kb. 23 perc olvasás
Földindulás – Az első bemutató az új Új Színházban
Az új Új Színház első bemutatóját tartja március 23.-án, Kodolányi János Földindulás című művéből. Összeállításunkban arról olvashatnak miként ajánlják a darabot az alkotók, és hogy miként készült a Marosvásárhelyről érkezett Koncz Andrea Juli szerepére.
Az alkotók így ajánlják a művet:
Ezzel a bemutatóval nem kívánunk „színházi forradalmat” kivívni, egyszerűen hatásos, emberi történet lesz – mondja Pozsgai Zsolt, az előadás rendezője – Kodolányi gyönyörű műve népszínmű. Ormánsági emberekkel, a pesti közönség előtt talán kissé szokatlan környezetben. Miután szokatlan, rendkívül érdekes lehet. Kodolányi János valódi paraszti író, ebben a történetben is benne van saját élete. csak ezt kevesen tudják. Kántor Jánosék házában új gyermeket várnak, pedig a faluközösség a gazdasági válság közepén egy gyermeket tart vállalhatónak egy-egy háznál. és ha mégis előfordul „baleset”,a Piókás Szüle dolga elintézni, hogy az a gyermek ne szülessen meg. Embertelen, könyörtelen törvények ezek. Kántor János fellázad ez ellen a törvény ellen. és megindul a harc az Életért. Régi álmom ilyen és ehhez hasonló színművek bemutatása, olyanoké, amelyek az élet igenlését hirdetik, azt, hogy az életnek értéke van. Ezzel együtt a szerelemnek, a barátságnak, és minden olyasminek, ami az emberi és nemzeti összetartozást erősíti. Nagyon örülök, hogy erre itt, az Új Színházban lehetőséget kaptunk.
Nem volt egyszerű ideáig eljutni. Azok, akik szándékosan gerjesztették a színház körüli hisztériát – meggyőződésből, vagy pénzért /utóbbiak voltak többen/ mindent megtettek azért, hogy ez a bemutató ne jöhessen létre. De a színház ezúttal győzni fog, ahogy ez mindig is történt. Nekünk az a dolgunk, hogy előkészítsük a további bemutatókat, és ne foglalkozzunk méltatlan támadásokkal. Észrevettük az elmúlt másfél hónapban , milyen elképesztő mennyiségben vannak barátaink, támogatóink.
Eközben megismertük a színház műszaki, háttérszemélyzetét, rendkívül értékes, a színház iránt elkötelezett emberek személyében. Ilyen csapattal valóban öröm a színházi munka.
És még valami: külön köszönet annak a két művésznek, aki az Új Színház tagjai évek óta -Földes Eszter és Nagy Zoltán- hogy a kezdeti, törvényszerű bizalmatlanság után „befogadták” az új társakat. Nem lehetett egyszerű. Tisztában vagyok vele, miféle aknamunka folyt és folyik, és hányan, hányféleképpen próbálják lebeszélni a tagokat a velünk való közös munkáról. Fenyegetés, zsarolás, pénzügyi és lelki ráhatás – egy aljas szándék aljas megnyilvánulásai.
De most már ezzel ne foglalkozzunk. Készüljünk a csütörtöki és pénteki bemutatóra /hiszen a nagyfokú érdeklődés miatt egy darabból két bemutatót tartunk./
Csurka Dóra Koncz Andreával, a Földindulás egyik főszereplőjével beszélgetett – részlet:
Hát ez egy csoda, én még mindig eufóriában vagyok. Roppant jó emberek vesznek körül, jó energiákkal, szeretettel dolgozunk együtt. Látom, hogy mindenki akarja, nincsen visszahúzó erő, látom, hogy Pozsgai Zsolt, a rendező is sokat ad, velünk gondolkodik, ott van végig velünk a jelenetben. Hogy váratlanul ért-e? Zsolt amikor felhívott, hogy megvan a szerep, ijedtemben kinyomtam a telefont! Visszahívott: na mi van, nem akarsz velem beszélni? Áááá, csak meg vagyok pattanva agyilag, annyira boldog vagyok!!! Nagyon hálás vagyok a sorsnak. Mert tudom, mindenki a saját szerencséjének a kovácsa, de vannak sorsszerű események. Talán nem véletlenül nyúltam a Liselotte-hoz, mint ahogy az sem volt az, hogy Zsolt akkor pont ráért, eljött a Szkénébe és akkor remek lett az előadás. És most milyen szerencse, hogy ő rendezi a darabot és itt van a Juli szerepe, ami rám illik. Amikor Zsolt átküldte a szövegkönyvet, rögtön elkezdtem olvasni. Nagyon érdekes volt, ahogyan ez a világ rám köszönt. Első olvasásra. Éreztem, hogy Juli, olyan ember, akinek megformálásához én otthonról sokat tudok hozzátenni. Elképzeltem a fiatalkori nagymamámat, megelevenedett előttem, ugyanilyen szívós volt, régen ugyanígy néha a hagyományok söpörték az embernek az elképzelését, az érzelemvilágát, de ő is ellenszélnek tudott állni, az én nagyanyám is. Van még egy másik szál is, ez a legszebb: dédnagyanyám Gyulakúti volt, 15 éves korában nagyon szerelmes lett, de ez nem tetszett a szüleinek, ezért elszökött. És akkor ment vissza a szüleihez,- az én ükszüleimhez-, amikor már az első gyerek megvolt, és az hozta be a békét. Szóval ezért érzem azt, hogy igen, nekem szól valamiről ez a szerep, megérintette a lelkemet.
– Hogyan készülsz Juli megformálására?
