszorúk;
Kifosztva, kirabolva járok,
És pályám vérvirágos út.
Szivem, te égő, fényes oltár!
Lángod sötét szemembe csapkod.
Beh rommá lettél, szétomoltál:
Csak egy maradt meg: vészharangod!
.
Óh, lelki harcz, téged szeretlek!
Szivem csak éretted dobog.
Pedig csak búsaknak jelensz meg
S nem ismernek, kik boldogok.
De jósok álma megvalósul,
Ha kebleden magam kisírom
S mely téged hoz vigasztalómul,
Megáldom mindörökre kínom!
Aki
nem
gondolt
merészet, nagyot,
és nem tette fel rá életét:
nyomtalanul válik semmivé…
Legfeljebb bebalzsamozott,
mumifikált/hibernált teste „éli túl” …
Meg esetleg az elrettentő példája…
A nép ellensége
Ibsen drámája egy közíró polgárról,
aki nem hajlandó elhallgatni az igazságot,
aminek kiderülése a városa rövidtávú érdeke
ellen van: eltűnne az idegenforgalmi bevétel –
hajtóvadászat, lejárató kampány indul ellene,
állását veszti, még családja is elfordul tőle…
Biztos, hogy efféle pályára szeretnél menni,
hisz ma éppúgy poklot járhat a dudás…
Aki
sohasem
szólal meg,
hogy ne fájjon
az ő fejecskéje –
inkább csak a szíve…!?
Ne szólj szám, nem fáj fejem…
Óvatosan-közönyösen elnézni
a rosszat, az igazságtalanságot?
Vagy legfeljebb titkon remélni:
azt majd más valaki szóvá teszi…
Miért pont az ő fejét verjék be?
Aktív,
amúgy
jószándékú
be-avatkozásod
csak növeli a bajt:
táp-olajat öntesz a tűzre:
pl. elmérgesedik, elfajul a vita,
és veszekedés, sőt verekedés lesz…
Vagy úgy szembesít az élethazugsággal,
hogy épp az ártatlan gyerek lesz tragikus áldozat,
amit Ibsen Vadkacsa című műve örökérvényűen ábrázol…
Aki
fedezve
tetézi a bajt –
a behunyt szemű,
a struccpolitikát folytató…
Akinek a szőnyeg alá sepert
sok, halmozódó „szemét” miatt
előbb-utóbb a lába, sőt nyaka stb. törik
Aki
csak egy
tornából is
felmentett nyápic –
egy önmagát alkalmatlanná
minősítő „katonaszökevény”,
egy már eleve dezertáló, aki
nemhogy a nagy hazáját, de még
a kis házát és a családját sem
képes senkitől sem megvédeni…
Felmentések
Felmentve tornából
Felmentés a katonai szolgálat alól
Felmentés a felnőttségből: mamahotel
Felmentve utódnemzés/gondozás alól
Felmentés az élet alól: bolondokháza
Nem ér a nevem, káposzta a fejem…
Naiv!?
Ember a fronton,
a lövészárokban:
Kérem! Ne lőjenek,
itt emberek vannak…!
S amúgy meg: hát nem neki van igaza!
A Ne ölj! isteni főparancsolat megszegése,
a szándékos emberölés lehet a kötelező…!?
Vagy öl, vagy ölik? ha dezertál főbe is lőhetik,
ha nem vonul be, akkor börtönbe zárhatják…
Szerep-
tévesztő
A bűneidet,
mik Istentől elválasztanak
nemhogy leleményesen, lelkesen nyomoznád,
hogy előtted se maradjanak tovább/örökre rejtve,
de te vagy az, aki rejtegeted, illetve „megvéded” őket,
bagatellizálod, vagy az erény ruhájába erőszakolod…
Szakmai ártalom
Milyen lehet egy nyomozó
otthon vagy a baráti körben,
amikor már hozzá van szokva,
hogy neki mindenki hazudik…
(Hisz ha igaz a cinikus mondás:
amiért rád bizonyítva négy év,
az beismerő vallomással hat…)
Ezért állandóan gyanakszik,
s nem veheti magától értetődőnek,
hogy alapesetben, ha nem viccelnek,
nem pókereznek, nem konspirálnak,
akkor a belső körön belüli emberek
egymással teljesen őszinték…
Végzetes gyorsulás
A bűn vagy a züllés lejtő
elején még megállhattál volna
(ha lett volna, aki erőteljesen figyelmeztet)
De ahogy lejjebb kerülsz, egyre jobban felgyorsulsz,
S már csak életveszélyes manőverekkel próbálkozhatsz,
S örülsz, ha kínkeservesen, csonkulva, de megúszod –
Vagy elhagyod magad, s ahogy lesz, úgy lesz a végén…
Önismeretlen
Aki túl erősnek hiszi magát,
nincs tisztában gyönge pontjaival,
és így nem óvatos, és nem kerüli el
a neki veszélyes ördögi kísértéseket,
és így óvatlanul bekapja a csalétket,
vagyis lépre megy, a csapdába esik…
(pénz, rang, hatalom, hírnév, nő stb.)
Vissza az úton
magyar játékfilm, 1940.
Kovács Péter, félszeg kishivatalnok,
aki egy mulatóba csak a harmincadik
érettségi találkozója alkalmából téved be.
Másnap reggel fáradtan érkezik hivatalába,
elszundít az íróasztalánál. Álmában rákap
az éjszakai életre, hozzányúl a hivatali pénzhez.
