Eugéniusz: Boldog-boldogtalan ember ABC – V.

Írta: Nagy Jenő · 2024. július 27.

kb. 18 perc olvasás

Alkotó · Fáy András · Moly

Eugéniusz:

Boldog-boldogtalan ABC – V.

Életminőség-vizsgáló tükrök

A bölcs és/vagy balga ember



Fáy András: Jávor orvos és szolgája, Bakator Ambrus - ekönyv - ebook |  Bookandwalk

Táltos paripa vagy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke – ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok

Ön-sorsjavító vagy rontó típusok példatára



Fáy András - művei, könyvek, biográfia, vélemények, események - 1. oldal

Talált, kapott, szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)



Fáy András: Friss bokréta, mellyel hazájának kedveskedik Fáy András. T. P.  V. A. Sz. [Versek, elbeszélések.] | 34. könyvárverés | Studio Antikvárium |  2016. 05. 27. péntek 17:00 | axioart.com

Fáy András

Arisztotelész és Nagy Sándor

Arisztotelész egy tömérdek kidöntött fát mutata

az alexandriai kertben Nagy Sándornak:

– Nézd, eme vastag élő gyökerek

tartották a földben a fát vész, szél és zivatar ellen;

ezen apró gyökérszálacskák életet adtak neki,

melyet a levelek a levegőből szítt nedvekkel segéltek;

a kedvező időjárás virágot,

majd gyümölcsöt aggatott reá:

s ím – most egy fejsze a százados fát ledönté.

– S ki meré ezt tenni? –

kérdi összevont szemöldökkel a hódoltató.

– Én akarék egy tükröt tenni elődbe, király.

Nézd, a vastag gyökerek

a fejedelem s ország nagyjai,

a gyökérszálacskák a földmíves,

levelek a kereskedés és kézi mesterségek,

kedvező időjárás a bölcs kormány,

a virág szelíd békesség,

a gyümölcs a lakosok boldogsága.

Sejted-e, mi a döntő fejsze?

a gyászos háború ez, király,

melyet te, csak kényből pusztítva, hordozol,

s hány szép fa gyökerére vetél már?

Most a szkítákra indulsz.

Maradj, kérlek, itt városodban,

s magad meggyőzésével mutasd meg, hogy

több, mint nyert csaták teszen naggyá.

– Érdekeltetve hökkent meg,

de mégis tovább mene a hiú, a hajthatatlan.

Fáy András: A Bélteky ház I-II. (Franklin-Társulat Magyar Irod. Intézet és  Könyvnyomda, 1908) - antikvarium.hu

?

Fáy András

Gondolatok az életről.

Az élet egy kőszirtos folyón való tsónakázás,

mellyen tsónakunkat a’ viszszás szél gyakran meg rongálja.

Egy jóltévő hab ki veti azt a’ tisztásra,

‘s mi azt véljük, hogy az – örvény.

Az élet rendszerént abba telik el,

hogy azon gondolkozunk, mint kellessen élni.

Az élet egy álom,

mellybe ki Úrnak, ki szólgának,

ki gazdagnak, ki szegénynek álmodja magát.

Némellyeket szorongató álmok vesznek körűl,

másokat édesek ketsegtetnek;

de mindegygyik valóságnak álmodja álmát.

A’ halál fel ébreszti őket, ‘s akkor látják hogy – álmodtak.

Fáy András - művei, könyvek, biográfia, vélemények, események - 1. oldal

?

Neki

nincs,

elsorvadt

a játékossága,

a humorérzéke,

az életének nedve/sava-borsa,

minden pillanata kötelesség-ízű,

mint egy rutinosan robotoló gépé,

semmi önfeledt móka, kacagás,

vagy, ami talán még rosszabb:

egy (ön)gyilkos gúnyolódó…

?