– Amikor megtudtam, hogy mikor kezdődnek a próbák, előtte hazautaztam. Beleszagoltam az otthoni levegőbe, leeresztettem a gyökereimet. Mint, ahogyan a mobilt bedugod a töltőbe, én úgy eresztem le a gyökereimet, és azt érzem, hogy minden, amit tanultam, amit kaptam magamba szívom… Meghatároz az, hogy honnan jössz. Érezni az ottani friss levegőt, együtt lenni az ottani emberekkel- feltölt. Ezt a fajta egyszerűséget keresem itt fenn Pesten is, amit ott rögtön megkapok, ahogy hazaérek. Szóval próbáltam kitisztítani, kiszellőztetni magamból a pesti szmogot, a városi púdert, mert ezeket le kell néha seperni. Megtáltosodva jöttem vissza Pestre. Amikor elkezdtük a próbákat, nagyon kíváncsi voltam, hogy Zsolt hogyan látja, neki milyen elképzelése van a darabról, hogyan álmodta meg az egészet? Jó volt, hogy hasonlóképpen- én nem képzeltem el mást, mint amit ő. Én nem tudom letenni Julit. Lejár a próba és még mindig azon kapom magam, hogy velem van. Mindig azon gondolkodom, vajon ő hol tart, milyen állapotai lehetnek, hogyan éli meg a szerelmet, hogyan éli meg a viszonyt a szüleivel, a gyerekével… Nem vagyok anya, az anyaságot én még nem tapasztaltam meg, csak egy képzet van róla a fejemben. Ez az a pont, amit kicsit nehezebb lesz átélni. De látod, megint közbeszól a Sors. A nővérem két hete hozta világra az első gyermekét. Voltam náluk és láttam rajta azt a mértéktelen boldogságot, amit a gyerek hoz. El tudja engedni minden görcsét, ami eddig mozgatta, mert az értelem az ott van, és aztán nem tesz fel utána magának olyan kérdéseket, hogy Istenem a karrierem, mikor kezdek újra a praxisba állni!? Láttam, hogy mit vált ki egy kisgyerek, olyan békét hoz, hogy az csoda…. Folytatás az Új Színház honlapján.
Kodolányi János
Az új Új Színház első bemutatóját tartja március 23.-án, Kodolányi János Földindulás című művéből. Összeállításunkban arról olvashatnak miként ajánlják a darabot az alkotók, és hogy miként készült a Marosvásárhelyről érkezett Koncz Andrea Juli szerepére.
Az alkotók így ajánlják a művet:
Ezzel a bemutatóval nem kívánunk „színházi forradalmat” kivívni, egyszerűen hatásos, emberi történet lesz – mondja Pozsgai Zsolt, az előadás rendezője – Kodolányi gyönyörű műve népszínmű. Ormánsági emberekkel, a pesti közönség előtt talán kissé szokatlan környezetben. Miután szokatlan, rendkívül érdekes lehet. Kodolányi János valódi paraszti író, ebben a történetben is benne van saját élete. csak ezt kevesen tudják. Kántor Jánosék házában új gyermeket várnak, pedig a faluközösség a gazdasági válság közepén egy gyermeket tart vállalhatónak egy-egy háznál. és ha mégis előfordul „baleset”,a Piókás Szüle dolga elintézni, hogy az a gyermek ne szülessen meg. Embertelen, könyörtelen törvények ezek. Kántor János fellázad ez ellen a törvény ellen. és megindul a harc az Életért. Régi álmom ilyen és ehhez hasonló színművek bemutatása, olyanoké, amelyek az élet igenlését hirdetik, azt, hogy az életnek értéke van. Ezzel együtt a szerelemnek, a barátságnak, és minden olyasminek, ami az emberi és nemzeti összetartozást erősíti. Nagyon örülök, hogy erre itt, az Új Színházban lehetőséget kaptunk.
Nem volt egyszerű ideáig eljutni. Azok, akik szándékosan gerjesztették a színház körüli hisztériát – meggyőződésből, vagy pénzért /utóbbiak voltak többen/ mindent megtettek azért, hogy ez a bemutató ne jöhessen létre. De a színház ezúttal győzni fog, ahogy ez mindig is történt. Nekünk az a dolgunk, hogy előkészítsük a további bemutatókat, és ne foglalkozzunk méltatlan támadásokkal. Észrevettük az elmúlt másfél hónapban , milyen elképesztő mennyiségben vannak barátaink, támogatóink.
Eközben megismertük a színház műszaki, háttérszemélyzetét, rendkívül értékes, a színház iránt elkötelezett emberek személyében. Ilyen csapattal valóban öröm a színházi munka.
És még valami: külön köszönet annak a két művésznek, aki az Új Színház tagjai évek óta -Földes Eszter és Nagy Zoltán- hogy a kezdeti, törvényszerű bizalmatlanság után „befogadták” az új társakat. Nem lehetett egyszerű. Tisztában vagyok vele, miféle aknamunka folyt és folyik, és hányan, hányféleképpen próbálják lebeszélni a tagokat a velünk való közös munkáról. Fenyegetés, zsarolás, pénzügyi és lelki ráhatás – egy aljas szándék aljas megnyilvánulásai.
De most már ezzel ne foglalkozzunk. Készüljünk a csütörtöki és pénteki bemutatóra /hiszen a nagyfokú érdeklődés miatt egy darabból két bemutatót tartunk./
Csurka Dóra Koncz Andreával, a Földindulás egyik főszereplőjével beszélgetett – részlet:
Hát ez egy csoda, én még mindig eufóriában vagyok. Roppant jó emberek vesznek körül, jó energiákkal, szeretettel dolgozunk együtt. Látom, hogy mindenki akarja, nincsen visszahúzó erő, látom, hogy Pozsgai Zsolt, a rendező is sokat ad, velünk gondolkodik, ott van végig velünk a jelenetben. Hogy váratlanul ért-e? Zsolt amikor felhívott, hogy megvan a szerep, ijedtemben kinyomtam a telefont! Visszahívott: na mi van, nem akarsz velem beszélni? Áááá, csak meg vagyok pattanva agyilag, annyira boldog vagyok!!! Nagyon hálás vagyok a sorsnak. Mert tudom, mindenki a saját szerencséjének a kovácsa, de vannak sorsszerű események. Talán nem véletlenül nyúltam a Liselotte-hoz, mint ahogy az sem volt az, hogy Zsolt akkor pont ráért, eljött a Szkénébe és akkor remek lett az előadás. És most milyen szerencse, hogy ő rendezi a darabot és itt van a Juli szerepe, ami rám illik. Amikor Zsolt átküldte a szövegkönyvet, rögtön elkezdtem olvasni. Nagyon érdekes volt, ahogyan ez a világ rám köszönt. Első olvasásra. Éreztem, hogy Juli, olyan ember, akinek megformálásához én otthonról sokat tudok hozzátenni. Elképzeltem a fiatalkori nagymamámat, megelevenedett előttem, ugyanilyen szívós volt, régen ugyanígy néha a hagyományok söpörték az embernek az elképzelését, az érzelemvilágát, de ő is ellenszélnek tudott állni, az én nagyanyám is. Van még egy másik szál is, ez a legszebb: dédnagyanyám Gyulakúti volt, 15 éves korában nagyon szerelmes lett, de ez nem tetszett a szüleinek, ezért elszökött. És akkor ment vissza a szüleihez,- az én ükszüleimhez-, amikor már az első gyerek megvolt, és az hozta be a békét. Szóval ezért érzem azt, hogy igen, nekem szól valamiről ez a szerep, megérintette a lelkemet.