Riával, az énekesnővel áll össze, és rulettezik,
kártyázik, hogy a sikkasztását fedezze…
Egyre lejjebb csúszik, körözi a rendőrség.
Kovács öngyilkosságra készül, de ekkor
égi szózat állítja meg… és a megvilágosító
rémálmából kísértés-ellenállóan felébred.
Dilemma
Aki betartja a szabályokat,
az egy élhetetlen, egy hülye,
az emberi számítás szerint
szinte bizonyosan éhezik/éhen hal.
Aki meg nem tartja be, az viszont
cinkos aljas bűnös/bűnpártoló lesz…!?
Tényleg csak e kettő közül választhatsz?
Neked
mindegy!?
Amnéziát vagy amnesztiát kapsz…!?
Egy lányt le/kicsinálsz vagy felcsinálsz…!?
Ítéleted felfüggesztett, vagy felakasztás…!?
Téged igaz vagy gaz embernek tartanak…!?
(hiszen csak egy jottányi különbség, de ez nem
olyan, mint a homousion/homoiusion distinkció)
Kakukkfióka
Kakukk száll fészkedre,
a tojásait már te költöd ki
és az általuk kilökdösött tieid
helyett csak az ő fiókáit eteted,
a tieid halnak, a paraziták virulnak…
Álsegítő
Még, és nem is
keveset fizetsz is,
ha partra vetett halként
valaki téged szépen simogat,
ahelyett, hogy visszajuttatna
az éltető elemedbe, ahol te
lubickolnál, ficánkolnál…
Betanított
életvezetők
Aki csak a kályhától
elindulva „tud” táncolni…
És a vicc a gonosz manóról,
aki minden éjszaka bepisiltet,
Majd, amikor a pszichiátere
tanácsára ő már ellentmondana,
akkor új „parancsot ad”, bekakiltat:
erre a verzióra már nem volt kész válasz
Ország-
vezetők/vesztők
„Négyféle vezetőember
lehet egy ország élén:
Prokrusztész, Napóleon,
Samu bácsi és Szolón.
Prokrusztész
egy elgondolás híve,
melybe nemzetét belekényszeríteni akarja,
ha törik, ha szakad.
Napóleon
szenvedélyes játékos és akár nyer,
akár veszít, mindenképpen tékozol.
Samu bácsi
úgy ül az uralkodói teremben,
mint egy fűszerboltban,
dekákkal és garasokkal ravaszkodik.
Szolón
az isteni ihletre figyel,
minden tette az örök mértékből ered
és országa virul.”
(Weöres Sándor)
Álruhás király
Aki azért járja így országát,
Hogy közvetlenül megtapasztalja,
– akár a saját bőrén is, mint Mátyás király –
Miként bánik a néppel pl. a kolozsvári bíró…
(ezt nem pótolja a fizetett udvari tanácsadó,
vagy a megzsarolt besúgó, hangulatjelentő stb.)
Számkivetés
Akik szóvá teszik,
hogy a király meztelen,
azokat örökre száműzik a hazájuktól,
elvágják őket az élettő gyökereiktől –
(mások meg tkp. önként emigrálnak,
álindokokkal elmenekülve a honból,
hazájukból, erőt sugárzó szülőföldjükről,
mintha magukat akarnák büntetni…!?)
Szívcsere
Ha választhatsz,
akár végleg is elhagyod
szeretett szülő-anyafölded
a csak csodált távoli tájért,
a képzelt/nagyított előnyért,
netán még a hidat is felégeted –
késő lesz a bánat, mire rájössz,
hogy sikertelen a szívátültetés…
Miért mész idegen földre?
Ott tán kolbászból van a kerítés is…
Ott még a segély is több mint itt a fizetés
Itt nem tudok kiteljesedni, karriert csinálni
Itt foglalkoztatási tilalom, Berufsverboten sújt
Ott nem leszek anyám, ex-nejem stb. szemei előtt
Ha itthon maradok, felakasztanak, mártír lennék csak
Egy kicsit körülnézek a nagyvilágban, amíg egyedül állok
Itt nem kellek senkinek, de a munkámra sincs szükség
Egy kis pénzmagot gyűjteni, a mélyvízben nyelvet tanulni
Felnőtté válni, önállósulni, saját erőmből magamat eltartani
Miért ne mennék szívesen jobb anyagi körülmények közé?
Engem nem köt semmi ide, itt nem sok jót kaptam…
Ott-
hontalan!?
A bolygó hollandi/zsidó
Bujdosó – bujkáló
Csavargó
Deportált
Diplomata
Disszidens
Hajléktalan, homeless
Idegenbe szakadt
Kém
Kitoloncolt
Kivándorolt
Kozmopolita, világpolgár
Körözött – vérdíj
Külszolgálatot teljesítő
Rab, fogoly
Száműzött
Törvényen kívüli
Vendégmunkás
Világvándor
Stb.
