boldogság .net

Nagy Jenő honlapja

Kármán József: Fanni hagyományai

Írta: Nagy Jenő · 2024. augusztus 16.

kb. 12 perc olvasás


Fanni hagyományai · Kármán József · Könyv · Moly

Kármán József

Fanni hagyományai

https://mek.oszk.hu/00700/00722/

ELŐSZÓ

Az első eredeti magyar regényt tartja kezében az olvasó. Kármán József (1769-1795) Losoncon született, Losoncon halt meg. Pesten, Pozsonyban, Bécsben tanult – itt legfőképpen azért, mert a császár, II. József jó néven vette, ha az állami hivatalra pályázók iskoláik egy részét a császárvárosban végezték -, de a jogi kar elvégzése után Kármán végleg Pestre költözött. Rövid életében sűrűn, sokat élt.

Arról álmodott: Pest-Buda a magyar irodalmi és szellemi élet központja lesz. Barátaival, Pajor Gáspárral és Schedius Lajossal irodalmi folyóiratot indítanak: az Uránia három száma 1794 őszén, 1795 tavaszán jelenik meg. Előfizetője kevés van, olvasója alig.

1795. május 20-án és június 2-án a Vérmezőn kivégzik a politikai összeesküvésért halálra ítélt Martinovics Ignác apátot és hat társát. Június 3-án szülővárosában váratlanul meghal Kármán József. A kivégzések árnyékában csönd borul az országra. Szinte minden magyar író börtönben ül. Megszűnik az Uránia. Feloszlik az első magyar Játszó Színi Társaság, Ferenc császár rendet teremt országában: némák, engedelmesek a megfélemlített alattvalók.

Kármán József halott. Az Urániában név nélkül megjelent műveit – a magyarság felemelkedésének, európaivá válásának távlatos programját felvázoló A nemzet csinosodása című röpiratát is – elfelejtik. Toldy Ferenc, a neves irodalomtörténész 1843-ban támasztja föl tetszhalálából Kármánt és a Fanni hagyományait, a XVIII. század magyar irodalmának e különleges remekművét.

Fanni képzelt alak, de gróf Markovicsné, Öffner Mária Anna 1789 nyarán Bécsben valóságos személy, szerelmes asszony, akinek Kármánhoz írott – az idők viharait túlélt – levelei arról tanúskodnak: a szerelem vállalása a feudális keretek közé abroncsolt nemesi világban vagy a szenvedélyes szerelem, vagy az érzékeny személyiség elsorvadásához vezet.

Kármán regényhőse, Fanni nem tud és nem akar lemondani a lelkét, egyéniségét felszabadító, gazdaggá varázsoló szerelemről – az életéről kell lemondania.

Naplójából, leveleiből ismerjük meg mélabús történetét. Kármán egy, az Uránia szerkesztőihez írott, levélnek álcázott előszóval azt sugallja: Fanni valóban élt s az Uránia szerkesztői csupán az eredeti napló s levelek közzétételére vállalkoztak.

Ma már tudjuk: Fanni leveleit, naplóját – az első igazi magyar regényt – Kármán József írta, s az érzékeny lelkű, szerelme elvesztését túlélni nem képes Fanni: képzelt alak.

De nagyon sok hasonló sorsú nemes kisasszony élt akkoriban Magyarországon. Egyetlen vagyonuk: a hozományuk. Egyetlen lehetőségük: az apjuk választotta férfival házasságra lépni. Szürke élet, reménytelen biztonság – ez várt a szófogadó engedelmesekre. S aki szembeszállt a családi akarattal, akinek érzelmei, szerelme, szabadsága volt a fontos, az vagy nyomorultan, szegényen s rejtőzködve élt, mint Kármán regényében az özvegy sorsra jutott, jósorsából kikopott báróné, vagy szégyene, magánya, reménytelenül szertefoszlott álmai sírba vitték, mint a boldogságra vágyó, csillogó szívű, szerelmét szerelemmel szerető Fannit.

Kétszáz évvel ezelőtt, 1794 őszén írta regényét Kármán. Már lerombolták a Bastille-t, de még élt Martinovics Ignác. Éppenhogy csak beszélni tudó kisgyerek volt Kölcsey Ferenc, Széchenyi István a cenki kastély udvarán első csizmácskáját koptatta, Vörösmarty Mihály még meg sem született. Közeledett a századforduló; az emberek reménykedtek: ami jön, jobb lesz, mint ami elmúlt. S a fiatal lányok, akik nem mertek szembeszállni az életútjukat ellentmondást nem tűrően eldöntő atyai akarattal, könnyezve, titokban olvasták Fanni szomorú történetét. Vagy belelapoztak, egy-egy mondaton tétován megállt a tekintetük s aztán olvasatlanul félredobták: nem akartak tükörbe nézni.