– Hogyan készülsz Juli megformálására?
– Amikor megtudtam, hogy mikor kezdődnek a próbák, előtte hazautaztam. Beleszagoltam az otthoni levegőbe, leeresztettem a gyökereimet. Mint, ahogyan a mobilt bedugod a töltőbe, én úgy eresztem le a gyökereimet, és azt érzem, hogy minden, amit tanultam, amit kaptam magamba szívom… Meghatároz az, hogy honnan jössz. Érezni az ottani friss levegőt, együtt lenni az ottani emberekkel- feltölt. Ezt a fajta egyszerűséget keresem itt fenn Pesten is, amit ott rögtön megkapok, ahogy hazaérek. Szóval próbáltam kitisztítani, kiszellőztetni magamból a pesti szmogot, a városi púdert, mert ezeket le kell néha seperni. Megtáltosodva jöttem vissza Pestre. Amikor elkezdtük a próbákat, nagyon kíváncsi voltam, hogy Zsolt hogyan látja, neki milyen elképzelése van a darabról, hogyan álmodta meg az egészet? Jó volt, hogy hasonlóképpen- én nem képzeltem el mást, mint amit ő. Én nem tudom letenni Julit. Lejár a próba és még mindig azon kapom magam, hogy velem van. Mindig azon gondolkodom, vajon ő hol tart, milyen állapotai lehetnek, hogyan éli meg a szerelmet, hogyan éli meg a viszonyt a szüleivel, a gyerekével… Nem vagyok anya, az anyaságot én még nem tapasztaltam meg, csak egy képzet van róla a fejemben. Ez az a pont, amit kicsit nehezebb lesz átélni. De látod, megint közbeszól a Sors. A nővérem két hete hozta világra az első gyermekét. Voltam náluk és láttam rajta azt a mértéktelen boldogságot, amit a gyerek hoz. El tudja engedni minden görcsét, ami eddig mozgatta, mert az értelem az ott van, és aztán nem tesz fel utána magának olyan kérdéseket, hogy Istenem a karrierem, mikor kezdek újra a praxisba állni!? Láttam, hogy mit vált ki egy kisgyerek, olyan békét hoz, hogy az csoda…. Folytatás az Új Színház honlapján.
Kodolányi János
Földindulás
-játék két részben-
Kántor János – Szakács Tibor
Böbék Samu – Koncz Gábor
Böbékné – Bordán Irén
Juli, Kántor felesége – Koncz Andrea
Piókás Szüle – Farkasinszky Edit
Fekete Zsuzsi – Földes Eszter
Amerikánus Dzsoni – Lux Ádám
Orvos – Nagy Zoltán
Józsika – Gebhardt Patrik Antal / Kovács Balázs Olivér
Közreműködik: ifj. Farkas Sándor
Díszlet: Mira János
Jelmez: Rátkai Erzsébet
Rendező: Pozsgai Zsolt
Új Színház, nagyszínpad
Bemutató: 2012. március 23.
-játék két részben-
Kántor János – Szakács Tibor
Böbék Samu – Koncz Gábor
Böbékné – Bordán Irén
Juli, Kántor felesége – Koncz Andrea
Piókás Szüle – Farkasinszky Edit
Fekete Zsuzsi – Földes Eszter
Amerikánus Dzsoni – Lux Ádám
Orvos – Nagy Zoltán
Józsika – Gebhardt Patrik Antal / Kovács Balázs Olivér
Közreműködik: ifj. Farkas Sándor
Díszlet: Mira János
Jelmez: Rátkai Erzsébet
Rendező: Pozsgai Zsolt
Új Színház, nagyszínpad
Bemutató: 2012. március 23.
Színház – Földindulás
A Dörner György vezette Újszínház első saját darabja, Kodolányi János Földindulás című színműve volt. A darabot 2012. március 23-án tűzték premierre először, azóta már több mint a huszadik előadást láthatja a közönség. A pontosság kedvéért: igen, feltételesen, láthatja, mert úgy látszik, nem látja. Az előadás nem megy telt házzal. Számomra igazán elszomorító látni, hogy lassan egy évvel a premier után sem telik meg a teátrum nézőtere. Valószínűleg a botránnyá fajult rendezőváltás áll a háttérben, hiszen még a 21. előadáson is a szemem láttára állt fel egy pár az első sorból, mondván ők nem hajlandóak tovább nézni ezt a „fasiszta előadást”. A Földindulás pedig nem fasiszta csak azért, mert magyar. ( Csak hát, a legtöbb igazgatóváltásnak politikai színezete van hazánkban.)
Hogy milyen akkor? Olyan darab, amelyről nehezen képzelhető el, hogy aktuális lehet napjainkban. A történet az Ormánság egyik falvában játszódik, ahol egy család életével ismerkedhetünk meg. A gazdasági világválság és a második világháború idejében játszódó Földindulás tulajdonképpen egy család kálváriája. Csakhogy az ő szenvedésüket a történelem borzalmain keresztül szemlélteti Kodolányi János, a darab szerzője. A népi író élete során többször megfordult az Ormánságban, ami olyan nagy hatással volt rá, hogy írásaihoz valós alapokból merített ihletet. Ezért nem meglepő, hogy a Földindulásban központi szerephez jutó Böbek Samu figurájának egy egész novellát szentelt Böbek Samu búcsúja címmel.
Az évek múlása ellenére az 1939-ben írt dráma aktuális tud lenni a 21. században is. Hiszen válság kényszeríti térde Európát, sokan elfordulnak a vallástól, megint mások újra a vallásban keresik a vigaszt (átrendeződik a keresztény dominancia az iszlám hatására). A szülők egyre nehezebben adják fejüket még egy gyermek felnevelésére, sőt akadnak szép számmal, akik azt vallják, hogy ilyen világba eleve nem érdemes gyermeket nemzetni. A felvásárlásról és az általános terjeszkedésről pedig felesleges szólni, hiszen mindennap láthatjuk, hogyan válik szép lassan minden egyformává, s ez által mindez hogyan veszti el a saját értékeit.