Akinek

vagy nincs humora,

és ezért bármi gazra tettkész,

vagy csak akasztófahumora van –

kesernyés, kétségbeesett tréfálkozás,

mert bajban van, és már a vesztét érzi…

?

Aki

még nem élte át, milyen lehet

egyszer is önfeledten játszani,

mert már gyerekként azt szokta,

hogy neki minden áron nyernie kell,

vagy felnőttként már nincs rá ideje,

vagy fél az önkontroll-vesztéstől…

?

Aki

mindent

halálkomolyan

és komoron csinál végig,

nincs kellő ún. distanciája,

– játékos – távolságtartása

a sors által ráosztott és/vagy

választott életszerepeihez…

?

Aki

egy frivol,

egy léha, könnyelmű alak,

aki mindig mindenkivel csak játszik,

minden nap más álarcot, jelmezt ölt,

semmit nem vesz halálkomolyan, –

jóvátehetetlen károkat okoz…

(és elveszíti önazonosságát)

?

Aki még

se jó bortól,

se széplány csóktól,

se játéktól vagy tánctól

nem került önfeledtségbe,

sőt misztikus élménytől extázisba,

aki még soha nem „részegedett” meg,

nem élte át ezt a jó Ámort/mámort…

?

Aki

nem tud meditálni,

nem tud elcsendesedni,

nem tudja csapongó gondolatait

a háttérbe szorítva a benne élő Lélekkel

kapcsolatba lépve Isten akaratát tudakolni,

hogy annak azután önboldogító médiuma legyen…

?

Aki

a siker,

a szerencse,

vagy a szerelem

hatására elveszti

a józan ítélőképességét;

elkábul és megszédül stb.,

és végzetes hibát követ el….

Aki megrészegedik a jólléttől

(és jódolgában megveszik…)

?

Aki 

részegen köt

házassági vagy

(hitel)szerződést,

vagy ír alá egy üres papírt –

de ugyanakkor színjózanul,

minden lépést előre kiszámítva stb. 

„mulat”, „játszik”, „szerelmeskedik” …

?

Aki

annyira

megfeledkezik magáról

és az illem/moráltudásáról,

hogy az utcán levetkőzik magától:

ő már a Paradicsomban érzi magát…!?

(de ő így csak egy obszcén botrány okozó)

?

Aki

dafke,

csak azért se

tér ki a részeg

vagy a bolond vagy

a szektás fanatikus elől,

vagy leáll vele hosszasan vitázni,

vagy éppen rábízza a legféltettebb titkait,

netán kincseit, sőt akár még a gyermekét is…

?

Aki

a rossz híreket

epekedve várja, gyártja,

a rémhíreket kéjjel, színezve terjeszti –

másokat riogatva helyezi magát a középpontba…

(majd nem csoda, ha ő is tényleg rémeket lát,

és rémálmai vannak, és ébren is csak retteg…)

?

Aki

még soha nem

készített, főzött be

és evett saját gyümölcsből

finom magyar baracklekvárt,

vagy a patakparton, a mezőn, vagy

erdőszélen szedett bodza főzetet…

Ő bőven beéri a konzervipari termékkel…

?

Aki

még nem érezte,

hogy milyen a házi kertben,

és nem pedig a fóliás sátorban,

vagy nem is az anyaföldbe ültetett stb.

ültetett, ápolt, szedett paradicsom, eper íze

?

Aki

még soha nem járt 

mezítláb a hajnali füvön,

a talpát is masszírozó és

a lelkét erősítő anyaföldön

és még soha nem úszott át

egy folyót, vagy vadvizeket…

?

Aki

még nem lakott,

vagy akár még csak

nem is járt ott, arrafelé,

ahol a varázslatos égő tűz rakható,

látható, hallható, szagolható stb. volt,

amit éjjel, az Isten szabad ege alatt

tréfálkozva/áhítattal körbe ültek…

?

