kb. 9 perc olvasás
Fantasztikus irodalom (Urbán László)
Fantasztikus irodalom
(Urbán László)
(Urbán László)
A magyar fantasztikus irodalom a 19. században született meg és három szálból fonódik össze: az ideális világok (utópiák), az emberi értékeket eltorzító és szabadságkorlátozó „rossz” berendezkedések (disztópiák) és a legutoljára létrejött, manapság sci-finek titulált technikai-tudományos fantáziák vízióiból.


A jövő Budapestjét jónéhányan megálmodták napjainkig
A megfigyelő csillagászat fejlődésével egyre több ismeretet szerez az emberiség a Naprendszer égitestjeiről, s hamarosan számos gondolkodó teszi fel a kérdést: vajon léteznek-e ott is értelmes lények? A Hold és a bolygók feltételezett lakóiról olvashatunk remek dialógust a Specimen Artis Lullisticae azaz a vizsgálódás arról ha laknak-é a Holdba Emberek (1811) c. kéziratban, melyben először történik említés magyarul az emberi holdutazás lehetőségeiről. A Hold-Világi Időnaptár A Hold természeti állapota, levegője, folyóvizei, hegyei, termékenysége, lakosainak nagysága, vallások (1826-27) címmel közöl tanulmányt, a Tudományos Gyűjtemény, A világ rendszere (1833) c. nemcsak szerves életet, de magas szintű kultúrát létrehozó társadalmat is feltételez a Holdon, sőt értekezik a Jupiter és a Nap lakóiról is. Ugyanitt jelenik meg A csillagok esmértetése (1837), melynek szerzője szerint a bolygók, a holdak, sőt még a kisebb égitestek is „hemzsegnek az élők seregeitől”. 1841-ben a Magyar Házi-Barát kalendárium szintén a Hold lakhatóságáról közöl érdekes fejtegetést, 1845-ben ugyanúgy ír az üstökösök lakóiról, 1849-ben pedig már a csillagközi utazás és információcsere lehetőségeit taglalja igen élvezetes formában. Igazi „ős sci-fi”-nek tekinthetjük a nagy csillagász, Herschel nevében ugyanitt megjelentetett beszámolót a Hold flórájáról és faunájáról, vörösszőr borította szárnyas lényeiről s ezek társadalmáról. (Legújabb tudósítások a Jóremény fokából… 1838.) Az irodalmi értékű hamisítás nagy visszhangot ver a magyar sajtóban is, nem véletlen, hogy ihletőforrásul szolgál Ney Ferenc korai sci-fi kezdeményéhez. Az érdekesség kedvéért említjük meg, hogy 1863-ban hasonló világszenzációt kiváltó álhír adta tudtul, hogy Jamaikában bizonyos dr. Hopkins nevű tudós egy frissen lehullott meteor felületén rajzos ábrát fedezett fel, egy távoli világ kőbevésett üzenetét.
A távoli égitestek lakóiról napvilágot látott spekulációk mellett a 19. század első évtizedeiben az ismeretterjesztő irodalom felfedezi a tudományosan anticipálható, előrelátható jövő ideáját, ezzel létrejön a szépirodalom fantasztikus formáinak határtalan fikció-tere. A Tudományos Gyűjtemény 1818-ban érdekes tanulmányt közöl a tudományos jövőjóslás esélyeiről és lehetőségeiről, sőt, az írói fantázia működésével is foglalkozik. Fábián Gábor 1837-ben az Athenaumban A mechanikai találmányok következményeiről értekezik, a Magyar Házi-Barát 1845-ben a gőzhajózás ürügyén elmélkedik a technikai találmányok világformáló jelentőségéről, a Műipar 1841. 39. számában pedig a vasúthálózatok világipar-formáló hatásáról olvashatunk. Több szerző is foglalkozik a városépítészet jövőjével, így a polihisztori tudású Nagy Károly „Daguerreotyp” (1841) c. kötetében megragadóan izgalmas képet fest a jövő városáról, Toldy Ferenc 1838-ban Pest-Buda jövőjét írja le (Auróra), a Regélő Pesti Divatlap Fővárosi hírek a jövő századból (1844) címmel az 1944. év Budapestjét vizionálja, Táncsics Mihály pedig a börtönben veti papírra színes látomását (1847) a főváros jövőbeli ideális állapotáról. Nendtvich Károly A föld jövője (1851) c. globális anticipációja „Adhemár hipotézise”-ként említi a fantasztikus irodalom egyik leggyakrabbanvisszatérő témáját az emberi civilizáció rejtélyes ciklikusságáról.
