Adoma

Írta: Nagy Jenő · 2024. június 7.

kb. 4 perc olvasás

Dvorzsák János: Adomák és veszemék IX-XII. füzet
ADOMA,
(ad-om-a) fn. tt. adomá-t, tb. adomá-k. Az elbeszélés nemei közt az, ami a költészeti fajok közt az epigramma, mennyiben egyik kelléke élcz, másik pedig, hogy valami embert, népet, osztályt, körülményt, eljárást, fölfogást, hangulatot drámai élénkséggel, és szinezéssel jellemez. Az adoma úgy jó, ha vége csattanós. Idegen hellen nyelven: anekdota. Képzésre olyan mint: lakoma.
*

Adoma

(az ad igéből a nyelvújításidejében szabálytalanul alkotott szó, mintegy, adalék, adatka jelentéssel s az«anekdota» magyar műszavául (l. o.), kisebb elbeszélő műfaj, melynek tárgyaegyes személyekhez v. társadalmi osztályokhoz fűződő s való v. költött,többnyire élces, de mindig jellemző történetke, rövides és kerek szerkezettel,meglepő fordulattal, tréfás, humoros, olykor érzelmes hangulattal, s könnyed ésjóizű előadásban. A jellemzés módjában rokon a tanító mesével, kerüli a lelkifejlődés részletező rajzát, csak egy vonást emel ki s világít meg szinterikítóan, de a rajzolt kép mindig reális, mindig eredeti értelemben veendő, nemirányzatos és célja nem a tanulság, hanem közvetlenül a jellemzetesség. Az A. alegszaporább irodalmi fajok egyike, mely az élet mindenféle alkalmávalkapcsolatban megterem s már az élőszóban könnyen megtalálja a műalakot. Azadomák legnagyobb része nem is jut följegyzésre, hanem elröppen a szóval,mellyel elmondták. Vannak kifogyhatatlan adomázók, kik természetes műérzékkeladják elő, terjesztik, sőt találják fel az adomákat. Az ügyes előadás mellett atárgy újsága biztosítja leginkább az A. hatását. Kevésbbé fontos az újság, minta jellemzetesség a történeti adomákban, melyek híres emberekről, emlékezeteseseményekről forognak közszájon, minők nálunk p. a Mátyás királyra, Kinizsire sújabban Deák Ferencre vonatkozó adomák. Nagy számmal vannak az egyesnéposztályok sajátságait és furcsaságait feltüntető adomák is, gyakran ezosztályok egy-egy tipikus alakjához fűzve. Ilyenek a papokról, tudósokról,diákokról, furfangos parasztokról (különösen a székelyekről), zsidókról, azélelmes cigányokról, katonákról stb. szólók. Sokszor a nép a vele ellenségeskedésben élő, v. előtte nevetséges színben feltűnő más falubeliek bosszantására és kigúnyolására költ ilyen adomákat (görgeiek, rátótiak). Ezadomákból, különösen az újabb időben, nyomtatott gyűjteményeink is vannak(Jókai: A magyar nép élce stb.).

Forrás: Pallas Nagylexikon

*
adoma főnév ..mát, ..mája (választékos)
Vmely képzelt v. megtörtént esetet, gyak. vmely mulatságos eseményt elbeszélő, rövid, csattanós történet; anekdota. Pajzán, régi, trágár adoma.  Vadászkalandokon, adomákon és ötleteken nevetgéltek. (Vas Gereben) Pipafüstbe burkolózik …, kedves adomákat mesélget, mint asztalbontás után a múlt század öregurai. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): adomabeli; adomagyűjtemény; adomakör; adomamondás; adomatár.

*

Adoma

Az adoma rövid, vidám, csattanós történet. Rokon az anekdotával, de attól eltérően nem valóságos személyeket, hanem elvont típusokat (a furfangos paraszt, a ravasz kereskedő) szerepeltet, és az elbeszélt történetet nem akarja valóban megtörtént esetként elhitetni. A nagyrészt élőszóban terjedő adoma irodalmi formában az itáliai reneszánsz adomaszerzőinél, például Bracciolininél tűnt fel. A 19. században Kleist és Hebbel műveiben irodalmi rangra emelkedik. A magyar irodalomban alkalmazói Jókai Mór, Eötvös Károly; az adomázó stílus legnagyobb mestere Mikszáth Kálmán.