A korabeli kritikák kiemelik a történet vérszegénységét, s el kell ismernünk, hogy a darab cselekményét, az ismét áldott állapotba kerülő asszony esetét, a gyermek elvesztését, az idős szülő lerobbanását és a falu ügyes-bajos dolgait akár néhány mondatba tömörítve is össze tudnánk foglalni. Az pedig csak hab a tortán, hogy a Földindulás nyelvezete mai szemmel nézve elképzelhetetlenül szokatlan. Nos, mielőtt valaki félreértene, nem arra szeretnék kilyukadni, hogy az előadás rossz, inkább arról van szó, hogyha nem lennének olyan színészei, akik a hátukon tudnák cipelni az egész darabot, s a díszletesek nem építettek volna ilyen gyönyörű színpadképet, akkor a mű sokat vesztene értékéből.
Kodolányi műve igazi népszínmű, ami kendőzetlenül mutatja be a kor hús-vér valóságát és a vidéki életét. A történetet áthatja valami paradicsomi, egyszerű tisztaság, azonban láthatjuk, hogy az Amerikából érkező banktulajdonos éppen ezt az idillt próbálja elpusztítani. A nyitójelenet egy temetés, amelyen az összes szereplőt megismerhetjük a koporsó fölé magasodva. Erős és hangulatteremtő a nyitány, de a történet nem indul be ettől. Böbek Samu és hitvese idős házaspár, akiket Koncz Gábor és Bordán Irén kelt életre. Az 1970-es évek legszebb magyar nőjének tartott Bordán ezzel a szereppel tért vissza a világot jelentő deszkákra, hiszen már egy ideje nem játszott színpadon, különösen nem társulati tagként. Alakítása, amely rejt hiányosságokat, azért ér többet az összes többi szereplő játékánál, mert alapvetően filmszínésznő, mintsem színpadi figura – és huszonegy év kihagyás után tért vissza Amerikából.
Jó nézni őt és Koncz Gábort. A férjének minden körülmények között igazat adó asszony hangja betölti a teret, ura pedig a férfitekintélyt gyakorló, már-már zsarnoki nagyapa, aki nem szívleli leánya férjét, s mindenkinek megmondja, mit kellene tennie. A második felvonás egyik legerősebb alakítása Konczé, aki egy szó nélkül majdhogynem lejátssza partnereit a színről, amint a szélütést szenvedett, lebénult öreget hozza. Az a fejtartás, nézés és a nejétől érkező tarkón csapás egy komédia legnagyobb kacajt kiváltó pillanataként is megállná helyét.
Összegzésként annyit mondhatok, hogy a Földindulás valóban katartikus színmű – talán a szociográfiai dráma is helytálló –, ami könnyet csal az ember szemébe, s anélkül megnevetteti a másik szemet, hogy azt észrevennénk. A színház körüli cirkuszt már elmondhatatlanul unom, s habár a művészeti alkotás megítélése minduntalan szubjektív, a Földindulás az én olvasatomban értékes. Nincs benne nacionalizmus, fasizmus, antiszemitizmus. Viszont helyette ott van benne megannyi olyan dolog, amit az évtizedek során elfeledett a magyar ember.
Mészáros Márton
Nyitójelenet Kodolányi János: Földindulás című színművében az Újszínházban
A Dörner György vezette Újszínház első saját darabja, Kodolányi János Földindulás című színműve volt. A darabot 2012. március 23-án tűzték premierre először, azóta már több mint a huszadik előadást láthatja a közönség. A pontosság kedvéért: igen, feltételesen, láthatja, mert úgy látszik, nem látja. Az előadás nem megy telt házzal. Számomra igazán elszomorító látni, hogy lassan egy évvel a premier után sem telik meg a teátrum nézőtere. Valószínűleg a botránnyá fajult rendezőváltás áll a háttérben, hiszen még a 21. előadáson is a szemem láttára állt fel egy pár az első sorból, mondván ők nem hajlandóak tovább nézni ezt a „fasiszta előadást”. A Földindulás pedig nem fasiszta csak azért, mert magyar. ( Csak hát, a legtöbb igazgatóváltásnak politikai színezete van hazánkban.)
Hogy milyen akkor? Olyan darab, amelyről nehezen képzelhető el, hogy aktuális lehet napjainkban. A történet az Ormánság egyik falvában játszódik, ahol egy család életével ismerkedhetünk meg. A gazdasági világválság és a második világháború idejében játszódó Földindulás tulajdonképpen egy család kálváriája. Csakhogy az ő szenvedésüket a történelem borzalmain keresztül szemlélteti Kodolányi János, a darab szerzője. A népi író élete során többször megfordult az Ormánságban, ami olyan nagy hatással volt rá, hogy írásaihoz valós alapokból merített ihletet. Ezért nem meglepő, hogy a Földindulásban központi szerephez jutó Böbek Samu figurájának egy egész novellát szentelt Böbek Samu búcsúja címmel.
Az évek múlása ellenére az 1939-ben írt dráma aktuális tud lenni a 21. században is. Hiszen válság kényszeríti térde Európát, sokan elfordulnak a vallástól, megint mások újra a vallásban keresik a vigaszt (átrendeződik a keresztény dominancia az iszlám hatására). A szülők egyre nehezebben adják fejüket még egy gyermek felnevelésére, sőt akadnak szép számmal, akik azt vallják, hogy ilyen világba eleve nem érdemes gyermeket nemzetni. A felvásárlásról és az általános terjeszkedésről pedig felesleges szólni, hiszen mindennap láthatjuk, hogyan válik szép lassan minden egyformává, s ez által mindez hogyan veszti el a saját értékeit.
A korabeli kritikák kiemelik a történet vérszegénységét, s el kell ismernünk, hogy a darab cselekményét, az ismét áldott állapotba kerülő asszony esetét, a gyermek elvesztését, az idős szülő lerobbanását és a falu ügyes-bajos dolgait akár néhány mondatba tömörítve is össze tudnánk foglalni. Az pedig csak hab a tortán, hogy a Földindulás nyelvezete mai szemmel nézve elképzelhetetlenül szokatlan. Nos, mielőtt valaki félreértene, nem arra szeretnék kilyukadni, hogy az előadás rossz, inkább arról van szó, hogyha nem lennének olyan színészei, akik a hátukon tudnák cipelni az egész darabot, s a díszletesek nem építettek volna ilyen gyönyörű színpadképet, akkor a mű sokat vesztene értékéből.