Otthontalanságok
Mi minden – ne – legyen az a hely,
amit te az otthonoddá varázsolnál:
v „Szeretetotthon”
v Albérlet
v Árvaház
v Átjáróház
v Átmeneti szállás
v Beszállásolás
v Bolondokháza
v Bolt
v Búvóhely
v Detoxikáló
v Dologház
v Dühöngő
v Éjjeli menedékhely
v Elfekvő
v Elkülönítő
v Evakuálás
v Fogda, börtön
v Háziőrizet
v Hospice ház
v Internátus
v Karantén
v Kaszárnya
v Kényszermunka-tábor
v Kijózanító állomás
v Kisüzem
v Klubszoba
v Kolostor, zárda
v Kórház
v Kupleráj
v Laktanya
v Leprás sziget
v Menedékház
v Nevelőintézet
v Párthelyiség
v Raktár, lerakat
v Siralomház
v Szálloda
v Szegényház
v Szükséglakás
v Társbérlet
v Tömegszállás
v Űrhajó, űrállomás
v Üzlethelyiség
v Vendégház, hotel
v STB.
Otthon, édes otthon
(mondások, szólások stb.)
Mindenütt jó, de a legjobb otthon
Otthon parancsolj, másutt hallgass
Ki otthon jól nem lakik, máshova megy enni
Amíg otthon ülhetsz, ne menj Bécsbe
Engedd be a tótot és kitúr a házadból
Lakva ismerni meg egymást
Sok jó ember kis helyen elfér
Otthon lakjék, ki kedvére kíván élni
Utcán angyal, otthon ördög
A boldogság otthon készült holmi
Utcán fodros, otthon rongyos
Ami itthon kis vétek, az ott kin tömérdek nagy
A csirkék hazajönnek aludni
A férfiak házat építenek, a nők otthon teremtenek
A kétlaki ember éhen hal
Legyen mégoly kicsi a lak, a sajátom – otthonom
Saját otthonodban te vagy mindenben az úr
Az otthonod a te királyságod
Ha nincs semmi dolgod, menj haza korán
Ha egy otthon boldog, az nem lehet szűk
Otthon minden könnyű
Menj el mindenhova, de térj haza élni
Hazájában lakjék az a nép, amelyik kedvére akar élni
Inkább hazádban pór légy, mint idegenben úr
Édes otthon
Ahol szabadon ki- és bejárhatok
Ahol teljesen elengedhetem magam
Ahol senki nem zavarhat, csak engedélyemmel
Az én házam, az én váram (my house is my castle)
Ahol bárhol szabad dohányoznom, italoznom stb.
Ahol egy gatyában vagy anélkül is mászkálhatok
Ahol én osztom be az időmet, tennivalómat
Ahol nem kell vizsgázni, teljesíteni, megfelelni
Ahol minden zugot ismerek, mint a tenyeredet
Ahol minden a kezemre áll, a kedvedre van
Ahol az én ízlésem uralkodhat, s bármit alakíthatok
Ahol kedven szerint hangoskodhatok/csendben lehetek
Ahol a nekem kedves étvágygerjesztő finom illatok lebegnek…
Stb. stb.
Otthontalanul
v a háziúr szab rendet
v rendőri felügyelet alatt
v pedáns nőd terrorizál
v megtűrt szegény rokon vagy
v permanens hidegháború folyik
v nem lehet magánéleted, titkod
v nem zárkózhatsz el/be magadra
v nincs saját kuckód, ágyad-asztalod
v a katonás apa militáris rendje
v csak éjszakára esel be az ágyadba
v nyitott kapu/ajtó: átjáróház a lakás
v a „nagybeteg” családfőhöz alkalmazkodni
v kirúgható cseléd (cselédszoba/lépcső)
v válópereskedő szülők – demarkációs vonal
v örök rettegés az alkoholista apa miatt
v megalázhatnak, szexuális molesztálnak
v ide nem hívhatsz magadhoz vendéget
v a kilakoltatás Damoklész kardja alatt
v mintha egy szállodában laknál…
v stb. stb.
Magyarország
„Van valami bűverő
Magyarország földében,
Ezekben a növényekben,
Mik a szabadság vértanuinak
poraiban gyökereznek,
a férfiak bűvös kézszorításában,
a hölgyek igéző tekintetében,
a lélekkel tele levegőben,
a szabad pusztában,
a multak általános fájdalmában
s a nem csüggedés férfi erélyében,
a dalban és szerelemben,
melytől az idegen,
kinek kedélye nemes,
rövid időn a leglángolóbb hazafivá alakul át.
S ez nem hízelgés se magyarnak, se idegennek.
Ez való. Ez statistica.”
/Jókai Mór: Párbaj Istennel/

Reviczky Gyula
Politikus nemzet
Mi kedveltebb minálunk mint a kártya,
Káromkodás, czigány, zsidók szidása?
Minek van mindenütt biztos keletje,
Kocsmába’, klubba’, künn, tanácsterembe’?
Mi képes a magyart ugy feltüzelni,
Hogy falnak kész rohanni valamennyi?
Mi mérgez meg családot, társadalmat?
Mi vet szünetlen gáncsot a magyarnak,
Hogy azt mondják honára: Ázsia?…
Kimondjam-e, hogy a – politika!
.
Óh, Goethe, bár csodálom lángeszed’,
Igazságod biz’ még se volt neked,
Midőn bölcs elméd úgy okoskodott:
Versben politizálni rút dolog.
Költők királya, te nem ismeréd
Árpád politizáló nemzetét;
Különben, meg vagyok győződve róla,
Hires mondásod változtatva szólna:
Politizálás rút versben, papíron;
De legrutabb, ha gyakorlom, nem írom.
Nálunk versnél ugy sincs ártatlanabb
Portéka: olvasatlanul marad.