Aki

még nem tud

stabilan két lábon állni,

pláne bukfencet hányni,

de ezt a lépcsőt átugorva 

ő már egyből szaltózni akar: 

halálugrás lehet/lesz belőle

?

Aki

meg se próbál már

a saját lábán megállni,

pláne nem járni – nem kel fel…

Esetleg azért, mert beleszeretett

a – szimulált – rokkantsággal járó előnyökbe,

az ezzel járó Élet alóli felmentésbe:

nyugdíjas ülés. fekvés (a tepsibe)…

?

Aki

megtanulta:

ha épp sebes vagy beteg,

akkor addig az ideig szinte

majdnem mindent elnéznek neki,

nem büntetik, sőt „jutalmazzák”,

kiváltságos előnyöket is élvezhet,

nagyon törődnek vele: úgy is marad…

?

Aki

eddig még

soha nem ült fel a lóra –

pedig a magyar (is) lóra termett,

ez különleges ember-állat kapcsolat,

az életed bízod rá erre a társadra stb.,

vagy pedig, aki szó szerint értve,

vagy képletesen: mint a részeg paraszt,

mindig átesik a ló túloldalára: például

ő vagy a hol fukar, vagy a hol tékozló…

?

Akinek

ott a szíve,

ahol a kincse –

a süllyedő hajóról, 

vagy az égő házból

a gyereke, a felesége előtt

a kincsesládáját,a könyveit,

a kéziratait stb. stb. menti…

?

Aki

csak

a lelkét kapta Istentől,

a test ördögi – meg is veti,

sőt módszeresen gyötri is azt:

aki egy szögeken fekvő „fakír”,

szögesöves, önkorbácsoló stb. aszkéta,

akit ettől várja a lelke nemesedését…!?

?

Aki

nem győzi

puhány, élveteg,

nyamvadt, edzetlen

alakká kényeztetni önmagát:

a legfőbb törekvése a non stop

komfortfokozat-növelő „keleti kényelem”

Ha egy ideig zord körülmények közé kerül,

akkor nem sokáig bírja, hamar el is pusztul….

?

Aki

tornából stb.

örökre felmentve –

anyukája ezt is elintézte,

és jól bele is szuggerálta,

hogy meg ne erőltesse magát,

neki örökölten gyenge a szíve,

ő majd életfogytiglan ápolja –

ezért még egy gyümölcsfára,

de szobalétrára sem merészkedik fel,

de kimarad a fogócskából és fociból is…

?

Aki

egy nyápic

és gyáva, önkímélő

anyámasszony katonája,

aki pont akkor dezertál, vagy

eleve felmenteti magát, amikor

legény kell a gátra, férfi a honvédelemre…

(anno még a híres göröh harcos, Akhillész is

női ruhát öltve bújkált a „behívó” elől…)

?

Aki

nem tudja magáról,

hogy hol van a legérzékenyebb,

legsebezhetőbb pontja – vesztére…

(Akhilleusz görög hősről elnevezve,

aki a monda szerint egész testében

sérthetetlen volt, csak a sarkán nem)

?

Aki

non stop

háborgó, méltatlankodó:

miért van úgy, hogy többnyire

neki kell alkalmazkodnia a világhoz,

az addott/folyton változó körülményekhez

és valamennyire, nem kicsit még a társaihoz is!?

?

Aki

„tökélyre viszi”

az adaptálódást:

tényleg „egy test és lélek”

lesz az élete egy nagy párjával,

és ebben ő teljesen asszimilálódik,

teljesen hasonul – végeredményben felolvad

?

Aki

gyerekként

a végsőkig kiélvezi,

hogy ő élet-halál ura,

vannak nála is gyengébb,

védtelenebb kiszolgáltatottak,

és mint egy kegyetlen szadista

kínoz-öldös hangyát, lepkét, később

akár így már könnyebben még embert is…

(lásd pl.: Csáth Géza: Wittmann fiúk)

?

