Hogyan került holló Mátyás király címerébe?

Írta: Nagy Jenő · 2024. július 6.

kb. 4 perc olvasás

A hunyadiak címere

Mátyás gyűrűje
Egy nyári hajnalon korán megébredt Mátyás Bátorkő tornyában. Fölkeltette hát néhány vadászcimboráját, s fölkapaszkodtak a vár fölötti erdőbe. Rövidesen a Fajdas nevű hegy oldalában riasztgatták a fajdkakasokat és fajdtyúkokat. Ám ez alkalommal nem szegődött melléjük a vadász-szerencse. Közben följebb-följebb lobbant a Nap az égen, s rekkenő hőség támadt. Mátyás és társai izzadtak erősen. Ahogy így bóklásztak, egyszer csak Mátyás király udvari bolondja, Márkus megbotlott egy kőben, és hasra esett. Erre a társaság nevetésre fakadt. Márkus föltápászkodott, s miközben ruháját leporolta, rájuk förmedt: Rajtam röhögtök, pedig ti vagytok a sült bolondok. Miért, Márkus? Miért?-kérdezte Mátyás mosolyogva. Mert itt süledeztek a pokoli forróságban, ahelyett, hogy Bántán hűtőznétek a tóban. Igazad van, Márkus! Gyerünk fürödni Bántára!-adta ki a parancsot Mátyás. Azzal a társaság nekilódult a lejtőnek, s csak a tó partján álltak meg, hogy lehányják magukról ruhájukat. Mátyás királynak volt egy kedves aranygyűrűje. Lehúzta az ujjáról, a part egyik lapos kövére helyezte, s aztán: Be a vízbe! Jó messze beúszott Mátyás a tóba, s ahogy megfordult és úszott kifelé, látja ám, hogy egy nagy fekete holló száll le a lapos, parti kőre. A madár egy kis ideig nézte Mátyást, majd csőrébe kapta Mátyás ékes aranygyűrűjét, s huss! Elszállt a Bérhegy erdejébe. Mátyás, partra érve, bánatosan ült le a kőre, sajnálta kedvenc gyűrűjét, „bánta”, hogy levette. Hát ezért hívják Bántát Bántának… Mátyás társai is látták az eseményt, s próbálták vigasztalni a királyt:-Majd megfogjuk azt a hollót!… Visszaszerezzük a gyűrűt!… -Annak ugyan bottal üthetjük a nyomát-felelte Mátyás. Hacsak le nem rajzoljuk!-vágta rá Márkus. Ezt hogy gondolod, bolond?-kérdezte tőle a király. Hát rajzoltasd bele a címeredbe a hollót a gyűrűvel! Így örökös szolgád lészen-javasolta Márkus. Igazad van, bolond… -vigasztalódott meg kissé Mátyás. Ezért került Mátyás király címerébe a holló a gyűrűvel.
A Hunyadiak címere

*

Hogyan került holló Mátyás király címerébe?

Részletek

Látogatás
40247
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star00
Gyűjtötte
Kóka Rozália
Könyv címe
Mátyás király rózsát nyitó ostornyele
Kiadó
Timp
Kiadás éve
2003
Mátyás ifjú korától igen nagy vitéz volt. Sokat csatázott mindenféle ellenséggel. Egyszer, hogy, hogy nem a poroszok fogságába került. A porosz vezér úgy gyűlölte, annyira haragudott rá, hogy megparancsolta a katonáinak:   – Mátyást mindennap fogjátok eke elé! Hadd szántsa a hegyoldalakat, bánja meg azt is, hogy a világra jött!   Így szenvedett Mátyás, nehéz rabságban, porosz földön. Egyszer az édesanyja, Szilágyi Erzsébet, meghallotta, hogy az ő egyetlen fia micsoda nyomorúságban sínylődik. Előhívatta az egész háza népét, szolgákat, s katonákat.   Megkérdezte tőlük: – Melyiktek vinné el hamarabb ezt a levelet a fiamnak? – Én viszem, én viszem! – versengtek a szolgák. Akkor csak lereppent egy nagy, fekete holló, s kikapta a levelet Szilágyi Erzsébet kezéből, s elszállt. Mátyás még azon az estén megkapta az édesanyja levelét, s választ is küldött a hollóval. Megírta, hol szenved, hogy szenved, s hogy eke elé fogják mindennap. Mikor Szilágyi Erzsébet ezt elolvasta, a szíve szinte meghasadt a gyermekéért.   Nagy szándékot tett fel magában, s üzenetet küldött Mátyásnak: – Apád helyett apád leszek! Ebből Mátyás megtudta, hogy hamarosan kiszabadul.   Szilágyi Erzsébet akkora csapatot gyűjtött, hogy Mátyást ki tudták szabadítani a rabságból. Az asszony is ott harcolt a katonákkal, mint egykor Mátyás apja, Hunyadi János.   Amikor Mátyást királlyá választották, a címerébe hollót tetetett, mert a holló vitt neki hírt a nehéz rabságba.
*

– Arany János –

MÁTYÁS ANYJA

Szilágyi
Örzsébet

Levelét megirta;
Szerelmes
Könnyével
Azt is telesirta.

Fiának
A levél,
Prága városába,
Örömhírt
Viszen a
Szomorú fogságba:

„Gyermekem!
Ne mozdulj
Prága városából;
Kiveszlek,
Kiváltlak
A nehéz rabságból.

„Arannyal,
Ezüsttel
Megfizetek érted;
Szívemen
Hordom én
A te hazatérted.

„Ne mozdulj,
Ne indulj,
Én egyetlen árvám!
Ki lesz az
Én fiam
Ha megejt az ármány?

„Adassék
A levél
Hunyadi Mátyásnak,
Tulajdon
Kezébe,
Senkinek se másnak.”

Fekete
Viaszból
Nyom reá pecsétet;
Könyöklőn
Várnak az
Udvari cselédek.

„Ki viszi
Hamarabb
Levelem Prágába?
Száz arany,
Meg a ló,
Teste fáradsága.”

„Viszem én,
Viszem én,
Hét nap elegendő.”
„Szerelmes
Szivemnek
Hét egész esztendő!”

„Viszem én,
Hozom én
Válaszát három nap.”
„Szerelmes
Szivemnek
Három egész hónap!”

„Istenem,
Istenem,
Mért nem adál szárnyat,
Hogy utól-
Érhetném
Az anyai vágyat!” –

S ahol jön,
Ahol jön
Egy fekete holló;
Hunyadi
Paizsán

Ül ahhoz hasonló.

Lecsapott,
Lecsapott
Fekete szélvészből,
Kikapá
Levelét
Az anyai kézből.

„Hamar a
Madarat!…
El kell venni tőle!”
Szalad a
Sokaság
Nyomba, hogy lelője.

Madarat
Nem egyet,
Százat is meglőnek:
Híre sincs,
Nyoma sincs
A levélvivőnek.

Napestig
Az erdőn
Űzeti hiába:
Éjfelen
Kocognak
Özvegy ablakába.

„Ki kopog?
Mi kopog?
Egy fekete holló!
Nála még
A levél,
Vagy ahhoz hasonló.

Piros a
Pecsétje;
Finom a hajtása:
Oh áldott,
Oh áldott
A keze-irása!”

(1854.)