Lehetsz oly bölcs, mint Salamon király:
Lenéz a kortes, ki politizál,
És többre tart egy rossz programmbeszédet,
Mint minden tudományt és bölcseséget.
De bezzeg másnak tünsz fel néki egyben,
Ha dikcziózol orditó tömegben,
Ha népgyüléseken tudsz szolnokolni
S nagy garral értesz hangoztatni holmi
Kopott, erőtlen szópuffancsokat.
(Idézhetnék, ha kedvem vón’, sokat.)
Ha tollat forgatsz, pár lapos vezérczikk,
Biztosra foghatod, számodra tért nyit,
S ha nagykorú vagy és ki van fizetve
Adód, bizton bejutsz a parlamentbe.
.
Országház! óh igéret földje te!
Rajtad függ milliók sovár szeme.
Mert nem igaz magyar, kinek szemében
Más pálya is van, isten ugy segéljen!
Cicero mondta, hogy ki mihez ért,
Annak szentelje minden idejét.
Nálunk? Az is, ki három iskolát
Végzett s nem lát az orránál tovább,
Még csupasz állu s már korteskedik.
Kész kis Kossuth (álmában!) mindegyik.
De ott, a hol dolgozni, tenni kéne,
Rögtön megcsappan hirhedett erélye,
S kisül, hogy csak Pató Pál úr fia.
Vagy »ama bizonyos csizmadia«.
.
És bárhová menj, édes honfitársam,
Egyben botolsz meg: a politikában.
Magyar vért többé nem hoz semmi lázba,
(A bort kivéve) csak kortes-kokárda.
S a honleány se buzdul már ma máson,
Csak képviselői beszámoláson.
Egy pálya van csak, egy czél, egy dicsőség:
Választókerület, képviselőség.
Beszélhettek, ti józan emberek,
Hogy ide orvos kell, a nép beteg,
Kereskedés, ipar lassan halad
S a mi van is, német kézben marad;
Hogy irodalom és müvészetek
Csak kegyelemkenyéren tengenek:
A magyarok minderre rá nem érnek,
A mig az ország házában beszélnek.
.
Igy látva téged, édes magyarom,
Erősen bízom benned, mondhatom;
Mert meggyőződöm, hogy nem árt neked már
Se Schulverein, se horvát ügy, sem Eszlár.
Történjék bármi e czudar világon,
Te csüngj tovább kedvelt politikádon,
Ha eddig nem volt képes tönkre tenni:
Örökké élsz, nem öl meg soha semmi!
*

Reviczky Gyula
Magyar virtus
Lármázz magyar! Ellenfeled’
Kongó szavakkal kardlapozzad,
És öltsd azokra nyelvedet,
Kik megcsufolni nem haboznak.
Óh, mert nyelved merész, csodát mivel,
De az utolsó vagy, ha tenni kell.
.
Aludj’, magyar nép! Bármi jő:
Mindegy, te sült verébrül álmodj’,
Változván ember és idő,
Őrizd meg ősi lomhaságod’.
Mig más egész nap fárad, izzad:
Te szempilládat föl se nyissad.
.
Hallgass magyar! Ha rád morog
A külföld, némulj el szavára.
Mert bár mindenbe’ majmolod,
S mint árnyék támolyogsz nyomába:
Nem hallgatsz, csak dicséretére;
Hibád’ ha látja, esz a méreg.
.
Vakulj magyar! Türelmedet
Nem józanság okozza, hidd el.
Szidd inkább gyönge merszedet
S keleti röstséged veszítsd el.
Nagylelkü, higgadt nép nem vagy te, nem!
Csak léha vagy, csak rest vagy, nemzetem!

*
Reviczky Gyula:
A pénz
Vad czédaságtól reng a palota.
Viraszt a mámor; foly Champagne bora.
Szilajon isszák festett asszonyok;
Csók járja és a szív sziven dobog.
Sok ittas úrfinak szemében
Élv s álom harczot vívnak épen.
Megöl az unalom! kiált fel egy,
Üresnek látom én az életet.
S a leghalványabb és legálmosabb
(A háziúr s a lakma rendezője)
Egy kristályserleget markába kap
S rekedt hangon felordít: «Csupa dőre,
Ki másra vágyik és nem pénz után;
Világi boldogság a pénz csupán!
.
«Arany volt hajdanában is az élet
Legjobb helyére a belépti jegy.
Gyötrelmes vágyad nincsen ott, csak élved,
S mit megkivánsz, azonnal a tied.
Te csak heversz, mulatsz, nincs semmi dolgod,
Használod száz inas lábát, kezét.
S a csőcselék irigykedik: Beh boldog!
Van annyi pénze mint szemét!
.
«Akarsz utazni?… Hát siess beszállni!
Kell drága öltöny?… Lesz, hanem fizess!
Szeretsz tán lovagolni, kocsikázni?…
Szólj és lovad, kocsid bármennyi lesz.
S ha ínyedet csiklandja finom étel:
Zabálsz; mi ritka, drága, mind tiéd.
Szeretsz mulatni: páholyodba mégy el.
Mert pénzed annyi, mint szemét!
.
«Mi bánt?… Talán szép asszonyért esengesz?
Vagy hű barátod nincsen még neked?
Hidd el, barát is, asszony is tiéd lesz,
Ha aranyaidat jól csörgeted.
S a taps, dicsőség, hír szomját ha érzed,
Csak ints, s mindenki porba hull eléd.
