boldogság .net

Nagy Jenő honlapja

A vándor és a bujdosó

Írta: Nagy Jenő · 2024. június 10.

kb. 5 perc olvasás

Prohászka Lajos a magyar néplélekről | Magyar Szemle

Prohászka Lajos a magyar néplélekről

Prohászka Lajos (1897–1963) a magyar filozófiai, pedagógiai és politikai gondolkodás egyik legnagyobb formátumú, meghatározó személyisége volt a két világháború közötti években.

Egyik legmaradandóbbnak tekinthető műve, az 1936-os A vándor és a bújdosó a magyarság és a németség nemzetkarakterológiájával foglalkozik, Prohászkának talán ez a magyar nemzeti géniusszal, szellemmel foglalkozó „nemzetkarakterológiai” műve az, amellyel valóban belépett a magyar filozófiai gondolkodásba és maradandó helyet szerzett annak élvonalában. Európának és benne a magyarságnak Prohászka szerint olyan „közös missziója” van, amelyet népei nem értenek meg többé. Ez a misszió– a sajátos értelemben vett humanizmus mellett elkötelezett Prohászka számára – nem pusztán a gazdasági és anyagi civilizáció megteremtését látja maga előtt, hanem mindenekelőtt a világ szellemmel való megtöltését jelenti.

Részlet írásunkból:

Tőkéczki László rövid, főként Prohászka pedagógiai munkásságát összefoglaló tanulmányán kívül a magyar filozófiatudomány képviselői közül csak Lackó Miklós és Perecz László fog­lalkoztak bővebben Prohászka életművével néhány tanulmányukban. Az oeuvre azonban ennek ellenére sem került be a magyar kulturális vérkeringésbe, és úgy tűnik, hogy a szerző nevét ma már valóban csak a specialisták és a 20. századi magyar eszmetörténet kutatói ismerik.

Ez okból is tartjuk fontosnak újra felhívni a figyelmet Prohászkára, különös tekintettel legmaradandóbbnak tekinthető művére, az 1936-os megjelenésekor több mint ötven recenziót kiváltott A vándor és a bújdosóra. Prohászkának talán ez a „nemzetkarakterológiai” műve az, amellyel maradandó helyet szerzett ma­gának a magyar filozófiai gondolkodás történetében – még akkor is, ha magát a „nemzetkarakterológiát” hamar tudománytalannak bélyegezte az 1945 után berendezkedő szovjethatalom, és – a biológiai rasszelmélettel való látszólagos hasonlósága okán – ezt is a „fasizmus szálláscsinálójaként” értelmezte.

Prohászka írásaiból sokoldalú tehetséggel megáldott tudós képe bontakozik ki: széles körű munkássága a pedagógiatörténettől a kultúrfilozófián keresztül terjedt ki a vallásfilozófiára – ebben a vonatkozásban főként a Leopold Ziegler német vallásfilozófust Magyarországon elsőként értékelő tanulmánya jelentős – a politikára, és egy sajátos értelemben felfogott történettudományra.

Csizmadia Ervin a fentebbiekkel egybehangzóan, Prohászkát Joó Tiborral és Makkai Jánossal együtt sorolja az ún. „szellemtörténeti-társadalomlélektani irányzat” körébe a Horthy-rendszer politikatudományáról írott átfogó tanul­mányában. Értelmezésében ez ugyanaz az irányzat, amelynek „olyan gondol­kodók állnak (…) az élén, mint Gustave Le Bon, Ortega y Gasset és mások”. És valóban: Prohászka sokat merít Le Bontól és Ortegától, de még többet Leo­pold Zieglertől és Keyserlingtől, és különösen Eduard Sprangertől, tájékozódá­sa egyetemes. De mégis, mindezek összhatásától valami eltérőt is alkot.

Nem véletlen, Prohászka erőteljes vonzalma a két világháború közötti német gondolkodókhoz. Máig legjelentősebbnek tartott műve A vándor és a bujdosó, mely talán a leginkább magán viseli a német filozófiai szellem bélyegét, melyről Hamvas Béla egy lelkes hangú korabeli recenzióban a következőket írta: „Pro­hászka Lajos A vándor és bujdosója az a mű, amelyet megjelenésétől számítva sem magyar történész, sem magyar társadalomtudós, sem etnológus, sem mű­vészettörténész, de még művész, író, politikus sem nélkülözhet többé: a magyar sors megértéséhez az út ettől a pillanattól kezdve Prohászka könyvén át vezet.”6