A XVIII. század végén másképpen írtak, másképpen olvastak az emberek, mint a XXI. század előestéjén. A részletek voltak fontosak, nem a végkifejlet. Nem a történet, hanem a történés hangulata: az elmosódott, gyakran beláthatatlan körvonalú látképen az apró részletek kecses kidolgozottsága. Szavakkal festett világot varázsoltak az írók olvasóik köré – „A hajnal könnyező szemmel költ fel” – s a könyvet kezében tartó, vissza-visszalapozó, egy-egy mondat ízét élvezve olvasó el-elmélázik egy érzékletes képen, egy tárgy látványt felidéző leírásán, egy érzelem finom rezdülésének pontos rajzán. Amikor a kályha mellé húzódva, vagy elrejtőzve a kerti lugasban belebújik egy könyvbe, s mindent elfelejtve olvas, amíg be nem sötétedik, úgy érzi, igaza van Kármánnak: „A képzeletek országlása kezdődik…”

Olvas. Van ideje: meg akarja ismerni, meg akarja érteni önmagát, az őt körülvevő világot, s átélni – képzeletben – minden történéseket.

Álljunk meg, vegyünk egy nagy levegőt! Keressünk magunknak egy kényelmes zugot! Próbáljuk meg úgy olvasni a Fanni hagyományait, mint csendesebb, lassúbb, őszintébb korokban élt eleink: ízlelgetve a szavakat, vissza-visszalapozva, mélázva egy érzékletes képen, elmerengve egy tárgy látványt felidéző leírásán, gyönyörködve egy érzelem finom rezdülésének pontos rajzában. Emlékezzünk: ilyenek voltunk.

Szigethy Gábor

*

Kármán József
Fanni hagyományai

ISMERTETŐ



A regény a felvilágosodás kori magyar széppróza jelentős alkotása. A nyugat-európai szentimentalizmus szellemében fogant, de mégis eredeti, mert jól érzékelteti az akkori magyar valóság egy-egy részletét. Hősnője több értelemben is nemes lény, a regény az ő szubjektív vallomásaiból, naplójából és leveleiből tevődik össze. Fanni korán elvesztette édesanyját; apja, mostohája és féltestvérei ridegen, kiközösítettként bánnak vele. A sivár, feudális légkörből a boldogság, az igazi emberi értékek és a szeretet után vágyik. Ezt találja meg egy melegszívű fiatalemberben, aki viszonozza érzelmeit, de boldogságuk nem tart sokáig. Az apa eltiltja lányát a vagyontalan fiútól. A túlérzékeny Fannit a család haszonlesése, gőgje és szívtelensége a halálba kergeti.

Kármán József jól érzékelteti a korabeli polgár érzelmi lázadását, belső lelki folyamatainak ábrázolását. Ezt segíti a természet jelenségeinek leírása és a háttérbeli szereplők, a vidéki nemesek provinciális viselkedésének rajza. A regény még a Kazinczy Ferenc nevével fémjelzett nyelvújítási mozgalom előtt keletkezett. A szerző a lelki folyamatokat régies ízű szavakkal ugyan, de újszerűen rövid, hasonlatokkal és képekkel tarkított ritmikus mondatokkal fejezi ki.

A könyv ma is élvezetes olvasmány.

Forrás: Legeza Ilona könyvismertetői
https://legeza.oszk.hu

*

Kármán József: Fanni hagyományai – tartalom – olvasónapló

Fanni hagyományai - Antigané

WIKI

A Fanni hagyományai Kármán József 1794-ben írt regénye, a hazai szentimentalista próza legismertebb alkotása. Benne az író egy „szép léleknek és érzékeny szívnek” történetét tárja elénk én-regény formájában. Az események, érzelmek a hősnő naplójából és leveleiből bontakoznak ki. Megjelenésekor nem lehetett tudni, ki a szerzője, mint Fanni: Napi jegyzések és levelek jelent meg Kármán folyóiratában 1794-től.[1]

Cselekménye

[szerkesztés]

A bevezetőből megtudjuk, hogy a közlésre kerülő írásokat egy ismeretlen küldte be a szerkesztőségnek. Ezután a beküldő levele következik, melyben egy szerencsétlen sorsú leány történetét tárja elénk. Hőse Fanni, egy vidéki nemesi ház gyermeke. Édesapja kegyetlen zsarnok volt, mostohaanyja szívtelen, aki a saját gyermekeinek szolgálójává tette. Szomorúan élt a számára rideg, szeretet nélküli családban. Szerelmes lett, és a fiatalember – a levél írója – viszonozta érzelmeit, de boldogságuknak hamar vége szakadt, mert Fanni apja elszakította őket egymástól, és a leány bánatába belehalt. Végül a levél írója köszönetet mond az elhunyt leány naplójának és leveleinek kinyomtatásáért.