Mi kéj, hogy ezren írigyelve néznek,
Mert pénzed annyi, mint szemét!
.
«És a mi kéj van, mámor és igézet,
Mind, mind a drága pénz találta ki.
Van mindened, ha tömérdek a pénzed;
Csak a szegényt kinozzák vágyai.
Poharamat a pénzre hajtom én fel!
Még több világosságot és zenét!
A gazdagoknál soha sincsen éjjel…
Van pénzem annyi, mint szemét!
.
«Hej! ronda, piszkos ágyban született meg
Az árva, bűnös, aljas és bolond.
Kenyéren élnek mind a megvetettek.
A legnagyobb gyalázat itt a gond.
Erénye csak gunyul van a szegénynek;
Piszokba’, sárba’, rongyok közt marad;
És darabokra töri szét az élet,
Mint én most ezt a poharat!»
.
Tapsolva ordit éljent mindegyik.
Zaj és kaczaj közt fölemelkedik
Most egy uracs kopottas öltözékben,
Csak arcza mondja: Jobb időket éltem!
.
«Hétágu korona van czímeremben;
Lelkem, mint vérem, büszke és szabad.
Boldog is tudnék lenni véghetetlen’,
De látom, nem elég az akarat!
Az üdvösséget mosolyogni láttam
S magamnak eljegyezni nem tudám.
Nem járhat ő – mondá – kopott ruhában,
Világi boldogság a pénz csupán!
.
«Szerelmét fűzte hozzám egy leányka.
Meghalok érte s nem lesz hitvesem.
Az olajfák, narancserdők honába
Magammal én őt el nem vihetem.
Pénz hát a jelszóm! Álmodám idáig;
Nem kergetek már árnyakat bután.
Üdvösségemhez csak a pénz hibázik!
Világi boldogság a pénz csupán!
.
«Gyémánt a lelkem, óh, de lent a sárban!
Nem díszitem a bolt kirakatát.
Nagyot, dicsőt akarnék, de hiában,
Az én erényem tett helyett a vágy;
Óh, jól beszéltél, nagy a bölcseséged!
Koldús erénye rongyok közt marad.
Darabokra tör engem is az élet,
Mint én most ezt a poharat!»
.
«Hazudtok! – szól a terem egy zugábul
Egy félszeg ember, látható, szegény, –
A pompa hadd tekintse mostohául,
Rejtőzve él a boldogság, erény,
Az üdv a szívbe van beírva mélyen,
Boldog csak az, ki véle született.
Az ember képe, átka van a pénzen;
A kapzsiság csinálta pénzetek’.
A gazdagot, nem bánom, írigyeljék!
Van üdv, hogy meg nem látja senkisem,
Mert meghal, a mint odahagyja csendjét,
Én ezt imádom és csak ezt hiszem.
Ki a világ előtt fénylik, jaj annak,
Ha e kivűl más gazdagsága nincs!
Üres szivűek a legkoldusabbak.
A szív, a szív az egyedűli kincs!»
Nagyot kaczagnak rajta széltire;
A sok között csak neki volt szive.

Papucs
Akinek nagyon jó
egy rémeset álmodni,
így is jöhet isteni segítség,
mint ahogyan Kabos Gyula,
aki majdnem öngyilkos lesz
a Papucshős című filmben,
amikor fájón kikosarazzák őt…
…de elalszik, és boldogan ébred:
hála Istennek, hogy nem ez a némber
lett életfogytiglan az ő házisárkánya,
aki már az esküvőn letiltotta volna a cigiről…
Ultimátum
Két barátnő beszélget.
– Az én férjem borzalmas – panaszkodik az egyik.
– Szenvedélyes dohányos, két csomaggal szív naponta,
telefüstöli a szobát, szétszórja a csikkeket mindenütt…
– Csinálj úgy, mint én. Én már az első nap megmondtam a férjemnek:
– Herbert, válassz, vagy én, vagy a cigaretta!
– S leszokott?
– Nem tudom. Azóta nem láttam Herbertet.
A’ hóld.
Egy szegény legény
gazdag feleséget vett magának.
Az illy házasságba
már az indító ok el hintvén
az egyenetlenség’ magvát,
gyakran öszve kotzódtak;
‘s illyenkor az Aszszony a’ férjének
mindég szemére hányta szegénységét.
Egykor egy illy zenebona’ le tsillapodásával
a’ férjfi az ablakba megy,
mellyen a’ hóld tisztán bé világított.
Az Aszszony a’ meg békéllést keresvén hozzá megy,
‘s egy darabig tartó halgatása után:
Angyalom! így szóll,
ugyan miért olly halavány a’ hóld?
A’ felesége’ grátíájából világít Angyalom,
felel sóhajtva a’ férjfi.
Fáy András: Mesék
Diszkrepancia
Nem egyezés, eltérés
Egy nagy/sok kis megalkuvás
miatt egyre csak nő a távolság –
és szemében szakadékká mélyül:
Most mi vagy, és mi szerettél lenni,
hogy becsüld egykori talentumos magad.
És sűrűbben nyúlsz az egyre nagyobb pohár után…
Aki
nagyobb
kockázat nélkül
akarna, illetve szeretne
nagy, sőt óriási üzletet kötni.