Hagyomány

Sok évszázad alatt

szervesen kialakított,

a hely, az idő és a nép

szelleméhez igazított

viseletek és viselkedések

helyett divat/idegenmajmolás,

(akik ezidáig mielőttünk éltek,

azok mind ostobák stb. lehettek…)

?

Aki –

programjában

és/vagy tetteiben –

a múltat végképp eltörölné,

mintha, vagy tényleg azt gondolná:

aki előttünk élt, mind hülye lehetett!

És a célja a mindent újra kitalálás stb.,

miközben, és nem mellesleg éppen

a legrosszabb tradíciót őrzi meg…

(mint pl. az ún. kommunisták…)

?

Aki

annyira

nem tiszteli,

értékeli és folytatja

a jó hagyományokat, hogy

még az egyszerű gépeket,

a kereket és pl. a kenyérsütést,

ad abszurdum a meleg vizet is 

újra ki/fel akarja találni…

És/vagy feltalálja a spanyolviaszt:

aki egy közismert dolgot, mint a saját

felfedezéseként, újdonságként hirdeti.

?

Aki

sehogy

nem tudja

elfogadni természetes

antropológiai korlátait:

pl.: hogy nem láthatja háta közepét,

s addig csavargatja. tekergeti nyakát,

míg az ki nem ficamodik, ki nem törik…

*

Mindenki

seperjen előbb

a saját háza előtt,

(és a lakásában is,

de ne a szőnyeg alá,

mert a nyakát törheti),

mutasson így jó példát,

s csak utána kifogásolja,

ha netán bűzlő, szemetes

a szomszéd portája, az utca

(szó szerint/átvitt értelemben)

?

Ami

ingyen van,

azt nem becsülöd:

isteni életajándék, kegyelem…

Jó egészség, jókedv, életöröm,

felemelő hivatás és szerelem…

A dolgok értéke a te szemedben

egyenesen arányos a piaci árukkal!?

Luxus bordélyban vásárolt ecetízű szerelem…

?

Fáy András eredeti meséi és aphorismái I-II. · Fáy András · Könyv · Moly

Híradások.

Pestenn egy gazdag kereskedő

el vesztette a’ betsületét,

a’ ki meg találta, jó jutalomért adja elő.

Ő egy gazdag zsidóra gyanakodott,

de ez azzal mentette magát,

hogy ő félvén az éhenhalástól

illyen portékát nem szokott tartani,

de a’ magát károsodottnak vallónál is soha sem látott;

mellynek tsak az is elég bizonysága,

hogy semmije sem vólt, most száz ezerrel bír.

Fáy András: Mesék

?

A’ hóld.

Egy szegény legény

gazdag feleséget vett magának.

Az illy házasságba

már az indító ok el hintvén

az egyenetlenség’ magvát,

gyakran öszve kotzódtak;

‘s illyenkor az Aszszony a’ férjének

mindég szemére hányta szegénységét.

Egykor egy illy zenebona’ le tsillapodásával

a’ férjfi az ablakba megy,

mellyen a’ hóld tisztán bé világított.

Az Aszszony a’ meg békéllést keresvén hozzá megy,

‘s egy darabig tartó halgatása után:

Angyalom! így szóll, ugyan

miért olly halavány a’ hóld?

A’ felesége’ grátíájából világít Angyalom,

felel sóhajtva a’ férjfi.

Fáy András: Mesék

Fáy András: A Bélteky ház I-II. (Franklin Társulat Kiadása, 1908) -  antikvarium.hu

?

Az áldott föld.

Egy híres Útazó’ könyvét hogy forgattam,

A’ többek köztt benne egy helyre akadtam,

– ‘S hogy nem tsal, kész vagyok érte kezes lenni,

Bár meszsziről jöttnek szabad fillenteni –

Ebbe azt beszélli, hogy a’ Szeretsenek

Közzé, bár melly mérges ebeket vigyenek,

Elvesztik dühöket, hamar eltúnyúlnak,

És az ugatásból egész’ kitanúlnak.