Szomorú helyzetképpel indul a történet: Fanni a veteményeskertben, rejtekhelyén ülve írni kezdi naplóját. A sóhajok és könnyek között lassanként kibontakozik belőle egy özvegy úrinő alakja. A falu egyik szegényes kunyhójában él két gyermekével. Fanni csakhamar barátságába fogadja az elhagyott családot. Megtudja, hogy az asszony a fiatalon elhunyt báró L. özvegye, akinek szinte semmije sem maradt, ezért költözött vidékre. Fanni is feltárja lelkét új barátnőjének és vele együtt zokog sorsuk megpróbáltatásain. Otthon még ezt a kis örömét is haraggal fogadják, szemére vetik, hogy nem a családjához méltó környezetben forog.

Magányában szeretet után sóvárog. Egy vidéki bálon találkozik az ifjú T-ai Józsival, egy kapitány fiával, és egymásba szeretnek. A bál után megjelenik szerelmese otthonában és a családapát is megnyeri okos beszélgetésével. Fanni később néhány hétre vendégségbe megy egyik barátnőjéhez, sokszor találkozik szerelmesével és báró L. özvegyéhez írott leveleiben őszintén beszámol vonzalmáról. Megírja azt is, hogyan kezdi ki tisztességét az irigyek mendemondája. Apja hazarendeli, nem hisz a vagyontalan udvarló őszinte szerelmében; T-ai Józsinak pedig be kell állnia katonának. Amikor el kell válnia szerelmétől, a leány elájul.

Közben Fanni barátnőjének gróf É.-né személyében gazdag pártfogója támad, aki magához veszi régi ismerősét a két gyermekkel együtt. Az özvegy sorsa jóra fordul, Fanni azonban így nem csak szerelmét, hanem egyetlen igaz barátnőjét is elveszíti.

A válás szörnyű napjai után megvetés, szidalom és gúny fogadja Fannit. „Sirass engem, szerelmes barátném – írja báró L. özvegyének – az én örömeim eltemettettek.” Utolsó levelében megaláztatásának egyik epizódját meséli el. Hozzátartozóival a szomszéd kisvárosban sorra járják a nemesházakat, az egyikben éppen nagy vendégség van. Amikor Fanni két leánnyal beszélget, a leányok anyja bosszúsan rohan közéjük és gyermekeit elvezeti, mert félti tőle családja jó hírnevét. Mostohaanyja szidja, átkozza: „Itt a haszna ismeretségednek, gaz leány!” Fanni szomorú sorsában elhervad, érzi, közeledik a halál órája. Minden írását lepecsételi és szerelmére hagyja.

Szentimentalizmus

[szerkesztés]

Ez a mű a magyar szentimentális regényirodalom egyik legnevezetesebb terméke. A mai olvasó egyes részeit talán túl érzelgősnek is találja. Fanni állandóan mereng, panaszkodik, a legkisebb inger is fokozottan hat rá, a természet szépségei és saját gondolatai sóhajokat, könnyeket váltanak ki belőle. Kedvese szintén felfokozott érzékenységű ifjú, aki egy idill felolvasása közben is könnyekkel küzd.

A szenvedélyes és érzékeny lelkiélet képe, az alak és a stílus, melybe öltöztetve van, Rousseau Az új Heloiseére és még inkább Goethe Wertherére emlékeztet. Az érzelmek jogát és elsöprő erejét hirdetik a szentimentalizmus költői, közöttük Kármán, amikor szenvedélyes szavakkal keltik fel az olvasóközönség részvétét szerencsétlen sorsú hőseik iránt.

Az egész irányzat kedvelt elbeszélő formája a napló és a levél, mellyel az irodalomban először az angol Richardson én-regényében, a Pamelában találkozunk. Ezt a formát veszi át Kármán is. Bevezetésében, mint Rousseau és Goethe, ő is él az elhitetésnek azzal a módjával, hogy magát csak egyszerű gyűjtőnek, kiadónak tünteti föl.