Így lesz szélhámosok prédája…
A „szabad piacon” ez esélytelen,
de ha a kormánypárt-állam segíti,
akkor monopolhelyzetből diktálhat…
Ennek azután másként fizeti meg az árát,
ha kiesik a kegyenc pozícióból, mélyre zuhan…
Nagylábon
Tovább nyújtózkodsz takaródnál,
s önként dugod fejed a hurokba,
ugrasz fejest az adósságcsapdába
(nevetve veszed fel, sírva fizeted vissza)
Élettársad/korszellem által manipulálva
hamis vágyakat akarsz kielégíteni,
fölös-káros dolgokat elérni…
Imponálni
Kinek akarsz ezzel tetszeni?
Miért halnak meg a középkorú férfiak?
Őrült hajsza: jobb nő, kocsi, lakás, utazás…
Papucs alatt élve megfelelni, eleget tenni
a mesék és viccek telhetetlen asszonyainak…
Púp és ballaszt
Hogyan repülhetnél (magasabbra),
illetve úsznád meg a végzetes lezuhanást,
ha nem dobod ki léghajódból a ballasztokat,
vagy társad éj leple alatt nyírbálja szárnyaid.
Vagy a földhöz-röghöz tapadsz, sárba ragadsz
vagy mint Phaeton, Ikarusz, a Napba repülsz,
szénné égsz, vagy leolvadnak szárnyaid…
Az önhittség ára
Mások, légáramok vittek fel magasra,
de te azt hitted: csak magadnak köszönheted,
vagy a nagy szerencsédben nagyon elbíztad magad,
így keserves a mélyrepülés, a magasból mélyre zuhanás,
mert ezek után meg teljesen-végleg elveszíted az önbizalmad…
Az oroszlán
és a kisegér meséje:
avagy a kicsi pótolhatatlan segítsége
Az állatok királya megkönyörül
az útjába kerülő incifincin,
aki nem győz hálálkodni,
s megígéri: meghálálja még ezt,
amin az oroszlán csak kacag…
De: mikor hálóba gabalyodik,
éppen a kisegér éles kis fogai
mentik ki a vészes csávából…
(Ahogy nincs az a kicsi lény,
aki nagyot ne árthatna neked –
pl. darázs-csípésbe is belehalhatsz)
Különb –
feljebbvaló
Hogy magadat másoknál különbnek tekinted
az nagyon megnehezíti, szinte ellehetetleníti,
hogy a legértékesebb kapcsolataid létrejöjjenek,
így aligha lesz barátod, bajtársad, élettársad –
maximum csak rajongód, hódolód, sameszod stb.,
és így lelki fejlődésed minimum megreked, sőt…
Alávalóbb
Ha magadat eleve
és módszeresen leértékeled,
és nem gyógyulsz kisebbrendűségi komplexusodból
akkor be fogod érni magadhoz méltatlan társakkal,
munkával/hivatással: szobrász helyett széklábfaragás,
belemész/ragadsz alárendelt, megalázó helyzetekbe
és jöhetnek és jönnek is csőstül a „testi” nyavalyák is…
Skatulya
Életed abban
a fekete dobozban „éled”,
ahova gyerekként szüleid-
tanáraid beskatulyáztak
Engedelmes, jó fiúként elfogadod,
és már soha nem is törsz ki belőle…
Született vesztes
Önbeskatulyázó
ön-beteljesítő jós
Egy csődtömeg vagy
Egy peches/lúzer ember,
aki mindig a jégre megy,
aki az eszkimóknak jeget árul,
de a sivatagban szomjanhaló nem vesz tőle vizet…
Azzal vigasztalod magad, hogy az emberek többsége
rossz helyre, rossz időben születik: életfogytig vesztesnek
Nem is látod meg az állatorvosi lóból lett táltos paripákat…
Túlélő
Minden egy nap reggelén
próbálsz felkapni egy gondolatod,
amivel valahogy kihúzhatod ezt a napot –
s ha sikerült, akkor másnap megint így tovább.
Mint aki szilárd mag, szent meggyőződés nélkül
hagymaemberként próbál túlélni egy lágerben…
Alacsony sorba
„A legnagyobb veszély,
ami egy népet fenyeget,
nem az, hogy szolgaságba süllyed,
és hatalmasabb, nagyobb számú,
erőszakosabb nép számára dolgoznia kell.
Szolganépek lehetnek nagyok,
a szegénység, a munka,
a megalázás ellenére
élhetnek magas sorsot.
A legnagyobb veszély,
ami egy népet fenyeget,
hogy primitívvé válik,
hogy eldobja magától
a tudatos gondolkozást,
és a tudatos gondolkozót,
s ezzel a tudatlanság óceánjába merül.
Így válik csőcselékké, söpredékké,
züllik és oszlik fel…
Hamvas Béla
Maga-
mentő/vesztő
Semmit nem kockáztat,
és nem ülteti el a magot:
hetvenszeres termés helyett
így még az az egy is elpusztul…
Aki menteni akarja éltét, elveszíti azt…
Esetleg csak a halálos ágyán döbben rá,
hogy addig-addig kímélte magát, míg
semmit sem használva fog elporladni…
Önkezű
Ha már az életed
nevetséges(nek látod),
vagy bolhákból elefántot csinálva
magad számára elviselhetetlenné tetted,
ill. Istent kihagyva reménytelennek tűnik,
akkor jöjjön a bátornak látszó gyáva döntés,
ami nem felmagasztosít, de tovább alacsonyít…
Ora
et labora
Imádkozás helyett is
csak ihlet/lélek nélkül dolgozol, vagy
munkálkodás idején meg imádkozol,
nem tartod szárazon a puskaport,
nem segítesz magadon,
várod a sültgalambot…
Alkudozó
A nagy szerelmedet
te úgymond imádod,
az Istent viszont csak
feltételesen szereted:
ha pl. teljesíti „imába
foglalt” kívánságlistádat,
mert te – még nála is –
jobban tudod, mi jó neked…
La Fontaine
A SZARVAS ÉS A SZŐLŐ
Egy szarvas fut s magas szőlőtövek közé jut,
nem minden tájon nő szőlő íly szépre fel, –
az üldözött vad ott jó búvóhelyre lel.