Ha a’ bő beszédről úgy tudnak ott tenni,

Sok Aszszonyt, sok Írót oda kén kűldeni.

Fáy András

?Alkotó · Fáy András · Moly

Aki

nem röstelli,

de még fitogtatja is,

hogy ő mekkora műszaki antitalentum:

neki még egy villanykörtecsere sem megy

szakember segítsége, házhoz hívása nélkül…

Neki derogál, neki rangon aluli, hogy

ilyen alantas dolgokkal bíbelődjön…

?

Aki 

nem röstelli,

sőt még henceg is vele,

hogy ő mekkora matek analfabéta,

ő annyira humán értelmiségi, „bölcsész” …

Aki vesztére még a kamatos kamatszámítást se érti –

nem is lesz hol kamatyolnia: elárverezik a hajlékát is…)

?

Aki

ha már egyszer,

az anyja félelméből

kór-házban született,

akkor ott is akar meghalni,

hátha ott van halál elleni orvosság…

Nyugtatózva, „fájdalom-csillapítóktól

elkábítva, félrebeszélve, eszméletlen,

emberi méltóságát veszítve távozik el…

?

Akinek

az igaz jó

barát helyén

jobb esetben nincs semmi,

rosszabban: nyílt lelki hadviselő,

a legrosszabban: rejtett álbarát…

„Jó-barátként” hülyeségre biztat,

vagy „csak” rám hagyja, vagy

istenkísértésbe hajszol bele…

?

Ő

naivan,

„jól nevelten”,

vagyis illemtudóan,

a vendéglátót meg nem bántva

halálos ellenségénél is mindent

megeszik, amit éppen elé raknak…

Ez lesz az ő legeslegutolsó vacsorája

?

Nem

olvastál végig

egy önismereti tükröt,

egy nem ponyvaregényt,

kevés emberrel ismerkedtél,

barátkoztál elmélyültebben,

kevés élethelyzetbe hoztad,

és próbáltad ki magad stb.,

így nem is ismerheted fel

vak és rossz szokásaidat,

elsorvadt/hiányzó dimenzióid,

kísérthető gyenge oldalad stb.

?

Aki

ehet is,

és ihat is,

alhat is, és ölelhet is stb.,

de nem a mindenséggel méri magát!

Minden élet-tantárgyból megelégszik

a közepessel, sőt: kegyelemkettessel…

Semmiben nem akar/képes csúcsot érni…

?

Akinél

mindenre áll,

hogy ha ló nincs,

akkor szamár is jó –

a holtáig házassági megalkuvó:

ő nem is a legeslegjobbat keresi,

akit a Jóisten is éppen neki rendelt,

de olyat, ami még éppen megfelelő…

A másik meg holtig keresi, de hiába,

azt az egy Igazit a sok milliárdból –

nem mer dönteni, hátha van még jobb…

?

Csak

egyetlen egy

lányt szeret(het)tél,

Ő volt/lett volna az Igazi,

de ő mégis máshoz ment –

ezek után mi más vár rád:

agglegénysors/kútba ugrás,

vagy megölni a riválisodat,

és évekre börtönbe menni…?

?

El nem engedő

Úgy akarod megtartani,

vagy éppen visszahódítani

a nem téged választó szerelmedet,

hogy öngyilkossági fenyegetéssel zsarolod –

hogy legalább egy időre így az ő életét is

megkeserítsed – pedig állítólag annyira

szereted, s így csak a javát akarod…

?

Fekete

szemüveg

Mindent szürkének

vagy feketének látsz,

de csak azért, mert pont

a szemed előtt van egy szűrő,

ami csak neked nem engedi meg

– „letiltja”, hogy meglásd a millió

színárnyalatot és színkombinációt

?