Kodolányi műve igazi népszínmű, ami kendőzetlenül mutatja be a kor hús-vér valóságát és a vidéki életét. A történetet áthatja valami paradicsomi, egyszerű tisztaság, azonban láthatjuk, hogy az Amerikából érkező banktulajdonos éppen ezt az idillt próbálja elpusztítani. A nyitójelenet egy temetés, amelyen az összes szereplőt megismerhetjük a koporsó fölé magasodva. Erős és hangulatteremtő a nyitány, de a történet nem indul be ettől. Böbek Samu és hitvese idős házaspár, akiket Koncz Gábor és Bordán Irén kelt életre. Az 1970-es évek legszebb magyar nőjének tartott Bordán ezzel a szereppel tért vissza a világot jelentő deszkákra, hiszen már egy ideje nem játszott színpadon, különösen nem társulati tagként. Alakítása, amely rejt hiányosságokat, azért ér többet az összes többi szereplő játékánál, mert alapvetően filmszínésznő, mintsem színpadi figura – és huszonegy év kihagyás után tért vissza Amerikából.
Jó nézni őt és Koncz Gábort. A férjének minden körülmények között igazat adó asszony hangja betölti a teret, ura pedig a férfitekintélyt gyakorló, már-már zsarnoki nagyapa, aki nem szívleli leánya férjét, s mindenkinek megmondja, mit kellene tennie. A második felvonás egyik legerősebb alakítása Konczé, aki egy szó nélkül majdhogynem lejátssza partnereit a színről, amint a szélütést szenvedett, lebénult öreget hozza. Az a fejtartás, nézés és a nejétől érkező tarkón csapás egy komédia legnagyobb kacajt kiváltó pillanataként is megállná helyét.
Összegzésként annyit mondhatok, hogy a Földindulás valóban katartikus színmű – talán a szociográfiai dráma is helytálló –, ami könnyet csal az ember szemébe, s anélkül megnevetteti a másik szemet, hogy azt észrevennénk. A színház körüli cirkuszt már elmondhatatlanul unom, s habár a művészeti alkotás megítélése minduntalan szubjektív, a Földindulás az én olvasatomban értékes. Nincs benne nacionalizmus, fasizmus, antiszemitizmus. Viszont helyette ott van benne megannyi olyan dolog, amit az évtizedek során elfeledett a magyar ember.
Mészáros Márton
Nyitójelenet Kodolányi János: Földindulás című színművében az Újszínházban
Megosztás:
*
Földindulás az Új Színházban
2012.03.24. 16:17
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Október elején sokak meglepetésére Tarlós István főpolgármester a szakmai bizottság ellenében Dörner Györgyöt nevezte ki az Új Színház élére. Az azóta eltelt időszakban sokat gondolkoztunk és viccelődtünk azon, milyen lesz az Új Színház népiesch fordulata. Március 23-án a lehető legkonkrétabban megmutatta magát, hogy Dörner Györgyék elindították az új érát, ami régimódi, politikus és mindenek előtt nagyon unalmas. Minden színház első premierje szimbolikus tett.
A premier ezért nem premier volt, hanem politikai kiállás. A Goj Motorosok már elég korán megmondták, hogy ők márpedig megvesznek sok jegyet, hogy saját szemükkel lássák, mi történik ott. Bőrmellényeikben, motoros csizmáikban fél órával a kezdés előtt megjelentek, kedvesek voltak, egymással viccelődtek: „Jöttél kulturálódni?”. Még előadás előtt megtámadták a büfét, csúszott egy-két fröccs is, de hát ez ünnepe a kultúrának. Meglepetésre nem volt tele a színház.
A magyar kultúra ugyanis Dörner György vezetésével októberben bejelentette visszavételi igényét, és bár nem tudjuk pontosan, kitől és mit akarnak visszavenni, de sejtéseink vannak a blöffszerű pályázatból. Dörner tehát egy politikai közösség számára próbált most olyan alkotást felmutatni, ami bizonyítja, hogy van magyar dráma, magyar színház, és magyar kultúra. Már ahogy a magyart ők értik ebben a művelődési ház-hangulatú darabban.
Egy idős bácsi nagy nevetések között köszöntötte ismerőseit, mert ő a fasizmus nevében jött, hiszen mindenki megírta, hogy ez egy fasiszta színház. A színes színházi társaságban volt szívcsakra-kereskedőnek tűnő, Gyurcsók József-szerű nagy szakállú alak nemzeti színű szalaggal a nyakában, de láttunk szép attilákat is. A motorosok megjelenésétől hiába vártunk autószerelő-hangulatot, benzingőzzel terhes nehéz levegőt, ez elmaradt, bár láttunk olyan nőt, aki motoros overalljának szerteszét lobogó ujjait maga előtt lazán megkötötte, mintha csak pár percre ugrana be. És még Jókai Anna és Bayer Zsolt is időben érkezett.
Amerikánus Dzsoni a Toy Storyból
Az Új Színház művészeti vezetője, Pozsgai Zsolt Kodolányi János nem sokat használt drámáját, a Földindulást vette elő. Az 1939-ben írt drámát annak idején főleg aktuális kérdései miatt szerették, de már akkor is leírták a kor kritikusai, hogy mennyire túlírt, dramaturgiailag gyenge alkotás, amiben a szerepeket feleslegesen túlbeszéltetik. 2012-ben a dráma feldolgozásáról is pontosan ugyanezeket lehet elmondani, amit meg Pozsgai hozzátett, az inkább elvett az egészből. A svábok helyett egy Amerikát megjárt magyar pénzember lesz az antihős, hangsúlyosabbá válik az abortusz, bár nem a nő döntéséről, hanem a férfiközösség bűnhődéséről szól ez a szál.
A történet egyszerű, megmutatjuk a hivatalos leírást, nehogy eláruljunk valamit feleslegesen.
Miről szól a Földindulás
„Magyarország, a két világháború között. Dúl a gazdasági válság, a kis ormánsági faluban kegyetlen törvények uralkodnak. Egy családnak csak egy gyermeke lehet, szabályozzák az egymás közötti házasságot, a válság megmérgezi a faluközösséget. Az Amerikát megjárt Dzsoni, aki a faluban született, visszatért, felvásárolja a szegény parasztoktól a földet, kiforgatja őket a még megmaradt vagyonukból. Kántor Jánosnéknál azonban a feleség ismét áldott állapotban, pedig van már egy kisgyermekük. Piókás Szüle dolga ilyenkor megakadályozni, hogy a kis élet világra jöhessen – Kántor János azonban szembeszáll a helyi törvényekkel, és Amerikánus Dzsoni „áldásos tevékenységével” szemben…megkezdődik a harc az Életért.