Úgy véli a vadász, a falka rossz nyomon fut,
hát visszakozz-t fuvat. A szarvas még remeg,
de máris lombot tép. Legel: ez ám a hála!
Meghallják. S ujra fel! Fut. Űzi a sereg.
Majd visszatér, halálra válva.
«Megérdemeltem, szól, – ezért lakolni kell:
hálátlanság, okulj!» Lerogy s végsőt lehell.
Elpusztul a kopók vicsorgató körében,
s a jókor érkező sok gyors vadász között.
Ki menedékhelyét rombolta hálaképen, –
volt már íly üldözött.
Hálatlanok
Legalább kétszer,
kétféleképpen is vét a hálátlan –
Egyrészt az ismert-ismeretlen jótevő ellen,
akitől ő valami dolgot, lehetőséget kapott.
Másrészt azon a sok ismeretlen ellen,
akinek esetleg épp miatta már nem adnak
kegyelemkenyeret, kölcsönt, vagy egérutat…
Hála és hálátlanság
Aki csak akkor tesz jót,
ha rögtön kiplakátolt hálát kap.
És aki hálátlan a jótevőjével –
esetleg a jóért még rosszal is fizet?
Így többi segítségre rászoruló
embertársával is rosszat tesz,
Mert ez jó eséllyel csökkenti
az illetőben az adakozási kedvet…
Egyirányú
Megharagszol arra,
aki rendszeresen támogat,
mert olyannyira egyoldalú,
aszimmetrikus ez a kapcsolat,
S a másik nem ad lehetőséget,
vagy te nem keresed-találod,
hogy ezt valahogy viszonozhasd
(és neked folyton hálálkodni kell
az uraságtól levetett cuccokért…)
Leköteleződés
Szabadnak gondolod magad,
hogy bárkitől bármilyen ajándékot elfogadj,
pedig minden egyes eset szabadságod kurtítja,
kiváltképp, ha ez egyoldalú, vesztegető adomány…
(vagy mintha aláírnál egy üres papírt, kötelezvényt:
egyszer majd kérhet tőled valamit az állam/maffia…
Trójai faló
Nem gyanakodtál,
nem óvakodtál a görögök ajándékára,
és magad vitted be a védett váradba/házadba
a hamar, vagy lassan, de biztosan veszted okozó
ellenséges katonákat vagy szellemi műveket stb.
Hálapénz
Erős szervezet
Doktor a betegéhez:
– Barátom,
maga csak az erős
szervezetének köszönheti,
hogy végül meggyógyult.
– Jó, hogy mondani tetszik.
Már éppen fizetni akartam a doktor úrnak!
Aki
magának a legszebb
efemer, lakhatatlan lakot:
a lég/jég/kártyavárat építi fel
és ezért még magas lakbért is fizet
az orvosának, ill. pszichiáterének…
A vergődő még hálapénzt is ad
az őt simogató, babusgató segítőnek,
aki ezért sem segíti vissza a partra-
vetett halat éltető közegébe…
Kinek
lennél hálás,
hiszen mindent
magadnak köszönhetsz,
te vagy a modern self made man!?
De ennek az egykori mintája, Robinzon
nem felejtett el naponta hálaadó imát rebegni…
Másként, ha épp rosszul megy a sorod,
akkor is csak magad kárhoztathatod…
Aki
semmit
nem tud ingyen,
kegyelemből elfogadni –
mindenért azonnal fizetni akar,
és mindig annak, akitől kapott valamit,
szigorúan számon-tartva az egyenlegét…
Elviselhetetlen kín például a számára,
ha egy ismeretlen jótevő visszajuttatja
az elveszett pénztárcáját, iratait…
Mindenhol
csak azt nézi,
hogy neki mi jár,
s hogyan járhatna legjobban,
akár mindenki más rovására is:
nem bízik az isteni gondviselésben,
és így még az is lecsökken, amije volt,
ill. ami szellemi-lelki kincse lehetne,
mert annyira beszűkül a világlátása…
Mindenért
hálát adjatok?
Nemcsak a veled tett jóért –
ez szinte magától értetődő!?
De a neked tett/veled történt,
akár legnagyobb rosszakért is –
hiszen ez is a javadra válhat,
ha kielemzed, megérted a tanulságát,
és okulva bölcsebben kerülsz ki belőle…
A
rossz
jó oldala
A sztoikusok,
és Jézus nyomán
amennyire elborzasztó,
éppannyira vigasztaló is azt elgondolni,
hogy mások akár meg is ölhetnek engem,
de ártani nem, mégsem tudnak a lelkemnek!
Hogy a legtöbbet én árthatok magamnak!
De hisz akkor ennek az ellenkezője is igaz!