Babits Mihály:

FEKETE ORSZÁG

Fekete országot álmodtam én,
ahol minden fekete volt,
minden fekete, de nem csak kívül:
csontig, velőig fekete,
fekete,
fekete, fekete, fekete.
Fekete ég és fekete tenger,
fekete fák és fekete ház,
fekete állat, fekete ember,
fekete öröm, fekete gyász,
fekete érc és fekete kő és
fekete föld és fekete fák,
fekete férfi, fekete nő és
fekete, fekete, fekete világ.
Áshatod íme, vághatod egyre
az anyagot, mely lusta, tömör,
fekete földbe, fekete hegybe
csap csak a csáklyád, fúr be furód:
s mélyre merítsd bár tintapatakját
még feketébben árad, ömöl
nézd a fü magját, nézd a fa makkját,
gerle tojását, csíragolyót,
fekete, fekete, fekete,
fekete kelme s fekete elme,
fekete arc és fekete gond,
fekete ér és fekete vér és
fekete velő és fekete csont.
Más szin a napfény vendég-máza,
a nap a színek piktora mind:
fekete bellül a földnek váza,
nem a fény festi a fekete szint
karcsu sugárecsetével
nem:
fekete az anyag rejtett lelke,
jaj,
fekete, fekete, fekete.

?

Aki
ölelés

helyett öl

Egy tragikus

meg nem értés…

Én csak megsimogatni

szerettem volna a nyuszit,

de a folytonos menekülésével,

értetlenségével annyira felbosszantott,

hogy most már agyoncsapom, ha elérem…

?

Aki

súlyosan

önleértékelt –

semmit sem tart önmagáról,

mindig másokat követ, utánoz…

Vagy ezt kompenzálni próbálva

átesik a ló túloldalára, és így ő

mindig úgy érzi: Ő különb ember

mindenki másnál – ezért így neki

nincs is másoktól mit tanulnia…

?

Aki

nem tudja,

vagy „elfelejti”,

hogy a halottas ruhán nincs zseb,

és a révész Káron ladikján is csak

anyaszült meztelenül visz odaátra,

ahova csak lelki kincseket vihet magával…

?

Aki

nem tudja,

nem érezte,

hogy milyen jó

gyalogolni, lépésről

lépésre, meg-megállva

szemlélődve, ismerkedve

és gyönyörködve stb. stb.

bejárni a szülőföldet és/

vagy két keréken önerőből,

a szabad ég alatt tovasuhanni…

?

Aki

mindössze

csak annyit „lát”,

keveset és rövid ideig,

és egy sajátos látószögből,

a világból és a természetből,

és a kertjüket művelő szomszédokból,

amennyit az autó vezetése közben lehet…

?

Aki

nem tudja,

hogy most hol, mikor

és kiket szeretne evangelizálni,

de örökké lesben vár „áldozatára”,

aki folyton meg akar menteni valakit –

vagy aki elrohan a sebesült kirabolt mellett,

mert irgalmatlan szamaritánusként siet a misére,

vérbe fagyva cserbenhagyja az ismeretlen áldozatot …

?

Aki

nem tudja,

milyen útra indul,

de örökké pakolja holmiját,

vagy be is van csomagolva bőröndje,

mert őt bármikor tovább üldözhetik innen is…!?

Sehol nincs hazája, otthona, nem ereszt gyökeret

(mint egy „megátkozott” Ahasvérus, bolygó zsidó)

?

Aki

nem vágja ki,

fojtja el csírájában:

és így a kis hazugsága

egyre újabb nagyobbat „szül”,

el is burjánzik, el is „rákosodik”,

már egy lavinává összeállva eltemeti …

Onnan is van visszaút, „csak” nehezebb,

pláne, ha még magunk se tudunk róla, ill.

az igazsághoz keresztülhazudnánk magunkat…

?