Kodolányi János műve felkavaró lenyomata egy válságokkal terhelt magyar közösségnek – a megoldás reményével. A két világháború között, a gazdasági válságban vergődő kis ormánsági faluban felbolydul a világ: Kántor János szembeszállva a helyi törvényekkel második gyermeket is vállal feleségével, pedig a közösség csak az elsőt fogadja be…de mint kiderül, nem csak a kegyetlen helyi szokásokkal kell leszámolnia.” Forrás: ujszinhaz.hu
Egy pajta a díszlet, ami az Új Színház amúgy sem nagy színpadi terét leszűkíti, fullasztónak mutatja. A nagy, omladozó gerendák úgy nyomják össze a játékteret, ahogy az amerikai befektetők veszik el a magyar földet a falusiaktól, más oka nem lehet. A pajta az egész világ jelképe, az a keret- és értelmezési rendszer: a pajta tetején cigány hegedül, a rendszeren kívülről adva melodramatikus aláfestést a történetnek.
A nyitó jelenetben a falu egy férfit temet, a halott vagy a koporsója erős fényeket vet a sír körül állók arcára, mintegy megvilágítva a problémát magát. A közel tízperces nyitó jelenetben végig ácsorognak, a bolond lány néha művirágokat dobál a sírba. Talán mert nem futotta vágott virágra.
Itt a sír mellett megismerjük a szereplőket és a viszonyokat. A lényeg, hogy Amerikánus Dzsoni, akit valami tréfás jelmezes a Toy Story Woodyjának öltöztetett, visszatér a faluba, hogy amerikai bankokat előtérbe tolva strandot építtessen, és közben persze át akar verni minden falusit. Dzsoni így beszél: „Ou té még itt koukádozou?” Egyébként ámérikábú gyütt kéjt éjve, mondja a Dzsonit alakító Lux Ádám, aki úgy váltogatja a nyelvjárási elemeket az akcentussal, mint egy kezdő humorista a kerületi tehetségkutatón.
A legkomolyabb hiba, hogy Pozsgai Zsolt semmibe vette a magyar nyelvet, annak teremtő értéke helyett kizárólag a viccesnek ható nyelvjárási elemeket tartotta meg egzotikus színezőelemnek. A rendező elfelejtette kitalálni, hogy miért úgy beszélnek a színészei, ahogy, ezért röpködnek a kakuminális t hangok. Ettől a zagyva darab persze viccesebb lesz a kívülállónak, de nem biztos, hogy eléri célját, ha drámainak vagy hangsúlyosnak mondott részekbe röhög bele a közönség, mert olyan vicces, hogy „a piókás Szüléhö mente”. Az sem zavarta a rendezőt, hogy a falu bolondját alakító Földes Eszter meg sem próbálta a nyelvjárási formákat. A fiatal és nagyon tehetséges színésznő a régi Új Színház egyre fontosabb tagja volt, aki szerepelt néhány filmben is, úgy tűnt, hogy szépen fejlődhet, egy sokkal erősebb társulathoz szerződhet nemsokára. De itt ragadt és szenved, keresi a helyét, a feladatát.
Az Új Színházban bemutatott Földindulás legnagyobb baja, hogy olyan volt minden egyes pillanata, mintha színházban ülnénk. A színházban ugyanis nem utánozni kell a valóságot, hanem minden előadással új valóságot teremteni, ha ez nem történik meg, akkor az egész szart sem ér. Akkor a régimódiság és a rossz értelemben felfogott teatralitás kap szerepet. Széles gesztusokkal, rajzfilmes mimikával világot teremteni lehetetlen. Vagyis lehet, de ahhoz koncepcióra van szükség, megfelelő rendezőre és színészekre, és szakmai tudásra, ahogy Pintér Béláék is csinálják stilizált előadásaikkal. Amúgy de jó is lenne, ha ezt a Földindulást megrendezné kivagyiságból Pintér Béla.
Végre van mondanivaló
Pozsgai Zsolt rendezése mégis kísérleti színház, mert másnak nem nevezhetjük azt, hogy mindegyik jelenetben (összesen 7-8 tízperces jelenetből áll a darab) megjelent néhány vagy sok színész a színpadon, előresétáltak vagy leültek, majd az olasz fociligát megszégyenítő színészi játékkal, mindent túljátszva ezen a fura, már-már halandzsába torzuló nyelven beszélni kezdtek.
Dörner hivatalba lépésével több fontos színész elment, vagy hamarosan menni fog. Helyükre az igazgató még nem szerződtetett le senkit, de meghívottként a magyarság problémáit játékába sűrítő Szakács Tibornak és a Kárpátok öregedő Marlon Brandójának, Koncz Gábornak kellett volna elvinnie a darabot. Utóbbit ebben nagyban nehezítette, hogy szerepe szerint olyan vicces szélütést kapott, hogy mikrobiként mozgott. Melléjük a teljes szerepzavarban önmaga paródiáját alakító Lux Ádámot tették Amerikánus Dzsoninak, aki összevissza beszélt, gügyögött. A régebben meggyőző Bordán Irén most ordibált végig, a darab legsúlyosabb abortusztörténetét eljátszó Koncz Andrea pedig saját feladatával annyira nem tudott megküzdeni, hogy újabb próbaidőszakot kellene kiírni neki.
Sokan örülhetnek is: Koncz Gábor és Szakács Tibor játékával újra visszatér a normális, egészséges, macsó magyar férfi a színpadra, aki bár hibákat vét, de mindig tudja, mi a dolga. Pozsgaiék nem vetnek fel kérdéseket, nem akarják a nézőt olyan kellemetlen helyzetbe hozni, hogy nézőpontokat ütköztessenek. A magyar föld megtartása mindennél fontosabb, derül ki a darab végére, de ennél mélyebbre nem ásunk. Amikor Dzsoni azt mondja, hogy „mindenki mindenkinek a szolgája lesz”, akkor még a pilisi szívcsakra álommanóival játszó nézők is felriadtak helyeselve. Végre van mondanivaló, ezért jöttek, és persze kaptak még anyaföldezést is, meg hogy rajtunk nem uralkodhat senki, amit a közönség sok bólogatással hangosan helyeselt. Amúgy ha már a nézők: a hosszú és vontatott párbeszédeket nem szerették a nézők, a szexista vicceken felröhögtek, de azért a dramaturg dolgozhatott volna még a szöveggel. Az előadás végén hosszú, álló vastaps fogadta a színészeket és a színpadra felhívott rendezőt. Ez ne vezesse meg az alkotókat, hazai pályán játszottak erős hátszélben.