Az eredetiség kérdése

[szerkesztés]

Az 1875-ös első önálló kiadás címoldala

Kármán József igazi fölfedezője Toldy Ferenc volt, aki eleinte fordításnak, vagy egy külföldi mű magyar környezetbe való átültetésének gondolta a Fanni hagyományait. Akkoriban gyakori volt, hogy szerzők önálló alkotások helyett egyszerűen lemásolták a külföldi szerzők műveit, magyar neveket adva a szereplőknek és helyszíneknek, ami lényegét tekintve plágium. Később Toldy állítólag bizonyítékot talált arra, hogy a mű valóságos történeten alapul, „Fanni, egy nemes ház gyermeke, Kármán kedvese volt…”, az író az ő eredeti naplóját és leveleit dolgozta volna át szépirodalommá. Az Uránia olvasói egyébként ezt kezdetektől fogva így gondolták.[2]

Későbbi vélekedések szerint Fanni nem létezett, nem is lehetett az író kedvese, a mű pedig legnagyobb részben utánzás; de Kármán József stílusának szépségét, érdemeit továbbra is elismerték. Mások bizonyítottnak látták, hogy a mű Kármán eredeti munkája. Császár Elemér szerint a Fanni hagyományai kétségkívül beletartozik a Werther hatása alatt íródott számos európai regény sorába, de nem szolgai utánzása Goethe regényének; erénye a lélekrajz biztonsága és finomsága.

Pintér Jenő álláspontja: „Kármán József német minta után dolgozott s olyan szorosan tartotta magát eredeti példaképéhez, hogy lélekrajzának kevés az eredetisége. Goethe világhírű regényének, a Werthernek egyes részeit szinte szó szerint lefordította. Ezeket a Goethe-átvételeket, a tárgyban, mesében, jellemekben és hangulatban megnyilvánuló Werther-hatást már sorra kimutatták.”

Szerb Antal eredeti műnek tartotta, „a lélekrajzoló irodalom első szárnypróbálgatása irodalmunkban”; a goethei mintától való függését az irodalomtörténészek eltúlozzák.[3]

Szabó Magda szerint „A Fanni nem Werther-változat, a Fanni az első igazi magyar regény. Ami még hiányzik belőle, mert persze sok minden hiányzik még, bőven feledteti az, ami benne van.”[4]

Jelentősége

[szerkesztés]

A külföldi hatások mellett a történet a régi magyar felfogást is tükrözi. A zsarnok természetű apa tipikusan 18. századi magyar: a nőtől nem szerelmet kíván, hanem engedelmességet, alázatosságot. Fanni teljesen átadja magát a szerelem érzésének és ezzel beleütközik a korabeli társadalom formáiba és nézeteibe, melyek szerint „a leányban a legelső virtus a szemérmetesség”. Fanni szerelme ennek a felfogásnak esik áldozatául.

Hősnője hervadását meleg színekkel festette meg az író. Érdeme a gazdag és finom lélekrajz, ebből a szempontból a regény kiemelkedik kora hazai elbeszélő művei közül, és a megelőző századok szépprózai irodalmában sincs párja. „A Fanni által a preromantikus befeléfordulás hivatalosan bevonul mihozzánk. A költészet legfőbb tárgya most már maga a lélek, önmagáért.”[5] „1794-ben megszületett az európai mértékkel mérhető magyar pszichológiai regény.”[6]

A mű egyik legnagyobb jelentősége stílusában rejlik. Kármán József a maga korában mestere volt a szépen hangzó mondatoknak, ritka választékossággal írt, stílusát meglepő hajlékonysággal alkalmazta elbeszélésének hangulatához. Természetfestő részletei meghatóak, harmonikus vagy zord tájképei az érzelmi élet, a belső világ ábrázolását szolgálják.

Kiadása

[szerkesztés]

A regényt Kármán József a saját maga által szerkesztett Uránia című folyóiratban jelentette meg; a folyóirat köteteit Vácon nyomtatták 1794-ben. Csaknem fél évszázaddal később a szerző egyéb írásaival együtt Toldy Ferenc adta ki (Pest, 1843.) Önálló kötetként először 1875-ben jelent meg az Olcsó Könyvtár sorozat 7. köteteként, Gyulai Pál előszavával.

További feldolgozások

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

  1. ↑ Milbacher Róbert. Legendahántás – 50+1 tévhit a magyar irodalomban. Budapest: Magvető Könyvkiadó (2021). ISBN 978 963 14 4114 7
  2. ↑ Simon-Szabó Ágnes: Kifeslettek „a nem-létel méhéből”. 19. századi magyar Werther-utánzatok és -fordítások. Filológiai Közlöny 2009/1-2. 28.
  3. ↑ Szerb Antal. Magyar irodalomtörténet, 5. kiadás, Budapest: Magvető Könyvkiadó, 229. o. [1934] (1972)
  4. ↑ Szabó Magda. Kívül a körön. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 132. o. (1980). ISBN 963-15-1779-9
  5. ↑ Szerb Antal, 230. p.
  6. ↑ Szabó Magda, 255. p.

Források

[szerkesztés]

*
Szabó Magda:
Fanni hagyományai
Színmű 3 felvonásban
Kármán József műveinek felhasználásával
*

Oldalnavigáció