Aki

besegít

„Jóistennek”,

ne végezzen félmunkát,

ha Ő a jégesővel már úgyis elverte

a szőlő nagyját, a maradékot majd ő elvégzi…

Hadd lássuk Uramisten, mire megyünk ketten!

Aki nem menti a menthetőt, a kárt, de tetézi…

(Arany János egyszeri gazdája – Bolond Istók)

?

Aki

nem veszi

a lelki fáradtságot, hogy

megérezve-sejtve, kitalálva

teljesítse a te „titkos” vágyad:

nem tud, vagy nem is akar neked

egy kellemes meglepetést szerezve

növelni az ajándékozás örömét…

Nem kockáztat: hátha téved,

marad a kitaposott unt úton…

?

Aki

egy olyan

örömteli eseményből,

mint amilyen az ajándékozás,

képes ürömöt, szomorút „varázsolni.”

Még jobbik eset, ha csak elfelejti azt,

amivel azért elárulja a társ lebecsülését…

De ennél is rosszabb, ha figyelmetlenségből,

vagy „elvi okokból”, vagy rosszakaratból

rosszat és/vagy rosszul ajándékoz – pl.:

megaklázót, sértőt, megszégyenítőt stb.

?

Aki

nemcsak

disznóból kolbászt,

de kolbászból disznót állítana elő –

neki minden folyamat visszafordítható…

Nem ismer lehetetlent, csak tehetetlent…

(Mint egy kisgyerek, aki még azt hiszi, hogy

a lepkének majd visszanő a letépett szárnya…)

*

Aki

nemcsak

légvárépítő és -lakó,

de a magán pszichiáterének

még rendszeres lakbérfizető is…

Mintha a hal azért fizetne hálapénzt,

hogy van, aki őt meg-megsimogatja,

amikor partra-vetetten kínlódik…

?

Aki

nemcsak

mindig odatartja

a másik arcát is a pofonért,

de még önmaga is ostorozza,

hogy nem csinált kedvet hozzá,

hogy párat még jól bele is rúgjanak,

és a rablónak nem adta oda a dugi pénzét…

*

Aki

nemcsak

vészhelyzetben,

ideiglenesen blöfföl,

mint az oldalazó, és így

magát nagyobbacskának

mutató macska – de mindig,

és a maga is kezdi ezt elhinni

az első nagy felsülésig, lebőgésig…

?

Aki

egy neofita túlbuzgó,

„hitetlen” évei kompenzálva

ő pápább akar lenni a pápánál is…

Mint ki egy trehány-rendetlen gyerek volt,

de felnőtt családfőként katonás rendet tart,

ami nehezíti-ellehetetleníti az otthonosságot…

?

Aki

nincs

tisztában

a szülői hatalom–

felelősség nagyságrendjével,

életsors-befolyásoló súlyával,

vagy ha rádöbben: megriad tőle,

mint a felvilágosított hályogkovács,

aki már nem mer többet műteni…

(a gyermek a „szemünk fénye”)

?

Aki

nincs tisztában vele,

hogy a konyhakés, a humor stb.

milyen veszélyes kétélű fegyver,

amivel önmagát/mást akár még

súlyosan/halálra is lehet sebezni…

(szó szerint, vagy átvitt értelemben,

illetve: öngyilkosságba hajszolni…)

?

Aki

soha

nincs jelen,

igazolatlan hiányzó:

sosemvolt fiktív múltban,

vagy képzelt jövőben „él” –

vagyis csak passzívan henyél,

előkelőnek gondolt rezignáltságban,

aki alibizik, soha nincs a Tett helyén…

Aki a nagyot alkotókat „deheroizálja”,

az itt-most boldogokat „hitelteleníti”,

ami „igazolja”, hogy minden hiábavaló…

?

Fáy András - Könyvei / Bookline

A’ FEL TSERÉLTT SYMPTOMÁK.