Politikából nem lehet
Dörner és Pozsgai első bemutatója megmutatta, hogyan gondolkodnak a magyar kultúráról, a magyar nyelvről és a magyar színház szerepéről, viszont ez a gondolkodás nem visz előre, ellenben nagyon befele forduló, a világra nem nyitott jövőt jósol. Minden rendezői akarat nélkül, Szeszélyes évszakok-stílusban hol hunglishül, hol parasztosan, hol teljesen normálisan beszélő színészek állnak egy teljesen összezavart tér-időben (1939-ben vagy 2012-ben járunk? Kínaiak, strandépítés, kordnadrág?), hogy elmondják azokat a fontos politikai üzeneteket, amiket minden nap hallunk. Nem leszünk gyarmat, az atyai örökséget kell választanunk a megmaradáshoz, a külföldben és az idegenekben nem bízhatunk, a pénzemberekben meg végképp nem.
Nem lehet számon kérni ugyanazokat a szempontokat, mintha a Nemzeti Színház, a Katona József Színház, a Radnóti Színház vagy Pintér Béla valamelyik új darabját látnánk, és ez talán hiba. Viszont Dörnerék politikai színháza új koordinátarendszerben kap értelmezést: lehet, hogy egy kis közösségnek fontosabb a politikai gondolat és kiállás, mint a kulturális hagyományok és beágyazottság újraértelmezése, vagy a művészi akarat. És akkor jól ellesznek ezzel a színházzal.
A Dörner-színház egy kultúrpolitikai fikció éles tesztje, ami azt állítja, hogy a színháznak igenis politikai feladata és célja van, vagyis nem öncélú, mint az összes többi. A kísérlet, amit Csurka István és Dörner György megírt pamfletjellegű pályázatában, azt állítja, hogy létezett egy olyan kulturális közösség Magyarországon, ami el volt zárva a kultúra alakításának lehetőségétől, de most megkapták a jussukat. Tarlós és Dörner közös produkciója legitimálta, hogy két Magyarország létezik, és most végre lehetőséget kap az eddig kirekesztett fél is kultúrát teremteni magának. Itt jelezzük, hogy a Földindulást látva bebizonyosodott, politikai alapon nem lehet kultúrát teremteni. Kultúra hiányában politikát sem.
Hogy volt
Október 6. Tarlós István főpolgármester Dörner Györgyöt nevezte ki az Új Színház igazgatójának.
Október 7. Csurka elárulta, hogy Gyurcsány Ferenc és a privatizáció története is szerepelhet témaként
Október 8. A szakmai bizottság tagja, Ascher Tamás azt nyilatkozta, hogy Dörner pályázata egy blöff, szakmailag elfogadhatatlan
Október 10. Tarlós nem engedélyezte, hogy Új Színházról Hátországra nevezzék át a színházat
Október 10. Csurka bejelentette, hogy Pozsgai Zsolt lesz a főrendező-fődramaturg
Október 10. Összehasonlítottuk Márta és Dörner pályázatát: előbbi 110 oldal, utóbbi 18. Sok érdekességre rámutattunk.
Októberben sorra jelentik be a pályázatban szereplő színházak, igazgatók, hogy Dörner nem egyeztetett velük, az együttműködésről valótlanul nyilatkozott.
Október 22. Az Új Színháznál 1500-an tüntettek, megjelent Fábry Sándor is, akit kifütyültek (videó és cikk)
Október 22. Az Index hivatalosan is kikérte Dörner pályázatát és a szakmai bizottság üléséről készült jegyzőkönyveket. Mivel nem adták ki, pereltünk (a József Attila Színház új vezetőjének, Nemcsák Károlynak is kikértük a pályázatát, illetve a döntést megelőző szakmai bizottsági ülésről készült jegyzőkönyvet).
Október 26. Tarlós nem hajlandó magyarázkodni Dörner kinevezése miatt, bár elismeri, „nem túl színvonalas a pályázata”.
Október 27. Szakonyi Károly nem engedi bemutatni a Ha itthon maradnál című darabját a színházban. Sarkadi Imre és Sütő András örökösei is letiltják a darabokat.
November 7. Az LMP-s Karácsony Gergely rendkívüli kulturális ellenőrző albizottsági ülést hívott össze, amin nem jelent meg se Dörner, se Tarlós. L. Simon László igen, de ő nem kívánt asszisztálni ehhez a „kampányízű kísérlethez”.
November 9. Szőcs Géza kulturális államtitkár kiállt Csurka István és Dörner György mellett.
December 14. Tarlós levélben kérte Dörnert, hogy ne alkalmazza Csurkát.
December 20. Első fokon pert nyert az Index a Fővárosi Önkormányzattal szemben, amiért megtagadták az adatkérést Dörner György és Nemcsák Károly pályázatának nyilvánosságra hozatala miatt.
Február 1-jén Dörner György hivatalosan is átvette az Új Színházat.
Február 4-én elhunyt Csurka István, író, politikus.
Földindulás – Itt belenézhet Dörnerék első darabjába
Összeállításunkban videót láthatnak a darabról, melyben megszólalnak az alkotók, és különböző kirtikákból, beszámolókból is válogattunk.
Itt bepillanthat a darabba:
Érdekesség a darab történelméből – a Magyar Hírlap cikkéből:
(…) Kodolányit a bemutató után plágiumváddal illette egy Erdős László nevű fogorvos, mondván, hogy a Földindulást az író az ő kéziratos drámájából merítette. Bár Kodolányi János életművének ismeretében nevetséges volt a vád, a nyilas lapok mégis Erdős pártjára álltak. Kodolányi mellett viszont felsorakozott az egész magyar szellemi élet Bajcsy-Zsilinszkytől Szabó Dezsőn át Németh Lászlóig, de még Imrédy Béla miniszterelnök is megvédte a Földindulás szerzőjét. A Kúria végül felmentő ítéletet hozott, de az elhúzódó hercehurca alaposan felőrölte Kodolányi idegeit.