1853-ban Jókai Mór tollából jelent meg az a „tanulmány”, mely a közvetlen átmenetet bizonyítja az ismeretterjesztésből a fantasztikus irodalomba. A technikailag kivitelezhető találmányok (pl. plasztikai sebészet, elektromos világítás, szén kristályosítása gyémánttá stb.) sorába Jókai olyan fantasztikus ötleteket kever az ehető földről, az univerzális jármű-ruháról, a megifjítás mesterségéről, melyek már fantasztikus regényeinek motívumait előlegzik.
Fantasztikus irodalmunk kezdetei
Szemere Pál (1785-1861) a „pesti triász” tagja, 1834-ben, az „ellen-Aurórában” Davy címmel keretes álomlátást jelentetett meg az emberiség múltjáról és jövőjéről. Szemere az emberi gazdaság, az új találmányok, a tudomány és a műveltségi viszonyok előmenetele szempontjából ábrázolja a fejlődést, egyértelműen Madách Tragédiájának szellemi elődjeként. A székelykereszturi tudós-tanár, Koronka József a Nemzeti Társalkodó-ban (1837.) adja közre Utazás a régi Európa romjai felett 1836-dik évben c. szatíra és humor felé hajló jövőutazás leírását, melyben utópikus és disztopikus képek keverednek: olyan világ pusztulását festi sötét színekkel, melynek megszületéséért hazai polgárságunk csak most indul harcba.
Ney Ferenc (1814-1889), a nyolc nyelven beszélő író-pedagógus 1836-ban a Rajzolatok-ban jelentette meg Utazás a Holdba c. „agyrém”-ét, mely a legelső „szabályos” fantasztikus regény szépirodalmunkban. A reformkor szép fellángolását felidéző „nevelődési regény” számtalan remek technikai ötlettel és eredeti gondolattal kápráztat el csakúgy, mint kitűnő regényírónk, a máshol már idézett Jósika Miklós, aki Végnapok címmel „apokalyptikai” novellát jelentet meg 1847-ben. A kitűnő történelmi regények írója az emberiség feltételezett jövőjébe pillant, s megteremti a magyar irodalom első öntörvényű fantasztikus világát.
A fantasztikus irodalom kezdeteit összefoglalva utalni kell Madáchra és Jókaira is. Madách Imre Az ember tragédiájában (1861), a Falanszterszínben megteremtette a legelső rémálom-utópiák, azaz disztópiák egyikét: az eltorzult, zsarnokká vált tudomány győzelmét a humán értékek felett, Az űrjelenet egyszerre materiális és spirituális utazás a Földön kívüli és túli létben, az Eszkimójelenetben pedig a mai sci-fiben oly közkedvelt motívumot, a barbárságba süllyedt civilizáció rémképét vetíti elénk.