A könyv – amely lényegében a magyarság nemzeti „lényegét” próbálja meg­határozni tulajdonképpen nem csak a magyar, hanem a német és a magyar nép ellentmondásos, mégis sokszorosan összefonódó viszonyáról, egykor volt birodalmi egységéről és történelmi antagonizmusairól szól. A magyar nemzet­karakter, vagyis Prohászka szerint „a bujdosó” elsősorban a német nemzetka­rakterrel párhuzamba állítva, azzal egyfajta sajátosan ellentmondásos, bonyolult vonzásokra és taszításokra épülő viszonyba helyezve van ábrázolva. Eszerint „a magyar sorstudomány” csak „a német sorstudományból” érthető meg igazán: ez utóbbi pedig csak úgy, ha – legalább felvillanások idejéig – a tekintetet még távolabbi népek felé kiterjesztjük: az angol, francia, olasz és spanyol nemzetekre nézünk. Vagyis egész Európából következően próbáljuk meg megérteni a né­metséget, és belőle következően végrehajtani a tulajdonképpeni célt, a magyar „nemzetkarakter” felvázolását.

A „nemzetkarakterológia” legáltalánosabb módszereit, és felvázolt képét is német gondolkodóktól, mindenekelőtt Leopold Zieglertől és kisebb mértékben Hermann Keyserlingtől veszi át. Ziegler volt, aki a német nemzetre a „vándor” fogalmát alkalmazta, de ugyanígy megtaláljuk Prohászka németség-képének hátterében Spengler híres – az egész európai civilizáció sajátos sorsaként felfo­gott – „fausti emberét”, amely a „végtelen tér” meghódításának bűvöletében él.7

Nemzet, kultúra, ország, sőt ember sincsen „önmagában” laboratóriumi atomként, hagyománytól, kapcsolódástól viszonyrendszertől és történelemtől megfosztva: minden nemzet sajátos karaktere az lesz, amely „vonzások és vá­lasztások” komplex rendszerében egy „őseredeti magból” – vagy ha tetszik, egy spengleri–goethei „ősszimbólumból” kiindulva a történelemben magára eszmél és kifejlődik.

A teljes írás a Magyar Szemle 2024/1-2. számában olvasható.

Prohászka Lajos: A vándor és a bujdosó (Danubia Könyvkiadó, 1941) -  antikvarium.hu

Írta: P LAJOSIdézetek száma: 15 — A VÁNDOR. ÉS A BUJDOSÓ. ÍRTA. PROHÁSZKA LAJOS. ______ BUDAPEST, 1941 ______. D A N U Β Θ Α K Ö N Y V K I A D Ó. Page 2. AZ ELSŐ KIADÁS …

A vándor és a bujdosó

SZERZŐ
Kiadó: Danubia Könyvkiadó
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve:
Kötés típusa: Vászon
Oldalszám: 235 oldal
Sorozatcím:
Kötetszám:
Nyelv: Magyar
Méret: 21 cm x 15 cm
ISBN:
Megjegyzés: Nyomtatta a Dunántúl Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda R.-T., Pécsett.
Értesítőt kérek a kiadóról

ELŐSZÓ

Részlet a kötetből:

Sors.

BÁRMILY KÖZÖNSÉGES ÉS MEGSZOKOTT dolog is egy népközösség szelleméről beszélni, mégis a legnagyobb nehézségekkel állunk szemben, mihelyt ennek a szellemnek mibenlétét akarjuk megfogni. Már magának a népközösségnek fogalmát is eddig inkább csak negatíve sikerült körülhatárolni. Kétségtelen, hogy a népközösség kollektiv valóság, de ebben az értelemben nem elsőleges jelenség, hanem már különböző szűkebb vagy egyetemesebb kollektív alakulatok keresztezik benne egymást. Mégsem ezek összegéből vagy egymás fölé rétegeződéséből áll elő, hanem sajátosan újat képvisel velük szemben: egy népközösség mint kollektívum mindenkor mást jelent, mint amit a családnak vagy a vérségi köteléknek, a néposztályoknak vagy akár a politikai pártoknak kollektívumai kifejeznek. Nem mondhatjuk, hogy valamely népközösség kimerül abban, hogy magában foglalja ezeket. De viszont azt sem mondhatjuk, hogy megoszlik bennük, mert akkor voltaképen már előbb kellene lennie náluk. Vissza

TARTALOM

Preludium 5
A sors 7
Szabadság és klasszika 20
A tipusszerkesztés módjai 30
Europa respicitur 34
A kifejező 35
A szervező 36
A zarándok 39
A quijotista 42
A stilizátor 45
A telepes 51
A humanista 59
A Vándor 71
A változás 75
A végtelen 82
Az autonomia 95
A magatartás módosulása 99
A német kultúra dialektikája 106
A Bujdosó 115
Hungaria abschondita 125
Furor Hungaricus 138
Corpus Sacri Doloris 156
Gens sui prodiga 172
Clipeus oppositirum 194
Postludium 215
Európa vagy a megnemértés 217