Reviczky Gyula
A filiszterekhez
Csak hagyjatok, ha nem szerettek,
Én úgyse tartok véletek!
Nem kértem tőletek tanácsot,
Nem mondtam én, hogy szenvedek.
Isten küldé e küzködést rám;
Imádság felsiró szavam.
A kit az Isten látogat meg,
Az nem lehet boldogtalan!
.
A vágyak mámorát, ez édes
Keservet ti nem érzitek.
Kétségimet hát mért közöljem
És álmimat tivéletek?…
Zokogva bár, de mégis érzem,
Boldog csak én vagyok magam!
Ki egy világot hord szivében,
Az nem lehet boldogtalan!
.
Mert lelkem’ soha el nem adtam,
S nem vettem példát rólatok;
Azért én a ti szemetekben
Czigányos és különcz vagyok.
Jó tudnom, hogy világotokban
Lelkem bitang és hontalan.
Ki hű marad az ídeálhoz,
Az nem lehet boldogtalan!
.
S mi minden válhatnék belőlem!
Hogy fölvihetném dolgomat,
Ha a jövőre volna gondom.
S szivemre venném sorsomat.
De jobb szabadnak lenni, bármily
Szegényen és magánosan.
Ki nem szorult az emberekre,
Az nem lehet boldogtalan!
.
Utálom a kufár világot,
Nem hajhászom nagyúr kegyét.
Ne gúnyoljátok hát kabátom’;
Hisz’ az tinéktek mit se vét.
Reményem, üdvöm, büszkeségem,
Egész lelkem dalomba’ van.
Kit homlokán csókolt a múzsa,
Az nem lehet boldogtalan.
.
Kik az én sorsommal törődnek,
Mind égi-légi szellemek.
Óh, szent gyönyör! óh, boldog élet!
Hogy én is szállhatok velek!
Egy szebb világ van ott; lakói
Jók s boldogok mindannyian.
Ki bízik tiszta szellemekben,
Az nem lehet boldogtalan!
.
Hagyjatok hát! Nem egy világból
Valók vagyunk mi, hagyjatok!
Angyal vagy ördög, nem tudom, de
A ti testvértek nem vagyok.
Közétek úgy se szállok én le:
Erőködéstek hasztalan.
Ha én is sorsotokra jutnék:
Akkor volnék boldogtalan!

*
Reviczky Gyula
Sátán
Egy éjjel a sátán ágyamhoz álla;
Nevetett, hítt, igérte kincseit.
Frakkot viselt s oly inger volt szavába’,
Hogy már azt hittem: végem, elveszit!
»Eljősz-e hozzám, édes, jó barátom?
Protekcziómat ígérem neked.
Mi kell? Szép hölgy? arany? fény? pompa? mámor?
Mind a tied lesz…« – Én koldus leszek.
»Agyadban égsz s rossz álmaid’ beszéled:
Igy senki sem felelt nekem soha.
Rég’ vágyom okos alkut kötni véled;
Ne légy, öcsém, ily szörnyen ostoba.
Dörgöld ki szemeid’ s ne álmodozzál;
Légy ember és ne hitvány lázbeteg.
Gavallér lesz belőled. Jősz-e hozzám?…
Fejedet rázod?…« Én koldus leszek.
Gavallérnak kevély vagyok s ügyetlen;
Majom és róka lenni nem tudok.
Kincsnek pedig hatalma nincs felettem;
Az kincsem, a mit érzek, gondolok!
Vigasztalóm az édes dal zenéje;
Ez balzsamom, hitem, ha szenvedek;
S dalolva hágok a sátán fejére.
Aranyod nem kell! Én koldus leszek!
Urad vagyok! Leszállok a pokolba
És Luczifert magát elégetem.
A jókat összegyűjtöm egy akolba.
Halleluja! Megáldva végzetem!
»Már látom, hogy méltó vagy ostoromra,
Bolond te, kin segítni nem lehet.
Adieu!« – S én visszadőltem vánkosomra
És felzokogtam: Én koldus leszek!

pppppppppp
Csak az ember lehet
teljes, boldog életű helyett
egy ön- (és társ) sorsrontó,
a végsőkig boldogtalan lény…
.
Vagy rontasz, vagy építesz – csak rajtad múlik…
Vagy a jó vagy a rossz Istent imádod: válasszál…
Legalább ne árts, se önmagadnak, se másoknak…
Ki mennyit használhat, legalább annyi kárt tehet – sőt:
hisz házad gyerek/bolond is felgyújthatja, de felépíteni…?
.
Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,
önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,
de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…
Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,
ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…
.
A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,
de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….
Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,
ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,
lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…
.
Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,
az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,
Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,
a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők – és
végül, – de talán mégsem utolsósorban? – a rejtett hatalmak….
.
Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,
a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!
Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,
barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája
-hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.
.
Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
.
napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,
hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
.
elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
.
A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:
tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!
.
Magadon nevetsz/szörnyülködsz: a mese nem másról, de pont
terólad szól – ismerj magadra és itt és most változtass életeden!
Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,
átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,
és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!
ppppppppppppppppppppppppppp
![]()

Kapcsolódó írások – Boldog-boldogtalan emberek életminőségei
- A kaméliás hölgy/Traviata2024.11.16.
- „Az utolsó költő” – Reviczky Gyula költészetéről2024.11.15.
- A boldog(talan) ember: életminőség vizsgálódások – XVI.2024.11.13.