Jókai Mór Verne technikai eposzai helyett a 18. századi államregény hagyományait folytatva a technikai-tudományos fejlődés társadalmi hatásait próbálja feltérképezni. 1853-ban az általa szerkesztett Országos Nagy Naptárban jelenik meg A hold és a nap c. humoreszkje, a világűrben játszódó katasztrófa-írások korai változata. A Jókai-utópiák sorában – a Fekete gyémántok (1870) emlékezetes fejezete, A hatodik világrész mellett – a leggondosabban előkészített fantázia, melyhez évekig gyűjtötte az anyagot, A jövő század regénye (1873). A fantasztikum enciklopédiáját szerkeszti meg ebben, élvezettel sorolva egymás mellé a párhuzamos utópiavilágok tablóit, a polgárháború dúlta Nihil államot, Kincső nacionalista utópiáját és Otthon-állam polgári mintabirodalmát, mégpedig úgy, hogy részletesen taglalja a kialakulás folyamatát is. 1874 és 1904 között utópia-karikatúrákat vet papírra: Egy ember, aki mindent tud, (1874), Egész az északi pólusig, (1875). Jóval komorabb, disztópiához közelítő a Csatavér (1896 előtt) fantasztikus fejezete, A volapük-tat és az ő dile-helye, melyben a madáchi Falanszter jókais változatára ismerünk; az Ahol a pénz nem isten ( 1902) pedig az utópiák Boldog szigetének késői ábrázolása. Jókai fantasztikus és fantasztikumhoz közelítő műveinek hatása szépirodalmunkra szinte felmérhetetlen, erőteljesen rányomta bélyegét a fantasztikus műfaj kialakulására.
Utánzás és eredetiség
Verne „Gyula” tudományos regényei, a sci-fi-k közvetlen előzményei sok hazai fantasztát is írásra ösztönöztek. Beksics Gusztáv 1880-ban terjedelmes regényben, a Barna Arthurban jókais hőst ábrázol verne-i környezetben és kalandok közepette, Tóth Béla Verne-paródiát ír Utazás a föld körül 24 óra alatt (1893) címmel, Makay István hősei repülőgépen szállnak a Holdba (1899), Godányi Zoltán Repülőgépen az északi sarkra (1903) c. művének hőse Nemo kapitány édestestvére, Drumár János is Verne-sémákat követ Sir Adamanth titka (1914) és Kassiopeia (1914) c. regényében. Sőt, közkedvelt kalendáriumaink Verne legnépszerűbb írásainak verses feldolgozását adják.
A másik nagyhatású szerző, a rajongó francia csillagász, Flammarion földönkívüli élet elképzeléseit 1865-tőt kezdve számtalan folyóirat és újság részletezi, többen megírják hipotéziseinek paródiáját is (Ignotus: Végig a világon, 1898).
A század utolsó két évtizedében megszaporodik a fantasztikus írásművek száma: a millenniumi ünnepségsorozat nem csak az ezeréves történelem eszméjére, hanem az ezeréves jövő perspektívájára is ráirányítja a figyelmet. A kiegyezés után felgyorsuló gazdasági fejlődés meghökkentő üteme valószerűsíti a szolid, vagy sokkolni igyekvő jövőképeket.
A jövő művészetét próbálja megragadni Bartalus István Az 1002-dik éj c. elbeszélésében; Turul Ferenc az Álomképek (1880) c. látomásában földalatti technikai paradicsomot képzel el; remek szatirikus Mars-regény jelenik meg 1880. júl. 3. és aug. 28. között a Konáromi Lapokban, s ugyanebben az évben lát napvilágot a Magyarország és a Nagyvilág hasábjain A világ törvénye ellen c. kisregény, mely fantasztikus ötleteiben már a huszadik század sci-jét idézi; az élénk szellemű humorista, Frankenburg Adolf (1811–1884) találmányparódiát ír (A találmányok országából, 1880), közread szatirikus ötletekkel tarkított utópiát (Magyarország nem volt, hanem lesz, 1880), szatírikus-allegóriát (Utazás a holdba, 1883); természettani humoreszkeket. 