A Földindulásban szereplő Weintraub nevű német spekuláns szerepeltetése miatt az íróra korán ráragasztották a németellenesség vádját is, nem egészen alaptalanul. Kodolányi az Ormánságban gyermekkorától fogva megtapasztalta, hogy a terjeszkedő németek felvásárolják az elhalt magyarok házait, földjeit. Nem haszontalan azonban megjegyezni, hogy Kodolányi nem okként, hanem következményként ábrázolta a dunántúli németség előretörését, és a bajok eredőjét abban látta, hogy az őshonos magyarság elveszítette hitét, kultúráját, erkölcsi tartását.
Az író egyenességét, meg nem alkuvását jól jellemzi a következő epizód. A Földindulás hatalmas sikere után egy titokzatos német színházi ügynök kereste fel Kodolányit a következő ajánlattal: százezer pengőt fizet, ha átalakítja a drámát, és a sváb Weintraub helyett lengyelt szerepeltet benne. Amikor Kodolányi nemet mondott erre és az ötvenezer pengős előlegre, a német felháborodottan így szólt: „Uram, ön egy vagyont dob ki az ablakon!” „Már ki is dobtam, s ön is mehet utána!” – válaszolta az író.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az Új Színház mostani előadásán Weintraub helyett Amerikánus Dzsoni szerepel, de tekintve, hogy az egykori magyar–német ellentét a mai néző számára értelmezhetetlen, Pozsgai Zsolt helyesen járt el, amikor a karaktert a mai viszonyokhoz igazította. Arról nem is beszélve, hogy egy régebbi Földindulásban Amerikánus Dzsonit már „felléptette” a rendező, és a közönség kedvezően fogadta a dramaturgiailag indokolt cserét. Folytatás itt.
Mi történt a bemutató előtt – A Hír24 így látta:
Dörner György igazgatósága első bemutatója nyilván mérföldkő az Új (majdnem: Hátország) Színház életében. Ennek megfelelően az előtérben várta az érkezőket mind az igazgató, mind a főrendező. A közönség soraiban számos a Fidesz-holdudvarhoz köthető arc tűnt fel, többek között Kerényi Imre, Bayer Zsolt, Jókai Anna. Ott voltak továbbá – korábbi ígéretükhöz híven – a Goj Motorosok is szokásos szerelésükben, akik vagy három és fél sort töltöttek meg a nézőtéren.
Az előadás előtt és a szünetben Kodolányi János és Csurka István könyveit vehette meg a nagyérdemű több asztalnál is, illetve megtekinthetett egy Kodolányi-kiállítást. Ezen kívül semmi különös nem történt, sem tüntetők, sem ellentüntetők nem szállták meg a Paulay Ede utcát. A Dörner pályázatában szereplő – a „hátországból” nézőket szállító – buszok sem okoztak dugót a színház előtt. Ahogy kell, hét után 10-15 perccel, itt-ott foghíjjal a nézőtéren, elkezdődött a Földindulás.
Kodolányi János népszínműve a harmincas évek elején játszódik az Ormánságban. A történet szerint a dolgos, de szegény Kántor János fiatal felesége babát vár, de a babának senki nem örül a szülőkön kívül. A gazdasági válság által felerősített nyomor ugyanis arra kényszeríti a falusi családokat, hogy mindenhol csak egy gyerek legyen, mert azt is nehéz eltartani. Ez az íratlan törvény. Kántor szembe kerül apósával és anyósával, akik Piókás Szüle segítségét kérik. A vajákos asszony titokban olyan szereket kotyvaszt, és még ki tudja milyen praktikákat űz, tevékenysége eredményeképp a nők elvetélnek. Kántor János megpróbálja megvédeni feleségét, születendő gyermekét, de az egész közösség ellene fordul. Folytatás itt.
A produkcióról kritikus szemmel – Az Index így látta:
(…) Egy pajta a díszlet, ami az Új Színház amúgy sem nagy színpadi terét leszűkíti, fullasztónak mutatja. A nagy, omladozó gerendák úgy nyomják össze a játékteret, ahogy az amerikai befektetők veszik el a magyar földet a falusiaktól, más oka nem lehet. A pajta az egész világ jelképe, az a keret- és értelmezési rendszer: a pajta tetején cigány hegedül, a rendszeren kívülről adva melodramatikus aláfestést a történetnek.
A nyitó jelenetben a falu egy férfit temet, a halott vagy a koporsója erős fényeket vet a sír körül állók arcára, mintegy megvilágítva a problémát magát. A közel tízperces nyitó jelenetben végig ácsorognak, a bolond lány néha művirágokat dobál a sírba. Talán mert nem futotta vágott virágra.
Itt a sír mellett megismerjük a szereplőket és a viszonyokat. A lényeg, hogy Amerikánus Dzsoni, akit valami tréfás jelmezes a Toy Story Woodyjának öltöztetett, visszatér a faluba, hogy amerikai bankokat előtérbe tolva strandot építtessen, és közben persze át akar verni minden falusit. Dzsoni így beszél: „Ou té még itt koukádozou?” Egyébként ámérikábú gyütt kéjt éjve, mondja a Dzsonit alakító Lux Ádám, aki úgy váltogatja a nyelvjárási elemeket az akcentussal, mint egy kezdő humorista a kerületi tehetségkutatón.
A legkomolyabb hiba, hogy Pozsgai Zsolt semmibe vette a magyar nyelvet, annak teremtő értéke helyett kizárólag a viccesnek ható nyelvjárási elemeket tartotta meg egzotikus színezőelemnek. A rendező elfelejtette kitalálni, hogy miért úgy beszélnek a színészei, ahogy, ezért röpködnek a kakuminális t hangok. Folytatás itt.
A HVG így számolt be:
(…) Földindulás. Ha annak szánták, nem lett az. Hogy miért esett az új vezetőség választása éppen az egyik vízjelszerű Kodolányi-drámára, arra a rendező, Pozsgai Zsolt adta meg a magyarázatot. Felemelő darab, pozitívan katartikus végkifejlettel. „Ez az a mű, ami a legközelebb áll a mai kor problémáihoz, a mostani korszak gazdasági, politikai és kulturális közege hívta elő, hiszen valóban húsba-vérbe vágó problémákról beszél.” Folytatás itt.
Forrás: HVG, Index, Hír24, Magyar Hírlap