*

adoma

rövid, csattanós, vidám hangvételű prózai epikus műfaj. Szereplői nem konkrét történeti alakok, hanem egy típus elvont képviselői, pl.: a cigány, a csizmadia stb. Az adoma nem lép fel a konkrét hitelesség igényével. Tréfás fordulatokban gazdag, könnyed stílusú, gyakran él az irónia és a gúny eszközeivel. Az adoma kifejezést Erdélyi János ajánlotta az → anekdota magyarítására. Az adoma közel áll az anekdotához, a mindennapi szóhasználat gyakran egyező jelentésűnek veszi. A népköltészetben élő adoma mellett irodalmi adomát is ismerünk, különösen Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Móra Ferenc művészetében. – Irod. Erdélyi János: Magyar közmondások könyve (Pest, 1851); Jókai Mór: A magyar néphumorról (Akad. Ért., 1860); György Lajos: A magyar anekdota története és egyetemes kapcsolatai (Bp., 1934); Szalay Károly: Szatíra és humor (Bp., 1963).

*

Az adoma az ad igéből a nyelvújítás során szabálytalanul alkotott szó, nagyjából ‘adalék’ v. ‘adatka’ jelentéssel. Rokon fogalma az anekdotának, amelytől abban tér el, hogy az adoma teljes egészében kitalált, fiktív szereplőket (pl. ravasz kereskedő, furfangos paraszt) vonultat fel, míg az anekdoták rendelkeznek némi igazságalappal, s rendszerint egy-egy ismertebb személyhez kötődnek.

Jellemzői[szerkesztés]

Kisebb epikai elbeszélő műfaj, melynek tárgya egyes személyekhez vagy társadalmi osztályokhoz fűződő, kitalált, de mindig reális történet, tömör, kerek szerkezettel és meglepő fordulattal, többnyire élces stílusú, humoros, olykor érzelmes hangulatú, s könnyed, jóízű előadásban. Az adoma a legszaporább irodalmi műfajok egyike, amely az élet bármely részével, helyzetével kapcsolatban megterem, és már az élőszóban könnyen megtalálja a műalakot. Az adomák legnagyobb része nem is kerül feljegyzésre. A jellemzés módjában rokon a tanmesével, kerüli a lelki fejlődés részletező rajzát, csak egy vonást emel ki élesen, de a rajzolt kép mindig reális, mindig szó szerint értendő, mentes bármiféle tanulságtól vagy metaforikus értelemtől. Célja közvetlenül a karakterjellemzés.

Előadói, témák[szerkesztés]

Vannak kifogyhatatlan adomázók, akik természetes műérzékkel adják elő, terjesztik vagy éppen találják ki az adomákat. Az ügyes előadásmód mellett a tárgy mondanivalója biztosítja az adoma hatását. A jellemzetesség kerül előtérbe a történeti adomákban, melyek híres, közismert személyekről (nálunk pl. Mátyás királyról, Kinizsi Pálról vagy Deák Ferencről) vagy emlékezetes eseményekről forognak közszájon. Nagy számmal akadnak különböző társadalmi rétegek, osztályok sajátságait, furcsaságait megmutató adomák is, egy-egy típusszereplővel a középpontban. Ilyenek például a papokról, tudósokról, diákokról, katonákról, furfangos parasztokról (különösen székelyekről), zsidókról, élelmes cigányokról stb. szólók. Sokszor valamely közösség (pl. falu népe) egy ellenséges csoport bosszantására és kigúnyolására, nevetséges színben való feltüntetésére költ ilyen adomákat (pl. görgeiek, rátótiak). Ilyen adomákból nyomtatott gyűjteményeink is vannak, mint például Jókaitól A magyar nép élce.

További információk[szerkesztés]

Adomák és tanítómesék [antikvár]