1885-ben jelenik meg a torzóban maradt hetség, Tábori Róbert (1855–1906) első fantasztikus írása A jövő század férje, a francia About ötletéből írja meg szellemes időutazás-regényét, A. élet folytatásokban címmel (1890). Akár disztópia-telitalálat is lehetett volna a Katonaregény a jövő századból (1893) c. látomása, ha nem hajlik el, a felszínes szórakoztatás irányába. Legértékesebb elbeszélése a Különös t« vetek (1900) c. kötetből Az utolsó nap sugár, említésre méltó után halála a megjelent fantasztikus ifjúsági kalandregénye, A csodás Atlantisz (1906). Ifjúságnak szánt fantasztikus regény Kardos Árpád „Ég és föld között” c. Szaturnusz-utazás álma is (1886). Kóbor Tamás (1867-1942) is megpróbálkozik a látomás-irodalommal, az Egy találmány (1890), Az ember alkonya (1898) humoros fantáziasziporkák. A sokirányú érdeklődésű Pollák Illés 1892-ben jelenteti meg Gépek világa c. „robotháború” novelláját, először bukkan fel irodalmunkban a gép által legyőzött emberiség rémlátomása. A ma már csak élvezetes anekdotagyűjteményéről ismert, korában igen népszerű Tóth Béla (1857-1907) A fekete sugárban (1897) a Föld méhébe pillantó távcsőről álmodozik, Dies irae (1898) c. írásában pedig felbukkan az első világpusztító fegyver képe. Mint látjuk, a technika mítosza megszülte saját ellenmítoszát, az emberiség létét fenyegető fantomként jelenik meg a modern technika.

A jövő háborúja: elképzelés 1873-ból…

…és 1892-bőt

A 19. században született, de csak századunkban vált népszerű fantasztikus közhellyé a gépek lázadása
Beöthy László, a jeles színházi szakember 1895-ben adja ki A jövő század regényét, kitűnő elbeszélőnk, Lovik Károly több karcolatot és szellemes tárcát is szentel e témának, míg Kézdi Kovács László, a festőművész és hírlapíró az Örök életben (1897) és a Művész urak, valami újat lássunk! (1898) c. írásában vet papírra „rémlátományt” a 21. századból. Makay István, gyomai természettanár 1899-ben izgalmas „csillagászati regénnyel” lepi meg fiatal olvasóit; a Repülőgépen a holdba Mühlbeck Károly jóvoltából a legszebben illusztrált múlt századi fantasztikus regény. Tudomány és erkölcs összefüggéseit kutatja Martos Ferenc A pszikograf c. elbeszélésében (1900). Ezekben az években lép színre a századvég kétségtelenül legtehetségesebb fantasztikum-szerzője, a más összefüggésben is idézett Herczeg Ferenc (1863–1954). Szíriusz c. időutazás története öt évvel előzi meg Wells világsikerű munkáját Az időgépet. Cserebőrűek c. regénye (1895), legsikerültebb fantasztikus írása ügyesen aknázza ki a földi viszonyokat teljességgel félreértő jupiterbeli tudós groteszk tévedéseit. A Báró Rébusz (1899) találó szatíra a lelepleződött „gépemberről”, A láthatatlan Pokorny (1912) szellemes Wells reminiszcencia; A jövő század novellája (1914) a háború előestéjén megjelent harcos antifeminista disztópia.
A századfordulón, bizonyára nem függetlenül a társadalmi egyenlőség gondolatát képviselő politikai pártoktól és szervezetektől, megjelennek a szocialisztikus utópiák is. 1888-ban olvasható (a később megszállott spiritisztává lett) egri Tóvölgyi Titusz munkája, Az új világ, 1903-ban készül el Naszády József, Anarchia (1903) c. könyve, mely a kommunisztikus berendezkedés torzképe, valamint Sajó Károly kommunisztikus világállama A 2270-dik évi világkongresszus, Mérő Gyula pedig 1905-ben A vörös városban megfesti a jövő szövetkezeti proletárvárosát. Természetesen feltűnnek a harcosan antimarxista utópiák is, így Magyar Gyula Félszázad múlva (1907) c. politikai fikciójában egy 1950-ben bekövetkező proletárforradalom iszonyú következményeiről fantáziál.

Az állatba „bujtatott” ember régi sci-fi közhely

Ma mutánsnak neveznénk a „másképp látó embert”