Halva feküdt Nagy Pál, ‘a kilentz testvéreit
Hátra hagyta, hátra számtalan kintseit.
Hólttestét meg nézni számos nép öszve gyűlt,
Mellyet már a’ kilentz tesztvérje körűl űlt,
És ha a’ meg hólttat szomszéd vagy Atyafi
Dítsérte, hogy melly jó testvér vólt ‘s Hazafi,
Mind annyiszor, mind nagy tűzzel a’ szeretett
Testre borúlt, ‘s rajta bújába – nevetett.
De Nagy Pál nem hólt meg, hanem tsak elájúlt,
‘S hogy a’ számos testvér egyszer rája borúlt,
Fel veti a’ szemét, magát el rikkantja,
‘S siralmas feleit egybe fel pattantja.
A’ sok testvért hideg verejték is verte,
De a’ mint az eszét mindegygyik meg nyerte,
Idvezleni kezdte a’ fel éledtt testvért,
De egyszersmind azzal engedelmet is kért,
Hogy el távozhasson, mert az illy szertelen
Öröm testének sok, és egésségtelen;
‘S mind is haza ment, mert örömével nem bírt;
‘S otthon örömébe mindegygyik testvér – sírt.

FÁY ANDRÁS

?

Fáy András – “A Nemzet Mindenese” – ITT HONRÓL HAZA

Vitkovics Mihály

36. FÁY ANDRÁSHOZ.

Egybe hivatta az ég urait vén Jupiter Isten
S kérdi: az ó évvel mit tegyen? Érkezik új.
Friss Merkúr nem várja sorát, mond: csapja pokolba;
A múltnak hasznát nem veszi senki soha.
A gyűlés nevetett Merkurnak furcsa beszédén;
A fő istennek homloka ráncba vonúlt.
És mondá: ifiú! a múltat tudja becsülni
A bölcs; mert abból mérve tanulni szokott.
Szólt, és általadá a múltakat óvni Saturnnak
Mindeneket befaló etheri keble között.
Megcsókolta kezét atyjának az égi Minerva,
S kérte, sok új éven tartsa meg azt, a ki bölcs.
Azt te ne bánd, jó lyányom; akár mikor érkezik a bölcs
Hozzánk, néki Olymp ajtaja nyitva vagyon.
Erre egész gyűlés tapsolt s szép muzsika hangzott,
A múzsák húztak szent örömükbe magyart.
Hív fele lelkemnek, mese-társam Fáy, – ezekre
Mit szólsz? A gyűlés tetszik-e?… Úgy-e mese?
Mennyi mesét irtál, s gyűléskor mennyi meséket
Hallani; hát éltünk nem fog-e lenni mese.
Én is ez újévben, mese nélkül, szívvel óhajtom
Pallászként: honnunk bölcs fia! századot élj!

Fáy András: A Halmay család. Erkölcsi és tudományos olvasmány, növendékek  és nem növendékek számára I-II | könyv | bookline

pppppppppp

Alkotó · Fáy András · Moly

Csak az ember lehet

a boldog élet helyett

egy ön és társ-sorsrontó,

a végsőkig boldogtalan lény…

Fáy András a magyar Wikipédián · Moly

Vagy rontasz, vagy építesz – csak rajtad múlik…

Vagy a jó vagy a rossz Istent imádod: válasszál…

Legalább ne árts, se önmagadnak, se másoknak…

Ki mennyit használhat, legalább annyi kárt tehet – sőt:

hisz házad gyerek/bolond is felgyújthatja, de felépíteni…?

.

Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

.

A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

.

Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők – és

végül, – de talán mégsem utolsósorban? – a rejtett hatalmak….

.

Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

-hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.

.

Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

.

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

.

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

.

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

.

Magadon nevetsz/szörnyülködsz: a mese nem másról, de pont

terólad szól – ismerj magadra és itt és most változtass életeden!

Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,

átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,

és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

ppppppppppppppppppppppppppp

A Bélteky-ház – Wikipédia